Szolnok Megyei Néplap, 1955. február (7. évfolyam, 26-49. szám)

1955-02-20 / 43. szám

2

SZOLNOK MEG VEI NÉPLAP

1955 február 29.

JUlLLíÁk img^a akarata

Tisztelet és megbecsülés a békéért,a jobb életért harcoló asszonyoknak

A kőműves tudja milyen nehéz munka egy ház felépítése. A kertész is tudja, mennyi verejtéket hullat, amíg felnevel egy almafát. Az anya is tudja, milyen nehéz és fájdalmas megszülni és felnevelni egy gyereket. És nem azért dolgoznak az emberek — akár oroszok, vagy amerikaiak, angolok, vagy kínaiak, franciák, vagy magyarok — hogy a lelketlen halálgyárosok egyetlen intésére romhalmazzá változzanak a házak, szélvész döntse ki az almafát, s egyetlen fémdarab elég legyen ahhoz, hogy megállítsa egy ifjú szív dobogását, akiből talán új Petőfi, új Tolsztoj, vagy Newton lett volna.

Lehet-e pontosabban, egyértelműbben kifejezni a kőműves, a kertész, az anya hő óhaját, mint azt az elmúlt héten a Szovjetunió vezetői tették Hearst, Kingsbury Smith és Conniff amerikai újságírókkal folytatott beszélgetésükben?

Valamennyien ezen a földön élünk és nincs hová mennünk... Lenin hagyatékát követve a két rendszer tartós, békés egymás mellett élését kívánjuk, vagyis úgy vélekedtünk és vélekedünk ma is, hogy a két rendszer együtt élhet és nem kell harcolnia egymás ellen”

•— mondotta N. Sz. Hruscsov. S ha más szavakkal, de ugyanezt fejtegette az egész szovjet nép, az egész béketábor nevében Bulganyin szovjet miniszterelnök és Zsuikcv marsall is. N. A. Bulganyin rámutatott arra, hogy a háború alatt a Szovjetuniónak jó kapcsolatai voltak az Egyesült Államokkal, Angliával és Franciaországgal, s hogy üdvös volna, ha a jó kapcsolatok ismét helyreáhnának. Zsukov kifejtette:

„Úgy vélem, nem az a feladatunk, hogy mentséget találjunk a fegyverkezési hajszára, hanem az, hogy megkeressük a háború lehetetlenné tételének gyakorlati útjait”.

ÍVJ it állíthatnak ezzel szembe az amerikai politikusok? Azt, hogy továbbra is atombombával hadonásznak, újabb támaszpontokat építenek a béke, a demokrácia, a szocializmus, a Szovjetunió és Kína vezette tábora körül, vagy továbbra is Kína megtámadásával, az „erőpohtikával“ fenyegetőznek? Ezek bizony nem lennének hathatós érvek. Mint Hruscsov mondotta:

„A fenyegetésekből és a megfélemlítés! kísérletekből semmi sem jön ki, mert a Szovjetunió soha sem hátrált meg és ezután sem hátrál meg fenyegetések elől".

De választ adtaik a Szovjetunió vezetői arra a régen használatos ..érvre" is, amely szerint a Szovjetunió a felelős a háború és a béke egyik kulcskérdésének, a szovjet—a mer ik a i k apcsolat okn ak alakulásáért és a szovjet állam csak az alkalmat várja, hogy megtámadja Amerikát.

.,Ez a Szovjetunió megrágalmazá- sa“ — mondotta Hruscsov. „Ez ostoba fecsegés“ — jelentette ki Zsukov. Bulganyin a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke pedig azt mondotta az amerikai újságíróknak, hasznos lenne, ha helyesen és tárgyilagosan tolmácsolnák, amit megtudtak, —

„közölhetnék ,,. hogy a szovjet kormány őszintén törekszik a nemzetközi feszültség enyhítésére a népek közötti békére, hogy a szovjet kormány meg óhajtja javítani kapcsolatait az Egyesült Államokkal".

|\ em irigyeljük a washingtoni L propagandafőnököket. Biztos sok nyugtalan percük, álmatlan éjszakájuk van amiatt, hogyan gyengítsék e nyilatkozatok hatását, hogyan győzzék meg a kőművest, a kertészt, az anyákat arról, hogy a békés egymás mellett élésnél, az országok közötti normális kapcsolatnál jobb a zsarolás és a fenyegetőzés, hogy a békénél jobb a háború. Ebbe a nehéz fába vágta fejszéjét John Foster Dulles, az Egyesült Államok külügyminisztere —• igazi amerikai vállalkozó szellem! — amikor február 16-án beszédet mondott New Yorkban, a „Külpolitikai Társaságiban. Nem kisebb feladatot vett magára, mint azt, hegy az Egyesült Államok tajvani háborús kalandorterveit a „béke és szabadság” programmjá- nak tüntesse fel.

,.. de lám, hogy változnak az idők! Manapság ahhoz, hogy bebizonyítsák: a békénél jobb a háború. mégis csak a békéről kell beszélniük. amikor háborúra gondolnak ...

Dulles elmefuttatásaiban tehát nem kevés s?ót ejtett az amerikai

kormány „őszinte bókevágyáról“, sőt még bizonyítékokkal sem maradt adós. Meglepő fordulattal azt állította, hogy az Egyesült Államok haderőinek provokatív fellépése a kínai partok menti Tacsen szigetek kiürítése alkalmával — „hozzájárulás a béke ügyéhez".

M it kell ezalatt érteni? — Dulles szerint azt, hogy 130 amerikai hadihajó és 700 amerikai lök- hajtásos repülőgép jelenlétében — békésen „átadják" jogos tulajdonát a Kínai Népköztársaságnak. Tették pedig ezt annak ellenére,

— micsoda áldozatkészség a béke érdekében! — hogy a szigetek néhány kilométernyire fekszenek Kínától, s tízezernyire az Egyesült Államoktól, vagyis, lia amerikai kézen vannak, akkor nyilvánvalóan nem fenyegetik Kína biztonságát, de ha megfordítva, jogos birtokosa a Kínai Népköztársaság fennhatósága alá tartoznak — az Egyesült Államoknak komoly fenyegetéssel, talán inég Amerika elözönlésével is számolnia kell.

Ahhoz, hegy ezt a kifacsart logikát világosnak és érthetőnek találjuk, — amerikai külügyminiszternek, de legalábbis a Wall Street-i gondolatmenetben jártas embereknek kell lennünk. Mi azonban és az egyszerű emberek általában, jobban szeretjük, ha a tényeket a valóságnak megfelelően, nem pedig a fejük tetejére állítva tárják fel.

A valóság tényei pedig azt mondják, hogy

az Egyesült Államok kormánya nagyobb tengeri haderőt vonultatott fel a Tacsen szigeteknél, mint a második világháború alatt a Japán elleni támadáskor és hogy csakis a kínai néphadsereg fegyelmezettségén múlott, hogy a háborús konfliktus kirobbantását célzó amerikai provokáció kudarcot vallott.

Rövidesen, február 24-én műsorra tűzik a „Lilicmfi" című színes magyar filmet, amelyet a Szigligeti Ede vígjátékából készítettek. A vígjátékot Mészöly Dezső dolgozta át filmre. A történet rendkívül szellemes, szórakoztató. A fordulatokban bővelkedő film két fiatal szerelmespárját Darvas Iván —Krencsey Marianne és Ruttkai Éva — Soós Imre személyesítik meg. A kiváló szereplőgárdában találjuk Pécsi Sándort. Dayka Margitét, Balázs Samut, Tompa Sándort, Szemere Verát. RózsaA háborús évek során Smaraglai Sándor hajógépésznek is kiadták az ultit, nyugdíjazták. A megokoiás csak ennyi volt:

— Hány éves is maga?

!— Hatvankettő.

— Na, látja, öregek vagyunk, öregek vagyunk. Hetven felé — hazafelé — kedélyeskedett a fess kikötőkapitány és kisportolt, szét- lerpesztett lábain előre-hátra billegett. Közben jobb tenyerével kecsesen integetett az előtte levett sapkával álló, meglepetéstől mozdulni sem tudó munkásnak.

— Isten vele.-.-, öregcsont, élvezze a nyugdíját.

A hajógépész csak a kikötőparton eszmélt magára. Most már mindennek vége, nincs tovább. Kiégett, mint egy régi villanykörte. Eldobták, mehet.

Hétágra sütött a nap, de számára, mintha sötét fátylat borítottak volna a világ meg ö közéje. Temeti élete értelmét, nincs többé szükség a munkájára. Megmondta a kapitány: „Hetven fele —■ hazafele" ^

Dulles beszélt a kínai partoktól 8—10, Tajvantól pedig kb. 150 kilométernyire lévő többi partmenti szigetek kérdéséről is és kifejtette: ezek „átadása", visszaszolgáltatása a Kínai Népköztársaságnak — „nem szolgálná a béke és a szabadság ügyét“. Az Egyesült Államok pedig csakis ezt az ügyet hajlandók szolgálni, hiszen kormánya el van telve „őszinte békevággyal''. Csakhogy a béke és szabadság szolgálatáról az amerikai külügyminiszternek más elképzelései vannak, mint általában a józan gondolkodású embereknek. Washingtonban ezt a szolgálatot úgy értelmezik, hogy például — mint ezt Dulles kijelentette — ha a Kínai Népköztársaság törvényes joga alapján hozzálát ősi és az Egyesült Államok vezetői által is aláírt újabb-keletű nemzetközi szerződésekben neki ítélt területe, Tajvan felszabadításához, akkor az Egyesült Államok — úgymond — „eleget tesz védelmi kötelezettségeinek”. Magyarul: fegyveresen beavatkozik. Ez már majdnem nyílt beszéd, amelynek -háborús hátsó gondolatlát még az oly buzgón hangoztatott békeszólamok sem rejthették el. Nem más ez, mint veszélyes játék a tűzzel.

„Ha az imperialisták támadó háborút kezdenének, — jelentette ki Mao Ce-tung, a kínai- szovjet barátsági, szövetségi és kölcsönös segélynyújtási szerződés aláírásának ötödik évfordulóján, — mi, az egész világ népeivel együtt, bizonyára le fogjuk őket söpörni a földgolyóról"!

n e van más lehetőség is. A békés egymás mellett élés, az államok közötti normális kapcsolatok lehetősége. Ennek valóraváltá- sa a házát olyan nehéz munkával építő kőműves, az aimafát gondosan ápoló kertész, a gyermekét oly sok örömmel és fájdalommal nevelő anya vágya és akarata — bárhol éljen is a földön ... (MTI).

hegyi Kálmánt, Pethes Sándort, Rajnay Gábort.

A film felvételei hazánk egyik legszebb táján, Balatomfüreden és Badacsonyban készültek és Pásztor István kitűnő operatőr munkáját dicsérik. A fülbemászó, szórakoztató zenét Vincze Ottó szerezte. A film fiatal rendezőjének Makk KérO'lynak ez az első önálló alkotása.

A filmre a jegyek elővétele mind a budapesti, mind a vidéki filrn- színházaikben már megkezdődött: igen nagy érdeklődés nyilvánul meg a film iránt. (MTI.)

A gyöngyhabokat csobogtatő vizen hatalmas karély hullámfodrot vont maga után egy hajó. Ahogy nézte Smaraglai Sándor a fehér- testű, hattyúméltósággal úszó gőzöst, szemét elöntötte a könny.

— Istenhozzád, drága „Szatmá- rvm" — suttogta fulladozva és egész valóját borzalmas tűz égette. Négy évtized milliónyi percének emléke, fiatalsága, férfikora munkássága szakadt ki belőle azzal a hajóval. Ismeri gépházának minden porcikáját, fülében dong, húsában remeg a hajógép négyévtlze- des élete.

Ropogtak ujjábán a csontok, ahogy kék zubbonya elejét össze- markolta. Hogy ki ne szakadjon a szíve tövestől. Sirt mint egy gyerek, remegett a szája. Küzködött. hogy hangosan ne zokogjon, mert akkor a „Szatmár” búcsúját sem hallja.

Lehet, hogy látták őt a hajón a munkatársai, azért állították le a gépeket. Simán ereszkedett le dél felé a gőzös a Tiszán s ahogy a Kopasz-hegy tükörképére siklott,

Kedves vendégeket fogadott tegnap a szolnoki városi tanács díszterme. Az MNDSZ megalakításának tízéves évfordulója ünneplésére gyűltek össze megyénk asszonyai, leányai. Tarka szín- és vlrágpompában tündöklőit a terem.

A megjelentek között sokan voltak olyanok, akik már tíz évvel ezelőtt a párt hívó szavára beálltak az új élet építőinek soraiba. így a kunszentmártoni Bodos Istvánná, a szolnoki Akantisz Gyuláné, s mellettük a többi áldhzatkész, tettrekész asszeny tömege. Velük együtt ünnepeltek azek is, akik még nem régen léptek a szervezetbe, de azóta bátran hallatják szavukat életünk minden területén.

Elküldték üdvözletüket azok az asszonyok, akik az MNDSZ munkáját a gyermekek védelmében, üzemekben, gyárakban a nők jogainak érvényesítésében ismerték meg.

Az ünnep! beszédet Lapusnyik Andrásné, az MNDSZ országos titkára tartotta. Tíz éves küzdelmüket eredményeiket ismertetve, hangsúlyozta, hogy az MNDSZ legfőbb feladata volt és maradt a párt- és kormányhatározatok megva'ósítása. — Szabó Etelka Kossuth-díjas védőnő özv. Tóth Ferencné szászberek! mintagazda, s a többiek helyes’ően bólintottak. A felszólalásokban aztán ki is fejtették nézeteiket. Nagyon találóan fejezte ki magát a kenderes! Haladás tsz egyik idős asszonya: „Ahogy dolgozunk, úgy épül az ország. Mi kivesszük részünket a tsz munkájából.“ A béke védelmére, az ország erősítésére való törekvés csendült ki a többiek szavából is. Gorkij

tompán, búsan, elnyujtottan felbúgott a hajóduda.

— Tuuu, tutuuu, tutuuu . i

Az öreg gépész nem bírta tovább. Óriási erőfeszítéssel vonszolta el magát a víz széléről. Köny- nyein át feltekintett a Kopaszra. A vénséges vén hegy nagyon is ösz- szeillett fájdalmával. Sivár kőhátát úgy süttette a nappal, mint valami haldokló ősállat. A tetőn fáradtan remegett a csúfondáros, szellőmosta hófehér árvalányhaj.

— Kihűltem, mint te... te öreg vulkán... De te még különb vagy nálam. Tüzed kiokádtad ifjúkorodban, de megkopott tested melegéből még élet fakad a többi hegyen. Tüzes borok, hegyaljai borok, a világhíres tokaji aszú ... Én már semmit sem érek.

... Aztán hazament kicsi házába. Közel a kikötőhöz. Napokig nem evett, szavát se hallották. Mikor először megszólalt, ennyivel hárította el az asszony aggódó vigasztalásait: — Hagyjatok! Én már nem leszek ember többet...

Azt hitték sose jön helyre a kedélyállapota. Akkor meg egészen magábaroskadt, mikor hírét vette, hogy a németek sorra felrobbantszavaival fejezhetjük ki leginkább az ünneplők érzelmeit: „Dicsőség asszonynak, anyának aki kiapadhatatlan forrása a mindent legyőző életnek."

A megyei párt-végrehajtóbi- zotlság nevében Dávid Fcreno elvtárs köszöntötte az MNDSZ-t. Mindazokban az eredményekben, melyeket népünk tíz év alatt elért, benne van a magyar asszonyok lelkes munkája, — mondotta többek között. — Nem lehet úgy ünnepelni, hogy köszö- netünket ki ne fejeznénk ezért. Csak a megbecsülés és a tisztelet hangján emlékezhetünk róluk. A magyar asszonyok szem- előtt tartották, hogy nincs nagyobb megtiszteltetés, mint az új életért, a békéért, a nép jólétének emeléséért küzdeni.

Pártos szívünk teljes melegével köszöntjük elsősorban a tsz-ek asszonyait. Ök voltak azok, akik a falun meghirdették az új életet, lerakták annak alapjait és megmutatták a falu felemelkedésének útját. Szívünk melegével köszöntjük megyénk asszonyait, lányait. Kívánjuk nekik, hogy tisztelet és megbecsülés övezze őket és munkájuk nyomán minden családban megvalósuljon a nyugalom és a béke.

Az ünnepély résztvevőit a Koltói-úti iskola úttörői köszöntötték, majd a járások, városok küldöttei nyújtották át virágcsokraikat az MNDSZ vezetőségének.

gatják a tiszai hajókat. A bátor hajósok végül odafolyamodtak, hogy sajátmaguk lazították meg a csavarokat a gőzösökön, motorosokon, s azok szép csendesen víz alá süly- lyedtek. Azt azonban pontosan megjegyezték, hol kell majd újból felszínre hozni őket — háború után.

Esztendőkkel ezelőtt éppen az ebéd elejét kanalazgatta az öreg hajógépész. Egykedvűen hallgatta felesége híradásait, amint füléhez hajolva kiabálta el, hogy lassan- lassan már minden tokaji hajós munkába áll. Majdnem annyi a hajó, mint háború előtt.

Egyszeresük kiesik Smaraglai kezéből a kanál, szinte megkövülve meredt előre, túl a falakon. Majd csodálkozó feleségét félretolva, kirohant az ajtón. — Szatmár, ked- res Szatmárom !... — ennyit hallott csak az asszony.

Jóval később jutott tudatába, hogy a „Szatmár” gőzös dudáját hallotta meg az ura. — Nagyon rest már a füle, mégis hamarabb észrevette, mint én — újságolta legkisebb fiának.

A vén hajós pedig minden mást feledve, topogott a parton,

TÉLI PERMETEZÉS - NYÁRI ÖRÖM

erős pajzstetű és egyéb kártevők ellen

•• •»

GYÜMÖLCSFÁDÉ. UJJAL,

gyenge pajzstetű fertőzéskor télihígitású

MESZIÍÉNLÉVEL PERMETEZZÜNK.

BESZEREZHETŐK:

a földmúvesszövetkezetekben, az Állami Kiskereskedelmi Vállalat boltjaiban, a Vetőmagboltokban és a Műtrágya és Növényvédőszer Értékesítő Szövetkezeti Vállalat megyei kirendeltségeinél.

BESZÉLGETÉS EGY BÉKEKÜLDOTTEL

Harminckét éve tanít Jászszentandráson Volonce Margit tanítónő, a békebizottság elnöke. Szinte ismer minden embert és mindenki ismeri őt. Nem egy tanítványának már az unokáját is tanítja. Ahogy az íróasztala mellett ír és dolgozik, szemében végtelen szelídség tükrözik s látni, hogy nagyon szeret dolgozni. A munka valósággal vérévé vált.

Mikor megkérdezem, hogy nem fárad-e el a munkában, mosolyogva felel.

— Mindent, amit teszek, szívesen teszem, mert tudom, hogu munkámnak célja szép és nemes. Legszebb munka az emberi lelkekkel bánni, alakítani, formálni.

i— Milyen munkát végzett a helvi béke- bizottság a Béke-Vi- lántanács felhívása óta?

— A Béke-Vilánta- nács felhívása után a községben nem múH el olyan rendezvénu. ösz- szejövetel. ahol ve domborodott volna ki

a béke gondolata. A tanácsüléseken, olvasókörökben és kultur- otthonokban egyaránt arról a nagy békeharcról volt és van szó, amelyet most a hatodik nagyhatalom: a Béke-Világtanács vív az egész világon. Községünk dolgozói, átérezve ennek a harcnak a jelentőségét, szinte kivétel nélkül elsőnek írták alá a békeíveket a jászapáti járásban. A népkörökben megnyilvánuló hangulat és a határban folyó tavaszi munka mutatja, hogy községünk dolgozó parasztjai a folyton szépülő életünkért, a békéért munkálkodnak.

— Milyen tervekkel foglalkozik azóta, mióta országos küldöttnek választották meg?

Arcán öröm tükrözik, halvány pír jutja el és boldogan felel:

— Előzőleg beszéltem a Béke-Világta- nácsról, mint hatodik nagyhatalomról. Igen, meggyőződésem az és ezt mindenkor hirdetem, hogy a béke híveinek tábora nagysá- gával, erejével és tekintélyével ott áll az öt nagyhatalom mellett. Annál is inkább, mert tagjai a béketábor országain túl, a kapitalista országok népei között is nagy erőt képviselnek:

Munkaterületemen pedig, mint igazgatóhelyettes, nevelőtestületemnek jelmondatává tűztem Zsdánov elvtárs szavait:\A mi jövőnk, a mi holnapunk már ma készül, tervszerű, tudatos munkával." Tudom, hogy az országos kongresszus ezen hitemben még jobban megerősít és onnan hazajőve, pedagógustársaimmal együtt még lelkiismeretesebben neveljük tanulóinkat.

Meg vagyok győződve arról, hogy amit mond, azt végre is hajtja. Nála nemcsak a szív, hanem az ész is diktál. Ahol a tanító ennyire át.érzi a béke gondolatát, ott bizonyos, hogy tanítványai, munkatársai és az egész iáin népe is így gondolkodik. Kunráth Sándor.

'TliftCd dtÚM

Új színes magyar filmvíqjáték a filmszínházak legközelebbi műsorán