Szolnok Megyei Néplap, 1955. július (7. évfolyam, 153-179. szám)

1955-07-06 / 157. szám

1955 július 6. S20LN0KMEGYE! NfiPLAE 3 Á terv teljesítésének fontos feltétele — a fegyelem A Szolnoki Gőzrűrész már jú­nius 27-én reggel 8 órára befejezte féléves tervét. így egyike volt azoknak a szolnoki üzemeknek, melyek nemcsak nem hagytak f adósságot erre a hónapra, hanem még idejük is maradt arra, hogy terven felüli árut adjanak a nép­gazdaságnak. Most már az új negyedév felada­tain dolgozik a telep s mindenki úgy szeretné, hogy ez még joltíban végződjék, mint a régi. Ment igaz ugyan, hogy a félévi tervet túl­szárnyalták, de különösen június­ban volt olyan árufajta, melyből nem tudták teljesíteni a kiszabást. A harmadik negyedév indulása­kor is ez okozza a legnagyobb problémát. Olyan fontos cikkeket készítenek itt. mint talpfa, aknafa, boroshordódonga s a különféle épí­tési és más faanyagok számtalan fajtája. — Különösen tölgyfának vagyunk hijján — mondja a főművezető. — Jött ugyan ma reggel is három va­gonnal, de olyan minőségű, amit nam tudunk felhasználni se talp­fának, se aknafának. Se a hosszú­ságuk nem éri el a kívánt 3.60— 4.40-es méretet, se a minőségük nem felel meg. Márpedig gyenge minőségű anyagra nam bízhatjuk a bányászok életét, se a vasút biz­tonságát. — más anyagokból nem vagyunk szűkében, csak a tervsze­rűséggel van baj. Erre is tettünk már intézkedéseket, majd meglát­juk, milyen eredménnyel jár. Az uj negyedév munkáinak in­dulásakor számolni kell még egy nehézséggel is s ez sem kisebb, mint az előző, mert az anyag mel­lett az emberi erő is egyik fontos feltétele a terv teljesítésének. Nagy András telepvezető irka- lapokra kézzel írott leveleket vesz elő fiókjából, — Felmondólevelek — mondja. Három darab van már eddig, Most jöttek a napokban. Átlag három- négy hiányzónk is van. A ' fegye­lem az utóbbi időben javult, de most — úgylátszik —.újra termünk kell valamit, ha azt akarjuk, hogy fenntarthassuk a két műszakot. — Sok ember van náluk olyan, aki földet fogott, vagy aratni akar. Míg tart a rendes évi szabadságá­ból, rendszerint el is szoktuk en­gedni őket. Az így kieső munkát nehezen, de valahogy tudjuk pó­tolni. Azt azonban nem engedhet­jük meg, hogy még igazolatlan hiányzások is növeljék a nehézsé­geket — magyarázza. Vannak pedig a telepen olyan emberek, akik elütnek a többitől, azoktól a szorgalmas munkásoktól, akik már évtizede dolgoznak be­csülettel. Kovács Boldizsár gyakran kér különféle ürügyekkel szabadsá­got. Ha nem -kap, egyszerűen nem jön be. Legutóbb két napot hiány­zott igazolatlanul. Kapált. Ezzel biztosan megtakarított magának néhány forintot, elesett azonban 10 mázsa fajárandóságától, mert itt a telepen az a szabály, hogy egynapi igazolatlan mulasztásért 1 havi fa­járandóságot vonnak le. Ezenkívül persze a napi keresetétől is elesett, nem kapja meg mind a különféle pótbéreket sem. Ha látástól vakulásig dolgozott is két nap alatt — annyit biztosan nem nyert, mint veszített. Nem rózsósabb a helyzetük azok­nak sem, akik elhagyják az üzeme-t abban a reményben, hogy máshol dolgozni sem kell talán a pénzért. Tegnap reggel Orszáczky főmű­vezetőt ismerős állította -meg mun­kába jövet: Bódi Béla. Nem is olyan régen még a telepen dolgo­zott. Aztán kilépett, mert más szá­mításai voltak. — Visszamegyek újra a fűrész­hez — kezdi mindjárt a beszélge­tést. , — Hogy néz ki a munkaikönyved — kérdi tőle a főművezető. — Hát önkényes kilépés van be­jegyezve, de tudod ... — Na, hát akkor menj a közvetí­tőhöz. Nálunk nem kell „vándorló1“ ember. Hasonló eset történt Kelemen Józseffel is, aki pedig jó szakem­ber volt. Ö általában rendesen dol­gozott. Számítani azonban nem le­hetett a munkájára, mert bérfizetés után nem jött be dolgozni egy-két napig. Az osztályozó munkáját pe­dig nem lehet nélkülözni egy na­pig sem. Ha a művezető számonkérte tőle hiányzását, könnyein kifizette: „ha nem tetszik, elmehetek.’1 Kelemen egy szép napon har­madmagával megkapta munka­könyvét. Egy hét sem telt bele, újra megjelent a telepvezetői iro­dáiba s kérésre fogta a dolgot. — Vegyenek vissza, minden más­képp lesz. Nem vették vissza. Most már a rönktéri és anyagtéri dolgozók kö­zött késés sem igen fordul elő. A keretfü részen dolgozók pél­damutatóan járnak elől munka­fegyelemben és termelésben. Hamzi Gyula és csoportja 188, Hoksári Mihály és társai 145, Illés elvtárs brigádja 154 . százalékos teljesít­ménnyel dolgoztak az elmúlt héten. Ha hozzájuk hasonlóan a telepen mindenki az üzemben végzett mun­káját tekinti elsőrendű hivatásá­nak, a Gőzfűrész eredményesen tudja megoldani harmadik negyed­évi tervfel adatát is. Fokozott harcot az üzérkedők, a spekulánsok elten! Bíróság előtt felel tetteiért Kováé» Béla )á»aberényl huták és Bata Kálmán jáaafelaőaaentgyörgyi hentea A Központi Vezetőség márciusi határozata azokra a hibákra is rámutatott, melyeket a magán- vállalkozások kiszélesítése terén elkövettünk, részint azzal, hogy közigazgatási szerveink az ipar- engedélyeket és a jogosítványokat indokolatlan mennyiségben adták ki, másrészt azzal, hogy a rendé­szeti szervek nem folytattak kö­vetkezetes harcot a társadalom ingyenélői, az üzérkedők és feke­tézők ellen. Szolnok megye területén is szá­mottevő azoknak a száma, akik különböző terményekkel, termé­kekkel, nem egyszer fontos köz­szükségleti cikkekkel üzérkednek, kupeckednek, spekulálnak. Nem véletlen, hogy a spekulán­sok elsősorban osztályidegen, de- klasszált elemek, akik soha éle­tükben nem szerettek dolgozni, s most is üzérkedés útján igyekez­nek maguknak gondtalan életet biztosítani. Lágzi Kovács Balázs jászberényi kulák is földjének művelése helyett üzérkedéssel fog­lalkozott. Egy év óta mintegy 45 szarvasmarhát vásárolt meg, s azt továbbadta 5—600 forintos haszon­Törpe Az ipar már régebben foglalkozott a törpeautó sorozatgyártásának a gondolatával. Az MTH 201. számú intézetének ipari tanulói vállalták, hogy Markhot Jenő főmérnök ter­ve alapján elkészítik a prototípust. *A fiatalok napi munkájuk és a ta­nulás utáni szabadidejükben állí­tották össze a kis autót, amely szemre nagyon tetszetős. Két sze­mély kényelmesen elfér benne, bé­nái. liymodon jogtalanul 25 000 forinthoz jutott. ___ Elő fordul olyan eset is, hogy a könnyű pénzszerzés csábit egyese­ket üzérkedésre. Bata Kálmán volt hentes és mészáros, aki már büntetve volt, most újból speku­lációs tevékenységért kerül a nép bírósága elé. Jászfelsőszentgyörgy községben és annak környékén 27 darab 6—10 hónapos sertést vásá­rolt fel. Áruba bocsátotta azokat, s egy-egy sertésen 2—300 forintot nyert. így 10.000 forint jogtalan anyagi haszonra tett szert. Az üzérkedők tevékenységére most fény derült, a bűnvádi el­járás megindult ellenük, s a nép bírósága előtt felelnek tetteikért. A spekuláció elleni harc nem­csak hatósági és tanácsi feladat. Minden becsületes, jóérzésű dol­gozónak kötelessége, hogy a tár­sadalom vámszedőit, az üzérkedő­ket, spekulánsokat leleplezze és segítse az ellenük vívott harcot. A spekulánsok tevékenysége ve­szélyezteti a begyűjtési terv telje­sítését, ezen keresztül zavarja a dolgozók életszínvonalának folya­matos emelkedését.-autó ven van hely csomagoknak is. Az autó csukott, formája áramvonalas. Egy kétszázötven köbcentiméteres Csepel motor hajtja meg. A tervek szerint a törpeautóval hatvan kilo­méter óránkénti sebességet lehet el­érni. Markhot Jenő törpeautója jú­lius tizenötödikén teszi meg első próbautját. Az intézet fiataljai a munkadijból vándortáborozást ren­deznek. (MTI). T/aszilij Prohorovícs Liutyikov * már csaknem hat éve vezeti a kulgyigai kerületi pártbizottság Pobjedáját. Rendszerint valamelyik vezető elvtársat szokta elvinni a kolhozokba, de még jóformán végig sem szívja cigarettáját, utasa máris végzett a kolhoz meglátogatásával és indulnak tovább egy másik kol­hozba. „Ha a kocsim szcszélyeskedni kezd,, én bizony akár egy-két napig is elvesződöm vele, de rendbeho­zom. Ám a vezetőségnél nem így van. Rövid időre betérnek az elma­radt kolhozba, rápirítanak az el­nökre és máris tovarobognak'’ — ilyenformán vélekedett magában Vaszilij Prohorovícs ezekről a ki­utazásokról. Egy nyárvégi napon azonban va­lami szokatlan dolog történt. Av- guszt Janovics Lieknyisz a kerü­leti pártbizottság titkára ült be a Pobjedába. Az autó hamarosan a Lenin-kolhoz hatalmas táblái között száguldott. — Rossz kolhoz ez, Avguszt Ja­novics! — sóhajtott fel a gépkocsi­vezető. A párttitkár nem válaszolt, hiszen maga is jól tudta, hogy a Lenin- k'olhóz nem tartozott az élenjárók közé. j Az autó közben letért a műútról és néhány zökkenő után megállt a kolhoz irodája előtt. — Hát most visszafordulhatsz, Vaszilij Prohorovics — fordult hieknyisz a gépkocsivezetőhöz, ro­mért én ittmaradoki — Hogy-hogy -.-.3 Állandóan ? ÚJ KOLHOZELNÖK — Ha a kolhozparasztok befo­gadnak, akkor állandóan. — Kedves vendég jött! — kiáltott fel örömmel hazdiny kolhozparaszt, amikor megpillantotta Lieknyiszt. — Nem vendégségbe jöttem. A kolhozban fogok dolgozni, ha befo­gadnak . ■. * Ijött a közgyűlés napja. Vala­mennyi kolhozparaszt ott volt. Kazalcsz elnök megtartotta be­számolóját, de mindenki tudta, hogy sok minden elhallgatott. A be­számolót éles vita követte. Kemé­nyen bírálták a kolhozelnököt, amiért nem biztosította a közös ál­latállomány takarmányalapját, amiért megtűrte a fejetlenséget az állattenyésztő tanyagazdaságokban, amiért elnéző volt a naplopókkal, stb. A közgyűlés leváltotta a régi el­nököt és Avguszt Janovics Liek­nyiszt választotta kolhozelnöknek, hieknyisz már a közgyűlésen sok mindent feljegyzett magának. Csak ekkor látta, hogy az előző ellenőrző látogatások során mennyi minden elkerülte' figyelmét. A közgyűlés utáni éjszakán Liek­nyisz sokáig álmatlanul forgolódott ágyában. Gondolatai vissza-vissza- kalandoztak arra az ülésre, amelyen a kerületi pártbizottság elhatározta, hogy tagjainak egy részét az elma­radt kolhozokba irányítja. Egymás­után jelentkeztek a pártbizottsági tagok és hieknyisz jól tudta, hogy valamennyien azt várják, mikor nyilatkozik ő is. Mégsem sietett, mert nem akarta, hogy bárki eset­leg vakon kövesse az ő példáját. * anuár végefelé járt az idő és a nagy hóviharokat erős felme­legedés követte, mintha már a ta­vasz köszöntött volna be. hieknyisz kolhozelnök nem volt az épületben, már reggel óta a brigádokat láto­gatta. Áruikor a tatarozás megin­dult, néhány kolhozparaszt úgy vé­lekedett, hogy az új kolhozelnök sa­ját dolgozószobáját akarja rendbe­hozatni. Pedig a tatarozásnak egé­szen más célja volt. hieknyisz tudta, h,ogy a kolhoznak zootechnikusok- ra, kertészekre, haltenyésztőkre van szüksége. Sürgetni kezdte az épület tataro­zását, hogy jó lakásokkal várják a szakembereket. A kolhozelnök ma­ga is gyakran szerszámot fogott, még az erdőbe is kiment és úgy dolgozott, hogy példája még a leg­hanyagabb kolhozparasztot is ma­gával ragadta. A régi vezetőség ha­nyagsága miatt hiányos volt az ál­lattenyésztő tanyagazdaságok vízel­látása. hieknyisz javaslatára még a téli hónapokban kutakat kezdtek ásni. Az egyik tanyagazdaságban a kolhoztagok csak úgy ímmel-ámmal dolgoztak a kútásásnál, inkább do­hányoztak és beszélgettek. — A jó gazda nyáron ás kútat — mondták a kolhozparasztok az el­nök szemrehányó szavaira ~r, mi a Karcagra készül a Szolnoki Fűtőház kulturcsoportfa A felszabadulás után egy évvel alakult meg a Szolnoki Fütőház kul- turcsoportja. A napi munka befejezése után szorgalmasan tanulták a népi táncokat, ének­és zeneszámokat a mozdonyvezetők, fűtők, kocsivizsgálók, lakato­sok és adminisztratív dolgozók, hogy műso­rukkal örömet szerezze­nek az ipari munkások­nak, a dolgozó parasz­toknak. Az évek során a megye nagyrészét be­járták, s ahol egyszer felléptek, sokáig emle­gették a nézők a „fűtő­háziakat”. Négy évvel ezelőtt a Fűtőház dolgozói elvál­lalták a karcagi Tán­csics Termelőszövetke­zet patronálását. A gaz­dasági segítséget nyújtó fűtőházi szakmunkáso­kon kívül a kulturcso- port tagjai is ellátogat­nak azóta minden év­ben legalább kétszer a tsz-be. Ugyanígy el­mennek a Cibakházi Gépállomásra is, ame­lyet három év óta pat­ronálnak. Ebben az évben már mind a két helyen vol­tak egyszer. A tél fo­lyamán a Táncsics ter­melőszövetkezet tagjait szórakoztatták vidám táncaikkal, énekszá­maikul, a traktoros na- pon pedig Cibakházára látogattak el. A mintegy hetven ta■» gú együttes most újra karcagi szereplésre ké­szül. A nagy nyári munkák alkalmából vi­szik el vidám műsoros köszöntésüket rövide­sen a tsz-tagoknak. Er- re az alkalomra új mű­sorszámokkal készül az ének és a tánckar is. Az énekesek új népdal- feldolgozásokat, a tán- cosok pedig vidám ul- földi táncokat mutat­nak majd be a karcagi Táncsics tsz-ben. Leleplezték a szolnoki legeltetési bizottságba befurakodott kulákok mesterkedését Évekkel ezelőtt, amikor Szolnok megyéiben sorra alakultak meg a termelőcsoportok, a falun megvert kulákok egymásután húzódtak be a városokba, hogy ott „ismeretle­nül“’ tovább folytassák mesterke­déseiket. mányviszonyak következtében a nyár elején igen sok dolgozó pa­raszt szorult rá Szolnokon is, hogy rétet, legelőt béreljen a tanácstól. A „jószívű1“ pusztagazda készség­gel segített a hozzáfordulókon —• elsősorban persze a kulákcfcon. így kerül be a közeli Tószeg községből Szolnokra — 36 hold földjének felajánlása után — Libertini Imre kulák is. A vá­rosban segítő kezekre talált: a szolnoki kulák-cimborák besegí­tették a városi legeltetési bi­zottságba pénztárosnak. Nemsokára társat is kapott — mégpedig a pusztagazda személyé­ben —, Modla Antal „dolgozó pa­rasztot.“ A ravasz Modla ugyanis korábban addig mesterkedett, amíg birtokát úgy osztotta meg, hogy fele a szolnoki, fele a tószegi ha­tárba került. így sem itt, sem ott nem számították kuláknak. A két tószegi kulákcimbora csak az al­kalmat várta, hogy „akcióba lép­hessen.’“ A jelenlegi nehéz takar­Igy jutott a város birtokából mintegy 300 holdnyi elsőrendű rétterület — a dolgozó parasz­tokat és termelőszövetkezeteket kijátszva — a rokon, ismerős és jóbarát kulákok kezére. A szolnoki városi tanács és a pártbizottság azonban idejekorán felfigyelt a kulák-mesterkedésre. Utána jártak a dolognak és csak­hamar fény derült a legeltetési bi­zottságba befurakodott két kulák múltjára és jelenlegi tevékenysé­gére. A pusztagazdát és a pénztá­rost azonnal eltávolították a legel­tetési bizottságból és a réteket, le­gelőket átadták a szolnoki „Sza­badság“’ és a tószegi „Dózsa“ ter­melőszövetkezeteiknek, valamint a dolgozó parasztoknak. Az általános iskola V—VL osz­tályában az 1957—58. tanévben, a VII. és VIII. osztályban pedig az 1958—59. tanévben új tan tervet ve­zet be az Oktatásügyi Miniszté­rium. Ez szükségessé teszi, hogy az általános iskolák részére vala­mennyi tantárgyból új tankönyve­ket írassanak. Az V—VI. osztályos tankönyvek szerzőit még ebben az évben pályázat alapján kijelölik. A tankönyvpályázaton résztve- hetnek gyakorló pedagógusok, vagy azok a jelenleg más beosztásban dolgozó padegógusok, akiknek több évi iskolai gyakorlatuk van. Amennyiben a pályázó jelenleg nem tanít, úgy csak általános isko­lában működő pedagógus társszer­zővel pályázhat. A pályázat jeligés. A pályázatokat bizottság bírálja el és az eredményt 1955 november elsejéig hirdetik ki. A pályázat első díja 3000 forint, második díj 2000 forint, harmadik díj 1000 forint. A pályázatokat 1955 fagyos földet túrjuk. Próbálja csak meg maga, könnyű-e ez a munka. hieknyisz szó nélkül levetette a kabátját és ásni kezdett. A kolhoz­parasztok egy ideig szótlanul fi­gyelték, majd zavartan egymásra pillantottak és nekigyürkőztek a munkának. — Ha a régi elnök ilyen lett vol­na... — mondta az egyik. * Lenin-kolhozban gyökeresen megváltozott a helyzet. Ma már senki sem akar a városba köl­tözni, hiszen nagy tisztesség élen­járó kolhozban dolgozni, meg aztán minden házba bevezették a villany­világítást, s a vezetőség körültekin­tően gondoskodik az emberekről. — Nemsokára saját villanytele­pünk lesz mondja hieknyisz. — Megkönnyitjük az állattenyésztők munkáját is. Sokkal magasabb lesz a tejhozam. A kukorica vetésterü­letét megkétszerezzük... A deresedőfejű elnök pedig fiata­los hévvel beszél a kolhoz jövendő terveiről, mint aki szilárdan hisz, bízik a kollektívában, amellyel együtt dolgozik. Lelkesedéstől fűtött szavai azt is elárulják: nem bánta meg, hogy a kerületi pártbizottság­ról a Lenln-kolhozba került. A párt állította erre a helyre és a párt az egész szovjet néppel együtt a mező- gazdaság gyorsütemű fejlesztéséért harcol. K. Belov és G. Kurpnyok cikke nyomán. szeptember 15-éig kell beküldeni az Oktatásügyi Minisztériumba. * A „Mesél a film” és a „Mesél a mikrofon” című nagysikerű műso­rok után a rádió ezen a héten „Me­sél a könyv” címmel új irodalmi so­rozatot indít. Ebben a sorozatban a rádió képzeletbeli utazásra viszi hallgatóit, hogy jobban megismer­kedjenek azzal a korral, amelyben a műsoron szereplő mű cselekmé­nye játszódik. Az új sorozat első adását szerdán, jú'ius 6-án hallhat­juk a Kossuth-adón 20 óra 20 perc­kor. A műsorban Dumas: „A há­rom testőr” című népszerű regé­nyének érdekes részletei elevened- nek meg a mikrofon előtt, * A magyar rádió „Daloló szovjet föld” címmel új zenei sorozatot iktatott műsorába. Ebben megis­mertetik a hallgatókkal a Szovjet­unió köztársaságainak zenéjét, megmutatják, miként jelennek meg a népi dallamok a régebbi és a mai zeneköltők alkotásaiban. Az első adásban, amelyet csütörtökön, jú­lius 7-én 19 óra 30 perces kezdettel „A Dny esz tértől a Ladoga-tóig“ címmel a Petőfi-rádió közvetít Ukrajna és a Balti köztársaságok muzsikája csendül fel. (MTI) MÖHSZ fagok jó munkája A Magyar önkéntes Honvédelmi Szövetség tagsága a kongresszusra készülődés idején mindinkább ma­gáévá tette a szövetség célját és feladatát. Kiveszik részüket a munkából is, s versenyvállalások­kal akarnak kiemelkedő eredmé­nyeket elérni. A Karcag-tüalmasi Állami Gaz­daság dolgozója, G. Nagy István, MÖHSZ tag kombájn vezető ver­senyre hívta az ország összes kom­bájnvezetőit. s külön párosverseny- re Süveges Dániel elvtársat, a sur- jáni Állami Gazdaság Kossuth-dí- jas traktorosát, aki jelenleg kom­bájnnal arat. Vállalta, hogy 400 hold kenyérgabonát arat le, s csé­pel el. Ugyanitt Csáki Fái, az ország egyik legjobb traktoros brigád-ve­zetője, aki brigádjával elnyerte a Földművelésügyi Miniszter és a MEDOSZ vándorzászlaját, az ez- évi tervet már 110 százalékra tel­jesítette a kongresszus tiszteletére. A Karcagi Villanymalcmban Gyö­keres Sándor brigádja, tagjai MÖHSZ tagok, a félévi tervet ha­táridő előtt 3 nappal fejezte be. V. Kiss Sándor, MÖHSZ városi elnök, Karcagt P

Next

/
Thumbnails
Contents