Szolnok Megyei Néplap, 1955. június (7. évfolyam, 127-152. szám)

1955-06-02 / 128. szám

Szohtokmegyel MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ES'A MEGYEI TAN ACS LAPJA VU. évfolyam, 128. szám Ara öÜ fillér 1955. június 2.. csütörtök c MAI SZAMUNK TARTALMÁBÓL: A mostani jó előkészítés alapozza meg a jövő pártokt&tási év sikerét. (2. o.) — Hogyan nyernek 120 tonna savat a Tiszamenti Vegyiművekben. (3. o.) — Szokványos eset. (3. o.) — Móricz Zsigmond Szolnokon. (4. o.) — „Hermán Ottó védett természetrajzi terület“ lctcsiii Turkcvén. (3. o.) VIRÁGZÓ VÁROSUNK — SZOLNOK íy’ sorolt írója nem Szolnokon született, nem is itt nevel­kedett. Itt töltötte azonban életé­nek immár öt esztendejét, látta, mint alakul, fejlődik, gazdagodik ez a nagy alföldi város, mint lesz virágzó hazánknak egyre pamoá- zóbb ékessége. — A mindennapi munka során megismerte a kacs- karingós utcákat, szemébe ivódott a házak képe, emlékezetéből soha­sem lehet kitörölni a Tisza fod­rozó vizének csillogását, a gyár­negyed lüktető életét, a főutca nagy-nagy forgalmát és sodorja bármerre a sors, teremtő, alkotó emberek emlékét vinné magával, azok hitét a szívében, akiknek keze munkájával növekszik ez a város, Amikor hazautazik, oda, hol édes­anyja, édesapja, testvéred élnek, magával viszi Szolnokot, s onnét inasával hozza a másik táj, a má­sik város szeretetét s a két vidék, a két város így eggyé válik, szülő­földdé lesz. Ezért tóhát nem hiba, ha Szol­nokot is úgy tekinti, mint szülő­városát a úgy igyekszik róla írni, olyan szeretettel, mintha az lenne. S az is, hiszen itt ért ifjúból fér­fivá, hozzánőtt a városhoz, s a város is hozzá. S Verseghy Ferenc­cel együtt vallja: „Hirdessék egye­bek más v áras it ősi Hazánknak, ... Éu kül Szolnoknak sükeres térségeit áldom, ... Itt Ueinpelycg enyves iszapjánn — a’ Tíszaviz; itt omlik plébe — Zagyvánk. Egybe- vegyültt vizeim! a’ szőke folyónak —• a’ szép híd: a Szandai dombig — két sor fűzfa között izmos töl­tések; utánnok — szőllők a" Var­sányi határig. — Uegroagosaöb liartyánn a’ víznek látszik az egy­ház, — a’ sótár s a’ hajdani föld­vár. — Mindeu egyéb tájaim űúzs rétek, barna barázdák, — zöld le­gelők elegyítve tenyésznek." Százötven évvel ezelőtt íródtak e sorok s nemcsak nagy szeretet­tel beszélnek a városról, hanem megvilágítják Szolnok jelentőségét is. S ez a jelentőség mind a mai napig nem csökkent, sőt növeke­dett. De nézzük sorjában, &'* o I n o k az országot szinte közepén keresstülszelő folyó­nak, a Tiszának a partján épült fel. A város területe minden kor­ban lakott volt. Kőkori, bronzkori, vaskori leletek bizonyítják ezt. Az ember szívesen telepedett meg ezen a helyen. Itt volt legkönnyebb át­kelni a Tiszán és a Tisza árterü­leten, mert a másutt 20—30 kilo­méter széles árterület itt a vár és a szandai dombok között 4—5 kilo­méterre szűkült, a Zagyva és a Tisza torkolata pedig ármen tes magaslatot övezett. S még egy! Itt volt az átkelőhely a Buda és Er­dély közötti ősi kersekedelmi út vonalán, itt keresztezte ezt az utat az észak-déli irányú vízi-út, itt cserélődött az áru s háborúk ide­jén erre vonultai! a hadseregek is. 1562-ben fahíd épült a Tiszán s ekkor már működtek a sóházak a Tisza partján, s a tutajon érkező kősót innét továbbították Budára, Becsbe. Kialakult a város ipara is. A Tiszán leúsztaott szálfákat itt dolgozták fel s az idők során akadt olyan esztendő, hogy 200.000 szálfa került a szolnoki fűrésztelepekre. Ez azonban már a XVIII. század­ban történt. Éppen Szolnok helyzeti adottsá­gánál. ebből fakadó nagy jelentő­ségénél fogva nem vételien, hogy a Pest-Vác közötti vasútvonal után miért éppen a Pest-Szolnok közötti épült meg 1847-ben. Tíz évre rá tovább vitték a vasutat Debrecen felé s ekkor már 200 munkással dolgozott a MÁV műhely. S ki­épült a többi vasútvonal is. Szol­nok vasúti gócoont lett. Hatalmas malmok létesültek, 1914-ben már miV’-dött a cukorgvár. A nóvehvő város közben sdk­^ sok viszontagságon ment át. Szabadsáaszerető lakói 1703-ban Rákóczi kunicait segítették győze­lemre a várat védő labancok ellen. 1849 január 22-én Perczel Mór fog­lalta el Szolnokot az osztrák csa­patoktól, ugyancsak a lakosság se­gítségével. Itt vívta a szabadság- harc egyik legdiadalmasabb csa­táját Damjanich János, a legen­dáshírű honvédtábornok. S a mai tiszti klub és még több épület tűz­falán még ma is látható ágyúgolyó nyomok arról tanúskodnak, milyen hősiességgel védte a fiatal magyar Vörös Hadsereg az ellenforradalmi erőkkel szemben Szolnokot. S Szol­nok „dicsekedhet1’ el az országban azzal, hegy Budapestet kivéve a legtöbb bomba hullott rá a má­sodik világháború alatt. A Horthy-korszak éveiben a vá­ros nemigen fejlődött. A fűrészipar a negyvenes évek végére teljes válságba került, a Fapírgyár 1937- ben kénytelen volt beszüntetni fizetéseit. A munkásság nyomor­góit. A reálbérek csökkenése mel­lett évről-évne emelkedett a mun­kanélküliek száma. A szolnoki munkások ebben az időben gyak­ran sztrájkba léptek, s nem egy sztrájkjukat győzelem kísérte. Egy szolnoki újságíró ezidőtájt így írt: „A múlté a 8—10 gözfürészgyár, a nagy forgalom, a malmok, tégla­gyárak cs a tisztviselők és szak­munkások biztos megélhetése.“ Szükséges egy kis történelmi visszapillantás. Csak így tudjuk felmérni, honhét indult és hová ju­tott Szolnok városa a felszabadu­lás óta eltelt tíz esztendő alatt, s milyen út, milyen nagyszerű lehe­tőségek állnak előtte az elkövet­kező évek folyamán. f945-ben a romokból keit új életre a város s milyen eletre! Ez az igazi élet! Aki Besenyszög felöl érkezik, arra az új gépállo­más és a rádió-állomás adótornya köszönt rá már messziről, karcsú t rave izei vei a felhők felé maga­sodva. Aki vonaton, jön, arra a rosszemlékű Scheftsik-telepen ha­talmas, modem bérházak villantják friss falaikat. De gyerünk a gyár­negyedbe! Ma már hozzá tartozik a város képéhez a szalmmcelhilóze- gyár ciklon-tornya. Azt hirdeti, hogy ez az üzem 15.000 hold erdő évi fakitermelését szabadítja fel egyéb célokra, mert rizsszalmából készíti a papírgyártás alapanya­gát, a cellulózét. Távolabb a bútor­gyár modem gépeinek zümmögése hallatszik. Túl a termelésében kétszeresére nőtt cukorgyáron pe­dig a mezőgazdasági gépjavító új csarnokaiban a nagyüzemi mező­gazdaság útját egyengető traktorok kapnak új erűre. S kint a város végén Tosztg felé haladva a Tisza- menti Vegyiművek, az ország egyik legnagyobb vegyipari üzeme. S a városban? Üj házak s épít­kezés mindenfelé. Az F. Bede- és Duclos-utcátóban új bérházak. Szem­ben az Irodaház. Az Ostor-utcá­ban a Tatarozó Vállalat épít eme­letes munkásszállást, a piactéren pedig az új bérházak építkezésé­ben már a távolabbi jövő is előre­veti fényét. Űj sugárút lesz itt, a város szívéből induló. Álljunk meg a Flösök-terén, a szovjet hősi emlékmű mögött ma­gasodó rendelőintézet előtt. Nézzük végig a kórház új pavilonjait, s az ország egyik legnagyobb tüdő- beteggyőgyintézetét! Kísérjük figye­lemmel a csatornázási munkákat, melyeket most végzünk el, mert az úri rendszernek nem volt szük­séges az egész város csatornázása 6 ezzel a lakosság egészségének vé­delme. Sétáljunk az új parkokban, a tavaszidőten hamvasan nyíló vi­rágok, a fiatal fák között. Nem­csak szebb, hanem egészségesebb város is lett Szolnok! Menjünk ki az új életre kelt művésztelepre, üljünk be esten­ként az állandó színházba, vagy az új moziba, kérdezzük meg a könyv­tárban, mennyien olvasnak, figyel­jük meg, iskoláinkból délidőben hogyan özönlik kifelé a fiatalság — s nem tagadhatjuk le, Szolnok kulturáltabb lett. igr ran tea a városban az élet minden területén. — Gazdagabb, virágzóbb a város, s egyre gazdagabb, egyre virágzóbb lesz lakóinak akaratával, erejével, tudásával, tehetségével, munkájá­val. A város növekszik, a beépített­ség és a gyárak elhelyezkedése folytán azonban további településre csak a Zagyván túli rész alkal­mas. Komoly probléma azonban az itt lakók közlekedése. A Vörös Csillaig-útról például nagy kerülő­vel lehet csak bejutni a városba. A terv szerint híd épül majd a Zagyván a már űj házakkal jel­zett Ságvári-körút meghosszabbí­tásában. Ez a híd lehetővé teszi majd, hogy autobusz-körfcrgalom bonyolítsa te a Zagyván túli város­rész közlekedését, mégpedig úgy, hogy az autóbusz a Ságvári Endre úttól indulna a régi Zagyva-hídon át az alcsi állomásig, ott egy új útvonalon haladna a Vörös Csil- lag-út végéig, majd át az új Zagy- va-hídon a Ságvári Endre-körúton térne vissza kiinduló pontjára. A későbbi perspektíva trolibusz-jára­tok beállítását teszi lehetővé. Eh­hez még csak ennyit: a Ságvári Endre-körút házai már épülnek, s készül a Zagyva-hid műszaki terve is. S nálunk a tervek megvalósul­nak. 4 főutca, a Kossuth Lajos- és 'rx a Beloiannisz-út, valamint a József Attila-út egy része, a város ütőere. Kevesen hiszik el, mekkora forgalmat bonyolít le naponta. Eg.v nap alatt — főleg a nappali órák­ban — ÜOOO jármű halad aszfalt­ján végig. Nemigen van hazánk­ban még egy város, amelynek ilyen átmenő forgalma lenne. Ez meg is látszik az út burkolatának állapotán. Hiába javítják, hamaro­san újra kikopik. A forgalom el­terelésére kétféle terv is van. — Egyesek az északi, várost körül­vevő kitérő mellett kardoskodnak. Meg kell azonban mondani, hogy a déli kitérő üt a jobb megoldás. Jelentősen kisebb hosszúságú új, nagyteherbírású utat kell ugyanis építeni, mint a másik terv szerint, A déli kitérő út esetén a papír­gyár mellett új híd épük korszerű, modern, nagyteherbírású híd, 12 méter széles úttesttel s kétszer 3 m 30 cm-es járdával. Az út — az. árterületen áthaladva — a száz­lábú lúd mellett csatlakozna a 4. számú mű útba. A forgalmat jelen­leg lebonyolító Tlsza-hídat pedig meg kellene erősíteni, a két szélső ívet kicserélni s rendes burkolat­tal ellátni. Ez a megerősített híd elég lenne három évtizedig Is az átmenő forgalom lebonyolítására. S maradjunk továbbra is a köz­lekedésnél. Készen állanak az új szolnoki vasútállomás tervei, ugyan­akkor már folyik a lakó-terület n agy óbb űrhatósága érdekében az alcsi felé vezető vasútvonal M- egyenesítése. A város jobb árüellá­**«MWttMM+M****«4 INtHÜ SZOLNOK - TISZAPART - 1955 BOTOS SÁNDOR Mntikácsy-díjas festőművész rajza, tása érdekében szükséges lenne Besenyszög—Nagykörű—Kötelek— Tiszasüly útvonallal egy kisvasút megépítése. A város belső forgalmát te­kintve is van tennivaló. Mi lenne, ha a MÁV munkakezdet előtt egy gyorsforgalmi járatot Indítana a Gábor Áron-tárig behúzódó ipar­vágányon a Cukorgyárig, Érdemes ennek a megoldásán fáradozni. Eay motorvonat beállítása és az ipar­vágány üzemeltetésén ék megterve­zése megoldaná a kérdést. Egy­előre még az is elegendő lenne, ha a vasútállomásról a Vegyimű­vekbe kiszállítaná a MÁV a mun­kásokat. városban a terv szerint fő­forgalmi utakat cs lakó- utcákat jelölnek ki. Az utakat jel­legüknek megfelelően burkolják. A belső forgalom meghatározott irányba terelése lehetővé teszi, hogy a közlekedés a városban ve­szélytelenebb legyen, hogy keve­sebb legyen a váródban a por. Lakótömböket alakítanak ki, ame­lyen keresztülhaladni járművel nem lehet, csak behajtani, ha a járműnek a tömböm bal ül van dolga. Ilyen lakótömb kialakítá­sára kerül sor hamarosan a Sár­vári Endre-úttól a megyei tanács házáig a főutca jobboldalán. A város közműveit is megna­gyobbítják, behálózzák majd az egész várost. A esatotmázójs mun­káit már megkezdték. Ez az óriási munka 20 évet vesz igénybe s 84 millió forintot fordítanak rá. Egy létesítményre ilyen összegű beru­házást sohasem kapott még a vá­ros. A Gábor Áron-téri vízátemeiő s egyik járható csatorna már elké­szült, a főcsatorna még nincsen kész s a korszerű szennyvizderitó­telep is a Cukorgyár alatt épül meg, hogy a város alatt vezesse a Tiszába a szennyvizet. A vízmű kapacitása az új gép­ház és új transzfonmiátorház révén megfelelő s esek a csőhálózat bő­vítésére van szükség a jobb víz­ellátás érdekéiben. A villamosáram ellátás terén az egységes hálózat !Tii:igterumtése a feladat. Régi vágya a szolnokiaknak a fedett-uszoda. Terveit már megren­delték. Előreláthatólag a Tisza Szálló mellett épül majd meg, hogy segítse az úszó- és vízipóló- sport fejlődését. Folyik az új mozi tervezése is. A volt „öreg-patika" helyére kerül. A város élelmiszerellátásánál! ér­dekében új, modem kenyérgyár terve készül. Ez a kenyérgyár mo­dernebb lesz, mint a komlói, az ózdi, vagy akár a sztálinvárosi Is. Addig is, míg felépül, másfelrniidiós költséggel most három darab két­részes gőzkemancét létesítenek. A vágóhíd is egy hűtőterén nmei bő­vült, amíg a nagy befogad ók é-pca- ségű hűtőház fel nem épül. A város ipara is tovább fejlő­dik. A Tiszamenti Vegyiművek mellett szupertoszfát gyárat létesí­tenek a Járműjavítót pedig moder­nizálják. J rtte, szűbsaavúan a varos előtt álló fejlődés nagyszerű táv­latai. S mindez nemcsak lehetőség, hanem a szemünk előtt, a mi mun­kánkkal épülő város új képe. A mi alkotásunk — szülőföldünkön. S milyen határtalanul szereti az em'ber a szülőföldjét, a városát, a várost ölelő tájat, a hazát! Feléri Islyfot

Next

/
Thumbnails
Contents