Szolnok Megyei Néplap, 1955. május (7. évfolyam, 102-126. szám)

1955-05-08 / 107. szám

6

SZOLNOKMEGXE1 NÉPLAP

1936 május 8.

A SZOLNOKI FÜTŐHÁZ LEGJOBBJAI KÖZÖTT

Két hónapja sincs még, hogy a Szolnoki Fűtőház dolgozói jó munkájuk jutalmául elnyerték a Minisztertanács és a SZOT vándorzászlaját. Emellé most újabb kitüntetést is kaptak, az élüzemjel- vényt, a negyediket ez alkalommai. Az üzem derék brigádjai, szakmunkásai, műszaki gárdája szerezték meg a győzelmet s azóta is azon dolgoznak, hogy sikerrel végezhessék el az első félév feladatait, és továbbra is megtarthassák kitüntetéseiket, a legjobbnak járó vándorzászlót és az élüzem jelvényt

Takarékos emberek

Ragyogóan tiszta mózdony halad ki a Fűtőkázbói. Egy délelőtti személyvonat továbbításához rendelték. Ézsiás Kálmán vezeti a gépet, két fűtője: Vincze János és Fcseld Ferenc dolgozik mellette. Jól előkészültek az útra. rendbe- tették a gépet s az olyan tiszta, hogy nyugodtan végighúzhatná kezét rajta bárki, nem lenne piszkos tőle, '

Ez a brigád olyan emberekből áll, akik szeretik, becsülik a gépet. Több karbantartási és tisztasági versenyt nyertek már meg. A rendszeres ápolás, javítás segítette őket a gazdaságos munkában. Át- ■ ’ágas 14 százalékos szénmegtakarí- tással dolgoznak. Ez azt jelenti, hogy pl. április második felében minden útjukon megtakarított szénnel vitték vonataikat;

Aki nem rejti véka alá tudását

Olajos, kormos ember bújik elő az egyik mozdony alól: Zel-enka Mátyás mozdony lakatos. Állandóan sztahanovista szinten dolgozik, emellett kiváló minőségű munkát is végez. Sokéves tapasztalatát, szaktudását megbecsülik az üzemben, s többen vallják őt tanítómesterüknek. Zelenka elvtárs olyan

ember, aki sohasem sajnálja a fáradságot arra, hogy a fiatalabbakkal foglalkozzon. Sokat mondja, ha ők kiöregszenek, akkor is kell a jó lakatos a Fűtőháznak.

A „keze alól kerültek ki“ olyan jó munkát végző munkások, mint Hegedűs Menyhért és Csábi Béla. Mikor őket kinevelte, egy újabb fiatalembert választott tanítványnak, Simon Ferenc másodéves ipari tanulót. Most őt képzi, oktatja igen jó eredménnyel.

20.000 forint önköltségcsökkentés

Kovács Antal művezető a „futó- javítók“’ gazdája. Ez a részleg a futóképes mozdonyok egy-kétórás javítását végzi. E munka irányítása nem kis feladatot jelent. — Senki sem tudja előre, hogy hány gép szorul a műhelybe és mit kell rajta javítani. Néha egyszerre fut be 4—5 gép is, melyeknek kisebb- nagyobb hibája van, de mindnek sürgősen készen kelf lenni,

Kovác# elvtár«: úgv oldotta meg ezt a feladatot, hogy többféle szakképzettségű emberekből szervezett egy brigádot, amely minden. munkát párhuzamosan el tud

végezni. Ezzel a módszerrel ’— tekintve, hogy így hamarabb munkába állhatták a mozdonyok — közel 20.000 forintos önköltségcsökkentést értek el,

A patronálás

A Fűtőház életéhez tartozik, — a napi termelési feladatok ezernyi problémáján kívül — a patronálás is. E munkában oroszlánrésze van Szentendrei György elvtársnak, aki nem ismer fáradságot, ha a termelőszövetkezetek megsegítéséről, munkáscsoportok szervezéséről, műszaki problémák megoldásáról van szó. Szentendrei elvtárs, a Fűtőház büszkesége, emellett aktívan kiveszi részét a kulturmunkából is. A tánccsoport legutóbbi művészi színvonalas játékáért kormánykitüntetést kapott s ebben nagy része volt Szentendrei Györgynek is.

Távolról sem soroltuk fel még azokat az embereket, akiket üzemünk legjobbjai közé lehet számítani. Mozdonyainkon, műhelyeinkben, irodáinkban napról-napra serény munkával kovácsolja újabb győzelmeit a Fűtőház lelkes kollektívája, i Sz, J.

A Kiskereskedelmi Vállalat dolgozói nyerték a május 1-én legszebben felvonuló üzemnek kitűzött vándorzászlót

A szolnoki városi pártbizottság és a városi tanács vándorzászlót alapított a május elsejei felvonuláson impozáns menetével legjobban kitűnt üzem, vállalat, vagy intézmény számára. Az ünnepség után nehéz dolga volt a bíráló bizottságnak, hiszen az első díjra igen sok esélyes volt. A különböző vélemények meghallgatása után úgy döntöttek, hogy a vándorzászlót a KISKER-nek adják, amely legszebb, legfegyelmezettebb, látváÜdvozoljük a Tisza Cipőgyár és a Tiszameníi Vegyiművek kitűnt eteti feit

A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa kitüntetéseket adományozott iparunk legjobbjainak, s megyénkben is több kiváló munkás és műszaki vezető érdemelte ki a nagy megtiszteltetést.

A Martfűi Tisza Cipőgyár igazgatója, Ács Antal elvtárs jő szervező és irányító munkával nagy eredményekhez vezette üzemét, mely egymásután hódította el az ország legjobbjainak járó kitüntetéseket, mint a Minisztertanács és a SZOT vándor- zászlaját, a felszabadulási serleget, az élüzem címet

Érdemei elismeréséül Ács Antal elvtársat az Elnöki Tanács a „Szocialista Munkáért Érdemérem“-mel tüntette ki.

A Tisza Cipőgyár dolgozói közül Bognár Julia segédművezető, Furka László snittvágó és Márton József snlttvágó a „Munka Érdemérmet“’ kapták.

A Tiszámén« Vegyiművek főenergetikusa, Tóth Ottó a „Munka Érdemérem“* kitüntetésben részesült.

A megye dolgozói üdvözlik kitüntetettjeiket, s további harcos munkájukhoz sikert, erőt, egészséget kívánnak.

nyos menetével kivívta a dolgozók tetszését.

Igen esélyes volt a cukorgyári célgazdaság is, nem sokon múlott, hogy nem az került az első helyre. Kitettek magukért a többi üzemek is. Közülük többet — így a Bútorgyárat, Járműjavítót, a Vegyiműveket, a Víz- és Csatomaműveket, a gépállomást és az Alcsiszigeti Állami Gazdaságot —■ dicsérő oklevéllel jutalmazzák;

A verseny élenjárója

POLGÄB ISTVÁN, a Mezőgazda- sági Vízépítő Vállalat gépcsoportjának szerelője jó munkával veszi ki részét a mezőgazdaság megse- segítéséből. Átlagos teljesítménye meghaladja a 140 százalékot.

»«»♦♦»♦»♦♦<♦♦♦♦♦♦♦>«»»♦♦♦>♦«♦«»»..............................................................

Anyám, óh anyám ...

Anyám, <Sh anyám, arcodon már nagyon sok a mély barázda, mert odalibbentette a port a vergődő nagy libáit szárnya, mikor koppasztottad őket és sárga tollúk egy ócska fürdőkádba tépted, derekad Is nyilallik a hajlongástól és meginog két bizonytalan térded ... Anyám, sima homlokodon megnőtt a ránc, barna bőrödben a szálka, míg tollat gyűjtögettél nyaranta a dunnába és a kispárnába.

Anyám, a hangod !s megfakult a kerekes roécka mellett,

míg sodortad, sodortad a szálat, de az őrsé csak éjfél felé telt meg

fonállal. Mindenki aludt, de Te a kenderszöszt is összesöpőrted még,

odanéztél a sárga ágyra s megigazítottad négy kisgyermek fejét,

a Kacort Is kihajtottad, a tyúkólat is lakattal bezártad,

s akkor, csak akkor hunytad le sietve lámpafénytő! hunyorgó szemplüádat.

Anyám, a lábad is régen vtszeres már és kék bogok dagadnak rajta, hiába húzogatod és hiába nyomkodod áztatod hideg és me.eg vízben is felváltva, mert megcsípte a dér a fütetlen kis konyhában.

Anyám, fájnak, már nagyon fájnak a lábaid,

mert sokat futottál a kemencéig, a bölcsőtől a katlanig.

Anyám, őh anyám, néha már lassul !s a lélegzeted,

mert fárad a gyengülő szív s ha valami van a kezedben, le.es.zcr

finom járomcsontod körül verejték szivárog,

míg a nyitott ablakon a friss levegő be nem árad.

Igen anyám, nehéz tüdődnek az ősz, a hosszan borongd ég, mert lánykorodbau elszaladtak a lovak s átment rajtad az aratőgep

Anyám, őh ■ anyám, a kezed, a két áldott kezed Is kirepedt, mivel annyi sajtot nyomtál és sütöttél annyi kenyeret, fejéskor kented ugyan zsírral — a tehén tőgyéről oda Is ragadt, de a zsákvarrőtűtől és a kapanyéltől már örökre f;y kérges marad.

Anyám, őh anyám, elnyűtt két kezeden a bőr, hogy megkeményedett, mert mindig Te tisztítottad a cipőt és sikáltad télen Is a Jéghideg követ.

Csak a hajad, anyám, a hajad, az holléteket« maradt,

annak nem ártottak a telek, sem huszonkilencben a nagy havak,

és a lelked, a lelked az őrökké sugárzik, mint kövek közül a gyémánt.

a lelked az nem Ingott meg soha s ha valaki most belédlát, ,

tudja, ez a lélek igazából sohasem engedett.

Ebben hasonlít Rád és ezért szelet kimondhatatlan minden gyermeked .. .

ASZÓDI IMRE.

»•HHUtHumHHHmij ................................................................................................................................................................................tinin

NE

MZETKÖZI SZEMLE

Gyors mozgásban a nemzetközi élet. Az eseményeik zsúfolódik és sűrűnek látszik a legközelebbi hónapok „programraja“ is. Oél-Vietnam fővárosában, Szaigonban hetek óta szabályos polgár- háború dúl és a helyzet pillanatnyilag zavarosabb, mint bármikor, Bonnban letétbe helyezték a háborús párizsi egyezményeknek Nyu- gat-Németország további megszállását szentesítő okmányait. Londonban véget ért a három nyugati hatalom szakértőinek értekezlete a négyhatalmi találkozó kérdéséről. Eközben bíztatóan folynak az osztrák államszerződés megkötésére irányuló bécsi tárgyalások, megkezdődött a közvetett diplomáciai érintkezés a távolkeleti helyzetről és Tajvanról elhangzott Csou En-laj javaslat ügyében, Nyugatról nyilatkozatokat hallunk a négyhatalmi találkozó szükségességéről és május 11-én Varsóban kezdetét veszi a Szovjetunió és az európai népi demokratikus országok képviselőinek tanácskozása. I

Csak a legfontosabb eseményeket ragadtuk ki. Ez a puszta felsorolás is elég világos képet ad arról, hogy milyen sokrétűen, milyen sok szálon keresztül, s milyen különböző területeken folyik napjainkban a küzdelem a béke és a háború erői között.

A történéseknek ebből a rengetegéből két kérdést ragadunk most ki. Mindkettővel vezető helyen foglalkozik a nemzetközi sajtó, s mindkettő sok tekintetben híven tükrözi a mai külpolitikai helyzet alapvető vonásait,

Ä négyhatalmi tárgyalásokról

A négyhatalmi tárgyalások kér dése kétségtelenül a nemzetközi élet előterébe került és nem alaptalan az a remény, hogy ezekre a ‘ ’ rgyalásokra sor kerül majd. Ahhoz) azonban, hogy idejében kerüljön sor ezekre a tárgyalásokra, á e tárgyalások pozitív eredményt :s hozzanak, a nemzetközi béke- erőknek és a feszültség enyhítését kívánó nemzetköri közvéleménynek még hangosabban kell hallatnia szavát, s az eddiginél éberebben kell figyelnie a nyugati politikusok megnyilatkozásaira. Alig múlik el ugyanis olyan nap, ame- 'ven Londonból. Párizsból, Wa- 'hingtontoól ne hangzana el az a kijelentés, hogy a Nyugat kész a Tárgyalásokra, helyesli a négyha- ■ almi találkozó gondolatát stb. Kü- .ouösen Angliában szaporodtak el

az ilyen hivatalos kijelentések. A jószándékú újságolvasó csodálkozva vetheti fel a fejét: vajon mi történt az angol konzervatív kormány tagjaival, hogy szinte mun- kamegosztásos alapon állnak fel a parlamentben, vagy valamelyik vidéki választókerület gyűlésén, hogy állástfoglaljanak a négyhatalmi tárgyalások mellett? Sőt a hét közepén a nyugati hírügynökségek azt a hírt röppentették fel, hogy az angol külügyminiszter május 8-án Párizsban javasolni fogja amerikai és francia kollégájának: a Szovjetunióval tervezett négyhatalmi értekezlet „a négy kormányfő tanácskozásával kezdőd- jék.‘! ......... * ' i

Eddig rendben is van a dolog, hiszen nem kétséges, hogy eziek a megnyilatkozások jelentős részben

a nemzetközi békeerők, a nemzetközi közvélemény követelésének hatására, a Szovjetunió politikájának eredményeként születtek meg. Van azonban ezekben a futószalagon gyártott színpadias és drámai kijelentésekben egy veszedelmesen negatív elem is, s erre különösen fel kell figyelnünk. Angliában május 26-án választások lesznek és az angol kormány e közelgő választásikra függesztve tekintetét, meg akarja most nyergein! az angol tömegek békevágyát. „Az angol kormány diplomáciai tevékenységében — írja a francia AFF londoni tudósítója — a május 26-i választások is nagy szerepet játszanak, s a kormány Edent „mint a béke és megbékélés emberét“ igyekszik szerepeltetni,“ j Ugyanez a választási hátsógondolat lelhető fel a kormányfők találIcozőjáról világgá kürtőit angol tervekben is. A jobboldali News Chronicle diplomáciai tudósítója ezekről a terveikről írva emlékeztet arra, hogy 1953 május 11-én Churchill is legmagasabb fokú találkozót hirdetett és ezt a gondolatot idén, márc. 29-én is felvetette. „Eden akkor — mutat rá az angol lap diplomáciai tudósítója —1 nem osztotta Churchill véleményét, de a választások kiírása óta, most már mint miniszterelnök, megváltoztatta álláspontját,“

Ha tehát az előjelek többségükben kedvezőek is egy négyhatalmi találkozó összehívása szempontjából, ebből még semmikép sem következik, hogy a nyugati államférfiak valamennyi kijelentését „név- értékén“' kell vennünk. A választási ígérgetések, a tömegek becsapása — szerves része a kapitalista erkölcsnek,

Francia—amerikai pozícióharc Dél-Vietnamban

Amikor ezeket a sorokat írjuk, a a zavaros dél-vietnami helyzet ku- száltabb, mint a megelőző hetek során bármikor. A délvietnami fővárosban, Szaigonban folyó harcok pillanatnyilag elültek. A miniszter- elnök csapatai visszaszorították a fellázadt szekták osztagait, amely utóbbiak azonban továbbra is körülzárva tartják a várost. A miniszterelnök által Szaigonba összehívott két hivatalos kongresszus közül az egyik trónjától megfosztottak jelentette ki a miniszterelnökkel szemben álló császárt, a másik nem tudott egységes döntésre jutni és szabályosan kettészakadt. Közben a detronizált császár és az őt detronizáló miniszter- elnök továbbra is leveleket váltanak egymással, s a miniszterelnök hivatalos császári leiratként kezeli a trónfosztott császár üzeneteit, A zűrzavar tehát teljes.

A pillanatnyi sakkhúzások rövid- lélegzetű következményeinél összehasonlíthatatlanul fontosabbak azonban azok a motívumok és nagyhatalmi érdekek, amelyeknek ezek a húzások csak egyszerű tükröződései. A konfliktus mélyén az amerikaiak vietnami tervei, valamint az amerikaiak és franciák pozícióharca húzódik meg.

A washingtoni vezető körök a genfi konferencia befejezésének pillanata óta az indokínai megállapodások szabotálására és az 1956-ra kitűzött országos általános választások meghiúsítására törekednek. Céljuk az, hogy Dél- Vietnamot bázissá építsék ki a népi Kína és a Vietnami Demokratikus Köztársaság ellen. Terveik keresztülvitelére egyik vietnami ügynöküket Ngo Dinh Diem-et ültették a miniszterelnöki székbe.

Ugyanakkor kíméletlen hadjáratiba

kezdtek a franciák délvietnamd pozíciói ellem és nyíltan azt követelik, hogy a francia gyarmatosítók törődjenek bele délvietnami érdekeltségeik feladáséiba. Itt a mai szerteágazó konfliktus gyökere., ' ' '■ )

A már idézett News Chronicle párizsi tudósítója a következőkben jellemzi a délvietnami helyzetet: „Miközben Vietnám (Dél-Vietnám) teljes zűrzavarban tántorog, egyre inkább valószínűtlenebbé válók, hogy meg lehet-e menteni ezt az országot, mert már csak tizennégy hónap van hátra a sorsdöntő választásokig, amelyen elválik, mimilyen kormánya lesz az egyesített Vietnámnak. A dolgok mai állása azt mutatja, hogy a kommunista Vietminh fölényesen fog győzni Dél-Vietnámmal szemben, aljol az antikoinmunista vezetők nem érnek el egyebet, mint elkeseredett belső vívódásokat.,, Ugyanekkor ebben a kérdésben a legélesebb ellentétek vannak a franciák és az amerikaiak között.“ így, ilyen előzmények után alakult ki az a sajátos helyzet, hogy amíg az amerikaiak Diem miniszterelnököt, addig a franciák, ha nem is nyíltan, de titokban az ellene forduló szektákat támogatják. A dél vietnámi nép pedig — miközben gyűlölettel és megvetéssel tekint az amerikai bérenc Ngo Dinh Diemre s tőle idegennek érzi a franciák által támogatott reakciós szekták harcait — várva-várja azt a napot, amelyen alkalma nyílik szavát hallatni. Azt pedig még a News Chronicle sem tudja tagadni, hogy ez a szó ki mellett fog elhangzani,

Korolovszky Lajos,

< '

i

á

Diácia Ade lankám !

Végh Mária V. osztályos pajtás, a szolnoki Beloiannisz-úti iskola úttörője írja: Drága Édesanyám! Az év legszebb hónapja május. Ekkor nyílnak a virágok. Sűrű levelek között fehérük a gyöngyvirág, a kert végében illatozik az orgona. A tavaszi szellő meglibbenti a tulipán piros harangját.

Az anyák megérdemlik, hogy az év e legszebb időszakában, május elején ünnepeljük őket. Különösen Te vagy méltó erre Édesanyám! Mennyit küzdöttél értem, amikor még csecsemő, örökösen síró-rívó kisgyerek voltam. Csak neked volt türelmed megvigasztalni, könnyeimet letörölni. Nagyobb koromban is Te gondoztál. Fésültél, öltöztettél, elaltattál, Később is mennyi türelemmel hallgattad meg az óvodás kislány panaszait. Ha elestem, felemeltél, mindig mellettem voltál. Mikor iskolába kerültem, mekkora buzgalommal magyaráztad estéken át a betűk titkát. Elsős koromban nagyon sokat betegeskedtem. Hányszor virrasztóitól éjszakákat ágyam mellett! Ha szenvedtem, a te fájdalmad talán nagyobb volt az enyémnél is Mikor pedig édesapám meghalt, Te vetted váltadra a család gondját Mennyit szenvedtél, küzdöttél! S mennyit dolgozhattál, amit én nem is vettem észre.

Most, hogy már „nagylány” vagyok, segíteni akarok neked. Köszönöm, hogy annyi időt, fáradságot fordítottál rám! Köszönöm a sok anyagi áldozatot, amit értem hoztál. Igyekszem, hogy jóságommal, szorgalmammal gondjaidat köny- nyitseiru

Szerető gyermeked: Marta