Szolnok Megyei Néplap, 1955. május (7. évfolyam, 102-126. szám)

1955-05-15 / 113. szám

1955 május 15.

SZOLNOKMEGYE1 NÉPLAP

5

Az értelmiségnek fontos szerepe van a békemozgalomban

mellett működő kulturális bizottság

— Megalakult a

Pénteken délután Szolnokon a Tisza Szálló szalonjában baráti beszélgetésre jöttek össze a város értelmiségi dolgozóinak legjobbjai a megyei békebizottság és a Társadalom- és Természettudományi Ismeretterjesztő Társulat megyei szervezete meghívására. A találkozón részt- vett VESZÉLY JÁNOSNÉ, az Országos Béketanács munkatársa és MESTERHÁZI LAJOS író.

KISFALUDI SÁNDOR, a megyei könyvtár vezetője nyitotta meg a találkozót, majd DR. LÉVAI KÁROLY, a megyei kórház igazgatófőorvosa számolt be a IV. Békekongresszus értelmiségi bizottságának munkájáról, LUKÁCS GYÖRGY Kossuth-díjas akadémikus, az Országos Béketanács mellett működő kulturális bizottság titkárának felszólalásáról.

A találkozó résztvevői ezt követően élénk vitát folytattak arról, hogy mi a szerepe az értelmiségnek a békeharcban s munkáját a mozgalomban hogyan végezze.

KERES EMIL, a Szigligeti Színház igazgatója arról beszélt, hogy a színház jövőévi műsortervében nagyobb gondot fordít a békemozgalom támogatására.

megyei békebizottság

HACK MARTON, a megyei tanács oktatási osztályának vezetője c.zt mondotta el, hogy az értelmiség nagyrészét kitevő pedagógusok komoly érdeklődéssel fordultak a békemozgalom irányába, különösen az utóbbi időben, a párizsi szerződés ratifikálása idején, s azóta is.

KAPOSVÁRI GYULA, a Damjanich János múzeum vezetője a várostörténeti kiállításra utalva mondotta el, hogy az értelmiségi munka minden területe lehetőséget nyújt a békeagitáciöra. A kiállítás megismerteti a látogatót azzal, mit szenvedett Szolnok a háborúktól. Elhanyagolt város Szolnok, de az előtte álló lehetőségek széppé teszik. A város jövőjét, fejlődését védjük a békeharcban.

ÖTVÖS DÁNIEL, a Ti- szamenti Vegyiművek főmérnöke az iparban dolgozó értelmiség helytállásának, jó munkájának fontosságát hangoztatta. Ha a mérnök üzeme jól dolgozik, akkor a mérnök megtette a magáét a békeharcban is.

KÓBOR ANTAL, a városi zeneiskola igazgatója emlékeztette a jelenlévőket arra, éppen a találkozó navján publikálták a lapok, hogy a Béke-Világtanács posthumus békedíjjal tüntette ki a tíz éve halott Bartók Bélát. A zeneiskola Bartók Béla nevét vette fel s a szeptemberben megrendezésre kerülő Bartók emlékestet a békéért folytatott küzdelem szolgálatába állítják.

MESTERHÁZI LAJOS író a béke erőinek növekedéséről beszélt. Elmondotta, hogy a cannesi film- fesztiválon a realista irányzat győzött, s ez nem magától történt, hanem azért, mert a tömegek nemet kiáltottak az uszítást szolgáló filmalkotásokra. Ez a békemozgalom győzelme. Az angol lapok az osztrák kérdésről írva azt fejtegetik, hogy a független Ausztria nem lesz az atlanti paktum tagállama. Ez is a békemozgalom győzelme, mint a bandun- gi értekezlet, az afrikai és ázsiai országok értekezlete. Ezek az események a világ békemozgalmának jegyét hordják magukon. Növekednek a béke erői szerte a világon a háború ellen. Az elmúlt világháborúban 32 millió ember pusztult el, köztük 600.000- nél több magyar. Ha lett volna 32 millió ember akkor, aki nemet kiált a háborúnak, ha lett volna Magyarországon 600.000 ember, aki nemet kiált a

háborúnak, kétséges, hogy lett volna-e háború. Az értelmiségnek az a szerepe, hogy a tömegeket ránevelje: nem passzív szereplői a történelemnek, hanem az élet aktív alkotói, saját jövőjük, sorsuk kovácsai. Milliók összefogása, harcot vállaló akarata, tette meggátolja az imperialisták bűnös szándékait.

KOZMA SÁNDORNÉ és SZALAI JÁNOSNÉ felszólalása után MOLNÁR JÁNOS mezőtúri általános iskolai igazgató arra mutatott rá, hogy az értelmiség béke mellett tett hitvallása éppen az értelmiség tekintélyénél fogva hasznos és komoly agitáció.

HORVÁTH FERENCNEK, a szolnoki békebizottság titkárának felszólalása után kerüli sor a megyei békebizottság mellett működő kulturális bizottság megválasztására. A bizottság elnöke DR. SCHLAMMADINGER JÓZSEF, a megyei kórház főorvosa, titkára pedig LÁZÁR BARNA, a megyei tanács népművelési osztályának vezetője lett.

A találkozó végén LÁZÁR BARNA ismertette a kulturális bizottság célkitűzéseit.

Köszönijük a háromszázötven új úttörőpajtást

IHa délelőtt a gyermekeké Szolnok városa. Háromezer úttörő vonul fel majd a Kossuth Lajos- térre, hogy jelen legyen 350 új úttörő pajtás avatásán. Nagy ünnepség lesz ez, zenével, dísz-szemlével egybekötve. Ott fog állni a 350 harmadikos fiú és leány, akiket az úttörők sokmilliós tábora befogad soraiba.

Nagy ünnep is az, amikor először köthetik fél a becsületet jelképező vörös nyakkendőt. De e vörös nyakkendő nemcsak a rangot, becsületet. jelent annak számára, aki kapja, hámom kötelességet is. Példamutatásra kötelez a fegyelemben, a tanulásban, a kötelességteljesítésben, a hazaszeretetben.

Az új úttörő-pajtások legyenek ma arra büszkék. hogy úttörőkké avatják ők);t és fogadják meg: hűek lesznek a vösös nyakkendőhöz.

Ehhez kívánunk számukra erőt, egészséget, jó tanulást, derűt, vidám életet.

fi szolnoki városi tanácsnál bizottság alakult az Ügyvitel egyszerűsítésének kidolgozása érdekében

A városi tanács végrehajtóbizottsága határozatot hozott az ügyvitel egyszerűsítése érdekében. Háromtagú bizottságot a’akítottak, amelynek feladata, hogy felmérve a jelenlegi ügyvitelt, javaslatokat legyen annak egyszerűsítésére.

Habár a bizottságnak csak május 31-én kell a jelentését benyújtani a végrehajtóbizottsághoz, máris több olyan javaslatot jegyzett fel, amely az ügy- \ itel jelentős egyszerűsítését és a munkaerővel való takarékosságot eredményezi majd. Ezek közül a legjelentősebb: javasolják, hogy a tanácsnál létesítsenek külön iktatási csoportot. Jelenleg ugyanis 11 helyen iktatnak, tehát vagy kisebb mértékben, vagy teljesen 11 ember van lekötve az iktatás munkájává!. Ha a központi iktatást megvalósítják, akkor ugyanezt a munkát 4—5 ember elvégzi.

A szolnoki városi tanács kezdeményezése példamutató minden tanács és vállalat számára.

Esyre több választik a bútorokban

Szolnok egyik fontos kérdése a bútor-ellátás. Az utóbbi időben komoly választék van és jobb áruhoz jutnak a vásárlók. Ezt legjobban bizonyítja az, hogy ezév első négy hónapjában 59 hálószoba és 114 konyhagarnitúrával vettek többet, mint az elmúlt év első négy hónapjában.

Eddig legtöbb bútort előjegyzésre kaphattak meg a vevők. A 160-as konyhából azonban hamarosan küldenek annyit a Tisza Bútorgyár munkásai, hogy bármikor hozzájuthatnak. Csongrádról is rövidesen annyit szállítanak, hogy azt sem kellő előrejegyeztetni.

Jelentősen javították a választékot a népi demokratikus országokból behozott bútorok. Eddig 6 vacsehszlovák és 6 vagon német kapott a Bútorértékesítői amit a vevők hamarosan megsze* rettek. Jelenleg is ízléses és finom összeállítású hálók vannak, amit a Német Demokratikus Köztársaság■» ból kaptunk.

Sokan idegenkednek még a cső* bútoroktól. Akik azonban jól meg* nézik, hamar megszeretik a fincnrii epedarugózású, kifogástalan szín* tartó rökamiékat, fotelokat. Szép■» ségük mellett nagyon nagy elő* nyűk, hogy igen könnyen kezeibe* tők, tartósak és olcsók.

A napokban ismét érkeznek újabb szállítmányok Győrből^ Kecskemétről, Szegedről s több más helyről, amit bizonyára szíve* sen vesznek majd meg az érdeklődők.

gon

hálót

Két válás«

a szolnoki zöldsé^ellátás kérdéséhe»

Lapunk május 6-i száma foglalkozott Szolnok zöldségellátásának kérdésével. A cikkre a városi tanács kereskedelmi osztálya és a Szolnok megyei Zöldség-, •Gyümölcs Értékesítő Szövetkezeti Központ válaszolt. Mind a két válasz elismeri: a bírálat jogos volt.

A városi tanács kereskedelmi osztálya bejelenti, hogy a cikk megjelenése óta tárgyalt és megegyezett az Alcsiszigeti Állami Gazdaság vezetőjével. Ennek nyomán az állami gazdaság a zöldáru termésének egyrészét a csoportos étkeztetést végző konyhák, kórházak, diákotthonok áruszükségletének kielégítésére adja, másrészt pedig a szolnoki kiskereskedelmi vállalat boltjai hozzák forgalomba.

Ennek a megállapodásnak már i.s

mutatkoznak az eredményei.

A piacon 50 fillérért retket,

30 fillérért salátát lehet kapni.

A kereskedelmi osztály szóvá- teszi, hogy a Köztisztasági Vállalat nem bocsájt elég kocsit a szállítás rendelkezésére, emiatt a külső kerületek zöldségellátásában zavar mutatkozik. Ezenkívül a ZÖLDSZÜV még mindig nem teljesíti eléggé a kiske- kereskedelem rendeléseit. — Emiatt a földműves«szövetke- zeti standok áruellátása hiányos. Ha jön is árujuk 9— in órára kerül ki a piacra, amikor már a vásárlás zöme megtörténik, tehát árszabályozó szerepe a felhozatalnak nincsen. A földművesszövetkezetek áruja nem elég választékos. Zöldárut alig küldenek.

Ezért a városi tanács felhívására a szövetkzetek járási központja tervbevette, hogy Szolnok választékosabb áruellátása érdekében egy felvásárlót állít be. A városi tanács megállapodott a szandaszőllősi Vörös Mező TSZ- szel, hogy a piacon elárusítóhelyet létesít.

A másik levél is eredményekről ad számot. Például az elmúlt két napban mintegy 30 mázsa sóska, 10—12 ezer fej saláta, 7—3 ezer csomó retek került a szövetkezetek utján eladásra a szolnoki piacon. Ezután a levél a következőket írja:

..Szükségesnek találtuk volna, ha a Néplap szerkesztősége foglalkozik az április 14. számban megjelent, a Szolnoki Kiskereskedelmi Vállalat által tett felajánlással is, amelyben Simon elvtárs örömmel üdvözölte, hogy közvetlenül a szövetkezetektől és az állami gazdaságoktól szerezhetik be a zöldséget és a gyümölcsöt és így biztosítani tudja az ellátást. Ezt a felajánlását a Szolnoki Kiskereskedelmi Vállalat nem teljesítette. Nem teljesítette azért, mert nem használta ki eléggé a felvásárlási lehetőségeket, nem elég merészen rendeli az árukat, így nem tudja a város ellátását sem mennyiségben, sem választékban biztosítani.“

Mind a két levél tartalmát örömmel közli a szerkesztőség. Azonban van egy megjegyzése: a városi tanács kereskedelmi osztálya, a ZÖLDSZÖV és a Szolnoki Kiskereskedelmi Vállalat között nem lehet nagy az egyetértés és az együttműködés. Ez derül ki a két levélből. Tehát az a feladat, hogy ezt az együttműködést szorossá és aktívvá tegyék, mert csak ennek a három szervnek közös jó munkája biztosíthatja a város zöldség- és gyümölcsellátásának zavartalanságát, a spekuláció kiszorítását.

JÓLESŐ CSALÓDÁS

A Ikonyodott. Valaki kopog" tatot t a szerkesztőségi szoba ajtaján.

— Tessék,

Magastermetű, kék mumkamhás férfi lépett be. Ahogy levette sapkáját, végigsimított ősz szálakkal vegyülő haján, udvariasan- megköszönte a felkínált széket s gyorsan leült. Röviden bemutatkozott:

— Csabai János vagyok. Szolnokon, Hajó-utca 6. szám alatt lakom, a Járműjavító V1I/B. osztályán dolgozom, géplakatos is vagyok, motor-szerelő is, ahe-gy a munka megkívánja.

— Mi járatban van az elvtárs?

— Ne haragudjon, hogy ilyen későn zavarom, de csak munkaidő után van alkalmam saját dolgommal törődni, azazhogy: ahogy vesz- szük az én ügyemet — kezdte sietősen s a következő szavaknál már érezhető'volt: ilyen szenvedéllyel csak az tud beszélni, akit nagyon-nagyon fűt egy érzés, valami nagyszerű gondolat.

— Van egy újításom. Hogy jó, amellett kezeskedik sokéves szakmai g vakodat cm és saját kísérleteim. El is ismerik mindenütt, ahova csa.k fordulok. Igen udvariasan meghallgatnak, egyetértenek, csak az újítással nem történik semmi...

Itt van a zsebemben — hú- * zott elő egy újságpapír csomagot. amiből két darab pompásan megmunkált acélgyűrű csillogott ki... Dugattyűgyűrűk. traktorba valók. Meghosszabbítják a gépek élettartamát. Évekre kitolják a heoaerfúrás határidejét és ami igen lényeges: helyben, a gépállomáson kiönthető, beszerelhető, nem kel] messze városokba költségesen, hosszú napokon át szállítani a traktort s hetekig várai, míg csiszolt hengerrel visszaérkezik . -.

— De nem nyugszom bele elvtárs. nem engedem, hogy se előre, se hátra ne jusson újításom ügye.

Ha itt sem segítenek, akár Rákosi

clvtársig is elmegy'etk..,

Három hivatalos levél bizonyítja, hoev az újítás megjárta már a Földművelésügyi Minisztériumot is. Csabai elvtárs — az egyik levél toousága szerint személyesen 1s f°nt volt, bemutatta a dugattyú- gyűrűket. Ott szakemberek is megvizsgálták s ennek eredményekép- nen értesítették a Szolnok megyei gépállomási igazgatóságot, ho-gy jelöljenek ki Csabai elvtársnak egy '■'raktor állomást, ahol az újítást bemutathatja...

— Nincs le-verőbb az ember számára, mint mikor többéves igyekezete kátyúba jut — panasziko- dott a géplakatos. — De niem hagyom annyiban.

A vendég felállt, így még nagyobb hévvel tudott beszélni.

És az egyszerű munkás kurta mondataiból valóságos történelem alakult. Megyénk gépesítésének törté nelime.

4 9 4 7. Zagyvarékas határában

’ mint a földművesszövetkezet gépésze csépel egy rendkívül beteg traktorral.

Repülnek a búzakévék, ragyog a gépesek barna izmain a verejték és szürke törekporral vegyest csordogál az ing alá. A háborús esztendők kérges kukoricakenyere után új kenyérnek valót csépelnek a parasztok. Az emberekben még ott lappang a háború fáradsága, a gép is erőlködik. Egyszeresek felbődül a traktor s mln-tha jajgatná: „Nem bircm tovább!“* — bántó kopogássorozattal leáll a motor, elhallgat a gép.

Az emberek kétségbeesetten néznek egymásra. Mi lie-sz? Hogy lesz kenyér? Más traktor nincs se közel, se távol. Mit tud csinálni az ösztövér gépész, aki maga is csupa csont-bőr s eddig is majd felemésztette magát, hogy a gépet üzembetartsa.

Bizony Csabai János szívverése is elállt. Itt neki kell valamit csinálni, ő a szakember. Jó, jó, szakember. Tudia, ho-gy ki kef ott végleg a henger, azért nem lehet, már megterhelés nélkül se beindítani a traktort. De hova az isten átkába mennének hengert, csiszo-ltaíni? Hol van arra vonat vagy más jármű? Hol van rá pénz, amiért megcsináltathatná hirtelen a földműves- szövetkezet?! És... és egyáltalán lehetetlen most innen a határból, az asztagok mellől elvinni a gépet.

Dúsan karikázot/t haza aznap

u éjjelre Szolnokra, Otthon le sem feküdt. Izgatottan járkált leiek egyik cigarettát szívta a másik után, s amit addig mcim csínéit, még pálinkát i.s ivott, hogy ne nyomja az álom. Már azon a határon volt, hogy összeesik a fáradságtól, mikor még egy utolsó próbát tett. legfontosabb része most a traktornak a henger, benne a dugattyú, képzeletében pcntról-pcmíra kísérte, hagy kopott oválissá a henger belső felülete, miért ütközik a dugattyúgyűrű a káros térnek és miért kotyegósodott meg a du- gattyúgyűrű.

Eljött a reggel, rémségesen fáradt volt már, sütött a nap hét ágra, de a gépész didereett. E/t '■sak bőre érezte, mert őt magát, 'üzelte az ötlet, amit kigondolt. Ki sietett Rékasra. megmérte a henger s a dugattyú adatait s a gyár ból érkezett uj gyűrűvel sietett vissza Szolnokra. Itt háromfajta művelettel, vágásmóddal átalakította a dugattyúgyűrűt, utána rohant ki újból a határba. Beszerelte az alkatrészt s negyedóra múlva ment a traktor. A cséplést elvégezte.

Még az év őszén mélyszántást csinált egy másik kivénhedt traktorral. Az is leállt. Ismét alkalmazta az újítást s utána még három éven keresztül ment a traktor, csupán dugattyúgyűrűt kellett rajta cserélni.

Ilyenek voltak a szegénység nehézségei.

Az elmúlt év őszén szinte ” mint nap olvasta az újság ban: anyaghiány, alkatrészhiány, a rossz javítás miatt hol az állami gazdaságban, hol a gépállomáson leálltak a traktorok. A gépjavító túl volt zsúfolva munkával. Hogyne, hiszen több mint ezer darab traktort kapott rövid évek alatt a megye mezőgazda- dasága s a feszített munkákban bizony túlgyorsan következtek a javítások. De ezek már a fejlődés nezhézségei voltak.

Csabai elvtárs 4 óra után sokszor nem ment haza a Járműjavítóból, hanem kibiciklizett egyenesen a határba. Hallgatta a trak torok, vontatók zúgását. Füle legtöbbször észrevette, ha baj volt a hengerrel.

Majd munkaidő után egy-egy kicsit bent maradt az üzemben, esztergályozott. csiszolt. mért. számítgatott. Hol ezzel, hol azzal a szaktárssal szállt vitába a dugattyúgyűrű érdekében s mikor technikailag rendben lett minden, megírta levelét a Földművelésügyi Minisztériumba.

És most itt vagyunk a szerkesztőségben. Csabai beszél. mm órcius 25.én voltam a 'répái,lomási igazgatóságon. Egri főmérnök elvtárs már azzal fogadott, hogy megkapták az értesítést az FM-ből. Mivel jönnek a felszabadulási előkészületek, sok munkájuk van, menjek majd azután. Rendben van, mentem április 4. után. Behívatta Fiié elvtársat a szolnoki gépállomásról s megbízta, hogy öntse le

az általam előírt módon a gyűrűket egy generálozásra ítélt traktorhoz. Két-hárcm nap múlva kellett újból kimennem, hogy beszereljem a dugattyúgyűrűket.

— Ki is szaladtam munkaidő után. Filó és Németh elvtárssal beszélgettem. Hamarosan tudomásomra adták, hogy a gyűrűket leönteni nem tudják a gépállomáson, mert erre fedezet nincs, így esetleg saját költségemen csináljam meg. mivel egy újítást készen szoktak elfogadni.

Zsákutcába jutottam!

* i

Ez néhány nappal ezelőtt c történt. Pénteken éppen készültünk feljegyzéseinkkel felkeresni a gépállomási igazgatóságot és magunk restelkedtünk azon, hogy a mezőgazdaság szocialista átszervezésében, gépesítésében élenjáró megyében ennyire közömbös egy újítás megvalósítása.

A kilincsen volt a kezünk, mikor kívülről is nyitották az ajtót. Csabai János jött. Kezében az írás, rajta Bozsik elvtársnak, a gépállomási igazgatóság vezetőjének aláírása. A szöveg arról szól, hogy Csabai János, a Járműjavító lelkes munkása a szolnoki gépállomáson minden segítséget megkap az újítás alkalmazásához.

Csabai elvtárs megígérte, be is szól hozzánk, ha a dugattyugyű- rűk beszerelésére kerül a sor. — Okvetlenül legyünk ott a kipróbálás felemelően izgalmas perceiben;

Feltétlenül ott leszünk. Hiszen soha még ilyen jól nem esett, hogy „csalódni“ kellett s egy bíráló cikkel kevesebbet kellett írni;

Tóth IstvA»

I