Szolnok Megyei Néplap, 1955. június (7. évfolyam, 127-152. szám)

1955-06-18 / 142. szám

1955 június 18, SZOLNOKMEGYEI NÉPLAP 3 A% egyösszegű munkautalvány ozás feltétele a jó műszaki szervezés A Szolnok megyei építő vállalat 4-es főépítésvezefőségének dolgozói termelési értekezleten tárgyalták meg az elkövetkezendő feladato­kat, közte az új módszert, az egy­összegű munkau tál vány ozást. Lúd vigjh főópítésvezető sorra vette az eddigi termelési értekezleteken elhangzott javaslatokat, problémá­kat, s megmondta, mit valósítottak meg belőlük, mit nem. A munkások javaslata alapján például rendssereaen értékelték a sztahanovista teljesít* ményeUet. Ennek első eredménye, hogy már ezen a termelési értekezleten több mint tíz munkásnak adhatták át a „kiváló dolgozó“ jelvényt, sztaha­novista oklevelet, s kitüntetéseket. Rendezte az építésvezetőség a mázolók, festők munkaruhaügyét, a lakatosrészleg anyagproblémáit, s tervbevette az előregyártó részleg kazánjának fáradt gőzével fűtött hideg-melegvizes mosdó megépíté­sét, A vezetőség kötelességein kívül szóba került a dolgozók, a részle­gek munkája is. Az egyes szak­mák általában teljesítették tervü­ket. tgv a lakatos részleg 127, az asztalos 128 százalékra. A vasbeton és műkőrészleg is jó munkát vég­zett, A jó tervteljesítés nem takar­hatja el azonban a béralap és létszámalap túllépését, mely a munka gazdaságosságának rovására megy. Emellett a minő­ségi munka területén is van tenni­való — Előfordult, *— mondotta Lud­viglh elvtárs — hogy egy hézag­takaró léc miatt nem adhattunk át egy egész épületet. Az ehhez ha­sonló esetek miatt kifizetett köt­bérek s más terhek veszteségessé tették a munkát s ezért nincs igaz­gatói alap — jutalom. A főépítésvezető ismertette a felsőbb rendelkezés egyes részeit, melyek az építő- és szerelőiparban fejlettebb alapokra helyezik a bére­zést, fokozzák a munkások egyéni felelősségét, olcsóbbá, jobbá teszik az építkezést. Az egyösszegű mun­kautalványozás azt jelenti, hogy a több szakmáit egyesítő komplex­brigád egyszerre előre kapja meg a munkautalványt az egész épületre, vagy épületrészre. A dolgozók közt a végzett munka arányában osztja fel a brigádvezető az elvégzett munkáért járó pénzt. A mintaszerű beszámoló után egymásután szólaltak fel a mun­kások, művezetők. A bírálat, az előzőén felvett problémák elinté­zése a vállalati közös ügyek iránt érdeklődővé tette a dolgozókat. Csaknem mindannyian örömmel fogadták o bérezés új elszámolási rendszerét. Egyben felhívták a vezetőség figyelmét arra is, hogy ez a mód­szer fejlettebb munkaszervezést, zökkenőmentes anyag és szerszám- ellátásit kíván. Nagy József elmondta., hogy a műtrágyaraktár tolóajtósnak besze­relésére 56 órát kapott. Vállalta is, mert egy szakember elvégez­heti ennyi idő alatt. A munkával azonban nem tud haladni. A laka­tosok nem végeztek időben előtte, Szigeti művezető azt kérte, az egyösszegű utalványozással oldják meg azt is, hogy csökkenjen a művezetők adminisztrációs munkája. Ez úgyszólván lehetetlenné teszi, hogy tényleg a munkahelyen irá­nyítsa a termelést. Túri elvtársinak ez volt a véle­ménye: — Én és a brigádom helyeseljük az egyösszegű utalványozást. Azért is jó lesz ez, mert nem kell ván­dorolni egyik helyről a másikra. — Előfordult, hogy a röptééi munkahelyen két napig lézengtünk cement-hiány miatt. Azután bejöt­tünk, új munkát adtaik: háromba fogtunk bele egyszerre. így voltak a stúdió munkahelyen a szere­lők is. Három napig autóbuszoztak egyék helyről a másikra, mert nem volt biztosítva munkaterület szá­mukra. Az új utalványozási móddal meg lehet szüntetni ezeket az időkiesé­seket, Fokozott gondot kell fordítani a karbantartásra, az üzemképes mun­kagépekre is. Az építésvezetőség asztalosműhelyénék 22 munkagé­pére egy évvel ezelőtt nézett rá az utolsó lakatos. Azóta kopnak, rom­lanak, s alig üzemképesek már. A 30-as építkezésen a vállalat egyik kivitt munkagépe rozsdáso­dik hosszú ideje, senki sem gondol rá, hogy fedél alá hozzák. Több hasonló értékes bírálatot, javaslatot mondtak a dolgozók, me­lyek mind segítik a fiatal építés- vezetőséget abban, hegy megjavítsa a munkát, a gazdaságos, olcsó épít­kezés szolgálatába állítsa az új bér­elszámolási rendet. így csak tölti az időt — várakozik. LEVELEINK NYOMÁBAN II moszkvai Ossz-szüvetségf Mezőgazdasági Kiállításon A Kolhozok-terén, Foto V: Noszkov), jelentjük a kongresszusnak A hetven százalékban fiatalokat foglalkoztató martfűi Tisza Cipőgyár a DISZ 11, kongresszusa harmadik napján befejezte első félévi tervét A DISZ II. kongresszustí harmadik napjának reggelén levél ér- ,rL kezeit a martfűi Tisza Cipőgyár DISZ-bizottságához. Bognár Júlia, a gyár munkaérdeméremmel kitüntetett DISZ-fiatal segédmű-t vezetője, a Tisza Cipőgyár DISZ-szervezetének kongresszusi küldötte írta. A mintegy hetven százalékban fiatod munkaerőket foglalkoztató gyár dolgozóinak további jó munkát kívánt levelében az alatt az idő alatt, amíg a Dolgozó Ifjúság Szövetsége legjobbjai a kongresszuson, elkövetkezendő feladataikról tárgyalnak. A gyár minden fiatal dolgozója nagy örömmel értesült a levélről, s déli 12 órára boldogan készítették el a „választ", az első félévi terv­ben szereplő utolsó pár cipőt. Minden üzemrész fiatalja örült annak, hogy munkájával hozzájá­rulhatott a nagy sikerhez. A felszabadulási serlegnyertes gyár 38. szá­mú DlSZ-műhelyének fiataljai, akik ebben az évben eddig mintegy 12 ezer pár tervenfelüli cipőt gyártottak; a 46. műhely kollektívája, amely a félévi terv határidő előtti befejezéséhez eddig 28 ezer pár ter­ven felüli cipővel járult hozzá, s a többi üzemrészek is egyöntetűen elhatározták: a DISZ II. Kongresszusa tiszteletére úgy dolgoznak, hogy június végéig az első félévi terven felül mintegy 150 ezer pár cipőt adhassanak az országnak. DISZ arató és cséplő munkacsapa'okat alakítanak JIL L l CL f tl&klk? Szinte alig múlik el nap, hogy lakásügyről szóló panaszt ne kapna szerkesztőségünk. A napokban egy ilyen írás nyomán indultam el Szol- nolwn a Török-utca 11. szám alá. A házigazdát mindjárt be is muta­tom. Cs. Sebestyén István, s hogy röviden jellemezzem, kulák a javá­ból. 33 hold jó zsíros földje, ta­nyája, városi háza volt, s ez utóbbi jelenleg is megvan. S bár ingatlana jól megcsappant, az embernyúzó kedve megmaradt Sebestyénnek és terebélyes élettársának is. Ez a história úgy kezdődött, hogy egy napon a városi tanács az öt szo­bából kettőt lakónak utalt ki. Az egyik lakó, H, J.-né hozzánk for­dult. Levelében ezt írja; „Állandó tor­zsalkodás van közöttünk, most pél­dául a vizet zárta el a házigazda. Azt akarja, hogy az a két család fi­zesse a vízdijat, amely lakó a ház­ban. Ez persze nem az egyetlen, amivel Sebestyén minket zsarolni és fenyegetni szokott.’“ Ha már H. J.-né ezt hozta fel elsőnek, maradjunk is emellett az egyetlen példa mellett. Az április havi vízdíj 7.50 forint volt. S a ter­mészetes az volna, hogy ezt az ud­varban lakó négy család között osztják el. De mivel egyik család az ő kedves csemetéje, a másik meg jó maga, így másként számolt. Fi­zessen a két lakó 4—4 forintot s akkor még egy kis jövedelme is lesz Sebestyénnének. S mivel a vízdíjat már nem most vezették be, a háziasszony számítása is régebbi időkre vezethető vissza, 3—4 forin­tot kért a lakóktól akkor is, amikor az említett számla csak 1.50 forintot mutatott. S hogy mennyire ragaszkodnak Sebestyénék a más pénzéhez, hadd mutassam meg nagyobb számokon is, az adófizetés és begyűjtés pél­dájával. Adót nem fizetnek. 1954-ben 36 ezer 110 forint hátralékuk volt. Eh­hez jön 1954. évben a 28 hold után 11 ezer 905 forint. Tehát 48.015 fo- int adóval adósai államunknak. Ez vben sem fizettek még semmit, ioha itt is közel kétezer forint vol- a már esedékes a jelenlegi hét és él hold föld után. De nemcsak adó- ísban ilyen notórius mulasztók Se- styénék. Beadással sem állnak bban. Az elmúlt évben állati ter­eket egyáltalán nem adtak be. örményből is csak néhány mázsát, gy nem kevesebb, mint 23 ezer 907 orint értékű terménnyel és állati érmékkel tartoznak államunknak. ? végül biztosítási díj-hátralékuk 1618 forint, összes tartozásuk így: 73.540 forint. Bogdán Béláné, Sebestyénék lá­nya is egyhúron pendül az öregek­kel. Ő sem fizet sem adót, sem lak-. bért, ellenben két albérlőt Is tart. (Az egyik „elég befolyásos” ember, Hárshegyi Ottó, a megyei telek­könyvi hivatal dolgozója, a család mentsvárának hírében áll.) Nem mondtam el korántsem mindent, amit a Török-u. 11. szám alatt egy délelőtt folyamán tapasz­taltam. Azt sem írtam meg részle­tesen, hogy a házigazda eddig nem engedte meg, hogyha pl. tűzrevalót hoztak a lakónak, a kocsi beálljon az egyébként kopár és szemetes udvarra. Az eddigieket helyszíni szemlén tapasztaltam. Másnap személyesen Bogdán Bélánéval is megismerked­tem, amikoris a szerkesztőségben felkeresett. Mint rövidesen kiderü’t, abból a célból, hogy „meggyőzzön" róla: szülei ártatlan bárányok, el­lenben a lakók ; i S mindezt igen „naivan" próbálta csinálni. Elsősorban bizonygatta, hogy nem vagyunk tisztában a helyzettel. Többek között kijelen­tette; szülei nem tartoznak semmi­vel az államnak. Mikor tényekkel cáfoltam, hirtelen nagyon „tudat­lanná" vált s ekkor meg azt mond­ta: nem ismeri szülei helyzetét. Hogy ne szaporítsam a szót. minden szavából áradt az elgondolás: nem látunk mi tovább úgysem az or­runknál, azt mondhat, amit akar. Mikor ebből a tévhitből kiábrándí­tottuk, kissé zavarba jött, de azért nem annyira, hogy ne legyen szük­ség arra a figyelmeztetésre: illik végre tudomásul venni neki, a szü­leinek és a többi kuláknak, hogy nálunk proletárdiktatúra van, amely a dolgozókat védi, ha tet­szik a kulákoknak, ha nem. Túrosáékor hirtelen — gon­dolván, már úgy sem érhet el sem­mit, legalább megmondja a magáét — kijelentette: „Ezek alig egy éve laknak ott, de már mindenfajta bú­tort összevásároltak. Arra telik ne­kik." — Egyszóval lehullt az álarc, kibújt a szög a zsákból. A kulák- lány eldalolta lelke fájdalmát. Hogy is nézhetné jószemmel, hogy azok, akik esetleg a múltban náluk vol­tak cselédek, most szép bútorral rendezik be lakásukat. Azzal feje­zem be, amit neki is válaszoltam: Ez fáj maguknak, ez fáj minden ku­láknak! BORSI ESZTER termelőszövetkezet fia­taljai június 15-én este ünnepi DlSZ-taggyűlé- sen köszöntötték II. kongresszusuk megnyi­tásának napját. Büszkén számoltak be a jászkiséri tsz-fia- talok a kongresszus tiszteletére folyt ver­seny eredményeiről. A DISZ-tagok a ta­vaszi munkák megin­dulása óta reggel 6-tól este 6-ig dolgoztak s kongresszusi verseny­vállalásukat teljesítet­ték. Tíz hold négyzetes kukoricát vetettek, 35 holdról kaszálták le a szénát és be is kazlaz- ták. A termelőszövet­kezet eredetileg hu­szonkét tagú DISZ szervezete tíz új taggal szaporodott, s négy fia­talt léptettek a tsz-be. Az ünnepi taggyűlésen bejelentették, hogy hosszabblejáratú válla­lásuk is biztosított: a fiúk 300, a lányok 200 munkaegység teljesíté­sére adták szavukat, s már átlagban 200, il­letve 150 felett teljesí­tettek. A jászkiséri termelőszövetkezeti fia­talok ünnepi gyűlésü­kön örömmel és lelke­sedéssel fogadták a termelőszövetkezet ve­zetőségének bejelenté­sét, hogy a gépi aratás és cséplés munkájában túlnyomórészt DISZ-ta- gokból alakított mun­kacsapat dolgozik majdj A helyi ipari tanulók felvételéről A helyi ipari tanulók felvételéről és szerződtetéséről az új 1955—56. tanévre az alábbiakat közöljük: Ipari tanulókat felvenni csakis 14 évtől 20 éves korhatárig lehet. A felvételnél elsősorban az érettségi­zettek, továbbá az általános iskola VIII. osztályát végzettek jönnek számításba. Ha több jelentkező van egy-egy szakmában, úgy az állami gondozásban levő fiatalokat előny­ben kell részesíteni. Lehetőleg csak helybeli lakosú tanulót vesznek fel, mivél otthont számukra biztosítani nem tudnak. A jelentkezés ideje június 15— július 1-ig. A jelentkezett tanulók kiválogatása és szerződtetése aug. 1, és szeptember 1. között történik. Árkus István: BANDUNG Az Országos Béketanács külpoli­tikai füzetsorozatában megjelent Árkus István „Bandung“ című írá­sa. A füzet az ázsiai-afrikai népek bandungi konferenciája eredménye­inek tükrében feltárja azokat a tör­ténelmi jelentőségű változásokat, amelyek Ázsiában és Afrikában a legutóbbi idők során végbementek. Ázsia és Afrika népei ébredeznek s egyre erőteljesebben és egysége­sebben foglalnak állást az imperia­listák gyarmati elnyomásával, há­borús politikájával szemben. Ez az egyre egységesebb állásfoglalás, amely különösen világos kifejezésre jutott a bandungi konferencián, to­vább növeli a béke és demokrácia táborának erőfölényét a háborús gyujtógatókkal szemben. Hogyan készülnek a béke-világtalálkozóra a világ népei India A helsinki béke-világtalálkozón résztvevő csaknem 100 főnyi indiai küldöttség névsora- még nem tel­jes. Az eddigi hírek máris arról számolnak be, hogy a küldöttség­ben jelentős helyet foglalnak el a különböző politikai körök képvi­selői. A politikai pártok mór kije­lölték küldötteiket. Nehru pártját több küldött képviseli. Az Indiai vallási körök legfőbb vezetői ugyancsak képviseltetik magukat a találkozón. A kulturális életet írók, filmszínészek, zenészek- -és táncosok képviselik. A tudományos élet képviseletében több tudós sze­repel, közöttük a kalkuttai egye­tem atomfizikai intézetének igaz­gatója. Az indiai béketanács határozata alapján „Helsinki hónap-’ kezdődött Indiában. Ebben az időszakban az indiai békeharcosok tovább folytat­ják az aláírásgyűjtést a Béke-Vi- lágtanács bécsi felhívására és nép­szerűsítik a helsinki béke-világta- lólkozó eszméjét. Japán A helsinki béke-világtalálkozón résztvevő nagyszámú japán kül­döttségben csaknem mindegyik pol­gári párt képviselve lesz. A kül­döttség vezetője előreláthatólag Katajama volt szocialistapárti mi­niszterelnök. A japán békemozgalom külön bi­zottságot alakított a helsinki bélke- vilógt alá lkozó előkészítésére. Az előkészítő bizottság az atomfegyver használata ellen titlakozó tömegek küldötteiből, a japán pártok meg- bizottaiból áll. A bizottság fontos feladata, hogy előteremtse a Hel­sinkibe utazó japán küldötteik úti­költségét. A bizottság kezdeménye­zésére neves japán művészek nyak­kendőket, fejkendőket, hamutála­kat készítenek és ezeknek árát felajánlják a küldöttek útiköltségé­hez. Az országban a béketanács sokhelyütt filmelőadásokat rendez —• ezek bevételét is a küldöttek útiköltségére fordítják. Tokióban a 20 000 személyt befo­gadó hatalmas sportcsarnokot már lefoglalták a japán küldöttség el­indulásakor rendezendő nagygyűlés céljára. Franciaország Franciaországban nagy érdeklő­dés kíséri a helsinki bőke-világta- lálkozó előkészületeit. A békemoz­galom sok köztiszteletben álló sze­mélyiséget nyert meg a találkozón való részvételre. Franciaország kül­döttsége előreláthatólag 150 tagú lesz. Edouard Herriot, a francia nem­zetgyűlés tiszteletbeli elnöke hoz­zájárult, hogy a találkozón részt­vevő francia küldöttség tisztelet-' beli. elnöke legyen. Több szocialis­tapárti képviselő is bejelentette részvételét a találkozón. A helsinki béke-világtalálkozó francia küldöt­teivé választották a többi között Jean-Paul Sartre és Vercors írókat, Bemard Lavergne-t, a Sorbonne egyetem jogi karának professzorát és Yves Farge özvegyét. Küldöttet választottak a franciaországi kato­likus és protestáns szervezetek is. Egyesüli Államok Az amerikai „Kereszteshadjárat a békéért“ nevű szervezet meg­kezdte az aláírásgyűjtést a Béke­világtanács bécsi felhívására. Az aláírásgyűjtést San Francisco 54 neves személyiségének felhívásával indították meg. A Michigacn-állambeli Detroitban aláírásokat gyűjtenek egy Eisen- howerhez küldendő petícióra. A petíció követeli, hogy kezdjenek tárgyalásokat a béke megőrzéséről és a tömegpusztító fegyvereik el­tiltásáról. A felhívás aláírói közölt van John R. Mott, az Egyházak Világtanácsának tiszteletbeli elnö­ke is. Ezt a petíciót június végén nyújt­ják be az ENSZ-nek, amikor a köz­gyűlés az ENSZ alapításának tize­dik évfordulóját ünnepli. Azt is tervezik, hogy delegációt küldenek San Franciscófoa, az ENSZ jubilá­ns ülésszakára. Howard Fast, a világhírű ameri­kai békeharcos író, levéllel fordult Eisenhower elnökhöz és ebben kö­zölte, hogy az amerikai hatóságok megakadályozzák, hogy a béke-vi­lágtalálkozóra utazzék. Fast kérte, adjanak neki útlevelet, hegy Hel­sinkibe utazhasson. I

Next

/
Thumbnails
Contents