Szolnok Megyei Néplap, 1955. március (7. évfolyam, 50-76. szám)

1955-03-20 / 67. szám

SZOLNOKMEGYEI NÉPLAP 1955 március'30­Hogyan foglalkozzunk a kongresszusi tanfolyamokon „A pártmunka kérdései, pártunk új szervezeti szabályzata” című anyaggal? A kongresszusi tanfolyamokon a közeli napokban kerül sor „A pártmunka kérdései, pártunk új szervezeti szabályzata“ — című téma előadására. Szükséges, hogy ezalkalommal a legfontosabb kér­déseket hangsúlyozzuk. I. E nnél az előadásnál két főkér­dést vessünk fel. Az első a pártegység jelentőségéről, a párt politikájának jobb- és baloldali el­torzítása ellen folytatott harcról szóljon. E témakörnél tisztázni kell, hogy mit jelent a pártegység. Eszmei, cselekvési és szervezeti egységet, meg kell magyaráznunk, hogy mit jelent az eszmei egység. Azt jelenti, hogy a párt tagjai a marxizmus-leninizmus tanítása alapján azonos világnézetet val­lanak. Pártunkat egyetlen egy el­mélet, a tudományos szocializmus tanítása vezérli a munkában. Pro­pagandistáink mutassanak rá, hogy a rendszeres tanulás teszi lehetővé a marxizmus-leninizmus megisme­rését, az eszmei egység erősítését. A párt áltál kitűzött feladatokat egységesen értelmezve, egységesen kell harcolni azok valóraváltásá- ért. A cselekvés egységéből kö­vetkezik, hogy a pártot a szerve­zeti egység is jellemzi. II, A bevezető előadásban foglal­kozzunk azzal is, hogy mi veszélyezteti a pártegység megszi­lárdítását. Propagandistáink akkor tudják jól megérttetni ezt, ha ala­posan megmagyarázzák, mit jelent a pártiban a jobb és baloldali el­hajlás. A jobboldali elhajlás lényege az, hogy lebecsüli a kapitalizmus ere­jét, nem látja a kapitalizmus visz- szaállításának veszedelmét, nem érti meg a proletárdiktatúra vi­szonyai között folyó osztályharc mechanikáját és azért tesz enged­ményeket a kapitalizmusnak az­zal, hogy az ipar fejlesztési üte­mének csökkentését, a termelő­szövetkezeti mozgalom fejlesztésé­nek mellőzését stb. követeli. A kö­zelmúltban nálunk is gyakori volt a párt politikájának jobboldali, kispolgári félremagyarázása. A Hazafias Népfronttal kapcsolatban például azt hangoztatták, hogy „párton felül álló szervezet“. Pro­pagandistáinknak hangsúlyozni kell, hogy dolgozóinknak nincs és nem lehet olyan szervezete, amely független lenne a párt irányításá­tól. Országunkban minden szerve­zetben szükség van a párt helyes politikai irányító munkájára. A kispolgári nézeteket vallók a párt tevékenységében csak a hibákat látják és anarchista módon bírál­ják eredményeinket, elhomályosí­tani igyekeznek azokat. Nekünk értékelnünk kell a szocializmus építésében elért nagyszerű eredmé­nyeinket, melyek a párt helyes politikájának köszönhetők, s nem szabad megengednünk, hogy pár­tunk vezető szerepét bárki is két­ségbevonja, vagy lebecsülje* III,! I/- áros jobboldali nézetek mu- * tatkoztak a mezőgazdaság szocialista átszervezésével, a szo­cialista iparosítás, s ezen belül a nehézipar, az állam iránti kötele­zettségek teljesítésével stb. kapcso­latban. Mindannyiunk által érthe­tően feltárta ezeket a Központi Vezetőség márciusi határozata. Fropagandistáink hívják fel a hall­gatók figyelmét e határozat ta­nulmányozására, hogy a K. V. út­mutatása nyomán pártunk helyes politikája érvényesülésének leg­főbb akadályát, a jobboldali néze­tek ideológiai szétzúzását és teljes elszigetelését minden téren meg­valósítsuk. ] A bevezető előadásban meg kell magyarázni azt is, hogy mi a bal­oldali elhajlás lényege. A baloldali elhajlás túlbecsüli a kapitalizmus erejét, csak a kapitalizmus vissza­állításának lehetőségét látja, de nem látja azt, hogy országunk ere­jével felépíthetjük a szocializmust, lebecsüli a munkásság és a pa­rasztság szövetségét. A baloldali elhajlás győzelme elszakíthatná a munkásosztályt a parasztságtól és a munkástömegeik többi részétől, s következésképpen — akárcsak a jobboldali elhajlás *— a proleta­riátus vereségéhez vezetne. Ugyan­azon eredményre vezet tehát mind­két elhajlás, egyformán veszélyes, küzdeni kell ellenük. A jobboldali elhajlás elleni harcnál vigyázzunk, hogy tápot ne adjunk a párt po­litikáját baloldal irányba torzító szektás nézeteknek, IV. N álunk a baloldali jelenségek többek között abban nyilvá­nultak meg, hogy a középparasztot nem tekintették a munkásosztály szövetségesének, szembeállították a szövetkezeti és középparasztságot, nevelő és politikai munka helyett parancsolgattak neki stb. A pro­pagandista elvtársak e bevezető előadásban bírálják meg a közsé­gükben előforduló, a párt politiká­ját elferdítő nézeteket. Magyarázzuk meg azt is, hogy a jobboldali elhajlás alapja a még meglévő kisárutenmelő, sőt kapi­talista (kulák) termelés. Rá kell mutatni, hogy az eszmei fogalma­kat mindig a társadalmi lét, a gazdasági alap határozza meg. — Ezért törekszünk mi arra, hogy a szocialista szektor döntő súlyú le­gyen az iparban és a mezőgazda­ságban egyaránt. A teisárutermelés napról-napra, óróról-órára szüli nemcsak a kapitalista gazdasági viszonyokat, hanem az azoknak megfelelő nézeteket is, V. M ásodik főkérdésként a bírálat- önbírálat szerepét, jelentősé­gét tárgyaljuk. Ennél a témakörnél elsősorban azt bizonyítsuk be, hogy miért van szükség erre. Azért, mert a kritika és önkritika pártunk, népidemofcráoiánk fejlődésének egyik legfontosabb hajtóereje. A párt senkivel sem osztja meg a hatal­mat, nincs ellenzék, éppen ezért nekünk kell a hibákat feltárni. En- nek módszere a bírálat, örubírálat. Meg kell érttetnünk a hallgatók­kal azt is, hogy a hibák feltárása és kijavítása nem két különálló fogalom. Mitsem ér a bírálat-önbi- rálat, ha nem követi a feltárt hi­bák kijavítása. Hívjuk fel a figyel­met arra is, hogy a kommunisták bírálata gyökeresen különbözik az ellenséges elemek „bírálatától’', melynek célja népidemokráciánk gyengítése. Rántsuk le a leplet azokról, akik a bírálat ürügyén tá­madják a pártot. A segítő bírálatot természetesen — főleg az alulról jövő b'rálatot, mely növeli dolgo­zóink - aktivitását, fel kell karol­nunk és fel keld lépnünk elfojtói ellen. Hangsúlyozzák propagandistáink azt is, hogy a bírálatnak és az ön­bírálatnak nemcsak az a feladata, hogy feltárja a negatív mozzanato­kat, hanem az is, hogy terjessze a pozitív tapasztalatokat, egyengesse az utat az új, a haladó számára, s fejlessze az új iránti érzéket. VI. A bírálat — önbírálat párt­demokráciával való össze­függésének magyarázatánál helyi példákat, adatokat is említsenek meg a propagandisták. Annál a kérdésnél pedig, hogy „milyen le gyen a bírálat-önbírálat”, hangsú­lyozzák, hogy ne felelőtlen, hanem megalapozott, ne leszerelő jellegű, hanem bizalmat ébresztő legyen, A tömegek gyakorlati forradalmi bírálatának és önbíráiatának egyik formája a szocialista verseny. Azok. akik élenjárnak a termelésben, cse­lekvőén bírálják a régi normákat, magukkal ragadják az elmaradókat és a termelés általános fellendülé­sét érik el. Mutassanak rá propagandistáink. Az elhajlások helyes megértésé­hez és magyarázásához tanulmá­nyozzák propagandistáink Sztálin: „A leninizmus kérdései1’ c[mú mű­véből a „Jobboldali elhajlás az SzKP-ben“ című részt. Ezeket a kérdéseket kell figyelem­be verini a bevezető előadásoknál. Részletekre a konferenciákon kell kitérni, a vita alkalmával­erre Ankétot tartottak Szolnokon a jogászság társadalmi tufáidon vádelmével kapcsolatos feladatairól és kötelességeiről A Szolnok megyei pártbizottság javaslatára a Magyar Jogász Szö­vetség megyei csoportja és a Haza­fias Népfront megyei bizotsága már­cius 19-én, szombaton délelőtt anké­tot rendezett a jogászok társadalmi tulajdon védelmével kapcsolatos fel­adatairól és kötelességeiről. Az ankéten megjelent Kovács Kálmán, az igazságügy-miniszter he­lyettese, Hunyadi Béla, a párt Köz­ponti Vezetősége adminisztrációs osztályának munkatársa, Czakó Kál­mán legfelsőbb ügyész. Kovács Ist­ván, a Magyar Jogász Szövetség titkára, a megyei pártbizottság, Hazafias Népfront megyei bizottsága képviselői, valamint többen a leg­felsőbb bíróság és ügyészség részé­ről. Az ankét iránti nagy érdeklődést bizonyította, hogy mintegy három­száz ügyész, bíró, ügyvéd és válla­lati jogász jött össze, hogy meghall­gassa dr. Jankó Péternek, a Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bírósága másodelnökének előadását. Az ankét ismertetésére visszaté­rünk. A magyar ruhaipar onxtatlan sikert aratott a lipcsei divatbemutatókon TAVASZI ELÖKESZÜLE ÍEK Ili *• ■ ‘ ^ A moszkvai, sztálingrádi, rosztovi, taskenti és a többi mező- gazdasági gépgyártó központok vállalatai új mezőgazdasági felszere­lést küldenek a szűzföldekre. A Cskalov-területen nemregen meg­alakított „Iriklinszkij‘‘ gabonatermesztő szovhoz új kombájnokat ka­pott. — A képen: A gépek megérkeznek az „Irikllnszkij“ szov- hozba. — (Foto: B. KHpinyicer és V. Filaszov.) NEMZETKÖZI SZEMLE A nagy hang nem mindig párosul erővel A Lipcsei Nemzetközi Vásáron na­ponta két alkalommal rendeztek divatbemutatót, amelyen a népi demokratikus országokon kívül cégek is résztvettek. A Ruhaipari Tervező Vállalat 30 teljes öltözé­ket készített a lipcsei divatbemuta­tóra. A vásárról most jöttek haza a ruhaipari küldöttség tagjai. Ná­dor Endréné, a ruhaipari igazgató­ság kiküldöttje a következőkben számolt be a lipcsei divatbemutató sikeréről a Magyar Távirati Iroda munkatársának: — A magyar modellek osztatlan tetszést arattak. A bemutatott ru­hák kivívták a szakemberek és a közönség elismerését. A magyar modellek közül különösen a komp­lék ragadták meg a figyelmet. A német lapok több cikkben fejezték ki elismerésüket; A Leipzinger Volkszeitung így' írt: „A magyarok ezen a bemutatón is az élen ha­ladnak. Kiváló színeik és jó vo­nalvezetésük különleges képet köl­csönöz ruháiknak”. Több magyar modellt felvettek a híradóba és a televízióba is. A lipcsei tavaszi bemutatón fel­tűnt a szakkörökben sokat vitatott úgynevezett H-vonal, a hosszitott derék. — Előbb-utóbb ez minden való­színűség szerint általános divat lesz. De hadd idézzem az új vonal problémájánál a Leipziger Volk­szeitung egy másik cikkét: „A ma­gyarok nagyon ügyesen tudnak al­kalmazkodni a nemzetközi divat­hoz anélkül, hogy a magyar jelle­get elhanyagolnák”. — fejezte be nyilatkozatát Nádor Endréné. Nyugati politikusok beszé­deit hallgatva, burzsoá lapok ve­zércikkeit olvasva, minduntalan előbukkan egy szó, melyet különö­sebb magyarázatok nélkül is köny- nyen meg lehet érteni. Ez a kifeje­zés: „erőpolitika”. S ebből fakad a másik következtetés: erősebbnek tartva saját világukat, szünet nél­kül azt bizonygatják, hogy a de­mokrácia táborával szemben övéké a vezetőszerep a nemzetközi élet­ben. Az utóPbi hónapokban saját r épeik körében is oly visszatetszést szült a háborús törekvéseket jelző „erőpolitika” jelszava, hogy egy népszerűbbnek gondolt kifejezés­sel helyettesítették ilyenformán: „a béke biztosítása erővel”. Miben rejlik hát az az „erő”, amelyre támaszkodva — nyu­gati elgondolások szerint — dik­tálni lehetséges a béke országai­nak? Választ ad a kérdésre egy cikk, amely most jelent meg a Novoje Vremja című tekintélyes szovjet külpolitikai folyóiratban. Szerzője Iszajev vezérőrnagy, a ki­váló katonai szakértő. Az első elgondolás: az atom- és hidrogénfegyverek birtoklása, s a felhasználásukra szőtt tervek. Ez a koncepció kezdetben arra épült, hogy az imperialisták kizáróla­gosan birtokolják az említett fegyvereket. De már akkor csak­hamar kiderült, hogy a Szovjetunió is gyárt atombombát, legutóbb pe­dig arról számolt be Molotov elv­társ, hogy a szovjetország hidro­génfegyver előállítása terén is túl­szárnyalta az Egyesült Államokat. Már ez is tarthatatlanná teszi az amerikai stratégák elképzeléseit, akik az atomfegyverek felhasználá­sára építik számításaikat. Ilyen „stratéga” például Gruenther tá­bornok, az atlanti erők Európában állomásozó csapatainak főparancs­noka, aki nemrégiben így nyilatko­zott: „Úgy döntöttünk, hogy köz­ponti stratégiánknak szüksége van az atomfegyver felhasználására, függetlenül attól, alkalmazza-e azt az ellenség, vagy sem.” Gruenther azonban valószínűleg megfeledke­zett arról, hogy egy ilyen táma­dásra igen rövid időn belül ha­sonlóval lehet válaszolni. Márpedig a sűrűnlakott Anglia, Franciaor­szág és az Egyesült Államok szem­pontjából ez semmi jóval sem ke­csegtet. Rendkívül érdekes meg­állapításokat tesz Iszajev vezérőr­nagy ott is, amikor azokat az ame­iiiiiiiiiiiiiMiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiihiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii KOMMENTÁR NÉLKÜE Diagnosztika — jelző atomokkal A Szovjetunió Központi Orvostovábbképző Intéze­tének radiológiai tanszé­kén jelző atomokat alkal­maznak a betegségek fel­ismerésére. Ha a beteg pajzsmirigye duzzadt, rádióaktív jódot tartal­mazó vizet itatnak vele, s doziméter jelzi, hogy a jód hány százalékát vette fel a pajzsmirigy. Ebből meg tudják állapítani a betegség fokát. A duzzadt pajzsmirigyet azután megint csak megfelelően adagolt rádióaktív jódos vízzel gyógyítják. (Utyeraturnaja Gazeta). Vér és dollár George W: Prideaux csikágói pilóta felesége súlyos műtéten esett ke­resztül. A férj semmikép­pen nem tudta előterem­teni a magas kórházi költségeket; végül is a kórház vezetősége hozzá­járult, hogy tartozását véradással egyenlítse ki: minden félliter vérért 15 dollárral csökkentették a tartozást. Prideaux hat­van pilótatársa írásban kötelezte magát, hogy fe- jenkint félliter vért ad­nak. (Heroldo de Esperanto). ÁRVÍZ A középszumatrai Pat- jakumbuh körzet lakói, akiket a sziget történel­mének legnagyobb árvíz- katasztrófája hontalanná tett, most tigrisek invá­ziójának vannak kitéve. Az árvíz miatt búvóhe­lyeikről elmenekült tigri­sek már 30 embert és sok háziállatot széttéptek. (ND Unterhaltungs-Beilage). 33 ezer ember szükséglakásban A nyugatnémetországi Münchenben mintegy 33 ezer ember lakik még mindig szükséglakásban. Különösen reménytelen a helyzete a baraklakók- nak. A legtöbb barak egyáltalán nem alkalmas szállásra. A korhadt fala­kon és padlókon minde­nütt átüt a penész és a nedvesség. (Süddeutsche Zeitung). Luxus Nyugat-Németországban A bonni kormány pénz­ügyminisztere, Schiffer, bejelentette, hogy a pá­rizsi szerződés ratifikálá­sa után visszavonják azt a 18 millió nyugatnémet márkát, amellyel a kor­mány a kenyér árának rögzítéséhez eddig hozzá­járult. Schiffer szerint nem engedhetnek meg Nyugat-Németor szagban ilyen „luxuskiadásokat”, „Verébvár“ Délkelet- és Közép-Af- rikában vannak a méhek- hez hasonlóan közösség­ben élő verebek. Fűből és agyagból tetőt építenek a faágak közé s alulról eh­hez erősítik fészkeiket. Néha ezer veréb is fész­kel „egy-egy fedél alatt”. Építményük súlya több mázsa. Néha más mada­rak. gyíkok és egerek is békésen együtt élnek a telepes verebekkel a „ve- rébvár”-ban; (Vokrug Szveta). rikai „érveket” elemzi, hogy az Egyesült Államok rendelkezik a legnagyobb hatósugarú bombave­tőkkel, s hogy Amerikának olyan rakéták vannak birtokában, melyek egyik földrészről a másikra képe­sek továbbítani hidrogéntöltésű lö­vedéket. Iszajev a szovjet szóvivők magabiztos szerénységével vála­szolja: „Országunk nemcsak senki­től nem riad el az ilyen rakéta­meghajtású motor gyakorlati meg­szerkesztésétől, hanem ahhoz is megvan minden feltétele, hogy ve­zető helyet foglaljon el e téren. Ugyanilyen módon a Szovjetunió természetesen rendelkezhet lökhaj- tásos transzkontinentális légierővel is.” A másik elgondolás: ameri­kai szárazföldi, légi és tengeri tá- masztpontok létesítése a béketábor országainak határain. Az Egyesült Államokban közzétett hivatalos adatok igazolják, hogy az ilyenfajta támaszpontok száma ma már 950, s közöttük igen sok a hatalmas befo­gadóképességű. A bázisok támadá­sok kiindulópontjául, hídfőállások­ként szolgálnak az amerikai tervek szerint — ám — e stratégiai elgon­dolás szerzői is megfeledkeztek né­hány lényeges körülményről. Leg­főképpen arról, hogy a támaszpon­tok szétforgácsolják a hadviselő ál­lam erőit, s hogy a legfőbb támasz­pont: maga az ország ö*zes forrá­saival és készleteivel. Iszajev cik­kében emlékeztet arra. mily dics­telen sorsra jutottak a második vi­lágháború idején, a Japánnal vívott harcok során Amerika és Anglia csendesóceáni és távolkeleti hadi­bázisai. A harmadik elgondolás: agresszív katonai és politikai töm­bök összetákolása a világ legkülön­bözőbb részein. Eddig tiz ilyen tömböt hoztak létre, s a Nyugat­európai Uniót szánták a tizenegye­diknek. A béke országai ellen irá­nyuló blokkok főcélja az, hogy Amerika egy újabb világháború be­következése esetén más népek fiait küldhesse ki a harcterekre. Ami ez elgondolást illeti, nem­csak az a bökkenő, hogy a külön­böző népek fiai egyáltalán nem kí­vánnak majd a halálba menni a Wall Street érdekeiért, hanem az is, amit Iszajev vezérőrnagy így fogalmaz meg: „Az Egyesült Álla­mok vezetőkörei ilyen politikájá­nak és stratégiájának következmé­nyei a .szabad világ” számára csak a következők lehetnek: a legna­gyobb városok, ipari gócpontok és egészen sűrűn lakott vidékek meg­semmisülésének veszélye, különö­sen Nyugat-Európában és az Egye­sült Államok csatlósainak hadsere­gén; a csatlósországok elvértelene- dése”. Ilyen a perspektíva. S bizonyos, hogy mindebből a józan emberek levonják majd Nyugaton is a meg­felelő következtetéseket. Megkezdődik a iífuszoltás Az Egészségügyi Minisztérium megyénk területén, Szolnok vá­ros, a tiszafüredi járás és a jászapáti járás területére kötele­zően elrendelte a hastífusz-ellenes védőoltásokat. A védőoltásokat Szolnok városá­ban a nagy forgalom és a más fer­tőzött vidékről idejáró és ide- özönlő lakosság által behurcolható tífusz veszély elhárítása tette szük­ségessé. Mindenki tehát a saját jól felfogott érdekében cselekszik, ha a városi tanács által közzétett időben és helyen védőoltás végett megjelenik, mert ezáltal nemcsak magát, de családját is védi a has-* tífusz fertőzés ellem, t

Next

/
Thumbnails
Contents