Szolnok Megyei Néplap, 1955. július (7. évfolyam, 153-179. szám)
1955-07-31 / 179. szám
Harmincadik csípés SZATIRIKUS OLDAL ta0B*r 1955 július 3L KILENC _ AZ KILENC A napokban Kuncsorbán jártaim. A félmillió forint költséggel épülő kuiturtiázat tekintettem meg, Az ottani pedagógusokkal együtt megállapítottuk azt, hegy a színpadot pl. rosszul készítették el. Hibás a súgólyuk elhelyezése s emiatt a színpad játéktáré egészein kicsi. Mikor 'beléptem a színházterembe, megpillantott tam kilenc darab 250—80 cm-es „Kultúrház’* fel-1 írású táblát. Meglepődtem ezen és megérdeklődtem* minek ez a sok egyforma felírású tábla. Érdeklődésemre a következő választ kaptam: A kultúrház építési vállalkozója, a Mezőtúri Építőipari KTSZ, Az építkezés vezetője levelet írt. a KTSZ-nek, hogy küldjön egy kilenc betűs („Kultúrház“1 feliratú) talb- lát. Erre fel a KTSZ küldött kilenc darab táblátMegkérdeztem a KTSZ vezetőségétől, ha azt kérték volna, hogy „Kuncsorbai kultúrház“ 19 betűből állő felirattal küldjenek egy táblát, akkor a fenti eljárás szerint hány táblát készítettek volna el?. Busa István igazgató, Törökszentmiklós, Kultúrház. Gabonabegyűjtés idején Egyénileg dolgozó paraszt fia; Aztán rru szabadgabonát is adunk el az államnak. Tsz tag fia: Mikor? Egyénileg dolgozó paraszt fia: Ott viszi éppen az apám, Tsz tag fia: A mienket egy egész brigád hordta. ORVOSNÁL Hát tehet róla ? — Nem szégyened magad, hogy mindig a lányok után szaladgálsz? — Hát tehetek én arról, hogy nem állnak meg?! REKETYE SZÍNEVÁLTOZÁSA A Fenyőben • Reketye. — Van-e, aki ezt a nevet nem ismeri a Fenyő vendéglő és csatolt részein? — Na, ki vagyok én? Mi az, te nem tudod? Hát miféle ember vagy te? Én vagyok Reketye. Mondom: Reketye. Vagány gyerek vagyok én, pesti srác, nem amolyan nyim-nyám legény. Egy hős vagyok. Tegnap — hétfőn — adtam két deci vért. 102 forintot kaptam érte. Most megiszom. Az én szép piros véremet szép vörös rummal és vörös borral kell pótolni. Hej, mert azt mondja, hogy: „Beteg vagyok, fáj a szívem, nem élhetek sokáig.,A fenét. Még hogy én beteg vagyok? — Azt kérdezed, hogy miért nem mentem ma dolgozni? He-he. Te akarsz engem átejteni? Hát mondd, mire való ez? Hát ez a demokrácia, hogy egy becsületes melóst át akarnak ejteni. De azért megmondom, meg én. Azért nem mentem ma dolgozni, mert szépen nő a fű. Érted? Szépen nő a fű. Buta vagy te, komám, látom, nincsen hozzá dunsztod. Ide figyelj, megmagyarázom. Reggel betelefonáltam az üzembe, hogy — he-he, hö-hö — hogy rosszul érzem magam. Biz isten, igazat mondtam. Akkor még egy árva stukkót sem ittam, azért voltam beteg. Most már érted? Nahát. Gyere, igyunk. Hogy nem iszol? Hogy én is menjek haza? Hát minek nézel engem? Nem megyek én. Én vagyok Reketye, vagány gyerek vagyok én Az üzemben Reketye. — Van-e, aki ezt a nevet nem ismeri egyik nagy szolnoki tizemben? Kérem, tessenek engem meghallgatni. Én egy beteg ember vagyok. Az orvos megállapította, hogy miár nem élek sokáig, mert iukaliptuszom van. Hogy ez milyen betegség? Az olyan betegség, amit nem lehet kimutatni, de aki egyszer megkapja, annak hamar vége. Az orvos úgy, de úgy sajnált, hogy sírvafakadt. Azt mondta, hogy: „Édes fiam, majd megszakad a szívem, maga halálos beteg, de még sem tudom kiírni, mert a maga betegsége nem szerepel semmiféle orvosi könyvben.“ — Bizony, ezt mondta az orvos, meg azt is. hogy nemsokára meghalok. akkor fel fog boncolni és megmutatja majd az SZTK-ban, hogy milyen igazságtalanság történt velem, amikor nem engedtek kiírni. Én kérem még otthon is titkolom a bajt, mert olyan ember vagyok, aki nem akar a családjának bánatot okozndj Jajj, mi lesz szegényekkel, ha már nem leszek én, a szerető férj, a gondos családapa. Mit tetszik kérdezni? Hogy kedden nem is voltam orvosnál? Ds miért mentem volna, amikor úgysem tud rajtam segíteni! Csak fájdítsam a szívét szegénynek? Nem teszek én olyat, én egy nagyon jó ember vagyok. Egy nagyon jó melós ember — hüp-hüp — akit nemsokára kivisznek a temetőbe. Hegy fegyelmi, meg levonás? Hát kérem, ez a demokrácia, így elbánni egy halálos beteggel? OLCSÓ A RÓKABÓR Kőtelken most a határban — Olyan, mint egy szép mese, —- Duvadak közt a rókának Nincsen még csak veszte se. Gyöngy a létük a rókáknak. Kőtelken a gát körül. Vadászpuska durrantástól Nem rezzen a rókafül. Nem retteghet, nem irtózhat. Hisz olyan jó a vadőr, Egyet se lő puskájával. Mert olcsó a rókabőr. Ha biztatják: „Irtsa őket!" Lemondóan csak legyint: „Nem érdemes, bőre ára Most nincs több, mint 8 forint". De mikor egy rókabőrért Harminc forintot kapott, Egy-egy róka elejtésért Csapot, papot otthagyott. Társ is akadt a vadásznak. Versenyeztek amiatt: Melyik lőjjön, ha egy róka Orruk előtt elszaladt. Hullt is akkor a rókának Nagyja és az apraja, Nyúl, fácán és tyúkféléknek Nem is történt nagy baja. Ma' nem így van. Tucatszámra Fiadzzák a kölyköket. Búzaföldön, erdők mélyén Sűrűn látni 'öreget. Itt is, ott is alagútként Tátong a sek rókalyuk. Nyílásába,n rókakölykök Incselkednek: „Bácsi, kukk!’*... Tiszamenti gáttetőn is Sütkéreznek a napon, Bátran, mert egy rókafit se Durrantanak itt agyon. Ha közelgő embert látnak, Bújni futnak? Ezt ne hidd! Mind akár a kezes bárány Olyan bátor, s oly szelíd. Tíz per hetes gátőrháznál Minden éjjel lakzi van: A rókák a tyúklétszámot Sose hagyják annyiban. Minden éjjel megdézsmáljak. Épp a minap híre jött, Két hét óta ötvenötből Nincsen már csak tizenöt. A határban több tanyában Imádom a zenét. Klasszikus, nehéz, vagy könnyű, jazz, vagy cigány — mindegy nekem. Imádom. El tudnám hallgatni naphosszat s bosszant, ha a zene hallgatásában bármi is zavar. A Kossuth-tér 'egyik épületében dolgozom. Irodában. Kérdezem, nem szörnyű az, amikor a városi tanács hangoshíradója ■ éppen egy szép keringőt közvetít, s két könyvelési tétel között az ember azt Veszik a tyúk, kacsa, lúd, Csak azért, mert a rókára Nem jár mostan rá a rúd. A vadőr a kezét mossa: „Nézzétek ez nem mese, Rckabőrért nem térül meg A töltények ára se." így tehát a veres rókák Farsangolnak mind tovább. Nemsoká a községben is Nyomot hagy a rókaláb. Akit illet lássa már el Töltényekkel a vadőrt. Hogy nyúzhassa tucatszámra. A „most olcsó*’ rókabőrt, EGYED JANOS. hallja, hogy egy traktor dübőrgí tői a könnyed lejtésű dallamot. Imádom a zenét. Éppen ezért azt kérem a városi tanács hangashúN adójának a kezelőjétől, ne fájdítsa a szívemet. Játssza csak saját magának a lemezeket, a hangszórókat kapcsolja ki. Egyik kollégám azt mondta, hogy ez azért is jó lenne, mert akkor a hangszóró bömbölése nem zavarná a munkában. Micsoda ember! Biztosan botfüle van.., Lgy zenerajongó Egy zenerajongó kéri NYÁRI PA P Ír gy Íj J 1 És Az apa — Mit csinál itt maga? — Láthatja... Papírt gyűjtök ... A fiam ugyani? vésztvesz a papírgyűjtő versenyben. O o© Az alanyi költő — Hiába, nem megy.;; nem megy... MÚZSA: Nem baj... Küldöm az úttörőket.
