Szolnok Megyei Néplap, 1955. február (7. évfolyam, 26-49. szám)
1955-02-11 / 35. szám
1055 február 11. SZOLNOKMEGYEI NÉPLAP 3 Nem ötven, hanem több lakást kell ebben az évben felszabadítani Szolnokon — A szolnoki pártbizottság értekezlete — A szolnoki pártbizottság szerdán délután értekezletre hívta* meg az intézményeik, a vállalatok vezetőit, valamint a tanács képviselőit. Az értekezlet tárgya a megyei párt- bizottság azon határozatának megtárgyalása vo.lt amely a lakások felszabadításáról szól, B. Kiss Mátyás elvtárs, a városi pártbizottság első titkára bevezető felszólalásában felsorolta azokat az okokat, amelyek miatt Szolnokon különösen nehéz a lakáskérdés. Ezek: a háború rombolása, a nagyfokú iparosodás és a lakásépítkezés lemaradása. B. Kiss elvtárs elmondotta, hogy a felszabadulás előtt Szolnoknak mintegy 40.000 lakosa volt, jelenleg a lakosság száma közel jár a 60.000-hez. — Amellett, hogy a lakosság csaknem 20.000-nel növekedett, közel 15.000 ember jár be naponta az üzemekbe és hivatalokba dolgozni. A lakáshelyzetet súlyosbítja az is> hogy a múlt rendszer által elhanyagolt külső kerületekben igen sok az egészségtelen, erősen elöregedett épület. — Ilyen körülmények között nem csodálatos — folytatta B. Kiss elvtárs, — hogy az elmúlt esztendőben 2215 lakásigénylőt tartott nyilván a városi tanács. Építkezésekkel, hivatalok, intézmények összevonásával 716 lakást tudtunk biztosítani az arra rászorulóknak, de még Jelenleg is 1499 jogos lakásigény lés Van a tanácsnál. B. Kiss elvtárs ezután felsorolta a tennivalókat: folytatni kell a közületi lakásépítkezést, ösztönözni kell a magányosok csaiádiház építését, az egyes szervek és vállalatok sürgessék a dolgozóik számára való lakásépítkezéseket, az eddiginél jobban kell hasznosítani a meglévő lakásokat és végül: visszaadni azokat az irodahelyiségeket, amelyek azelőtt is lakásul szolgáltak. B. Kiss elvtárs ezután ismertette azokat az eredményeket, amelyeket a _ négytagú társadalmi bizottság elért a megyei pártbizottság határozata óta. Megállapította, hogy már vannak kezdeti eredmények. Többek között a belügyminisztérium megyei főosztálya 7, a Patyolat 2 lakást szabadított fel. A Vöröskereszt is felajánlotta a Beloian- nisz-utcaá irodahelyiségeit. — De mindez csak kezdet. A vállalatok és intézmények vezetőinek nemcsak elvben, hanem gyakorlatban is támogatni kell a lakások felszabadításának ügyét. — A megyei pártbizottság határozatát végre kell hajtani. Megvan rá a lehetőség, hogy ne csak 50, hanem ennél több lakást adjunk át a dolgozóknak az irodahelyiségek kiürítésével — fejezte be beszédét B. Kiss elvtárs. A bevezető felszólalást számos hozzászólás követte. A Papírgyár igazgatója bejelentette: három egy- szoba-komfortos lakást építenek dolgozóik számára. A TITÁSZ részéről Biró elvtárs, igazgató három lakás kialakítását jelentette be. — Egyúttal telek kiutalását kérte, hogy új székliásat építhessenek, ezzel mind a két jelenleg elfoglalt épület felszabadulna. A Szolnoki Ruházati KTSZ elnöke segítséget kért ahhoz, hogy a KISZÖV és az OKISZ utalja ki az igényelt 1 millió forintot az új műhely építésére. Ha a KTSZ a pénzt megkapja, akkor a mostani helyén hat lakás szabadul fel. A Patyolat igazgatója még egy lakás kialakítását ajánlotta fel. A Tatarozó Vállalat részéről az értekezleten bejelentették, hogy három lakás építése folyik a dolgozók számára. Ezenkívül új munkásszállás épül. Amint az kész. a jelenlegi munkásszállásokat átadják a városi tanácsnak lakások céljára. A MÉSZÖV igazgatója bejelentette: annak ellenére, hogy szűkén vannak, egy egy-szobakonyhás lakást szabadítanak fel. A Nemzeti Bank egy kétszobás lakást alakít ki áprilisra, a Kéményseprő Vállalat egy irodahelyiséget ajánlott fel az Irodaházban. — Kar László elvtárs, a Cukorgyár igazgatója segítséget kért a célgazdaságban épülő 12 lakás minél gyorsabb felépítéséhez. Ugyanis a lakásokat építő vállalat igen vontatottan halad a munkával. Igen jelentős volt Kormos elvtársnak, az I. kér. alapszervi párttitkárának a felszólalása. Bejelentette: szívesen átadja Vörös Csillag úti 2 szobás lakását egy sokgyermekes családnak, egy- szoba-konyhás ellenében. Pagonyi Gyula elvtárs, a városi pártbizottság első titkára a négytagú társadalmi bizottság tagja, a megjelentek segítségét kérte a munkához, egyúttal bejelentette: a legközelebbi párttaggyűléseken a város kommunistád megvitatják a lakások felszabadításának kérdését. Ez újabb segítséget jelent majd a feladat végrehajtásához. A d csérét szép szó, — de a tett még szebb 1/ ovács Sándor elvtárssal, a papírgyári pártszervezet szervező titkárával beszélgettünk az üzem villamos műhelyében. Röviden, szerényen elmondotta, hogy a 94-es körzetben tanácstagnak is megválasztották. Első intézkedése az volt. hogy a városi tanácsülésen felvetette, előzőleg írásban is közölte a papírgyári, vágóhídi, fűrésztelepi, kórházi dolgozók panaszát: állítson be a MÁVAUT a munkaidő végére mentesítő járatot, mert rendkívül nehezen tudnak bejutni a városba a Cukorgyár felől már zsúfoltan érkező autóbuszokon. Két hét sem telt bele, a különjárat megindult. Legközelebb a volt Bakai-telep rmeMettá piac rendbehozását szeretné kivívni. Tűrhetetlen az a hanyagság, mellyel ezt a területet kezelik az illetékesek. Hatalmas területet borít a híg latyak. Az emberek lábbelije kétszeres gyorsasággal megy tönkre, mert a járdákon való közlekedés is nagyon körülményes. Csupa víz, sár áll a gyalogosok útjában. A megyeszékhely egyik legelhanyagoltabb zuga ez a környék, pedig a legsűrűbben lakott részek közé tartozik. I ] gy véljük, hamarabb sikerül rendbehozni a besüppedt területet, ha Kovács elvtárs, mint tanácstag, elsősorban a környező üzemek vezetőihez, dolgozóihoz fordul, hogy együttes erőfeszítéssel lássanak hozzá. Míg az út szabályos feltöltésére, emelésére nem kerül sor, salakkal is tele lehet hordaná a mélyedéseiket. Ez pedig akad itt minden üzemiben. Beszélt Kovács elvtárs arról is, hogy üzemének, ahol 14 esztendeje dolgozik, három éltető eleme van: a gőz, a villany és a víz. A gőzről szólva megjegyezte, hogy bár négy kazán van, a gőzellátás mégsem elegendő. A négy közül valamelyik egység mindig javítás alatt álil, hiszen ez együtt jár a termelési folyamattal. Ez viszont munkakiesést von maga után, hiszen az egészen feltöltött kazánt javítani nem lehetséges. A kazánoknál dolgozó munlká- ” sok megértik, mit jelent a gőzellátásban amúgy is szegény gyár termelése szempontjából a lehűléssel járó időveszteség. Hősi kötelességérzettel vállalják az egészségüket is próbára tevő munkát és nem várják meg. míg kihűl a kazán, hanem 90—130 fokos hőségben végzik a csövek javítását. Ez nem állandó munka, de a közelmúlt időkben már másodszor került rá sor. Ilyenfajta javítás alkalmával ötpercenként váltják egymást a munkások, megkapják a 20 százalék melegségi és 10 százalék gázvédelmi pótlékot is. Kovács elvtárs büszkén említette Kovács János, Simon Sándor nevét, akik elsők közt vállalták ezt a nehéz munkát. De mint pártvezetőségi tag, éppen a megbecsülés jeléként is a többi vezetőségi taggal együtt gyakrabban keresse meg ezeket az áldozatkész embereket. Simon Sándor mondotta el, hegy vele együtt Kovács János, Franyik Antal. Ábel István, Ángyán Gyula, Balogh István elégedetlen amiatt, hogy amikor 23—24 órát kell egyfolytában dolgozniók ilyen sürgős és nehéz javításon, a huszonharma- dik órában ugyanazt a fizetést kapják, mint az elsőben, kyj egérdemlik ezek az emberek, 1 hogy panaszukat huzakodás nélkül hamarosan orvosolják. LEVELEK A BÉKÉRŐL A béketábor erősebb Békenagygyűlést rendezett községünkben a Hazafias Népfronté A moziterem zsúfolásig megtelt lelkes emberekkel. Akiknek nem jutott ülőhely, azok a falak mentén sorakoztak fel. — Én is résztvet- tem a gyűlésen, nem tudnám megbocsátani magamnak, ha távol maradtam volna. Az előadó ismertette a nemzetközi helyzetet, s beszélt arról, mennyivel erősebb a béketábor, mint a háborús uszítok tábora, így látom ezt magam is. A béke tábor minden híve forrószívű, lelkes harcos, akik győznek, ha továbbra is együtt és egy akaraton lesznek. A világ üdve, a béke tartós lesz. Persze ennek érdekében latba kell vetnünk minden erőnket. Mindenki a legkisebb is álljon résen! A hozzászólók azt bizonyították, öreg, fiatal, férfi, nő arról beszélt: minden erejével kész küzdeni. Nyugodt szívvel teszek hitet amellett, hogy a mi községünk lakói egységesen a béketábor hívei. Tudjuk, hogy a háború sok szenvedést kíván. Ezekből nem kérünk. De a békéért szívesen áldozunk. Tiszafüred népe nemcsak tudomásul veszi kormányunk békepolitiká- ját. hanem kemény elszántsággal, a mindennapi munka jó eredményével bizonyítja helyeslését. Fórizs László, Tiszafüred. Tiltsák be az atomfegyverek gyártását Pár hete múlt, hogy községünk dolgozó népe megünnepelte fel- szabadulásának 10. évfordulóját. Ez alkalommal is, mint az eredményekben gazdag tíz esztendő alatt annyiszor, felújultak az emlékek. Az embereknek eszébe jut a háború, a múlt nyomora — a jelen szépsége, a béke. Nem igen van a napnak olyan órája, amelyben egyik, vagy másik dolgozó, szomszéd a szomszédnak, barát a barátnak, ne mondaná ki a két szót: háború, béke. S mikor az előbbit mondják, a tekintetek elborulnak. Nagykörű dolgozói is jól emlékeznek 1944 őszére, amikor a mi kis falunk utcáin is „Tigrisek” dübörögtek. Emlékeznek a nagykörűtek az elvesztett édesapákra, a jeltelen sírokban nyugvó if jakra. Ki tudná szavakba önteni a mérhetetlen szenvedéseket. De (I szenvedésekre való emlékezés megacélozza az akaratot, hogy harcolunk a békéérU Ezért lett zsúfolásig tele a községi kultúrterem a békegyülés- kor. Nagykörű lakosai egységesen kiáltják: tiltsák be a tömeg- pusztító atomfegyverek gyártását, akadályozzák meg az újabb háború kirobbantásáU KÓNYA FERENC Nagykörű A NÉPLAP CIKKEI NYOMÁN Válasz a jászfényszarui sajlóankét résztvevőinek A Néplap február hatodiki számában olvastam „A jászfényszarui termelők kívánságai” c. riportot. A Megyei Tanács Mező- gazdasági Igazgatóságához intézett üzenetükre válaszolva szeretném megkérni a jászfényszarui népkör elnökét, hogy keressen fel levélben. Szeretném tudni, pontosan, mi érdekelné a jászfényszarui gazdálkodókat. Szívesen tartanék előadást a zöldségtermelésről, a paradicsom legjobban bevált művelési formáiról, új, nagyhozamú paradicsomfajták ismertetéséről, az általános, részletes, vagy hajtatásos zöldségtermelésről. Azonkívül biztosítani tudnánk szőlészeti előadót is. Ezért kérném a jászfényszarui olvasó* kör elnökét, írja meg, miről szóljon az elő* adás, hol és milyen napokon jönnek össze, Értesítésüket várom az alábbi címre: gal józsefné raegvei kertészeti felügyelő, Szolnok, Megyei Tanács Mezőgazdasági igazgatósága. Válasz az alattyáni dolgozó parasztoknak Néhány nappal ezelőtt olvastam a Szolnokrnegyei Néplapban a „Ta- vaszvárás Alattyánban” c. cikket. Gondolkodásra késztetett az alaty- tyáni dolgozó parasztok véleménye a mesterséges megtermékenyítésről. Ezzel kapcsolatban szeretnék néhány személyes tapasztalatról beszámolni. Nekem még minden esztendőben megellett a Kincses nevű lovam. Pedig négy év óta mindig a törökszentmiklósi mesterséges megtermékenyítő állomáson fogamzott. Van egy egyéves csikóm, amelyet tízezer forintért sem adnék el. Érdemes csikót nevelni, hiszen államunk kedvezményt biztosít azoknak a termelőknek, akiknek törzskönyves kancájuk van. Szomszédomnak, Kovács Béla dolgozó paraszttársamnak is most ellett meg egy lova. A mestersé« ges megtermékenyítő állomáson fogamzott és igen szép csikója lett. Éppen ezért én abban látom aa okot, hogy évente sok kanca marad üresen, mert lótartó gazdatársaim kellő időben és rendszeresen nem vezetik elő a fedeztetési állomásra lovaikat. Az utóivarzást sem figyelik meg. sőt rendszeresen elmulasztják. Sok lótartó gazda csak egyszer vezeti elő a kancát és nein tartja be az állatorvosi utasítási Ahhoz, hogy eredményt érhessünk el, fontos a szakemberek utasításainak megtartása. Én ehhez tartom magamat már esztendők óla és meg vagyok elégedve az eredménnyel. CSONGRÁDI LAJOSá dolgozó paraszt Törökszentmiklós fit egjött március. Méter mély- ‘A'o ségig kiszívta a nap a föld fagyát és malajos tengerré változott az egész falu. Sár, sár, lehúzó undok sár volt mindenütt és az újdonsült tavasz nyirkos, ködös nyálkássága ült az arcokra és a mellekre. Reménysziget valósággal járhatatlan volt. A Szargasszó-tenger sem fenyegeti jobban elnyeléssel a beletévedt hajót, mint itt a sár az embereket. Némelyik alacsonyabban fekvő veremben fölfakadt a víz, vékony, piszkos erecskével szivárgott elő, megremegtette alattomos támadásával a veremlakókat és föláztatta, latyakossá tette a lakás ledöngölt földjét. Hiába szórták be pelyvával, homokkal, hamuval, fölszivódott föléjük a víz és az agyak, asztalok lába belesüllyedt, belerothadt a földbe. Ahol pedig nem volt elég ágy, földre terített szalmán, szalmazsákon is aludtak a gyerekek és a szalmaszálak csövein fölkúszott a talajvíz és dud- vássá lett a szalma, mint lovak alatt az alom. fU1 nép legnagyobb részét kitevő földtelen parasztoknak, nem volt kenyerük, nem volt ennivalójuk se. Már azoknál is elfogyott, akik a nyáron dolgoztak, mert adósságot kellett fizetni és egykét rongyot is csak abból tudtak ‘venni. Munkát sehol nem lehetett kapni, mit lehetne csinálni, hol lehetne tapicskolni ebben a malajos időben? Semmi, de semmi segítség nincs! De jött a végrehajtó. Megjött a tavasz, elmúlt már a tél: tessék hát DARVAS JÓZSEF: fizetni az adót, mert fölborul az államháztartás egyensúlya. Pedig az egyensúly, az egyensúly a fontos. Tessék hát fizetni! — Mi az, hogy nem tudják? Hiszen már tavaly se fizettek.. — Kéremszépen, én szívesen fizetnék, de annyit se tudtam keresni, hogy újig elég legyen a ke- nyérnekvaló. Már egy szem búzánk sincs, venni meg nem tudunk . . ; — Én elhiszem, barátom, de nekem parancsom van, hogy be kell hajtani az adót, ha törik, ha szakad. A parancs, parancs. Lefoglalom ezt az ágyat, ezt a szekrényt. Becsüs úr, mit ér? flí ap-nap után szállították be a szegények holmijait a községháza udvarára, hogy elkótyavetyéljék, mert kell az adó, az egyensúly. Alig múlt el nap árverés nélkül. Es akinek volt pénze, meg hiénalelke, az potom áron vásárolhatta halomra a szegények éveken át összekuporgalott holmijait. Egy márciuseleji nap délelőttjén hangos dobszó csődítette össze az embereket és harsány rikoltozással hirdette a kisbíró, hogy árverés lesz a községházán, mégpedig azonnal. Éppen hetipiac volt és a tér tele volt emberekkel. Legtöbbje nem vásárolni jött, hanem eladni: a munkaerejüket valakinek. Ott álltak csoportosan a kút körül, fiaARVE R E S RÉSZLET AZ ÍRÓ FEKETE KENYÉR CÍMŰ REGÉIM VÉBŐL falok, öregek. Dideregve mutogatták magukat, mint kirakati bábákat és várták a vevőt. Dideregve várakoztak. De nem kellett senkinek munkás. Fölkerekedtek a dobos után és betódultak a községháza udvarára. Az udvar közepén egy ágy és egy szekrény volt kitéve. Régi, kopottfestésű holmik voltak. Valami szegény családé lehettek. Mellettük négy szuronyos, kakastollas csendőr állt. Még nem történt meg, hogy csendőri segédlettel végeztek volna árverést, de a tömegnyomor valami furcsa lázzal nyugtalanította az embereket. A nélkülözés dacot izzított ki bennük és a kelesztett kovászhoz hasonlóan duzzadt az elégilletlenség, a változás utáni vágy. atalmas gyűrűvel szorították körül kopottruhás munkás- emberek a végrehajtásra ítélt dolgokat. A gyűrű belsejében az ágytól jobbra egy öreges ember, mellette meg egy asszony állt. Ök voltak a végrehajtottak. Még hüvöses volt az idő és nedves, párás volt a levegő, de az ember levett kalappal állt az ágy végénél, mintha temetésen állna meg a koporsó mellett. Az asszony zsebkendőt gyömöszölt a kezében és néha a szeméhez nyúlt, hogy megtörölje. Jött a végrehajtó. ■= Elárvéreztetik egy szekrény és egy ágy — kiabálta a megszokott sablont. — Kikiáltási ár a szekrényre tíz pengő. Először tíz pengő, ki ad többet? Az ágy mellett az asszony görcsös fuldoklással temette az arcát a kezébe, az ember meg mereven, komor arccal nézett egyenesen előre, mintha levegő volna előtte minden. A tömeg morgolódott és hullámzott, mintha neki akarna zúdulni ennek a gyászos szertartásnak, hogy elsöpörje papjával, mindenével. Mozogtak, sugdostak, de senki nem ígért, nem árverezett. Újabban már az árveréseket is csőd fenyegette, senki nem mutatott hajlandóságot a vételre. A szegényeknek nem volt pénzük és azok különben sem licitáltak volna sorsrészesük nyomorúságára, hiszen nem tudni, holnap nem ér-e el hozzájuk a sor. Akinek meg lett volna pénze, nem mert ígérni, mert a tömeg szidalmazta, sértegette és az is megtörtént már, hogy összetörték a megszerzett holmit. fj/1 osolygós, legénykedő mormo- gással suttogott a tömeg és élvezték a kikiáltó zavarát, aki kínlódva figyelt, merről jön jelentkező hang. De nem szólt senki. — Először tíz pengő, csak tíz pengő ezért a jó szekrényért! Nem jelentkezik senki? — Tartom! r— szólt egy elfogödott hang valahonnan hátulról. Va-* laki mégis fölbátorodott a szúró* nyok sápadt mosolygásától és ven* 7ít próbált. — Jöjjön előre! — kiáltott a végrehajtó, de hangja elveszett a tömeg felzúdulásában. — Piszok zsidó . -.. — Vérszopó hiéna . -. ~. — Szegény-nyúzó bitang... — és niás gyalázkodó kiáltások hullottak az illető fejére. Előre akart fura- kodni, hogy a csendőrök mellé meneküljön, de közben hátulról beléje rúgott valaki. Visszafordult, hogy védekezzen, de újabb ütést kapott. Vad dulakodás támadt és aki csak elérte, ütött rajta egyet. — Cegítség . . segítség! —> c*' kiabálta a szerencsétlen. A csendőrök a tömeg közé vágtak és puskatussal próbáltak maguknak utat törni. Kezdték az embereket kiszorítani az udvarról. Néhány megtapogatott ember jajgatva, betört fejjel menekült előlük* A vér és jajgatás felbőszítette a tömeget és haragja most a csendőrök ellen fordult. Dühös szitkokat köpködtek feléjük és a hátulállók nyomták előre a többieket. A nyomás mozgásba lendítette az egész, szorosan egymásnak tapadt emberlavinát és odaszorították a csendőröket az épület falához. Hátulról kövek, göröngyök is repültek feléjük. Vezényszó röppent, a fegyverek irtózatosat dörrentek. A falak megsokszorozva adták vissza a hangot. Az emberek egymást tiporva, sikoltozva menekültek, mint egy megvaditott csorda.
