Szolnok Megyei Néplap, 1955. június (7. évfolyam, 127-152. szám)
1955-06-26 / 149. szám
++^+‘+<+*^>+*>*+''****+***»m*m^éi+*i^0*******>*++*++ m^m,m JCecLaci Qáiz- DClul DCakaá ! Termelőszövetkezetünk április 18-án telefonbeszélgetést folytatott a Tejipari Vállalat igazgatójával, hogy a csugari tej- gyüjtőben lévő használaton kívüli tejszeparátort a szövetkezet tejházába helyezzék át. Ugyanezt kértük 25-én levélben, mivel a fölözött tejjel be akarjuk vezetni az itatásos borjúnevelést. A levélre nem érekezett válasz. Május 2«-án ismét írtunk, erre azt a választ kaptuk, hogy nincs felesleges szeparátor. Azt a tényt, hogy a csugari tejtoegyüjtőben van, telefonon közöltük a vállat egyik dolgozójával, aki azt Ígérte, hogy az igazgatóval történt megbeszélés után felhívnak bennünket. Erre a hívásra négy napig vártunk. Ismét felhívtuk a vállalatot, az igazgatóval beszéltünk. O helytelenítette a vállalat dolgozóinak viselkedését s megígérte, hogy két nap múlva kiküldi a szerelőket, hogy azok áthelyezzék a szeparátort. Azóta már két hét telt el, s a Tejipari Vállalat igazgatója még mindig küldj a szerelőket. S küldeni fogja, amíg meg nem hal a bürokrácia. CSETE LAJOS Mezőtúr, Petőfi TSZ. Amint látják, így is lehet Kellett neke ' szolnoki gépállomáson nem javították ki az ekéket. — Ugyan mit bajlódsz azzal a néhány csavarral? Befestjük, aztán olyan lesz, mintha új lenne, Mozgóboltok járják a határt A fiam már a cirkuszból hazafelé bejelentette, hogy aiiatszelídítő, zsonglőr és artista lesz egy személyben. Mikor atyailag figyelmeztettem, hogy ez talán sok lesz egyszerre, akkor a feleségem letorkolt, hogy ne keltsek a gyerekben kisebbségi érzetet és különben is mit lehessen tudni... 6 lánykorában ügyesen tornászott és volt egy Bóbi nevezetű kutyájuk, amelyet megtanított bukfencezni... Viszont az is igaz, hogy nekem két balkezem van és az állatok közül csak a rántott, csirkéhez értek ubor- kasalátávai. Hazatérve, fiam azonnal szemügyre vette a ház állatállományát. Ez áll egy törpe papagályból, 12 selyemhernyóból, s egy árva kakaskából, amelyet Mariska nénitől kaptunk és olyan girhes, hogy szeretett rokonunk valószínűleg ezzel a felkiáltással küldte el számunkra: „Úgyis megdöglene!" Az első este állafidomításaal telt el. Ennek során két selyemhernyó időnapelőtt begubózott, a kakaskát úgy kellett felmosni, a tőrre papagály pedig majdnem csupaszra vetőközott. Másnap reggel a fiam azzal ébresztett, hegy tanuljunk artista mutatványokat. Először szabódtam, s ennek során annyira elvesztettem önérzetemet, hogy éveim számára kezdtem hivatkozni. Csak ez kellett. Feleségem menten kijelentette, hogy egészségtelen életet élek, sohasem tornázom, ezért petho- sodom s hogy egyáltalán nem árt egy kis reggeli testmozgás. Ez a kis reggeli testmozgás háromnegyed óráig tartott és többek között a következő mutatványokm CIRKUSZ bél állt: Hányádt feküldtem, fiam ráállt a két tenyeremre és én kinyomtam (feleségem azt mondta, hogy ez jót tesz a karizmoknak). Ráállt a lábfejemre, megfogtam a két kezét és így emeltem a magasba (feleségem azt mondta, hogy ez jót tesz a hasizmoknak). Belekapaszkodott a nyakamba, úgy kellett vele forognom (ez jót tesz a nyakiamoknak, mondta a feleségem). Le kellett hasalnom, a nyakamra ült és úgy kellett felállnom. Ez az utóbbi állítólag minden izomnak jót tett. Lassan kezdtem úgy érezni magam, mintha megrágott volna a tehén és egész nap a cukorgyári autóbuszon utaztam volna csúcsforgalom idején. Este miközben meredten feküdtem az izomláz- tó’ és családom másik két tagjának gúnyos megjegyzéseitől gyötörve, a fiam már a zsanglőröskö- désnél (ártott. Először a töltőtollamat egyensúlyozta az orrán (másnap újat kellett vennem), aztán egy tálcából kis hintát csinált, arra rátett egy pohár vizet és az egészet nagy ívben gyorsan forgatni kezdte..< Ma jött hozzánk az üveges megcsinálni az ablakot. Annak az embernek pedig, akinek az utcán, a fején összetört a pohár, 50 forint fájdalomdíjat adtam. Két napja csend van nálunk, viszont a papagály olyan szavakat tanult tőlem, hogy azóta nem merünk vendéget hívni. Mindebből az a tanulság, hogy a családban mégis én vagyok a legjobb állatidomító és nincsen olyan kár, amiből haszon ne lenne. t. k. *— Aztán csókot nem árulsz? — Nem én! — Pedig látod azt vettem volna . . , UOO sertést vágnak a megyében a/ aratók ée cséplők zsír- és hÚ6 ellátásának biztosítása érd ekében. — Csak azt bánom, hogy nem ehetek az új termésű kukoricából. A kisváros egyik bírája. aki gyakran fel- ontött 3 garatra, kissé kapatos állapotban botorkált H7 ieazság háza felé. Útközben néhány halat vásárolt s hazaküldte azzal az üzenettel. hogy felét sütve, felét főzve csinálja meg e felesége, a bírói pulKegyetlen ítélet pitos mögött ülve kissé elszenderűlt a bor kábító erejétől. Éppen egy szegény delikvens került a törvény elé. s minden bírónak személy szerint kellett az ítélet dolgában véleményét nyilvánítania, — És az ön véleménye? — kérdezte szomszédia kissé oldalba bökve. — 6 micsoda szemtelenség ez! — kiáltott álmosan, azt Eon- dolva. hogy még mindig a halról van szó. — Mondtam már. hogy felét süssék meg, felét főzzék meat cA ntezőfúri CfdétáL-kúi tekif tiefe Erről a mezőtúri történetről úgy hiszem még az ittlakók közül is kevesen tudnak. Szól pediglen ez a piaetiri artézi kút megszületésének igen-igen fura voltáról. A kút bizony csinos látvány, közelről, távolról egyformán: vékony, rézvégű csövei vannak (ezekből jön a víz), körbefutó lépcsők szegélyezik és középen, a kőtalpazaton emelkedik dísze, lényege, a túri csoda, Flóra istennő bronzszobra. A szobor, azt hiszem, nem rossz: az istennő kecses, bájos, arányos termetű, irígylésreméltó. Bronzleple szemérmesen omlik eJá testén, egyik keze finom mozdulattal virágkoszorút tart feje fölött, tekintete mintha kacér lenne. Ezekből adódik azután népszerűsége: mindenki megbámulja. Abban az időben, amikor a kút fúrás terve, mint közegészségügyi gondolat felvetődött. Mezőtúr köz- igazgatását többségében mázsán felüli, pocakos, arany, vagy legalábbis ezüst — óralánccaí hivalkodó, szamárcsökönyösségű városatyák látták el. Tanácsos uraimék nyilvánvalóan ellenségei voltak minden uj, minden haladó gondolatnak. A világért sem akadt volna közöttük egy „alföldi Széchenyi", mint a hódmezővásárhelyi Nagy András, aki egymaga fedezte városa kútépítési költségeit. A lakosság azonban erősen követelte a kutat. így aztán tanácsos uraimék abban állapodtak meg, hogy ügyes fogással maguk felé billentik az események mérlegét. Azaz kikérik a fiatal tisztiorvos• Soós József véleményét, mert ugye, induló orvos létére, az csak tőlük remélhetett támogatást, s így az ö javukra dönt. E lépéssel a tömeg száját is befogják mondván: csal. az orvos lehet igazán tisztában azzal, mire van szükség egészségügyi vonalon. Eme bölcs terv kifundálása után hívták aztán össze a kútemésztő titkos tanácskozást, melyre megidéztetett dr. Soős József, Mezőtúr akkori tisztiorvosa is. Arról, hogy mi történt ezen a sorsdöntő összejövetelen, pontosan csak a résztvevők tudnának beszámolni. Egyik öreg tanáromtól csak ennyit tudtam meg: A tanácskozók rögtön a tárgyra tértek. Emond*ák a maguk véleményét (ezt már ismerjük), majd kérték Soósét. ö így válaszol*: — Uraim! Csatlakoztam az élőt- kút, — mondd később Soós doktor. _ így azonban megcsinálták: „Csak azért IsC De csakis „csak azért un KOVÁCS SÁNDOR , Mezőtúr tem szólóhoz! Bár az igazat megvallva először én is az ellenzékkel tartottam és minden szándékom az volt, hogy piacterünkön rövid időn belül ártézi kutat lássak. Mint orvosember, természetesen ismerem előnyeit, tanulmányoztam a statisztikákat, amelyek kimutatják, menynyivel kevesebb ember pusztul el ártézi víz fogyasztása mellett vérhasban, hascsikarásban stb. — De megváltozott a véleményem. Tudják valamennyien, kezdő orvos vagyok, s ha több a beteg, akkor többet keresek. A pénz pedig jelenleg nagyon fontos számomra, mert házasodni készülök. Ha tehát önök létrehozzák ezt az átkozott kutat, az vesztemet okozza: nem lesz has- csikarás, se vérhas, fogynak a betegeim, rosszul fogok keresni, nem sikerül a házasságom, még jó lesz, ha becsületesen éhenhalhatok. Könyörög hát: Ne fúrassanak ártézi kutat! Lett szavaira aztán olyan általános megrökönyödés, szörnyülködés, morgás, kiabálás, amelyhez mérhe- tőt alig hallott addig. „Nem szé- gyenli magát!... Hogy merészel?... Befolyásolhatnak tart bennünket? Azonnal meg kell kezdeni a fúrást!. ., i Csak azért is megcsináljuk!’’ — Ha akkor beszédemben is az ellenzékkel tartok, még sokáig nincs Brigádszállási történet A tlszafífred-kócsi állami gazdaságban a brlgádsiálláson t*ík Így van, más bútor nincs. — Kelj fel, komám, itt a vacs ora. Teríts meg az ágyon. A fisz a burai Szabad Föld TSZ-ben 15 vagonos raktár áll tető nélkül.--^\VA \\%g — Tudod komám, ha csere pet it ennyit gyíHatsiM, mint a bő- tokra Iák papht, rég tető lenne mér ezen a raktáron is. t
