Szolnok Megyei Néplap, 1955. július (7. évfolyam, 153-179. szám)
1955-07-31 / 179. szám
«95 július 31. SZOLNOKMEGTE1 NÉPLAP 3 Új párttitkára van a Bánhalmi Állami Gazdaságnak Több mint 12 ezer hold, többségében igen gyenge minőségű szántóföld tartozik a Bánhalmi Állami Gazdasághoz. Egyik-másik területet némi jóakarattal lehet szántóföldnek nevezni. Amint, mondani szokás, csak azért van, hogy lyuk ne legyen a helyén. Ilyen talajon rendkívül nehéz és költséges a gazdálkodás. Egy egyedülálló em- fce’- nem is képes rajta megélni. A gazdaság dolgozói azonban a gépesítés, a fejlett nagyüzemi gazdálkodási műszerek segítségével sikeres.en megbirkóznak a természettel. Kenyérgabonát, árpát, sőt kapásmövényeket termeinek nem csekély eredménnyel. Kenyér- és takarmánygabonából ez évben is túlszárnyalták a tervezett termésátlagokat. Gyorsbeadási tervüknek, amely 40 vagon kenyérgabona volt, pontosan eleget tettek. Július 20-ig 73 vagon kenyérgabonát és 23 vagem árpát szállítottak az állami begyüjtőhelyre. A korábban kietlen szikesek helyét zöld elő rizsföldek váltották fel. A Bánhalmán (ermeaifed ri*» a külföldi piacokon is Jó hirt ■seres hasúnknak. Szabó János főagronómus irányításával évek óta eredményes kísérleteket folytatnak a bamulásos megbetegedésnek (bruzone) ellenálló rizsfajták termesztésére. A rizstermesztés nyújtotta lehetőségeket pedig nagyszerűen kihasználják víziszámyasok tartására. A rizsföldeken évről-év re többezer kacsát, libát neveinek fel csekély anyagi befektetéssel. A mezőgazdaság szocialista átszervezéséről és a mezőgazdasági termelés fellendítéséről szóló június 8-i párt-határozat, azonban további feladatokat tűzött állami gazdaságaink elé. A határozat szerint 1956-ban 3 millió mázsa kenyérgabonát, 500 ezer mázsa húst és 130 -millió liter tejet kel-1 a városi dolgozók ellátására étadn-iok. Mindezt a termelési eredmények állandó növelése, az önköltség csökkentése mellett. E'.foől következik, hogy a Bánhalmi Állami Gazdaságban tovább kell növelni a növénytermelés, állattenyésztés színvonaléit. Ennek érdekében meg kell szilárdítani a munkafegyelmet és olyan légkört kell kialakítani, amelyben az alaSZÜCS JÁNOS a Bánhalmi Állami Gazdaság párttitkára csony termelési eredmény, a veszteséges gazdálkodás szégyennek számít. Vcinafckozi-k ez különösen a gazdaság tehenészetére. Az ott dolgozók még mindig nem törekednek eléggé a tejihozam emelésére, a tejtermelési költségek állandó csökkentésére. Sok hiba tapasztalható a takarmánnyal való takarékos gazdálkodás tekintetében is. Éppen ezért nagyon fontos, hogy a gazdaságiban végre érvényesüljön a pártszervezet vezetőszerepe, s a gazdas-ág minden kommunistája érezze, milyen felelősség hárul rájuk a termelés ellenőrzése tekintetében. Tisztítsák meg a gazdaságot a befurakodott, ellenséges, osztályidegen elemektől. A Bánhalmi Állami Gazdaságban tevékenykedik többek között Szabó Béla kulák agronómus, akit annak idején a Gépállomások Megyei Igazgatósigától bocsájtottak el és rajta kívül még több osztályidegen, úgynevezett szakember. A gazdaságban a szakszervezeti munka sem kielégítő és ilyen formáin nem igen akad gazdája a munkaversenynek, az élenjáró dolgozók népszerűsítésének. Egy hónappal ezelőtt pártvezetőség választás volt a Bánhalmi Állami Gazdaságban, s párttitkámak Szűcs János elvtársat, a törökszentmiklósi járási tanács VKG osztályának vezetőjét választották meg. Szűcs elvtárs legfontosabb feladatának tartja, hogy kialakítsa a gazdaság pártszervezetében as elvtársi bírálatot és őnbirálalot, mert e tekintetben hiányosságok vannak a gazdaságban. Az állat- tenyésztésbe, különösen pedig a tehenészetbe, a legjobb kommunistákat kell állítani, hogy az rövid időn belül egyik legjövedelmezőbb gazdálkodási ágát képezze a Bánhalmi Állami Gazdaságnak. Cs-ak iiymó- don tudják a Központi Vezetőség június 8-i határozatában foglaltakat részleteiben is megvalósítani. Kirándultunk Kedves események színhelye volt a napokban a Zrínyi-úti óvoda. Kirándulásra készülődtünk a tisza- kürti népkertbe, ötvennégy kisgyermek részére feledhetetlen eseménydús nap volt ez. Nekünk, óvónőknek is jó érzés volt látni a sok apróság izgalmát. A hatalmas park fái között egy boldog napot töltöttünk. Megnéztük a Tisza-partot, a kollégiumot. Gyermekeink szinte azt sem tudták: merre nézzenek, mit figyeljenek, Mi felnőttek visszaemlékeztünk a mi élmény- és meglehetősen örömnélküli gyermekkorunkra. Hogy a kirándulás jól sikerült, ebben segítettek a napköziotthon konyhájának dolgozói, s nem utolsó sorban a gépállomás vezetői, akik a kiránduláshoz a gépkocsit biztosították. BRODSZK1 ARPADNE óvónő Kunszentmárton Délután öt órakor léptem be az igazgató irodájába. Rajta kívül ketten voltak: az anyagbeszerzési osztály vezetője és a titkárnő. Valami szállítási ügyről tárgyaltak. Amikor az osztályvezető és a titkárnő elment, bejött az üzemkarbantartó csoport vezetője. Vagy tíz percet tárgyaltak, végül a csoportvezető megkérdezte: — Mondd, igazgató elvtárs, mikor ülhetnénk ösz- sze egy órára beszélgetni, annyi problémám van? Az igazgató felmarkolta az asztalán tornyosuló irathalmazt: — Látod? Ezt még ma el kell intéznem. Valószínűleg bent leszek egész éjszaka. Tudod mit, gyere fel reggeL — Mindig ezt csinálod? •— kérdeztem, miután a csoportvezető eltávozott; — Legtöbbször — válaszolta. — Muszáj. A héten alig voltam idehaza, el vagyok maradva a munkával.És elsorolta: hétfőn Pesten volt exportügyben tárgyalni, kedden tájértekezleten vett részt, csütörtökön a minisztériumban volt igazgatói értekezlet, pénteken egy testvérüzemben tapasztalatcsere. Tehát a hat napból összesen másfelet töltött csak az c4mi egyáltalán nineien tendién üzemben, a szerdát és a szombatot, déli egy óráig. — Családod van? — érdeklődtem; J Válasz helyett egy fényképet vett elő. Öt ábrázolta ünnepi feketében, mellette csinos nő menyasszonyi ruhában. — Két hete nősültem; — És hol laktok? — adtam vissza a képet; — Pesten, a szüleimnél. Furcsálottam, hogy már négy éve vezeti az üzemet, de még mindig Pesten lakik; — Nincs is szándékomban leköltözni — mondotta. — Nem azért, mintha el akarnék innét menni. Nagyon szeretem az üzemet, a munkámat — elmosolyodott. — Még bottal sem lehetne innét elzavarni. — És így akarsz élni, egy héten egyszer hazajárni Pestre? Könnyedén válaszolt: — Miért? Nemcsak én élek így, sokan mások is, akik vidéken dolgoznak és egyszer egy héten járnak haza.így történt. Azóta sokat gondolkodtam az eseten. Itt egy pár dolog nincsen rendben. Először is az, hogy olyan sok az értekezlet, Ha egy héten az igazgatót háromnégy napra különböző értekezletek elszólitják, akkor csakugyan kevés idő jut arra, hogy üzemét irányítsa. Azon az egy-két napon, amit a munkahelyén tölt, összezsúfolódik az elintéznivalója, estéket, éjszakákat kénytelen tölteni az íróasztal mellett. A párt már nem egyszer felszólította a gazdasági vezető szerveinket, hogy csökkentsék az értekezletek számát, de úgy látszik, ennek ellenére még mindig sok. A másik: itt van egy igazgató, volt munkás, régi jó mozgalmi elvtárs, akit a munkásosztály, a párt bizalma felelős helyre állított. ö ennek a megbízatásnak eleget is tesz. hiszen üzeme az élenjárók közé tartozik. De az már egyáltalán nincs rendjén, hogy ez az elvtárs nem törekszik arra, hogy állandóan együtt legyen a családjával, ö maga mondta, hogy kaphatna lakást. De akkor miért nem költözik le Budapestről? Nemcsak nála — hiszen 5 is hivatkozott erre —, hanem többeknél kezd kialakulni ez a helytelen életforma. Hétközben vidéken dolgoznak. vasárnap egy napra — mintha csak vendégek lennének — hazamennek a családjukhoz látogatóba. A párt azt kívánja, hogy piinden kommunista rendezett, boldog családi életet éljen. Szabad idejét töltse felesége, gyermekei körében, művelődjék, szórakozzék, pihenjen, hogy minden nap újult erővel láthasson a munkához. Nem véletlenül kívánja ezt a párt. A rendezetlen magán- és családi élet előbb-utóbb megbosszulja magáti Amit elmondtam, ott játszódik le a helyi párt- szervezet vezetőinek szeme előtt. Maga az igazgató elmondotta — amikor megkérdeztem —, hogy még egyetlen egyszer sem szóltak neki helytelen életmódja miatt. A párt vezetőinek kötelessége törődni a káderek magánéletével. Hiszen azt akarjuk, hogy ezek az elvtársak soká, töretlenül és mindig jobban lássák el a munkásosztálytól, a párttól kapott fontos, felelősségteljes megbízatásukat. Ez pedig nem választható el a boldog, kiegyensúlyozott családi élettől. Nem árt ezeken a dolgokon elgondolkozni; i i Tóth Kornél IIJT TSZ UJ ELNÖK ÚJ TERVEK SIMON IMRE A ki a szászbereki határt járta az elmúlt napokban, nem egyszer fejcsóválva állt meg egy-egy gabonatábla előtt. Bizony, némelyike olyan ritka volt, hogy alig fogta össze a kasza. Persze a határjárónak azt is észre kellett vennie — ha akarta, ha nem —, hogy ez a jelenség csak a kis parcelláknál látható. A Béke TSZ-nél szépen sűrűn sorakoztak egymás mellett a telt búzakalászok. A termés eredménye ennek megfelelően 3—i mázsa átlaggal több lesz a jelek szerint, mint az egyéni gazdáké. Akad elvétve egy-egy egyéni gazda, aki szintén szép termésre számít. Ezek közé tartozik Szászberekén a kommunista Simon Imre. A szorgalmas, hozzáértő embert mindenki ismeri, becsüli a községben. Munkájában kitartó, szavában egyenes. S ami nem másodrendű, józanul gondolkodó, a helyes utat mindig megtaláló embernek ismerik. Éppen ezért figyeltek fel rá sokan az egyénileg dolgozó parasztok közül, amikor most a nagyüzemi gazdálkodás útjára lépett. Firtatták is, szemibe is mondták: mm J~í e hisz Imre bátyám, a maga .termése nem siralmas, inkább szép. Megél jól így is, igaz-e? — Érthető a kérdés, világos is, de még érthetőbb, világosabb Simon elvtárs válasza. — Az én kis földemen ugyanúgy, mint a többi kis területen, nem lehet alkalmazni a gépi technikát. Az agrotechnikával szintúgy ez a helyzet. Megéltem én így is, de ki ellensége maga-magának? ±imon elvtárs nemcsak egysze- ^ rűen tsz-tag lett, hanem őt választották társai az újonnan megalakult Uj Elet TSZ elnökénekt Nagyszerű tervei vannak márt Most már nem a szűk 8 holdjára kell ezeket készítenie, hanem másfélszázra, ami a jelek szerint állandóan növekszik. Megkérdeztük terveiről, a tagság terveiről. — Minden területet nagyüzemi gazdálkodás szerint akarunk megművelni. Hiszen ebben van a közös gazdálkodás jelentősége. Kihasználni a lehetőséget, ez a jelszavunk. Kukoricánkat például minden talpalatnyi területen négyzetesen akarjuk elvetni. Földünk megfelel a kertészetnek is, bolgár-kertészet létesítését is tervezzük. Ezenkívül eddig már van 10 hold gyümölcsösünk, de ezt legalább 5 holddal növeljük. Tíz-tizenöt fejőstehént vagy húsz anyakoca beállítására készülünk. Én a magam földjén már végzem a tarlóhántást, de ahogy jön hozzám a gép, viszem a többi tagokhoz is, végezzék el ők is. Őszszel már közösen vetünk, s gondoskodni akarunk a fejtrágyázásról is. agyon fontosnak tartom, hogy 1 szövetkezetünkben jó legyen a munkafegyelem. Ebben nálam nem lesz hiba. De a többinek is igy kell tennie, s akkor nem kétséges, hogy rövidesen utolérjük a régi tízeket. Bár ami igaz, igaz, mi elhagyni szeretnénk őket. Bízunk oda, hogy Simon elvtárs kívánsága teljesül. ZÖLDI ÉVA fiatal pedagógusnö Szászberekén. A mozgékony, fiatal lányt jól ismerik a község lakói. Mpst belépett az Uj Élet TSZ-be. Elhatározta, a kulturmunkában segíti a szövetkezetét, azonkívül megtanítja a tagságot a munkaegység számítására. Látogatás a nagyváradi Fáklya szerkesztőségében Amikor Romániába történő utazásom előtt a Szolnokmegyei Néplap munkatársaival elbeszélgettünk a romániai testvérlapnál teendő látogatásomról — mindannyian arra gondoltunk, hogy az cáak egyszerű, tisztelgő látogatás lesz. Ezzel a gondolattal kerestem fel a nagyváradi Fáklya szerkesztőségét; A szerkesztőség munkatársai. Kiss felelős szerkesztő elvtárssal együtt szeretettel és nagy örömmel fogadtak. Elmondtam nekik, hogy szabadságomat töltöm a Román Nép- köztársaságban, s ezt az alkalmat használom fel arra. — mint a Szolnokmegyei Néplap külső munkatársa, levelezője —, hogy átadjam a Fáklya munkatársainak a Néplap szerkesztőinek, levelezőinek és megyénk dolgozóinak üdvözletét. Az üdvözlet átadásából meghitt, baráti beszélgetés alakult ki. A pár percre tervezett látogatás majdnem két órát tartott. Beszámoltam a Néplap munkájáról, rovatairól, s arról, hogy mi, levelezők hogyan segítjük írásainkkal a szerkesztőséget. Megbeszéltük Kiss elvtárssal, hogy lapcserét hozunk létre, levelezést indítunk a két szerkesztőség között. Közös cikkeket közlünk, melyek a két ország dolgozóinak megismerését, közeledését és a baráti kapcsolatok erősítését célozzák. Beszélgetésünk másik témája a sport volt. Nagyvárad sportszerető közönsége — s bizonyára Szolnok városé is — igen szívesen venné a két város sportvonalon való kapcsolatainak felvételét. Vonatkozik ez főleg a labdarúgásra és a vízilabdára. Nagyváradon örömmel köszöntenék a két város válogatottjainak találkozóját. Amikor a búcsúzáskor kezet szorítottam Kiss elvtárssal és a lap munkatársaival, az az érzés uralkodott mind- annyiónkban, hogy ez a találkozás őszinte megnyilvánulása volt a két napilap, a két város, s ezen keresztül a román és magyar nép baráti kapcsolatainak kialakításában és erősítésében.- Dr. Szebeni József levelező Szolnok VASÁRNAPI KRÓNIKA Egy marék liszt AMIKOR beléptem az üzl etbe, egy csomó izgatott, lelkendező asszonyt találtam együtt. Egy csoportban állt valamennyi, mintha röpgyűlést tartottak volna. Akik a kör szélére szorultak, azok kíváncsian pipiskedtek. Odakiváncsiskodtam én is; A kör közepén egy fiatal asszony állt, nyitott tenyerén liszfi fehéredet! Olyan szeretettel simogatta, mintha szöszke gyermeket becézgetett volna. Úgy hatott az egész, mint egy megható szertartás. / — Az új liszt -— mondta mel lettem az egyik asszony. — Milyen szép fehér — lel kendezett egy másik; — És grizes — licitált egy harmadik. — Ebből aztán jó tésztát la hét gyúrni, *— így a negyedik: — Én vasárnap rétest sütök, almásat. Az uram, meg a gyerek nagyon szereti — izgult az ötödik; Álltam a kör szélén, nézte m az örömtől nekipirosodott asz- szonyokat. Milyen boldogok. Köszöntik, dicsérik az uj lisztet. Annak a fiatalasszonynak a tenyerén kicsinyben ott fehérük az egész ország munkája, izgalma, féltése, az uj lisztért, az uj kenyérért. Benne van a munkásosztály odaadása, hogy minél több gépet adjon a mezőgazdaságnak, traktorosok szélben, fagyban, esőben végzett odaadó munkája, a paraszt emberek féltő izgalma, az aratás, a cséplés hősi erőfeszítése. Az a fiatalasszony, ott a kör közepén, az egész ország közös gondját, munkáját, örömét tartia a kezében. És ma Szolnokon s az egész megyében, az egész országban sók helyütt, amikor délben a csa Iád körülüli az asztalt, amelynek közepén ott illatozik az idei lisztből készült kalács, sütmény, rétes, erre kell gondolni. Egyébként jó étvágyat kívánok hozzá. t. k. 4 I Á tarlóhánfás nélkül nincs befejezve az aratás Az utóbbi időben megyeszerte az a helytelen nézet kapott lábra, hogy a gabona levágása egyben az aratás befejezését is jelenti. Pedig nem így van. Az aratás csak akkor történt meg, ha a tarlóhántással is végeztek a termelőszövetkezetek és az egyénileg dolgozó parasztok. Erről egyébként minisztertanácsi határozat is intézkedik. Eszerint a tarlóhántást az aratástól számított 48 órán belül el kell végezni. A határozatot azonban úgy látszik a legtöbb községi és járási vezető figyelmen kívül hagyja. A jászberényi járás vezetői nyugodt lelkiismerettel jelentik a felsőbb szerveknek, hogy a járásban befejeződött az aratás, ugyanakkor a tsz-ek a tarló 62 százalékát, az egyénileg dolgozó parasztok pedig mindössze felét hántották fel. A terv a mezőgazdaságban is törvény. Ennek teljesítésére azonban a kunszentmártoni járási tanács sem törekszik eléggé. Az aratás ír ini azonnali tarlóhántás szükségességét a mezőgazdasági osztály dolgozói maguk sem értik, s nem is tartják kötelezőnek. A kunszentmártoni elvtársak i jelentették pár nappal ezelőtt a: aratás befejezését, s ugyanakkoi az ottani termelőszövetkezetekben mindössze 46 százalékát szán tolták fel a tarlónak. A tarlóhán tást elmulasztó kulákokkal szem ben nem jártak el a törvény sze rint. Nagyon rosszul készülnek fe azok a vezetők a következő e-azda sági évre, akik nem biztosítják í tarlóhántási tervek mielőbbi tel jcsítését. A fel nem szántott, vág] nem tárcsázott tarlóban elszaporodnak a gyomok. A tavasszal ve tésre kerülő kapásnövényeket két szeres munkával lehet tisztántar tani. A termésátlag alakulására ii kihatással van a tarlóhántás elmu lasztása, különösen olyan területen, ahol ismét kalászos kerül ka lászos után. A szándaszöllősi Vörös Mezí TSZ tagjai felismerték milyen hi ba volt a tarlóhántással való kés Iekedés. Ezért most két traktort ii munkába állítottak, hogy miclőbl pótolják az elmulasztottakat.
