Szolnok Megyei Néplap, 1955. június (7. évfolyam, 127-152. szám)
1955-06-02 / 128. szám
Í955 június 2. SZOLNOKMEGTEI NÉPLAP 3 Hogyan „nyernek" 120 fonna savat a Tiszamenti Vegyiművekben A savüz'om ötös számú hőtócse- rélöje időnapelött felmondta e szolgálatot. Szúrósszagú gomoly- gó füstöt bocsátott ki -magából s szélnek engedte az értékes gáz egy részét. Az idejétől ugyan tarthatott volna még, de ha már ilyen hamar kidőlt a sorból, az üzem vezetősége úgy határozott, hogy újat állítanak helyette. A negyedévi munkák között tervbe is vették a cserét s műszaki számítások alapján 5 napot irányoztak elő ráA terv azonban csak terv maradt. Az elmúlt hét csütörtökén az tizem legfelső fóruma, a párttag- gyűlés tárgyalt a nagy munka előkészítéséről és kivitelezéséről. A kommunisták úgy határoztak, hogy három és fél nap alatt elvégzik. Horváth elvtárs üzemvezető mérnök Is ezen a véleményen volt, csupán azt. kérte a vezetőségtől, hogy intézikedjetnek még két he- gesztő-aparátról, ami nélkülözhetetlen a nagy munkához. Még aznap délután Papp párttitkár elv- tá-rsnak sikerült kölcsönben megszereznie a két hegesztőtrafót. így aztán már nem volt semmi akadálya a cserének. A határidő azonban még mindig nem volt végleges. Orosz elvtárs, akinek brigádjával a munka oroszlánrészét kellett elvégezni, a munka megkezdése előtt még felkereste Papp Cdvtársat. ! — Ügy előkészítjük a munkát, hogy már három nap alatt is be lehet fejezni — mondta. — Ettől kezdve ez lett az új, a végleges cél: „Három nap alatt végezni a cserével.“ A savüzem olyan, mint egy óriás laboratórium. Tartályok, csövek, vezetékek bonyolult rendszere tölti ki a csarnokot. Embert csak elvétve látni közte. A „B" oldal hökicserélőinek sorában az utolsó test körül erős állványok állnak, dolgoznak rajta. Látni való alig akad már itt, erről alaposan elkéstünk. A csere megtörtént. A 12 tonna súlyú hatalmas vashenger már a helyén áll, a többiek sorában, vastag csővezetékek torkollanak bole. A rosszat, a füs- tölgőse-t félTeál'lították a sarokba. Két munkás közeledik az állványok felől. Az egyik vékonyarcú, izmos ember: Orosz elvtá-rs, a másik, segítőtársa a testesebb, Bollól? Gyula. *. — Ma hajnali háromra elkészült a csőre, azóta már fűtik is — mondja a hrigádvezető — s tekintetével végig.méri a magasba nyúló vaskos berendezést. 12 óra volt adva a cserére. 8 órát vállaltunk — 7 óra alatt meglett. — Igaz, megdolgoztunk vele. Mikor a vagonból behoztuk, két f cg a s rú d em e 1 ő t m eg szak í tett u nk, olyan nehéz volt. Kiderült, hogy a gyárban bennehagyták a nyomáspróbára belepréselt vizet. így utazott ide Szolnokra dupla súllyal. A beemelés se -ment könnyen. Négy csigával nyolc ember dolgozott. Én csak imitt-aimott húztam ... mégis, nézze a tenyerem, alig érzem. — A régi lebontásához akkor kezdtünk, míg üzem alatt volt ez az oldal. Nam akartunk időt veszíteni. Olyan füst, gáz volt odafent, hogy tízpercenként kellett váltogatni egymást. — De most már megvan — mondja elégedetten; Még a hő- szigetelés hiányzik. Ennek holnap reggelre volna a határideje, de éjfélre meglesz. — Még hamarább is — teszi hozzá Bollók. „ Y udja, mit jelent ez? — viszi tovább a beszédet Orosz •— 120 tonna kénsav nyereséget. Két napi termelés tisztán s ebből leszámítva az esetleges be- indítási kezdeti nehézségeket. — Ezért vállaltuk a határidő lerövidítést. Wolf mérnök a készülékszobá- ban az új hőkicserélő felfűtését ellenőrzi. Egy mérőműszer 710 fokot jelez a melegítőnél. Horváth Ödön üzemvezető is előkerül. Egyik regisztrálóműszer táblája elé húzza székét s figyelmesen nézi a felrajzolt görbéket. Közben utasításokat ad: lehet ráengedni a gázt fokozatosan az újonnan beállított hőkicserélőre. J/" alahol az üzemben meg is indul ez a folyamat s a készülékszoba műszerei érzékenyen mutatják a ,,B“ oldal fokozatos „beugrását.*’ Ma még savat termel az üzem e része. Horváth elvtárs elégedetten állapítja meg: •— 60 órát takarítottunk meg — a munka lerövidítésével s ennek megfelelően hozzávetőlegesen 120 tonna kénsavat Ez az eredmény annál is jelentősebb, mert ez az első eset, hogy a gyár önállóan végzi el ezt a cserét, nem más vállalkozóra bízza. Kétségtelen, a Vegyiművek dolgozóinak nagyszerű helytállása elősegíti a vállalások maradéktalan teljesítését. Pa'atinus István SZOKVÁNYOS ESET — S. Pap Ferenc f Nem különleges ügy. Szokványos eset. Ezt a választ kaptam az ügyészségnél, amikor S. Pap Ferenc szolnoki kulák bírósági tárgyalása felől érdeklődtem. Hétfőn állt az igazságszolgáltatás elé tervgazdálkodást és közellátást veszélyeztető bűncsel ekiményért. * ff*se* hal, stuccolt bajusz, szenvtelen arc, apró, pisla szemek, szikár termet, szürke sport-ruha: ez S. Pap Ferenc. Inkább jparosféié- neik Játszik. Tehát nincsen rajta semmi feltűnő, maga az ember is szokványos. A bíró kérdésére személyi adatait sorolja. Szolnokon született 1892-ben. Itt Takik, Ugar 102. alatt, négy gyermeke van, 24 hold földje. — Csak huszonnégy? — kérdezi a bíró, — Tizenkettőt tavaly ráírattam a gyerekekre, de a begyűjtési hivatal nem akarja tudomásul venni *— hangzik a válasz. — Büntetve volt? — Igen. 1950-ben, mivel a cselédemmel nem kötöttem szerződést, három hónapra ítéltek és tizenhétezer forintot kellett fizetnem, ötvenkettőben a közellátás veszélyeztetése miatt nyolc hónapra ítéltek. Az első vádpont: többszöri felszólítás ellenére nem vetett cukorrépát. Amikor a bíró megkérdezi tőle, hogy miért, így válaszol: — 1954-ben is elengedték, azt gondoltam, most is úgy lesz.. Meg aztán nem is volt rá földem. Az ügyész számoltatja: mit vetett az ősszel. S. Pap' elmondja. Már a huszonhatodik hold földnél tart, mikor az ügyész hirtelen közbeszól: — Az előbb azt mondta, hogy huszonnégy hold földje van. — Azt a tizenkét holdat is én művelem, amit a gyermekeimre írattam — hangzik a válasz. Mikor végire érnek a számolásnak, kiderül, hogy S. Papnak márciusban még nyolc hold vetetlen földje volt, tehát lehetett volna hová vetnie a répát. Pedig nagy igyekezetében még a tanyaudvarnak is két hold földet számolt. — Minek magának két hold tanyaudvar? — firtatja az ügyész. — Hát amikör jószág volt, akkor kellett. — De most nincs jószágja. — Nincsen. Miói a tavaly ősszel Elhullottak a tyúkok, azóta azt sem tartod, A második vádpontnál kiderül, hogy S. Pap 1024 kg. napraforgó, 183 kg. burgonya, 685 kg. sertés, 993 kg. vágómarha, 72 kg. baromfi, 68 kg. tojás, 11 kg. zsir beadásával adósa az államnak. Adóhátraléka 48.365 forint. Az ügyész felsoroltatja vele, hogy miből mennyije termett a múlt évben. Hosszas számolás után kiderül, hogy a beadás után búzából 30, árpából 25, zabból 10 mázsa körül maradt. Kukoricából is vagy 30 mázsa. — És mindez hova lett? — kérdezi az ügyész. S. Pap a világ legtermészetesebb hangján válaszol: — Eladtam a piacon. — Tehát eladta a piacon, de a termény árából nem fizetett egy fillér adót sem, nem vett egy darab jószágot sem, hogy beadását teljesítse — állapítja meg az ügyész. Aztán a tanuk következnek. Kiderül, hogy gyermekei 17 százalékért aratták apjuknál a búzát, harmadában vállaltak tőle kukoricát (saját földjükön?!) A szomszédja, egy nyolc holdas dolgozó paraszt szántott-vetett neki. * Szohránro* etet. Tehát gyakori. Van egy pár tanulsága. S. Pap Ferenc tizenkét holdat gyermekeire íratott, tehát maradt huszonnégy. Ezzel azt gondolta, hogy kiesik á kulák-korlátozás alól és nagymértékben csökken a beadása. A szolnoki begyűjtési hivatalt dicséri, hogy nem ült fel a kulák furfangjának. S. Fap Ferenc az „üres udvar, üres ház“ politikáját folytatta. — Nem tartott jószágot, lakása majdnem teljesen üres, t?rményeit azonnal értékesítette. Foglalni nála nam lehet semmit. Csak olyasmit volt hajlandó termeim, amit szabadpiacon értékesíthet. Azért tagadta meg a cukorrépa vetését, mert azt be kell adni a cukorgyárnak, az utána járó pénzt pedig tartozásai fejében a tanács lefoglalta volna. S. Pap Ferenc begyűjtési hátraléka 1953-tól gyűlt fel ennyire, tehát attól az időtől kezdve, amikor a kulákek azt gondolták, hogy most már hegyen-völgyön lakodalom. A városi tanács pénzügyi osztálya nem foglalta le S. Pap tavalyi kalászos és kukorica-termését. Ezzel lehetőséget adott a kukáknak arra, hogy terményeivel spekuláljon és ne csökkenjen adóhátraléka. Egy szokványos eset.., Ha az ember a mikroszkóp alatt megnéz egy kórokozót, az ugyanazokat a tulajdonságokat mutatja, mint a többi, , t. k. cAmilyen az ember, olyan a házatája A Kun-utca 12. szám alaiil liázban lakik Pintér Bélán«, a szolnoki városi tanács tagja. A dolgozók bizalmából került e tisztségbe. Nemcsak a tanácsnál végzi el leiadatát, hanem házatáját is rendbentartja, \ tisztasági hónap alkalmából az úttá Ul í t.,i, ,, «tép virágoskertét létesített, Ql dl rßeda(j()qiu OlafL előtt írta: Kónya Ferenc iskolaigazgató épköztársaságunk minisztertanácsa határozatának immár negyedszer készülünk a Pedagógus Nap értelmében! megünnepléFalun és városban, a legkisebb tanyán is a nevelők köszöntésére indulnak június 5-én öregek és fiatalok. A hála, a szeretet virágait csokorba kötve az iskolás gyerekek sokezernyi hada a tanítók, a tanárok köszöntésére indulnak, akikre nem kevesebbet bízott dolgozó népünk, mint a legféltettebb kincsét, gyermekeit, ifjúságunkat. A negyedik Pedagógus Nap is bizonysága a nevelők megváltozott helyzetének, szerepének. A társadalmi megbecsülés kifejezője, elismerése annak az alkotó munkának, amelyet a tanító, tanár az iskolában és az iskolán kívül nap-nap után végez. Joggal .tehetjük fel a kérdést, hogy mi a magyarázata a nevelők ilyen nagy és ilyen őszinte megbecsülésének? A múltban talán nem szerette őket dolgozó népünk? De igen. Szeretetét, megbecsülését többféleképpen kifejezésre juttatta. A letűnt társadalmi rend urai azonban lenézték a nép gyermekének nevelőit, tanítóit. A nemzet napszámosainak — mert így nevezték a magyar tanítót — az anyagi sa- nyarúság jutott osztályrészül és még ehhez járult az emberi megalá- zottság is, az állástalanság, a kevés fizetés, a papnak és iskolaszéknek való megalázó kiszolgáltatottság. Bármennyi hittel, bármilyen szép elképzeléssel indult, is útjára a tanító, reménydús eszményei csakhamar zátonyra futottak az uralkodó rend anyagi és erkölcsi elnyomása miatt. y szomorú tanítói sors már a múlté. A magyar pedagógus nem ' a nemzet napszámosa többé, hanem a szocializmust építő társadalom megbecsült dolgozója. A pedagógus munkanélküliség ismeretlen fogalom nálunk. A mai idők kezdő pedagógusai csak hírből tudják azt, hegy Magyarországon is voltak olyan idők — nem is olyan nagyon régen, mindössze 10 esztendővel ezelőtt — amikor a végzett tanítók, tanárok évekig állás után szaladgáltak s örültek, ha valahol éhbérért, egy darab száraz kenyérhez jutottak. Az anyagi megbecsülés mellett a népi demokrácia soha nein látott erkölcsi megbecsülést is hozott a magyar nevelők számára. Pártunk és kormányunk itt is híven követte a lenini útmutatást, amely azt tanítja, hogy: „...a tanítót nálunk olyan magaslatra kell állítani, amilyen magasan soha nem állt, nem áll és nem is állhat a burzsoá társadalomban.1" Dolgozó népünk örömmel látja ma, hogy a tanítóknak, tanároknak osztályrészül jut a párt és a kormány megbecsülése is. A nevelők megérzik a feléjük sugárzó túláradó szeretetet, ©m- berformáló munkájuk elismerését. A tanítványok szeretete és hálája végtelen. Soha sem felejtik el azt a tanítót, aki szülőként neveli őket, aki először fogja meg kezüket, amikor az iskola küszöbét átlépik. jjf/a nálunk igazi nevelő lehet a pedagógus, a szépség és az igaz ismereteik hirdetője, jó és nemes emberi tulajdonságok kifejlesztője, a tudomány mécsesének hordozója. Tudjuk s munkánkkal igazoljuk is: „Pedagógusnak lenni soha ilyen szép nem volt még Magyarországon, mint ma.“ A társadalmi tulajdon védelméért A Szolnoki Kiskereskedelmi Vállalat Szakszervezeti Bizottsága szervezésében május 31-én a Természettudományi Ismeretterjesztő Társulat a Kiskereskedelmi Vállalat kultúrtermében előadást rendezett „A társadalmi tulajdon védelme“ címmel. Az előadást Dán- kő Sándor elvtárs, a megyei bíróság tanácsvezető-bírója tartotta. A kereskedelem, valamint a vendéglátó ipar dolgozói közül közel százhuszan vettek részt az előadáson. NEMZETKÖZI POSTA A „széplelkek" és a nyomornegyedek A 1‘Echo Turistique című francia folyóirat beszámolt a Marokkó „hasznosításával“ foglalkozó vállalkozók szövetségének gyűléséről. A beszámolóban többek között ez áll: „A bidonville-k (nyomornegyedek) problémája szintén magára vonla a gyűlés figyelmét. A megjelentek kifejezésre juttatták, — hogy szeretnék, ha ezeket a szociális fekélyeket megszüntetnék.. vagy legalábbis széles zöldövezettel vennék körül, amely elrejtené ezeket azok szeme elől, akik szeretik a szépet.. .”„ Hát bizony a marokkóiak nyomora tökéletesen alkalmas arra, hogy elrontsa a francia turisták hangulatát. Ezekben a bidonvil- lekben éppencsak valahogy ösz- szeácsolt bódékban zsúfolódik ösz- sze az elképzelhetetlen nyomorban élő bennszülött lakosság. De, mint a l‘Echo Turistique közleményéből kitűnik, a modern Tartuf- fe-ok a bidonvillek problémájának „radikális” mcgoldásmódját találták meg. Két hirdetmény — kommentár nélkül Az alábbi két hirdetmény az East Anglian Daily Times című vidéki angol lapban jelent meg. Az első hirdetés — a „Kerestetik” rovatban: „Amerikai hadszolgálatosok és családtagjaik számára összkomfortos házak és lakások kerestetnek”. A második a „Kiadó“ rovatban — egy sokat sejtető kikötéssel: „Kiadó egy nyaraló garázzsal, esetleg két hektáros festői földparcellával.;;: de csak nem amerikainak“. Ez minden szónál ékesebben beszél arról, hogy milyen érzülettel viseltetnek az angolok az országukat elárasztó amerikai megszállók iránt. A Kenderest Növényvédő Állomás megkezdte a szövőlepke és a lucernabogár irtását A Kenderest Növényvédő Állomás gépel az idén sokezer hold gabonában befejezték a vegyszeres gyomirtást és megkezdték az állati kártevők elleni védekezést. Jelenleg az egyik legveszedelmesebb rovar — a szövőlepke — ellen folyik a küzdelem. Az állomás megfelelően felkészült erre. A védekezőszer a Holló 10 elnevezésű olajos permetezőanyag, amelyet korszerű gépek nagy távolságokra permeteznek. A lucernabogár nagy pusztítást okozhat e fontos takarmánynövényünkben. A növényvédő állomásról a napokban elindult a porozógép Turkevére, hogy ott a Vörös Csillag Termelőszövetkezet 400 hold lucernáján és a többi termelőszövetkezet földjén Agritoxxal permetezzen. Kisújszállásról is jelentettek lucernabogár előfordulást. A kende- resiek oda is küldtek egy gépet. A lucernamagtermés nagy ellensége az ormányos bogár. A nemzetgazdasági szempontból oly nagyjelentőségű lucernamag védelmére az állomáson 16 gép áll rendelkezésre, hogy a kártevő megjelenése esetén nyomban megkezdhessék a porozást és a permetezést. A növényvédő állomáson keresztül államunk nemcsak technikai, gépi és vegyi védelemre nyújt hathatós segítséget megyénk termelő- szövetkezeteinek, állami gazdaságainak és az egyénileg dolgozó parasztoknak, hanem a növényvédő állomás szakemberei, az agronómusok, a brigídvezetők is megadnak minden szakmai felvilágosítást a hozzájuk fordulóknak. Az állomás dolgozói ezenkívül felkészültek arra, hogy más megyékben, ahol sokezer holdon termesztenek burgonyát, szükség esetén segítségei nyújtsanak a kolorádöboaár elleni védekezésben*
