Szolnok Megyei Néplap, 1955. április (7. évfolyam, 77-7101. szám)
1955-04-17 / 90. szám
2 SZOLNOKMEGVE1 NÉPLAP 1955 április 17. A tag- és nemcsak a tagjelölt felvételi vezetőségi tagok m unka feladata Pártszervezeteinknek nap, mint nap szívós nevelőrourakával kell közelebb hozniok a párthoz az élenjáró pártonkívülieket, hogy — amikor ezek erre méltóak — párttagokká lehessenek. A nevelés á'- landó. kitartó munkát igényel, feltételezd és megköveteli, hogy minden egyes párttag egyformán szívügyének tekintse ezt a feladatot. A kétpói Szabadság TSZ-ben majd minden taggyűlésen megtárgyalják két-három tag, vagy tagjelölt felvételét. Nemrégen például Csípés József igazgatósági tag és Pulger György brigádvezető kérelme felett döntött a tagság. Mindkettőt tagjelöltnek fogadták el. — Szorgalmas, példamutató emberek. Csípés elvtársnak például az idén már 269 munkaegysége van. Fulger György is mintaszer űen vezeti 70 tagból álló brigádját. Munkaegységének száma az elmúlt esztendőben meghaladta a 700-at Most is vannak, akik felvételüket kérik. Ezek között van például Balogh Péter, a Kossuth TSZ brigádvezetője. Érdemes egy percre megállni, megnézni, hogyan jutott el idáig Balogh Péter, ez a fiatal, nagyszerű brigádvezető. A Kossuth brigádnak egy esztendővel ezelőtt még az volt a híre, hogy „a szövetkezei visszahúzó részlege. ” S volt is ebben valami igazság. A brigád — bár tagjai többségükben jóképességű, szorgalmas emberék — mindig elmaradt a munkában. Ha valakinek úgy tetszett, hát nyugodtan otthonmaradt a legnagyobb dologidőben is. Az akkori brigádvezető rendes ember volt, értette is a paraszti munka csinját- binját, de nem volt képes összetartani az embereket. Ekkor került a brigád élére Balogh Péter. Azóta megváltozott ott minden. Ma nem igen találni otthonülőt, ha pedig sok a munka, megjelennek a családtagok is. A fiatal brigádvezetőt tisztelik szeretik, szavát is megfogadják. A tavaszi munkálatokkal most idejében készültek el. A pártszervezet vezetői ezt maguk is felismerték, úgy vélték, érdemes a párttagságra. Ezért kereste fel mind többször a szövetkezet párttitkára, Szabó elvtárs beszélgetett vele, irányította útját a párt felé. Ezzel a kérdés látszólag rendben is volna. S ha sorravesszük azokat a TSZ-tagokat, akikre elsősorban gondol a pártszervezet, mint jövendőbeli párttagokra, mindnél ugyanezt tapasztaljuk. Sokat, nagy tisztelettel beszélnek például — szintén a Kossuth brigád tagja — Cs. Molnár Mihály volt középparasztról, aki sohasem hiányzik a munkából, amit rábíznak, emberül eívógzii. Vele is komolyan foglalkozik a pártvezetőség, — de csak a vezetőség. — S itt van a hiba. Ezért van a kérdés csak látszólag rendben. Mert igaz az, hogy a szövetkezet pártszervezetének vezetői szívügyüknek tekintik a tag- és tagjelölt felvételi munkát, de hiba, hogy csak saját erejükre támaszkodnak. Vagyis az elvet helyesen látják, de a gyakorlati kivitelezésbe mái’ hibák csúsznak. Ezért fordulhat elő aztán olyasmi, hogy pl. a Kossuth brigádban dolgozó Sípos elvtárs, pártbizalmi, nem tudja még, hogy hrigádvezetője kérte a tagjelölt felvételét. S a brigádban dolgozó p árion kívül i ékről úgy vélekedik, hogy „nincsenek elég közel szívükben a párthoz." Ugyanakkor mondja ezt, amikor a pártonkívüli Cs Molnár Mihály például így beszél: „Aki gondolkozik, tudja, mit köszönhet a pártnak. Én 17 holddal jöttem ide az elmúlt esztendőben, — az akkor még hetedik elemista fiammal és feleségemmel, 700 munkaegységet értem el. Ennyire, biztos, hogy nem fizetődött volna ki a munkánk, ha egyéni gazda maradok. Meg az egész élet. Én figyelemmel kísérem a pártcikkeket az újságokban. Éppen tegnap akartam felolvasni a brigádnak egy cikket. Okos is a párt, meg jószívű is. Szereti a népet, nát hogyne szeretné a nép is.‘‘ S hogy miért nem kérte még felvételét Cs. Molnár Mihály? Mert erről meg az a véleménye, hogy: „Nem érdemeltem még ki. Csak ha majd mindenben úgy érzem, úgy járok el, hogy magasra tarthatom a fejem, hogy ha majd ott állok a kommunisták előtt, mindenki igent mondjon a felvételemre." Hát nem igen lehet azt mondani, hogy Cs. Molnár Mihály még nincsen „elég közel“ a párthoz. Csak hát az kellene, hogy a mellette, vele egy brigádban dolgozó párttagok beszélgessenek vele többlet. Értessék meg vele, hogy nem kelll valami „különöset" tenni azért, hogy a párt tagja lehessen valaki. Ö már most emelt, fejjel járhat mindenki előtt, hiszen munkájával, életével rászolgált. Nem kétséges az, hogy a Szabadság TSZ-ben vannak olyan kommunisták, akik maguktól is — anélkül, hogy erre külön megbízást kapnának — foglalkoznak a pártonkívüliekkel. így tesz például a Rákosi brigádban Dudás Imrle elvtárs. A brigád vezetőjével, a pártonkívüli Papp Balázszsal — aki egyébként politikai iskola hall- getó — állandóan beszélgetnek, politizálnak. A párt máiroiusi határozatát is megtárgyalták. De a párt- vezetőségnek nem szabad véletlenszerűségben bíznia. Az a helyes, ha megmondja egy- egy kommunistának — „te, ezzel a munkatársaddal törődjél, legyen gondod arra, hogy olvasson, világosabban lásson, megértse az események közötti összefüggéseket." Aztán egy-két hónap múlva kérdezzék meg az elvtárstól, milyen problémái vannak nevelő munkájával kapcsolatban. így nemcsak azt érik el, hogy nem kell egyedül dolgozniok,. hanem azt is, hogy a nagyobb bizalom, a pártmegbízatás megnöveli a párttagok felelősségérzetét is. A Szabadság TSZ jól végzett a tavaszi munkákkal. Több mint 4000 holdnyi területükön a kukoricán kívül minden tavaszit elvetettek. De gondoljanak arra, hogy például a négy növénytermesztési brigád vezetői közül egy párttag van, Kienóczki István, s nem lehet véletlennek tekinteni, hogy éppen ő hívta ki versenyre a többieket a tavaszi munkák időbeni elvégzésére, s hogy — ha csak egy fej- hossznyival is — de az ő brigádja végzett elsőként, A szövetkezet pártszervezetének ereje megtízszereződik, ha még többet tömörít soraiba a legjobbak közül. A pártszervezet erősödése viszont a TSZ gazdasági felvirágoztatásának legjobb biztosítéka. Gondoljanak erre a TSZ-ben dolgozó elvtársak. gulyái Qulia, a szabadságharc karcagi születésű tüzérhadnagya okán ismerik, az ískolaköny- vek is említik Lebstück Mária nevét, aki főhadnagyi rangig jutott el a 48-as honvédseregben, végigharcolva a szabadságharc számtalan ütközetét. Azt azonban már kevesebben tudják, hogy egy Szolnok megyei fiatalasszony, Zábrácz- kyné Gulyás Julia is hasonló katonai pályát futott be az 1848/49-es években. Gulyás Julia Karcagon született és élt. Párjával alig voltak néhány hónapos házasok, amikor az ellenség megtámadta az ország déli határát. Férje az elsők között jelentkezett a hon védelmére. Zá'oráczky kapitány Szolnokra vonult be, s innét a kassai, szabolcsi és jász-kun önkéntesek légiójával együtt Horvátországba irányították. Alig telt el azonban néhány hónap, a fiatal- asszony férjének sebesüléséről kapott hirt. Rögvest elhatározta: utána megy, s történjék bármi, felkeresi. Hajóval indult el a Dunán, Rajáig jutott el, s onnét Pétervárad ■elé veszi útját. A frontok közelében azonban — hogy célját elérhesse — előbb férfiruhát ölt, — majd pedig beáll a honvéd seregbe. Mint fiatal honvéd, Dil-Bácskában esik á‘ valahol az első komolyabb tűzharccal iáró összecsapáson. E harcokban, mint ismerősei mesélik később, — gyorsan kitűnt leleményességével. Mindenki jurátus ifjúnak nézi a Zábráczky Gulyás Gyula nevet viselő ifjút. JPérjét azonban nem tudta meg- találni. Most már a csapat- esttől a szökés gyanúja nélkül nem távozhatott. Seregük éppen egy februári reggelen menetel észak felé, amikor hírt kan arról, hogy félje február 9-én a piski csatában elesett. A fiatal asszonyka szívében az elkeseredés és kétségbeesés első napmi után a bosszú vágya lobbant fel. Most már egyre vakmerőbb katonai vállalkozásokra jelentkezett Dem- binszki seregének egyik tűzéralaku- latában ível egyre magasabbra katonai pályája. Úgy mesélik róla, hogy a tüzérségi ismeretekben igen. *ártas volt, tiszttársai szeretettel vették körül az ifjú „legénykét”, ő meg vidáman énekelt, szivarozott, s tréfálkozott velük. gyik vakmerő vállalkozása alkalmával a kápolnai ütközetben súlyosan megsebesült. — Sebe nem volt veszedelmes, de kénytelen volt eltitkolni, hogy nő léte ki ne tudódjon. Seregteste a tavaszi hetekben Poroszlót érintve Tiszafüreden vonult keresztül. A sebesült tűzérhadnagy asszonyka szívdobogva ült a lovon e honi tájakon való menetelés alkalmával. Különösen Füreden félt átvonulni, hol férje rokonai laktak, s bárki felismerhette. — Az egyik faluban Bene Erzsók, egy karcagi markotá- nyoslány rá is ismert, de a csatákban oly bátor, s most mégis megszeppent asszony szavát veszi a lánynak, hogy senkinek nem árulja el felfedett titkát. Közben azonban az elhanyagolt, megfelelő orvosi kezelésben nem részesülő sebesülés miatt eoészsé-| gileg teljesen összeroppant. AradraI A Propagandista most megjelent száma különösen a KV márciusi határozatának eredményes feldolgozásához nyújt segítséget a propagandistáknak. „A Központi Vezetőség 1955 márciusi határozata iránytű szocialista építőmunkánkhoz“ címmel a folyóirat szerkesztőségi cikket közöl. A cikk elemzi a határozat jelentőségét a szocalizmus további sikeres építése szempontjából. Részletesen foglalkozik azzal a problémával, hogy a jelen időszakban miért a jobboldali elhajlás vált fő veszéllyé pártunkban, s rámutat azokra a konkrét feladatokra, amelyek a jobboldali elhajlás elleni harcban a propagandamunkára is hárulnak. Molnár János: A Szovjetunió felszabadító szerepe — nemzeti függetlenségünk forrása biztosítéka című írásában a magyar történelem tanulságait elemezve bizonyítja, hogy hazánk nemzeti függetlensége, gazdasági felemelkedése, a népjólét növekedése elválaszthatatlan a vitték a tábori kórházba, most már főhadnagyi ranggal. Itt érte a világosi fegyverletétel híre is. Tp elgyógyulása után hazatért *■ Karcagra, s az önkényuralom éveiben igyekezett mindenki előtt eltitkolni honvédtiszti múltját. Bene Erzsi is, miként fogadta, híven őrizte kettőjük titkát. S csak nagy sokára, évtizedek múltával tudódott ki lassan a karcagi, s füredi rokonság körében Gulyás Ilona katonai pályájának híre. De sokan akkor már el sem hitték róla. 1892-ben még élt, s jó egészségnek örvendett, — -%a tiszta ősz asszony, ki férfi- erőt meghaladó kitartással küzdötte végig a nagy harcot...“ még ma is olyan eleven magatartású, és észjárású, mint a szabadságharc napjaiban” — írja róla a Tisza-Füred és Vidéke című újság egyik elsárgult lapu száma. CSÁSZTVAI ISTVÁN, Jászberény. Szovjetunió felszabadító tettétől és állandó segítségétől. „V. I. Lenin — a munkásosztály világnézetének legnagyobb propagandistája” címmel Csatári Dániel emlékezik meg Lenin születésének 85. évfordulójáról. Az MDP III. Kongresszusa anyagainak tanulmányozásához közli a folyóirat: Baranyi Gyula cikkét: „A párt — társadalmunk vezetőereje” címmel. A népgazdaság időszerű kérdései rovatában Huszár István: „A bürokrácia elleni harc — az államigazgatás javításának állandó eszköze” — című cikkében azokat a feladatokat vizsgálja, amelyek az államapparátus további egyszerűsítése terén az egyes állami szervek és vállalatok előtt álfáinak. A cikk rámutat arra is, hogyan segítsenek a pártszervezetek és szakszervezetek e feladatok sikeres megoldásában, Megjelent a Propagandista áprilisi száma NEMZETKÖZI SZEMLE Újabb nagyjelentőségű lépés a béke útján Moszkvában többnapos barátságos szellemben lefolyt tárgyalások után közös szovjet-osztrák közlemény jelent meg arról, hogy a Szovjetunió és Ausztria kormánya megegyezett az osztrák államszerződés alapelveiben. A Szovjetunió — mint már a múltban is annyiszor — újból bebizonyította, hogy mindenkinél igazabb barátja a kis népek függetlenségének és szuverénitásá- nak. A Szovjetunió beleegyezett abba, hogy a négy megszálló hatalom csapatait az államszerződés érvénybelépte után, legkésőbb 1955 december 31-ig kivonják Ausztriából. Hozzájárult ahhoz, hogy az állam- szerződés 35. cikkelyében feltüntetett 150 millió dolláros jóvátétel ellenértékeként Ausztria áruszállításokat teljesítsen. Kijelentette továbbá. hogy megfelelő ellenérték fejében átadja az Ausztria szovjet megszállási övezetében lévő német vagyontárgyak korábban tervbevett kontingensén kívül a Duna-gőzha- józási társaság vagyonát, valamint az osztrák olajmezőkre és olajfeldolgozó üzemekre vonatkozó jogát- A szovjet küldöttség közölte azt is, hogy a Szovjetunió Legfelső Tanácsának Elnöksége kész kedvezően megvizsgálni Körner osztrák köztársaság! elnök kérését, hogy bocsássák haza a szovjet bírósági szervek döntése alapján büntetésüket a Szovjetunióban töltő osztrák hadifoglyokat és polgári személyeket. Az osztrák közvélemény osztatlan lelkesedéssel fogadta a moszkvai tárgyalások sikerének hírét, A péntek délutáni bécsi lapok első helyen, feltűnő címekkel foglalkoztak a tárgyalások eredményével, s megelégedéssel, derűlátással fogadták az államszerződés közeli megkötésének lehetőségét. A jobboldali Neuer Kurier első oldala osztrák nemzetiszínű szegéllyel jelent meg. A Salzburger Nachrichten tudósításának ezt a cimet adta; „Keleten elhárították az akadályokat az államszerződés útjából.“ A Grazban i Ázsia és Afrika népei | április [ ii-én az egész világot bejárta a hír, hogy az indiai légitársaság egy Constellation-típusú utasszállító repülőgépe útban a bandungi .értekezletre, Sarawak közelében a tengerbe zuhant. Az eddigi jelentéseik, vizsgálati eredmények arra vallanak, hogy a repülőgépen tartózkodó küldöttek és újságírók szervezett szabotázsakció áldozatai lettek. Kiknek fáj a bandungi értekezlet, kiknek érdekük, hegy ilyen bandita módszerekkel igyekezzenek megakadályozni az értekezlet sikerét? •Bamdungban, mint ismeretes, április 18-án huszonkilenc ázsiai és afrikai ország küldöttei találkoznak. Az értekezlet egyik legjelentősebb mérföldkő azon az úton, amelyen a mindinkább öntudatra ébredő gyarmati népek haladnak: az imperializmus végleges felszámolása, a nemzeti szabadság kivívása felé vezető úton. | A bandungi | értekezleten többi között, olyan, nemrég még gyarmati sorban sínylődött hatalmas államok vesznek részt, mint a Kínai Népköztársaság, Indonézia, Burma stb. Különös súlyt ad az értekezletnek a Kínai Népköztársaság küldöttségének jelenléte. A hatszáz milliós kínai nép, amelynek példája fáklyaként mutatja az utat a gyarmati népek számára, ezen az értekezleten az érdeklődés középpontjába kerül. A bandungi értekezlet előkészületei leplezetlen félelemmel töltötték el a fő gyarmatosító hatalmak, elsősorban az Egyesült Államok vezető köreit. Az amerikai sajtó közleményei hangot adnak ennek a nyugtalanságnak. Dennen a New- york World Telegram And Sun szemleírója amiatt aggódik, hogy az értekezlet „méginkább alááshatja az Egyesült Államok ázsiai és afrikai presztízsét és imperialista államként bélyegezheti meg az Egyesült Államokat. Rosenthal a Newycrk Times tudósítója nem kis nyugtalansággal állapítja meg, hogy a Kínai Nép- köztársaság és a Vietnami Demokratikus Köztársaság „nem csumegjelenő néppárti Südoste Tagespost kiemelte a Szovjetunió gazdasági téren tett jelentős engedményeit. Raab osztrák kancellár csütörtökön este Moszkvából rádióüzenetet intézett az osztrák néphez. Üzenetében a többi között kijelentette, „Ausztria újra független lesz". — Schärf alkancellár, az osztrák küldöttség másik vezetője pedig elutazása előtt sajtótudósítóknak így nyilatkozott: Nagyon meg vagyunk elégedve a Moszkvában elért eredményekkel. Úgy gondolom, hogy a nyugati hatalmak elfogadják a Moszkvában megvetett alapokat és a közeljövőben létrejöhet az osztrák államszerződés”. A Szovjetunió nagylelkű engedményeivel megvetette az osztrák kérdés végleges megoldásának alapját. Most már valóban csak a nyugati hatalmakon a sor, akiktől Európa népei, de elsősorban az osztrákok milliói most elvárják, hogy Ígéreteiket végre tettek kövessék. An osztrák államszerződés megkötése utat nyitna a más nemzetközi kérdésekben (például az atomos hidrogénfegyver eltiltása, az atomenergia békés felhasználása, a leszerelés, stb.) folytatandó gyümölcsöző megbeszélések és megegyezések felé. Ugyanakkor enyhülést hozna a feszült nemzetközi helyzetben is. De a mi népünk számára ezen túlmenően is nagy jelentőségű az osztrák kérdés békés megoldása. Nem felejthetjük el, hogy 1944. március 19-én Hitler hordái Ausztria felöl rontottak hazánkra, amely az Anschluss következtében a fasiszta Németország közvetlen szomszédja lett. A magyar népnek is elsőrendű érdeke, hogy nyugati szomszédja ne egv újabb Anschlussnak kitett, militarista, agresszív tömbökben résztvevő Ausztria, hanem egy független, szabad és szuverén osztrák állam legyen, amellyel a magyar kormány és a magyar nép kész a legmesszebbmenő kulturális és gazdasági együttműködésre. a gyarmatosítás ellen pán egyenjogú tagként vesz majd részt az értekezleten, hanem a figyelem középpontjában is . áll majd." IAZ EGYESOLT ALLAMOK~f minded megtesz, hogy aláaknázza a bandungi értekezletet. Mint a Newsweek című lap közleményéből kitűnik, utasították az Egyesült Államok diplomatáit, „fokozzák tevékenységüket olyan irányban, hogy az értekezlet ne hozzon döntést a Kínai Népköztársaság törvényes képviselőjének az ENSZ-be való bebocsátásának szükségességéről és ne fogadjanak el olyan határozatot, amelyben követelik, hogy az Egyesült Államok vonuljon ki Tajvanról.“ Az amerikai imperializmus olyan kipróbált és közismert: ügynökeinek, mint amilyen Roniulo tábornok, a ftilöpszigetd küldöttség vezetője, azt a feladatot adták, hogy belülről bomlasszák az értekezletet. A Romulonafc adott szempontok szerint el kell fogadtatni az értekezlet résztvevőivel az agresz- szív csendes óceáni tömbben résztvevő államok chartáját, rá kell venni az értekezletet, hogy Csang Kaj-sek klikkjét ismerje e> Kína egyetlen törvéyes kormánynak és segítsen megakadályozni a Kínai Népköztársaságot Tajvan s a többi kínai sziget felszabadításában. I de súlyosan! lévednek az efé'.e közönséges terreumódszerek kiagyalói, amikor azt gondolják, hogy ezekkel megzavarhatják egy ilyen nagy jelentőségű értekezlet munkáját és döntően befolyásolhatják hangulatát. A bandungi értekezlet résztvevőinek többségét sokkal magasabb eszmék és sokkal szilárdabb elhatározások fűtik annál, semhogy ilyen alantas eszközökkel meg lehetne félemlíteni őket. Az amerikai imperialisták és maradék bábfiguráik mesterkedéseit a becsületes emberek világszerte egyértelműen ellté'ik. Az értekezlet résztvevői pedig kétségkívül messzehengzóan kifejezésre juttatják majd, hogy a gyarmatosítás korszaka Ázsiában és Afrikád ban mindörökre lejárt.
