Szolnok Megyei Néplap, 1955. június (7. évfolyam, 127-152. szám)

1955-06-12 / 137. szám

Suszter, maradj a kaptafánál —

medve, maradj a motorkerékpárnál

Tyúkpörkölt papírgaluskával

Lön egyszer, hogy a

jászberényi járásbíróságon két mázsa akta és két ásítás között imigyen szólalt meg a Bíró:

— Unalom se ny veszté szűmet. Milyen jó dolga vagyon még a múlt síáradban is egy bírónak. Amint egy korabeli krónikás — bizonyos Arany János nevezetű megírta — a rigófüttyből is pór lett.

Meghallván a bús fohászt a Minden Bürokraták Őrangyala, emigyen vigasztald a senyvedő Bírót:

— Hallod-e, te Bíró. ne búsulj egyet se! Hacsak ilyen pórt óhajt lelked, majd én hozok Neked.

Ezzel fogta magát és kiszállt Jásztelekre, éppen azért oda, mert az mesz- szebb esik Jászberénytől és így 31 forintos kiszállás jár. Amint az utcán sétál, látja ám, hogy No- votni József 11 éves csemetéje felbőszítve a szomszéd gyerektől, felkap egy göröngyöt.

Repül a göröngy tki tudja hol áll meg, kit. hogyan talál meg) és puff, betöri a szomszéd ablakát. A szomszédnál pedig úgy vagyon a sparhelt állítva, hogy az éppen az ablak alatt terül el. A sparhel- ton pedig egy lábas vala. a lábasban pedig jószagú tyúkpaprikás fortyog vala. Ebbe pottyan bele a göröngy egy maréknyi üvegdarabbal egyetemben.

— íme. itt az új rigó- fütty-pör — ujjongott a Minden Bürokraták őrangyala — és rohant vissza Jászberénybe. Valósággal beesett a Bíró szobájába:

A Jász-Kun

Laci vasárnap délután 5 órakor megérkezik Veszprémbe és Erzsiké nem fogja várni. Ebből perpatvar, könnyek hullatása származik, talán még a parti is visszamegy. Ezzel kapcsolatban üzenjük a szolnoki postának, hogy a Veszprémbe irányított képes levelezőlapot, amelyen

— Kívánságodét teljesít tettem, jön az a por, amely után lelked sóvárogva eped, óh, Bíró.

És így is lön. Jött 8 Szomszéd és pihegve szólti

— A Novotni gyerek be-* törte az ablakomat, aa üvegcserepek beleestek a sparhelton fövő Ujükpap* rikásba, a gyerek apja aa ablakot hajlandó megcsi* náltatni, de a tyúkpaprU kás árát nem akarja ki* fizetni. Ezért, te Bíró, ítélj meg nekem 40... várj, na 40. hanem 50 forintot, mi* vei a pörköltben noleedlA is volt.

Menten felderült a Bírd arca és emigyen szála:

— Te vagy életemnek megmentője, már azon a ponton voltam, hogy a nagy unalomtól sápkór* ságba esek. Borulj a mellemre, aztán csinálj gyorsan egy feljelentést. Meg- vagyon írva, hogy ehhez szerkessz beadványt, mellékletet, tanúvallomást és minden egyebet, amely növeli az akták számát.

És megindult a per. Eddig három tárgyalást tartottak az ügyben. 500 forintra rúg az eddigi költség. Három munkanap elveszett, családi perpatvar támadt és vagyon fogak csikorgatása.

És a Bíró arca azóta ki- pi, osodott, kigömbölyö- dött, mint a telihold, mert van már neki pőre.

Így lett a tyúkpaprlkás- ból századunk újabb rigó* fütty-pöre. A tyúkpaprikásból akta.

Én az aktából papirno- kedlit csinálnék és megetetném azzal, akit illet.

t. k.

Kakas üzeni

az értesítés áll, hogy Laci mikor érkezik, a szerkesztőségnek kézbesítették. Nem akartuk lelkünkre venni egy fiatal pár boldogtalanságát, ezért a levelezőlapot - ismételten feladtuk. Most már arra kérjük a postát, hogy csakugyan Veszprémbe továbbítsa:

Huszonharmadik csípés SZATIRIKUS OLDAL 1955 június 12.

A TRAKTOROS NAPON

Színházi kritika

A színházi idénynek már vége van. Az alábbiakban azonban mégis színházi történetről lesz szó.

Történt pedig, hogy az idény utolsó előadásainak egyike előtt a Szolnoki Szigligeti Színház előcsarnokában egy házaspár oéhatóan tanulmányozta a plakátot. Az asszony egyszeresek odafordult a férjéhez s ezt kérdezte a plakátra mutatva:

— Te, mondd csak, mi az, hogy em-vé?

A kérdés alapja az volt, hogy a plakáton egyik — a címszerepet játszó — színész neve mellett, ékeskedett a két betű. Valahogyan így: X Y m. v. (A távollevőkről vagy jót, vagy semmit közmondás alapján nem írom ki a Cyőri Kisfaludy Színház Szolnokon vendégszerepeit tehetséges művészének. Györffy Györgynek a nevét.)

Az asszony és a férfi között tovább folyt a vita

— Még ezt sem tudod? — biggyesztette le száját az asszonyka. — Mit tudsz akkor?

A férj látható kínnal forgatta a fejér el a plakáttól, majd, hogy nem tudott kitérni felesége kérdése elől, valakit keresett az előcsarnokban, akiről feltételezte, hogy tudja a két rejtelmes betű jelentését.

Egyszeresek felfedezte a büffé pultjánál a színház egyik színészét, amint eppen narancsszörpöt kortyolt egy hárcmdecis poftálból, s szemmelláthatóan élvezte, hogy a gyöngyöző ital megcsípdesi a nyelve hegyét. A férj elindult irányába. Az asszony utána,

— Bocsánat, hogv zavarom — szólt a férj udvariasan. — Egy dologban kérem a szívességét. Tetszik tudni, láttuk a múltkor a hülye főherceg szerepében. Maga biztosan meg tudja mondani, mit jelent ott a plakáton az, hogy em-vé?

— Kérem — mondta a kérdezett — az azt jelenti, meghívott vendég.

— Na, mit mondtam — fordult erre diadalmasan az asszonyka a férjéhez, — Ugy-e, hogy nem színész!

Győrffy György kételkedett abban, a történetet hallván, hogy színházba járó ember nem ismeri ennek a két betűnek a jelentését. Mire valaki megjegyezte: „Mindenesetre az az asszony tehetséges kritikus" i i

— Látod? Ez a mi legjobb traktorosunk. Egy nap alatt 25 holdat is megkultivátoroz.

— Az is valami? A mi tsz-íinkben négy olyan van, aki 30-nál is többet!

A szolnoki piacon latluk

Ellenőr: Miért van itt 8 forintra kiírva a zöldborsó, mikor násutt csak 5 forint?

Kofa: Nyolc forint van kiírva... Lelkem, nem látok én már jól, nem tudom megkülönböztetni a számokat.. ,

_ Ki adott önnek engedélyt a horgászásra?

— A feleségem.

Még (art a horgásztiMom

Újsághír: A Varsó Cirkusz medvéje önállóan városnézésre indult Kecskeméten.

A Szolnokra érkező Varsó Cirkusz világviszonylatban is párját ritkító müsorszáma a motorbicikliző medvék produkciója. E pompás állatok egyike az emberektől tanulva, a legraffináltabb sztárokat is meghazudtolva gondoskodott magának feltűnést keltő propagandáról.

Talpas barátunk a kecskeméti tartózkodás alatt gondolt egy nagyot és merészet. Unta a naponként megismétlődő próbát s az egyik alkalommal, finoman szólva, meglógott a cirkuszból.

Háíra-hátra nézegetett, ahogy a sarkoknál elkanyarodott s alaposan beleizzadt az izgalomba: nem követik-e gondviselői. Majd mikor tisztának érezte a levegőt, felállt két hátsó lábára, megvakarta itt is, ott is a bundáját s felsóhajtott: „A nagy ijedtségre inni kéne egyet”. Hon T Kecskemét városának híre Lengyelországba is eljutott, bizonyítja mackó honidnak ötlete. Hol juthatna bátoritóbb itókához, mint a híres-neves Beretvás-étte- remben? Benézett hát oda. De csak az ajtón át s mivel túlságosan úrinak találta a környezetet a ketrechez képest — megértőén dörmögve odébb talpalt.

Így érkezett el egy kubikgödörhöz, melyet nagy víztartalmánál és kiterjedésénél fogva strandnak vélt. Felvillanyozott kedéllyel, bozontos fejét, orrát felfelé tartva, kéjes szuszogással vetette bele magát buridástól a vízbe. Krákogott. prüszkölt, fröcskölt, lebukott, felbukott, táncolt örömében. Még arról is megfeledkezett, nem kellett volna-é jegyet váltani.

Percek múltán fenséges élvezettel hanyattfeküdt a vízben és igazi világfi nyugalmával süttette orcáját a nappal.

A mennyei bódultságból azonban hamarosan ismerős hangok zökkentették ki. A cirkuszban észreve. lék szökését s nagysietve keresésére indultak. Mire a tóhoz értek, valóságos kordonná nőtt a tömeg. Talpas

cimbora elkedvetlenedve bámészkodott a sokaság felé. Mindjárt elől idomárja méltatlankodó arcát fedezte fel nem kis szurkolással Gyermeki ragaszkodással dörmögött neki vissza, miközben térdreeresz- kedve pacskolt a hullámokban: „Mi az ördögnek kell■ csinálni ekkora feltűnést?”

Mikor azonban kedvenc csemegéjét kezdte mutogatni a partról az idomár, a mackó kelletlenül bár, de kilábolt a vízből. Még arra is volt gondja, hogy most már mint „művész?1 illedelmesen viselkedjen: a tömegnek hátat fordítva, rázta le magáról a vizcseppeket. Fején Maximka-frizurát borzolt a mancsával, hátha fényképész is van a közelben.

Mivel csalódott, barátságosan engedte át vastag nyakát a védőlánc hurokjának.

Oraőitől kísérve, visszaballagott a cirkuszba. De nem maradt annyiban a kirándulás. Megizlett az izgalmas szabadság és addig-addig mesterkedett, hogy ismét kisom- polyqott. Elment újra városnézőbe s

minthogy szereti a változatos perspektívát, azután felülről volt kíváncsi Kecskemétre. Felmászott hát egy épület tetejére s ott egyensúlyozva forgatta busa fejét, hegyezte puhán hibáiéit fülét az alulról jövő hangokra.

Mert megint rajtacsípték. De nem akart olyan egyszerűen láncra kerülni, mint ezelőtt. Lemászott a tetőről s gyorsan eliszkolt alacsonyabb tetőkön át. Ide-oda kukkant- gatva egy fészerben ismerős szerszámot pillantott meg. Két kereke volt annak is, mint az övének, amivel mutatványait produkálja esténként. Nosza bent termett s felpattant rá. Persze, azt senki nem magyarázta meg neki, mi a különbség a motorkerékpár és az egyszerű bicikli technikája, szilárdsága között. így történt, hogy a vékony kis jármű valósággal összecsukódott alatta.

„Eh! Peches napot fogtam ki” — hadonászott dörmögve. Feltápász- kodott a földről s megindult gazdája felé. aki megint utolérte.

T. 1.

Fiatal házaspár esete

— M- vz. meg nincs készen az ebéd? Megyek egy vendéglőbe.

— Várj még egy kicsit.

— Azt hiszed, hogy olyan hamar elkészülsz vele.

— A. dehogy 1 De előbb át kell öltöznöm. így csak nem mehetek veled?

4