Szolnok Megyei Néplap, 1955. július (7. évfolyam, 153-179. szám)

1955-07-29 / 177. szám

1955 július 29 SZOLNOKMEGYE1 NÉPLAP 3 KALÁSZ ÉS KALAPÁCS magyar NépkBziársaságbati megvalösul a munkásság és a dol­gozó parasztság szoros szövetsége, a munkásosztály vezetésével”. (Az Alkotmány 3. paragrafusa.) 7ászjákóhalmán a felszabadulás előtt a dolgozó parasztok egy szem műtrágyát sem vásároltak és ugyan hírből ismerték, de legtöbb­jük először 1951-ben látott arató­gépet dolgozni. Ma már rendszeres a műtrágya használata, hiszen egyedül a Béke Termelőszövetkezetben 4000 holdat fejtrágyáztak a tavasszal, az arató­gép megszokottá vált és Forgács Gábor bácsi, aki szintén a Béke tagja, önmagára, meg az egész köz­ségre érti, amikor ezt mondja: — Győzött a kombájn! A.z aratógép feltalálása után száz esztendővel jutott el Jászjákóhal- mára, akkor is csak úgy, hogy a munkásosztály küldte. Egy 1938-ban kiadott lexikon a kombájnt ismertetve, arról ír, hogy Amerikában és Oroszországban használják. Milyen nagyszerű dolog is, hogy ez a lexikon ma már kiegészítésre szorul: Amerikában is, de elsősorban a Szovjetunióban és minden más or­szágban, ahol a munkásosztály van hatalmon. rebovszki Mihály elvtárs, a községi pártbizottság titkára számolta ki: A község egyénileg dolgozó pa­rasztjainak ebben az évben 1300 k. hold kalászos vetése volt. Ennek a szántása, vetése, boronálása, kézi és fogatos erővel 800 ember munkáját vette igénybei Ugyanekkora területnek a gépi szántása, vetése a termelőszövetke­zetben csupán 130 embert kötött le. A különbözet: 50 000 munkaóra. Mennyi nehéz munkát, mennyi időt takarít meg a gép! Ha csak 1300 holdon 50 000 óra megtakarí­tás, akkor hány és hány millió óra lehet, ha az egész országot számol­juk!? Millió és millió óra, amelyet ma még verítékes munkával tölt el a dolgozó parasztság, de amelyet majd újabb javak előállítására, pihe­nésre, művelődésre, az emberi élet szebbé tételére, meghosszabbítására fordítunk, Ehhez küldi a gépet, a tudományt, uz igaz felvilágosító szót a munkás- osztály, a párt, • D eérik a szem, következik a be- takarítás. A termelőszövetke­zet búzájának, vzkivág a kombájn, az egyéni paraszt kaszával lendül neki a vágásnak. Az első 16—18 hold kalászost arat és csépel ki egy nap alatt, az egyéni gazda megfeszített munkával, har­madmagával ugyanezen idő alatt egy holdat vág le, Jászjákóhalmán azt is kiszámítot­ták, hogy ebben az évben mennyi volt a szemveszteség a kézi, az ara­tógép és a kombájnaratásnál. Az elsőnél 10 százalék, a máso­diknál 4—5, a harmadiknál 1 és fél. De ez még nem minden. A kézi­aratásnál, amíg a kéve a cséplőgép dobjába kerül, 8 munkafolyamatra van szükség. Ezt a kombájn egy­szerre végzi. Mennyi szem vesz még el a 7 munkafolyamat alatt, amennyivel többször mozgatják az egyénileg dolgozó parasztok a learatott éle­tet? 50 000 munkaóra megtakarítás a vetésnél, egy csomó szemveszteség elkerülése az aratásnál: hát csoda-e, hogy Jászjákóhalmán a termelő- szövetkezetek ebben az évben 35 fo­rinttal csökkentették egy mázsa bú­za önköltségét. Ebben még nincsen benne az a 3 mázsás terméstöbblet, amennyivel a termelőszövetkezetek növelték átlagukat az egyéni pa­rasztokhoz képest. A munkásosztály segítsége, hozzá a becsületes paraszti munka, ez az igazi összefogás, am.elynek nyomán — ismét az egész országot számítva —1 millió és millió forint értéket ta­karítunk meg és fordíthatunk az egész dolgozó nép javára. * község egyéni parasztjai még az aratás derekán tartottak, amikor már a Béke termelőszövet­kezet tagjai 9, a Petőfié pedig 2 va­gon búzát adtak át az államnak. Először öt vagonra számoltak, végül 11-et adtak be július 20-ig és így mázsánként 10 forint prémiumot kaptak. Ennek a két termelőszövet­kezetnek a tagsága 110 000 forinttal többet kapott a búzáért. Jól járt a munkásosztály, a két termelőszövetkezet tagsága — az egész ország. * Hazánk címere: a piros-fehér- zöld szalaggal átkötött két búzaka­lász közepén keresztben kalász és kalapács: a munkásosztály és a pa­rasztság szövetségének jelképe. Fölöttük világít, mutatja az utat a párt vörös csillaga ... TÓTH KORNÉL Köszönet a hősies munkáért A szolnoki Városi Tanács Végre­hajtó bizottsága köszönetét mond azoknak a szerveknek és eivtársak- nak, akik resztvettek július 15—17- én a Tisza szolnoki szakaszán az árvízvédelmi munkákban és közre­működésükkel hozzájárultak az ár­területen lévő, szépen fejlődő kalá­szos és kapás termények megmen­téséhez. Elismerését fejezi ki a végrehajtó bizottság Király Lajosnak, a városi tanács főmérnökének, az egész ár­védelem szervezésében és irányí­tásában, Kurucz Tibor mérnöki technikusnak a Mirhói-gáton foly­tatott védekezés irányításában ki­fejtett munkájáért. Kovács Istvánnak, a Víz- és Csa­tornamű Vállalat igazgatójának és valamennyi dolgozójának, Bátaszé- kl Istvánnak, a Köztisztasági Vál­lalat igazgatójának és a vállalattól résztvett dolgozóknak. Kar Lászlónak, a szolnoki Cukor­gyár igazgatójának éj a mentésben résztvett dolgozóknak, valamint a védekezésnél dolgozó honvédségi alakulatok tisztjeinek és legénysé­gének, — akik mindannyian fárad­ságot nem ismerő, eredményes munkájukkal, a veszély elhárításá­val értékes szolgálatot tettek váro­sunk dolgozóinak és népgazdasá­gunknak. Szolnok Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága. VIT-re megy a vonat.. . JV éhány napon belül megkezdő­L ' dik a varsói fesztivál. A világ különböző tájairól már útban van­nak a küldötteik Lengyelország felé. Egyrészük meg is érkezett Varsóba. A román fiatalok vonata tegnap haladt keresztül Szolnokon. A né­hány perces várakozási időben a megyei és a városi DISZ bizottság s a város fiataljai üdvözölték a vendégeket. A román fiatalok ne­vében Florea elvtárs köszönte meg a fogadtatást. „Mi a béke megvé­désére törekszünk — mondotta az­tán. — Bízunk benne, hogy a Vi­lágifjúsági Találkozó új erőt ad harcunkhoz.“ Beszéde végén a ro­mán és a magyar fiatalok lelkes tapssal éltették a román-magyar barátságot, a szocializmusért küzdő népek összefogását. Ezután zene­szóra táncraperdültek a jelenlévők. A vendégek és vendéglátók együtt ropták a csárdást a sínek melletti sírna térségen. A román fiatalok közül sokan magyarul beszéltek. Gubenisan Ma­rietta, a Temesvári Állami Opera dolgozója szerint az erdélyi része­ken lakó román fiatalok többnyire megtanulnak magyarul is. Kedve­sek voltak a pöttömnyi úttörők. A virágcsokrokat szálakra szedték szét, hogy minél több vendéget üd­vözölhessenek a megbecsülést kife­jező virággal. A néhányperces találkozó arról tett tanúbizonyságot, ho*gy az egy célért küzdő népek együvétartozá- sa örök és megbonthatatlan. Export mintakollekció bemutatót tartott a magyar női ruha konfekcióipar Húsz országba jutnak el a Mi­nőségi Nőiruha Üzem gyártmá­nyai egyik legfiatalabb iparágunk, a női ruha konfekcióipar fejlődésé­nek eredményeként. Jövő nyárra készült export mintakollekcióját szerdán délelőtt mutatta be az üzem a Kereskedelmi Kamara bu­dapesti Váci-utcai mintatermében. Sxsáxiíivenkét ruhn tett tanúbizonyságot ezen a bemu­tatón konfekcióiparunk ízléséről és életrevalóságáról. A Textilmintagyártó tervezte az új kollekcióban felhasznált anya­gokat, jóval ötletesebben az eddi­gieknél; a Ruhaipari Tervező In­tézet pedig a modelleket alakította ki oly módon, hogy azok nagy­üzemi gyártásra alkalmasak legye­nek. A sok csinos .modell között do­mináltak az örökbecsű erika* é* nettre* nnmsgnh. Tűpettytől az ötforintos nagyságú hatalmas pettyig szerepelt minden fajtája a pettyes anyagoknak; a közönség kedveli és mindig szíve­sen fogadja a psttyes holmit. — Ugyanez áll a csíkosra, azzal a különbséggel, hogy a csíkos önma­gával igen ötletesen díszíthető és variálható. Jellemzője a kollekciónak a há­romnegyedes ujj, a hosszított de­rék és a bő szoknya, amely alatt fodros, keményített alsószcknyát viselnek. Ha ehhez hozzávesszük a sók gyöngyházgomibot és az elöl A színházak közötti verseny eredménye A Népművelési Minisztérium és a Művészeti Dolgozók Szakszerve­zete ez év elején versenyt hirde­tett a színházak részére az előadás­tervnek, a bevételi előirányzatnak teljesítésére és a helyes műsorpo­litikai arányok betartására. Nem­rég nyilvánosságra hozták az első félév eredményeit és kiosztották a díjakat. A zenei színházak között első lett az Állami Operaház és meg­kapta a minisztérium 15,000 forin­tos díját. Második a Fővárosi Ope­rettszínház. A prózai színházak között első az Állami Faluszínház. Elnyerte a minisztérium 15,000 forintos diját és a Szakszervezet ezüstserlegét. Második a Petőfi Színház és a Szolnoki Szigligeti Színház, harma­dik a Bábszínház és á Kecskeméti Katona József Színház. — GIMNÁZIUMUNKBAN az év­zárón megjutalmazták a DISZ munkában és a különböző verse­nyeken jól szerepelt fiatalokat, (Sass Pál, Jászberény.) végiggombolt ruhák tömegét, szín­ben pedig a szürkék, kékeit és zöldök változatait, már nagyjából képet adtunk róla, mi jellemzi a konfekcióipar jövőévi nyári kol­lekcióját. \a&v *ikere volt két reggeli otthonkának, szabott felső résszel, amelyből hátul bő­ven omlott alá a redőzött krepp­anyag. övvel és anélkül is visel« hetek ezek az újszerű és igen esi« nos pongyolapótlékok. Sok szeigődíszt alkalmaztak a ruhákon: egy tengerzöld puplin- ruba elejét szegőzés, egy felsza« botot nyakkal készült középkékét pedig többsoros tűzés díszítette; Érdekes vonalú ruhát mutattak lenvászonból: a hosszított elvágott derékon alkalmazott pántrész, kis­kosztüm benyomását keltette. Sikere volt még egy sötétkék« fehér keresztcsíkos kartenruhámk, pulóverszaibósú felső résszel, ame­lyet a négyszögletes kivágáshoz ha­sonlóan hárcmcentis sötétkék sze­gély fejezett be, és egy aranyszínű puplinból készült síma ruhának, keréken tűzött, nagy zsebekkel. Az exportkollekció modelljei meat útrakelnek, hogy n kai fald i* megismerkedjék velük. Jövő nyár­ra pedig Koppenhágában és Pá­rizsban, Bukarestben és Brüsszel­ben válogathatnak belőlük éppúgy, mint Budapesten, miután az új modellek egyrésze belföldön is piacra kerül. F. R, A NÉPI DEMOKRÁCIÁK ÉLETÉBŐL Stadion a (enger melleit A bulgáriai Sztálinban napról- na:pra növekszik a sportoló fiatalok száma. <A város két sportpályája már nem elégíti ki igényeiket. Sztálin lakosai elhatározták, hogy 35 COO személyt befogadó modem stadiont építenek a tengerparton. A sporttelep 1956 szeptember 9-ére, Bulgária felszabadulásának 12. év­fordulójára készül el. A szbáliniak, mindenekelőtt a fiatalok, 12 000 munkanapot fordítottak már fel­építésére. A sportkomíbinátot tíz röplabdapályával, hat kosárlabda- pályával, egy kisebb, 5000 nézőt befogadó stadionnal, sportlövőidé­vel és minden elképzelhető sport­teljesítménnyel tervezik. Elkészült az ett.’i kínai kombájn A pekingi Mezőgazdasági Gép­gyár dolgozói szovjet szakemberek segítségével a Sztálinyec—6 típusú kombájn mintájára elkészítették az első kínai arató-cséplőgépet. „Hány mó’er anyagra van-zilkségs ?“ Éppen két héttel ezelőtt a Szol­noki Járműjavítóban jártam, a mozdcnyosztálycn. Az üzem DISZ szervezetének a titkára kísért vé­gig a nagy csarnokon, ahol a hozzá nem szokott ember a saját szavát is alig érti a zajtól, a gápeEí zú­gásától, a légkalapácsok csattogá­sától. Állandó rcbajlás, dörgés kí­séri a hegesztőpisztolyek innen- onnan felvillanó vakító fényét. Lenyűgöző ez, mint a nyári vihar. A munka viharzik itt s fényé­ben, dübörgésében megrokkant mozdonyok kapják vissza hajdani erejüket, hogy hosszú vagonsorral vontatóhorgukon bejárják az or­szágot s harsány füttyel, sivító gőzzel üdvözöljék a kormos, füs­tös vasútállomásokat. Az volt a szándékom, hogy egy öreg szakmunkásról írok, aki gond­dal neveli a fiatalokat a mester­ség fogásaira, emberségre. Teltek a jegyzetfüzet fehér lapjai s már kerekedett a riport. Másnap azon­ban szorgosabb munka adódott, s később is és nem lett a riportból semmi. Azaz mégis lett. Két hét után ez az írás, hogy beszéljen Tompa Andrásról és Kiss Istvánról, a mes­terről és tanítványáról. * Tompa Andrn* * 1923 decembe­rében került a Járműjavítóba. Ti­zenhárom évig kenőszívató volt s már tizenkilenc éve áll minden nap a gyalúpad mellé. A felsza­badulás óta eltelt tíz esztendő alatt tizennégy szakmunkást nevelt, köz­tük Bata Józsefet, Károlyfi Józse­fet. Ezek ott dolgoznak ma is a szomszéd gépeken, Hosszast beszélgettem Tompa Andrással. Azt kérdeztem tőle mindenekelőtt, mondja meg, mi szükséges ahhoz, hogy valaki jó munkát végezzen? A MESTER ÉS Fürkészőn nézett rám az ócska vasutas-sapka töredezett silfcje alól s ezt mondta: — Három dolog: tudás, akarat, meg jó kéz. A jó, ügyes kéz külö­nösen fontos. Dolgozott itt mellet­tem a padnál olyan is, akinek a keze egy felet se ért. S Bede Mihíályra emlékezett, az­tán egy tűzoltóra, aki gyalus akart lenni, de akárhogy csürte-csavarta, semmire se ment a pádnál) — Kiss?.., A Pista?Ó, ő egészen más; Csak egyszer kell megmutatni neki, aztán már tudja is, melyik munkadarabot hogyan fogja fel a padra. Sorolta lassan, megfontoltan, hogy elsősorban az tetszik neki Kiss Istvánban, hogy érdeklődik a szakma iránt. Szereti a gyalus mes­terséget. Az ilyen fiatalt lehet ta­nítani. A tanítás általában úgy megy, hogy ha egy új, addig a tanítvány által még nem isimert munkadarab gyalülására kerül sor, Tompa András megkérdezi Kiss Istvántól: — Na, ezt hogy fognád fel? Kiss aztán megmutatja, hogyan. Tompa pedig beidegzett, biztos mozdulatokkal ismerteti meg saját módszerét. Aztán vitatkoznak kissé a kettőn. Eldöntik, melyik mód­szer teszi lehetővé, hogy kevesebb kés törjön s gyorsabban haladjon a gyalulás. Az ilyen vitatkozás gondolkodásra készteti a fiatal munkást. — Ennél a munkánál pedig használni kell az embernek az eszét. De Fista jól használja — mondta Tompa András. —■ Egyik alkalommal egy gőzkamrát kellett volna gyalulni. Ezt a munkát min­A TANÍTVÁNY dig úgy végeztem, hogy a felfo­gásnál aláépítettem. Pista nézi, nézi, egyszeresek azt mondja, hogy mi lenne, ha oldalról fognánk fel? Mi lenne? Felfogtuk oldalról. Neki lett igaza. Könnyebben ment a munka az ő módszerével. Ilyesmi is történik, általában azonban Tompa András módszere a helyes, ez ő tapasztalata az irányadó. ■— Jó azonban, ha a gyerek is kifog egy fehér-verebet, ha jó ötlete akad. így látszik rajta, hogy mo­zog az esze; Egy éve dolgoznak már együtt s Kiss István — Tompa András se­gítésével — úgy tanulta meg a mesterséget, mint a gyerek az írást. Először csak egíyet engedett lépni neki Tompa András, aztán kettőt; Kszdetiben csak „síma1’ munkán dolgozott Kiss és csak egy gépen. Aztán bonyolultabb munkát köve­telő darabok jöttek. Később már két gépet bízott rá. Most meg, ha Tompa Andrást valahová elhívják, Kiss már mind a hárem gépen dol­gozik. Szakmunkás. De fiatal szakmunkás; Tizen­kilenc éves még csak. Haja kikun- korodík a barna svájci sapka alól, szürke szeme még gyerekszem, de a szakálla, bajusza már pelyhesen serked. Tele életkedvvel, játékos vidámsággal. Pajtásai kezdetben oda-cdaimanitek a géphez, hogy meg-, beszéljenek vele ezt-azt, futballmér­kőzést, lányokat. Tompa András azonban ilyenkor rájuíkmcrdult. Tréfásan, de értették belőle. — Sicc innét. Nem kaszinó ez, hanem műhely. — Várjátok meg munka után a kapunál, aztán ott beszélgessetek! S kotródtak is szanaszét a cim­borák. S így nőtt az egy év alatt fegye­lemben Kiss István; Januárban DISZ alapszervi tit­kárnak választották. Van is dolga. Hol ide, hol oda kell mennie. Ér­tekezlet, konferencia. Legutóbb a műszaki konferencián másfél órát volt távol. Ilyenkor általában a következő párbeszéd zajlik le Tompa András és közte: — Bandi bácsi, fel kéne menni a DISZ-toe. •— A mindenit annak a Dísz­nek! Hát funkcionárius vagy te, vagy gyalus? — szól oda a géptől Tompa András, fel sem emelve a fejét. — Na igyekezz! Egyik lábod ott, a másik meg itt! Aztán megcsóválja a fejét, ügyel a „Pista gyerek“ gépjére is és ha arra megy az üzem DISZ szerve­zetének a titkára, megállítja, mint a minap is. — Mossátok meg a fejét a gye­reknek. Ha már DISZ titkár, ak­kor lássa el a dolgát. Most is itt a sok újság a szekrényében Se el nem adja, se el nem számol vele. Micsoda DlSZ-titkár az ilyen? * Hát ennrl, ami a jegyzetfüzet­ben áll Tompa Andrásról és Kiss Istvánról, a mesterről és a ta­nítványáról azon kívül, hogy ál­landóan 140—150 százalékot telje­sítenek. S még egy adat. Tompa András­nak nincs családja. Csak két öreg szülője él. Édesapja kilencven, édesanyja 84 éves. Otthon a múlt fogadja. A gyár­ban a jövő, a 19 esztendős Kiss Istvánok serege. Szereti, munkára, fegyelemre tanítja őket. Mintha a saját fiait tanítaná. Péteri István. A bukaresti textil üzleteik leg­újabb kezdeményezése: nyomtatvá­nyokat függesztenek ki, amelyek pontosan feltüntetik, hogy a több szélességben készülő ruhaanyagok­tól hány méterre van szükség a különféle méretű férfi-, női és gyermekholmikhoz. Ismeretlen bolygó A Szlovák Tudományos Akadé­mia obszervatóriuma eddig isme­retlen, új bolygót fedezett fel. Ha a bolygó ismételten megjelenik pályáján, a felfedezője által vá­lasztott megnevezést kapja: HÍREK S0R0HB9N — 2894-en tértek vissza a Német Demokratikus Köztársaságba az év első felében, miután megismerked­tek a „bűvös“ nyugat életével. * — Népvándorlás korabeli temet­kezési helyekre bukkantak a cseh­szlovák régészek a prágai kerü­letben, * — Belgrádban szerepel október második felében a pekingi Opera. * — Távirókapcsolat létesült Japán és a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság, illetve a Vietnami Demokratikus Köztársaság között. * — Dzsakarfába utazott a Bolgár Népköztársaság első kereskedelmi képviselője .a két ország között aláírt kereskedelmi egyezmény alapján, át — A negyedik nagyolvasztó kezdte meg határidő előtt műkö­dését Arisamban, a Kínai Népköz- társaság acélvárosában. *-— Automata gépsort készítettek a bútorok lakkozására a pozsonyi Bútoripari Kutatóintézet dolgozói.

Next

/
Thumbnails
Contents