Szolnok Megyei Néplap, 1955. május (7. évfolyam, 102-126. szám)
1955-05-29 / 125. szám
SOK SIKERT AZ ÉPÍTŐMÜNKÁBAN! ERDEI JANOS, PINTÉR ISTVÁN és BERECZKI JÓZSEF brigádban dolgozik. At ag- teljesítményük 180—190 százalék. Azok köz tartoznak, akikre az építők büszkén tekintenek: mind a három, a „Kiváló dai gozó” kitüntető cím tulajdonosa. cAz épUfik k&a&ntéit I Ma, az építők napja alkalmából, egész dolgozó népünk szeretettel és megbecsüléssel tekint az építőipar dolgozóira. Itt, megyénkben is a fel- szabadulás óta készült a Vegyiművek, a megyei rendelőintézet, a törökszentmiklósi gimnázium, az új gépállomások épületei, kulturottho- nok, egészségházak és sok-sok új lakás, amelyekben a múlt nyomor- tanyájainak lakói leltek fészket, mind-mind az építők kezemunkáját dicsérik. Az építőipar dolgozói a multrend- szer idején semmi megbecsülést nem kaptak az ország uraitól, pedig ők építették számukra fényűző palotáikat, gyáraikat. Az építőipari munkások a felszabadulás előtt még tán sanyarúbb helyzetben éltek, mint az ipari üzemek dolgozói, hiszen jó volt, ha egy évben 7-—8 hónapot dolgozhattak. A felszabadulás óta az építőipari dolgozók munkája, becsülete, neve összekapcsolódott az ötéves terv nagyszerű létesítményeivel: Sztálin- város, Kazinczbarcika, hősi építkezéseivel. Ma kitüntetést, megbecsülést jelent építőmunkásnak lenni. A mai ünnepük alkalmával, amikor a többi dolgozó nevében szeretettel köszöntjük az építőipar minden munkását, műszaki vezetőjét, arra kérjük őket, hogy a jövőben még nagyobb lelkesedéssel és odaadással építsék számunkra hazánk új, nagyszerű létesítményeit. Az Építők Napja alkalmával vidámságot, jó szórakozást, a munkában pedig szép eredményeket kívánunk, Elvtársak! ERŐS EMBEREK Kevés olyan szakma van, amely xz alkotás örömével úgy eltöltené az embert, mint az é p ' t ő k é. Apám más mesterségű volt, de mikor kézenfogva először vezetett sétára Karcagon, dicsekedve jegyezte meg egyik-másik ház előtt: — Látod, ezt is nagyapád építette. Büszke is volt rá. Mindig mondta, hogy olyan erős gerendája egy háznak sincs a városban. — Olyan erős ember volt nagyapám, hogy egymaga építette? — Nem egymaga, — ő csak mint ácssegéd dolgozott rajta. De azért erős ember volt. Elégedetten sodort egyet tömött bajuszán, ha eszébe jutott. Fogadásból annak a nagy gerendának egyik végét egyedül vitte, míg a másikat öt ács alig Oirta cipelni. Akkor még kicsi voltam, de örökre az alakult ki bennem, hogy az építők nagyon erős emberek. Ezt a meggyőződésemet még csak melegítette apám búgó dalolása, mikor először hallottam tőle: „Mi építjük fel palotáit, hol van az, aki díjat ád..— És most az építők napját ünnepeljük. Bizonyos megilletődöttségget lépdelek a magas Zagyva-gáton. A Művésztelep susogó fái közül fürge szél-fickó ugrik a kis folyó sárgásszürke vizére. Közben hátára kap három villogó mellényű fecskét s ráhajítja őket a fodrozódó hullámokra. A madarak megmártóznak a friss vízben s vidám kacskarin- gókfkal átcsapnak a fiatal nyárfa- erdőbe. Hogy megnőtt négy-öt év alatt ez az erdőcske? Mint ahogy minden meglepően változott körülötte. Esztendőikkel ezelőtt nem kevésbé meghatva siettem erre. A fák akkor még nem nőttek a part magas- sátgáig. El tudtam látni felettük arra lentebbre, ahol az első zagyvaparti ház épült. Egy emeletnyi magas építmény rózsaszínű tégláit láttam akkor az állványerdő között. Izgultam. Nagy riportra készültem. Sebestyén Sándor szolnoki sztahanovista kőművesnek először mutatta be az országoshírű Pozsonyi Zoltán, hogyan kell Maximenko- módszerrel falazni. Emlékszem a fal szélén felhalmozott téglarakásra, a rövid mondatokra, míg a falrakást pontosan előkészítették, Aztán elhangzott: — „Kész!" A feketehajú élénk szemű Sebestyén kezéből csilingelve sorakozott egyik téglasor a másikra. . Szédített a munka tempója s az a merészség is, ahogy az emeletmagas falon minden korlát, támasz nélkül dolgoztak. Olyan halálos biztonsággal, mint ahogy a madaraknak természetes a ringó ág hegyén ülni. Azóta egész modem városrész épült a Zagyva-Ipartan, De nézzünk vissza a város felőli részre. Az élénkpiros tetejű apró házaik felett, a régi szürke emeletes házaik mögött már egy fejjel kimagasodva les szét a 135 lakóház- építkezés rózsaszínű tömbje. Az egyik épület tetejénél méltóságteljesen csóválja ösztövér nyakát a nagy gépdaru. Hirtelen izgalmas ötletem támad. Menjünk oda. Csak úgy találomra beszélgessünk egy kőművessel. Mit épített munkássága alatt, Ismét szédülök, amint a kék égre nyúló falak tövében állok. Fent az állványok között bölcs nyugalommal folyik a munka. Mindenki mozog s a falrak ók, a malterhordók, ácsolók mozdulatai úgy összeolvadnak, úgy együvé tartoznak, mint egy gyönyörű dal hangjai. Megszólítom az első embert. Megkérem, üljünk le néhány percre. Bemegyünk a tiszta, üde ebédlőibe. S az egyik fehérterítős asztal mellett beszélni kezd az életéről, jobban mondva életmunkájáról Zab- láczki István kőműves, 1928-ban szabadultam Tiszaváikanyon, ott dolgoztam 1932-ig. A gazdasági válság elűzött hazulról. Falumtól távol, 300 km-re Fonyódra mentem. Később feleségem is utánam jött. Három évig nyaralókat építettünk az uraknak. •—> Utána erre-anra vetett a sors, majd 1938-ban visszakerültem a megyébe. Tiszafüreden kötöttem ki s építettük Horthynak és a nagy- birtokosoknak a kunsági csatorna gépházát. — Ennek hasznát csak Horthy kenderesi rizsföldje látta. 1940-foen Szolnokon a megyei kórháznál építkeztünk. Azt a magas masszív vöröstégla tömlböt a fenyves felől. 1943-ban a közgazdasági technikumot. — 1945. Romok, romok mindenütt. Csepelre mentem, ahol éj jelnappal résztvettem a helyreállítási munkákban, hogy a gyár üzemelni tudjon. Onnan Budára hívott a munka. A II. sz. Statisztika épületét állítottuk helyre. Mielőtt eljöttem Pestről, a Páva utcában egy templomot hoztunk rendbe, amibe a németek istállót rendeztek be. 1946. Ismét Szolnokon: A Cukorgyár leégett cukor- és szelepraktárát emeltük újjá. 1947-ben a József Attila-úton helyreállítási munka. 1949-ben megalakult a Magasépítő NV. Ennek kötelékében építettünk a Fürdő-utcában 2 db háromemeletes házat. Egyiket Király bácsi kapta, másikat én. Akkor lettem művezető. 1949-ben került sor a megyei kórház belső helyreállítási munkálataira. 1950. Jászárokszállés, Jászkisér gépállomás, 1951-ben ezervagonos cukorraktár a Cukorgyárnak* annak befejeztével a megyed Gépjavító alapozása. 1952-ben a diósgyőri nagykohónál dolgoztam, onnan a tiszavártkonyi állami gazdaságba mentünk 60 vagonos raktárát építeni, ugyanott 4 családi házat és 2 munkáspihenőt is. 1953-ban a kor- mányprogramm keretéiben a Színház és az Utasellátó külső homlokzatát hoztuk rendbe, 1954-ben 72 lakással adtunk át családi házakat. És most itt dolgozunk a 135 lakás-építkezésen ... Azelőtt? — gondolkozik el. Azelőtt nem volt a kőművesnek ebédlő, meleg szállás. Ma, — tessék körülnézni. Gumiruha, gumikesztyű, védőszemüveg jár ha egészségére káros a munka. Két lányom van. Az egyik már elvégezte az ipari technikumot, a másik gimnazista.it Nemrég kaptam meg a sztahanovista, jelvényt... De necsak rólam írjanak. Jöjjön. Állványokon mászunk felfelé. Hívására b«maarcú, gyorsmozgású fiatalember hajol ki egy fal mögül, kezében sínütólapát. Egy cement- szagú helyiségben csendes sarkot találunk. Szilágyi Ferenc kőműves brigádvezető. 107 százalékkal első helyen szerepelnek a dicsőségtábláin. ö fiatalember. 1943-ban szabadult. Törökszentmiklósi, de első keresetét ugyancsak városától távol, Hajdúszoboszlón kapta. Két esztendeig emeletes üdülőt építettek egy ezredesnek, aki mellesleg vállalkozó is volt. A felszabadulás óta szinte azonos az útja öregebb szaktársaiéval. 1945-ben a fővárosban újjáépít. A MÁVAG-nak műhelycsarnokot, kultunhelyiséget csinálnak. 1950-ben került a Magasépítőkhez. A Zagyva-pantá házak 3-as épületén dolgozott s melegítette a szívét, amikor a 36 lakást átadták. Utána ő is épített a Fürdő utcáiban, — 52 lakást hagytak ott készen. ■—< Szabó András, Balogh Péter, Oláh Béla, Hajnal Ferenc, Petrezselyem János — tessék feljegyezni ezt az öt nevet — teszi ujját a jegyzetemre. Négy esztendeje együtt vagyunk. Ide az új SZTK építkezésről jöttünk. Szabó, Balogh, Oláh és én most kaptunk sztahanovista kitüntetést. «I Két kőműves. Milyen hatalmas emberek? Hány ezer ember, hány család fölé építettek erős hajlékot? Mennyi boldog órát, egészséget, alkotó gondolatot adtak a falak, melyeket ők építettek. Nagvan erős emberek az építők. Tóth István. A felszabadulás óta igen sok női dolgozó tűnt ki az építőiparban, akik megmutatták, hogy szivvel-lélekkel résztvesznek haitik építésében. Képűnk KISS KATALIN és VÍZI ANNA segédmunkásokat ábrázolja akik a piactéri 135 lakás építkezésénél 130 százalékos átlagteljesítménnyel dolgoznak. Az, hogy építkezéseink minél gyorsabban haladjanak, elsősorban a téglagyárak folya- matos tervteljesltésétől függ. MAGYAR LAS Ló és HANGODI JÓZSEF, a Szolnokra*- gyei Téglagyári Egyesü.és dolgozói, a megye legjobb téglaklhordói. I múlnak a jövő kőművesei. ZSADONY ENDRE. MARKOTH ISTVÁN, POZSA PÁL és IABÓ ZSIGMOND elsőéves iparitanulók, Szolnokon a Verseghy-úton épül« íllator- sl lakás építkezésén dolgoznak. Négyük közül kitűnik MARKóTH és ZSADONY / Az elmúlt tíz esztendő alatt nagyon sokai változott a kubikosélet. A régi kubikusok még emlékeznek arra, hogy hányszor tolták fel a talicskát gyalog Budapestre, a Telekitérre, tarisznyájukban egy darab kenyérrel, egy fej vöröshagymával. HALÁSZ GERGELY és sípos János kubikusok, a Közlekedés Építő Vállalat dolgozói is emlékeznek még a múltra és ezért harcolnak eredményesen a jövőért. Elsőnek a megyében Mezőtúron mutatják be a „Harag napja“ című uj magyar filmet A megye dolgozói nagy érdeklődéssel várják a „Harag napja" című új magyar filmet. Ez a film az 1919-es Magyar Tanácsköztársaság dicső napjait eleveníti fel, méltó emléket állítva a forradalom hőseinek, elsősorban a munkásosztálynak, mely kezében fegyverrel Salgótarjánnál — Rákosi Mátyás elvtárs vezetésével — visszaverte ae imperialisták támadását. A filmet elsőnek Szolnok megyéi ben Mezőtúron mutatják be június 2-án. Június 9—15-ig a Szolnoki Vöt rös Csillag Filmszínház vetíti, 17-* 19-íg Törökszentmiklóson, 16—19-tfj Karcagon játsszák.