Szolnok Megyei Néplap, 1955. április (7. évfolyam, 77-7101. szám)

1955-04-10 / 84. szám

1955 április 10­S Z OLNOKMEGYEI NÉPLAP 5 A verseny eddigi tapasztalatai a Tisza Bútorgyárban SZÜLETÉSNAPOMRA írta: József Attila* |Harminckétéves lettem én — ^meglepetés e költemény, csecse­becse: lajándék, mellyel meglepem \e kávéházi szegleten magam, magam. iHarminckét évem elszelelt ts még havi kétszáz sose telt. | Az ám, Hazám! I Lehettem volna oktató. \nem ily töltőtoll kon'r' szegény legény. Intelme gyorsan, nyersen ért a „Nincsen apám" versemért, a hont kivont szablyával óvta ellenem. Ideidézi szellemem hevét s nevét: „ön, amíg a szóból értek én, nem lesz tanár e földtekén” gagyog s ragyog. Ha örül Horger Antal úr, hogy költőnk nem nyelvtant tanul, sekély e kéj — Én egész népemet fogom nem középiskolás fokon taní­tani. IDe nem lettem, mert Szegeden \eltanácsolt az egyetem fura ura. Ma József Attila emlékünnepség Öcsödön, a költő születésének 50. évfordulója alkalmából A Tisza Bútorgyár dolgozói az c-lmult év decemberében kezdték meg az előkészületeket hazánk fel- szabadulásának jubileumi ünnep­ségére. Tartottunk műszaki konfe­renciát a legjobb dolgozók bevoná­sával, termelési, illetve tervismer­tető értekezletet, melyen a mun­kások véleményét hallgattuk meg. Ezzel párhuzamosan történtek intézkedések a műszaki feltételek biztosítására s így elértük azt, hogy a verseny már megindulásá­tól kezdve komoly műszaki alapok­ra volt fektetve. Elsőinek a kereskedelmi osztály fogott munkához. Bár nehezen és nem is teljes mértekben, de fel­számolta az anyaghiány nagy ré­szét. A többi már a műszaki dol­gozók leleményességén, rugalmas­ságán múlott: hogyan tudják leg­takarékosabban, leggazdaságosab­ban kihasználni az anyagot. S meg kell mondanunk, itt sem történt hiba, mert Alföldi Béla főmérnök irányításával jólszerve­zett munka indult a rendelkezésre álló anyag gazdaságos felhaszná­lásáért, Műszaki értelmiségünk állandóan éberen őrködött e felett s azonnal értesítette az üzemrészek vezetőit, ha valahol túllépés vagy bármi más hiányosság mutatkozott. Így jó együttműködés alakult ki a műhelyek vezetői és a gazdasági vezetők között. Úgy terveztük már a verseny megindulásakor, a fő­könyvelőség jelentéseit azonnal is­mertetjük a művezetőkkel, hogy ide­jében intézkedni tudjanak a hibák felszámolása érdekében. Ezt teljes egészében sikerült is megvalósítani s ennek eredményeként önköltségi tervünket teljesítettük. Persze, a gazdaságos termelés nem egyedül a jó szervezés ered­ménye. Nagyban hozzájárultak eh­hez a munkában kitűnt dolgozóink is, akik a magas százalék mellett a minőséget is szem előtt tartották és hozzájárul­tak az önköltségi terv teljesítésé­hez csakúgy, mint a negyedéves terv hárem nappal határidő előtt való befejezéséhez. Köztük kell megemlíteni Sándor Pál szabászt, Palla István szalagfűrészest, Ko­vács Mihály egyengetőt, Hegedűs Lajos vastagolót, Fekete Istvánná maróst, Ferenczi Albert szalagcsi- szolóst, Ragály Zsigmond és Apá- gyi Sándor asztalosokat s a többi kiváló dolgozót, akik felismerték, hogy konyhabútorainkat a lakos­ságnak a munkásoknak és a dol­gozó parasztoknak gyártjuk s jó- minőségű árut várnak tőlünk. •— Ezek az emberele nagyobb felelős­ségtudattal, fegyelmezettebben dol­goztak a verseny idején. A jó eredmények elérését előse­gítette a rendszeres értékelés, s a jó nyilvánosság, mely gyorsan kö­vette ezt. Kétségtelen, a lelkes felszabadu­lási versenynek köszönhetjük nagy­részt negyedéves tervünk időelőtti befejezését. Még szebb eredménye­ket érhettünk volna el azonban, ha egyes dolgozóink nem vonják ki magukat a kollektíva munkája alól s aktívabb harcosai a közös ügynek. Egyesek még annyi fárad­ságot sem vesznek maguknak, hogy eljöjjenek megbeszéléseinkre, me­lyeken a tervet ismerjük meg, vagy a termelés problémáival foglalko­zunk. Vonatkozik ez pl. Torma Im- rénére, Tóth Zoltánnéra, Herceg Józseínére. Egyes fiatal dolgozóink sem méltányolják azt, hogy ilyen hamar szakmunkások lehették pár­tunk jóvoltából és ezer forinton felül kereshetnek. így pl. Somogyi Ferenc, Szénási Lajos és mások nagyobb együttérzéssel vehetnék ki részüket a közös ügyből. Én úgy gondolom, hogy ezek a dolgozók is a leghasznosabb tagjai lehetnek üzemünknek. Ehhez per­sze szükséges az is, hogy többet NAGY ÖRÖM érte a beseny- szögi belterületi általános iskola VII. és VIII. osztályos úttörőit. Az általuk készített felszabadulási há­lazászlót a budapesti ünnepségen olyan szépnek találták, hogy azo­kat elküldik Moszkvába. Nagy lelkesedéssel kapcsolódtak be a gyermekek a Szabadság-téren készülő játszótér fásítási munká­lataiba is. (Wesniczky Antal, Be- senyszög). • MEGYÉNKBEN 1955. első há­rom hónapjában az előző negyed­évhez viszonyítva, 27.5 százalékkal növekedett a takarékbetét összege. * AZ ORSZÁGOS Takarékpénztár szolnoki fiókjának vezctőkönyvcló- jét, Havasi Jánost a pénzügymi­niszter elvtárs, — eddigi jó mun­kájáért a „Kiváló Pénzügyi Dolgo­zó“ jelvénnyel tüntette ki. (Tóth János, Szolnok.) * A SZOLNOKI Gépíró és Gyors­ító Iskola növendékei nagy házi­versenyt rendeztek. A verseny győztesei: II. osztály: magyar: Pinczi Er­zsébet; gyorsírás: Szabó Zsuzsa; gépírás: Deák Gézáné. I. osztály: magyar: Száz Kázmér- né, Benedek Eszter, Varga Lívia; gyorsírás: Király Katalin, Bartha Júlia, Marsi Borbála, Brundy Má­ria, Pampulik Jusztina; gépírás: Benkő Ernőné, Benedek Márta, Csíki Anna, Potemkin Klára. Soltész Mária iskolavezető foglalkozzunk velük s a szakszer­vezeti bizalmiak nevelő munkával, érdeklődésük felkeltésével fordít­sák figyelmüket a termelés felé. Célunk az, hogy a felszabadulási verseny eredményeit, a világ prole- táriátusámak nagy ünnepére, má­jus 1-re túlszárnyaljuk s a máso­dik negyedéves tervünket élüzem szinten teljesítsük. Ehhez azonban fel kell használni az eddigi ver­senytapasztalatokat. — Üzemünk pártszervezetéinek még jobb poli­tikai irányító munkát kell végezni. Kohári Zoltán • főművezető. Bútorgyár. A CUKORGYÁRI állami általá­nos iskola tantestülete ezúton feje­zi ki köszönetét az MNDSZ cukor­gyártelepi szervezetének, amiért az iskola úttörő csapatának munká­ját mind anyagilag, mind erkölcsi­leg állandóan támogatja. A közelmúltban ajándékozta meg zászlóval az úttörő csapatot, úttö­rő nyakkendőkkel, dobbal s ez a gyermekeknek nagy örömet oko­zott. A tantestület nevében: Szabados Józsefné * Az MTH. 605. sz. Petőfi Sándor Iparitanuló Intézet az iparitanulók országos szocialista munkaverse­nyében a III. helyezést érte el. Ez­zel elnyerte a Magyar Népköztár­saság cs a DISZ Központi Vezető­sége elismerő oklevelét és jutal­mát. Ebből az alkalomból a Megyei Tanács Végrehajtóbizottsága üdvöz­lő levelet küldött az intézetnek. Szloboda Józsefné. * ISKOLÁNK résztvett az április 4-én rendezett községi kulturver- senyen és legnagyobb örömünkre sikeresen. Első lett az énekkarunk, második helyezést ért el egyik első­osztályos tanulónk, Hegyi Terézia szavalatával. Harmadik a tánc­csoportunk, negyedik a IV. osztá­lyos Dományi Károly zongorajáté­kával. Lipták Galó Ilona Tiszaföldvár, Gimnázium József Attila születésének 50. évfordulója alkalmából ma az ücsödi József Attila Emlék- bizottság emléknapot rendez a községben. József Attila, mint mcnhelyi gyermek nevelkedett itt iskolás korában egy évig. Az egcsznapos ünnepség so­rán délelőtt 10 órakor kerül sor a Váncsodi iskola falában elhe­lyezett emléktábla leleplezésére. Ebben az iskolában tanult a köl­tő. Az emlékbizottság ugyancsak táblát helyez el az Arany Já- nos-utcában annak a háznak a falában, ahol József Attila ne­velőszüleinél lakott. Mindkét emléktábla leleplezé­sénél Sebestyén János elvtárs, a Szakszervezetek Megyei Ta­Hanoiban, a Vietnami Demokra­tikus Köztársaság fővárosában, hazánk felszabadulásának tizedik évfordulója alkalmából magyar filmhetet rendezitek. * E. G. Kazakevics, az 1954. évi Magyar-Szovjet Barátság Hónapjá­ban hazánkban járt Sztálin-díjas író“ Magyar találkozás'’ című úti- naplója megjelent a Szovjetunió­ban. B é c s (TASZSZ). Több osztrák város lakossága ünnepélyes keretek között emlékezett meg a szovjet hadsereg által történt félsz abad í- tásáinak 10. évfordulójáról Eisen- stadtban a szovjet hadsereg által felszabadított első osztrák város­ban tartott gyűlésen a burgen­landi tartományi kormány és a városi hatóságok képviselői is részt vettek. Eisenstadt lakosai megko­nácsának elnöke, a Hazafias Népfront megyei bizottsága el­nökségének tagja mond beszé­det. Délután 3 órakor József At­tila emlékkiállítás nyilik a kul- turotthonban. Itt K. Varga Jó­zsef, a községi pártbizottság tit­kára mond megnyitó beszédet. Este 7 órakor a kulturházban megrendezésre kerülő ünnepi es­ten Miklós Róbert, budapesti fő­iskolai tanár emlékezik meg Jó­zsef Attiláról, majd kultúrmű­sorral zárul az emléknap prog­ramja. A műsorban a kunszentmárto­ni és szolnoki kulturcsoportok is fellépnek. A fővárosban és vidéken működő Vasas képzőművészeti körök tag­jainak munkáiból március 15-én országos kiállítás nyílt a pesterzsé­beti Vasas Kultúrotthon ban. A kiállítás záróünnepségét április 9-én délután tartották. Ez alkalom­ból az ország területén legjobban dolgozó Vasas képzőművészköri tagok és körvezetők találkozóra jöt­tek össze. (MTI), szoruzták a város felszabadításáért vívott csatákban elesett szovjet katonák emlékművét. Az Osztrák - Szovjet Társaság szervezésében Bécs dolgozói nagy­gyűlést tartottak a Malinovszki- hídnál emelt szovjet emlékműnél. Florisdorfbam (Bécs) gyűlésen emlékeztek meg az osztrák ellenál­lási mozgalom harcosairól. (MTI). A tisztaság — fél egészség Mi a különbség a hagyományos múltú tavaszi nagytakarítás és a most folyamatban lévő tisztasági hónap között. Régen szerve­zetlenül, egyéni haj­lam szerint végezték ezt a munkát. Most ezt is tervszerűen, minden embert moz­gósítva, a tudomány se­gítségével tesszük. A tisztasági hónap, a megelőzés jegyében in­dult. Megelőzni a bajt, ez a jelszó. Megőrizni az egészséget, mely vi­dámságot, derültséget, munkakedvet jelent. Harcot kell vívnunk a látható és szabad szemmel nem látható veszedelmek, az em­ber környezetében élő, betegséget közvetítő élőlények ellen. A hastífusz elleni védőoltás a tisztasági hónapban végzendő feladatokkal együtt, megelőzése a betegsé­gek kialakulásának. Fizikai módszerünk mellett a chemiai fer­tőtlenítő anyagok és a napfény nyújt nagy se­gítséget munkánkhoz. Mész korlátlan meny- nyiségben áll a vásár­lók rendelkezésére a Verseghy-u. 5. számú TÜZÉP-telepen, a Ba­kai fatelepen. Budai föld, bécsi fehér, enyv és rézgálic a háztar­tási boltban szerezhető be. Szállóige az, hogy „a tiszaság fél egészség“. Orvosi szemmel lemér­hető az a küzdelem, amit egy elhanyagolt körülmények között élő szervezet vív egész­ségének megtartásáért, de lemérhető az ebből származó károsodás is. A tisztaság a művelt­ség — a kultúra kife­jezője is. h «*♦*♦♦♦♦♦♦***., Dusztria népe megemlékezik felszabadításának IQ. évfordulójáról z ügyemben folytatott nyomo­zás sokáig elhúzódott. A fia­tal vizsgálóbíró, aki alighanem ak­kor került ki az egyetem padjaiból, cseppet sem sietett. — Hogy hívják? — kérdezte. — Malakanov. — De minden jel arra mutat, hogy ez nem az igazi neve. — Más nevem nincs. — Maga olyan községet nevezett meg, amely nem is létezik. — Tessék csak tovább kutatni, talán mégis kiderül, hogy létezik. A vizsgálóbíró eltávozott. Néhány nap múlva egy cédulát csempésztek be hozzám a börtön­be: „Keríts elő valahol rokonokat, szó lehet, hogy odaküldenek a sze­mélyazonosság megállapítása céljá­ból.” Aláírás nem volt. Nyomban megértettem, hogy pártszerveze­tünkből valaki kapcsolatba lépett a vizsgálóbíróval, s titat-módot keres arra, hogy kiszabadítson. Érintkezésbe léptem ebben az ügyben az elvtársakkal. Azt mond­ták, hogy némileg hasonlítok egy Misusztyin nevű kikötő munkásra, s ha elküldöm a fényképemet, hozzá­tartozóinak, akik azt sem tudták, él-c még, valószínűleg el fogják hinni, hogy az ő fényképe. Eívtár­saim, hosszú levelet írtak, amely­ben üdvözletemet küldtem minden rokonomnak és ismerősömnek, T assan múlt az idő. Ismét meg- érkezett a vizsgálóbíró és faggatni kezdett, ezúttal kitartób­ban, mint az első alkalommal. — Nos, meggondolta a dolgot? — Nincs mit meggondolnom. A maga dolga, hogy gondolkozzék, s ezt bizonyára meg is teszi. — Négy évig izzadhat majd a fe- gyencszázadokban. — Hát aztán? Mostanában igen sokan izzadnak a maguk jóvoltából az oroszországi börtönökben. A vizsgálóbíró néhány pillanatig elgondolkozott, azután így szólt: — A rokonait azért mégis meg­nevezhetné ... — Haragszanak rám, nem ismer­nek el rokonnak ... A vizsgálóbíró elfojtva mosolyát, így felelt: — Azért csak próbálja meg. Ezzel végétért a kihallgatás. A vizsgálóbíró viselkedése, meggyő­zött arról, hogy rajta keresztül hú­zódik az a láthatatlan szál, amely összeköt a külvilággal. Nemsokára megérkezett a válasz „hozzátartozóimtól”. Éjjel nem nem hunytam le a szemem. Reg­gelig azzal foglalkoztam, hogy el­képzeltem magamban, milyen lesz a szabadság, az új munka. Most tanulmányoznom kellett „rokonsá­SZÖKÉS — Részlet Nyikiforov ..tletre halálra” című, az Ifjúsági Könyvki­adónál megjelenő mü­véből gomat”. Nem kis időbe telt, amíg jól megtanultam a rokonok névso­rát és a falu részletes leírását. [ij kkor beadványt intéztem a börtönparancsnokhoz, amely­ben közöltem, hogy beszélni szeret­nék a vizsgálóbíróval. Három nap múlva megérkezett a vizsgálóbíró. — Jónapot. Van valami új mon­danivalója? — Fel akarom fedni ön előtt igazi nevemet. — Csakugyan? Nos, hadd hall­jam. — Ivan Misusztyinnak hívnak. A vizsgálóbíró jegyzőkönyvi űr­lapot vett elő mappájából. Kérdé­seire felelve, részletesen ismertet­tem családfámat. A vizsgálóbíró elégedetten zárta le a jegyzőköny­vet és odatette elém, hogy írjam alá. Azután szó nélkül távozott. Nem nagyon bíztam abban, hogy sikerül kiszabadulnom, de igy is nyugton maradtam. Elmúlt egy hónap. Megint hiva­tott a vizsgálóbíró. — Rokonai felismerték fényké­pét. De még tisztázni kell néhány kérdést. A múltkor nem említette, hogy van egy nagybátyja is. Hogy hívják azt a nagybátyját? „Ejnye, ejnye! Hogy a föld nyelte volna el ezt a nagybácsit! Az ördög tudja, hogy hívják!” De valamit mégis csak felelnem kellett. — Csakugyan van egy nagybá­tyám, akit gyermekkorom óta nem láttam és akit alig ismerek. Ezt a nagybátyámat, ha jól emlékszem, Alekszandrnak hívják ... — Andrejnek — mormogta a vizsgálóbíró a foga között. 17 gykedvűen lapozgatott az ügy­^ iratok között. En úgy álltam ott, mint egy iskoláskölyök, aki rosszul felelt, s vártam, milyen epés szavakkal fogja a vizsgálóbíró kö­zölni velem, hogy megbuktam. De a vizsgálóbíró váratlanul ki­jelentette: — Személyazonosságát megálla­pítottnak tekinthetjük. Még csak formalitás van hátra, s ha az is rendben lesz, visszavonjuk a csa­vargás címén emelt vádat és a po­litikai nyomozóhatóságoknak fog­juk átadni. — Miféle formalitásról van szó? — kérdeztem. — A törvény értelmében szem­besítenünk kell rokonaival, hogy végleg megállapíthassuk személy- azonosságát. Ezért haza kell külde­nünk szülőföldjére. Van valami megjegyzése ezzel kapcsolatban? — Nem, nincs semmi megjegyzé­sem. A vizsgálóbíró eltávozott. Vissza­vittek a magánzárkába, másnap pe­dig hivatott a főfelügyelő. — Gyere, te csavargó, hadd ve­gyem le rólad a bilincseket — mondta. Levették a bilincseket. égre elszállítottak a tulai bör­tönből. Két nap múlva este­felé egy sűrű erdővel benőtt száraz érhez értünk. Valamennyien alapo­san elfáradtunk. Őreink vállukra vetett puskával, lustán himbálóz­tak a nyeregben. Szemügyre vet­tem a szakadékot és arra a követ­keztetésre jutottam, hogy ez a leg­jobb alkalom a szökésre. Felké­szültem a döntő pillanatra. Amikor egyvonalba kerültünk a szakadékkal, elsurrantam a fegy- örök mellett, egy szempillantás alatt odarohantam a száraz érhez és eltűntem az erdőben. Mire az őrök leemelték vállukról a puskát é. lö­völdözni kezdtek, én már messze jártam. Hamarosan találtam egy levelekkel betemetett üreget ós be­ástam magam a levelek közé. *ötven esztendővel ezelőtt, 1905 április 11-én, Budapesten láttái meg a napvilágot József Attila, a magyar irodalom első nagy pro-j letárköltője, a magyar költők egyik legnagyobbja, a világirodalomj kimagasló alakja. .................. ....................................5

Next

/
Thumbnails
Contents