Szolnok Megyei Néplap, 1955. június (7. évfolyam, 127-152. szám)
1955-06-10 / 135. szám
1955 jiinius 10. 5ZOLNOKMEGYEI NÉPLAP 3 A mezőgazdaság szocialista átszervezésének és a mezőgazdasági termelés fellendítésének további feladatai (Folytatás a 2. oldalról.) V. Az állatni gazdaságok munkájának megjavításáról Az elmúlt években az állami gazdaságokban megteremtettük a nagyüzemi gazdálkodás legfontosabb feltételeit. Az államai gazdaságok hatalmas gépparkkal rendelkeznek, vezetőik többsége politikailag, szakmailag tapasztalt. Egyre több azoknak a gazdaságoknak a száma, amelyek példát mutatnak és a gyakorlatban bizonyították be a szocialista mezőgazdasági nagyüzem fölényét. Az állami gazdaságok vezetésében sok munkás, paraszt és néphez hű értelmiségi hozzáértéssel és becsületesen dolgozik. Elsősorban azonban az adminisztratív munkakörökbe osztály idegen, ellenséges elemek, ál szakemberek is fu- rakodtak be, akiknek káros tevékenysége az utóbbi időben megélénkült. Ezekkel az elemekkel szemben nem lépnek fel határozottá-” a minisztérium vezetői sem. Az állami gazdaságok vezetőinek a legfontosabb feladata a következő években, hogy a gazdálkodás megjavításával, a termelési eredmények növelésével, az önköltség lényeges csökkentésével mielőbb veszteségmentes, jól jövedelmező, példamutató mezőgazdasági nagyüzemekké tegyék gazdaságukat. !• A termésátlagok, az állat- tenyésztés hozamának növelésével tovább kell emelni az állami gazdaságok árutermelését. 1956-ban 3 millió mázsa kenyérgabonát, 500 ezer mázsa húst és 130 millió liter tejet kell a városi dolgozók ellátására átadniok. 2. Az állami gazdaságok jóteljesítményű tenyészállatok és bő termést adó vetőmagvak előállításával segítsék elő az egész mező- gazdasági termelés fellendítését. — A termelőszövetkezetek és az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok termelésének megsegítéséhez 1956-ban 900 P00 mázsa minőségi vetőmagot, 2000 tenyészbikát, mintegy 40.000 tenyészser- iést és 4000 kost adjanak. Az állami gazdaságok vezetői gondoskodjanak arról, hogy a kalászosok terméseredményeinek további növelése mellett a kapásnövények termésátlaga is már ebben az évben meghaladja az országos átlagot. Fordítsanak nagy gondot a légéi-telkesebb takarmány- növény, a kukorica termesztésére, amelynek vetésterületét 1956-ban — 1955-höz képest — legalább 40 százalékkal emel iák. 4- Az állami gazdaságok minisztere tegyen intézkedéseket, hogy a gépek kihasználási foka már ebben az évben legalább 15 százalékkal haladja meg az 1954, évit, 1956-t>an pedig további 5 százalékkal növekedjék. Az erőgépek teljesítőképességeinek jobb kihasználása érdekében a gazdaságokat el kell látni megfelelő munkagépekkel. Az állami gazdaságokban szigorúan meg kell követelni a pénzügyi tervek maradéktalan teljesítését, a takarékos gazdálkodást. A gazdaságok terven felüli nyereségük 25 százalékát a gazdaság terven felüli beruházásaira és 15 százalékát jutalmazásra fordíthatják. A terven felüli veszteséggel záró gazdaságok vezetőit 1956-tól sem prémiumban, sem jutalomban részesíteni nem szabad. <í. Gondosabban kell felhasználni a. beruházási összegeket. Elsősorban olyan létesítményeket kel! építeni, amelyek a hozamok emelését segítik elő és gyorsan megtérülnek. Az építkezéseket a helyi lehetőségek kihasználásával (vályog, terméskő, mész, nád. szalma stb.), a saját rezsis építkezések bővítésév?! olcsóbbá kell tenni. 7. Az állami gazdaságokban az önköltség csökkentése, a Veszteség megszüntetése érdekében szilárd munkafegyelmet kell biztosítani. Ebben a munkában az állami gazdaságok vezetői támaszkodjanak a párt- és MEDOSZ-szervezetekre, a gazdaságok kommunistáira és a becsületes pártonkívüli dolgozókra. Olyan légkört kell létrehozni, amelyben tűrhetetlen a munkafegyelem megsértése, a bércsalás, a pazarlás és szégyen a veszteséges gazdálkodás. A gazdaságok vezetői mindenütt kovácsolják ki az állandó munkáskollektívát. Az Állami Gazdaságok Minisztériuma dolgozzon ki tervet a feladatukat jól végző munkás- és parasztkáderek továbbképzésére. Több gondot kell fordítani a fiatal szakemberek nevelésére és szakmai továbbképzésére. Munkájuk alapján bátran kell őket előléptetni. Azokat a régi szakembereket, akik az elmúlt években eredményes munkát végeztek, nagyobb megbecsülésben kell részesíteni, hogy érezzék munkájuk elismerését és bátran kezdeményezzenek. El kell távolítani azonban a gazdaságokba befurakodott ellenséges, kártevő elemeket és álszakembereket. S. A párt- és állami szervek előtt álló, egyik legfontosabb feladat, hogy a mezőgazdaság dolgozóinak a községi termelési bizottságoknak teljes mozgósításával megszervezzék kenyérgabona-termelésünk veszteségmentes betakarítását. Véget kell vetni annak a tűrhetetlen helyzetnek, hogy a megtermelt kenyérgabona jelentős százaléka a betakarítás gondatlan megszervezése miatt évről évre veszendőbe megy. Ennek megszüntetése érdekében mindenekelőtt gondoskodni kell a rendelkezésre álló gépierő, főleg a kombájnok teljesítőképességének kihasználásáról és munkájuk megjavításáról. VII. A takarmánytermelésről VI. A kenyérgabonatermelés növeléséről Az állatállomány számára mielőbb olyan szilárd takarmányalapot kell teremteni, amely még viszonylag kedvezőtlen időjárás esetén is biztosítja a megfelelő takarmányellátást. Ezért az értéktelenebb takarmánynövények rovására iÖ\ élni kell a holdanként legnagyobb takarmányértéket adó növények — elsősorban a kukorica — vetésterületét. A rendelkezésre álló eszközökkel főként e növények hozamát kell növelni. 1. Sürgősen véget kell vetni a kukoricatermelés elmaradottságának a mezőgazdaság szocialista szektorában és biztosítani kell, hogy 1956- ban a kukorica vetésterületi aránya a termelőszövetkezetek közös gazdaságában és az állami gazdaságok- banban az 1955. évihez képest országosan legalább 40 százalékkal növekedjék. Növelni kell a nagytömegű és magas tápértékű silókukorica vetés területét is. Az őszi takarmánykeverékek után a termelő- szövetkezetek és állami gazdaságok lehetőleg mindenütt kukoricát vessenek., 2. Kultúrnövényeink közül a kukorica hálálja meg a legjobban a friss istállótrágyázást és az őszi mélyszántást. Ezért mind az állami gazdaságok, mind a termelőszövetkezetek és az egyénileg gazdálkodó parasztok a rendelkezésükre álló istállótrágyát elsősorban a kukorica alá használják fel és végezzék el a kukorica alá az őszi mélyszántást. 3. Az állami gazdaságokban és termelőszövetkezetekben a kukorica terméshozamának növelése érdekében általánossá kell tenni a kukorica négyzetes vetését és művelését. Meg kell kezdeni a kukoricaszár betakarításának gépesítését. Ezért ebben az évben el kell készíteni az új siló-kombájn mintapéldányait és a jövő évben meg kell kezdeni a sorozatgyártást. A második ötéves terv végéig pedig — a nyári gazolókapálás és a csövek letörésének kivételével — az állami gazdaságokban és a termelőszövetkezetekben meg kell valósítani a kukoricater- melés munkafolyamatainak teljes gépesítését. 4. A kukorica terméshozama növelésének egyik legjobban bevált módszere a hibridkukorica-vetőmag Mezőgazdasági termelésünk fellendítésének legkiemelkedőbb, mindent megelőző feladata kenyérgabonatermelésünk olyan arányú fejlesztése, hogy dolgozó népünk ellátását a kenyérgabona minden termékével — mindenekelőtt kenyérrel — saját termésünkből zavartalanul biztosítsuk és gyengébb termésű esztendőkre megfelelő tartalékkal rendelkezzünk. í. Azért, hogy dolgozó népünk bőséges kenyérellátását még kedvezőtlenebb időjárás esetén is biztosítani tudjuk, a kenyérgabona vetésterülete 1955—56-ban nem lehet kevesebb 3.3—3.4 millió katasztrális holdnál. A kenyérgabona vetéstervének maradéktalan teljesítéséért személyükben felelősek a földművelésügyi miniszter és az állami gazdaságok minisztere, valamint a megyei, járási, községi párt- és tanácsi szervek vezetői. A kenyérgabona termelése a tervben meghatározott területen kötelező. Az egyénileg gazdálkodók beadási könyvében a község vetéstervének megfelelően már 1955 őszén elő kell írni, hogy kenyérgabonából mennyit kell vetniök. A termelők kötelesek a vetés megtörténtét a községi tanácsnál bejelenteni. A községi tanács a bejelentés valódiságát ellenőrizze. Azoktól a termelőktől, akik az előírt vetésterületen nem teljesítik a vetést, meg kell vonni a kenyérgabonabeadás útján járó korpajuttatást, valamint a beadással kapcsolatos egyéb kedvezményeket. 2. Az előirányzott kenyérgabona vetésterülettel is csak úgy biztosíthatjuk az ország kenyérgabonaellátását, ha a mezőgazdaság szocialista szektorában, valamint az egyéni parasztgazdaságokban gyorsan és számottevően növeljük a kenyér- gabona holdankénti átlagtermését. Biztosítani kell, hogy a kenyérgabona átlagtermésének egy-másfél mázsás emelése — a decemberi határozat előírásának megfelelően — 1956-ban megvalósuljon. 3. A termésátlagok növelése érdekében meg kell javítani a búzatermesztés agrotechnikáját. Ennek érdekében: Fokozottan ügyelni kell arra, hogy a búza az adott körülmények között a legjobb elővetemények után kerüljön elvetésre. Gyorsan fejlődő műtrágvagyártá- sunk kellő alapot teremt ahhoz, hogy a kenyérgabona alá már ez év őszén és a jövő év tavaszán jóval több műtrágyát használjanak fel, A kenyérgabona hozamának növelése, érdekében a gyenge homoktalajokon széleskörűen el kell terjeszteni a talaj — lehetőség szerint másodnövényként vetett — zöldtrágyával való megjavítását. A termelőszövetkezetek olyan homokterületeit, amelyeknek kataszteri tiszta jövedelme 4 aranykoronánál kisebb és ahol főterménynek vetett és zöldtrágyának alászántott csillagfürtöt, vagy somkó- rót termelnek, egy évre mentesíteni kell a beadási kötelezettség alól. A mezőgazdasági tudomány legjobb szakemberei összpontosítsák erőfeszítéseiket bővebben termő, szárazságtűrő, nagy ellenóllóképes- ségű búzafajták kinemesítésére. 4. Az állami gazdaságokban és termelőszövetkezetekben erőteljesen keil fejleszteni a kenyérgabona-termelés gépesítését. Az állami gazdaságokat és a gépállomásokat olyan .mennyiségben és ütemben kell ellátni megfelelő gépi felszereléssel hogy a második ötéves terv végére a kenyérgabona-termelés minden munkafolyamata gépesíthető legyen. használata. A második ötéves terv végére biztosítani kell, hogy az egész országban elegendő mennyiségben álljon rendelkezésre megfelelő minőségű hibridkukorica-vetőmag. 5. A legközvetlenebb feladat, hogy már ez évben nagy kukoricatermést takarítsunk be. Ezért a Központi Vezetőség felhívja az állami gazda- daságok, gépállomások szakembereit és dolgozóit, a termelőszövetkezetek tagságát és az egyénileg gazdálkodó parasztokat, hogy a kukorica gondos ápolásával — az állami gazdaságok és a gépállomások univer- zál-traktorainak teljes kihasználásával — kukoricaföldjeiket legalább háromszor kapálják meg és végezzék el az aratás utáni gazoló kapálást. Biztosítsák ezzel állatállományunk megfelelő takarmányalapját. 6. Növelni kell az évelő pillangósok, főként a lucerna vetésterületét. Az állami gazdaságok és gépállomások mezőgazdászai szervezzék meg a pillangóstakarmányok jó minőségben történő, gondos, veszteség- mentes betakarítását, a rendelkezésre álló gépi erő — traktoros és fogatos fűkaszák, rendsodró gépek stb. — teljes kihasz rálásával. A lucerna vetésterületének növelése érdekében mind az állami gazdaságok és termelőszövetkezetek, mind az egyénileg gazdálkodó parasztok gondoskodjanak megfelelő mennyiségű vetőmag fogásáról. A Földművelésügyi Minisztérium még ez év júniusában kössön szerződést az állami gazdaságokkal 5000 katasztrális hold lucerna és 5000 katasztrális hold vöröshere, a termelőszövetkezetekkel és az egyénileg gazdálkodó parasztokkal 30.000 katasztrális hold lucerna és 30.000 katasztrális hold vöröshere megfogására. A szerződés alapján minden 100 kiló 88 százalékos tisztaságú lucernamagért 2500 forintot, vöröhe- remagért 1500 forintot kell fizetni. Ezenkívül a gépállomások gondoskodjanak arról, hogy a szerződéssel termelt és közös szérűre behordott lucernamagot a behordást követő 10 napon belül elcsépeljék. A Földművelésügyi Minisztérium egyben biztosítsa, hogy a termelők saját szükségletre termelt nyersvetőmagját megfelelő arányban ólomzárolt vetőmagra cseréljék ki és a szerződésre termelt vetőmag ellenében is adjanak nyersmag áron ó'om-^rolt vetőmagot. VIII. Ssarvasmarhaienyésxtcs Állattenyésztésünk egyes ágai — a sertés tenyésztés és a baromfitenyésztés — az 1953 decemberi határozat óta jelentősen fejlődtek. A juhállomány korábbi egészséges fejlődése azonban az elmúlt évben megrekedt. Az 1953 decemberi határozat a fő figyelmet a szarvasmarhatenyésztésre irányította, mégis az állattenyésztésnek ebben a legfontosabb ágában nincs fejlődés. A szarvasmarhaállomány kedvezőtlen alakulásának egyik oka, hogy a begyűjtési és felvásárló szervek a vágómarha-begyűjtési terv maradéktalan teljesítésére a megengedettnél nagyobb számban vásárolnak fel levágás céljára teheneket és alacsonysúlyú, fölég nőivarú növendék állatokat. A Központi Vezetőség ismételten leszögezi, hogy a lakosság tejjel és hússal való jobb ellátása. valamint egész mezőgazdaságunk fejlesztése érdekében az állattenyésztésen belül elsősorban a szarvasmarhatenyésztés fellendítése a következő 2—3 év legfontosabb feladata. I. A szarvasmarhatenyésztés általános fellendítésének fő kérdésévé a tehénállomány növelését és a tejhozam erőteljes fokozását kell tenni. Ennek elősegítésére: o) A tenyésztés fejlesztése érdekében 1955—56-ban 20.000, felerészben vemhes — elsősorban törzskönyvezett tehéntől származó — üsző felnevelésére kell szerződést kötni, 12—18 hónapos nevelési időtartammal. nagyobbrészt az egyénileg gazdálkodó parasztokkal. Az üszőket — minőségtől függően — kilónként 9—11 forintos áron kell átvenni. A felnevelés ideje alatt minden üsző után — három részletben — 1500 forint előleget kell adni. A héthónapos vemhes állapotban átadott üszők után az átadáskor 1000 forint vemhességi pótlékot kell fizetni. b) Az üszónevelés elősegítésére minden, hat hónapos korig 160 kilós súlyra felnevelt üszőborjú után a tenyésztőket az eddigi 400 forintos adókedvezmény helyett 600 forintos adókedvezményben kell részesíteni, 2. Különös gonddal kell fejleszteni a szarvasmarhatenyésztést a termelőszövetkezetek közös gazdaságában. Mindenekelőtt az állomány minőségét, kell javítani, fő ként az ápolás és takarmányozás gondos megszervezésével. Egy-két éven belül el kell érni, hogy a tér melőszövetkezetekben a tehenek évi tejhozama mindenütt meghaladja a 2000 litert. 3. Véget kell vetni annak a káros gyakorlatnak, hogy az Élelmiszer- ipari Minisztérium a tehénállo, mány rovására teljesítse vágási tervét. Törekedni kell a levágásra kerülő állatok átlagsúlyának növelésére és 1955—56-ban legfeljebb 100.000—100.000 tehenet szabad levágni. Az Élelmiszeripari Minisztérium a levágásra kerülő tehenek közül 50.000 feljavítására kössön szer ződést. A tehenekre legalább 100 kiló súlyt kell ráhízlalni és a rá- hízlalt súlyért kilónként 14 forintos árat kell fizetni. Emellett a húsellátás javítása érdekében törekedni kell nagyobb átlagsúlyú javított tinók és ökrök nagyobb számú felé vásárlására. Ki kell szélesíteni a bikaborjúhízlalási szerződések kötését, s a jelenleg .érvényben lévő szerződési feltételek mellett ez évben további 100.000 bikaborjú hizlalására kell szerződést kötni. 4. A tehénállomány megfelelő utánpótlásának biztosítása és minőségének javítása érdekében fordítsanak a termelők nagyobb gondot az üszők takarmányozására és gondozására. Azokat az üszőborjúkat, amelyek betegség, vagy egyéb ok miatt mégis csököttek, tenyésztésre alkalmatlanok, legfeljebb évi 30.000 darabos keretben vágás céljára fel kell vásárolni. A Közponi Vezetőség kötelezi az illetékes állami szerveket, hogy a törvény teljes szigorával lépjenek fel a feketevágások ellen. 5. A Földművelésügyi Minisztérium és tanácsok gondoskodjanak a törzskönyvezés és a mesterséges termékenyítő állomások munkájának. valamint az apaáilatellátásnal? megjavításáról. „ A számszerű eredmények egy ÖV dalú hajhászása helyeit a legjobb egyedek gondos kiválasztásával, a hozamok rendszeres ellenőrzésével a törzskönyvezést a szarvasmarhatenyésztés fejlesztésének egyik legfontosabb eszközévé kell tenni. A Központi Vezetőség felhívja a termelőszövetkezetek tagjait, az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztokat és az állami gazdaságok vezetőit, dolgozóit, hegy a tehenek •bsfedeztetésével, a borjak gondos felnevelésével, az elhullás csökkentésével növeljék a szarvasmar- ha.állcmányukat és növeljék mindenekelőtt a tehenek tejhozamát. IX. Zöldség-, burgonya-, gyümölcs- és szőlő- termelés 1. Zöldség- és burgonyatermelés. Dolgozó népünk zö'dséggel való bőséges ellátása érdekében a zöldségtermelést úgy kell fokozni, hogy az egy főre eső zöldsógfogyasztás az 1954. évi 100 kilóról 1956-ra legalább 132 kilóra emelkedjék. Tovább kell fejleszteni a zöldségtermelést, a nagyvárosok közül főként Budapest, Győr, Miákolc és Özd környékén, valamint a Balaton mellett. A városellátó övezetekben már 1956-ban meg kell kezdeni a gépállomások könnyű traktorokkal, kultivátorcklkal való ellátását és néhány gépállomás ezéví tapasztalata alapján meg kell kezdeni a zöldség vetéséneik és sorközi művelésén,ek gépesítéséit is. Áilami hitelek nyújtásával elő kell segíteni növényházak és melegágy! telepek létesítését a termelőszövetkezetekben. főként a hőforrások és ipari elfolyó vizek fel- használásával. A korai zöldség termelésének fokozása és a termésátlagok emelése érdekében ed kell terjeszteni a Szovjetunióban bevált tőzeges-táp- kockás palántanevelést Ezért 1955 végéig ki kell alakítani a Szovjetunióban bevált kézi tőzegkocka- készítő gép hazai mintapéldányát, és legkésőbb 1956-ban meg kell •kezdeni ennek sorozatgyártását. A Központi Veze,tőség ismételten felhívja a figyelmet a burgonya terméshozama gyors fokozásának fontosságára. Meg kell javítani a jóminőségű vetőgumóval való ellátást és a termelőszövetkezetekben, s állami gazdaságokban a második ötéves terv végéig a burgonyatermelés legfontosabb folyamatait gépesíteni kell. 2. Gyümölcstermelés. Az elmúlt évben nagyobb mértékben indult meg a gyümölcsfák telepítése. A termelőszövetkezetek és az egyénileg gazdálkodó parasztok gondosabban ápolják a fákat, javult a kártevők elleni védekezés. A házikertek gyümölcsfaállams- nyának erőteljes növelése mellett folytatni kell az ú.i üzemi gyümölcsösök telepítését. A termelőszövetkezetekben és az állatni gazdasagokban az árutermelő gyümölcsösök területét 10—15 éven belül 300—320.000 katasztrális holdra •kell növelni. Oj gyümölcsösöket elsősorban a szántóföldi művelésre nem alkalmas homok terű leteken és kopárokon kell telepíteni. A Földművelésügyi Minisztérium 1956 végéig állítsa össze az egyes ter- mőtájaken telepíthető gyümölcsfajták jegyzékét. , Növelni kell a legjobban keresett és legértékesebb gyümölcsfaj- (Fclytatása a 4-ik oldalon.)
