Szolnok Megyei Néplap, 1955. július (7. évfolyam, 153-179. szám)

1955-07-10 / 161. szám

2 SZOLNOKMEGYEl NÉPLAP 1955 július 10­Nyitrai Gábor elvtárs lett a mezőtúri Petőfi Termelőszövetkezet párttitkára A Központi Vezetőség június 8-i határozatának megjele­nése után pár nappal fontos meg­beszélést tartottak a mezőtúri városi pártvégrehajtóbizottsáignái. Arról volt szó, hegy az elmúlt esztendő óta milyen változások történtek a termelőszövetkezeteikben, hogyan javult meg a munkafegyelem s a gépek hathatós segítségével milyen termelési eredményeiket értek el a közös gazdaságok dolgozói. A múlt év őszén legelőször Me­zőtúron fejezték be határidő előtt a gabona vetését. A város több termelőszövetkezetében megnőtt a tejtermelés, sőt a Béke TSZ-ben bevezették a Zsolnyirenko mód­szert is. Ennek segítségével több tejet termelnek és lényegesen na­gyobb szabadidővel rendelkeznek a termi;! őszövetkezet tehenészei. A város határában mintegy 1000 hold földön géppel és négyzetesen ve­tették és kultivátorokkal négyze­tesen művelik a kukoricát. A szö­vetkezeti tagok fűkaszáikkal, rend­sodrókkal takarították be a szálas- takaimányt s 146 százalékra telje­sítették silózási tervüket. A kenyér- és takarmánygabona terméskilátá­sok pedig az idén végérvényesen beigazolják a szövetkezeti gazdál­kodás magasabbrendűségét. D e vajon van-e már elegendő szarvasmarha, tehén a ter­melőszövetkezetek közös állományá­ban s a jelenlegi számosállat lét­számot, valamint a szaporodás mostani ütemét figyelembevéve, lesz-e állandóan elegendő istálló- trágya a szántóföldek jóerőben való tartásához? — Törekednek-e eléggé a mezőtúri termelőszövet­kezetek tagjai arra, hogy a gépek nagyobbmérvű kihasználásával bel­terjessé tegyék a gazdálkodást, még jobban növeljék annak jöve­delmezőségét, s több árugabonát, húst, zsírt, egyéb élelmiszert és ioari nyersanyagot termeljenek az évről-évre növekvő szükségletek kielégítésére s a többtermelés ré­vén gazdagabbak, me geléged ettek- bek legyenek a közös gazdaságok dolgozói? Mint a megbeszélés résztvevői is megállapították, ezen a téren sok a tennivaló még Mezőtúron is, kü­lönösen a gépek megszerettetése és az új módszerek elterjesztése te­kintetében. Még a Béke Termelő- szövetkezetben is előfordult, hogy a kihelyezett mezőgazdász, aki pedig egyébként jó szakember, a tarló­legeltetés ürügyén, maga akadá­lyozta, késleltette a tarlóhántást, holott legeltetés helyett sokkal cél­szerűbb a tarló azonnali tárcsázása, másodnövénnyel való bevetése. Er­ről egyébként minisztertanácsi ha­tározat is intézkedik. I Abban, hogy ilyen nézetek még a mai napig is fennállanak Mezőtú­ron, része van a termelőszövetke­zeti pártszervezetek nem kielégítő felvilágosító munkájának. Meg kell tehát erősíteni a tsz pártszervezete­ket s a legjobb kommunistákat kell a párt és gazdasági vezetésbe állítani. A végrehajtóbizottsági tagokban méginkább megérlelődött, hogy mindazért, ami a termelőszövetke­zetekben történik, a kommunista vezetők a felelősek s a városi párt­végrehajtóbizottság tagjainak kell elsősorban arra törekedniük, hogy a hiányosságok minél előbb megszűn­jenek a párt és gazdasági vezetés­ben. A párttagok példamutatása rendkívül nagy húzóerő a termelőszövetkezetekben. Erre szá­mos példát, lehetne említeni. S hu a példamutatásról van szó, a párt- végreha.itóbizottság tagjainak első­rendű kötelességük a fordulatot elő­segíteni. Fejes Mihály elvtárs pár hónappal ezelőtt már elvállalta az egyik nagy közös gazdaság, a Hala­dás Termelőszövetkezet vezetését. Most a többi kommunistán van a sor. Ilyenformán nyilatkozott Nyitrai Gábor elvtárs, a párt-végrehajtó­bizottság osztályvezetője s bejelen­tette, hogy ő pedig egy másik ter­melőszövetkezet megszilárdításában kíván közvetlenül is résztvenni. Nyitrai elvtárs pár nap óta a mezőtúri Petőfi Termelőszövetke­zet párttitkára. Nemrég párttaggyű­lésen, majd közgyűlésen ismertet­ték a Petőfi TSZ kétéves fejlesztési tervét, melynek megvalósítása során a város egyik leggazdagabb közös gazdaságává fejlődik a termelőszö­vetkezet. őszre már nem kerül ka­lászos kalászos helyére. Többek között azért vetettek 150 hold rep­cét, hogy annak a helyén jövőre a búza legalább 12 mázsás termést adjon holdanként. Az árpa aratását már napokkal előbb befejezték a termelőszövet­kezetekben s most a szövetkezet üzemi pártszervezete arra törek­szik, hogy a kenyérgabona betaka­rításra is úgy mozgósítsa a tsz tag­jait, hogy határidő előtt és minél kisebb veszteséggel a búzát is le­arassák. 900 hold kenyérgabonát vetettek az ősszel a Petőfi termelő­szövetkezetben s ennek betakarítá­sában most a gépállomás 5 kom­bájnja és számos aratógépe segít. A tsz tagjainak jóformán csak a gé­peket kell kiszolgálniok, s a kom­bájn által learatott búzát a szérű­kön kitisztítaniok, megszáritaniok. A termelőszövetkezet kétéves fej­lesztési tervének részletei a párt- szervezet felvilágosító munkájá­nak eredményeként mindinkább is­mertté válnak a tagok körében. S talán ez is egyik oka annak, hogy mióta az aratás megkezdődött, a Petőfi tsz-ben reggel 4 órakor kez­dődik a munkanap. N yitrai etvtárs tudja, milyen fontos a termelőszövetkezeti fiatalok-munkája. Az asszonyok és családtagok mellett, a tsz DISZ- tagjai a legjobb segítői a kenyér­gabonabetakarítás nagy csatájának. A pártszervezet ezért állandóan fi­gyelemmel kíséri a fiatalok verse­nyét. Nyitrai Gábor elvtárs képzett pártfunkcionárus és hétesztendős munkája alatt nagy gyakorlatra, tapasztalatra tett szert. Ezeket most a Petőfi Termelőszövetkezet sokezer holdas gazdaságának meg­erősítésében hasznosítja. NEMZETKÖZI SZEMLE A múlt hét nemzetközi esemé­nyei közül különös figyelmet érde- melnek azok a közös nyilatkozatok, amelyeket pénteken szinte egy idő­ben hoztak nyilvánosságra egyfelől Pekingben és Hanoiban, másfelől Belgrádban és Uj-Delhiben. A két közös nyilatkozat nagyjelentőségű diplomáciai ok­mány: nemcsak a nyilatkozatot megfoglamazó kormányok kapcso­lataira vonatkozik, hanem egyete­mes érdekű is, minthogy újabb ki­emelkedő fontosságú állásfoglalás a békés egymás mellett élés alap­elvei mellett. A Pekingiben aláírt nyilatkozat mindenekelőtt leszögezi a Kínai Népköztársaság és a Vietnami De­mokratikus Köztársaság álláspont­ját az indokínai háború lángját el­oltó genfi egyezmények végrehaj­tását illetően. Köztudott, hogy a genfi egyezmények értelmében ez Óv július 26-tól kezdődően Észak- és Dél-Vietnam képviselőinek ta­nácskozásokat kell folytatnick az 1956 júliusában tartandó általános választások előkészítésére. Ezeket a választásokat India, Lengyelország és Kanada képviselőiből álló nem­zetközi bizottság felügyele mellett kell megtartani Vietnam egyesítése céljából. A Vietnami Demokratikus Köztársaság — híven ahhoz a poli­tikához, hogy maradéktalanul vég­rehajtja a genfi egyezményeket — nemrégiben javaslattal fordult a szaigoni kormányhoz, kezdjék meg a genfi egyezményben előírt meg­beszéléseket. A szaigoni kormány néhány nappal az értekezlet megnyitásának időpontja előtt — még azt sem jelentette be, hogy egyáltalán részt szándókozik-e ven­ni az értekezleten. A Diem-kor- mány zscldjában álló délvietnami sajtó azonban nem titkolja: Diemék az amerikaiak nyilvánvaló támo­gatásával el akarják szabotálni a tárgyalásokat, hogy végül is meg­hiúsítsák a jövőévi választásokat. Vajon miért? Mert a választások a délvietnami klikk bukását, Viet­nam egyesítését, demokratikus kor­mány létrejöttét eredményeznék. Ez kétségtelen — nincs olyan bur- zseá politikai megfigyelő, nincs olyan nyugati újság, amely az el­lenkezőjét jósolná. Az egész világ­sajtó hangsúlyozza: Ho Si-minh a felszabadító háború hőse, páratla­nul népszerű egész Vietnamban, a nép támogatja a demokratikus kor­mányt, amely megtestesíti Vietnam MÉG SOSE LÁTTAM annyi csil­lagot, mint amennyi akkor ragyo­góit az égen. Ám Otradovkában azon a nyáron az embereknek nem volt idejük arra, hogy a csillagokat nézegessék.. A falu utcái nappal is olyan ki­haltak, akárcsak éjjel. Mindenki kint van a földeken. Még a negye­dikes kislányok is kimentek kalászt gyűjteni. Azokról az osztálytársaik­ról, akik elszaladoznak a mezőről zsiványosdit játszani, azt mondják, hogy egy csöpp állampolgári becsü­let sincs bennük. Mi Petykával már kinőttünk eb­ből a sorból. A hetedik osztályba járunk, s ezen a nyáron kettőnknek összesen már nyolcvankét munka­egységünk van. Olga Csumakova, Petyka nővére, akit nemrég válasz­tottak meg kolhozunkban a Kom- szomol szervezet titkárává, meg­ígérte, hogy okvetlenül cikket ír rólunk. Petyka nővére egy osztályba járt Ljubával, az én nővéremmel. Akko­riban nem volt Otradovkában hét­osztályos iskola, mert a fasiszták felgyújtották, s a lányoknak na­ponta négy kilométerre kellett gya­logolniuk. Tavasszal, olvadáskor, Olga bele­esett a vízzel telt régi lövészárok­ba, meghűlt és ágynak esett. Egy évet veszített. Ljuba még tavaly el­végezte a tízosztályos iskolát, Pety­ka nővére csak nemrég kapta meg az érettségi bizonyítványt és azóta az egyik növénytermelő brigádban dolgozik. Ljuba tavaly ősszel elutazott a városba, hogy beiratkozzék a főis­kolára. Felvételi vizsgája nem si­került, de ott maradt dolgozni egy irodában. ;.. Itt ülök a lépcsőtornácon, Petykát várom s közben nézem a hulló csillagokat. — Lányok, fiúk, gyertek a gyű­lésre! — hallatszik Olga hangja. Petykával a klubba megyünk. AZ EMELVÉNY h\ az asztal mögött már ott ül Olga s ngy bo­rotvapengével ceruzáját hegyezi. Az egyik sarokban, nagy füstfelhő mögött Nazarenkov apó, az éjjeliőr hangja recseg, ö, ahogy a faluban elnevezték, az eső- és terméskilá­tásügyi tanácsadó. Lám, most is jósolgat: — Láttátok, milyen alacsonyan lógtak az éjjel a csillagok? Három napon belül megjön az eső. Vonja­nak le büntetésből öt munkaegysé­gei, ha nem mondok igazat. OTRADOVKAI LÁNYOK VLAGYIMIR KRIVCOV ELBESZÉLÉSE — Ügy van, Nazarenkov apó iga­zat beszél. A barométer is esős időt jelez. Éppen ezért gyűltünk ma itt össze — szólt Olga. — Tudjátok, hogy a negyedik tagon a búza meg­dőlt és ezért ott kézilesodrású ara­tógéppel aratunk. Most százhúsz hektár levágott búza van a szabad ég alatt, kitéve az esőnek. Ne kés­lekedjünk, mutassuk meg mire va­gyunk képesek! Különben a búza ott pusztulhat a földeken ..; Petykával lassan hazafelé balla­gunk, nézzük a csillagokat, s azon tanakodunk, van-e élet a többi boly­gón s vetnek-e ott búzát? Otthon nagy kivilágítás. Ljuba jött meg. Édesanyám ágyaz neki s közben hallgatja elbeszélését a gépírótanfolyamról a vidámparkról, ahol rengeteget lehet szórakozni, nevetni, zene szól.. -. — Szervusz Vászenyka! — fogad örvendezve a nővérem. — Milyen fekete vagy, akár egy néger! Hal­lom, hogy már harminc munkaegy­séged is van, igaz? — Negyven — helyesbítünk egy­szerre édesanyámmal, nem minden büszkeség nélkül. Késő este szűnni nem akaró sut­togás az ablak alatt. Megismerem Pasa Zsuravljev, a mozigépész hangját. Már néhány éve jó bará­tok vagyunk. Ljubka fényképéért két öngyújtót és egy zsebkést kap­tam tőle.. Ljuba ravaszabb a többi otradovkai lánynál, tudja, ki­vel álldogáljon késő éjszakáig a kiskapuban. így aztán mindig in­gyen nézheti meg a mozit. A FÜLLEDT DÉLIDÉIBEN. ami­kor a Szívás felöl forró szelek fúj­nak, Otradovkában mindenki ledől pihenni, míg nem csökken az elvi­selhetetlen hőség. Ma, alighogy szunyókálni kezdtünk, halkan meg­kocogtatták a pitvarajtót. — Szervusz! Minek kopogsz? Gyere be. A mama már kiment a határba, én meg szundítani akar­tam 'gyet. Tegnap úgy elfáradtam az úttól, hogy aludni sem tudtam... A szemem sarkából Olgát pillan­tottam meg. — Ljuba, kérlek — mondotta Petyka nővére — beszélni akarok veled, helyesebben szólva, meg akarlak kérni valamire. Nővérem a tükör elé lépett s fé- sülködni kezdett. — Ülj le Ljuba, azután majd megfésülködhetsz — törte meg a csendet Olga. Csendesen szuszognom kellett, hadd higyjék, hogy alszom ... — Ljuba, gyere velünk ma éjjel asztagot rakni a négyes tagra! Nagy szükség van ott minden kézre — kezdte Olga. — Ne haragudj, Olga. Nem me­gyek — szakította félbe nővérem. — Te lennél az első, aki kinevet­nél. Hiszen már azt sem tudom, hogyan kell megfogni a gereblye nyelét. A városban az ilyesmit nem gyakorolják. -. Ljuba felállt s a tükörhöz lépett. — Hát akkor ..; Akkor én me­gyek. Te meg csak heveréssz a hű­vösben! — mondta Olga s ezzel megfordult és elment. ESTE, AMIKOR Otradovka fe­lett kigyúltak a csillagok, mezei szálláson kezdtek gyülekezni az emberek. Eljöttek a lányok a nö­vénytermesztési brigádokból, a számvevők, Marina, a könyvtáros­nő, a villanyszerelő, a szünidőre hazajött diákok. Szállt a dal a sö­tétedő ég alatt. Olga hangja ve­tett véget a nótázásnak. — A hangversenynek vége. A kö­vetkező szám: félre a tréfával, mar­kold meg a gereblye és a villa nyelét! Feltehető, hogy ezen az éjszakán nemcsak a mi határunkban nyiko­rogtak a hosszú vendégoldalas sze­kerek, hanem az egész vidéken, a Szívás mindkét partján. A szérűn, mialatt rakodtak, Pety­kával felmásztunk az alig másfél óra alatt heggyé magasodod osz­tag tetejére. Elakadt a lélegzetünk, ahogy lenéztünk. Akárcsak egy meredek szakadék széléről néznénk körül. Valahol mozdony dohogott, csattogtak a vonat kerekei. Az volt az érzésünk, hogy a szerelvény nem is a hídon robog, hanem egyenesen a holdsütötte hullámokon. Még alig lehetett három óra s az egész negyedik tag termése osztag­ban állt. Amikor a szekereken hazafelé dö­cögtünk, már egészen kivilágoso­dott. A falu szélén a gépállomásra reggeli műszakba siető emberekkel találkoztunk. Felhajtottam egy bögre meleg te­jet s lefeküdtem aludni. Már félálomban hallom Ljuba sírdogálását s édesanyám hangját. Azt mondja, hogy amikor Ljuba ki­csi volt, alig volt gond vele. Ahogy növekedett, a gondok is sokasod­tak. Igen, még azt is mondja, szé­gyen magát a szomszédok előtt, hogy lánya ilyen kényeskedő. Okvetlenül meg kellene monda­nom Ljubának, hogy nincs benne egy csöpp állampolgári becsület sem, olyan ő is, mint azok a ha­szontalan gyerekek, akik a kalász­szedés elől elszöknek játszani... MIRE FELÉBREDJEM, homály terjengett a házban: a nap a felhők mögé bújt, s vad szelek zúgtak a falu felett. Leszaggatták a hirdet­ményeket, eltépték a villanydrótot. De jó, hogy idejében elvégeztük kinn a munkát, most hírmondó se maradna a betakarítatlan termés­ből! Édesanyám a tehenet feji. Ljuba csendesen ül az ablaknál, s lehor- gasztja fejét. Hízelkedve kérdezem tőle, nem mondta-e Pasa, mikor lesz mozielőadás Otradovkában. Nem válaszol. Estére kissé elcsendesedett a szél, s az ablak alatt ismét a jól ismert suttogás hallatszott. Elfogott a kíváncsiság, miről be­szélhetnek azok ott ketten, s köze­lebb akartam lopózni az ablakhoz, de édesanyám, aki úgylátszik szin­tén nem tudott aludni, rámparan­csolt, hogy azonnal feküdjem vísz- sza az ágyba és soha eszembe ne jusson hallgatózni. De nem is volt szükség erre, mert odakint egyszerre olyan hangosan kezdtek beszélni, hogy mindent jól hallottam. — Itt mindenki csak bánt: édes­anyám, Olga és még te is, Pasa — panaszkodott sírás hangon Ljuba. — Bánt?! Az a tudat bánt, hogy nincs igazad! Hogy szégyolned kell magad, amiért nem vettél részt a közös munkában. Az ilyen kényes kisasszonynak tényleg a városban a helye. Egyszerre csend lett. Már nem lehet látni Pasa cigarettájának fel­villanó parazsát. Csak egy sötét ágacska verdesi az ablakot. Ljuba halkan szipog, s az égboltról ra­gyogó csillagok néznek le Otradov- kára, lakosságának szabadságvágyát — ugyanakkor megvetéssel fordul el a gyarmatosítóik bábjaitól. Köztu­domású, hogy a délvietnami ural­kodó körök véres marakodása mö­gött a régi és az új gyarmatosítók: a francia és az amerikai imperia­listák konfliktusa rejlik. Dél-Viet­nam népe nem kér sem a frankon, sem a dolláron vásárolt hazaáru- lóikból — és ezt az akaratát minden bizonnyal ki is nyilvánítaná a vá­lasztásokon. Ezért szegi meg a genfi egyezmé­nyeket Amerika. Az Egyesült Ál­lamok Dél-Vietnamot gyarmatává és haditámaszpontjává akarja vál­toztatni. Ezeknek a terveknek a végrehajtását szolgálják azok a mesterkedések, amelyek a genfi egyezmények „megtorpedózására" irányulnak, amelyek a választások meghiúsításával egyszersmind In­dokína békéjét is meg akarják hiú­sítani. A közös kínai—vietnami nyilat­kozat ezzel összefüggésben leszöge­zi: meg kell akadályozni a genfi egyezmények megszegését, a genfi megállapodásokat teljes egészük­ben végre kell hajtani. A kínai—viefnami nyilatkozat megerősíti a békés egymás mellett élés öt alapelvét. Ezeket az elve­ket világszerte egyre több ország ismeri és fogadja el. A nyilatkozat, amely — mint az első nyugati kom­mentárok, így például az AFP fran­cia hírügynökség jelentése hangsú­lyozzák — megszilárdítja a hanoi kormány tekintélyét és elősegíti a Vietnami Demokratikus Köztársa­ságban folyó újjáépítő munkát, fon­tos intézkedéseket jelent be a két ország gazdasági, műszaki és kul­turális együttműködését illetően is. A Kínai Népköztársaság abból a célból, hogy segítséget nyújtson a vietnami népnek a háború-ütötte sebek begyógyításában és népgaz­daságának továbbfejlesztésében, el­lenszolgáltatás nélkül 800 millió kí­nai jüant adományoz a vietnami kormánynak. Hatalmas összeg ez: segíti Vietnam népét vasutak, ki­kötők, országutak, hidak újjáépí­tésében, gyárak helyreállításában és felépítésében. Nemcsak közzétételének időpont­ja, hanem több alapvető cél azo­nossága is párhuzamba állítja ezt a nyilatkozatot a belgrádi dekla­rációval, amelyet Jugoszlávia elnö­ke és India miniszterelnöke írt alá. Tito és Nehru nyilatkozata ugyancsak leszögezi a békés egy­más mellett élés politikájának szükségességét. A nyilatkozat ezzel kapcsolatban kiemeli az ENSZ je­lentőségét. Az ENSZ azonban csak akkor töltheti be sikeresen szere­pét, ha kijavítja egyetemességét. A két kormány egyetért abban, hogv ezt mindenekelőtt azzal lehet elér­ni, ha_ elismerik a Kínai Népköz- társaság ENSZ képviselethez való jogát és ha felveszik az Egyesült Nemzetek Szervezetébe mindazokat az államokat, amelyek megfelelnek az alapokmány követelményeinek. A két kormányfő rámutatott, hogy az utóbbi időben az általános nem­zetközi helyzet javult, bár vannak olyan irányzatok, amelyek nehezí­tik a nemzetközi feszültség enyhí­tését. Ugyanakkor erősödnek azok a közvélemény támogatta törek­vések, amelyek a nemzetközi pro­blémáik tárgyalások és megállapo­dások útján való megoldására irá­nyulnak. „Komoly remény van ar­ra —■ jelenti ki Tito és Nehru kö­zös nyilatkozata — hogy Francia- ország, Anglia, a Szovjetunió és az Egyesült Államok kormányfőinek találkozóját ugyanez a szellem fog­ja áthatni és e találkozó újabb hoz­zájárulás lesz a nemzetközi helyzet megjavításához." A béke erői világszerte üdvözlik ezeket a nyilatkozatokat. Egyetérte- ne'k a kínai és a vietnami kor­mányfővel, amikor leszögezik, hegy a kölcsönös bizalom megteremtése a nemzetek között, a nemzetközi fe­szültség kiküszöbölése attól függ, hogy a világ valamennyi országa elfogadja a békés egymás mellett élés elveit, egyetértenek a jugosz­láv és az indiai kormányfővel, ami­kor rámutatnak, hogy a mind na­gyobb bizalom és a nemzetközi együttműködés légkörének kialakí­tása nagyobb lehetőséget biztosít a megoldatlan nemzetközi problémák konstruktív megoldására, a világ­biztonság megteremtésére. Ebből a nézőpontból a két nyi­latkozat nem más mint békeüzenet a négy nagyhatalom kormányfőinek küszöbönálló genfi értekezletéhez : Peking és Hanoi, Belgrád és Uj Delhi közel egymilliárd embert képviselő üzenete Genfhez.

Next

/
Thumbnails
Contents