Szolnok Megyei Néplap, 1955. május (7. évfolyam, 102-126. szám)
1955-05-01 / 102. szám
lizenhetedik csípés SZATIRIKUS OLDAL 1955 máfais 1. ■“** .............•***.................................. ■»“* *■ ^-■*-A‘*rr*-BAi^^^riVBAi^^rr"nArv"LrYykrVM^v~tirrri~^fyTM^r~rn-^n)Vu^r*'i~n Jt Lájiu 1 -CM VIDÁM MÁJUS 1 A Második Békekölcsön sorsolásán történt — Ebadta kölyke! Neked nem számit a család?! Ott állt a keréknél, de nem tett meg annyit, hogy az apjának kihúzza a főnyereményt! — Ne búsulj szaki, ma pihenünk, de holnap megyünk tovább! Kovácsék portáján május 1 előtt Sok dolgozó paraszt bekapcsolódott a május 1 tiszteletére indult begyűjtési versenybe. Te, nem tetszik ez nekem. Mit gondolsz, miért bánik ilyen nagy gonddal velünk? — Azt hiszem, velünk akarja megnyerni a begvüjtési versenyt. í <3 y ne legyen — Itt állnak és beszélgetnek kapával a kezükben? — Nem foghatunk kaszát, most kapálás van. 'Tló-’í-d-ícdánt 3loßi haJland^ai o, Titädtt — Robika, hát te himbálod a hajót? Hagyd abba rögtön, vagy szólok a kapitánynak! Ez aztán a jó elárusító A kereskedelmi tanácskozáson sok szó esett az elárusítók munkájáról. — Erre a ruhára meri mondani, hogy nem csinos? TUDOMÁNYOS értekezés a bürokratáról jy apák óta böngészem azt a leltárt, amelyet Noé aipánik állított össze azokról az élőlényekről, amelyeket magával vitt a bárkába. Azonban egyet sehogy sem találok: a bürokratát. Ebből arra a tudományos megállapításra jutattam, hogy ez a fajta az özönvíz után keletkezett, mesterségesein tenyésztették ki. Sőt! Egyetlen lény a világon, amely önmagát képes kitenyészteni. Állításomat a következő esettel támasztom alá: A lcuncsorbai községi tanács három hónappal ezelőtt a törökszentmiklósi járás város- és községgazdálkodási osztályától utasítást kapott: készítse el a külterületi közdülő- utak hálózati kimutatását. Az akta mellé egy 18 rub- rikás, kézzel rajzolt kimutatást mellékeltek, azzal, hogy azt a tanacs három példányban másolja le, mert ennyire van szükség a jelentés megtételéhez. Pár napra rá ugyanez az utasítás érkezett a község belterületén lévő utakra és járdákra. Ehhez már a VKG-osztály 22 rubri- kás kimutatást mellékelt, ilyen pontokkal: az egyes utcák hossza, külön az úttest, külön a járda, külön a jobb-, külön a baloldal. Azok szélessége. Az utak és a járdák burkolatának területe. A burkolat neme: föld, sóder, salak, kiskocka, nagykocka, háromnegyedes kocka, fejkő, kis- kő, soros ciklop, maka- dám, bitumen, keramit, beton, aszfalt, topeka... Csak legalább a topekát ne írták volna. Ugyanis a tanács kétszem dolgozója: az elnök és a titkár itt a tejéhez kapott, mert ezzel a szóval még nem találkoztak és különbenis szédültek már, pedig a rubrikáknak még csak a felénél tartottak. A titkár három napra bezárkózott, kimutatásokat rajzolni. Mikor ezzel készen lett, hozzáfogott totózni: olyan számokat írt be a rubrikákba, amilyen nek éppen eszébe jutottak. És nyert! A kimutatásokat a járási VKG-osztály elfogadta. Három héttel ezelőtt újabb kimutatás csapott be. Amikor az elnök elolvasta, irtózatosan megijedt, hogy kiöntött a Tisza. Méghozzá nem is kicsit, ha a tőle 26 kilométerre fekvő Kuncsorbát veszélyezteti. Ugyanis a járási VKG-osztály sürgősen megkérte a község —- árvízvédelmi tervét. A mellékelt kimutatás szerint a következőkre kellett válaszolni: Hány köteg rőzse, hány méter deszkapalló, vashuzal, kötél, hány darab karó, csáklya,. kézi kos, cölöpverő, ásó, kapa (a nagyharang az véletlenül maradhatott ki), ácskapocs, csípőfogó, stb. van a községben a tanács és a magánosok birtokában. Végül: a tanács jelentse, hogy árvíz esetén hány lakost kell kitelepíteni és hová. Az elnök, ismerve a VKG-osztály t, a hasára ötött és mindenhova beírt egy számot. Eszerint például a községben 250 ásó, 60 viharlámpa van. Továbbá: árvíz esetén a községből 1800 embert kell kitelepíteni (ennyi a lakosságának száma), a kitelepítésre legalkalmasabb hely a négy kilométerre fekvő magaslat. A jelentést elküldte, most várra érte a VKG- osztály dicséretét. JT/ ^dezek alapján tehát: a bürokrata a fölösleges adminisztráció táptalaján tenyészik. Fő tulajdonsága, hogy a semmittevést lázas aktagyártással palástolja. Káros az állam pénzére, az alsóbb szervek dolgozóinak idegeire. Leghatásosabban a fölösleges aktagyártás megszüntetésével küzdhetünk ellene. ! ^ ^
