Szolnok Megyei Néplap, 1955. május (7. évfolyam, 102-126. szám)

1955-05-01 / 102. szám

Éljen a világ népeinek a békéért, az atom- és hidrogénbomba betiltásáért,

MÁJUS 1 KÍNÁBAN

Pekingben is ünnepi felvonulással köszöntik május elsejét. — Képünk a Magyar Állami Népi Együttest ábrázolja az ünnepi menetben. A felvétel 1952-ben készült.

Nincsen szebb, békésebb emberi tevékenység, mint 'házat építeni. Elindulni a föld színéről, egymásra rakva a téglasorokat és ahogy magasodik a fal, úgy hágni egyre feljebb. Es amikor a kész ház tetejére az építő kitűzi a jól végzett munka lombjait, virágjait, mindig ünnep van; új otthon született.

Nincsen szebb dolog, mint kőművesnek lenni.

Ugyanezt érzi John Miller Coventryben, Francois Habot Orádurfban, Willem Dykmans Amszterdamban, Josef Wagner Münchenben, Balázs Ferenc Szolnokon, j

Tíz évvel ezelőtt talán egyszerre indultak el, hogy a romokból, a romok helyén újra felépítsék az emberi hajlékokat. Coverrtyt a V-2, Ora- durt a fasiszta pusztítás tüze, Amszterdamot, Münchent, Szolnokot a bomba pusztította.

Balázs Ferenc ekkor mindössze 10 éves volt. Kis házukat az állomás közelében bomba zúzta széjjel. Egy pillanat alatt romhalmazzá vált egy

Az építők dicsérete

emberélet minden küszködése, az otthon meghittsége. És 45 telén elindult az apjával másoknak építeni, hogy aztán önmaguknak is építhessenek. Délelőtt iskolába járt, délután a maltert, a téglát adta apja keze alá.

Tíz év telt el azóta. Coventryben eltűntek a romok, Oradur ismét felépült, Amszterdamot az új házak városának nevezik, Münchenben az új épületek mellett még üszkös romok emlékeztetnek a háborúra, Szolnokon csák egyedül Balázs Ferenc több mint száz új lakás építésében vett részt az elmúlt 5 esztendő alatt, amióta szakmunkás lett. |

Az otthon: az emberélet célja, értelme.

Balázs Ferencnek van egy emléke. Az elmúlt évben az árvízsujtofcta Szigetközben dolgozott, Nagybajcs községben. Két és fél hónap alatt 5 új házat épített fel. Sürgős volt a munka. A parasztok a már hidegedő őszben, kinn a szabadban, sátorban laktak. Az első ház, amit felépített, özv. Huszár Flóriánnéé volt. Amikor elkészült az új otthon — amely szebb volt, mint a régi — az öregasszony azt mondta:

— Édes fiam, köszönöm neked. Újra van értelme annak, hogy élek;

Ma, május elsején a Szovjetunióban Angliában, Franciaországban, Belgiumban, Németországban, Magyarországon, szerte a világon a munkások milliói ünnepelnek, köztük a kőművesek is. Szolnokon Balázs Ferenc is ott lesz a menetben, aki az elmúlt öt évben 100 családnak épített otthont; Kabátja hajtókáján két kitüntés: á sztahanovista és az építőipar kiváló dolgozója jelvény.- Mert nálunk dicsőséget jelent minél több házat építeni.

És Balázs Ferenc ezen a napon azt üzeni John Millernek, Francois Hahóinak, Willem Dykman- nak, Josef Wagnernek, hogy vigyázzanak együtt azokra az otthonokra, amelyeket az elmúlt tíz évben felépítettek, Fogják le együttesen azokat a kezeket, amelyek ismét sokszázezer puha családi fészket akarnak szétrombolni, Fogadják meg együtt ezen a napon: har colnak a paloták urai el- len, akik az emberiség nagyszerű felfedezését, az atomot, kis házak, dolgozók otthonának, életének az elpusztítására akarják felhasználni. Neki, Balázs Ferencnek van egy ígérete, 1952-ben tette a pártnak, Rákosi elvtársnak, a sztahanovista iskolán, hogy 150 százalékon alul sohasem fog dolgozni.

Az ígéretnek immár három éve és büszke rá, hogy mindig betartotta;

ö most május elsején megújítja fogadalmát: a jövőben is a kiadott idő alatt nem egy, hanem másfél lakást fog építeni. Ez pedig egyúttal a békeharcos ígérete is, amellyel nemcsak a magyar, hanem a világ minden becsületes dolgozójának otthonát Is védi. Mert nálunk, aki házakat épít és minél több otthont emel, az a hazát építi és erősíti.

Tóth Kornél

MÁJUS I TURKEVÉN

Kommunisták a harc első soraiban

y űrkénét járom, az els6 magyar szövetkezeti város határát, ahol leghamarabb fogott tüzet a kipattanó szikra és porig égette a régi, embernyúzó termelési szokásokat. Épül az új, az igazi, a? emberségesebb. Délidőben már el lehet heverészni az útmenti füven. Jgy jobban esik a szó és az emberek mi másról beszélhetnének a dűlőutak gyeppázsitján, mint a hétköznapok egyszerű történeteiről. De ez az ízes beszédű kunok szájából sohasem unalmas^ akár tréfáson, akár komolyan mondják.

Az idősebbek a régi május elsejékre emlékeznek. A múltat idéző szavak tanúságként hirdetik, hogy errefelé nem voltak mindig ilyen szabadok az emberek. A mély ájulásból csak a május hozott felesz- mélést. Amikor elérkezett május elseje, akkor érezte újból és újból a turkevei szegény nép, hogy nincs egyedül. Jött az üzenet. A gyárak és az üzemek proletárjai ezen a napon letették szerszámaikat és ez volt a bátorító jel, hogy egyszer majd végeszakad a nyomorúságnak Turkevén is.

1~le hadd beszéljen erről az idö- röl Márki Gábor, a Harcos TSZ tagja, aki átélte a régit. Még jóformán gyerekember volt, amikor a csendőrök úgy megtalpaltak egy szegény asszonyt, hogy az nem bírt a lábára állni. Márki Gábor akkor érezte, hogy a szegény embernek se istene, se hazája nincs, csak urai vannak. A vérzőtalpú asszony jutott eszébe, mikor 1919. év nyarán belépett a szovjet Vörös Hadseregbe, öt évig teljesített fegyveres szolgálatot, 1924 április 30-án jött haza.

■— A Szovjetunióban tanultam meg, hogy május elseje a világ dolgozóinak nagy nemzetközi ünnepe. Nálunk akkoriban nagy volt a ter- roTi de biztattam társaimat, hogy Ábrahám István és Stefanies Lajos vére — akiket a Héjas-banda meggyilkolt — nem hiába festette vörösre a kevi piacteret. Itthon nálunk 1945-ig sohasem ünnepelhettünk nyíltan. Május elseje előtt jónéhány héttel egytől egyig lefogták és börtönbe zárták az urak 0 dolgozó parasztok vezetődi Fél*

tek tőlünk; Hiába volt minden igyekezetük, szívünkben mégis csak ünnepeltünk.

Messze, nagyon messze esik a Szovjetuniótól Turkeve, de a hatalmas munkásállam puszta léte már akkor is sokat jelentett. A viskók mélyén megbúvó emberek leikéből a terror se tudta kipusztítani a reményt. Márki Gábor és sok ezer társa nem várt hiába.

2 945_ május elsején zöldellek a fák és minden ablak telistele volt virággal. Az utcákon egész nap szólt a zene. A legcsinosabb ruhájukba öltöztek a szép turkevei lányok. Tükörfényes csizmában vonultak fel a nyalka legények. Vidámkedvű, derűs emberekkel hirdetett új életet az első szabad május. Az idősebbek is meghatódva lépkedtek a felvonulók között Megérték életük legboldogabb napját.

Az első szabad májusról szebbnél szebb történetek elevenednek fel a kevi emberek szavai nyomán. A munkások, akik a felszabadulás előtt is május elsején mutatták meg erejüket és új reményi öntöttek a csüggedőkbe, 1945 óta napról napra segítik az új életet építő dolgozó parasztok munkáját.

A szántást Turkevén ma már mind traktorokkal végzik. Az idén a kukorica nagyrészét négyzetesen, gépekkel művelik, a kenyérgabona

több mint 80 százalékát aiatógé- pek és kombájnok segítségével takarítják be. De szép bizonysága ez munkások és a parasztok testvéri, örök szövetségének.

2 május elsejei felvonuláson is megtartják a hagyományos felvonulási rendet. Az a közös gazdaság nyitja meg a menetet, amelynek tagjai élenjárnak a munkában. Ott lesz a felvonulók között Vad Imre Kossuth-díjas traktoros brigádvezető, Reiter György juhász és még sokan, akik munkájukért kormányki'ün- tetésben részesültek. Ott lesznek a munkások. A Szolnoki Vasipari Vállalat dolgozói az általuk patronált Farkas Mihály TSZ tagjaival együtt ünnepelnek.

Turkevén jártam, a város ünnepre készült, nagy ünnepre. Azt köszöntik, hogy ritkán látni manapság a kevi határban görnyedt- hátú embert. A rizsföldeken traktorok pöfögnek. A földtáblákon fürgemozgású gépek húzzák a vetőgépeket, némelyik kettőt-hármat is. Ezeket mind a munkásosztály küldte. A nagy arányok, a hatalmas rizsföldek, a messzeségbe vesző búzatáblák még szebbé teszik a májust váró kikeletet és még jobban éreztetik, hogy a turkevei emberek urai, paranc$olói a természetnek.

SZEKULITY PÉTER

Több, mint fél évszázada minden május elsején „harcból-harc- ba csapatszemlét tartunk.“ Munkásosztályunk ezen a napon mutatta meg hatalmas erejét, ügye győzelmébe vetett bizodalmát. 1890 óta minden évben ünnep ez a nap, a munkásosztály ünnepe, melynek az volt a történelmi hivatása, hogy bilincseit lerázva a többi dolgozó réteget is felszabadítsa a kapitalisták, földesurak igája alól.

A munkásünnep születésétől kezdve harci megmozdulás volt hazánkban. Igazi értelmet azonban csak akkor nyert, mikor megalakult a Kommunisták Magyarországi Pártja, s határozott követelésekbe formálta a munkások vágyait. A mi pártunk buzdította annakidején május 1-én a dolgozókat, hogy ne egyszerű pihenőnappal egyenértékű ünnepet, hanem a tőkét döngető, új világot formáló megmozdulást tartsanak.

A megalkuvó szociáldemokraták állandóan arról beszéltek, hogy óvatosan, csendben, rendben kell május elsejét megünnepelni. A munkásosztály harci erejét akarták ezáltal megtörni. Pedig igen nagy szükség volt a munkásosztály egységbeforrott, bátor kiállására, hiszen „a magyar csendőrök és rendőrök május elsejét nagy gyakorlatnak

tartják, ahol vaktöltés nélkül lehet bebizonyítani, hogy menynyire haladtak a brutalitás te- rén‘‘ — írta a Népszava.

1919 május elsejét, az első szabad ünnepet is a Kommunisták Magyarországi Pártja küzdelmes harcának köszönhetjük. S később, az elnyomatás éveiben is élt, dolgozott, lelkesített a párt. Büszkék vagyunk arra, hogy soraiban ott harcoltak megyénk dolgozói is. Szolnok VII. kerületének, a „prolinegyednek“ melegszívű munkáscsaládjai számtalan katonát adtak a pártnak. A Gözfűrész rönktelepe, a Papírgyár környéke, a Fodor-telep apró házai sokat tudnának mesélni áldozatvállaló helytállásukról, követelő, sztrájkokat kiváltó,

urat félemlítő bátor kiállásukról. Közülük a legismertebbeket minden évben bebörtönözték május közeledtére.

A rendőrhadaktól, spiclik tömegétől figyelt párt mégis hallatta szavát. A „m. kir. rendőrség szolnoki kapitánya“ jelentette 1930-ban, hogy „a kapitányság hatósága területén folyó évi április 21-ről 22-re virradó éjjel a város egyik munkásnegyedében az utcai villanyoszlopokra, továbbá a Hungária Gőzfűrész telep egyik épületének falára nyomdai úton előállított, névjegy nagyságú, piros színű, „Vörös Májust“ — kezdetű röpcédulákat ragasztottak. — Ez a röpcédula a Kommunisták Magyarországi Pártja, Kommunista Ifjúmunkások Szövetsége“, — aláírással van ellátva és a május 1-i általános sztrájkra és tömegtüntetésekre tartalmaz felhívást. Ezenkívül a rendőrkapitányság egyik közegének átadtak ugyancsak nyomdai úton előállított, „Munkások, Elvtársak!“ kezdetű, továbbá géppel írt és sokszorosított, „Földmunkások, Elvtársak!“ — kezdetű

röpcédulákat. Az első helyen említett röpcédula a május 1-i vörös napra tartalmaz felhívást... A gépírásos .,. a Kommunisták Magyarországi Pártjának Parasztbizottsága aláírással van ellátva és a földmunkások helyzetének és követeléseinek ismertetésével foglalkozik.“ —> „Széleskörű nyomozást vezettem be.“

A kommunisták sorain azonban semmilyen terror nem tudott erőt venni. A Szovjetunió győztes harca, hazánk felszabadítása mellett az ő munkájuk is hozzájárult ahhoz, hogy ma már nem szűk körben, hanem szabadon, ünnepi külsőségek között köszöntjük május elsejét, mély az elmúlt 10 év alatt szocializmust építő népünk alkotásvágyának, a munkának ünnepe lett. Ma mar ha felvirrad május hajnala, nem csak a munkások köszöntik örömteli szívvel, hanem egész népünk színpompás, lelkes felvonulással. S az első sorokban ott haladnak a kommunisták.

Holnap munkás-paraszl találkozót rendezünk

A felszabadulás ünnepe után szövetkezetünkben tovább folyt a munka verseny. így sikerült elérnünk, hogy április 2'6-ára befejeztük a kukoricavetést. Területünk 60 százalékát négyzetesen ültettük. Május 1. tiszteletére tett felajánlásunk teljesítésében különösen a nők és a családtagok dolgoztak jól. Ennek eredményeként már meg- sáraboltuk a mákot, cukorrépát és takarmányrépát. Ügy számítunk, hogy 3-án megkezdjük a mák egy elését, a dohány ültetését. Növény- termelőink mellett jól dolgoznak állattenyésztőink is. Tóth József tehenész pl. április 4. óta 8-ról 8.5-re emelte a fejési átlagot.

Ma fölvonulással ünnepelünk, holnap pedig munkás-paraszt találkozót rendezünk, amelyre egyénileg dolgozó parasztokat is meghívtunk. Eddigi eredményeinket nagyban elősegítette pártunk Központi Vezetőségének márciusi határozata, mely megerősítette tagságunk önbizalmát a szövetkezeti gazdálkodás iránt.- *

Lázár József Pusztaimnzse, Tolbuchin TSZ,

Gyorsabban halad a munha,

ha a családtagok is segítenek

A tiszafüredi Úttörő TSZ tagjai megfogadták, hogy május elsejét méltóképpen ünnepük. Elhatározták, hogy május 1-ig a cukorrépa, borsó, saláta és retek első kapálását befejezik. Vállalásukat teljesített ék. Gyorsan haladt a munka, mert segítettek az asszonyok és a családtagok. Oláh Pálné ötgyermekes anya, Nagy Ferenc bácsi és a többiek az utolsó kapavágást végzik. Valamennyien résztvesznek a kukorica iiüvényápolásában is. ,