Szolnok Megyei Néplap, 1955. február (7. évfolyam, 26-49. szám)
1955-02-15 / 38. szám
2 SZOLNOKMEG YEl NÉPLAP 1955 február 15. Ha összefognak a jóakarata, emberek, áldás lesz munkájukon Péter János református püspök a karcagi békegyűlésen „A béke ügyéért dolgozni szép — ez az egyik ok — mondotta Péter János debreceni református püspök Karcagon tartott előadásán —, amiért örömmel és szívesen jöttem Karcagra.” A másik: „Most Karcag város közönsége élenjárd a mezőgazdasági szövetkezeti mozgalomban, akikre falvaink, városaink dolgozói boldog örömmel tekintenek fel.” Vasárnap délután több mint 400 ember hallgatta a stockholmi béketanács ülésén, valamint egy héttel ezelőtt a varsói békeküldött gyűlésen elhangzottakat. Nagy figyelemmel hallgatták a Béke-Világtanács tagjának fejtegetését a nemzetközi feszültség okairól, ■ arról, kik felelősek ma a háborús hangulat fenntartásáért. Azt mondotta: „Szinte összezsugorodott, kicsinnyé lett a világ a technika gyors haladása által és ezért van az, hogy a nemzetközi feszültségek rezdülései kihatnak a világ bármely helyén lakó népek, tehát országunk lakóira is. Ezek azután befolyással bírnak helyi kis problémák megoldására is.” Világosan megmutatta a fejtegetés, hogy miképpen törpülnek el és alakulnak át a helyi nagynak látszó kérdések kicsinyekké. De ugyanakkor megmutatta az utat, hogy mindenki azon a helyen, ahol dolgoznia kell, szükséges, hogy tehetségének, munkaképességének legjavát adva, egymással összefogjon, erősítse és biztosítsa a maga boldogulását és boldogságát, mert az összetartó, megelégedett emberek tömege jelenthet olyan erősséget, falvakban, városokban, országokban, amelyen megtörnek a nemzetközi feszültség kihatásai, Miután kevesen vannak, akik a háborút akarják és jóval többen, akik őszintén ellene vannak, min den fegyverkezésnek, háborúskodásnak, szükséges az egymás tanítása, nevelése, összefogni a béke fenntartására. Erkölcsi magaslatra kell emelkedni mindenkinek, hogy boldog élete legyen, akadálya minden háborús izgalomnak. Részletesen ismertette Kína, Tajvan kérdését. Figyelmeztette a hallgatóságot, hogy a háborús veszély nem olyan valami, ami szép szavakra meghátrálna. Ha ezt meg akarjuk szüntetni, megdöntetlen erővel kell szembeszállni vele, olyannak, amellyel szemben hiábavaló minden háborús kísérlet.” Összefoglalásában hangoztatta, ha a világon a jóakaratú emberek összefognak, tesznek is valamit a béke fenntartásáért, áldás lesz munkájukon, mert a háború nem elkerülhetetlen. Lazányi Ferenc hadirokkant kisgazda hozzászólásában mondotta, hogy ő még ma sem, tudja, miért kellett a világháborúban otthagynia a féllábát, de ma már látja, hogy miért kell neki dolgozni, ma mar cél van előtte, megtartani, amit eddig kapott, amiért eddig dolgozott és azt kész is megvédeni. Az ünnepséget a Társadalom- és Természettudományi Ismeretterjesztő Társulat karcagi szerve rendezte meg. Az előadását kultúrműsor követte, amelyben sok szereplő közül Horváth Kiss László ének- és zenetanárt kell külön megdicsérnünk és kiemelnünk odaadó munkájáért, ,.. igaz hazaszeretettel, lángoló akarattal harcoljunk érte Békeünnep Jászberényben Vasárnap tartották a jászberényi járás békeküldöttei gyűlésüket az Aprítógépgyárban. A kutlurterem a reggeli órákban megtelt nőkkel, férfiakkal, fiatalokkal, öregekkel, akik mind azért jöttek el, hogy híven megbízatásukhoz, elmondják: a maguk és az egész járás hazaszerető lakosainak nevében tiltakoznak Nyugat-Németország felfegyverzése — az atomfegyver ellen: hogy hitet tegyenek: több, jobb munkával, messzehangzó szavukkal, az államiránti kötelezettségek teljesítésével küzdenek a haza erősítéséért, a háború elhárításáért. A gyűlés előadója Csótó István, a megyei békebizottság tagja volt. Elmondotta, hogy a béke hívei mind többen vannak, s mind nagyobb erőt képviselnek. Harcukat állandóan fokozzák. S az egész világon, így hazánkban is, megyénkben is mindinkább kibontakozik ennek a harcnak legfontosabb tényezője: a szavak, az aláírások mögött, tettekkel harcoló, cselekvő emberek vannaki Harminc békeharcos szólalt fel a gyűlésen. Különböző emberek, különböző élet- és politikai felfogással. De egyben mindnyájan egyek voltak: igaz békeakaratukban, teremtő hazaszeretetükben. Nem maradt szem szárazon, amikor özvegy Fehér Andrásné cilaltyáni küldött szólalt fel: ..öt gyermeket nevelek édesapa nélkül. De az elmúlt tíz esztendőben egyszer sem kellett nekik azt mondani, amikor kenyeret kértek: — Nincs. Az állam szeretettel gondoskodott rólunk. Szomorú szívvel gondolok azokra az édesanyákra, akik a múltban éltek özvegyen. Nekik többnyire szélt kellett szór- riok gyermekeiket a szélrózsa minden irányába. Nálunk — az én életem méltó tanúja — tényleg a legfőbb érték az ember. Ezt a világot érdemes megvédenünk minden erőnkkel, minden körülmények között.” S ez az utolsó mondat volt a jellemző az egész gyűlésre. A bizakodó harcosság. Egymásután hangzottak el az olyan fogadalmak, mint a pusztamonostori Nagy Károly egyénileg dolgozó paraszté: „Mikor a békéért harcolunk, tízesztendős szabadságunkat védjük. Gyermekeinknek hosszú, békés életet akarunk a mai rendszerben. S nemcsak óhajtással. Községünkben megfogadtuk, 50 holdon tavaszi búzát vetünk, ezenkívül versenyre hívjuk a megye községeit a mező- gazdasági munkák időbeni, jó elvégzésére.” A jászfényszarui Budai Ilona, DISZ-fiatal, miután elmondta, hogy mennyit fejlődött községük, mennyivel drágább a szívüknek ma mint bármikor, ezzel fejezte be felszólalását: „Mi szerintünk a békeharchoz tartozik az adófizetés is. Az elmúlt negyedéves adónknak úgy tettünk eleget, hogy közel 46 ezer forintot visszakaptunk adóprémiumként.” A 14 holdas Kővágó János jászalsőszentgyörgyi küldött ezt mondta: ,,Tíz élő gyermek édesapja vagyok. Harcolok a földért s a gyermekeimért. — Mint mintagazda buzdítom társaimat is a jobb munkára. Egy holddal több búzát vetettem, mint a tervem volt, a trágya kihordását is megkezdtem már.“ Vizkeleti Istvánná alig pár Szót mondott: „Nyolc gyermekem van. tizenkét gyönyörű unokám. Boldog vagyok, hogy szabad világban élhetnek. Más életük van, mint a szüleiknek volt. A szívem is, az eszem is azit mondja: akkor harcolunk igazán a békéért, ha a mi szeretett államunkat segítjük. Ezért megígérem, hogy kedves férjemmel együtt ezután még hí- Vefcben teszünk eleget állampolgári kötelezettségünknek.“ S beszélt a jánoshidai erről Oláh bándorné ts. Nem romokat akarunk, hanem virágzó mezőgazdaságot. Nem nyomorékokat, hanem nevető gyermekieket. Ott állunk a kormány mellett, mert tudjuk, hogy ő is ezt akarja. Mikor a békeívet aláírtam, megfogadtam: „egészévi sertés-, tojás- és baromfibeadásomat teljesítem. ígéretemet már valóra- váltottam.‘‘ S a taps, ami végigkísérte Oláh Sándomét, amíg a já- noshidaiak békekosarát az elnöki asztalhoz vitte, bizonyította: az összes küldöttek szívéből beszélt. Nagy taps kísérte Gombos János jászteleki pedagógus szavait: „A mi kezünkben van a béke szent ügye. Igaz hazaszeretettel, lángoló akarattal harcoljunk érte.“ Akik távolabb ültek, eleinte alig hallották az idős Jáger József jászárokszállási küldött szavait. De halk, remegő hangja erős lett, amikor azt mondta: „Mi úgy érezzük, kétségbeesésre semmi okunk. Csak jól kell dolgoznunk, gondolkoznunk. Akik atomháborúval fenyegetnek bennünket, elfelejtik, hogy mellettünk még a francia, az olasz s a többi ország népe is ott áll. S ha mindezt nem vennék figyelembe, nem fémének a bőrükbe, megismerkedhetnek a mi erőnkkel.“ A gyűlésen felszólalt az Országos Béketanács nevében Nemes Gyöngy. Arról beszélt többek között, hogy mit jelent az egyes ember akarata. Ha mindenki megérti, hogy az egyes emberekből tevődik össze az a hatalmas béke- tábor, amelynek ereje felmérhetetlen, akkor lesz békeharcunk igazán eredményes. Ezért nem szabad az aláírásgyűjtéssel sietni. Azt akarjuk, hogy aki nevét adja, tudja: a stockholmi felhívás öt- százmillió aláírója hozzájárult ahhoz, hogy nem mertek Koreában atombombát ledobni, s hogy a háborús uszítók éberen figyelik, mit csinálnak az emberek. Az erős embert mindig nehezebben támadják meg. Meg kell értetniök a bé- keharcosoknak mindenkivel azt is, hogy azért harcolunk egyszerre Nyugat-Németország felfegyverzése és az atomfegyver eltiltása ellen, mert az atomfegyver különösen azoknak a kezében veszélyes, akik már egyszer — mint a német fasisztáit — megmutatták, hogy minden állati cselekedetre képesek.“ Pflimlin visszaadta megbízását a köztársasági elnöknek Párizs. Fjeire Pflimlin kijelölt miniszterelnök, mivel képtelen volt az egyre jobban széthulló jobboldali kormánytöbbséget kezében tartaná, a hétfőre virradó éjszaka visszaadta a megbízását a köztársasági elnöknek. Az elnök azonnal a szocialista Christian Pineaut hivatta, akinek kormányalakítási megbízást kínált fel. Pineau kijelentette, hogy mielőtt végleges választ adna, kikéri „barátai“ véleményét. Folitikai megfigyelők tartózkodóan ítélik meg Pineai kormányalakítási kísérletének esélyeit. (MTI.) A ÍHumanité Pflimlin megbízatásának visszaadásáról Párizs Pflimlin letéve! (MTI.) Az „THumanité“ kormányalakítási kísér- összefüggésben megállapítja, hogy Pflimlin negyvennyolc óra óta negyedóránként cserélgette minisztereit haldokló kormányában. — Micsoda keserves munka! — állapítja meg a lap. — Természetesen nem könnyű az ár ellen úszni, szembefordulni az egész néppel. Vájjon még a hivatásos politikusok közül is melyik sietne hasonló kalandban résztvenni, amikor tudja, hogy ez a kaland már eleve kudarcra van kárhoztatva? i— Sem Pflimlin, sem senki más nem tudja majd elhitetni a franciákkal, hogy elkerülhetetlen a revansra éhes németek felfegyverzése, s olyan politika támogatása, amely a lakosság többségét nyot mórba dönti, s később háborúba taszítja. Görög lap a Szovjetunió Legfelső Tanácsának ' felhívásáról Athén (TASZSZ). Az AVCl című görög lap a Szovjetunió Legfelső Tanácsa ülésszakának eredményeit kommentálva írja: „A szovjet javaslat új lehetősé- geket nyújt a népek kölcsönös megértésére. A béke eszméit védelmező görög nép követeli a görög parlamenttől, hogy válaszoljon a Szovjetunió Legfelső Tanácsának javaslatára — a parlamenti küldöttségek cseréje elősegíti majd az országok közötti baráti viszony fejlődését, előreviszi majd a béke ügyét. A görög parlamentnek meg kell vitatnia a szovjet javaslatot. Görögország népe hőn óhajtja a békét.” KOZGAZDASAGI HÍREK A LAPFEILESZTÉS HÍREI Az elmúlt héten tovább szélesedett a Szolnokmegyei Néplap elő- fizetésgyüj'tési yersenymozgalma. Jászberény, Alattyán, Jászkisér, Jászárokszállás, Jászszentandrás, Kunszentmárton postahivatalának dolgozói és Kun Kálmán tiszaroffi kézbesítő csatlakozott a versenyhez. Hegedűs Pál szolnoki postáskézbesítő már huszonöt új előfizetőt szerzett, akik közül az egyik negyedévre egy másik pedig félévre rendelte meg a lapot. Szép eredményeket értek el a társadalmi árusításban is. A jész- fényszarui aktivisták vasárnap 160 Néplapot adtak el és öt új előfizetőt toboroztak. Kunszentmártonban 200 Néplapot adtaik el vasárnap társadalmi árusításban. Az a baj, hogy az igényelt 200 lappéldány helyett csak 150-et kaptak, s így 50 példányt a postás-árusításból kellett átvenni. Ez a hiba onnan eredt, hogy a Központi Hírlap Iroda utasította a MEHIV-et lapunk „beemelésének elmarasztalására“, vagyis köznyelven és érthetően a Néplap eddigi példányszámainak megtartására. Helyes lenne, ha a KHI inkább azon fáradozna, hogy minél több dolgozóhoz eljuttassa a megyei pártbizottság és a megyei tanács lapját. Bécs (MTI). Julius Raab osztrák szövetségi kancellár beszédet mondott, amelyben a bécsi demokratikus lapok jelentései szerint, élesen állástfoglalt mindennemű bér és fizetésemelés ellen —, bírálta a munkáltatókat, akik a dolgozók nyomására mégis hajlandók bizonyos engedményeket tenni és elriasztásul azzal fenyegette meg őket, hogy a kormány a bérfegyelemnek a munkáltatók részéről történő megszegése esetén megvonja tőlük az ú. n. export-prémiumot, vagyis a kormány álfád engedélyezett ártámogatást. Az osztrák demokratikus sajtó a kancellár beszédével kapcsolatban rámutat arra, hogy ez újabb kihívás a dolgozók felé, annál is inkább, minthogy az utóbbi években bekövetkezett folyamatos drágulás elsősorban a közszükségleti cikkeket érintette, ezzel pedig állandóan csökkent a reálbér színvonala. Az osztrák lapok jelentései ezenkívül megállapítják, hogy ezidő szerint körülbelül félmillió osztrák műn» kás és alkalmazott áll harcban a bérek és fizetések emeléséért. Bér» emelést követelnek a vasúti és postai dolgozók is. Párizs (TASZSZ). A St. Nazadrea Hajógyárban megkezdték két te» herszáiíító hajó építését a Szovjet» unió részére. A hajók egyenként ötezer tonnásak lesznek. Varsó (TASZSZ.) Február 12-éri Belgrádiban árucsere és fizetési egyezményt írtak alá Lengyelor» szág és Jugoszlávia között 1955-re, Az egyezmény értelmében Jugo» szlávia fémeket, aszbesztot, cserző» anyagokat, vegyszereket, gépeket, épületfát, cipőt, cellulózét, dohányt, gyümölcsöt és más árukat szállít Lengyelországnak. Lengyelország szenet, kokszot, kohászati készítményeket, gépeket és ipari felszereléseket, vegyipari készítményeket, textilárut, papírt, kerámiát és más árukat szállít Ju» goszláviának. (MTI). A Német Demokratikus Köztársaságban 1954-ben 91 játékfilmet mutattak be — 30 százalékkal többet, mint az előző évben. Az 1 millió 800 ezer előadást mintegy 270 millió néző tekintette meg, ami azt jelenti, hogy átlagosan minden lakos tizenötször volt moziban. A leglátogatottabb film az Ernst Thälmann életéről készült film volt, amelyet kilenc hónap alatt 6,500.000-en néztek meg. (Tägliche Rundschau.) Van-e élet a Vénuszon? A Krimi Asztrofizikai Obszervatórium munkatársad nitrogént észleltek a Vénusz bolygó légkörében. Ez az első olyan megfigyelés, amelyből gyanítható, hogy lehetséges valamiféle élet ezen a bolygón, (Tägliche Rundschau) Kilépek az utcára, körülnézek, s érzem: finom apró cseppekben szitál az eső. Felhajtom a kabátgallért és megindulok a csillogó víztócsákkal be- pettyezett járdán a Lánygimnázium felé. Óvatosan lépdelek, de hiába: a cipőm nedves, sáros lesz, mire odaérek. Így bizony aligha táncolok — gondolom — s két nagyobb, szaporán gyűrűző vízfolt között rövid töprengésbe merülök.. s hogy végül így határozzak: nincs hideg, nem kell a kesztyű, hát rendbehozom vele meglehetősen elváltozott cipőimet. Már bent vagyok az épületben. Rövid tolongás a ruhatárnál, s már ott is állok a táncterem küszöbén. Majd beljebb sodornak: százszínű, vidáman kavargó, kacagó, táncoló tömegbe keveredek. Sárkányok. tündérek, babák, királylányok, menyasszonyok, huszárok s tudja a c# naq,g, ixatázűá jó ég, mik vesznek körül. Csak egy közös vonásuk van, mindnyájan bársony vagy csipkeálarcot viselnek -- felismer- hetetlenek. Nehezen fedezek fel ismerőst. Végre meglátom Pistát: egy hetyke sziporkázó kardú, selyemmentés huszárral (leány-huszár persze!) hódol a táncnak, meg a farsangnak. No de nem sokáig. Jön egy elegáns francia főúr: fejet, térdet hajt és a huszárka máris az ő karjain röppen versenyt egy keringő friss dallamával. Pista tehát szabad. Meglát. Felém indul. Megropogtatjuk egymás kezét, s nekem rögtön feltűnik. hogy merev tekintete hol a saját, hol az én cipőimre ugrik. (Van is mit csodálkozni, hiszen az enyém frissen törölt, fénylő és az övé s no arról jobb nem beszélni!) Kérdez: En azonban csak rejtelmesen mosolygok.;; (Látnád a kesztyűim! -n gondolom.) És azután mi is, hogy is volt? Vidámság volt, mosoly, kacagás, futó, de mélyen kedves bókok, méla, simuló tangók, szárnyaló keringök és unalmas (és mégsem!) tombola, s ezernyi más, szokásos kellék, melyek nélkül nem teljes egy farsangi bál! Valahogy mindenki más volt: a mogorvák kedvesek, a szótla- nok kitűnő társalgók, a kezdő táncosok simán suhanó, figyelmes partnerek, az idegenek ismerősök, a haraaosok borátok és a szerelmesek? — azok maradtak olyanok. Hát ilyen nagy varázsló a farsangi álarcosbál! No, versze én sem voltam kivétel; kedvenc témáimról: az irodalomról, a Mendes-France-féle kormányok bukásáról, hanem a táncról, a szere lemről, holmi eljövendő tavaszról társalogtam, kü lönbség nélkül mindenkivel, s láthatóan eredmé nyesen. Ügv éjfél felé megjött a baj is: pár perc múlva vége a bálnak! (Jaj!) Íz gátolt utolsó táncok, reménykedő „elkísérhe- tem”-ek, néha túlhosszú búcsúkézfogások jellemezték a bál haldoklását. S valóban vége is lett... Ismét az utcán bandukoltam, egyedül (a kollégista lányokat nem lehet elkísérni, ott laknak az iskolaépületben!) taposott cipőkkel, még frissen felfelvillanó emlékekkel. Valami ilyesfélét mormoghattam magamnak egész utcahosszat: „Nagyon szép volt az egész... és... és a Jutka különösen”. KOVÁCS SÁNDOR Mezőtúr „Agyagul“ Néhány kilométeres próbaszaka» szón „agyagutat” építettek Cseh» Szlovákiában. Az útburkoló anyag cement és agyag vagy homok keveréke. Az útszakaszt homokkal vagy agyaggal terítik, s ezt többvasú ekékkel, majd tárcsás boronákkal megkeverik. Utána száraz cementet szórnak rá, s kultivátorokkal ismét megkeverik, majd vízzel permetezik és újra keverik. Végül fogas úthengerrel hengerelik az utat, s felületét elegyengetik. Hatnyolc napig vízzel permetezett szalmával fedik az útfelületet, hogy lassan száradjon. A számítások szerint az ilyen utak építése tizenháromszor olcsóbb a szokásosnál. (Tyehnyika Mologyozsi.) Válását egy cikkre A Néplap február 13-i számában ,, Dicséret reméltó kezdeményezés“ című cikkében megemlékezett a Társadalom- és Természettudományi Ismeretterjesztő Társulat megyei szervezete klubjában rendezett irodalmi estről. A cikk a kezdeményezés és a szereplők dicsérete mellett arról is szól, hogy Bo- tond Erzsébet tanárnő rosszul mondta el az összekötő szöveget. Irodalmi szakosztályunk tagjai és a jelenlévők ezzel ellentétben meg voltak elégedve mind az összie- kötőszöveggel, mind annak el» mondásával. Szurmay Ernő, az Irodalmi Szakoszt. elnöke. Olvasd, tanulmányozd PÁRTÉPfTÉS-t!
