Szolnok Megyei Néplap, 1955. május (7. évfolyam, 102-126. szám)
1955-05-31 / 126. szám
1955 május 31 i 5ZOLNOKMEGVE1 NÉPLAP 3 Miért emelkedett a széna-rendsodró önköltsége a Mezőgépgyárban Tőíimak evemi, fürdeni A Törökszentmiklósi Mezőgazda- sági Gépgyárban 1953 óta 20 százalékkal emelkedett a széna-rendsodró gyártási önköltsége. Hogyan lehetséges ez? Az elmúlt két év alatt új, modern gépekkel bővült az üzem gépparkja, tökéletesedett, egyszerűsödött a gyártási technológia, javult a munka szervezettsége. Két év alatt sokat emelkedett a munkások szakmai tudása és gyakorlata. Ezt bizonyítja, hogy 1953-ban huszonnyolc sztahanovistája volt az üzemnek, jelenleg hatvannyolc és rajtuk kívül nyolcain .,A Gépipar Kiváló Dolgozója’1 kitüntető jelvényt viselik. Mindezek a kedvező tényezők megmutatkoznak a teljesítményszá- zalékbán. A gyár jelenlegi átlagteljesítménye: 145. Ez annyit jelent, hogy a munkások többsége 150 százalékon felül teljesíti no - -»áját. És ez csakugyan így is van, mert a szerelő-lakatosok 180—190, a kovácsok 200 százalék felett dolgoznak; Akkor hol a hiba? Ott, hogy a magas százalékok mögött nem áll megfelelő termelés Tehát növekedett a teljesítmény- százalék, de ezzel arányosan nem nőtt a munka termelékenysége. Fellazult normák. A kovácsok és a szerelő-lakatosok statisztikai normák alapján dolgoznak, amely tudvalevőleg sohasem fedi pontosan az egy-egy munkadarabra fordított időt. Ezeknek a statisztikai normáknak a legtöbbje 1952 óta van érvényben. Ez idő alatt pedig nemcsak a szaktudás növekedése, a technológia leegyszerűsítése, a munka jobb megszervezése folytán lazultak fel, hanem tudatos normaiazítás révén is Erre egy-két példa: Minden szerelő-lakatoshoz egy- ■ egy kiszolgáló segédmunkás tartozik. Az utóbbi két évben ezek a beosztott segédmunkások úgy elsajátítottak az összeszerelést, hogy munkaidejük nagyrészében lakatosként dolgoznak, tehát a lakatosok százalékát növelik. Ez olyan normalazítás, amelyet az üzem műszaki vezetői elnéztek, de akad olyan is, amelyet ők támogattak. A széna-rendsodró kúp-fogaske- rókházának összeszerelésére az eredetileg megszabott normaidő 272 perc volt. Az itt dolgozók panaszkodni kezdtek, hogy ezzel az idővel „nem lehet keresni’'. Erre a műszaki vezetők száz perccel megemelték a ráfordítási időt. Ma a szerelő-lakatosok a kúp-fogaskerék összeszerelésénél, 180 százalékot teljesítenék. Egy példa a kovácsoktól: A széna-rendsodrók hosszanti főtartójának egyengetését azelőtt kézi erővel egyengető asztalon végezték. Akkor ebből átlag öt darab készült egy műszak alatt. Most ugyanezt a munkát készülékkel végzik és nyolc óra alatt nyolcat csinálnak belőle. Tehát ennél a műveletnél 60 százalékkal nőtt a munka termelékenysége. Ilyen és hasonló munkaegyszerűsítésekből keletkezett a kovácsműhely kétszáz százalékon felüli teljesítménye. Tehát itt is a hatvan százalékos termelési növekedésnél sokkal nagyobb mértékben nőtt a teljesítmény-százalék. Nincsen kellő ösztönzés. A széna rendsodró összeszerelési munkájánál a lakatosok jelenleg 140 százalékos átlag-teljesítményivel dolgoznak. A műszaki vezetők szerint most azért csak 140 százalék az átlagteljesítmény, mert hó vége van, az előirányzott szériával 1—2 napon belül végeznek. Tehát a szerelőlakatosok visszatartással dolgoznak, ahogy Karákas Miklós művezető kifejezte: „minden különösebb megerőltetés mél- kül.‘‘ Ninden különösebb megerőltetés nélkül.. i Tehát a laza normák odavezettek, hogy egyáltalán nem ösztönöznek már a magasabb teljes ítmény ek elérésére. Ahol laza a norma, ott a munkásnak nemcsak a keze lassú, hanem megszűnik az az ösztönzés is, hogy új fogásokon, új termelési módszereken törje a fejét, tehát növelje a munka termelékenységét. Ennek az igazságnak legmeglepőbb példája az újtíások nagyarányú visszaesése. Vessük össze a két negyedév elfogadott újításainak értékét. 1954 I. negyedév: 1,772.745 Ft. 1955 I. negyedév: 47.687 Ft. 1954 I. negyedévében volt egy csaknem egymillió forintos újítás, Ha ezt leszámítjuk, mint ritka esetet, akkor is csaknem hétszázezer forinttal csökkent egy év alatt a bevezetett újításokból származó megtakarítás. Bérfeszültség Már írtuk, hogy a normalazulás egyik alapja a statisztikai norma. Az üzem dolgozóinak 45—50 százaléka eszerint, 45 százaléka pedig a műszaki norma alapján dolgozik. A műszaka normák is természetesen lazultak, csak nem olyan mértékben, mint a statisztikaiak, amelyek alapján a szerelőlakatosok, a kovácsok, a betanított munkások dolgoznak. Ez a tény pedig bér- feszültséget szül az üzemben. El kell ismemii, hogy az esztergályos, a szerszámlakatos munkája sokkal több műszaki tudást követéi, igényesebb, mint a szerelőlakatosé, vagy különösen a betanított munkásoké. Az esztergályosok, a szerszámlakatosok keresete ezzel szemben nem egyszer alatta marad a szerelőlakatosokénak, de minden esetben átlag eigy forinttal alacsonyabb, mint mondjuk a hidraulikus présnél dolgod betanított segédmunkásoké. Ezért fordulhatott elő, hogy az egy üli segédmunkás annak a művezetőnek, akihez a hidraulikus prés tartozik, száz forintot „ajánlott fel“, hogy ezen a munkahelyen dolgozhasson Hetek óta töröm a fejem Amikor ezekről a jelenségekről a gyár egyik legjobb sztahanovistájával, Nádas Bertalan kovácscsal beszélgettünk, aki öt éve dolgozik az üzemiben, ezt mondta: — Én kismesternél tanultam. A rajzot is itt ismertem meg. Ha visszatekintek arra az időre, amikor beléptem az üzembe, látom hogy szaktudásban mennyit fejlődtem. Am.kor még gondolni se mertem arra, hogy majd 200 százalékon felül teljesítek. Most itt tartok. Ez úgy van, hogy mikor az ember kap egy új munkát és megmondják,- mi a normája, mindig szívja a fogát, talán káromkodik is a normásokra, hogy olyan alacsonyra vették a ráfordítási időt. $ A partok szállongó fürtjei hónap, az ember » hívnak evezni, fürdeni, susogva szól a fák haja: jöjj, vár az evezős-tanya. Aztán egy-két belejön, kialakítja a fogásokat, újít, észszerűsít — és megszűnik a panasz. Szóval el kell ismerni, hogy ■minálubk az utóbbi Időben minden fejtörés nélkül igen magas teljesítményt értünk el, ez pedig nem egészséges dolog. A gyárban nemcsak Nádas Bertalan gondolkodik így. így van például Karakas Miklós, a szénarendsodró lakatosainak művezetője, akivel az önköltség alakulásáról beszélgettünk. — Hetekig törtem a fejem ■— mondotta, — hogy miért emelkedett az önköltségünk. Végül rájöttem, hogy fő halba a normák nagyarányú lazulása. Ezt pedig szerintem fel kell számolni, mert ha nem teszünk el'ene, akkor önköltségeink az egekig nőnek. Igaza van Karakas Miklósnak, A Törökszentmiklósi Mezőgazda- sági Gépgyár mezőgazdaságunk gépellátásának egyik bázisa. Gyártmányai nemcsak hazánkban ismeretesék. Az üzem munkásai büszkék arra, hogy tárcsás boronáik, kultivátoraik, kukoricamorzsolóik, a kiírtai és az északkcreai parasztokat is segítik hazájuk virágzó mezőgazdaságának megteremtésében. Éppen ezért nem közömbös gyártmányaink önköltségének alakulása. A drágán gyártott, munkagépek drágítják a mezőgazdasági termelést és — mivel mi szerződésileg megszabott áron szállítunk, — növelik azoknak a nyersanyagoknak az árát is, amelyeket a gépekért külföldről cserébe kapunk. Az önkö tsőgnövelkedés tehát végső soron a munkásosztályra üt vissza, hiszen, ha kevesebbet gyártunk és drágán, akkor feléljük tartalékainkat, nem tudjuk fejlesztem népgazdaságunkat, ez pedig a reálbérek, az életszínvonal csökknéséhez vezet. Ezért van igaza Kanakas Miklósnak. Tóth Kornél Nézd, az a karcsú lány-alak virággá nőtt e fák alatt s míg haján egy levél remeg, övig a vízbe belemegy. A karcsú ág is úgy súg, úgy eseng Gyertek, a maszatos fűzfa-vessző A szandaszöllüsi Vörös Mező Tsz csatlakozott a 30 mázsás kukoricatarmelési mozgalomhoz Termelőszövetkezetünk számszerű és területi fejlődése mellett fokozott gondot fordít az állami tervben szereplő termésátlagok elérésére és azok túlszárnyalására. A nem kedvező időjárás mellett a gépesítés, az agrotechnikai módszerek alkalmazása lehetővé teszi a termésátlagok növelését. Ennek érdekében a következőket tettük: Szövetkezetünk heterózis vetőmaggal 30 hold négyzetes kukoricát vetett. Ily módon biztosítottuk a kereszt-hosszirányban való művelést. Ezen belül a kukoricatáblát felosztottuk a növénytermelési brigád tagjai között egyénekre. Minden tag vállalta, hegy a részére kimért területen a leggondosabb munkát végzi. Ahol hiányosan kelt, madár, vagy rovar pusztította el a növényt, rövid tenyészidejű kukoricával pótoljuk. Kukoricáinkat keresztbe és hosszába háromszor kapáljuk és elvégezzük a termés növelése szempontjából annyira fontos gazoló kapálást is. A második kapálás alkalmával holdanként 60 kiló péti sót és egy- mázsa szemcsés szuperfoszíátot szórunk ki és beledolgozzuk a talajba. Szövetkezetünk a fentiek alapján csatlakozik a 30 mázsás kukorica-termesztési mozgalomhoz. Pege János agronómus, Szandaszöllős, Vörös Mező TSZ. Emelkedik a termelékenység a Vízügyi Igazgatóság szakaszmérnökségein Az igazgatóságunk területén is megindult versenymozgalma'k eredményei azt mutatják, hogy a dolgozók lelkesen, megértéssel támogatják a márciusi határozat célkitűzéseit. Az éves munkafelajánláson kívül május 1-re, augusztus 20-ra és november 7-re rész-vállalásokat is tettek dolgozóink. A második negyedévi tervet június 25-re, a III. negyedévi tervet, szeptember 25-re, az évi tervet pedig december 20-ra fejezik be. Tíz szakaszmérnökség párosversenyre hívta egymást. Az 1955. évre előirányzott 2,626.000 forint értékű anyag felhasználásánál 4 százalékos megtakarítást vállaltunk. Tervbe vettük a termelési terv 3 százalékkal való túlszárnyalását. Az eddigi eredmények azt mutatják, hogy mindezek nemcsak papíron lesznek meg. Eddig 5816 hold termelőszövetkezeti és 3520 hold egyéni rizstelepet, 70 hold halastavat építettünk, s ezen kívül 56 hold öntözéses szántóföldet adtunk át a termelőszövetkezeteknek. 508 hold szántó és 219 hold legelő öntözésre való előkészítése folyik most. A versen y moz g a lomban elért jó eredményeikért többen kaptak sztahanovista oklevelet és az Országos Vízügyi Főigazgatóságtól „Kiváló dolgozó'1 jelvényt. Oklevelet kaptak többek között; Czelócki János kubikos brigádvezető, Pásztor János, Rátóti László, Tóth Mihály, Orbán István, Arató Géza kubikosok. Jelvényt kaptak: Bugyi István, Török József gátőrök, Miklós István csatornaör, Kocsis Gábor munkaügyi csoportvezető, Bakó Ferenc személyzeti csoportvezető, Jancsó József vezető-technikus, Boros József bérfelelőis. Vincze Vendel Szolnok, Vízügyi Igazgatóság. csenevész ujja felkereng, megpaskol és cirógat, legyez: árnyékom ágya kellemes. fű nőtt alatta bársonyos, sövényem rejti: zord, szoros, szerelmesed arcán a pírt, ha ajka vágyó csókra nyílt. fejét megmossa nyári eső, ezer hab-gyűrű ring-ragyog, úgy várja zászlós csónakod. Seperjen hát a gyors lapát gyöngyöket a hullámon át. repítsd hajód a vízen messze s vágjon barázdát könyű teste,.i ASZÓDI IMRE Móka, játék, jókedv a gyermeknapon _ LJalló! Itt a Néplap szer- •* * kesztösége. — Itt az MNDSZ megyei szervezetétől Kengyelné. — Arra kérjük elvtársnő, mondja el, hogyan zajlott le a nemzetközi gyermeknap a megyében. — Mindenütt vidáman, jókedvvel szórakoztak! Ahol személyesen is jártam, Kunszentmártoniban pl. közel kétezer gyermek tekintette meg a bábelőadást. — Utána egész nap mókáztak, játszottak. Tiszasason moziban voltak, majd a DISZ kultúrcscportja szórakoztatta a. pajtásokat. Nevelők és gyermekek együtt töltötték a napot. Törökszentmiklóson most tartották meg az úttörő avatást. Mesterszállás és Csépa gyermekei is vidáman ünnepeltek. * J essék. A szolnoki Városi beszél. — Megkérjük Barna elvtársat, sorolja el, kik lettek a roller-verseny győztesei. — összesen mintegy százhetven 7 és 12 év közötti gyermek indult. Mind ünneplőben és úttörő ruháD1SZ Bizottságtól Barna ban. Lányok és fiúk együtt. Két korcsoport 7—IC és 10—12 évesig. A fiatalabb lányok közül első lett Sebestyén Magdolna, a fiúk közül Zimmermann Gyula. Mindketten a Kassai-úti iskola tanulói. A 10—« 12 éves lányok közül Herman Erzsébet futott be elsőnek a célba, Ö szintén a Kassai-úti iskola növendéke. A fiúk közül itt Po- zsonyi Lajos Abonyi-úti iskola tanulója bizonyult a legjobb rollis- nak. — De hisz akkor majdnem minden első dijat egy iskolába, a Kassai-útiba vittek! Bizonyára büszke is erre az iskola igazgatónőjét Hallgassuk meg öt is. * Dizony örülünk. A három ~~ első dij 3 Dia-vetítőgép. Komoly jutalmak. — Hagytunk azért a többi gyereknek is. — S mit szólnak a szülök? — Akik itt voltak, nagyon meg voltak hatva, s boldogok gyermekeik öröme láttán. Valóban nagy boldogság, hogy a mi gyermekeink élete ilyen ked- \vés élményekkel telt s hogy a gyermeknap n mindannyian velük törődtünk. Gyermeknapi pillanatkép A Cukorgyár gyermekjátszótere régen nem volt ilyen népes. Itt vannak a Vegyiművek és a Célgazdasáig gyermekei is. A kétszemélyes kis hajóhintán hatam-nyolcan szoronganak. A sergőn ,meg.., hát azt meg sem lehet számolni, csengő-bongó, mosolygó élővirágfüzér minden játékszeren. A papák komoly arccal fotografálnak, a mamák azt figyelik, melyik a legszebb apróság (nehéz kérdés), a pajtások meg azon versenyeznek, ki tud magasabbra mászni. Ez utóbbi a legfontosabb, mert van-e nagyobb boldogság az apróságok számára, mint 4—5 méter magasról, ünneplő ruhában mosolyogni le a szülőre, akik most az egyszer nem hangoztatják, hogy „nem megmondtam mór? ....’* Az egyik asztalnál kis kötényeket, napozókat és egyéb holmikat árulnak. A szülői munkaközösség tagjai s az MNDSZ asszonyok készítették azOkat. A bevételből a vizsgán jól szereplő nebulókat jutalmazzák majd. Megjött az üzem zenekarra is, nemsokára kezdődik a gyermekbál. A mesefilm vetítés, az uzsonna, s a játék után a gyermekekkel együtt biztosan táncraperdülnek a szülők is. Kiránduló különvonatok Az IBUSZ június hónaptól kezdődően megindítja az ország különböző üdülő- és kiránduló helyeire 66 százalékos, kedvezményes hétvégi különvonatait. —• Az első ilyen különvonat Bakoinyba, Por- vacsesnek kiránduulóhelyre indul 12-én, vasárnap. Az indulás körülbelül 3 órakor lesz, hogy a vidéki dolgozók is beérkezzenek addig. Visszaindulás aznap este kb. 7—8 órakor. A különvonat részvételi díja oda- vissza 42.50 forint. — Jelentkezni lehet a vállalatok, intézmények szakszervezeti üdültetési felelősénél, illetve az IBUSZ szervezőnél, továbbá az IBUSZ szolnoki irodájában, Kossuth Lajos-utca 20. sz. alatt, legkésőbb június 9-én, csü- törttörtök déli 12 óráig. Visszaérkezéskor rendes menetdíjú autóbusz várja a kirándulókat, amely a Vörös Csillag-úti bérházákag, iiltve a Cukorgyárig közlekedik. Szőke Albert IBUSZ irodavezető, Szolnok, Szerdán délután mutatják be a szolnoki Vörös Csillag ffimszlnbázben a Harag napja c. magyar filmet A Szolnoki Vörös Csillag filmszínház szerdán délután 2 órakor mutatja be a „Harag napja” c. új magyar filmet. A filmszínház a pártós tömegszervezetek, az üzemek és vállalatok filmpropagandistáit ezúton is meghívja a bemutató előadásra:. A filmet egyébként június 9-től tűzte a Filmszínház a nagyközönség számára műsorra. Június 9-én ünnepélyes díszelőadás keretében mutatják majd be a filmet. Á kéményseprő „bogara" ELMÚLT egy éve, hogy minden hónapban kellemetlen perceket, később órákat okozott számomra a kéményseprő megjelenése. Az eset „dicsőséges bürokratikus” hagyományokra hivatkozhat. 1952 decemberében özv. Harangozó Ferencné elköltözött Bogaras-szőlő 366. sz. lakásából. 1953 december 27-ig a lakás lezárva, lakatlanul állt. Ekkor költöztem én be, mint lakó, de a tulajdonor továbbra is özv. Harangozó- né maradt. 1954. év elején, az első kéményseprés alkalmával követelik tőlem (!) az elmaradott 1953. évi kéményseprési díjat. Nem fizettem meg. De kértem, hogy a lakást írják át az én nevemre, s ezután fizetem az esedékes összeget 1954-ben. Fizettem is rendesen, de minden alkalommal követelték az elmaradott 1953. évit is. A kéményseprő állítása szerint a vállalat a lakóváltozást „nem veszi tudomásul’1. Figyelmeztetett, hogy hozzácsatolják az adómhoz! (Semmiféle ingatlannal nem rendelkezem.) Hogy a felesleges huzavonát, zaklatást elkerüljem, kifizettem Ha- rangozóné lakása után, a meg nem történt kéményseprések díját. 1954. év végén jött az újabb bonyodalom. Hogy ki csinálta így, nem tudom, de ismét követelték tőlem Harangozóné 1954. évi kéményseprési díját a Bogaras-szőlő 366. számú háza után, melyben én lakom, de még külön tőlem is. Tiltakoztam, magyaráztam, a kéményseprő írt, jegyzett, majd „megnyugtatott”, hogy ezt az évit (1954) már csak ki kell fizetni, de 1955-ben már nem így lesz. IGAZA LETT. Nem így lett. 1955. év januárjában már tudomásul kellett vennem, hogy Harangozó Ferencné még mindig Bogaras-szőlő 366. számú házban lakik, ott, ahol én, de ez az egy ház mégis kettő, mert részemre is és Harangozóné részére is állítottak ki egy-egy lapot. Azaz a Kéményseprő Vállalat háztulajdonossá nevezett ki, bár házat nem adott. Lassan már elfogy a türelmem. Nem nagy az ösz- szeg, még 100 forint sincs, de annál bosszantóbb az a bűnös felelőtlenség, ahogyan ezt az „ügyet” két éve „intézik”. Tetézi még ezeket az is, ahogyan a kéményseprő viselkedik s „óhaját” előadja. VANNAK itt a tisza- kürti szőlőben viszont olyan lakások is, melyekben laknak, de a kémény- seprési nyilvántartásban nem szerepelnek. Nem jobb lenne azokra gondolni a felesleges zaklatások helyett? LADÁNYI SÁNDOR ált. isk. ig.-taníló Bogaras-szőlő 366. sz*
