Szolnok Megyei Néplap, 1955. február (7. évfolyam, 26-49. szám)
1955-02-24 / 46. szám
2 SZOLNOKMEGYEI NÉPLAP 1955 február 24. Cfcarsanql képek A Szovjetunió honvédelmi miniszterének parancsa a szovjet hadsereg megalakulásának 37. évfordulója alkalmából Két képpel búcsúzunk a farsangtól. Mindkettő az ifjúsági bálon került a gép lencséje elé Szolnokon, a megyei tanács báltermében. — Karnevál herceg és partnere mosolyog az egyikről, s a másikon lapunk egyik kedves levelezője — Néplap jelmezben. őha ejtőexjiym ugrálom 1936-ot írtak. Forró nyári vasárnap délután egy kisfiú baktatott a mátyásföldi repülőtér felé. Ha jól emlékszem, úgy beszélték, olasz ejtőernyősök tartanak bemutatót. Én mindenesetre nem győződtem meg róla, de kétségtelen, mindenki elnémult, mikor meglátta őket a repülőgépből ki- ugrani, zuhanni, majd fejük fölött kinyílott ernyőkkel lefelé lebegni. Megcsodáltam annyira, hogy megmaradt emlékezetemben talán örökre. Azután az évek múltak. Sokszor kintjártam még a mátyásföldi repülőtéren, míg jött a háború és én elkerültem a környékről. 1951-ben aztán a Szabadságharcos Szövetségben én is közvetlen kapcsolatba kerültem az ejtőernyős sporttal. Elküldték ejtőernyős iskolára, melynek elvégzése után e sportágnak oktatója is lettem. Egy derült, hideg februáreleji reggelen ott álltam én is ugróruhában többedmagammal, várva azt a felejthetetlen pillanatot, amikor gépbe szállhatok, hogy azt a néhány száz métert, ami köztem és a föld között van, lebegve, egy darab nylonselyem segítségével tegyem meg. Végre eljött a. pillanat. S miközben felmásztam a gépbe, a kisfiú jutott eszembe, aki 16 éve ámulva leste a bátor ugrókat. Mire elhelyezkedtünk, a gép startolt, majd elhagyva a földet mindig magasabbra emelkedett. Az emberek, tárgyak, egyre kisebbek lettek, úgy tetszett, mintha valami játékvárosbgn, vagy liliputi országban járnánk. Mélyen alattunk egy vonat, szinte játékvasút kígyózott tova. A gépben ülők arcán az ismeretlen, nem mindennapi élmény feszült idegessége látszott. Gépünk már a megadott irányba fordult és oktatónk „felkészülni” szavára igyekeztünk a tanultak alapján beállni a sorba, ami persze nem ment olyan könnyen, mint a földi gyakorlásnál. Úgy gondolom, mindany- nyiunk szive a torkában dobogott, hiszen ki tudja, lesz-e még egyszer repülés, séta a földön. Közben hallom az oktató szavát: Mehet. — Mégegyszer fölvillannak előttem a tanultak, jól csináltam-e mindent? Aztán egy suhogás, egy rántás a vállamon és mire szétnézek, a gép már messze jár, s felettem az ernyő szétnyílt kupolája látszik. Körülöttem csend. Néma csend. Távolabb látszanak a többiek, s alattam a föld. Hiszen akkor nincs semmi baj. A gép elvégezte az ernyőnyitást és én szépen, kényelmesen lebegek és ereszkedem lefelé, szabadon, könnyedén, mint egy madár. — Hogy mit éreztem? Azt a jó érzést úgysem tudom leírni. Aztán egyszercsak rohanni kezd felém a föld. Na, most véged, gondoltam. De aztán megint eszembejutott, amit a földre- érésről tanultam és pár pillanat múlva már köny- nyedén földreértem, s egy bukfenc után újra talpon voltam, a szilárd földön. Ezután még sokszor ugrottam úgy is, hogy én nyitottam magam ki az ernyőt. De talán mondanom sem kell, az első volt a legizgalmasabb és legszebb. NAGY ELEMÉR Vj szász iiimiiiiimimimimmimMiinmiiiiniiiiiiiiiimiiiiiimniMiMiimiimiim imimimmiiimmmiiiiiMMiiimmMiiiiiiimmmimmiimiiiMmimmiMimmMiimiiiiiniiiiii z Irodalmi Fényszóró szerkesztőségében tipikus csend fejeződik ki. Ez a kifejeződés azon keresztül hajtódik végre, hogy a szerkesztők nagyobb része most székekben rejlik, és cikkekben hajt végre módosításokat, egy másik része viszont nem vesz részt a cselekmény közvetlen alakításában, mert a konkréten adott tér- és időbeliségen kívül a falakon végső fokon túlfejlődve, az adott teremtől elidegenedve másutt törekszik egyéni sajátságainak kifejlesztésére az általánosban. * Körmölés, füst, halk szitkok. Hirtelen telefoncsengetés. Szerző lőszerkesztőt keresi. — Arról lenne szó... hogy: lenne egy kis áHatmesém, egy rövidke írás, tetszik tudni.., — Jó. jó... de miről szól? — Állatokról szól kérem. A rókáról, meg a hollóról. Tetszik tudni, ez már magával a műfajjal jár együtt, hogy állatokról szóljon. Szeretném tudni.., — Jöjjön föl elvtársam, és akkor ibt megnézzük konkretebben. Fattermörder reszortfelelős hellyel kínálja a szerzőt. — Mit hozott? — Egy kis állatmese.., a róka és a holló ... megmutatom .,, a hízelgők ellen szól. — Ne, ne! Hagyja itt, elvtárs! Majd elolvassuk, s megtesszük a javítási javaslatainkat. — Igen .;; és ..; mikorra? — Jöjjön holnap ilyenkor!... Addig elolvasom. — Viszontlátásra. * TTállj ide! A holló és a róka! 11 Hát ez meg mi? Ki talál ki ilyesmiket? És még azt mondják egyesek, hogy nem is olyan rossz? Hogy tehetséges kis írás’ Elég volt ezekből az öreg új toliakból! A könyökömön jönnek ki! Nem bánom én, ha maga Zebedeus próféta írta! Hát lehet így írni, hogy holló, meg róka, meg sajt, a csőrében? Mi ez? Mi az, hogy róka? Mi az, hogy sajt? Miféle elrugaszkodás a valóságtól? És hol van itt az eszme? Mit akar ez mondani, és ki fejlődik? A sajt? A holló? Hát hun van a szeme a vén trotilnak? * — Ez, tetszik tudni, nem megy. Nincs megkonkrétizálva. Milyen holló, milyen róka? Nem emelkedik, tetszik tudni. Itt, a holló.... A hollónak eleitől végig emelkednie kellene, a rókának pedig le kell lepleződnie! Világosan! A rókát meg kell nyúzni, különben így, ha bundában van. nem látszik rajta, hogy róka. És írja át prózára, meglátja, milyen kedves karcolat lesz belőle! Első átdolgozás; A holló fent ült a fatetején, csőrében nagy darab sajtot tartogatva. Esteledett. A nap épp most bukott le az ég pereméről. Pirosszőrű állat közeledik. — Én egy bárány vagyok! — vakogja. Kivillanak a fogai, látszik hegyes füle, lompos farka. A holló megnyugodott. Bárány. — Énekelj, — szólt a hollóra a furcsa alakú bárány. A holló énekelni kezd. Istenem, oda a sajt. Fut vele, úgy látszik, mégsem bárány. A holló utána. Megkezdődik a küzdelem, harcolnak, verekednek, bök- dösődnek. Holló visszaveszi a sajtot, fölszáll a fára és megszólal : Súlyos hibát követtem el akkor, amikor káros irányban hagytam magamat befolyásolni. Eközben valaki a furcsa alakú bárányt agyonütötte és megnyúzta. A holló rémülten vette tudomásul hogy a róka volt. A róka még utolsót rúg s ezeket mondja: ki mint veti ágyát, úgy alussza álmát. * M ég most sem mondható sikerültnek. Több erkölcsi tanulság kell. És nem konkrét, még mindig. Talán jobb volna, ha nevén neveznénk a dolgokat. A holló helyett írjon oda egy GTA igazgatót. a róka helyett egy cselszövőt. Még világosabb. A sajt, az perspektivátlan, lezárja a kérdést, ahelyett, hogy feloldaná. S talán mégis jobb volna versben. Hiszen nem kell félni az elbeszélő költeménytől. Van olyan költő, aki ebből a ragyogó kis témából ötven- oldalas poémát írt volna. Forrőság van, meleg. Nyári délután. Egy GTA igazgató üldögél a fán. Büszke a hangjára, pedig az rekedt. Szájában tartja az évi munkaterveket. Odalopakodik egy gaz cselszövő, s így szól: igazgató, halljam, a hangod minő! Ellopja a tervet a gaz boldogan. De nem rest az igazgató, utána rohan! Tervekkel kezében megint fára ül s így szól: hibát követtem el éberség körül.. . A cselszövő bent ül ajtaján lakat. S így szól egy hang: ki korán kel az lel aranyat! Ez mára döfi! így igen! Pedig az elején egészen reménytelennek látszott Nagyon jó, csak — persze, adjon nevet a pozitív figurájának, a negatív figurája legyen társadalmilag világos, egyértelmű, — mondjuk gróf! A sajt-ötlet mégsem rossz — van szaga, van íze, mozog benne valami! Kerüljön vissza a sajt! S valahogy talán frappánsabb tanulság kellene, — olyasmi, ami ugyanakkor távlatot is mutat. És több tanulság, gazdagabb tanulság, eszme! Amit írt, már az is jó, de ha gondolkozik, tud másít is egészen biztosan. És még egyet. Ha lehetne használjon epigramma formát. A vers kissé elnyújtott és tegnap megbíráltak bennünket, hogy nem közlünk rövid verseket, írja át epigrammává. Meglátja, milyen jó lesz, olyan, hegy még maga se hiszi, * fondorlattal a gróf be akarja x csapni Kis Antalt. Am ez nem sikerült. Visszakerült irn a sajt. Zápor után köpönyeg, pihenés jó munka utánra; Anti tanuld te meg azt, sajttal a fára ne ülj! — Zseniális! Zseniális kérem, — olyan jó, mintha Krilov írta volna. — Tetszik tudni, ez nem is csoda. Én ugyanis Krilov vagyok. Megjeleni az „Utunk” (a Román Népköztársaság írószövetségének lapja) február 11. számában. Bajor Andor szatírája. Moszkva (TASZSZ). G. K. Zsitkov, a Szovjetunió marsallja, honvédelmi miniszter február 23- án, a szovjet hadsereg megalakulásának 37. évfordulója alkalmából o következő parancsot adta ki: Katona és Tengerész, Tiszthe- 'yettes és Tengerésztiszthelyettes Elvtársak! Tiszt, Tábornok és Tengernagy Elvtársak! A szovjet nép és fegyveres erői a mai napon ünnepük a szovjet hadsereg és haditengerészet fennállásának 37. évfordulóját. Ezt a dicső évfordulót az ötödik ötéves terv határidő előtti teljesítéséért és túlteljesítéséért, továbbá a nehéziparnak, valamennyi nép- gazdasági ág fellendítése, a szovjet állam erősítése és a népi jólét emelése alapjának további fejlesztéséért vívott sikeres harc közepette üljük meg. A szovjet nép a szocialista tábor minden népével együtt szilárdan és következetesen harcol az egész világ békéjéért. Viszont az imperialista országok agresszív erői, élükön az Egyesült Államok monopolistáival, politikai csoportosulásokat, háborús tömböket létesítenek, minden erejükkel igyekeznek feltámasztani a német militarizmust, nyíltan új háborút készítenek elő a Szovjetunió, a népi demokratikus országok és a Kínai Népköztársaság ellen. Ilyen körülmények között a Kommunista Párt és a szovjet kormány minden szükséges intézkedést megtesz hazánk szilárd biz- tenságának biztosítására. A szovjet hadsereg és a haditengerészet harcosainak a Kommunista Párt és a szovjet kormány körül szorosan tömörülve mindig készeknek kell lenniük, hogy becsülettel teljesítsék katonai kötelességüket szeretett hazánk védelmében. Köszöntőm a katonákat és teniszeket, a tiszthelyetteseket és tengerésztiszthelyetteseket, a tiszteket, tábornokokat és tengernagyokat a szovjet hadsereg és haditengerészet napja alkalmából. Uj sikereket kívánok a fegyveres erők egész személyi állományának ahhoz, hogy tökéletesítse harci tudását és készségét bárminő agresz- szor döntő visszaverésére. A szovjet hadsereg és haditengerészet fennállásának 37. évfordulója alkalmából megparancsolom: Ma, február 23-án húsz tüzérségi díszsortűz dördüljön el: hazánk fővárosában, Moszkvában, a szövetséges köztársaságok fővárosában, továbbá a hős városokban: Lenln- grádban, Sztálingrádban, Szevász- topclban és Odesszában. Éljen hatalmas hazánk, a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége! Éljen a nagy szovjet nép és bátor fegyveres erői! Éljen szeretett szovjet kormányunk! Éljen a Szovjetunió Kommunista Pártja, győzelmeink szervezője és ihlető je! G. K. Z s u k o v, a Szovjetunió marsallja, a Szovjetunió honvédelmi minisztere. (MTI) A Daily Mail Matusow beismeréseiről London (MTI). Az erősen jobboldali Daily Mail washingtoni tudósítója jelenti: Harwey Matusoio, az Amerikai Bűnügyi Nyomozó Hivatal besúgója, a szenátus belbiztonsági albizottsága előtt esküvel tanúsította, hogy az amerikai állampolgárok százait vádolta hamisan kommu- mstasággal. Matusow, aki korábban a boszorkányüldöző McCarthy szenátor nyomozó szervezetének egyik vezető tagja volt, kijelentette, hogy terhelő tanú minőségében hazudott annak a 13 kommunista vezetőnek a bűnperében, akit felforgató összeesküvés címén ítéltek el, s ezenkívül hazudott akkor is, amikor azt vallotta, hogy Latti- more tanár „Megoldás Ázsiában" című müve a kommunista párt hivatalosan elfogadott tankönyve polt. Matusow azt is bevallotta, 1400 dollárt kapott azért, mert két amerikai szenátort hazug módon azzal vádolt meg, hogy „a kommunista párt tehetetlen eszközei”. A tudósító hozzáteszi, hogy a besúgónak ez az újabb köpenyegfor- gatása beláthatatlan visszásságok végtelen láncolatát idézi majd elő a különböző kormány szervezetek szolgálatában álló fizetett hivatásos besúgók körében. Közülük kettő már meghátrált, s ezt állítja, hogy erőszakot alkalmaztak velük szemben. A törvény- hozásban kitört a vihar a kormány egész állambiztonsági programmja körül. James Eastland, a szenátus belbiztonsági albizottságának elnöke így próbálja mentegetni az amerikai besúgó-rendszert: Matu- sownak az a vallomása, hogy eskü alatt hazudott, még nem tekinthető szükségképpen terhelő bizonyítéknak más besúgók ellen. — A Daily Mail washingtoni tudósítója azonban ehhez a kijelentéshez szükségesnek látja hozzá fűzni: a Matu- sow-botrány azonban erősen megrendítette a közönség bizalmát. —* (MTI) __________________ 31 Román Népköztársaság nagy nemzstgyüiésének ülése Bukarest (TASZSZ). A Román Népköztársaság nagy nemzet- gyűlése február 22-én Bukarestben ülést tartott. — Az ülésen a Szovjetunió Legfelső Tanácsának felhívásával foglalkoztáik. A nemzetgyűlésben nagy beszédet mondott Gheorge Gheorgiu- Dej, a Román Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke. (MTI). Hol marad a Berlin (MTI). Johannes Dieckmann, a Német Demokratikus Köztársaság népi kamarájának elnöke. Cerstenmaierhez, a bonni parlament elnökéhez intézett táviratában utalt a népi kamara elnökségének javaslatára, hogy a két német törvényhozó testület képviselői február 24-én a bonni szövetségi gyűlésben tartsanak eszmecserét a szabad, demokratikus, össznémet választásokról. A bonni parlament bonni váfa«z? elnöksége eddig nem válaszolt a javaslatra. Johannes Dieckmann táviratában kijelenti, hogy a német nép a mostani sorsdöntő órákban nem érthet egyet a bonni parlament tétovázásával és hallgatásával. A távirat többek között ezekkel fejeződik be: „Figyelmeztetem önt. elnök úr. arra a nagy felelősségre, amellyel a német népnek tartozik és várom válaszát minden feltétel nélkül tett javaslatunkra.” „Országaink népei mindig meg tudták védeni magukat és elsöpörni a támadókat“ — Kínai küldöttség látogatása a Port Arthur-Dairenben állomásozó szovjet csapatoknál — Port Arthur-Dairen (Uj Kína). A szovjet hadsereg megalakításának 37. évfordulója alkalmából kedden különvonaton húsztagú kínai küldöttség érkezett Port Arthur- Dairenbe, hogy meglátogassa az itt állomásozó szovjet csapatokat. A Kínai Népköztársaság küldöttségének vezetője Peng Tö-huaj minisz- terelnökhelyettes. A küldöttséggel együtt érkezett P. F. Jugyin, a Szovjetunió pekingi nagykövete. A Kínai Népköztársaság küldöttségét az övezetben állomásozó szovjet haderő magasrangú tisztjei és Port Arthur-Dairen kínai vezetői fogadták. Peng Tö-huaj a kölcsönös üdvözlések után megszemlélte a tiszteletére kivezényelt szovjet díszszáza- det, majd a szovjet hadsereg megalakításának 37. évfordulója alkalmából rendezett nagygyűlésen be- sí édet mondott. Peng Tö-huaj rámutatott, hogy a Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság kormányának megegyezése Port Arthurról a 2 ország erejének és egységének hatalmas növekedését mutatja. Ha bárkinek is eszébe jutna, hogy agresszív háborút indítson a két ország bármelyike ellen, a Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság mindenkor támogatni fogja egymást. Figyelmeztetjük az Egyesült Államok agresszív klikkjét, ne spekuláljon téves számítások alapján, mert csak a legsiralmasabb és leggyalázatosabb sors várhat rá — jelentette ki Peng Tö- huaj — majd a tajvani helyzetről ejtett szót és ennek során a következőket mondotta: — A kínai népnek és a Szovjetunió népeinek bőséges tapasztalatuk van abban, hogyan kell szembeszállni az agresszióval. Azelőtt sem félemlített meg bennünket semmiféle fenyegetőzés és zsarolás, ezután sem lesz ránk hatással az ilyesmi. Országaink népei mindig meg tudták védeni magukat és mindig el tudják söpörni azokat, akik szabadságunk és függetlenségünk megsértésére törtek. (MTI)
