Szolnok Megyei Néplap, 1955. február (7. évfolyam, 26-49. szám)

1955-02-22 / 44. szám

1955 február j?!OLi<OK.tA£tii£f NÉPLAP A jászapáti járásban is kötelező a tavaszi búzavetésterv teljesítése Levelek a békéről Mondják el a szolnoki békeküldöttek, mi történt nálunk 1944 jú­nius másodikén, a szolnoki „fekete pénteken’’. Elmékezzünk rá és sose feledjük. Támadás volt, amilyenről fogalma sem volt addig sen­kinek Szolnokon, pedig az átmenő lengyel menekültek meséltek Var­sóról. De az más, amit az ember hali és más, amit átél. Reggel jöttek a repülőgépek és elsötétítették az égboltot. A táma- madásba nem szólt bele egyetlen légvédelmi ágyú sem. Elpusztult Szolnok harmadrésze. Három napig égett a MÁV állomás és robban­tak a muníciós kocsik. Az állomás mellett lévő barakfürdőböl mezí­telenül szaladtak ki az emberek. Megkezdődött a mentés. Borzasztó volt a látvány. Behunyom szemem és előttem van az anya, ki holt gyermekét nyújtotta felém e szavakkal: „Nem lehet, hogy meghalt, hisz az előbb még élt.” És mind, mind a többi. Az irtózatos hang­zavar, A repülőgépek zaja, a robbanások és a mindezekkel össze­vegyülő, velőkbe ható kiáltások, jajveszékelések. A szülő, ki gyerme­két kereste s a gyermek, ki anyját. Előttem van a néptclen, romok­ban heverő Szolnok és minden szörnyűsége. S ha körülnézünk, olyan, mintha mindezt csak álomdtuk volna. Vasutainkon utazók ezrei, felépült utcáinkon, hidainkon jókedvű em­berek. Megvédjük ezt, nem akarunk több „fekete pénteket.” Sem itt, sem másutt a világon. DE1 * Az elmúlt napokban résztvettem a járási békenagygyűlésen. Sokan jöttünk össze, mert mindannyian fontosnak tartottuk, hogy most. szabadságunk 10. évfordulója al­kalmával hitet tegyünk békevá- gyunk mellett. Minden arc azt tük­rözte, minden hang azt zengte, hogy a tíz év munkájával megépí­tett országot megvédjük. tovább építjük. Tudjuk, hogy tekintélye és súlya van szavunknak, mert sokan vagyunk. A Szovjetuniónak, a mellé felzárkózott Kínának, a népi demokratikus államok lakosainak s Műszaki vezetők a A mezőgazdasági szakembereik szombati találkozóján megyénk gépállomási műszaki vezetői is nagy szämbam resztvettek. Dél­előtt a közalkalmazottak Maii- novszki-utcai székházában a ta­vaszi munkára való előkészületek feladatait beszélték meg. A meg­nyitó bsszéd után a Mezőgazdasági Gépészmérnöki Főiskola előadója, BUJDOSÓ elvtárs ismertette a gabona és a szálastakarmányok betakarításának gépesítését, vala­mint a gépjavítás, a karbantartás tennivalóit. Kár, hogy előadását nem kapcsolta össze a minden­napi gyakorlati tennivalókkal. Az előadást vita követte, mély­nek során elsőnek TORMA István a jászberényi gépállomás igazga­tója szólalt fel és bírálta a felsőbb szervek munkáját. Véleménye sze­rint elhamarkodott dolog volt a jászberényi, s vele egyidőben a a szolnoki gépállomást most üzem­beállítani. Az építővállalat ugyanis jóformán féligkész állapotban adta át a gépállomásokat. Ha az aprító­gépgyáriak nem segítenek — mon­dotta Torma elvtárs, — még min­dig nincs villany és üzemképtele­nek a szerszámgépek. ,.A téli gépjavítást jóval határ­idő előtt befejeztük, s traktoraink többsége már kint a határban dol­gozik — mondotta HOLLÓSI Gyula, a cibakházi gépállomás igazgatója. Abban, hogy a javítás során különösebb fennakadás nem volt, elsősorban is gépállomásunk szere'őinek, műhelyi munkásainak van legtöbb része. Az alkatrészek központi ellátása ugyan sokat ja­a nyugati államokban élő becsüle­tes embereknek egységes béke­vágya gondolkodásra készteti az emberiség rosszakaróit. Én, mint párton és tömegszerve­zeten kívüli ember, őszinte öröm­mel vettem részt ezen a békenagy­gyűlésen, mert megerősödött ben­nem igaz ügyünkbe vetett hitem. Szívemből kívánom, hogy szerte a világon minden béketörekvés siker­rel járjon. Balázsi Endre Tiszafüred jó tavaszi munkáért vult, de még mindig számos alkat­részt nem L'het beszerezni A por­lasztó jóformán filléres áru, anyag sem igen keld hozzá, mégis csak nagyritkán kapható. A hibát főleg az elosztásban látom. A télen több­felé jártam. A pestmegyei kiren­deltségnél olyan anyagokat és gép- alkatrészeket találtam, amelyeket Szolnok megyében be sem lehet szerezni. Pest megyében pedig nem volt rá szükség. A tavaszi és a nyári munkák előtt szükséges er­ről beszélni, hegy a Földművelés- ügyi Minisztérium Anyagellátó Vállalata szüntesse meg a szerve­zetlenséget. Később a növényápo­lás és a betakarítás alkalmával sú­lyos károk származhatnak ebből. NAGY Miklós, a mezőtúri gép­állomás vezetőmechanikusa el­mondotta, hogy gépállomásuk ez- évben hathatósabb segítséget ad a termelőszövetkezeteknek. Őszről nem sek szántanivaló maradt el, a vetésben nem lesz különösebb fennakadás, mert a gépek minő­ségi javítására nagy gondot fordí­tottak. A növényápolásban a ga­bona és a szálas takarmányok be­takarításában kell a legnagyobb segítséget adndek. Ezért tíznégyze­tes vetőgépet gyártanák, hogy vál­lalásuk szerint 100 hold kukoricát négyzetesen vethessenek és művel­hessenek. Most dolgozik egy bri­gád a szálastakarmányok betaka­rításának komplex gépesítésén. — Ezzel a mezőtúri termelőszövetke­zetek az igen munkaigényes lu­cerna és gyepszéna betakarítását a gépállomás gépi segítségével el­végezhetik. ősz folyamán a jászapáti járás­ban szín vetették be búzával a szükséges földterületet. A termelő­szövetkezetek ugyan teljesítették a tervet, nagyfokú elmaradás van azonban az egyénileg dolgozó pa­rasztok gazdaságában. Fél holddal, párszáz négyszögöllel igen sokan adósak. Jászkiséren például 1000 holdra szaporodott fel a hiány. — Ez pedig később a termésbetakari- tásrái érezteti hatását. Feltehető a kérdés, a vetéssel adós termelők mi­lyen módon teljesítik a kenyérga- bonbeadási kötelezettségét, hogyan biztosítják a jövőévi vetőmagot és a kenyérnek valót? Saját magukat károsítják meg elsősorban, mert kenyérgabonával a takarmányga- benabeadási kötelezettségeiket is kiegyenlíthetik. A kukorica teljes egészében megmarad a sertéshízla- lásra. baromfinevelésre. Aki a bú- zavetéstervet nem teljesíti, elesik a beadási kedvezménytől, sőt s korpajuttatástól is. Aki kevesebb búzát vet, kárt okoz a közösség­nek is, mert veszélyezteti a lakos­ság kenyérellátását. A Miniszterta­nács néhány nappal ezelőtt azért hozott határozatot a búza vetés­terv tavaszi búzával való teljesíté­sére. Mindezek azonban úgy látszik, nem érdeklik eléggé a jászapáti járás vezetőit. Február 15-ig a ren­delet szerint minden községben meg kellett állapítani, ki tartozik a búzavetéssel ég felhívni a hátralé­kosokat a vetésterv köte’ező telje­sítésére. A járási tanács vezetői en­nek érdekében nem sokat tettek. A tervet nem bontották fel közsé­genként sem. Pásztor elvtárs, a iászkiséri tanácselnök pedig olyan­formán nyilatkozik a tavaszi bú­zavetésről: A jászkiséri gazdák ta­valy sem vetették e! a szükséges mennyiséget, az idén sem kell erő­szakolni. Az meg már nyilvánvaló, hogy a vetőmagigénylésről Is meg­feledkezett és nem szorgalmazta a termelők egymásközötti vetőmag- cseréjét sem. Jól lehet egyedül Jászkiséren több tavaszi búzát kell most elvetni, mint az egész törökszentmiklósi járásban. Mindez azonban nem egyedül az ő mulasz­tása, A jászapáti járás többi köz­ségében is hasonló a helyzet. — Ezért van az, hegy a járás többezer hold búzavetéssel adósa a nép­gazdaságnak. A kunszentmártoni járásban pedig olyanformán vélekednek egyes ve­zetők: Községük globálisan teljesí­tette a tervet, nincs szükség tavaszi búza vetésre. Elfeledkeznek, hogy a kenyérgabenavetési terv teljesí­tés egyénenként is kötelező. Vegyenek példát a vetéssel adós jászapáti és kunszentmártoni járás vezetői a szövetkezeti városoktól. Mezőtúron, Karcagon, Turkevén ősszel minden tsz-ben elvetették a kötelező mennyiséget, de megértet­ték a kenyérgabonát ?rmés fontos­ságát. Karcagon pé’dánl terven fe­lül 100 hold tavaszi búzát veinek, így tesznek a mezőtúri, kisújszál­lási és turkevei termelőszövetke­zetekben is. Most kell gend.ef.kodni a hiá­nyosságok megszüntetésérő’, ami­kor még nem késő, s nem az ara­tás, csénlés alkalmával kapi adni fűhöz-féhoz a jászapáti és kun­szentmártoni járásban. Helyes len­ne, ha, a megyei tanács vézrehaHó- b-'zettsága mielőbb intézkedne, horry rr egsznnjo'-ek azok a, viták, kell-e tavaszi búzát vetni, vagy sem. A lakások elosztásáról A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ismert lakáspolitikai határozata óta nagyobb a figyelem a lakásügyek­ben legilletékesebb tanács hivatal irányában, megnőtt a forgalom Kátai, Simon elvtársak szobájá­ban, s a városi tanács folyosóin sohasem hangzott el annyiszor: ,.Ugyan elvtársnő, nem tudná meg­mondani, merre van a lakáshiva­tal?” A szerkesztőség naponta kap la­kásügyekben információt, tanácsot kérő levelet. Ezekben a feljegyzé­sekben a lakáshivatal sokszor mint a „legigazságtalanabb". a dolgozók kérését semmibevevő testület sze­repel. s nem egyszer személy sze­rint is vádat emelnek vezetői el­len. Amíg minden jogos igényt nem tudnak kielégíteni, biztos, hogy mindig lesznek emberek, akik szidják a lakásügyek intézőit. A legtöbbször elhangzott kifogás az, hogy az elosztásnál szociális szem­pontokat nem vesznek fievelembe. s hogy éopen a legnehezebb mun­kát végző, nagvesaládos munkások nem iutnak lakáshoz; MIT MONDANAK A TÉNYEK? Tavaly mintegy 800 család jutott lakáshoz Szolnokon. Legalább 2400 boldog ember tehát, aki elmond­hatja a sok várakozás és izgalom után. hoev ..mindenütt ió ...”. A körülbelül 800 lakás közül 408-at munkásnak. 110-et, különböző iparágakhoz tartozó szakembernek, a többit alkalmazottnak adták át s 87 dolgozó paraszt jutott csalódj otíhonhoz, részben salát ereiéből érítkezve. részben az állam segít­sége nvomán. Milyen hibák voltak tavalv a Iá­vá «kiutalások körül? Az év első felében csak hozzávetőleges sta­tisztika volt arról, ki jutott, lakás­hoz. Ez a munka pontos körülte­kintést ieénvel, mert másként nem ’ehet az olvan szerrmnntnkat érvé­nyesíteni. mint a-7 űl házasok 1a- Irésbnztnttatása páld*5uT, vanv a17 annyira fontos nagycsaládok meg­segítése. Számtalan hivatal, kis­üzem lép és lépett fel olyan igé­nyekkel, hogy „pótolhatatlan szak­embere” számára mindenáron la­kást szerezzen. Sokszor a fellépés határozottsága döntötte el. kap-t valóban. VÁLTOZOTT VALAMI E TÉREN ? Hiszen ma is akadnak vezetők, akik minden igényt jogosnak minő­sítenek, ha erre sor kerül, s min­denáron csak annak a két-három embernek a sorsával törődnek, aki hozzájuk tartozik, kisebb-nagyobb túlzások erejéig arra törekszeneK, hogy mások hátrányára lakáshoz jussanak és juttassanak. Mi változott meg a lakáshivatai munkájában? Elsősorban is keve­sebb az irodai munka. A lakás- kiutalást helyszíni szemle előzi meg, családlátogatás a legtöbb esetben. Ami nagyon fontos: a la­káshivatal vezetői érvényt szerez­nek annak a rendeletnek, hogy a felderített lakás azé legyen, aki bejelentette. Ha ugyanazt a lakást t-ibben is igénylik a fenti módon, a szociális körülmények figyelem­bevételével döntenek. AZ IDÉN TÖBB EMBER jut la­káshoz, mint tavaly. Az év első hó­napjában 101 kiutalás történt. Az építkezések, a családiház akció, s nem utolsósorban a hivatalból át­alakított helyiségek nyomán kell a problémát tovább enyhíteni. A város- és községgazdálkodási osztálytól — ahova a lakásügyek tartoznak — sokat vár a lakosság, hiszen rájuk is vonatkozik a fel­adat, melyet végrehajtani minden testületnek, ahol kommunisták dol­goznak, kötelessége: Első és leg­főbb szempont lakáshoz juttatni a legjobban rászorult dolgozókat, s a dolgozókkal szemben elkövetett bűnnek bélyegezni minden olyan tettet, mely akadályozza a határo­zat becsületes végrehajtását. A megbecsülésnek szép kifejezője volt a mezőgazdasági találkozó A Megyei Tanács Mezőgazdasági Igazgatósága, a Hazafias Nép­front Megyei Bizottsága, a TTIT és a Micsurin Agrártudományi Egye­sülés szombaton rendezte meg az élenjáró mezőgazdasági szakembe­rek találkozóját. Elsőízben történt, hogy megyénk mezőgazdasági szakemberei nemcsak hivatalos szándékkal, hanem azért jöttek össze, hogy megismerkedjenek, baráti módon beszéljék meg problémáikat és szórakozzanak. A találkozó keretében szombaton délután Bánlaki Sándor tudományos kutató tartott előadást a cukorrépatermelésről. A résztvevők ezután megnézték a „Csárdáskirálynő" című ope­rettet. Este a Tisza-szállóban közösvacsora és reggelig tartó farsango­lás volt. Sokan családjukkal, feleségükkel jöttek. Ott volt Kasza Béla a feleségével, aki szintén agronómus. Molnár Károly, a tiszafüredi fő- állattenyésztő is feleségével együtt vett részt a találkozón. Az élenjáró szakemberek találkozója jól sikerült. Elismerés és dicséret illeti a rendezőiket, aki/k gondos körültekintéssel végezték munkájukat. A találkozó egyben a mezőgazdasági szakemberek meg­becsülésének szép kifejezője volt. ^4- tib&ú-á ét diáin irta: R. Zamkova Heinrich Jordan, a sze­rény bremerhaveni sza­bómester bánatosan bak­tatott hazafelé. Szerette a sört, de a sör mindig rosszabb és mindig drá­gább lett. Szerette a nyu­galmat, de elvitte az ör­dög a nyugalmat, ha a városban amerikai kato­nák hemzsegnek. Gondolataiból arra riadt fel, hogy valaki minden udvariaskodás nélkül, erélyesen karon- ragadja. — Egy szót se, öreg, szállj be ebbe a kocsiba! — förmedt rá egy reked­tes hang, tört németség­gel. Heinrich Jordan rémülten nézett fel. Két tagbasza­kadt fickót pillantott meg, amerikai egyenru­hában. „Biztosan túl szűkre szabtam a vöröshajú Wills őrnagy nadrágját” — gondolta a szereneset­len Heinrich. De nem volt mit tennie. Félelemtől reszketve állt meg Briddle őrnagy. az amerikai katonai fel­derítő szolgálat helyi ki- rendeltségének főnöke előtt, — Foglaljon helyet, Jordan úr! — szólította fel udvariasan az ameri­kai. — Beszéljen valamit legutóbbi munkáiról. „Tényleg Wills nadrág­járól van szó” — villant Jordan fejébe. — Tetszik tudni, kevés volt az anyag, úgyhogy... — szabadkozott. — Ne szorítkozzék álta­lános frázisokra, térjen a tárgyra, Jordan úr! Szegény Heinrich Jor­dan még sokáig nem tud­ta megérteni, mit is akar tőle az amerikai őrnagy. Jámbor egyszerűségében nem is sejtette, hogy van neki egy névrokona, Par- qnal Jordan professzor, aki hírneves tudós és az atomenergia szakembere. Nem tudhatta azt sem, Briddle parancsot kapott: fogassa el a professzort és küldje az óceánon - túlra. A halálrarémült Hein­rich Jordan hasztalan bt­■Wrwí*'Vrt«ri m'ms zonygatta, hogy soha éle­tében nem volt semmi köze az atommag hasadá­sához. A kellemetlen be­szélgetés még elég soká elhúzódott. Briddle düh­bejött. A német azonban nem adta meg magát. Kö­römszakadtáig kitartott amellett, hogy a frakkot nagyon jól meg tudja kü­lönböztetni a szmoking­tól, de olyan borzalmas szavakat, mint „proton” és „izotop” még álmában sem hallott. Végül is a szabómes­tert megkötözték, betöm­ték a száját, kábítószert lélegeztettek be vele, re­pülőgépre rakták és el­küldték Washingtonba. Ott aztán megismétlő­dött az előbbi beszélge­tés. Jordan minden ki­hallgatáson hevesen til­takozott és kitartóan állí­totta, hogy becsületes szabómester létére legfel­jebb a tökéletes karöltő- szabás és a felülmúlha- tatlanul tartós gombfel­varrás professzorává ne­vezhetnék ki. Az ameri­kaiak összenevettek: úgy látszik, ravasz ez a né­met fizikus. Eleinte udvariasan bán­lak Jordánnál, de ez nem tartott sokáig. Rövidesen átküldték a Fort Geor- ge-i koncentrációs tá­borba. Parvis kapitány, a táborparancsnok a fog­lyok oktatásának és mű­velésének lelkes híve volt. Utasítására a rádió egész nap Wagnert játszotta a „Ha látnád a nagynéné- met...” kezdetű sláger ritmusában. A kapitány véleménye szerint a nép így jobban megérti és él­vezi Wagnert. Teltek-múltak a hetek. Az elkeseredett szabó­mestert végülis a tábor­parancsnok szobájába szólították. A szobában nyüzsögtek az emberek: a felderítöszolgálat színe- virága, atomenergia-szak­értők, idegorvosok, stb. Heinrich Jordánt leül­tették egy varrógép mel­lé. A szabómester tüzete­sen megvizsgálta a gépet, cérnát fűzött a tűbe, he­lyére tette az orsót és kérdően nézett az ameri­kaiakra. — Kedves Jordan pro­fesszor, nem kegyesked­nék bevarrni ennek a zubbonynak az ujját? A „professzor” keze bo­szorkányos ügyességgel ragadta meg a ruhadara­bot, a varrógép vidáman zakatolt és egy perc múlva a zubbony ujja olyan ragyogóan illeszke­dett a helyére, mintha csak odaöntötték volna. A szakértők elgondol­kodva néztek össze, az­után fejcsóválva, lassan szétoszlottak. — Most már elhiszik, hogy szabó vagyok? — re­ménykedett Heinrich. A táborparancsnok szi­gorúan nézett rá és fa­gyosan válaszolt: — Ezt ügyesen csinálta! Jordan „professzor” ügye még sok gondot oko­zott az Egyesült Államok hadügyi hivatalainak. Sürgősen át kellett ho­zatni az Egyesült Álla­mokba két másik néme­tet, a szabómester régi barátait. Washingtonban csupán a szembesítés után hitték el végül, hogy az amerikai kémszolgálat vadászai Nyugat-Német- országban nem egészen arra a zsákmányra csap­tak le, amely a Pentagon­nak kellett volna. Hein- richtől bocsánatot kértek, kezébe nyomták az elvett iratait tartalmazó boríté­kot és felrakták egy ha­jóra.-w.. Odahaza Jordánná hosz- szan zokogott elveszett­nek hitt férje vállán. A kis Fritz, Kari és a leg­idősebbik, Kurt — tágra- nyitott szemmel bámul­tak apjukra. Heinrich Jordan több mint egy évig volt távol. A család ezalatt már minden ingó­ságát eladta, hogy éhen ne haljon. A szabómester hosszas töprengés és keserves gondolkodás után elhatá­rozta, hogy kártérítést kér az amerikaiaktól. El­ment az Egyesült Álla­mok konzulátusára. Ott azonban rövid úton érté­sére aduik, hogy kívül tágasabb és jobb lesz. ha nem zavarja őket nagy elfoglaltságukban ostoba igényeivel. Heinrich Jordan bre­merhaveni' szabó tragi­komikus történetét az „Avanti” c. olasz lan írta. Fgyeszerű történet ez. de világosan illusztrálja azt a ..szabadságot, és de­mokráciát”, amelyet az amerikai impcriolrs+ák nemcsak hogy -otthon gyakorolnak, hanem az egész világra is ki akar­nak terjeszteni.

Next

/
Thumbnails
Contents