Szolnok Megyei Néplap, 1955. július (7. évfolyam, 153-179. szám)
1955-07-10 / 161. szám
Huszonhetedik csípés SZATIRIKUS OLDAL 1955 július 10. Sör van, korsó nincs A múlt hét egyik napján igen meleg volt. Megszomjaztunk egy ital sörre, ezért több dolgozótársammal együtt betértem a Törökszentmiklósi Vendéglátóipari Vállalat l. számú italmérésébe. Blokkot váltottunk annak rendje-módja szerint; Aztán elkezdődött a várakozás. Várakoztunk-várar- koztunk, sörhöz azonban nem jutottunk. S mindez azért történt, mert az italmérésnek mindössze 5—6 korsója van s így nem tudták kiadni nekünk is azonnal. Meg kellett várni, míg megüresednek. Így aztán 25—30 perc türelmetlenkedés és bosszúság után már nem is igen ízlett a sör. Helyesnek tartanám, ha a vállalat vezetősége intézkedne annak érdekében, hogy megjelelő meny- nyiségű pohár — köztük korsó is — álljon rendelkezésre az italmérésbcn. Egy kis törődés kell csak s nem kell a vendégnek bosszankodnia, türelmetlenkednie. PAPP ISTVÁN levelező Törökszentmiklós Tsz elnök: Aztán mondjad csak, szórja-e a eén szemet? B v Gépkezelő: Szórja hát.*, Tsz elnök: Micsoda?!?! _____Gépkezelő: Mondom, hogy szórja, de... ide a zsákba e! a 4 BRIGÁD LELKE .ÄÄ" a mlnden ké2 8 — Látjátok, elvtársak, ez a brigád lelke. — Hogyhogy? — Hát úgy, hogy csak hálni jár a brigádba. Gyakori kép a Tiszán Papa, nem tudnál egy kissé gyorsabban evezni? Nem lobog a iszlőm. Nehézségek a Mezőtúri Gépállomás javítóműhelyének megépítése körül, avagy bürokrácia itt, bürokrácia ott A terv úgy szólt, hogy építtes- k a Mezőtúri Gépállomáson egy odern, korszerű, megfelelő kapa- ású javítóműhely, mivel szükség n rá. Az építés azonban nem igen ladt előre. Okozta azt pedig az, gy a bürokrácia általában még m halt ki. Mivel a létesítmény terven jelül szült, nehézségekbe ütközött az yag biztosítása, de a beruházó és kivitelező ezt a nehézséget leküz- tte. Ekkor azonban a bürokrácia ■kányszárnyának két feje tornyo- It a munka elé. Végül is a bürokrácia felett győzedelmeskedve megtörtént a kisajátítás. A kisajátított területek gazdáit azonban kártalanítani is kell. Nos, ez az akadály okozza a legnagyobb nehézséget. A megyei tanács pénzügyi osztályának egyik előadója ugyanis immár hetek óta ül, üldögél a kártalanítás iratain, s ha szerény számításunk nem csal, legalább még két hónapig ott fog ülni. Szeretnénk látni, hogy milyen harc folyik a bürokrácia ellen a megyei tanács pénzügyi osztályán. 4 műhelynek területet kellett ki- iátítani s a helyi tanács nem igen Iékezett ezt a munkát elvégezni. Megyei Tanács mezőgazdasági igazgatóságának beruházási osztálya, Két történet a kengyeli Vörös Hajnalból Aki tíz éve keresi Döbrögit Most találkoztam- először életemben Fodor Ferenccel, a termelőszövetkezet elnökével. Alig pár percnyi beszélgetés után kutatóan rámnézett: — Mondja, elvtárs, nem ismeri véletlenül Gál Sándort? — Ki volt az? — Gáspár Sándor uraság intézője. — Nem ismerevn, — ingattam a fejemet. — Biztos? — nézett rám szigorúan. — Biztos — válaszoltam, s megkérdeztem, miért érdeklődik ennyire a volt intéző után. Elmondotta: Tiz évvel ezelőtt — még suttyó gyerek volt — ez a Gál egy leszakított gallyért nádpálcával véresre verte. — Tudja, elvtárs, ha én azt az embert megtalálnám, úgy tennék vele, mint Ludas Matyi tett Döbrö- givel: háromszor adnám vissza a kölcsönt. Igaz — tette hozzá — nekem nagyobb elégtételem van, mint Ludas Matyinak Döbrögivel szemben volt. Ludas Matyi nem lehetett tsz-elnök, A be nem váltott tenyegetődzés Van egy tag.á Vörös Hajnalban, aki a múlt ősszel lépett be. Amikor még egyéni gazda volt s a népnevelők felkeresték, mindig ezt mondta: — Inkább felkötöm magam, mint belépjek a termelőszövetkezetbe. A múlt év ősszel egyik nap aztán beállított a tsz irodájába. — Mi az — morrant az elnökre — én már nem is kellek ndktek? Fodor csodálkozott: — Miért? — Hát hogy felém sem néztek. Az elnök most már nevetett: — Hát nem akartuk, hogy önkezével múljon ki a világból. Az igazsághoz tartozik, hogy most előlegosztá-skor, tréfásan megkérdezték az öregtől: — Mi van a kötéllel? Az értette a dolgot. Elmosolyodott. — Majd bolond leszek' — jó dolgomban felkötni magam. t. k. Faliújság áll magába,, Földig ferdült széles válla, Fáj a lelke, fáj a mája, Üresen áll a rámája. Árván gubbaszt ott a falon, Egy eldugott kis oldalon, Tele porral és piszokkal, Rongyos papír-cafatokkal. Haj, nem így volt hajdanában! Emlékszik még rá álmában. Amíg netp volt szegény árva, Mindig szép volt a portája. Sok-sok ember babusgatta, Szeretgette, símítgatta. Naponta új ruhát váltott, - Intette az ifjúságot. Oktatott a rendre, szépre, Jó munkára, emberségre. De az idő, mint a madár, Sebes és gyors szárnyakon jár. Elszálltak a boldog napok, Sárgulnak a papír lapok, Nincsen ember, nincsen gazda, Ki cikkeit, igazgassa. Szegény faliújság tábla, Mikor lesz ruhád leváltva? Tudom, nincs, ki segít rajtad, Azért olyan néma ajkad. Na, ne búsulj, jön még tavasz, Amikor az ég nem havaz. Lesz még reád szép kikelet, Lesz sok ember, aki szeret. Csak sok ember igen lusta, Ha ébren is, csak alussza Az idejét s mert nincs kedve, Azért vagy te elfeledve. Ezért vagy oly beteg, árva, Szegény faliujságtábla, PATAKI LAJOS. Abádszalók. ZÖLDSÉGBOLT Z A Tiszamenti Vegyiművek lakótelepén — a többi üzletek sorában — külön helyiséget építettek zöldségárusítás céljára. Nem valami fényes áruda, de rendeltetésének ép* pen megfelelne. A telep asszonyai azonban hiába járnak a kiszolgáló nyakára napjában töbször Is, mindig iires kosárral térnek vissza. Néhány szál répánál, zöldségnél egyebet nem lelnek a FÖLDSZÖV e kies árudájában. A baj azonban nem jár egyedül. Nemcsak otthon nem tudnak zöld főzelékkel kedvükre jóllakni a telepiek, hanem az üzemi konyhán is sokszor csalódniok kell, amióta a FÖLDSZÖV itteni elárusítóhelyén keresztül oldja meg az üzemi konyha ellátást. A hét egyik napján pl. sokan fenték a fogukat finom kapros tökfőzelékre. ÖLDSÉG NÉLKÜL mert azzal biztatott az étrend. Bár a szakácsnő érdeme, hogy remekbekészült fa- sírttal és rizskörítéssel enyhítette vendégei véleményét — e helyt mégsem Idézzük közülük a legszelídebbet sem erről a „megoldásról”. A savüzemi dolgozók ugyanis munkakörülményeiknél fogva jobban óhajtják a vitamindús zöldfőzeléket, mint más (van. aki a kelkáposztából is repetát kér). Ha most nyár közepén Is téli kosztot kell enniük, vajon mit esznek a télen? A telepi asszonyok, ha rakott kosárral térnek vissza a szolnoki piacról, ne feledkezzenek meg a kinti zöldségáruda vezetőjéről. Egy kis gyümölcs, saláta az ő szervezetének is hiányzik. A védőételként kapott vitaminos cukorkából is megkínálhatják a munkások. Ami a Járműjavítóban nem tetszik a légfék esek nek a festőknek az aszia’osoknak K A
