Szolnok Megyei Néplap, 1955. június (7. évfolyam, 127-152. szám)
1955-06-09 / 134. szám
4 S2ÖLN0BCMEGTEI KfiPLÄP 1355 június 3 IGAZ TÖRTÉNET cqj£ aatáaal kazLekcdÄ cetth&rro-L Írta i Karol Matcu»yn»kl Nemrégen igen mulatságos történetet hallottam egyik állami tisztviselőnkről. Az illető szorgalmas- ember, sőt túlontúl szorgalmas. Naponta 16 órát dolgozott. Sohasem aludta ki magát rendesen, hivatalában hevenyében ebédelt, feleségét és gyermekeit jóformán alig látta; Reggel álmosan ébredt, már várta a gépkocsi, a hivatal, az értekezletek. Gyakran utazott vidékre. nem volt ideje ahhoz, hogy gyalog járjon, mindig gépkocsival közlekedett; Ez a tiszteletreméltó ember egyszer elolvasott egy cikket, amely felhívta a vezető állami tisztviselőket és pártfunkcionáriusokat, hogy tanúsítsanak nagyobb érdeklődést a kulturális kérdések iránt. Tárgyilagos ember lévén, aki szívesen ‘gyakorolt önbírálatot, rádöbbent, hogy bizony már másfél esztendeje nem volt színházban. Azonnyomban megkérte titkárnőjét, hogy szerezzen számára jegyet. Sajnos a titkárnő nem tudott aznapra jegyet szerezni. De a mi emberünk, nem mondott le a kulturális ügyek iránti érdeklődésről. Elhatározta, hogy legalább moziba megy. Este 6-kor autóba ült, s elrobogott a moziba, ahol éppen egy új lengyel filmet vetítettek. Úgy intézkedett, hogy a kocsi 8 órára várja. Az volt a szándéka, hogy a mozielőadás után visszamegy még hivatalába, s behozza az elvesztett időt;: s Egy teljea félórát birt ki a moziban. Nem nagyon figyelt a filmre, mert állandóan a hivatali munka járt az eszében, ügy érezte, hegy már eleget érdeklődött a kulturális ügyek iránt, s vissza kell mennie munkahelyére. Persze, még a legáldozatkészebb embertől sem lehet megkívánni, hogy egyik-másik filmet végignézze. Hősünk tehát otthagyta a mozit. Néhány perc hiányzott a 7 órához, a kocsi természetesen még nem várta. A mozi — amint mondani szokás —- a város szívében volt. Az esti érákban ilyenkor mindenütt pezseg az élet. A mi emberünk azonban valahogyan elhagyatottnak, magánosnak érezte magát. Nagyon hiányzott neki a gépkocsi, hiszen annyira megszokta már;:; De azért feltalálta magát ebben a számára szokatlan helyzetben is. örült, hogy végre van egy órányi szabadideje, hiszen hosszú-hosszú hónapok óta nem volt része ilyesmiben. Hivatala messze esett a mozitól. Szemerkélni kezdett az eső, hűvös szél kerekedett. Hősünk bátran döntött. Elhatározta, hogy — nekivág ;:: Igen ám, de hogyan jusson el gyalogszerrel munkahelyére. Villaimos csörömpölt el mellette, egy autóbusz fékjei megcsikordultak, a számára ismeretlen, nagy szörnyeteg megállt. Ml lemre, ha mégis megpróbálná villamossal vagy autóbusszal eljutni munkahelyére? Határoz ottan izgalmasnak tűnt ez a vállalkozás. Igen ám, de melyükre szálljon fel, mindegyiknek más-más a száma, hősünk pedig egyáltalán nem volt tisztában a villamosok és autóbuszok menetrend jéveO Veleaxllleiett szemérmességét leküzdve. megszólított egy előzékenynek látszó járókelőt: „Bocsánatot kérek, hogy zavarom, legyen szíves, világosítson fel, hogyan juthatnék el a Dzierzynsfci-íérre?“ A barátságos külsejű járókelő szívesen szolgált a felvilágosítással. ■—■ Oh, ön nyilván vidéki. Bizony könnyen el lehet tévedni Varsóban, igen nagy város ez — tette hozzá a jogos büszkeség némi árnyalatával. — Üljön fel a 18-asra és azzal egyenesen eljut a Dzierzyneki-térre. Tekintettel airra, hogy a jelenet a Moszkva Filmszínház előtt jái>- szódott le, a felvilágosítás tökéletes volt. Hősünk elköszönt kedves informátorától, a megállóhoz sietett, s felült a 18-asra. Érdeklődve számolta meg a két zlotyiból visszakapott aprópénzt. Ilymódon sikerült megállapítania, hogy tulajdonképpen mibe kerül a jegy. Kíváncsian figyelte a kafaűznő tevékenységét, a csengők működését. Nem tudta megérteni, mi lehet az értelme azoknak a rejtélyes beszélgetéseknek, amelyekét a kalauznő az utasokkal folytatott. ..Munkából? —• Nem, munkába!1’ (Az ördögibe is. mi köze lehet a közlekedési vállalatnak ahhoz, hogy hová utazom? Hátha éppen névnapi ünnepségre? — mérgelődött magáiban a mi emberünk;) Egyszerre csak a kalaúznő harsányan elki'áltotta magát: „Végállomás !‘‘ Hősünk érthetetlenül állt az új ténnyel szemben. Az utasok leszálltak, a kocsi kiürült. Látta, hogy nincs más háttá, ő is kiszállt, és.., Az izgalomtól elakadt a lélegzete. Mély csönd honolt az ismeretlen tájon, köröskörül a fák hajladoztak az egyre erősödő széltől, a lombok között fel-felvillant egy távoli lámpa fénye. Hová jutóit? Hová? Futva iramodott egy épprn induló villamoskocsi után. Lihegve utolérte. Megkönnyebbülten helyezkedett el az ülésen. — Hol vagyok, kérem szépen? — kérdezte még mindig lihegve a ka- lísúznőtől, A közlekedési vállalat alkalmazottja gyanakvó pillantással mérte végig a furcsa utast, de udvariasan felvilágosította; „Wierz- bnán,’‘ Miután nem mindenki járatos a varsói közlekedés kérdéseiben, elárulom, hogy hősünk — akiit egyébként az előzékeny járókelő helyesen tájékoztatott — az ellenkező irányiban induló 18-as villamosra szállt. A hevülékenyebb olvasókat azonnyomiban meg is kell nyugtatnom, hősünkkel semiilyen komolyabb baj nem történt, sorsáért nem kell aggódni Egy óra múlva már íróasztalánál ült, s virradatkor rájött — nem is érdemes haaa- memmáe. As eset mély nyomókat hagyott hősünkben. Igazán rengeteg élménnyel gazdagodott néhány óra leforgása alatt. Amikor hozzá hasonló emberek társaságába került, büszkén emlegette a villamosban hallott szavakat és párbeszédeket, adomáit mindig így kezdte: „Hát tudjátok, amikor utoljára villamosán utaztam ,.Kartársai, akik éppen olyan szorgalmas embereik, mint ő, gyakran egymáshoz hajolva suttogják: „Még jut ideje arra, hogy villamossal közlekedjék!” Mindig akad köztük legalább egy, aki hozzáfűzi: „Naigyon helyes, dvtáirsak, nem szabad elszigetelődni az élettől." ŰjHpusű autóbuszokat gyártanak Lengyelországban Lengyelországban rövidesen új- típusú autóbuszokat adnak át a forgalomnak. Az új autóbusz alváza azonos a „Star“ lengyel teherautóéval. Súlya 40 kilóval köny- nyebb, mint az eddigi lengyel autóbuszoké. A kocsiban 37 utasnak jut kényelmes ülőhely. 17H7~^en 0,2 Indini J- i U t Óceánon lévő Egment szigeten óriás tek- nőcöt fogtak, amelyről akkor megállapították, hogy százéves. Angliába szállították, ahol sokáig egy állat kedvelőnél volt, majd átadták a londoni állat- kertnek, s itt a XX, század 20-as éveiben még mindég élt és valószínű, hogy most is él. Amennyiben a zoológusoknak a teknőc életkorára vonatkozó számításai helyesek, úgy jelenleg már több mint 300 éves, (amiből több mint 200 évet rabságban töltött) és az ismert állatok közül a leghosz- szabb életűnek tekinthetjük. Hozzátesszük, hogy ez egyáltalán nem kivétel: vannak feljegyzések tek- nőcökről, amelyek szintén több, mint 200 évig éltek rabságban. Nem kevésbé tisztes életkort érnek el a krokodilok, amelyek egyes adatok szerint szintén eléldegélnek 300 évig. Azt mesélik, hogy Afrika néhány vidékén vannak krokodilok, amelyek túléltek néhány emberöltőt. Érdekes, hogy a krokodilok, bár nagyon lassan, de életük végéig mindig nőnek. így néha akadnak tíz méter hosszú „öreg’1 krokodilok is. Azelőtt sokat beszéltek a, bálnák és az elefántok rendkívül hosszú életkoráról Állítólag négyszáz évnél is tovább élnek, de ez az állítás hamisnak bizonyult és a zoológusok megállapították, hogy a. bálnák átlagos életkora 50 KÉTSZÁZ EVE RABSÁGBAN év, az elefántoké pedig mintegy 70. A halak között is vannak egyesek, amelyek szintén nagyon hosszúéle- tüek. így például a Moszkva környékén 1794-ben a caricini tavak tisztításánál egy óriás csukát fogtak. Kopoltyújába fűzve a következő feliratú vésett gyűrűt találtak: „Borisz Fjodorovics cár tette a tóba." Borisz Godunov uralkodása 1598-1605 közé esik, következésképen a csuka mintegy 200 évig élt a tóban. TV érne tor szagban, Heil- bronn közelében lévő egyik tóban 1437-ben egy olyan gyűrűvel jelzett csukát fogtak, amely 1230- ban került a tóba! Tehát ez a csuka több, mint 267 évig élt. A fennmaradt kitömött testéről ítélve a csuka több, mint ölméteres volt. Sokáig él a ponty is — egyes adatok szerint 150 évig, sőt ennél is tovább. A harcsa 100 évig is elél. A madarak közül különösen hosszú életű a varjú, amely megéri a. 140 évet Több mint 80 évig élnek rabságban a királysasok. A moszkvai állat- kert legöregebb lakója az 1892 óta ott élő amerikai kondor-keselyű. Az egyik állatkertben 68 évig élt egy fülesbagoly. A ragadozók közül a sólyom, a nem ragadozók közül pedig a papagály 100 évig is elél. A házi szárnyasok közül különösen hosszú- életűek a libák, amelyek megérik a 80 évet is. A tyúkok és kakasok 20 évig élnek, A gerinctelen állatok közül az eddigi adatok szerint az Indiai Óceánban fogott 300 kilogrammos kagyló ért el rekord életkort. A megállapítások szerint 80—100 éves volt. Tiflég sokáig, — mintegy ^ 10 évig él a mindenki által jól ismert földi giliszta. A közönséges folyami rák 20, sőt 30 évig, a leveli-béka 15 évig, a varangyos béka pedig még tovább él. Feljegyzések vannak birtokunkban egy varangyos békáról,, amely 40 évet élt. A közönséges varangyos békák általá- lában 30 évig élnek. Nem érdektelen megjegyezni, hogy vannak fák, amelyek sokkal tovább élnek, mint a leghosszabb életű állatok. így például a körtefa és a meggyfa 300 évig, a. borókafa 560 évig, a fenyőfák 1000 évig, a hársfák 1200 évig,/ s a tölgyfák 2000 évig is elélnek. A kaliforniai 112 méter magas, 9 méter átmérőjű niammutfenyőről azt állapították meg, hogy 3500 éves. A mexikói ciprusok egyes adatok szerint 10.000 évig is elélnek. De a szágópálmák közül némelyik rekordéletkort ér el: 12.000—15.000 évet. Emellett érdemes megemlíteni, hogy ezzel szemben mely állo.tok a legrövidebb életűek? Rendszerint a kérész nevű rovart szokták felhozni példaként. A kérészek tavasszal és nyáron tömegesen röpködnek a tavak felett. Ezek a lények valóban mindössze néhány napig élnek, s néhány fajtájuk csupán néhány óráig. Ezalatt megtörténik a megtermékenyítés és lerakják a vízbe tojásaikat, majd elpusztulnak, s testük befedi a víz felszínét. De itt arról van szó, hogy a kérész életének csupán a befejező szakasza rövid. Néhány nap múlva a tojásokból lárvák kelnek ki, s több évig élnek. így tehát a kérészek teljes életciklusát egyáltalán nem napokkal, hanem évekkel mérhetjük és csupán életének egyik láncszemét nevezhetjük rendkívül rövidnek. Hozzájuk hasonló a szitakötő is, amely kifejlett állapotban egy-két hónapig él, de a vízi lárvája eléri az egyévet. Ez az életkor még hosszabb az északamerikai tücsöknél. Kifejlett formája néhány hétig, lárvája pedig a föld alatt 17 évig él. j 2 ázalék-állatkákat és az amőbát azon mikroszkopikus lények közé számíthatjuk, amely életét valóban csak napok- Ical és órákkal mérhetjük. Ezek. a .lények, mint ismeretes osztódással szaporodnak, miközben a régi egyedböl két uj egyed keletkezik. A földön ily különbözőek az élőlények: életük néhány óra és többezer év között ingadozik. két műfordítás A» Sau Pffiejsin $ DAJKÁMNAK Zord napjaimnak nyugtatója, Köszöntelek mostan tégedet! A fenyvesben vagy évek óta S ott vársz egyedül engemet. Az ablakból a tájat nézed, Virrasztasz, mint az őrhelyen. Horgolsz, de tűid rendre késnek; Alszol, vagy álmodsz éberen. Törölgeted a szempilládat. Azt várod, hogy veled legyek; Csak vársz, habár á gond s a bánat Szorongatják a kebledet. (1826.) M. J. Lermontov; A VITORLA Fehér vitorla úszik bátran, Árván a tenger kék ködén. Mit keres a messzi országban? • Mit vesztett el szülőföldjén" Fütyül a szél, viszi a habot; Az árboc recseg s meg-megdól; De jaj —, nem keres boldog partot S nem fut el az öröm elől. Kéknél szebb ár ragyog alatta S a nap aránylik felette — De mégis vágyik a viharra, Mintha attól nyugodt len"«5 (1832.) Fordította; Hortobágyi László. A bolgár olvasómosgalom egyik vezetőjének látogatása Szolnok megyében Iván Racsev, a bolgár olvasómozgalom egyik vezetője tegnap Szolnokra érkezett. Iván Racsev három napig marad megyénkben. Ennek során termelőszövetkezeti és kulturmozgalmunkat tanulmányozza. A bolgár vendég ma a termelőszövetkezeti városokat látogatja meg, holnap pedig a Jászságot. Vigyázzunk a szolnoki „kiserdőre“! |PONTOSAN | tíz esztendeje, hogy a háborúban kipusztult Móricz- liget pótlására a városi kertészet megkezdte a Tiszapart fásításét. Évről-évre, gondos munkával egyre nagyobb terület szakadt le a hatalmas „Szondái nagyi'ét‘‘-ből és manapság mái- a Tisza túlsó oldalán a Cukorgyár vonaláig kedves nyárfaliget fogadja a természet- kedvelőket. Örömmel állapíthatjuk meg, hegy Szolnok város gazdagabb lett ezzel a „kiserdő"-nek becézett, fásított területtel, közvetlen a város tövében egy üdülésre, pihenésre hivatott kirándulóhellyel. Aki csak egyszer is végigsétál benne, megszereti, szívébe fogadja és visszavágyik ide. Az ápolt parcellák között ültetett gyepszőnyeget láthat a sétáló, a liget közepetáján pedig fiatal gyümolosfaültet- vényt. Többszáz szilva-, fcajszin- barack- és cseresznyefáit ültettek a két védő erdősáv közé gondos kezek, a tisztások szegélyein pedig hamarosan megyoróbcfcrck terpeszkednek majd. Pár év múlva megfelelő ápolással már komoly termésre számíthat a tanács, a szép gyümölcsös gazdája és gondviselője. Ía NAPOKBANI erre járva sajnos, azt kellett megállapítanom, hogy ennek a kedves, sok természeti szépséget és örömet tartogató helynek nem mindenki örül egyformán. Panaszos arccal fogadott e terület éber gondozója ..Lukács bácsi’*, aki az erdő-és vadőri teendőket látja el egy személyben. — Fejcsóválgatva szedegette össze a főútvonalat szegélyező tisztásokról az eldobált kenyér- és kiiflidarabo- kart, tojáshéjat és sók-sok mindenféle papírt, amit a „madarak és fák” napját ünneplő pajtások hagytak vissza kirándulásuk után. — Bizony, ez nem helyes, — állapítja meg. — Pedig meghagytam az eddig itt járt iskolák mindegyikének, hogy figyelmeztessék a diákokat a tisztaságra. A természet csak úgy szép, ha megbecsülik..« de néhányan nem gondolnak erre, | FELJEGYZÉST I mutat, amiben az eddig itt járt csoportok neve szerepel. Nem kívánom felsorolni őket, mert bizonyosan megindulna a mentegetőzések áradata, „nem mi voltunk, a másik." Viszont a szomorú tényt még Lukács bácsi tisztogató munkája után is bizonygatják a szerte heverő papírdaralWkáfc. Két nagyobbat mutat, amit az eldobáló neve is dekorál: Zsidei György, VII. o. 1954—55. Számtan- füzet borítólap. Nem fontos, hogy most azt nyomozzuk, melyik iskola tanulója. De az annál fontosabb, hogy minden iskolában, minden pajtás tudomásul vegye, hogy a kiránduló egyik legfőbb kötelessége a természet tisztaságának ■megbecsülése. Nem maradhat utánunk ételmaradék, mert elszaporodnak a hangyák és lehetéflenmé teszik a letáborozást. A szétdobált papír éktelenné teszi a szép kirándulóhelyet, mint a szemét a 1 aikószobánkat. A TERMÉSZETET j szerető kiránduló búcsúzóul „megköszöni a kedves helyet." Ez arra nevel úttörőt és felnőttet egyaránt, hogy búcsúzóul mégegyszer körülnézzen a táborhelyen. Ha valami felszerelés, ruha, vagy papír, ételmaradék ottmaradt. feltétlenül észrevesszük és rendet tudunk teremteni. , Szeretnénk és kívánjuk, hegy becsülje meg mindenki a szolnoki „kiserdőt!“ Legyein hagyomány az emberek életében, hogy a természet tisztán, a maga pompájában a legszebb... Neveljük erre a legfiatalabb generációt is! *—B.— Cseliszlováklábasi rövidsssn mesinflul a helikopter-közlekedés A csehszlovák polgári légiforgalmi társaság fciratisilavai kirendeltsége már hosszabb idő óta foglalkozik a Bratislava és Brno városok közötti helikopter-közlekedés megvalósításával. Az ezzel kapcsolatos kísérleti és előkészítő munkák az utóbbi időben jelentős sikerről tanúskodnak. A helikopterekkel való közlekedés megvalósításához igen nagy segítséget nyújtanak a csehszlovák légiforgalmi társaságnak a különböző tudományos szakkörök is, amelyek behatóan tanulmányozzák a helikopter-közlekedést, a helikopter repülőterek építését stfa. A Bratislava és Brno közötti távolságot az eddigi számítások szerint 39 perc alatt lehet majd (helikopterre1 megtenni. Szánokra Is ellátogat a lengve! Népköztársaság Állami Varsó Cirkusza A szolnoki városi tanács meghívására Szolnokira is ellátogat a Lengyel Népköztársaság Állami Varsó Cirkusza. A cirkusz május első napjaiban érkezett hazánkba s első előadásait Kecskeméten tartotta meg hatalmas sikerrel. Ettől kezdve minden városban, ahol felléptek, taps és siker kísérte a lengyel artisták szereplését. Egyformán meleg szeretettel fogadták őket Szegeden, Hódmezővásárhelyen, Orosházán, Füspökladányon és Békéscsabán is, ahol jelenleg tartózkodnak. A Varsó Cirkusz igen nagyméretű. Óriási sátrába 2500 néző fér be, több, mint a budapesti Fővárosi Cirkuszba, ölven vasúti vagonból álló saját szerelvénnyel érkezik a cirkusz Szolnokra június 14-én. A vasútállomáson ünnepélyesen fogadják a lengyel cirkusz* művészet nagyszerű képviselőit. — Szolnokon az ünnepélyes megnyitó díszelőadást június 15-én, pénteken este tartja a Varsó Cirkusz a vasútállomásnál, a forgalom-pálya előtti téren. Az előadás műsorában kiemelkedő produkciókat láthatnak majd a bátorság művészetét kedvelő szolnoki dolgozók. Érdekes élményt nyújtanak majd a motor kerékpározó mackók, vagy akár az idomított apró háziállatók. Ebben a számban, tyúk, kakas, galamb, papagály, macska, kutya és vidra egyszerre szerepel a porondon. — A mutatvány érdekessége az, hogy a vidra a házi számyasállatck ellensége. Ezenkívül műlovaglás, zsanglőrmutatványok, trapéz-számok, akrobatikus mutatványok teszik változatossá a műsort. A Varsó Cirkusz szolnoki szereplése komoly mértékben hozzá, fog járulni a lengyel és magyar nép közötti baráti kapcsolatok még szilárdabbá tételéhez, zat ugyanakkor felvázolja az ország kulturális életének ragyogó távlatait a második ötéves tervben. Tiranában felépül az ország első Opera- és Balettszínháza, amelynek egészséges, izmos művészeti alapjait már lerakta az Albán Filharmónia. Ugyancsak a második ötéves tervben az ország minden városában ö.llandó eszt- rád színpadot készítenek. vánosságra az albán sajtó az Albán Munkapárt Központi Bizottságának legutóbbi plenáris ülésén hozott határozatot a párt ideológiai munkájának megjavításáról. Ez a határoLélrehozzák Albánia első opera- és baletfszínházát
