Szolnok Megyei Néplap, 1955. július (7. évfolyam, 153-179. szám)
1955-07-03 / 155. szám
Huszonhatodik csípés SZATIRIKUS OLDAL **** ‘■^^*■■^11^* fc*n——"--Lf*-V^Lr"-rrri_r-u^r_rrj\j-i.rrj-i,-r-i_rr_rj-rLrj-i-Lr-i,^ ** ÍaMaaaV*" Í955 július 3. !_JV\ . W^Uii^WI'e .(3». <3PP ARAT A KOMBÁJN A terme!^szövetkezetek nagy gabonatábláin kombájn aratja a gabonát. — Veréb társak, gyerünk innen az egyéniek földjére. Itt csak elvtéve lelni egy-egy szem elhullatott magot. Kocsmai történet .^'WWSAAa PPR — Maga is jobban tenné, ha inkább dolgozna. — Nem... lehet... mert ha iszom. az... nekem, Ünnepnap meg nem dolgozom. ünnep. A játszó utcában Nem tudja, hogy a játszó utcában nem szabad kerékpározni? Tudom én. kérem. Hát akkor miért, nem szállt le a gépről a sarkon? Játékból, kérem. C3 1(11-11) MM ELŐADÁS K-eZOETE 8-V — Az előadás már megkezdődött, Nagyon csendesen tessék be — Miért? Már mindenki alszik? Költözködnek a hivatalok Az alábbiakat kénytelenek vagyunk pontokba ■foglalni a közérthetőség kedvéért. Tehát fohászkodjunk neki és kezdjük el: ry-j A szolnoki Irodaházból a Kereskedelmi Igaz- —- gatóság átköltözött a megyei tanács épületébe. rjj A Kereskedelmi Igazgatóságtól levált a Ven- -—! déglátóipari részleg. Ez visszakapta a Ságvári úton azt a helyiséget, amelybe a megyei tanács előzőleg beköliöztette a Megyei Moziüzemi Vállalat műszaki és dekorációs részlegét. pn Ahhoz tehát, hogy a Vendéglátóipari Igazga- •—■ tóság beköltözhessen, ki kellett költöztetni a Megyei Moziüzemi Vállalatot. pj"j A Megyei Moziüzemi Vállalat műszaki rész- --- lege az Irodaház földszintjén kapott helyet. __ Ahhoz azonban, hogy a kijelölt helyiségekbe _! be tudjon költözni, onnét előbb ki kellene mennie a Megyei Begyűjtési Hivatalnak. __ Mivel a Megyei Begyűjtési Hivatal még nem ÜL I költözött el az Irodaházból, a Megyei Mozi- üzemi Vállalatot — ideiglenesen — felköltöztették az első emeletre, a Kereskedelmi Igazgatóság helyére. — Ha a Begyűjtési Hivatal elmegy, akkor a Lí-í Megyei Moziüzemi Vállalat visszaköltözkö- dik a földszintre. Na, most gyorsan egy aszpirint, nehogy makacs fejfájás legyen a vége. Vajon annak nem fáj a feje, a nagy megerőltetéstől, aki ezt kifundálta? Szarka Berci hozta a hírt, „Erdőlakók, figyelem! Nagy újságot mondok nektek! türelem, csak türelem. Kétszázéves odvas fánál, ■ nyolcvan szilvafa helyén szabadtéri színpad épül, a tervet is láttam én. Tervezője Róka Péter, Vakond Pál az építő. Ezer állat is befér majd, hogyha szép lesz az idő. Külerdőkből is eljönnek énekesek, dalosok. Nívósabbnál, nívósdbbák lesznek majd a műsorok. Színpad az exdőn Előkészület már folyik, nem titok ez és való, még ez évben, meglássátok, meglesz majd a megnyitó. Szilvafák kidöntésére mackók kaptak megbízást. S a Vakond Pál vállalata megkezdte a földtúrást.’' Igyen szólott Szarka Berci, tarka farka billegett, és tovaszállt elmesélni a legfrissebb híreket, örültek az erdőlakók és várták a nagy napot, hogy megnyíljon az a színpad, s szórakozhassanak ott. Ám azóta elmúlt a nyár és a hó is leesett, télre tavasz, nyár jött újra, de a nagy nap csak késett. Bár a mackók a szilvafát kidöntötték egy szálig, erdőlakók bánatára színpad nincsen mindmáig. Ez a mese állatmese, ámde azért meglehet, hogy nálunk is megtörtént már egy ilyenféle eset. PELBART JENŐ INNEN-ONN AN A szives marasztalást ne tessék komolyan venni Aki udvariasságot akár tanulni, az menjen Kenderesre. Ugyanis a tanácsháza folyosóján a következő felirat olvasható. Ügyeinek elintézése után ne tartózkodjék a folyosón! Ugye, udvarias és kifejező? Mert ugyanezzel az erővel azt is kiírhatták volna: „Mit álldogál itt? Menjen haza!” Igaz viszont, hogy ez nem „erősítené” annyira a tanács és a dolgozók kapcsolatait, mint az első figyelmeztetés, Gombostű viszont van Ha az ember bemegy a Tiszaőrs és Vidéke Földművesszövetkezet 1. sz. boltjába és megkérdezi az üzletvezetőtől, hogy van-e férfiing, a következő választ kapja: — Nem tudom. El is nevezték a község első számú boltjának üzletvezetőjét „Nemtudom’ ‘-nak. Igaz, hogy egyet azért tud az üzletvezető, még pedig azt, hogy gombostű az van. Hú, de még mennyi van! Ha valaki egy ötdekás csomaggal kér, akkor elővesznek egy negyedkilósat, mert kisebb csomagolásban nincs. így tehát a tiszaörsiek egy életre el vannak látva gombostűvel. És még merjen valaki panaszkodni, hogy az üzletvezető nem gondoskodik az áruellátásról. — (Arany István tiszaőrsi levelező levele nyomán). Tiszaszentimrei italboltban Tragikomikus jelenet Vendég: (a munkától és a melegtől csapzottan, szomjasan belép az italboltba): Egy pohár szódát kének! Boltvezető (unottan támaszkodik a pultnak): Azt ugyan kérhet, nincsen, Vendég (alig piheg): Hogy-hogy nincsen? Boltvezető: Ügy, hogy nincsen, kifogyott. Vendég: Most jöttem el a szik- vízüzemnél, láttam, hogy van. Boltvezető: Az lehet, de nálunk nincsen. Vendég (türelmetlenül): Hát mondja meg, hogy miért nincsen? Boltvezető: Mert nem akad senki, aki elhozná. Vendég: Hát maguk miért nem hozzák el? Boltvezető (felháborodottan): Hát mit gondol, mik vagyunk mi? Tró- gerek? Vendég: Jaj, nagyon szomjas vagyok. __________________ Am íg a bécsi Beülök a szolnoki Béke Étterembe — vacsorázni. Nem kell várni, a pincér rögtön ott terem, mintha a Farkas Jancsi hegedűjéből áradó hangok hullámán lebegne. Étlapot kérek. Böngészném, a pincér azonban, mintha bizalmas titkot közölne velem, odasúgja: „A bécsit ajánlom’’, összehajtom az étlapot: „Üsse kő, legyen bécsi!" — s bólintok. S negyedóra múltán ott párolog frissen főtt krumplitól körítve — a bécsi. Két szelet hús, megforgatva lisztben, tojásban, prézliben, épp, hogy kiemelték a forró zsírból. Egyszóval pompás. Befejeztem a vacsorát. „Fizetek!” — kiáltok az elcikázó pincér után. Jön is és számol, villámgyorsan: — „Ugyebár volt egy bécsi salátával, két kenyér, egy pohár sör .. az.. A hangja tremolózik, olyan udvarias, mint öt elárusító az Állami Áruházból, vagy amilyennek egy pincérnek lenni kell. Visszaad, fillérre pontosan, mintha mondaná: „Kérem,j öntudatos dolgozó nem fogad el borravalót!” Aztán már lép is az asztaltól tovább. Illetve lépne. ;9 Tíz év óta vendéglőben étkezem, tudom, hogy mi a bécsi. A bécsiben nem szabad csontnak lenni, Az Boltvezető: Igyon pálinkát, az is folyékony. Vendég: Ide hallgasson! Ha a képéhez fér, akkor én áthozom a szódavizet. Boltvezető: Tudja mit: fér. Itt van az udvaron egy talicska, ha már átmegy, hozzon többet. (Kimennek az udvarra, a vendég megkapja a talicskát és indul a szódavízért). Üzletvezető (utánakiabál): Hájjá, gyorsabban mozogjon, mert nagyon szomjas vagyok. (Miskolci Kálmán tiszafüredi levelező levele nyomán). én bécsimben pedig volt. így hát megkérdezem: „Biztos benne, hogy bécsit hozott?” — „Hogyne, kérem” — feleli. — „Akkor mi ez?" — mutatok a csontokra, amelyek arról tanúskodnak, hogy az elfogyasztott bécsi — bizony csak sertésborda volt. „Egy pillanat” — mondja s eltávozik a konyha irányába. „A konyhán tévesen vették fel a, rendelést. Rántott sertésbordát adtak ki” — hozza a magyarázatot s már számolja is a pénzt, amivel többet fi- zettemi A napokban egyik ismerősömmel csinálta meg ugyanezt. Bécsit kínált, rántott bordát hozott, bécsit fizettetett. „Nem rossz kereset" — állapítottam meg magamban. — „A borda 4 forinttal olcsóbb. S bécsit fizettet. Tiszta haszon.” Egyízben észrevette, hogy én is ott vagyok a vendéglőben. De nem zavartatta magát. Mindenkinek rántott sertésbordát hozott, aki bécsit rendelt. Láttam, amint a csontokát szopogatták a mit sem sejtő vendégek. Borravalót azonban nem fogadott el, mert „öntudatos" vendég- látóipari dolgozó. Meddig? Péteri István eljut odáig ... v
