Szolnok Megyei Néplap, 1955. február (7. évfolyam, 26-49. szám)

1955-02-16 / 39. szám

1955 február 1#. SZOLNOKMEGYEI NÉPLAP 3 .. . nagy a mi üzemünk és sok jó ember van benne . .. Hosszú idő óta először úgy in­dultam üzembe, hogy nem gyűjtök cikkanyagot, nem írom meg a ta­pasztalatokat, hanem azért megyek, hogy munkásokkal ismerkedjem. Mégis, mikor a Kőrösi-útnál lelép­tem az autóbuszról, megbántam, hogy így határoztam. Úgy érez­tem, az errejárók nevében hathatós jelentést kell tennem a városi ta­nácsnak arról, hogy itt milyen rossz az út. Aki az autóbuszról lép le, menthetetlenül bokáig süllyed a sárba. Itt, a város egyik legforgal­masabb részén ki kell salakozni egy becsületes autobuszmegállóhe- lyet, ahol esős időben nem fenye­get a leragadás, nyáron pedig az egészében pcxr és piszoik. Amikor üzembe megyek, a sze­retet, a tisztelet érzése óriássá nő bonnem, oly jó. oly nagyszerű azok között az emberek között, akiknek kérges tenyerük és kemény szívük fáradhatatlan, törhetetlen, s a sza­vuk kedvesen lágy. Belépőlogyet az üzemi bizott­ság irodájába kértem. Ott Batta elvtárs fogadott. Röviden beszél­gettünk a munkáról, a lakásproblé­mákról. Közben ellestem egy tele­fonbeszélgetést : „A cserkeszöllöi népkört? .. ; Nagyon szívesen ... Megbeszélem a dolgozókkal, az elvtársakkal, biztos örülnek ... Igaz, már a Zalka Máté tsz-t patro­náljuk, meg a gépállomást is, de nagy a mi üzemünk és sok jó em­ber van benne.” Szíves szavak ezek, bár csengésüket is leírhat­nám, de remélem, még ezt is si­kerül, ha majd a patronálás ered­ményeiről számolunk be. A VI-os osztály kazánműhelyé­ben óriási a zaj. Az ember legjobb akarattal sem ért szót. Itt a kala­pácsoké, vésőké, szegecselőké az uralom. Kinn a szabadban állunk össze azokkal, akiknek nincs sür­gős munkájuk. Sok mindenről esik szó. Sertésvágásról, a közelgő ta­vaszról. a lakáskérdésről. Vass Jó­zsef, a műhely egyik szókimondó embere úgy vélekedik, hogy na­gyon vontatottan megy az utóbbi­nak a megoldása. Érdemes volna megnézni — mondta —, hogy a sportkörök miért nem költöznek még összébb, hogy több lakás sza­baduljon fel. Helytelen az is. hogy a volt IX. kerületi párthelyiségben konyhabútorokat tárolnak, mikor az lakás cél iára is megfelelő lenne Szabados elvtárs, szintén a ka­zánműhely dolgozója, a Raktár­utcában lakik. Legjobban azt sé­relmezi, hogy utcájukat kinyo­mozhatatlan nevű építő vállalat terméskövek és sóder tárolására használta fel. Beszélgetés után ismét bemen­tem a műhelybe, elköszönni a munkásoktól, a békés munka zajá­tól. Ekkor mutatták, hogy a mű­műhely fürdője kényelmetlen és egészségtelen is egyben. Ez is és a többi hiba is megoldásra vár. A portán barátságos hang állított meg: Szalinka András, a kapus arra kért, ha tudok, tegyek vala­mit a Közlekedési Minisztérium­ban, aminek nyomán megkaphat­ják azokat a ruhákat, amit kérnek, mert némelyiknek már a kihordási ideje lejárt. Ezt is feljegyeztem, s mivel a cikket mégis megírtam, ez­úton kérem az érintetteket, tegye­nek intézkedést az említett hibák nyomán; B. E. Törődjék többet a lakáskérdéssel a posta ne tároljon csutkát üzlethelyiségben a RAVEL |A MEGYEI F ártbizottság hatá­rozata óta több hivatal vezetője döntött úgy, hogy az irodák egy- részét felszabadítják, vagy meg­osztják helyiségeiket más hivatal­lal. Ilyen határozatot hozott a B. M. Szolnokmegyei Főosz­tálya, amely hét lakást ad át, a Patyolat pedig hármat. Nem így gondolkodnak azonban a szolnoki posta, s a debreceni pos­taigazgatóság vezetői. A szolnoki városi tanács dr. Répási Riűhárd első kerületi orvosnak kiutalta a Vörös Csillag-úti VI-os bérház egyik különbejáratú szobáját. Ezt a kétszoba, öt mellékhelyiséges la­kást, amelyhez a dr. Répásinak ki­utalt szoba tartozik, özry. Gille La- josné postai dolgozó tartja fenn. — A kiutalást a szolnoki posta meg­fellebbezte. S .mivel Gilléné lakása ..szolgálati“, a Megyei Tanács meg­semmisítette az elsőfokú határoza­tot. A debreceni postaigazgatóság­nak jelezték, hogy gondoskodjanak a lakás kihasználáséról. A posta részéről eddig semmiféle intézkedés nem történt. EGY MÁSIK postai dolgozó is igényelte a Gilléné által fenntar­tott, de ki nem használt lakásrészt. Ennek a postásnak nagy a családja, s hárem év óta külön élnek, mert Szolnokon nem kapott lakást. A vá­rosi tanács ezt az igénylést egyene­sen Debrecenbe küldte. Ott azonban hűen a bürokratiz­mushoz, azt a választ adták, hogy az illető szolgálati úton kérje a lakást. A posta saját alkalmazottaival így törődik? A szolgálati úton írt le­vél nem azon az úton megy Debre­cenbe? Miért húzzák az időt, ami­kor egy nagy család sürgős elhe­lyezéséről van szó? A szolndki postáról így írnak a városi tanácshoz: „Hegedűs Pál szaktársunk Kassai-u. 24. sz. alatt egy előszobában lakik. Egy niagy kettős ablak és három nagy ajtó nyílik innen. A hideg által nem­csak a kicsi gyermek, hanem a fel­nőttek egészsége is veszélyeztetve van.“ Célszerű lenne a postai szolgá­lati jellegű lakásokban is na­gyobb rendet teremteni. |MEGYBNk| dolgozói sok segít­séget adnak új lakások felkutatásá­hoz. A szolnoki Beloiannisz-út 54. szám alatt levő MÁV irodahe­lyiségek helyén is három egy- »zoba-konyhás lakást építenek a bejelentés nyomán. A Fényképész KTSZ is felszaba­díthatná a Kossuth-utcai felvéte­lező műhelyét. A fényképfelvétele­ket a Ságvári-útcn is elkészíthetné. Ezzel egyszobás-kenyhás lakással enyhíthetnének a lakásgondokon. Tűrhetefen a RÄVEL-központ vezetőjének. Bíró elvtársnak az álláspontja. Szerinte helyes az, hogy főút­vonalon, utcára nyíló üzlethelyiség­ben csutkát tároljanak. Szerintünk pedig az a szép helyiséget gazda­ságosabban kell kihasználni. A tü­zelőt rakják be a pincébe. Azt kérjük továbbra Is a dolgo­zóktól, hogy ha tudomásuk van üresen álló. vagy kihasználatlan helyiségekről. — közöljék azt szer­kesztőségünkkel, vagy az illetékes tanácsi szervekkel. SZOLNOKI PANORAMA A Beloiannisz utcán, a Ságvári Endre utcával szemben bárki meg­találhatja és megnézheti a közölt fénykép mását. Szolnok legforgal­masabb részén nyilván arra hiva­tott ez a szemétláda és ez a szemét­domb, hogy a város szépségét emelje. Vagy ián tévedünk? Azért hordják ide a szemetet, hogy ta­lapzatot készítsenek ahhoz a szo­borhoz, amelyet majd a város köz- tisztasági vezetőinek tiszteletére emelnek? Örömteli hétköznapok A legutóbbi évtized alatt járá­sunkban két új község —■ örmé­nyes és Kétpó — épült fel, mint­egy 600 új családi házzal, villany- hálózattal és kulturházzal. Három gépállomásunk van. 155 eiőgéppel, 122 cséplőszekrénnyel, 15 kombájnnal, 34 aratógéppel és 650 különböző fajtájú munkagép­pel rendelkeznek. Az 1953—54-es gazdasági évben 116.620 normál­hold talajmunka elvégzésével segí­tették dolgozó parasztságunkat. Általános iskoláink rendbehozása mellett új iskolák épültek. Így a törökszentmiklósi kétemeletes gim­názium. A múltban igen kevés ház­ban volt rádió, ma úgyszólván minden ötödikben. Vegyünk egy példát: Szapárfalun a felszabadulás előtt mindössze két rádió volt, ma hetven van. Fényképezés Kengyelen Az elmúlt év októberében egy fényképész jelent meg Kengyelen, a termelőszövetkezet irodájában és a személyazonossági igazolványok­hoz készített fényképet 5 forint ki­fizetése ellenében. A pénzről blok­VIGYAZZUNK VAROSUNKRA Még frissen előttem van annak a meleg ünnepi hangulatnak a képe, amikor a fel- szabadulás után elő­ször gyulladtak ki a lámpák a tiszaparti sétányon. Az emberek boldogan sétáltak a fénnyel szebbé vará­zsolt parkban. Amilyen boldog örömmel fogadtam én is a háborús pusztítás után a fényárban für­dő Tisza-part újjászé­pült arcát, olyan égő felháborodás fogott el. amikor láttam vasár­nap a büszke lámpa­sor barbár elpusztítá­sát. A sétányon tejfe­hér búrák összezúzott szilánkjai hevernek szerteszét. A vasfogla­latok is félrevert csonka fejjel csüng­nek alá. bennük az ugvancsak összetörött 200 wattos égőkkel. Mintha ők szégyenkez­nének azok helyett, akik emberi méltósá­gukból kivetkőzve mindezeket csinálták. Nem tudom, hogy az illetékes szervek tud­nak-e már erről, ku­tatják-e e garázda cselekmény tetteseit, de szeretném felhívni soraimmal városunk társadalmát, hogy — egyetértő összefogással — akadályozzuk meg a közvagyon ellen irá­nyuló ilyen és hasonló kártevéseket) Ne legyen senki kö­zönyös, amikor ilyen károkozást, vagy kí­sérletet lát, mert ha csak egy-két esetben leleplezzük és átadjuk a rendfenntartó ható­ságoknak az ilyen kártevőket, elmegy a kedvük a hasonló jó­zan, vagy borgózös fej­jel elkövetett „hőstet­tektől". Feladat vár itt a ha­tóságok ellenőrző kö­zegeire is és fokozot­tabb figyelem, őrjára­tok beiktatása — a sötétséget ilyen módon keresők felderítésére és ártalmatlanná téte­lére. mert az ilyenek mindenkor és minden­hol veszélyeztetik a közbiztonságot, ellen­ségei a társadalomnak, pusztítói az áldozatok­kal megteremtett köz­vagyonnak. (Közel 500 forintba került egy felszerelt díszlámpa a sétányon.) Egyedül a társada­lom, tehát a város kö­zösségének összefogá­sa képes arra, hogy megszüntesse, felszá­molja ezeket az álla­potokat. Gondoljunk csak az új SZTK inté­zet főútvonalon lévő bevert ablakaira, a fő­posta melletti mozihir­detmény kirakat rend­szeres beverésére, a „százlábú híd” búrás lámpáinak összetöré­sére, a „játszóutcai’' templom beveret abla­kaira. stb. —s m<Sr'í“- geljük; egy kevés tár­sadalmi éberséggel — elkerülhetjük-e ezeket a pusztításokat? Azt hiszem igen, csak el kell hagyni a közö­nyösséget. a „nem ér- deker-t. De feladat vár a társadalmat alkotó családokra is. Sok ab- laktörés származik a csúzlizás következté­ben. Otthon tehát a családfők, az iskolák­ban a nevelők lépje­nek fel fokozott fi­gyelemmel a csúzli­használat ellen, kot adott. Ezen a kengyeli DISZ szervezet bélyegzője szerepelt. A képek két hét múlva jöttek meg a tanácshoz. Nem mindenki kapta meg a képet. Novemberben aztán ismét kijött a fényképész s újra felvételeket készített azokról, akiknek még nem volt meg a fény­képük. Ha megvolt a blokk, akkor ingyen, ha nem, akkor 5 forintért. Két-három hét múlva megjöttek a képek, de nem mindegyik. Aki­nek nem jött meg. azt mondották, csináltasson ott képet, ahol tud. mert a fényképészt nem tudják, honnan jött. így többünknek IQ—15—20 fo­rintba került, míg fényképhez ju­tottunk. Én magam három fénykép árát fizettem ki potyára s ugyan­így jártak mások is. így termelő- szövetkezetünk elnökhelyettese. Lehet, hogy a fényképész min­den fényképet rendben elkészített, lehet, hogy nem. Mindenesetre a2 a véleményem, hogy ilven dolog­ban a tanácsnak is körültekintőb­ben kellett volna eb'árni. Farkas József Kengyel, Sallai tsz Járási és községi könyvtáraink nem voltak azelőtt. Ma a járási könyvtár mellett 14 községi és 10 fiókkönyvtár működik. 14.480 kö­tettel rendelkeznek. Mintegy 3000 rendszeres olvasójuk van. Mindezek mellett dolgozó pa­rasztságunk jogos tulajdonosa lett a földnek. Jól tudjuk, hogy ered­ményeinket elsősorban a Szovjet­uniónak köszönhetjük, mely annyi vért hullajtva hozta el számunkra is a szabadságot, megteremtve ez­által a boldogabb holnap lehetősé­gét. Előrehaladásunkban döntő sze­repet játszott pártunk vezetésével dolgozó népünk verejtékes mun­kája, mely eredményt, eredményre halmozott. Járásunk dolgozói továbbra is méltók akarnak lenni országépitő hivatásukhoz. Január végéig mint­egy 310-en teljesítették negyedévi beadási, vagy adófizetési kötele­zettségüket. De nem egyedülálló az olyan példa sem, mint a 9 holdas Balogh Pál fegyverneki dolgozó­paraszté, aki egészévi sertés- és baromfibeadási kötelezettségét, va­lamint elsönegyedévi adóját ren­dezte. Szabó Bálint elvtárs leveléből FIZESSEN ELŐ 1 a Szolnokmegyei Néplapra, előfizetési díj egy hóra 11.—Ft Megrendelhető minden postahivatalban és minden postáskézbesítőnél. A jászai.sószentgyörgyi moziban Szeretjük a filmeket, szívesen járunk moziba. Itt azonban gyak­ran bosszúság ér bennünket. Kez­dem mindjárt azzal, hogy az elő­adást minden figyelmeztetés nél­kül kezdik meg, akkor, amikor a nézők nagy százaléka még el sem foglalta a helyét. így aztán az elő­adás elején hosszú perceken át jövés-menés, a jegykezelő felgyúj­tott zsebelemlámpájának fénye zavarja a filmet nézni akarókat. A szünetben — főképpen a fia­talok — kitódulnak, s újra kezdő­dik a kezdéskor a helyek keresé­se, a csoszogás, stb. A mozi veze­tőinek nagyobb gondot kellene arra is fordítani, hogy az esti előadásra ne járjanak tömegével általános- iskolai tanulók, 9—10 éves gyere­kek, akik a film egy-egy jeleneté­nek hatását közbekiabálásukkal, nevetésükkel, illetlen viselkedé­sükkel zavarják. Ezen a téren, úgy gondolom, a szülőknek is van ten­nivalójuk. Ne engedjék gyermekei­ket esti előadásra, VÍZI ISTVÁN J ászalsószentgyörgy Quúlcát meg- kell menteni •7? eültünk a vendéglőbe, rcu- deltünk két kisfröccsöt, aztán Fi caolin közelebb hajolt hozzám cd komoran mondta: — Azért hívtalak erre a beszél­getésre, mert Guzlicát okvetlenül meg kell mentenünk. Bólintottam. Guzlica valóban ti fiatal költőnemzedék egyik legiz­mosabb tehetsége. Olyan muszkliju van, mint egy lónak, kár lenno érte. • Rendeltünk két nagyfröccsöt és megkérdeztem Fridolint: — Mi van Guzlicával? — Iszik — mondta Fridolin éi sóhajtva kiürítette poharát. — Mértéktelenül iszik. Azelőtt egij liter bortól három verset írt, mos­tanában három liter bort iszik meg, amíg megír egy verset. Tudtam, hogy barátomnak, saj­nos, igaza van. Guzlica tényleg mértéktelenül az ivásnak adta ma­gát. Legutóbb Ede, a drámaíró me­sélte el Guzlica egyik kínos botrá­nyát, de nem tudta eléggé össze­függően előadni, mert tökrészeg volt. Abban maradtunk Fridolin- nal, hogy megvárjuk Guzlicát, aki rendszerint ebben a kocsmában szokta fenékig üríteni az élvezetek kulacsát, megvárjuk és hazavlsz- szük őt, minekelőtte a lelkére be­szélünk. Addig is rendeltünk két hosszú­lépést és Fridolin filozofálni kez­dett. — Demokráciánkban, sajnos, túl­sókat isznak az emberek. Es váj­jon miért? Érdemes volna kicsit belemerülni. — A magam részéről teljesen igazat adtam neki. Ren­deltünk két szimpla barackot és belemerültünk. — Nem arról van szó, hogy az ember egyáltalán no igyon — mondta Fridolin szigo­rúan —, de igyekezzen, hogy meg­tartsa az izéjét... a delíriumát... Bólintottam, amitől Fridolin tel­jesen elérzékenyült, megivott két dvplabarackot, tenyerébe hajtotta fejét és szívszaggatóan zokogni kezdett, majd leküzdötte ellágyu- lását és minden átmenet nélkül olyan állati röhejre fakadt, hogy a szomszéd asztalnál fizetni kezd­tek. Aztán felugrott és harsányan kiabált: — Guzlicát meg kell menteni! Majd visszaült a földre a szék mellé és beverte a hátát. Segítet­tem volna neki, de nem tudtam felállni. Rendeltünk két tripla ba­rackot és elénekeltük az „Édes­anyám is volt nékem“ kezdetű dalt, majd Fridolinnak táncolni való kedve támadt és szvingelni kez­dett a főpincérrel. Ezután fizettünk és többszörösen bementünk a a konyhába, amelyet Fridolin csö­könyösen a vasútállomásnak né­zett. Időnkint abban maradtunk, hogy hiába intrikál ellenünk az egész világ, Guzlicát meg fogjuk menteni. Nagynehezen kijutottunk az ut­cára és mindenkitől érdeklődtünk, hogy merre van a Konyha-kőrút. Végülis Fridolin négykézlábra állt, mert úgy jobban tud tájékozódni. Szerencsére éppen arra jött Guz­lica, a költő és hazavezetett ben­nünket. D. Sz. ÚJ KÖNYVEK Szmirnov: A BOLOTNYIKOV-FELKELÉS (Művelt Nép) Az orosz nép antifeudális harcai­nak egyik legjelentősebb fejezeté­ről számol be a könyv írója. Szét­zúzza a nemesi polgári történet- írás hazugságait, akik ezt a felke­lést hazafiatlan cselekedetnek ál­lították be. Pontos raizát adja a 16 17. századi orosz feudális tár­sadalomnak, a nemesség és pa­rasztság osztályharcának. Ábrá­zolja a parasztfelkelők hősiességét. Bolotnyikov kiemelkedő népvezéri egyéniségét és a szembenálló ne­mesek aljasságát és gyávaságát. * A THÁLIA TÖRTÉNETE (Művelt Nép) A századforduló éveiben alakult Thália Társaság azt a célt tűzte maga elé, hogy a polgári demokra­tikus nyugat friss eszméinek leve­gőjét árassza be Magvarorszá^ színpadaira. Ibsen, Hauptmann. Hebbel, Strindberg, Gorkij és má­sok szerepeltek műsorukban és ez a műsor kétségtelenül forradalmat, hatalmas fejlődést jelentett a ma­gyar színháztörténetben. Hevesi Sándor, az ifjú Lukács György. Eenedek Marcell, Bánóczi László és mások, a Thália létrehozói, fá­radhatatlan munkával és lelkese­déssel igyekeztek elérni kitűzött céljaikat. A lelkes és nagyszerrű erőkkel rendelkező társaság Igen nagy tömegek — köztük munkás- tömegek — érdeklődését vívta k! egy-egy kiváló előadásával.

Next

/
Thumbnails
Contents