Szolnok Megyei Néplap, 1955. június (7. évfolyam, 127-152. szám)

1955-06-09 / 134. szám

2 SZOLNOKMEGVE1 NÉPLAP 1555 június 9, II Fegyvernek) Gépállomás pártszervezetének munkájáról Éppen pártvezetőségi ülés volt, amikor megérkeztünk a Fegyverme- ki Gépállomásra. Az elvtársaik a so- ronlevő feladatokról tárgyaltaik, ar­ról, hogyan kell tartalmas politi­kai munkával segítetiiök a gépállo­más munkáját. Az ilyen típusú pártvezeitőségi ülések megszokottak a gépállomáson. Először a pártve­zetőség, utána az egész párttagság megvitatja rendszeresen a tenni­valókat. Ennek köszönhető első­sorban, hogy komoly, élénk párt­élet van a gépállomáson, s a kom­munisták valóban élenjárnak a termelő és politikai felvilágosító munkában egyaránt. A pártvezetőség most minden erejét, a Központi Vezetőség már­ciusi határozata szellemében, a termelőszövetkezetek terméshoza­mának emelésére fordítja. Ennek egyik leghathatósabb módszere: megértetni a szövetkezetekkel a gépi munka alkalmazásának elő­nyeit. Ez pedig nem minden eset­ben könnyű. Egyes szövetkezetek­ben még mindig húzódoznak a gépi munkától. A fegyvernek! Vö­rös Csillag TSZ-bein például azt mondták: nem lehet a kukoricát géppel olyan megbízhatóan megka- pálni, mint kézierővel. A pártve­zetőség elhatározta: szemléltetően győzi meg ennek ellenkezőjéről a szövetkezet tagságát, sőt az elnököt is, aki szintén hasonlóan véleke­dett. Azóta új elnök van. Az egyik kommunista traktoros, Szekeres László elvtárs vállalta, ho<gy meg­kapál gépével egy holdat a tez- ben, s persze ha kérik, akkor töb­bet is. S annak ellenére, hegy a vetés egyenetlen, még az egyenes sorok sincsenek meg, gyönyörűen megkapálta a kukoricát. Persze vannak másfajta érveik is a gépállomás kommunistáinak. Elmondják, hogy a kuncsorbai Vörös Október TSZ-ben, ahol al­kalmazzék a gépierőt, már har­madszorra kapálnak, s a kukorica igen szép. ök már tavaly is gép­pel kapáltattak, s kukorica termés­átlaguk 5 mázsával lett több, mint például az Új Élet TSZ-ben, ahol nem vették igénybe a gépet. — Egyébként itt most sem vonták le a tanulságot a tavalyi tapasztala­tokból: jóformán semmi gépi mun­kára nem kötöttek szerződést. En­nek „köszönhetik’“, hogy először kanálnak még csak, ami különösen ilyen csapadékszegény időben édes­kevés. Azzal élveinek, hogy a gép­állomás elviszi a pénzüket. De bi­zony ennek az érvnek sincsen lét­lehetősége, mert amíg a gépállo­más 24 forintért húzat meg egy holdat, addig lófogattal ez 45 fo­rintba kerül. S egyáltalán nem másodrendű, hogy amíg a gép na­ponta 25 — 30 holdat megkapál, — addig kézi erővel legfeljebb 4—5 holddal végezhetnek naponta. Ugyanakkor, amíg a gép dolgozik, a munkaerőt lehet másutt haszno­sítani. A párt vezetőség figyelemmel kíséri a kihelyezett agronómusek munkáját is, s igyekszik őket se­gíteni. A fegyvemeki Kossuth TSZ is azok közé tartozott, amelyek ’ta­vaszra egyáltalán nem szerződtek gépi növényápolásra. A tszmek 273 hold kalászosa van, mégis csak 100 holdra kért tarlóhántást. Arra hivat­koznak, hogy van elég munkaerő ná­luk. A pártbizottság titkára sze­mélyesen beszélt erről a problémá­ról az agromómussal. Felhívta fi­gyelmét, hogy a gépi munka által felszabadult kézi erő segítségével a szövetkezet kibővíthetné kerté­szetét, hiszen erre területe igen al­kalmas s a kertészet komoly jö­vedelmi forrást jelent. A tarlóhán­tás jelentőségéről is beszéltek, ned­vesség-megőrző, gyomtalanító sze­repéről. Az agrenómus még az az­napi küzgyűlésen felvettte ezt. Ezután történt, hogy a szövetkezet még 178 hold tarlóhántásra kötött szerződést. Az egyenletes, tervszerű munka, feltétele annak, hogy időiben ké­szüljünk fel az előttünk álló fel­adatokra. A gépállomás pártveze­tősége így is tesz. ezért nem igen kerül sor munkájában kapkodásra. Már most törődnek az aratás-csép- lés megfelelő biztosításéval. Min­denekelőtt arra volt gondjuk, hogy minden ara tógépen és kombájnon legalább egy kommunista dolgoz­zék majd. Ezenkívül javaslatukra a traktorosok az idén szociabsta megőrzésre veszik át a gépet, tehát felelősek érte az egész idény alatt, s ahogyan megkapják, ugyan­úgy kell visszaadniok. Az elmúlt esztendőben előfordult, hogy egyes szövetkezeti munkacsapatvezetők — néha még brigád vezetők is — ár­tottak a gépállomás jóhírének. Amikor a gépnek valami baja tör­tént, nyomban kijelentették: rosz- szul javították meg a gépállomá­son. Az többnyire fel sem merült, hogy esetleg rossz volt az etetés, vagy valami más okozta a hibát. Ennek elkerülése végett most a gé­pek átvételénél ott voltak a mun­kacsapat-vezetők és brigádvezetők is. A traktorosok ugyanis már tud­ják, melyik gépen, melyik terüle­tein dolgoznak majd. A gépek át­vétele után egy hét állt rendelke­zésükre, hogy a „magúit szájaíze“1 szerint javítsanak, simítsanak raj­tuk. Nem is igein volt olyan trak­toros, aki ne talált volna valami kiis igazítást gépén. A kampánymunkák idején a kommunistáik hosszabb ideig nem mehetnek be a gépállomás köz­pontjába. Ezért nem egyszer he­tekig nem tudnak semmit a párt- szervezet, a gépállomás belső életé­ről. Az ilyen elszakadás azárt is veszélyes, mert egyrészről elvesz­tik a dojgozók felelősségérzetüket a kollektívával szemben, másrészt úgy érzik, nem törődnek velük. A Fegyvemeki Gépállomás pártbizott­sága nagyon komolyan veszi ezt a problémát. A pártvezetőság minden tagjának van egy területe, amelyet rendszeresen látogat s külön az egyes területek kommunistái szá­mára még a taggyűlésit, pártbizalmi értekezletet is megtartja. Csak egy példát arra, hogy milyen nagy en­nek a jelentősége. Legutóbb a pártbizottság titkára, Kunkó elv­társ a Pusztapócson dolgozó elvtár­saiknak tartotta meg a taggyűlést. Az elvtárs-ak a beszámoló utón egy sor kérdést tettek még M, ér­dekelte őket minden. A pártszer­vezet munkája, a teirmeilési ered­mények. Ugyanakkor elmondták, hogy nem megfelelő az üzem­anyag kiírás, emiatt a traktorosok nem tudják, mennyi a megtakarí­tásuk. Emberben is hiány volt. Mikor Kurkó elvtáns visszajött a központba, első dolga volt beszá­molni ezekről az igazgatónak, aki azonnal megtette a szükséges in­tézkedéseket. A Fegy vernek! Gépállomás arról híres, -hogy ha huszonnégy dolgozó jár élen, abból többnyire huszon­kettő kommunista. Nem kétséges, hogy a pártszervezet széleskörű, gondos munkájának eredménye ez. 3Cu <J)ál, „a mare&tta hadaezír, a mhamak kaié” Emlékezés a szabadságharc ezredesére. Tiszafüred szülőitjére üireden mindenki a szabad­ságharc honvéd-táibomoka- ként emlegeti, pedig a had-sereg­ben csak az ezredes! rangig jutott el a tápióbics-kei, s a komáromi csaták hőse. De akát a nép szí­vébe zár, s kinek nemzedékek őr­zik emlékét, annak több elismerés is jut osztályrészül, mint a Két újabb, csupán a nép emlékezeté­ben levő csillagpár zubbonya gal­lérján. Nyolcvannyolc esztendővel ez­előtt, 1867-ben halt meg, s halála után három évtizeddel emlékmű­vet emelt a község lakossága sírja fölé. Ma meg már a kis város fiúgyermekeinek nevelésében lett példává élete, alakja: a tiszafüredi általános fiúiskola Kis Pál nevét viseli néhány év óta. Az 1848-as forradalmat, s a sza­badságharcot vezető társadalmi ré­teg szülöttje volt. Ismerősei, ba­rátai „marcona’“ embernek mond­ják, ki szigorú pontossággal tartott rendet seregében, családi otthoná­ban, magánéletében e-gy-aránt. S csak akik egészen közelről ismer­ték, közöttük talán elsősorban éle­tének hű társa, felesége, Bemáth Mária, csak azok tudták, hogy e szigorúság és keményszavú köve­telés mögött az emberek boldog­sága érdeké-ben való rend meg­teremtésének szándéka rejtőzött mindenkor. szabadságharc első hónapjai­ban a bihari nemzetőrök parancsnoka. Először 1843 szep­temberében, majd decemberében Damjanich oldalán tűnt ki bátor­ságával. A következő esztendő feb- ntárjában meg az aradi ostrom­sereg parancsnoka lesz. (Ebben az ostromlásban vett részt a szalon- tai nemzetőrökkel Arany János is nyác vagy tíz héten át.) Nevét a honvédsereg harcainak történetébe április 4-én írta be hősi tettével a tápió-bicskei ütközetben, amikor a kilencedik zászlóalj élén Föld- váry Károly ezredessel, a gyilkos tűzben egymás kezét fogva, ha- láltmegvetéssel rohantak a híd el­foglalására. s ezzel a kezdetben szerencsétlen kimenetelűnek ígér­kező csata sorsát teljesen megfor­dították. Barátja, Zalár József költő, (ki a „Föl a vörös toliak­kal!" c. harcbahívó verset írta ez- idötájt), „a rohamok mesterének" nevezi egyik versében. S válóban, április 26-án is a Komárom alatt vívott nehéz ütközetben az ő dan­dárja kelt át először a Dunán, s m-ár hajnalra elfoglalta a fontos erősséget jelen-tő homokhegyet, s ezzel biztosította a csata győzedel­mes kimenetelét. A szabadságharc bukása Péter- várad parancsnokaként éri. Haynau rémuralma idején bujdosni kény­szerül, majd az önkényuralom évei­ben szülőfalujába tér haza. (Háza a mai járási tanács épülete volt.) z országra nehéz idők követ­keztek, „német nyelven igaz­gatott, kormányzott, zaklatott, sa­nyargatott osztrák tartomány let­tünk" — írta Kossuth ekkoriban. De a katonás, keményszavú férfi nem tudott nyugodni ezekben az években sem! Egész Füreden is­mert volt szófcimondása, bátor ma­gatartása. Titokban gyakorta ös­szejött barátaival. Zalár így emlék­szik vissza később ezekre az össze­jövetelekre a Tisza-Füred és Vidéke újságnak írott „Emlékezés Tisza­füredre’“ című versében: „Emlékszem, óh emlékszem még Az elnyomás szörnyű terhét! :: 3 Legelőször is kit látok? ■ Hát hiszen az hős Kis Pál ott, A marcona hadvezér, Mestere a rohamoknak. Ahol cifrán káromkodnak, Most. is övé a babér. Ott valának, ott volt mind, mind, De nem mondom el egyenkint, Hosszú volna a sora, Nagy keservök szóba tö~t ki, De rabláncuk azt is csörgl, Megvirrad még valaha!" f /! titkos Tlsza-parti összejöve- * ' telekről meg így emlékezik a vers, eleven, színes képekkel festve Füred a környékének han­gulatát. (Kétségtelen, e vers han­gulatába már van valami a későbbi korok „sírva-vigadó“ dzsentris, fe­hérasztal melletti magyarkodásából is, de a hangulatot Zalár vetíti bele. A verset ugyanis már Kis Pál halála után, 1883-ban írta visszaemlékezésként, amikor már ő maga megyei hivatalt viselt): „Ki, ki most a nagy Tiszára, Hol a füzes s a víz árja ölelkezve enyeleg! S fecskekönnyű csónakokban Megkerüljük olyan gyorsan, Mint a szél a szigetet, Mikor partot érünk újra, Már a halász akkor húzza Nyársra a legszebb halat. Kész hamar a rozsé lángján, Nem is marad a bor árván, Csengenek a poharak. Cseng a szó is, majd beszélve. Majd szavalva, majd zenélve Hon s Szabadság értetek! S a hatalom cselédsége Hallgatódzik, de szívébe Megrendül, s elténfereg. is Pál, s barátai az 1850. és 60-as években -bízni tanítot­ták a bukásban elalélt nemzetet. A fürediek me-g köréje gyűltek s várták, hogy egyiszer újra fegyvert foghattak. — Bécs s a németek ugyancsak rátelepedtek e hazára S a lassan-lassan őszbe boruló Kis Pál meg csak élt magányosan, fe­leségét is időközben eltemetve. Az önkényuralom szorításénak vala­melyes enyhülését még megérte, de a szégyenteljes kiegyezést már nem, 1867-ben meghalt. A füred-i temetőben temették el. Emlékének megőrzését a leghűbb sáfár; maga a nép emlékezete vál­lalta. Ma is szeretettel emlékez­nek a hős „tábornokra" a füre­diek .A fiúiskola úttörői, pajtás- családjai s nevelői tudatosan ápol­ják emlékét. Megyénk oktatói és nevelői munkájában méltán vált lelkesítő példává hősi élete és Ue- gendáshírű bátorsága a felnövő fiatalok és nevelők számára. Császtvai István, Jászberény, A Szovjetunió kormányának jegyzéke a /Vémet Szövetségi Köztársaság kormányához Moszkva (TASZSZ). A Szovjet­unió párizsi nagykövetsége június 7-én eljuttatta a Német Szövetségi Köztársaság párizsi nagykövetségé­hez a szovjet kormány jegyzékét a Német Szövetségi Köztársaság (Nyu- gat-Németország) kormányához. Az alábbiakban közöljük a jegyzék szö­vegét: „A Szovjetunió kormányának van szerencséje az alábbiakat tu­domására hozni a Német Szövet­ségi Köztársaság kormányának: A szovjet kormány úgy véle­kedik, hogy a béke és az euró­pai biztonság érdekei, valamint a szovjet nép és a német nép nemzeti érdekei szükségessé te­szik a Szovjetunió és a Né­met Szövetségi Köztársaság vi­szonyának rendezését. A történelem tapasztalatai arra tanítanak, hogy az európai béke fenntartása és megszilárdítása dön­tő mértékben függ attól, hogy nor­mális, jó viszony álljon fenn a szovjet nép és a német nép kö­zött. Másfelől, ha nincs meg a jó viszony a két nép között, ez csak nyugtalanságot okozhat Európában és csak fokozhatja az általános nemzetközi feszültséget. Ez a hely­zet csak a nemzetközi feszültség fenntartásában érdekelt agresszív erők számára előnyös. Viszont an­nak, aki a béke fenntartását és megszilárdítását kívánja, kívánnia kell a Szovjetunió és a Német Szö­vetségi Köztársaság viszonyának rendezését is. A Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság viszo­nyának rendezéséhez minde­nekelőtt a Szovjetunió népei­nek és Németország népeinek fűződnek érdekei. Ismeretes, hogy azokban az évek­ben, amikor népeink közötti baráti kapcsolatok és együttműködés állt lenn, ebből mind a két ország nagy hasznot húzott. Ezzel szemben az ellenséges viszony és a múltban a népeink között dúlt háborúk mér­hetetlen nyomort, nélkülözéseket és szenvedéseket zúdítottak népeink­re. Az utóbbi két világháborúban éppen a szovjet nép és a német nép hozta a legnagyobb áldozatokat. A Szovjetunió és Németország népei­nek emberveszteségei ezekben a háborúkban milliókra rúgtak és együttvéve többszörösen felülmúl­ták a háborúkban részvett összes többi állam veszteségeit. Romba- dőlt városok, felégetett falvak, mindkét nép óriási értékeinek megsemmisülése: ilyen következ­ményekkel jártak az államaink kö­zött dúlt háborúk; A Szovjetunió kormánya szük­ségesnek tartja felhívni a Né­met Szövetségi Köztársaság kormányának figyelmét arra, hogy bizonyos államok agresz- szív körei jelenleg olyan ter­veket forralnak, hogy szembe­állítják egymással a Szovjet­uniót és Nyugat-Németorszá- got, megakadályozzák az álla­maink viszonyának mcgjavulá- sát, Ha megvalósulnak ezeknek az ag­resszív köröknek a tervei, ez csak új háborúra vezethetne, amely Né­metország területét elkerülhetetle­nül a harcok és rombolások szín­terévé változtatná. Egy ilyen. Né­metország területén lezajló hábo­rú, a legújabb tömegpusztító esz­közök használata mellett, még sú­lyosabb és pusztítóbb következmé­nyekkel járna, mint valamennyi múltbéli háború. Nem lehet megengedni, hogy az események ilyen úton fejlődjenek. A fenyegető veszély elhárítható, ha államaink között helyreáll a nor­mális, a kölcsönös bizalom és a békés együttműködésen alapuló vi­szony. Ami a szovjet államot illeti: min­den rossz ellenére, amit az elmúlt háborúban okoztak neki, sohasem vezette bosszú érzete a német nép­pel szemben. Ezt bizonyítja az az álláspont, amelyet a Szovjetunió a német nép alapvető nemzeti érde­keivel összhangban a német kér­dés megoldását illetően a háború utáni időszakban elfoglalt, vala­mint azok a kölcsönös jó kapcso­latok, amelyek a Szovjetunió és a Német Demokratikus Köztársaság között jöttek létre és amelyek az egyenjogúság és a belügyekbe való be nem avatkozás szilárd alapján fejlődnek; A szovjet kormány abból in­dul ki, hogy a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság normális viszonyának megte­remtése és fejlesztése elősegí­tené az egész Németországra vonatkozó rendezetlen kérdé­sek megoldását és ilymódon előmozdítaná a német nép fő, általános nemzeti kérdésének megoldását: a demokratikus német állam egységének hely­reállítását. Mindez azt bizonyítja, hogy or­szágaink viszonyának rendezése teljes mértékben megegyezik nem­csak Németország és a Szovjetunió nemzeti érdekeivel, hanem minden európai állam békéje és biztonsá­ga megszilárdításának érdekeivel is; A szovjet kormány nagy jelen­tőséget tulajdonít annak is, hogy szilárdabb kapcsolatok jöjjenek létre a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság között ke­reskedelmi téren is. Ezzel kapcso­latban szükségesnek tartja emlé­keztetni arra, hogy a Szovjetunió és Németország a múltban széles­körű, kölcsönösen előnyös keres­kedelmet folytatott egymással és az áruforgalom időnként elérte mind a Szovjetunió, mind Németország egész külkereskedelmi forgalmá­nak egyötöd részét. A Szovjetunió jelenleg széleskö­rű kereskedelmi kapcsolatokat tart fenn a Német Demokratikus Köztársasággal. A Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság kö­zötti kereskedelem korlátozott és r.em szilárd jellegű. Viszont ha létrejött a normális viszony a Szovjetunió és a Német Szö­vetségi Köztársaság között, ak­kor megvannak az előfeltéte­lek a széleskörű áruforgalom kifejlesztéséhez és a kölcsönö­sen előnyös gazdasági kapcso­latok megteremtéséhez is. A Szovjetunió nagyfejlettségű ipar­ral és fejlődő mezőgazdasággal ren­delkezik; lehetségesnek tartja, hogy jelentős mértékben növelje kereskedelmének színvonalát a nyugatnémetországi cégekkel, ami feltétlenül nagyjelentőségű, külö­nösen olyan körülmények között, amikor bizonyos országokban nö­vekszik a gazdasági bizonytalan­ság. Országaink viszonyának rendezé­sében nagy szerepet játszhatnak a kulturális kapcsolatok. Mint isme­retes, a Szovjetunió népeinek és Né­metország népeinek tudomá­nyos, kulturális és technikai kapcsolatai régi hagyományok­ra tekinthetnek vissza. E kap­csolatok fenntartása gazda­gítaná mindkét nép szellemi életét, kedvező hatást gyako­rolna az európai kultúra álta­lános fejlődésére. Természetes, hogy e hagyományok ápolása elősegítheti és kell is hogy elősegítse a két ország tudomá­nyos, kulturális és technikai együtt­működésének fejlődését. A szovjet kormány úgy véleke­dik, hogy az úgynevezett nyugat­németországi megszállási szabály­zat hatálytalanítása — ez a sza­bályzat korlátozza Nyugat-Német- ország külpolitikai kapcsolatait —■ valamint a Szovjetunió Legfelső Tanácsa által kiadott törvény a Szovjetunió és Németország közötti hadiállapot megszüntetéséről és a köztük való békés viszony helyre- állításáról, most megteremti a szük­séges feltételeket a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság viszonyának rendezéséhez és köz­vetlen kapcsolatainak létrehozásá­hoz. Ezzel kapcsolatban a szovjet kormány javasolja a Német Szövetségi Köztársaság kormányának, létesítsenek köz­vetlen diplomáciai és kereske­delmi, valamint kulturális kap­csolatokat a két ország közölt. A Szovjetunió kormánya kívána­tosnak tartja, hogy személyes érintkezés jöjjön létre a két ország államférfiai között és ezért öröm­mel üdvözölhetné ha a legközeleb­bi időben Moszkvába utazna Kon­rad Adenauer úr, a Német Szö­vetségi Köztársaság kancellárja és más megbízottak, akiket a Német Szövetségi Köztársaság kormánya szükségesnek tartana Moszkvába küldeni, hogy megvitassák a Szov­jetunió és a Német Szövetségi Köz­társaság közötti diplomáciai és ke­reskedelmi kapcsolatok megterem­tésének kérdését és megvizsgálják az ezzel összefüggő kérdéseket. 1955. június 7.“ (MTI) Időjárásjjolentés Várható időjárás csütörtök estig: változó felhőzet, főként ma több­felé még eső, zivatar. Mérsékelt, időnként élénkebb északnyugati, később ismét délnyugatira forduló szél. Az éjszakai lehűlés kissé erő­södik, a nappali felmelegedés ke­leten gyengül, nyugaton kissé fo­kozódik. Várható legalacsonyabb hőmérséklet ma éjjel: 13—16, leg­magasabb nappali hőmérséklet csü- ‘ törtökön 24—27 fok között (MTU

Next

/
Thumbnails
Contents