Szolnok Megyei Néplap, 1955. február (7. évfolyam, 26-49. szám)
1955-02-13 / 37. szám
2 SZOLNOKMEGYEI NÉPLAP laws fefbruár 13. ISMERTETŐ JEL: Egytől egyig tanulnak a vezetők A béke szilárd, állhatatos védelmezői 1a KTJNHEGYESII vörös októ_ bér tsz-nak az a híre, hogy az utóbbi időkben hétmérföldes csizmákban járja a fejlődés útját. Két esztendővel ezelőtt egészen másfajta szóbeszéd járta a tsz-ről. Egyesek tudni vélték: „nem lesz hosszú életű" hamarosan felbomlik“. Szó ami szó, volt is az utóbbiaknak valami alapjuk. Gyenge volt a munkafegyelem, s következményeként rosszul fizetett a föld, kevés termést adott, kicsi volt a tagság jövedelme. A változás — amely nem egyik napról a másikra következett be — gyökeres volt. Ma már nem találni olyan tsz-tagot, aki az egyéni gazdálkodást kívánná vissza. A tagság szorgalma meghozta gyümölcsét. Egy-két példa: a tehenészet tejhozama 2.5 literről napi 10 liter fölé emelkedett. 1954-ben 119- ről 199-ire növekedett az anyakoca állomány. Vásároltak egy teherautót, egy 38 kalapácsos darálót, s még sokmindent. A munkaegység értéke is ennek megfelelően 16.50 forintról 27.80 forintra nőtt. Aki a változás okát kutatja, feltétlenül megállapítja: az eredmények elérésében komoly szerepük van a vezetőknek. Ha meg egy lépéssel tovább is megy, megtalálja az okot, amely egyik biztosítéka annak, hogy a vezetők ritkábban tévednek, jobban tudják képviselni a tagság érdekeit. Ez pedig az, hogy a kunhegyesi Vörös Október tsz-ben a vezetők egytől-egyig rész tvesznek politikai oktatásban. | ERPEMEs| SOrravenni, kik tanulnak a tsz-ben az SZKP II. évfolyamának szemináriumán. A szeminárium vezetője, a pártszervezet titkára, aki tehát nemcsak tanul, hanem maga is tanít, úgy ahogy ez kötelessége is minden vezetőnek. A hallgatók között ott találjuk a páxtvezetőség tagjait, s a gazdasági vezetőket is. A tsz. elnök felsőbb fokon tanul, Katona Gyula elvtárs, az elnökhelyettes azok közé tartozik, aki nem hiányzik a foglalkozásokról. Érdemes ezzel egy kicsit részletesebben foglalkozni. Katona elvtárs ugyanis még csak pár hete tagjelölt, de a politikai oktatásban már több mint egy éve rendszeresen vesz részt. Az a véleménye, hogy „nem is tudnék elmaradni. Elsősorban azért nem, mert munkámhoz nagy segítséget kapok. Mit szólnának a tagok, ha az elnökhelyettes nem tudna kérdéseikre megfelelően válaszolni? Márpedig kérdés van elég. S ha gazdasági jellegű is, soha nem választható el a politikától. Mióta tanulok, sokkal inkább meg tudom érteni, miért kell többet termelnünk, hogyan függ ösz- sze a lelkiismeretes munka a nagyobb jövedelemmel- Azt sem szeretném, ha valaki azt mondaná: minek tanuljak én, amikor a vezetők sem tanulnak?1’ S hadd tegyük hozzá, hogy Katona elvtárs 7 km-re lakik a tsz. irodától, ahol a szemináriumokat tartják. Télen gyalog, nyáron kerékpáron teszi meg az utat. A VITÄK többnyire az elvi és gyakorlati kérdések összekapcsolásánál alakulnak ki. Vigyáznak arra, hogy a tanulás ne legyen öncélú, s a saját példáikkal bizonyítják az elmélet igazát. így mesélte el — akkor, amikor a fejlődésről, az emberek életének változásáról tanultak — életét Kun Miklós elvtárs, a pártvezetőség egyik tagja. Kun elvtárs 7 holdas gazda volt. Ma 59 éves, de azt mondja: „Soha még így nem éltem, ilyen elégedetten, boldogan,” A szemináriumon is elmondta, hogy mit kínlódott a 7 holdján a felszabadulás előtt. A felszabadulás után egyik lánya pedagógiai főiskolát végzett, fia mezőgazdasági akadémián tanul. Azt is hozzátette Kun elvtárs: az élet változását a gyerekek sorsán, a dolgozó ember lehetőségein is mérni kell, nemcsak a hazavitt búzakilognammok számán. A MUNKAS-PARASZt] követség kérdésénél is a tsz-ből vették a példákat. Hivatkoztak arra, hogy a két osztály együttműködése hozhatja csak mindkettőnek a boldogulását. Az elmúlt esztendőben a tsz. csak műtrágyából 5—7 vagonnal használt el. A gépállomás 7 erőgépe dolgozott földjükön általában. A kampánymunkák idején még ennél is több. A brigádveze- tök pedig élő példákkal bizonyították, hogy a nagyobb jövedelem alapja csak a munka lehet, s aki dolgozik, annak fizet is a föld. Sári Pálné, Erzsébet leányával együtt több mint 25 mázsa kukoricatermést ért el holdanként. Igaz, kétszer kapált, s igen alaposan. Ugyanakkor, az ugyanolyan feltételekkel, ugyanolyan minőségű földön dolgozó Szarnák István, aki egyszer kapálta a kukoricát, s akkor is úgy, mintha a kutya túrta volna körül a szárakat, 4 és fél mázsás átlagot ért el. Míg Sári Pálné 10 mázsa prémiumot vitt haza Szarnák Istvánt minden tsz- tag szidta, hiszen az ő jövedelmüket is csökkentette. I A SZEMINÁRIUMON'! elhangzott viták is hozzájárultak ahhoz, hogy míg 1953-ban hatan kiléptek a tsz-ből, addig 1954-ben hatvanöt új taggal szaporodott a szövetkezet, KÉT HÍR a Magyar Szovjet Társaságtól SZOLNOKON február 10-én megalakult a Magyar-Szovjet Társaság agronómiái szakosztálya. Az agronómiaá szakosztály tevékenyen bele akar kapcsolódni a megye mezőgazdaságának fellendítésébe. A tervek szerint a Magyar-Szovjet Barátság Hónapja alkalmával tájegységenként ankétet rendeznek a mezőgazdasági problémák megvitatásának érdekében. • A társaság szolnokmegyei pedagógiai szakosztálya, a Pedagógus Szakszervezet és a TTIT közösen február I6-án 6 órakor a városi tanács kultúrtermében ankétot rendez. Az ankét címe: „A kulturált magatartásra való nevelés’1. Megvitatásra kerül Makarenkó: „Érintkezés, hang és stilus a közösségben1’ című munkája. Az ankét előadója és vitavezetője Szalai János- né, a szolnoki Állami Varga Katalin Leánygimnázium igazgatója, a TTIT pedagógiai munkabizottságának vezetője, Dícséretreméltó Meghívót kaptunk a Társadaloméi Természettudományi Ismeretterjesztő Társulat irodalmi szakosztályától, hogy pénteken vegyünk részt az értelmiségi klubban rendezendő irodalmi esten. Az irodalmi esten a világirodalom szerelmi költészetének legszebb verseit adták elő a Szigligeti Színház művészei: Keres Emil igazgató, Ciráki Júlia, Szép Zoltán, Bőd Teréz, Ve- lenczei István, Dukony Margit. Az egyes korokat, a költőket Botond Erzsébet tanárnő ismertette. Több mint kétóra hosszáig tartott az irodalmi est és akik jelen voltak, nem bánták meg. Szép, maradandó élményben volt részük. A színház művészei tudásuk legjavával tolmácsolták a világirodalom örökéletű szerelmes verseit. Az előadást egyedül az összekötőszöveg rossz mondása rontotta valamelyest. Szerintünk Botond Erzsébet tanárnő helyett az összekötőszöveget szintén színésznek kellett volna elmondania. Ez irodalmi est igen dicséretre- méltó kezdeményezés. Helyes, mert kezdeményezés növeli a versek szeretetét, irodalmi műveltségünket. Helyes azért is, mert közelebb hozzá egymáshoz a színház művészeit és a közönséget. Csak örömmel lehet jogadni azt a tervet, hogy ez az est csak kezdete volt egy sorozatnak, amelynek keretében vagy témakörök, vagy korok, vagy nemzetek szerint sor kerül a világirodalom legjelentősebb költői alkotásainak ismertetésére. fl PárloMatás Háza hírei Közöljük, hogy február 16-án, szerdán este 6 órakor „Mit jelent az, hogy a proletárdiktatúra a munkás-paraszt szövetségen nyugvó szélesebb osztályszövetség’1 — címmel csoportos konzultációt tartunk a kongresszusi tanfolyamokon tanuló elvtársiak részére, a Pártoktatás Háza földszinti nagytermében. A konzultációt Fodor Mihály elvtárs, a megyei tanács elnökhelyettese vezeti. PÄRTOKTATÄS HAZA Szabadság u. 8. sz. II serlés, marha, borjú és juh forga mának és levágásának újabb szabályozása A MINISZTERTANÁCS foglal- lalíkoeott a lakosság hús- és zsír- ellátásával. Megállapította, hogy az 1954. évi jó kukoricatermés és sertésállományunk jelentős növekedése ellenére sertésbegyüjtési tervünket nem teljesítet1 ük. Az elmaradás oka részint a járlatlevelek átírásában és a vágási engedélyek kiadásában fellépő hivatali lazaság, részint a hússpekuláció, a ku- pecek tevékenysége, s a helyi hatóságok ezzel szemben tanúsított elnézése volt. A helyi hatóságok többhelyütt indokolatlanul nem követelték meg az állampolgári fegyelem betartását. Beadásban hátralékos termelőknek vágási engedélyt adtak. Megtűrték, hegy spekulánsok kupecek — a járlatlevelek ellenőrzése hiányában — jogtalanul sertést vásároljanak. A spekuláció a magánhúsiparosok között is felütötte a fejét. A hatóságok az utóbbi napokban lelepleztek olyan hús iparosokat, akik sok esetben tíz-húsz kupec felhajtó útján felvásárolt állatokkal nyerészkedtek s ezáltal visszaéltek iparengedélyükkel. A Minisztertanács határozata alapján a begyűjtési miniszter a lakosság folyamatos húsellátásának biztosítása, a spekuláció visszaszorítása, a lazaságok felszámolása érdekében szabályozta a sertésvágást és az állatforgalmat. A RENDELET szerint azok a termelők (egyénileg gazdálkodók és termelőszövetkezeti tagok), akik előírt sertésbeadási kötelezettségüknek eleget tettek, korlátlanul kaphatnak sertésvágási engedélyt. Sa.iát hízlalású sertéseiket feldolgozott állapotban füstölt áruként értékesíthetik. — Hasított sertést, nyers sertéshúst és zsírszalonnát azonban a spekuláció megfékezése és egészségügyi okok miatt nem árusíthatnak. A termelőszövetkezetek saját hízlalású sertéseiket beadási kötelezettségük teljesítése után hasított és nyershús formájában továbbra is árusíthatják. Élősertést minden olyan termelő forgalombahozhat, aki sertésbe- ndási kötelezettségének eleget tett. Az új rendelkezés lehetővé teszi, hogy a termelők beadási kötelezettségük teljesítése előtt abban az esetben, ha hátralékuk nincs és a három hónapon belül esedékes sertésbeadási kötelezettségüknek határidőre való teljesítésére megfelelő súlyú sertést hízóba állítottak, háztartásonként levághatnak egy darab sertést. Beadásra nem kötelezett személyek részére öt családtagig egy, ezenfelül két sertésre adható vágási engedély. Ez a korlátozás nem vonatkozik a saját hizlalást folytató, beadásra nem kötelezett személyekre. Tenyésztés és tovább tar tás céliára sertést, marhát, borjút mindenki korlátozás nélkül vásárolhat. Az állami kereskedelem érdekeinek védelme szükségessé teszi, hogy továbbcladás céljából sertést, marhát, borjút és juhot csak az ál- 'atforgaVni vállalatok vásárolhassanak. Állami vállalatok, üzemek ás intézmények hatvan kg-on felüli sertést sem élő, sem vágott ■Mlapotban nem vásáro'lhatnak. A VIDÉKI húsellátás megjavítása érdekében közfogyasztásra a 1 földművesszövetkezetek és magánhúsiparosok sertésvásárlási és vágási utalvány alapján vásárolhatnak hízottsertést. A magánhúsiparo- sek vásárlásaikat azonban kizárólag személyesen, megbízottak nélkül végezhetik. A rendelet intézkedik a szabadpiacon történő eladás szabályozásáról is. A rendelet értelmében sertést, vagy szarvasmarhát csak az az állattartó adhat el, aki jár- latlevéllel igazolja, hogy az eladni kívánt sertés legalább hatvan nap óta, szarvasmarha legalább kilencven nap óta a tulajdonában van. Sertésbeadásban hátralékos egyénileg gazdálkodó termelő hatvan kg-on felüli súlyú sertést vágómarha-beadásban hátralékos termelő pedig szarvasmarhát sem el nem adhat, sem másra át nem ruházhat. AZ A TERMELŐ, akinek sertésbeadási hátraléka nincs, de beadási kötelezettsége hárem hónapon belül esedékes, sertést csak abban az esetben hozhat forgalomba, ha beadási kötelezettségének határidőre való teljesítésének érdekében megfelelő súlyú sertés! hízóbaóllított. A begyűjtési miniszter rendelete a továbbiakban a zsírbeadást, a sertés kényszervágást, a selejt marha borjú és juh vágásokat, valamint a vágási engedélyek és utalványok kiadását szabályozza. A rendelni lehetővé teszi, hegy a helyi hatóságok a lazaságokat felszámolva, elejét vegyék a spekulációnak, rendet teremtsenek a szabadpiacon, megvédjék a termelők jogait. (MTI) Február 3-tól 9 -ig a világ közvéleményének figyelme Moszkva felé fordult. Ezekben a napokban tartotta ülésszakát a Kreml-palo- tában a Szovjetunió Legfelső Tanácsa. A tárgysorozatban tekintélyes helyet foglalt el a szovjet kormány által folytatott külpolitika megvitatása, s érthető, hogy már ez a tény is hatalmas érdeklődést keltett az egész földkerekségen. A világpolitika kérdése ma: a háború és a béke kérdése. A józan emberek körében mindenütt nagy visszatetszést keltettek azok az — enyhén szólva — hangoskodó beszédek, amelyek az utóbbi hónapok során hangzottak el egyes nyugati politikusok és hadvezérek részéről. E szónoklatok az „er őp olitik ár a” és az atomfegyverrel való fenyegetőzésre épültek, s mint Molotov elvtárs a Legfelső Tanács 8-i ülésén megállapította, azt célozták, „hogy az erő helyzetén alapuló politika segítségével, vagyis a nyomás és a fenyegetőzések segítségével igyekezzenek zavarba hozni valaki A fenyegetőzéseket természete sen a mi címünkre, a béketábor címére intézték, ezért méltó választ kellett adni az ágálóknak. V. M. Molotov, a Szovjetunió külügyminisztere előbb említett nagyhorderejű, a világhelyzetet mély részletességgel elemző beszédében méltóképpen megfelelt azoknak, akik a tőkés tábor „erőfölényéről” szavalnak. A tények alapján tette fel a kérdést: „Vajon lehet-e tagadni, hogy háború előtti időkhöz képest komolyan meggyengültek a kapitalizmus, a tőkés országok állásai? Nem, nem lehet. Hasonlóképpen világos az is, hogy ezek a változások a szocializmus javára, a demokratikus és szocialista erők Javára mentek v é gb e”. A háború nagydobosai szeretnék mindezt figyelmen kívül hagyni s hol demagóg, hol nyílt módszerekkel próbálnak gáncsot vetni mindenfajta békés kezdeményezésnek. Erre hívta fel a figyelmet Molotov elvtárs, amikor félreérthetetlenül leszögezte: a mostani körülmények között a nemzetközi feszültség enyhítését szolgáló lépések a legagresszívabb körök mindenféle ellenállásába ütköznek. E köröknek nem a feszültség csökkentése az érdekük, hanem annak növekedése. Ez azt jelenti, hogy a nemzetközi feszültség csökkentését csak a legagresszívabb erők elleni harccal lehet elérni, következésképpen ennek a harcnak nemhogy nem szabad gyengülnie, hanem azt még nagyobb kitartással, még több hozzáértéssel, még következetesebben kell folytatnV’i Az agresszorral szembeni határozott fellépésnek ma sokkal szélesebb bázisa van. mint bármikor eddig. Hiszen a harcias szónoklatok szerzői fellépésükkel nem híveik, hanem ellenségeik számát növelik. Molotov elvtárs a béke erőinek nagyságát jellemezve, rámutatott: „A Szovjetunió külpolitikájának b éke s ze- r e tő irányzata mind hatalmasabb támogatásra talál a demokratikus tábor és valamennyi ország lakosságának demokratikus rétegei között..-, emellett vannak olyan or s zá g ok, am ely ek g az d a s ág ilag főként a kapitalista rendszerrel vannak kapcsolatban, viszont a nemzetközi kapcsolatok kérdéseiben gondjuk a béke fenntartása és a nemzetközi feszültség enyhítése. Az ilyen törekvések e r ő sites éne k fontosságát egyáltalán nem szabad leb e- csüln i”. A háborús próbálkozások elleni fellépés főfeladata természetesen a béketábor országaira hárul. Ezt világosan tisztázta a múlt esztendő végén tartott moszkvai értekezlet, s erre hívja fel ismét a figyelmet V. M. Molotov referátuma: „A Szovjetunió és ugyanúgy a többi békeszerető állam is, amely ellen a párizsi egyezmények irányulnak, az Európában kialakuló új helyzet láttára nem fog karb atett kézzel ülni. Ezeknek az államoknak biztonságuk további megszilárdít á s a és az európai béke biztosítása érdekében megfelelő intézkedéseket kell majd tenniö k’\ A béke ellenségeivel szemben tanúsított határozott fellépés nem jelenti azt. hogy a Szovjetunió békepolitikájában akár egy jottányi változás is történt volna. Rőt, éppen ellenkezőleg, az „e r ő- politika” híveivel szemben való kemény kiállás a béke fenntartására irányul. A világ nyugalmát, az egyes országok zavartalan fejlődését nem lehet pacifista „önfeláldozással” biztosítani. A jövőben követendő politikát illetően nem hagyott kétséget Molotov elvtárs, amikor beszédében kimondotta a szovjet kormány álláspontját; ,i a szovjet külpolitika a béke fenntartására és megszilárdítására irányul. Ennek megfelelően olyan intézkedések megtételére, más országokkal folytatandó olyan tárgyalásokra, olyan megállapodásokra törekszünk, amelyek megfelelnek a nemzetközi feszültség e ny hit e s e érdekeinek... más országokhoz fűződő kapcsolatainkat mindenekelőtt az határozza meg, hogy e kapcsolatok fejlődése milyen mértékben segítheti elő a béke me g szilárdít á s án ak érdekeit, a béke fenntartásának érdekei t”. A Szovjetunió külügyminisztere éppen ebből kiindulva, konkrét tényeken keresztül mutatta meg, milyen nagy súlyt helyez a szocializmus országa a kapcsolatok, a jóviszony kifejlesztésére valamennyi állammal; Ami ezt a kérdést illeti, a napokban nyilvánosságra került egy másik dokumentum is, amely ugyancsak tág teret szentel a Szovjetunió, s az egyéb országok — különösen az Egyesült Államok — közötti viszonynak. Arról a beszélgetésről van szó. amelyet február 5-én, tehát a Legfelső Tanács ülésszakának idején folytatott Hruscsov elvtárs. az SZKP első titkára három amerikai újságíróval. „A z országok közötti kapcsolatokat nem az „er ő- politikár a”, hanem a kölcsönös megértésre kell fel- építeni. Ennek érdekében elsősorban normális kereskedelmi kapcsolatokat kell kifejleszteni kölcsönösen előnyös feltételek alapján. Ennek érdekében arra van szükség, hogy ne fenyeqessenekmás országokat. Rendre kell utasítani azokat az eszteleneket, akik atombombával hadonásznak. Ez megnyugvást vinne a népek körébe. A Szovjetunió a maga részéről arra törekszik, hogy egészséges üzleti és kereskedelmi kapcsolatokat teremts en má s országokkal úgy, hogy ezek az egészséges kapcsolatok erősödjenek és baráti kapcsolatokká f e i lő d- ) e nek. A Szovjetuniónak nincsenek vitás kérdései az Egyesült Államokkal. A szovjet emberek baráti érzelmeket táplálnak az amerikai nép iránt. Ha pedig az a me r i kai kormányakarvalamit a Szovjetuniótól, akkor biztos lehet abban, hogy zsarolással és fenyegetésekkel semmit sem ér e I”. Hruscsov mindezt összegezve, határozottan kijelentette. „Bízik abban, hogy akadnak erők, meglesz a józan ész ahhoz, hogy kivívják országaink kapcsolatainak megjavulásá t”. A szoviet kormány külpolitikáját megfogalmazta a Legfelső Tanács ülésén elmondott beszédében Bulganyin elvtárs, a Szovjetunió Minisztertanácsának új elnöke is: „A Szovjetunió békés ország — mondotta. — Senkit sem fenyeget és senkit sem készül megtámadni. Igyekszünk kialakítani a politikai, gazdasági és kulturális kapcsolatokat minden olyan országgal, amely ugyanilyen kapcsolatokat kíván a Szovjetunióvá l”. Ám Bulganyin elvtárs e béke politikáját a gyengeség politikáiáként értelmező bizonyos nyugati körök okulására hozzátette: „Mint a múltban, ezután is az a feladatunk, hogy szilárdan és hajthatatlanul váltsuk valóra Vlagyimir 11) ic s Lenin hagyatékát, állandóan legyünkrésen és mint szemünk világát óvjuk országunk fegyveres erőit és védelmi képességé t,”
