Szolnok Megyei Néplap, 1955. június (7. évfolyam, 127-152. szám)

1955-06-11 / 136. szám

2 sZOLNOKMEGEEi NÉPLAP 1955 június 11. A mezőgazdasúg szocialista átszervezésének és a mezőgazdasági termelés fellendítésének további feladatairól (Folytatás az 1. oldalról.) kezeteket abban, hogy saját termé­nyeik feldolgozására kisebb segéd­üzemeket létesítsenek. Meg kell azonban akadályoznunk azt. hogy a termelőszövetkezetek olyan segéd­üzemeket létesítsenek, amelyek nem mezőgazdasági terményeket dolgoznak fel, vagy másoktól fel­vásárolt termékek feldolgozására rendezkednek be. Ez a termelőszö­vetkezetek figyelmét és erejét el­vonja legfontosabb feladatunktól a mezőgazdasági termeléstől. A mezőgazdaság szocialista átszervezésében és a mezőgazdasági termelés fellendítésében döntő szerepük van a gépállomásoknak — A mezőgazdaság szocialista átszervezésében és a mezőgazdasági termelés fellendítésében döntő sze­repük van a gépállomásoknak. — Munkásosztályunk, népi álla­munk erőfeszítésének eredménye­ként a gépállomások gépállománya jelentősen megnőtt, ez tette lehető­vé. hogy 1954-ben a termelőszövet­kezetek és az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok részére már több mint ötmillió normál hold értékű munkát végeztek. Lényegesen nö­vekedett az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztoknál végzett mun­ka mennyisége, ami 1954-ben az előző évinek közel két és félszere­sére emelkedett. — Javult a gépi munka minősége is. az előrehaladás mégsem kielé­gítő és a gépállomások munkája még mindig főként ebből a szem­pontból fogyatékos. Ez az oka an­nak is, hogy a gépi munka ter­mésnövelő hatása még nem jelent­kezik a kívánt mértékben a terme­lőszövetkezetek terméseredményei­ben. A gépállomás munkáját csak akkor lehet jónak tekinteni, ha körzetében a termelőszövetkezetek termésátlagai jóval meghaladják azokat a terméseredményeket, ame­lyeket a szövetkezeti tagok előző­leg mint egyénileg gazdálkodó dol­gozó parasztok elértek. Ez a ter­méstöbblet a génállomás munkájá­nak igazi fokmérője; «— A párt és tanácsi szervek, a gépállomások vezetői és szakembe­rei nagyon sok helyen idegenked­nek a munkaigényes termelési fo­lyamatok gépesítésétől, mert ezek nagyobb szervezőmunkát igényel­nek. Ez magyarázza azt. hogy míg javulás van az egyszerű, alapvető talajmunkák, a szántás, a vetés, a tarlóhántás gépesítésében, addig nagy az elmaradás a gépi növény­ápolásban, a gépi aratásban és kü­lönböző más munkák gépesítésé­ben. Pedig jelentősen növelni a munka termelékenységét és gyor­sabban, határozottabban érvényre juttatni mindazokat az előnyöket, amelyek a szocialista gazdálkodás­ban rejlenek, csak a munkaigényes mezőgazdasági munkák gyorsüte­mű gépesítésével lehet. — A gépállomás nemcsak az ál­tala végzett gépi munkáért felel, hanem a termelőszövetkezetekhez beosztott mezőgazdászok utján fele­lős a termelőszövetkezetek egész gazdálkodásáért is. Gondoskodni kell arról, hogy a gépállomások traktorosai ne véletlenül odasodró­dott emberek legyenek, hanem a gépet szerető, tehetséges dolgozók, akik élethivatásuknak tekintik a traktoros munkát. A gépállomáso­kon mindenekelőtt a gépi munka minőségét kell megjavítani, hogy ennek kedvező hatása végre a ter­melőszövetkezetek növekvő termés­átlagainak számában is kifejezésre jusson. ' Az Állami Gazdaságokban a legfontosabb feladat az önköltség csökkentése gazdaságokban a legfontosabb fel­A mezőgazdaságban előttünk álló feladatok megnövelik az álla­mi gazdaságok szerepét és jelentő­ségét is. Az állami gazdaságok egyre inkább betöltik azt a fontos feladatot, amely a mezőgazdaság szocialista átszervezésében reájuk hárul. — Szerepük különösen fontos a kenyérgabona, a húsáru termelés­ben és jelentősen növekedett a tej­termelésben is. Kenyérgabona ter­melésünknek tizennyolc egész nyolc tized százalékát, vágó áru­termelésünk huszonhat egész há­rom tized százalékát, marhahús árutermelésünk huszonhárom egész három tized százalékát, a tejter­melésnek huszonegy egész egy ti­zed százalékát ma már az állami gazdaságok szolgáltatják. — Az állami gazdaságok a ré­szükre biztosított lehetőségeket azonban még távolról sem hasz­nálják ki. Munkájuk legfőbb hiá­nyossága. hogy nagyon drágán ter­melnek, termékeik önköltsége ma­gas és még mindig tűrhetetlenül nagy a veszteségük. Az állami adat az önköltség csökkentése, a gazdálkodás veszteségmentessé té­tele, — Az állami gazdaságokban olyan mozgalmat kell szervezni, amely a legszigorúbb takarékos sági elvek érvényesítése, s a szoci­alista tulajdon szigorú védelme mellett, minden helyi adottság ki­használásával nyereségessé teszi a gazdálkodást. ;— Az állami gazdaságok az ön­költséget csak akkor tudják csök­kenteni, ha lényegesen megemelik az átlagterméseket és az állatte­nyésztés hozamait. E cél érdeké' ben az állami gazdaságokban — még gyorsabban mint a termelőszö­vetkezetekben — a termelésben át talánossá kell tenni mindazt az eredményt, amit a mezőgazdasági tudomány és az élenjáró gyakor­lat elért. Az állami gazdaságok minisztériumának főfeladata ezek­nek az élenjáró módszereknek a bevezetése és elterjesztése a ter­melésben. .ább 50 kg-mal, országosan mint­egy másfél millió mázsával több kenyérgabonát jelentene. Az elmúlt évek tapasztalatai azt bizonyítják, hogy a kenyérgiabonatermés beta­karítása nem egyszerű termelési fo­lyamat csupán, hanem igen fontos politikai és gazdasági feladat, amely nagy erőfeszítést követel nemcsak a dolgozó parasztság ré­széről, hanem a mezőgazdaságot irányító párt- és állami szervek ré­széről is. össznépi feladat ez, mely­— Az állami gazdaságokban nem lehet csökkenteni az önköltséget, ha nem növeljük a mezőgazdasági munkák gépesítését. A magas ön­költség egyik fő oka, hogy nem sikerült még áttörnünk azt az el­lenállást, ami az állami gazdasá­gok vezetőinek és szakembereinek egy részénél — részben hozzá nem értésből, részben az újtól való ide­genkedés miatt — a gépesítés el­len megnyilvánul. Haladéktalanul fel kell számolnunk azt a nagyfo­kú munkaerőpazarlást, amely a munkák alacsonyfokú gépesítése miatt, az állami gazdaságokban még ma is szinte általánosnak mondható. — Az állami gazdaságokban gondoskodni kell arról, hogy a tár­sadalmi tulajdon védelme biztosít­va legyen és legszigorúbban kell eljárni nemcsak azokkal szemben, akik lopnak és fosztogatnak, ha­nem azok ellen is, akik eltűrik az állami vagyon megkárosítását és csáki szalmájának nézik az állam tulajdonát, kezdve a termelési igazgatóságoktól a minisztériumi vezetőkig. — Az állami gazdaságokból, a vezetés megerősítése érdekében, a vezetők és az alkalmazottak közül et kell távolítani az oda befurako­dott ellenséges elemeket, volt hi­vatásos (ludovikás) katonatiszteket, nagybirtokosokat, nagybérlőket, ku- lákokat. őrködni kell azonban azon, hogy amikor a legkeményeb­ben fellépünk az ellenséges ele­mekkel szemben, megbecsüljék az állami gazdaságokban azokat a ré­gi szakembereket, akik a felsza­badulás óta jó munkájukkal bizo­nyították be népi demokráciánkhoz való hűségüket. Nem szabad meg­engednünk, hogy az ellenséges ele­mek elleni harc érintse és zavarja munkájukban ezeket a becsületes szakembereket. — A szocialista munkaverseny á mezőgazdaság szocialista átszer­vezésének egyik legfőbb mozgató ereje, előrehaladásunk egyik leg­főbb hajtóereje. Az élenjáró mező- gazdasági dolgozók tízezreinek gya­korlati eredményei mutatják meg leginkább azokat a hatalmas lehe­tőségeket, amelyekkel a mezőgaz­dasági termelés fellendítésében rendelkezünk. — A mezőgazdaság szocialista szektora élenjáró dolgozóinak tízez­rei jelentik számunkra a legnagyobb erőt a mezőgazdaság szocialista átszervezéséért, a mezőgazdasági termelés fellendítéséért folyó harc­ban. ők a haladás, a szocializmus zászlóvivői a mezőgazdaságban, ezért pártunknak és kormányunk­nak teljes erejével támogatnia keli őket. neik jó végrehajtásával sokezer va­gon gabonával többet nyerhetünk. A mezőgazdaság szocialista szekto­rában különös gonddal kell foglal­kozni a gépi aratás helyes meg­szervezésével. Már jó előre szembe kell szállni a gépelienes nézetekkel, amelyek az elmúlt évben sek he­lyen akadályozták az aratógépek és kombájnok jó kihasználását. Ez nagy szemveszteséget okozott, amit a folyó évben el kell kerülnünk. Növeljük a takarmánynövények, mindenekelőtt a kukorica termésátlagát A mezőgazdasági termelésben elsősorban a kenyérgabonatermelést kell fejlesztenünk — Tisztelt Elvtársik! — Pártunknak és kormányunk­nak a mezőgazdaság szocialista át­szervezésére irányuló munkával egyidejűleg komoly erőfeszítéseket kell tennie a mezőgazdasági terme­lés fellendítésére, továbbfejlesztve azokat az eredményeket, amelyeket az 1953. decemberi határozat végre­hajtásában elértünk. Erőinket min­denekelőtt a legfontosabb kérdések megoldására kell összpontosítani: a kenyérgabona, a takarmánytermelés és a kertészet fejlesztésére, vala­mint a saarvasm-a-rhatenyésztés fel­lendítésére. — A mezőgazdasági termelés fel­lendítése sorcnikövetlkező feladatai­nak kitűzésénél népünk állandóan növekvő igényeiből kell kiindul­nunk. A dolgozó nép életszínvona­lának emelésével — a bérből és fi­zetésből élők számának jelentős nö­vekedésével — mind nagyobb lesz a kenyérgabonaszükséglet is. Ezért a mezőgazdasági termelésben leg­fontosabb feladatunk a kenyérga­bonatermelés olyan arányú fejlesz­tése, hogy még kedvezőtlen időjá­rás mellett is behozatal nélkül, za­vartalanul elégíthessük ki a lakosság szükségletét mindazokból az élelmi­szerekből, amelyeket kenyérgabo­nából nyerünk, sőt megfelelő tarta­lékokkal is rendelkezzünk. — Az. előző években ezt a nagy feladatot nem tudtuk megoldani. Ezért fordulhatott elő, hogy bár or­szágunk kiválóan alkalmas jóminő- ségű . kenyérgabona termelésére, mégis ebben a gazdasági évben a lakosság zavartalan ellátásához je­lentős behozatalra volt szükség. Ez súlyos terhet rótt népgazdasá­gunkra. — Megengedhetetlen az, ami az elmúlt év őszén is történt, hogy míg a termelőszövetkezetek és az állami gazdaságok teljesítették ke­nyérgabona vetéstervüket, addig az egyénileg gazdálkodó parasztok csak 89.3 százalékra teljesítették, ami több mint 200 000 katasztrális hold kenyérgabona vetésterület ki­esését jelentette. —• Lehet-e csodálkozni a kiala­kult helyzeten akkor, amikor az el­múlt évben a kenyérgabona terme­lés fontosságát lebecsülő hamis né­zetek kaptak lábra és még a Szabad Népiben is olyan cikkeket lehetett olvasni — itt elsősorban Fehér La­jos elvtárs cikkére gondolok, — amelyek kétségbe vonták a kenyér- gabona termelés fejlesztésének je­lentőségét. — A dolgozók bőséges kenyérel­látásához szükséges kenyérgabona vetésterülete a következő években nem lehet kevesebb a határozatban javasolt 3,3—3,4 millió katasztrális holdnál. A vetésterv teljesítéséért már ez év őszén az illetékes helyi pártszervak és a tanácsok vezetőit, valamint a földművelésügyi minisz­tert és az állami gazdaságok mi­niszterét személyükben kell fele­lőssé tenni, — Egyidejűleg meg kell adnunk azt s jogot a községi tanácsok el­nökeinek, hogy a község kenyérga­bona vetéstervét egyénekre bont­sák és a beadási könyvben, mint kötelezettséget írják elő. Azokkal a termelőikkel szemben, akik kötele- zettségüknék' nem tesznek eleget, még az ősz folymán el kell járni és meg kell venni tőlük a kenyérga- bcnabeadással kapcsolatos összes juttatásokat és kedvezményeket. — Egyszersmindenkorra meg kell szüntetni azt az állapotot, hogy ke­nyérgabona termésátlagaink alaku­lása szinte teljes mértékben az idő­járás függvénye legyen. Az élenjá­ró termelőszövetkezetek és állami gazdaságok tapasztalatai azt bizo­nyítják, hogy korszerű agrotechni­kai módszerek idejében való alkal­mazásával — minden különösebb anyagi befektetés nélkül — elér­hető az 1953. decemberi határozat­ban előírt 1—1,5 mázsás termés­átlag növelés. —i A tudósoknak és a kutatók­nak az eddiginél sokkal nagyobb gendot kell fordítanick a kenyér­gabona termelés fejlesztésére, mind a kutatásiban, mind a legjobb mód­szerek széleskörű elterjesztésében. —■ Közvetlenül előttünk álló fel­adat az aratás-csóplés időben és veszteségmentesen való elvégzése és ezzel kenyérgabona ellátásunk biztosítása a következő évre. A be­takarítási szemveszteségek leszorí­tása katasztrális holdanként leg — Kenyérellátásunk mellett leg­fontosabb feladatunk, hogy bizto­sítsuk dolgozó népünk bőséges ellá­tását állati termékekkel; hússal, tejjel, tojással, stb. Bár a hús és más állati termékek fogyasztása az 1938. évihez viszonyítva jelentőben növekedett, mégsem mondhatjuk, hogy a mind magasabb igényekhez képest az ellátás megfelelő lenne. — Mi az oka ennek? — Állatállományunk számszerű­leg elérte, sőt túl is haladta a fel- szabadulás előtti menyiséget. Ez az állomány jóval nagyobb hozamok elérésére képes, termelőképességét azonban még távolról sem használ­juk ki, főleg azért, mert nem ter­melünk megfelelő mennyiségű és értékű takarmányt. — Ebbe a helyzetbe nem nyugod­hatunk bele. Tákarmányszükségle- tünk biztostiásának nem lehet mód­ja a vetésterületek növelése, mert többi növényeink területét sem csökkenthetjük. Az a feladatunk, hogy a mostani takarmámyveíéste- rületeken a helyileg megtermelhető legértékesebb, legtöbb tápanyagot adó takarmánynövényeket termel­jük, azok termésátlagait felemeljük és így teremtsünk szilárd alapot az állati termékek termelésének jelen­tős fokozásához. — A takarmánynövényeink közül a kukorica és a lucerna legértéke­sebb, ezért más, kevésbé értékes takarmánynövények rovására első­sorban ezek vetés térni letét kell nö­velni és fokozni termésátlagukat. —- A kukorica termésátlagai az elmúlt évtizedekben alig növeiked tök, pedig úgyszólván nincs még egy olyan növényünk, amelynek ter­mésátlagát úgy fokozhatnánk, mint a kukoricáét. Ennek a legkézenfek­vőbb bizonyítéka, hogy azonos ter­melési viszonyok mellett, a jól és rosszul termelő gazdaságok kuko­rica-termésátlagai között 25—30 má­sás, sőt egyes esetkben még ennél is nagyobb a különbség. —- Mit kell tennünk a nagy át­lagterméseik eléréséhez a kukorica­termelésben? —• Mindenekelőtt országosan al­kalmaznunk kell mindazokat az agrotechnikai eljárásokat, amelyek­kel biztosítani lehet a magas kuko­ricatermést; őszi trágyázás, őszi mélyszántás, jó vetőmag, legalább háromszori kapálás és nyári gazo- ló-kapálás a kukorica idejében való törése és a szár haladéktalan fel- használása silótakarmány készíté­sére. —i Az állami gazdaságokban és termelőszövetkezetekben a fejlet­tebb termelési eljárások alkalma­zásával még további nagy lehető­ségek vannak a kukoricatermelés fokozására: Ilyen elsősorban a ku­korica négyzetes - fészkes vetése, mely lehetővé teszi a gépesített növényápolást és ezzel a munka termelékenységét mintegy kétszere­sére fokozhatjuk. A múlt évben a Baranya megye mohácsi járásában lévő bolyi állami gazdaságiban a négyzetesen vetett kukorica 27.3 mázsás átlagtermést hozott, a soro­san vetett kukorica 15,2 mázsájával szemben, egyidejűleg a négyzetesen művelt kukorica önköltsége ebben a gazda-ágban alig érte el a soros művelésű kukorica önköltségének felét. —• A fajtahetenózis kukoricavető­mag használatával már igen sok termelőszövetkezet és állami gaz­daság éri el jó eredményt és a jövő évben már 500—600 ezer katasztrá- lis hold bevetéséhez szükséges ve­tőmaggal rendelkezünk. Az eddigi eredmények azt mutatják, hogy az egyszerű hete ráz is kukoricavetőmag használata 10—15 százalékkal nö­veli a termést. — Ennél nagyobb hasznot hajt«' hat és 25 százalékos terméstöbb-' letet jelenthet a beltenyésztésís hibridkukorica, amelynek előállítá­sára nagyjelentőségű munka folyik a Martonvásári Növénytermelési Kutató Intézetben. Ez az intézet állította elő a kiváló termőképes­ségű M—5-ös beltenyésztéses hib­ridkukorica vetőmagot, amelyből 1957-re már 100.000 katasztrális hold vetéséhez elegendő vetőmagot szaporíthatunk el. — A kukoricatermelés mellett, a szálastakarmány növények közül a legnagyobb figyelmet a lucerna termelésére kell fordítanunk. A szálastakarmányck vetésterületén belül e növény vetésterületi ará­nyát kell elősorban növelnünk és sokkal nagyobb gondot kell fordí­tanunk a betakarítási veszteségek csökkentésére is. — A takarmánytermelés, elsősor­ban a kukorica-termelés növelésére támaszkodva minden lehetőségünk megvan arra, hogy továbbfejlesz- szük állatállományunkat és növel­jük az állattenyésztés hozamát minden fontos állattenyésztési ág­ban. Az 1953 decemberi határozat megje’enése óta a növénytermelés­hez hasonlóan állattenyészetünk több fontos ágában is jelentő.; eredményt értünk el. Sertés- és baromfiállományunk — dolgozó parasztságunk állattenyésztési ked­vének növekedése folytán — a ha­tározatban előírtaknak megfelelő, n alakult s nőtt lóállományunk is. Nagy lépéssel kell előrehaladnunk a tehénállomány fejlesztése terén ■— Nincs azonban megfelelő elő­rehaladás — sőt visszaesés tapasz­talható — az állattenyésztés legfon­tosabb ágában, a szarvasmarha- tenyésztésbíin. Különösén rossz a szarvasma-rhaátlományon belül a tehenek aránya: a tehén és elő­hasd üsző az össZ-állcmánynak mindössze 45.7 százaléka. — A tehénállmány csökkenésé­ben szerepet játszik az is, hogy a mezőgazdaságot irányító szervek: a Földművelésügyi Minisztérium, elsősorban az állattenyésztésért fe­lelős miniszterhelyettes, Magyar! András elvtárs, a megyei tanácsok és a mezőgazdasági igazgatóságok, valamint a megyei pártbizottságok nem foglalkoztak és még ma sem foglalkoznak kielégítően a szarvas­marhatenyésztés fejlesztésével. — Egyes megyékben olyan káros be­gyűjtési és felvásárlási gyakorlat alakult ki, hogy a begyűjtési, illet­ve a felvásárlási terveket a szarvas- marhaállomány, különösen a te­hénállomány rovására igyekeznek teljesíteni. Mindezekért súlyos fele­lősség terheli a Begyűjtési és Élel­miszeripari Minisztériumot — sze­mély szerint Mihályi Lászlót, az Adatforgalmi Igazgatóság vezető­jét, — valamint e két miniszté­rium vidéki begyűjtő- és felvá­sárló szerveinek vezetőit, akik a könnyebb ellenállás irányában ha­ladva, ilymódon akarták pótolni a sertésbe-gyüjtésbe-n mutatkozó el­maradást, — A szarvasmarhatenyésztés fej­lesztése érdekében mindenekelőtt ezen a tűrhetetlen helyzeten kell változtatnunk. Meg kell óvnunk a tehénállományt. Ezért a húsbeadási terveket más állattenyésztési ágak, elsősorban a sertésbeadás, a na­gyobb ökörkiváigás, a tinó és bika- n-övendékállomány magasabb súlyra való hízla'ása, általában a vágó­súly növelése révén kel biztosí­tanunk.-— Az üszőnevelés elősegítése ér­dekében a határozati javaslat in­tézkedéseket tartalmaz olyan üsző­nevelési szerződéses akció megindí­tására, amely a termelőszövetkeze­teket és az egyénileg dolgozó pa­rasztokat fokozottan érdekeltté teszi az üszőnevelésban. E célt szolgálja az a javaslat is, ho-gy az eddig egy éves koriban adott 400 Ft-os üszőnevelési adókedvezményt a jövőben féléves kortól kezdve Ír­juk az üszőtartók javára és azt 600 forintra emeljük. — A húsbeadási tervek mara­déktalan teljesítésének biztosítása — a tervezettnél nagyobb állat­(Folytatása a 3. oldalon*) t

Next

/
Thumbnails
Contents