Szolnok Megyei Néplap, 1955. július (7. évfolyam, 153-179. szám)

1955-07-07 / 158. szám

4 S20LN0KMEGTE1 NÉPLAP 1955 július T. TUTAJOSOK J Irta : N. Beesin, a* lívesityija varKovinai (Kárpóf-Ukrajna ierü'et) külön tudósítója A SZOVJETUNIÓ folyóit tavasztól késő őszig a bárkák, uszályok és tu­tajok ezrei népesítik be. Tutajok! Milyen rengeteg tömegű fát úsztatnak le a „zöld arany“ e legősibb és legelterjedtebb szállító- eszközei. Az erdős vidékeken a tol­ta jós mesterség nemzedekről-nem- zedékre öröklődik. A tutajozás érdekes, de veszélyes foglalkozás, különösen Kárpát- Ukrajnában, ahol sebesek a folyók. A Fehér Tisza tajtékozva rohan a félelmetes szakadékok közt. Part­jai mentém óriási farakások. A té­len kitermelt gömbfatömeget mi­előbb le kell úsztatni. Megismerkedünk a tutajosokkal. Vezetőjük Mihail Nyikolajevics Ko- szivszkij magas, sovány, izmos férfi. Túl van az 5-0-en, de sokkal fiatalabbnak látszok. — Több mint 30 éve tutajozok és még legalább ennyi ideig fogok tu- tajozni — mondja félig tréfásan, félig komolyan. El is hisszük neki. KOSZIVSZKIJ munkatársait is jól válogatta össze, első segédje Vaszi- lij Bagricsuk is, második segédje, Ivan Harbala is erős, bátor, szívós embereknek látszanak. Még több más híres tutajossal is megismerkedünk. Itt van a Huszár család. Az apa — Szem jón Aleksze- jevics és két fia — Nyikolaj és Iván. Az első 22 éves. a másik 18. Az öreg Huszár mindössze 47 éves, de már 33 éve úsztatja a fát, 14 éves karában kezdte. A szovjet tör' vények értelmében tutajozással csak nagykorú férfi foglalkozhat. Szem­jön Alekszejevicsnek ez nem tet­szik és ebből nem is csinál titkot. —• Nem lesz abból komoly tuta- jos, aki csak 18 éves korában veszi először kezébe a korrnánylapátot morogja a bajusza alatt. A kormánylapát, amely egyben evező is, a tutaj legfontosabb része. Huszárék ügyesen dolgoznak. A .gömbfák felső részét lefűrészelik, hornyokat vésnek a harántgeren­dák számára, a tüskök alsó részébe harántlyukakat fúrnál?, s az így előkészített fatörzseket lecsúsztat­ják a vízre. Aztán megkezdődik a tutaj ösz- szeillesztése. A gömbfák felső végét bükkfa-harántgerenda és csapok se­gítségével összeerősítik, mégpedig jó erősen, mert minden ütés a tu­tajnak ezt a részét, — az orrát éri. A tutaj végéin a gömbfákat az elő­re kifúrt lyukakon keresztülhúzott drótkötéllel kötik össze. A kész tu­taj orrába bükkfaállványt erősíte­nek, ebbe helyezik mozgó csapok közé a korrnánylapátot. MÁR ERŐSEN SÖTÉTEDIK ,de végig a Fehér- Tisza mentén csattognak a fejszék, a kalapácsok. Lassan ki­nyúlnak a fények. Szemjom Alek- szejevics Huszár is meggyújtotta a lámpát. Meggyújtotta, de a kanócot egészen lecsavarta. Nem azért, mert. a petróleummal akar takarékos­kodni. Azt akarja, hogy a fiai meg­tanuljanak sötétben is dolgozni, úgy, ahogyan valamikor a tutajo- sok dolgoztak. Leszáll az éj. A hegyek még kö­zelebb húzódnak egymáshoz, egybe­olvadnak az erdővel és a havasi le­gelőkkel. A csillagok, mintha nem egyenként világítanának, kigyúlla- dó máglyaként soktüzű lánggal ra­gyognak. A fejszék még mindig csattog­nak. Végre elkészül a tutaj A TUTAJOSOK pihenni térnek. De nem viskókban, sötét, füstös sát­rakban laknak, mint a szovjet ha­talom előtt, hanem meleg, világos közösszá'llásokcn. Ételüket nem a földön, a nyílt tűzhely mellett fo­gyasztják el, hanem az étkezdében, a fehér-terítős asztalok .mellett. — Nem fenyőfagallyakon alszanak, hanem matracos, lepedós, párnás ágyakban.' Másnap reggel 10 órakor, miután jól kipihenték magukat, újra meg­jelennek a folyónál. Tizenegy óra­kor indítják az első tutajt. Tíz perc múlva a másikat, majd ismét tíz perc múlva a harmadikat. Az úsztatáshoz azonban legalább egy métenel meg kell emelni a Fe­hér Tisza vizét. Ezért a folyó felső folyásánál hat duzzasztógátat léte­sítettek, s a legnagyobb közülük a Keleti-Kárpátok legmagasabb csú­csa, a Hoverla lábánál épült. Negyed tizenegy. Vaszilij Nyiko­lajevics Zvarics, az úsztatórészleg parancsnoka megadja a jelet: — Vizet! A tutajosok gumicsizmájuk sar­kára. sarkantyút erősítenek. Meg­érkezik az első vízhullám. A Fehér Tisza zavarossá válik. Szikláit be­takarja a víz. A hullám a tutajig ér. A tutaj' megmozdul. MEGNYITJÁK a másik zsilipet. A második hullám még sebesebben ér a tutajhoz, a vízen mindenütt rönkök, gerendák, faágak — a tu­taj összeillesztésénél keletkezett hulladékok úszkálnak. A harmadik hullám már erősen megduzzasztja a Fehér Tisza vizét. A tutajt tartó acélkötelek megfe­szülnek, mint a húr, szinte hallani a hangjukat. — Elvágni az első tutaj csapját! — adja ki a parancsot Zvarics. Az öreg Huszár és a fiatalabbik fia a kormánylapáthoz ér. A másik fiú elvágja a csapot, amely az acél­kötelet tartotta. A kötél mint egy elszakadt húr összecsavarodik és a partra röpül. A vezető tutaj nagyot lendül előre, de a mögé akasztott tutaj visszatartja, Nyikolaj Huszár átugrik a második tutajra, oda- szalad annak farához és elvágja a másik csapot is. A tutaj megráakó- dik és nekiscdródik az árnak. Nyi- kolaj már a kormánylapátnál van. Mindhárman erőteljesen eveznek, nem engedik, hogy a vezértutaj a parthoz ütődjék. Az öreg Huszá „kívülről“ ismeri a víz folyását, medrét, örvényeit, a mederben meg­húzódó szikláikat, a legveszélyesebb zátonyokat. A középső kormány- lapátnál áll, fiai ügyelik minden mozdulatát. NAGYON KELL VIGYÁZNI. A 110 méter hosszú, 180 köbméter fát úsztató kettős tutajt úgy sodorja az örvénylő folyó, mint valami ro­zoga kis csónakot. A víz a kezében tartja a tutajosokat, akik ki vannak szolgáltatva minden szeszélyének, haragjának, jókedvének. A VIT-re utazó kulturális küldöttségünk művészeti vezetői összeállították a Varsóban fellépő magyar együttesek és fiatal művészek programját. Legtehet­ségesebb fiataljaink ének. zene és táncművészetüket 8 nemzeti és 7 nemzetközi műsor keretében mutat­ják be a VIT közönségének. Együt­teseink és szólistáink részére egy­aránt kiemelkedő esemény lesz a magyar küldöttség ünnepi díszelő­adása. amelyet augusztus 8-án a varsói tudomány és kultúra palotá­jában rendeznek meg. A IIUDOMÁNY A rádióaktiv kobalt A KOBALT A* elektromos padlókefélő gép megkönnyíti a háztartási mun­kát. a legújabb a ..G" elnevezésű padlókefélő. A kisméretű gép köny- nyű és könnyen kezelhető. A jól feltörölt padlót vékonyan bekenjük viasszal, vagy padlófényesítővel. A gépet bekapcsoljuk és egyenletesen vezetve ragyogó fényesre kefélhet­jük a padlót. A rendbentartott pad­lót nem kell minden alkalommal viaszolni; Fontos tudnivaló: a gépkefélés­sel egyidejűleg a padlótisztításhoz gyúlékony anyagot — benzint vagy petróleumot — ne használjunk; & a nikkel vegyileg egymással és a vassal közeli roko­nok. Nikkelből azonban aránylag kevés van a föld rétegeiben; kobalt­ból még kevesebb és így sokkal ér­tékesebbek a vasnál. Mindezek el­lenére sem a kobaltot, sem a nik­kelt nem lehet a nemesfémek közé számítani. A technikában mindket­tőt főként ötvözőamyagként használ­ják fel. A kobalt iránt a közérdeklődés csak akkor fokozódott, amikor ta­nulmányozni kezdték azokat a tu­lajdonságait, amelyeket akkor vesz fel, ha radioaktívvá teszik. A kí­sérletek során kiderült, hogy a ko­balt igen könnyen válik radioaktív­vá, igen nagy a sugárintenzitása, s különös sajátosságokkal bír. A rádióaktív kobalt eredeti sugár- intenzitásának felét csak öt év múlva veezti el, vagyis — fizikai szakkifejezéssel — a felezési idő öt évet tesz ki. Tíz év múlva az inten­zitás egy negyed, tizenöt év múlva egy nyolcad lesz és így tovább. A sugarak részben bétasugarak, más­részt gammasugarak. A rendkívül energia-gazdag gammasugarakat sok célra fel lehet használni. Ezek ugyanis igen jól áthatolnak az anyagon, sdkkal iobban, mint a röntgensugarak, amelyek segítségé­vel tudvalevőleg az emberi testet, különböző szilárd testeket és még a fémet is át lehet világítani. A tech­nikában tehát igen nagy segítséget nyújt a rádióaktiv kobalt. A gam- rr.asugarak áthatolva a legvasta­gabb fémalkatrészen is, kimutatják az esetleges hibákat, repedéseket, vagy levegőbuborékokat. A gaon- masugarakkal működő készülékhez elektromos áramra sincs szükség, ezenkívül könnyen szállítható egyik munkahelyről a másikra. IREüente 1 rádiumot használtak ugyanerre a célra, mivel a rádium is képes gammasugarak kibocsátá­sára. Ennek azonban sok hátránya volt. Először is a rádiumnak fém formában kellemetlen vegyi tulaj­donságai vannak. Hamar kapcsolat­ba lép az oxigénnel és a vízzel. Ezért mindössze csak egyszer állí­tották elő tiszta állapotban, maga Marie Curie 1908-ban, hogy meg- vizsgá'ja tulajdonságait. Egyébként valamelyik sóját használják fel a rá­diumnak. Ez, akárcsak a közönsé­ges konyhasó, laza por, ezért szo­rosan zárható fémtckba kell fog­lalni. Az ilyen1 rádiumforrás tehát aránylag nagy tárgy, ami kedvezőt­len a felhasználásra. Másodszor roppant drága a rádium. Egy gramm körülbelül félmillió osztrák schillingbe kerül. A kobalt minden tekintetben fö­lényben van a rádiummal szemben. SZABÓ PÁL, A KL ARISSZ A-REIN D JOBBAGYAI Részlet a Nugy temető című regén) bői T/ERESSÁRGA volt a ház. mint — o pokol, s a tornác előtt pa­rasztok ácsorogtak az udvaron. Egyik sipkában, másik hajadon, s arca elé tartotta sipkáját. Mintha titkokat gyónna bele. — Miféle népség ez? — kérdezte Dózsa. — A Klarissza-rend jobbágyai. Pallosjoggal bírja őket. Egyébként pedig ez a rendház, az ispán lakik benne. Na meg azok, akik Budára érkeznek, Egy ajtó kinyílt. Feketébe öltö­zött, jeliér hajtókával élcesitctt apáca lépett a tornácra. Utána fia­tal nemes jött, majd két szolga asz­talt cipelt, másik széket hozott, s a ■nemes leült. Hóna alatt rézkapcsos könyv volt. Most felnyitotta. A szolgák tovább szorgoskodtak, tölgyfából ácsolt lócát hoztak és letették az asztalon kívül, szembe. Most a kenéz jött, lóbált, tün­tetve kihúzott derékkal és általában egyrg tempósabban jöttek-mentek. Az apáca lassan járkált még a: imént, de most egyre gyorsabban lépegetett és olvasóját, ami piros borostyánból volt, mint a vér, szila- jón pergette ujjal között. — Jó Sándor! — kiáltotta az is­pán. Javakorabeli paraszt lépett elő, odament az asztalhoz. Szótlanul vá­rakozott, — Miért nem fizetted meg pün­kösd ünnepén n kappant, meg a fél dénárt, meg a kalácsokat? — Azért, mert... magunknak sem volt, uram. — Most inegfizeted? — Nem tudom kifizetni, uram. Az ispán nem szólt többet, csak a kenéznek intett, az viszont a szolgáknak intett, de csak úgy fej­jel, s azok megfogták a parasztot, egy pillanat alatt rányomták a de­resre, & ötétBL meg! -se kiáltott a kenéz, A A paraszt szótlanul átölelte alul a gerendát és egy szolga összekö­tötte a csuklóját. A kenéz előrelépett, hevette a le- bernyegét, karján fclgyürle az in­gát. A botot felemelte cs az ispánra nézett. Az visszapillantott és tenye­rével rácsapott az asztalra. Erre a jelre aztán lecsapott a parasztra a bot. Egyszer, kétszer, sokszor, sza­bályosan, taktusra. A paraszt csendesen állta, bírta, nem szólt, nem jajongútt, hallgatóit. Percek múlta csupán, de akinek fi;, örökkévalóság, A többiek, sorrakc- rülők is hallgatagon várakoztak. Mindössze az asszonyok között riit némelyik vékonyan, hasilóan, mint amikor valami repedésen befolyik a házba a téli szél. — Elég! — csapott az asztalra az ispán tenyere. BOT VÉGE földnek billent. A szolgák kioldották a pa­raszt összekötözött leezet. De ez nem mozdult, feküdt tovább. Az egyik megrázta a vállát, ekkor meg lefordult a földre, mint a zsák. Erre mérgesebbek lettek, felkapták, odébb vonszolták. Ki az udvar kö­zepére és otthagyták. — Afoíc Andrási — Átok András! — kiáltotta me­gint az ispán a könyvből. Másik paraszt állott elő, fiata­labb, mint az előbbi, de éppen úgy jött, állt. mint az. Kialakult for­mája volt már ennek, mint a szü­letésnek, vagy a temetésnek. Az ispán felsorolta az elmaradt adóját, megkérdezte, miért nem fi­zette, aztán lecsapott, aztán lefog tok a parasztot... A rend nője kicsit gyorsabban járkált, ki is lépett a tornácról, el­ment csaknem a deresig. Tétovázva állt meg egy pillanatra, szétvetett lábbal bámult a botozott parasztra, sápadt arcán szétómlött nemi pí- rosságt — És ezt mink tűrjük? — hor­kant fel Dózsa és le akart rohanni a lépcsőn. — Maradj! — kapta el Lőrinc mentéje szárnyát. — Látsz még en­nél cifrább dolgokat is. — Az a bestia, asszony az? És az a nemes, aki az asztalnál ül, ma­gyar ember az, ember az? — csikor­gatta Dózsa a fogát. — Bizony úgy van, ahogy te mon­dád. Az apáca a rend küldötte, sze­mélyesen ügyel az adók behajtá­sára. A nemes diák Sebestyén diák, a Rend ispánja. Közben a másik paraszt is lefor­dult a lócáról, most egy asszony állt az asztal előtt. — Vádollak, asszony, hogy az urad meg akarta fizetni az ünnepre a féldénárt, de le elloptad tőle. — Nem igaz, mert ő megitta, — Ki? — Ez az ember. Az uram. El­ment a kocsmába az ünnep regge­lén és megitta. — Hazudsz, mert tanuk vallot­ták, hogy az urad egész ünnepen részeg sem volt. Mit tudsz még mondani? A Z ASSZONY nem tudott sem- mit mondani, csak másik mellét adta gyermeke szájába. Az ispán valameddig nézte, szaporán pislogva, aztán rácsapolt az asztal­ra. A szolgák az asszonyhoz léptek, az letette a gyermeket'a csepegőbe, s vinnyogott, mint a féreg. Rákötötték a lócára. A Rend nője szétvetette a lábát, ahogy csak bírta, arca lángoló, mint a tűz és egyhelyben tipegett, mint a liba. — Látod? — mondta Lőrinc. — Magában koslat, mint a kutya. Már Pál apostol is megemlékezett ha­sonlókról, mivel pontosan eképpen vesztek meg a rómaiak nagy jó dol­guk miatt. Ki nem adott levelében meg is írja ellene az orvosságot, I hogy azt mondja .;, férfi férfitől, asszony az asszonytól elkülöníttes- sék... — De Dózsa nem hcdlotta már, mit mondott, mert az asszony ordítása már a meszet is hasogatta a falon. Pendclye szakadott és da- rabonlsént csavargózott rá a botra. — Hiszen ez az asszony nyilván­való, hogy viselős! — kiáltotta Dó­zsa és le akart szaladni megint. —Hát nem mindegy az? — gú­nyolódott Lőrinc és megfogta a csuklóját. Dózsa kirántotta a kezét ős szembefordult vele. — Hát azt hiszed, hogy le tud­nál menni, ha én nem akarnám, hát idenézz'. — mondta Lőrinc és fcl'capott egy vasdarabot, amivel a harangot szokták félreverni, ha tűz, vagy valamilyen vész van cs a tér­dón meghajlította. Aztán két mar­kában megcsavarta, mint a fűzfa­vesszőt. Aztán a sarokba dobta. — De ne töltsük az időt hiába, kell, hogy te lássad mindezeket. Avagy, mit gondolsz, miért hívta­lak fel a toronyba? Azért, sze­meddel lássad, mivé tették a népet, ezek a kutyák. ' Dózsa a Lőrinc vállára tette a ke­zét és visszalépett az ablakhoz. A Rend asszonya megint nyugodtan járkált, fakón. Mint vércseppek, hulltak az ujjai közül az olvasó bo- rostyánlüivei. A megbotozott asz- szony gyermeke rémülten sivalko- dott a csepegőben, ö maga az ud varon hempergett. — Megszüli magzatát! — hülede zett a két férfi. riOZSA nem tudott volna, már eljönni az ablaktól, ha akart volna sem. Olyan erővel markolta meg Lőrinc vállát, hogy az ráné­zett, de nem szólt semmit. Csak kesernyés mosolygás rándult meg a száján. A megbotozott asszony szemük láttára elvetélt. Mindegy. Nem múlik el azért a világ; sőt megelevenedik. A kobaltot éppen úgy*, mint a nik­kelt vagy a vasat, fém állapotban, kitűnően lehet önteni. Fémdrót vagy fémgyöngy fői-májában hasz­nálják. A kobaltnak természetesen már az aktivizálódás, tehát a su­gárzás előtt meg kell a kívánt for­mát adni, mert a kész rádióaktív kobalttal nem lehet sokáig foglala­toskodni. Mivel a kobalt ugyan­olyan tömör fém, mint a vas, így a sugárforrás igen koncentrált, ezért az átvilágított testek rádióképei éle­sek lesznek. — A gyógyászatban ugyancsak nagyobb s ikerrel alkal­mazzák a kobaltot, mint a rádiu­mot. Kobalttal sokkal könnyebben szét lehet orz’.atni a rákos dagana­tot, mint rádiummal, anélkül, hogy a körülötte levő szöveteknek na­gyon ártanának. |Á radioaktiv I kobaltot termé­szetesen nem mindig fémformában használják. Sokszor kedvezőbb a só-ferma. Például olajban oldódó kobaltsót lehet alkalmazni a nyers- olajtermék jelölésére. Ezeket átvo­nultatják az olajvezetéken és így c-lyan más termékektől meg lehet őket különböztetni, amelyek előt­tük vagy utánuk folytak át ugyan­azon a vezetéken. Mindez nagyon szép és jó idáig. Számos áldásos tulajdonsággal ren­delkezik a rádióaktív kobalt, ame­lyekkel a társadalom hasznát lehet szolgálni. De egyszeriben veszedel­mes fegyverré is válhat, ha a tár­sadalom ellenségei veszik kezükbe. Hogy miként, arra a következő példa ad legvilágosabb feletet: Chicágóban 1852-ben azt javasol­ták, használják fel a rádióaktív ko­baltot tömegpusztító fegyver gyár­tására. Nyugodtan állíthatjuk, hogy ennél emfcerteler.ebb fegyvert még nem találtak ki tömeggyilkolásra. „Az elgondolás’’ a következő: egy hidregénbe-mbát kobaltköpennyel vesznek körül. A robbanásnál a kobalt radioaktívvá válik, ugyan­akkor a keletkező magas hőmérsék­let következtében gőzzé alakul és így terjed szét. Ha azután a kobalt- gőz a levegővel keveredve lehűl, fi­nom porrá alakul, amit a szél ma­gával visz. A por sokáig lebeg a le­vegőben, belélegzik vagy az étellel, vízzel bekerül a szervezetbe. Mint­hogy a kobalt rádióaktivitása sok évre terjed, ezen az úton az atom­bomba hatása sok évig tart. Ez alatt a magasabbrendű élet lassan­ként teljesen elpusztul, de legalább­is súlyos károkat szenved. IA tudomany| egyébként megál­lapította, hogy ezek a „genetikus’' kárck örökölhetek. E szerint a ko­baltbomba következményei skár ezer, tízezer évig, sőt a tudomány mai fejlettsége mellett elvileg kor­látlan ideig fennforognak. Otto Hahn, a Nobel-díjas német atomfi­zikus és vegyész legutóbbi előadá­sában, amelyben az atomfegyverek betiltása mellett foglalt állást, nem ck nélkül állította, hegy tíz kobalt- bombával az egész emberiséget ki lehet irtani, Ciprusok a Szaharában A tudósok már régóta feltételez­ték, hogy Közép-Szahara egyes ré­szein még van maradványmövány- zet. E nézetet alátámasztották í tuaregek hasíná!ati tárgyai, ame­lyeket valamilyen ismeretlen gyan táj fából készítettek. Ugyanebből ; fából készültek az oázisok ősi ha zárnák ajtajai és gerendái. A tudósok számtalanszor kutat tak a Szahara belsejében tenyész növény után. Francig Beraates ex pediciójának egyik útját 1952-be; végre siker koronázta. Az expedier a Tasszilin Adzsei- és az Ahagga fennsíkon egyedülálló és csoporté ciprusokra bukkant. Ezen a vidéke egykor valószínűleg hatalmas cip ruserdek húzódtak. A mai legns gyobb példányokra a Tasszilin Ac zser szakadékaiban bukkantak r; ahol egy 80 fából álló cipruslige tét fedeztek fel. A liget le-gfiatalsfc fai 200, a legöregebbek mintegy 20C évesek lehetnek. E faóriásek tő: zse alul négy méter átmérőjű. ke rónájuk rendkívül széles és szerte ágazó. A ciprusfajta mesterséges kitei mesztésére végzett kísérletek eret ményre vezettek. A kitermeszte fa jól bírja a szárazságot es nag szerű nyersanyagot ad a faiparna A Művelt Nép Könyv­kiadó „Nagy magyar írók" soroiat nak uj kötete Szander József, irodalom tudományok kandidál sa Kölcsey Ferencről irt tanul» tua

Next

/
Thumbnails
Contents