Szolnok Megyei Néplap, 1955. február (7. évfolyam, 26-49. szám)

1955-02-05 / 30. szám

2 SZOLNOK MEGY El NÉPLAP 1955 február 5, MEGYÉNK DOLGOZÓI A BÉKÉÉRT Megyénltben eddig 52 községben választották meg ünnepélyes béke­esten a járási béketalálkozó kül­dötteit. A megválasztott küldöttek szinte valamennyien bekapcsolód­tak az aláírásgyűjtési mozgalomba, hogy ezáltal is minél több ember­hez eljussanak és elbeszélgessenek velük a nemzetközi eseményeikről, a béke megvédésénél?: kérdéséről. A dolgozók üzeneteit, kérdéseit, valamint a nyugatnémet felfegyver­zés és atomfegyverek eltiltása el­leni tiltakozó aláírásukat elviszik majd a bétketalálkozóra. Széle« méretekben bontakozik ki az aláírásgyűjtési mozgalom és ezzel egyidőben megyénk népének tiltakozása á nyugatnémet felfegy­verzés és az atomfegyver gyártása ellen. Mezőtúron 8437, a tiszafüre­di járásban 6370, a jászapáti járás­ban 4711, Karcagon 2384 aláírás gyűlt a mai napig össze. A mező­túri gépállomás dolgozói ezt írták aláírásuk mellé a békeívre: „Tilta­kozunk a második világháború 50 millió áldozata gyilkosainak űjra- feifegyverzése, az új Wehrmacht feltámasztása ellen! — Követeljük, hogy a német kérdést a Szovjet­unió javaslatai alapján békés úton rendezzék!’’ % Nagy lelkesedéssel készülnek a békekongresszusra a jászberényi já­rás békeharcosai. Január 20 óta több mint 300 kisgyűlésen beszél­gettek el a dolgozók arról, mit kell tenni minden becsületes békét aka­ró embernek a fenyegető felfegy­verzés megakadályozásáért. A kis- gyűléseken az . emberek sokasága tiltakozott az imperialista mester­kedések ellen. — A járás köz­ségeiben népes békeesteket tar­tanak, ahol az emberek bátran, határozottan jelentik ki, hogy bé­két akarnak és megvédéséért min­den áldozatra készek. A járásban több mint hétezer aláírás gyűlt ed­dig össze. A kunszentmártoni járásban a békebizottságok tagjai nyilatkoza­tokat kérnek azoktól a dolgozóktól, akik a háború folyamán hozzátar­tozójukat, testi épségüket elveszí­tették. Ezeket a nyilatkozatokat összegyűjtik és elküldik a békekon­gresszusra, tiltakozásként a nyu­gatnémet militarizmus feltámasz­tása ellen. Csekő Antal öcsödi dolgozó pa­raszt például, aki a második világ­háborúban elvesztette egyik sze- mevilágát, így nyilatkozott: „Nyu­godtan, békében szeretnék élni, dolgozni és a legmesszebbmenőkig elítélem azokat, akik újabb pusz­tulásba akarják vinni az emberi­séget. Ma minden embernek tennie, cselekednie kell a békéért, össze kell fognunk és annak tudatában, hogy a népek békeakarata, ereje, elszánt és hatalmas, meg kell aka­dályozzuk az élet ellen törő impe­rialisták mesterkedéseit'*. A járásban a mai napig több mint tízezer aláírás gyűlt eddig össze. Az aláírt íveket albumba kö­tik, s ezt a járás bélkeküidöttei jut­tatják el a békekomgresszusra. Több község mozijában bemu­tatták az „Emberek ne engedjétek*’ című nyugatnémet felfegyverzés el­leni dokumentum filmet. A mozi- helyiségek mindenütt zsúfolásig megteltek. Jászjákóhalmán, Jászfényszarun, Jászalsószentgyörgyön és Jászla- dányban a film vetítése után an- kétot tartottak, melyet a községi békebizottságnak egy-egy tagja ve­zetett le. A filmankétok tiltakozó békegyűlésekké váltak. Munkások, dolgozó parasztok, értelmiségiek, nőle, férfiak, öregek és fiatalok egymásután állottak fel és néme­lyek könnyes szemmel, mások ha­tározott követeléssel beszéltek a nyugatnémet felfegyverzés meg­akadályozásáról. Jászladányban Drávucz Lászlómé dolgozó parasztasszony megrázó sza­vakkal mondotta: „Mi anyák nem háborúra szültük gyermekeinket, hanem az életre. Felelősséggel tar­tozunk hát gyermekeinkért. Minden szülőnek egyformán érdeke küzde­ni a háború kirobbantása ellen. Ma minden becsületes embernek ott a helye a békemozgalom sorai­ban és nem lehetünk fáradtak egy pillanatra sem, ha a béke megvé­déséről van szó. Jó munkával, cse­lekedetekkel válaszoljunk a Béke­világtanács felhívására“. Kalmár Jánosné arról beszélt, hogy még nem felejtette el a hábo­rú borzalmait, azt, hegy a termő­földeket bombák szántották, lövész- árkok borították; „El még a keserű fájdalom szeretteink iránt, akiket elpusztított a háború. Küzdeni fo­gunk minden erőnkkel a háború ellen. Az eddiginél még hívóbb har­cosa kívánok lenni a békemozga- íomnak”. A jászladányi filmanfcéton hat- vankilencen jelentkeztek önként békealáírás gyűjtésére. Megválasztották a Cukorgyár békeküldötteit A IV. Magyar Bé­kekongresszust feb­ruár 26 és 27-én ren­dezik meg Budapes­ten, a Sportcsarnok­ban. A kongresszus ezer küldöttjét ezek­ben a hetekben vá­lasztják meg falun és városon, üzemekben, békekisgyűlések szá­zain. Csütörtökön dél­után a Szolnoki Cu­korgyár dolgozói is népes gyűlésen tilta­koztak a nyugatnémet felfegyverzés, a pári­zsi egyezmény elfoga­dása, az atomerő há­borús célokra való felhasználása ellen. A békegyűlést Bar- ta István, az üzemi békebizottság tagja nyitotta meg. Hangsú­lyozta a békeívek alá­írásának fontosságát, azt, hogy a békeharc az összefogás, s hogy erővé úgy válik az ember kézjegye a bé­keíven, ha helytáll a munkában, hajlandó küzdeni és dolgozni is a békéért. A bevezető után rö­vid nemzetközi be­számoló következett, lényegében arról, ho­gyan fonódik össze az atomháború elleni til­takozás a német fasiz­mus elleni küzdelem­mel. hogyan és miért akarják újra háborús tűzfészekké tenni az amerikai imperialisták Európa közepét, s mi­lyen nagy a tömegek egységes állásfoglalá­sának jelentősége eb­ben a világméretek­ben folyó nagy küz­delemben. Ezután került sor az üzemi békeküldöttek megválasztására. A gyűlésen megjelentek egyhangúan békekö­vetnek választották Beszteri Gyulát, a bé­kebizottság titkárát. Barta István békebi­zottsági tagot. Kozsok László és Tóth II. Jú­lia dolgozókat, akiket eddigi önzetlen béke­harcos munkájuk el­ismeréséért küldenek delegátusként az üzem dolgozói nevében. Beszteri Gyula, aki üzemi, külterületi el­foglaltsága miatt nem jöhetett el a gyűlésre, táviratban üdvözölte a megjelenteket, s kér­te: együttesen, min­dennapi munkájukkal bizonvítsák a Cukor­gyár dolgozói is. hogy növelni akarják ha- 7.ánk gazdasági ere­jét, népünk egységét. Munlianélliüli«ég a* Egyesüli Aflamoliban Washington (TASZSZ). Az amerikai kongresszus gazdasági bi­zottságaiban most folyik Eisenhower elnök gazdasági üzenetének meg­vitatása. A vita azt mutatja, hogy az amerikai kormány szépítgetései ellenére a munkanélküliség nagy méreteket öltött az Egyesült Ál­lamokban. A bizottság január 27-1 ülésén a szakszervezet és a tudományos kö­rök képviselői, valamint egyes kongresszusi tagok adatokat ismer­tettek arról, hogyan növekszik a munkanélküliség a pennsylvaniai és nyugatvirgíniai bányászok, az új — angliai textilmunkások, az Illmois-álilamibeli mezőgazdasági gépgyárak munkásai körében, — (MTI.) Elutaztak Varsóba az európai konferencia magyar résztvevői Február 6-án Varsóban európai konferencia kezdődik, andyen a békeharc kiváló képviselői a nyu­gatnémet újrafelf'Sgyverzés és az atomháború elleni küzdelem fel­adatait beszélik meg. A konferen­cián Magyarországot Rónai Sándor, az országgyűlés elnöke és Péter János református püspök, a Béke Világtanács tagja képviseli. A ma­gyar küldöttek pénteken reggel utaztak el a menetrendszerű ber­lini gyorsvonattal. Velük együtt utaztak a Szófiából érkezett bolgár küldöttek, Georgi Kulisev, a bol­gár nemzetgyűlés elnökségének al- elnöke és Nikola Aleksziev, a bol­gár szakszervezetek központi taná­csának titkára is. A bolgár küldöttek fogadására és a magyar küldöttség budapesti búcsúztatására megjelentek a pá­lyaudvaron Mihályfi Ernő és Ná- nási László, az Országos Béketa- náos alelnökei és Bugár Jánosné, az Országos Béketanács titkára. Jelen volt a budapesti lengyel és bolgár nagykövetség képviselője is. Elutazásuk előtt Rónai Sándor, a magyar küldöttség vezetője a kö­vetkezőiket mondotta a Magyar Távirati Iroda munkatársának: — Azért megyünk Varsóba, hogy kifejezzük népünk egységes tilta­kozását és' szilárd elhatározását a német militarizmus újjáélesztése és az atomháború ellen. A konfe­rencián hangot adunk a magyar nép egyöntetű állásfoglalásának, amellyel a moszkvai értekezlet ha­tározatait támogatja. (MTI.) Japánban megindult az általános választásokkal kapcsolatos kampány Peking (Uj Kína). Miután feb­ruár 1-én megkezdődött a képvi­selőhöz képviselőjelöltjeinek iegy- zékbevétele. Japánban megindult az általános választásokkal kapcso­latos kampány — közlik tokiói je­lentések. Hatojama miniszterelnök, a Ja­pán Demokrata Párt vezetője feb­ruár 1-én kijelentette: Amennyi­ben pártja és a liberális párt az általános választások során együt­tesen megszerzi a képviselőházi mandátumok kétharmadrészét, hoz­zálát a japán alkotmány módosítá­sához. (A jelenlegi alkotmány — miint ismeretes — kizárja az újra- f el fegyverzést.) Közölte még, hogy a liberális párt ugyanezt a célt tűzte maga elé. A japán rendőrhatóságok január 25-én és 26-án megbeszélést foly­tattak, milyen intézkedéseket te­gyenek annak érdekében, hogy „fi­gyelemmel kísérjék” a Japán Kom­munista Pártot a választások alatt, Szintén nagy figyelemmel kísérik majd a választások ideién a iapán szakszervezeti főtanács tevékeny­ségét. r Ez történt a nagyvilágban J Párizs (MTI.) A franciá köz­társasági tanács hadügyi bizottsága csütörtökön összeült és meghall­gatta Michel Debré szenátor jelen­tését a párizsi szerződések ratifi­kálásáról. A jelentés rendkívül óva­tos formában ugyan, de bizonyos fenntartásokat emelt a szerződé­sekkel kapcsolatban. A bizottság úgy döntött, hogy csak akkor fog­lal állást, ha választ: kap a minisz­terelnöktől bizonyos hozzá intézen­dő kérdésekre. A vita során többen emeltek fenntartásokat. * Párizs (MTI). Franciaország­ban szánuft feketehimlő megbete­gedés történt. Az eddigi jelenté­sek szerint a megbetegedések száma körülbelül hetven. A ragályt valószínűleg a keleti kikötőkből hurcolták be Franciaországba. — Egyes megyékben kötelezővé tet­ték a védőoltást. A fővárosban, noha még nem jelentettek fekete- himlő megbetegedést, máris hatal­mas tömegek állnak az oltóállomá­sok előtt A feketehimlőnek már C lolvastam Horváth Mária „Kati” című élettörténetét. „Ez a könyv eltér a Szépirodal­mi Könyvkiadó eddigi kiadványai­tól — mondja a kiadó előszava. —■ Kern „hivatásos” író írta és műfa­jilag is meglehetősen szokatlan. Voltaképpen kor dokumentum. Egy kis cselédlány életének regénye {na vem is a szó műfaji értelmében), kezdve az iszonyatos falusi sze­génységben leélt gyermekkortól a különböző „nagy házaknál” töltött szobalánykodás hosszú, öregedésbe hajló évein végig.” A leghivatottabb ember írt az el­múlt korszak uralkodórétegének olyan dolgairól, amiket csak az láthatott, hallhatott, érezhetett meg, aki köztük élte a mindenna­pokat; ismerte a szalon, az úri konyha, a hálószoba legbensőbb titkait: — aki az uraknál volt cse­léd. A könyv elolvasása új életünk­nek egy rendkívül felemelő irányá­ba nyit megint egy kaput. Nekünk már természetes, hogy az egyszeri kiscseléd tollat vett a kezébe s az acélszerszám fénylő hegyén csak úgy öntötte szivéből, leikéből a tapasztalatok özönét. Fi­gyelmeztetőül arra, hogy nem ts olyan régen, hol tartottunk, kik­nek a játékszere, eszköze volt a kétkezi dolgos ember. Honnan indult el ennek a kis re­génynek az útja? Maga ez is megkapó. Elmondta ezt nekünk Horváth Mária. Jl íaÁ[MXlÍ Ay. integy két héttel ezelőtt járt bent a szerkesztőségben. Be­látogatott, mint ahogy jóismerő­seit felkeresi az ember, ha hosszú távoliét után hazatér falujába. Nem közvetlen ismerősünk, de talán tgy még közelebbi, hogy azok közül való, akikről írunk és akiknek írunk itt Szolnok megyében. Cibak- házi. Először találkoztunk, de úgy éreztük, sokszor ittjárt már köz-. tünk. Belépett az ajtón fürgén, mosolygósán s pillanatok alatt megtalálta a helyét, hova üljön, mit hova tegyen. Tiszta, nyílt tekintetű, idősebb asszony. Barátságos, készséges szeme pillantása meleggé teszt vi­lágos arcát. Kékszínű, ciklámenpi­ros szegélyű selyemkendője alatt gondosan elrendezve ősz szálakkal tompított fényesbarna haja. Rövid percek alatt hosszú évek útját, küzdelmét tudjuk meg. Ez benne van regényében is, melynek egyik ízléses fehér kötetét szemé­lyesen elhozta a Szolnokmegyei Néplap szerkesztőségébe is. — Háromezer példányt nyomat­tak belőle, már nincs is az üzle­tekben — sorolta a többi közt és jószívvel hagyta itt a saját példá­nyát. Hátha még nem tudta min­denki elolvasni a szerkesztőség­ben? Ggyszer — igy kezdődött — a ^ pártalapszervezeténél valaki megjegyezte: minthogy nemigen végez pártmunkát, Írjon. Irt is. Egy érzéstől csorduló, harcos­hangú levelet — Truman úrnak! Azt felolvasták pártgyülésen, el­küldték a Szabad Néphez is. Ott megérezték az elvtársak, mennyi érzésgazdaság van a levél írójában. Gondolták, fiatal, lelkes, lendüle­tes lányról van szó. Behívták, hogy beszélgessenek vele. Horváth Mária szemét nem ke­rülte el — meg aztán van az em­bernek ilyesmire is érzéke —, hogy egy kis meglepetést keltett, ami­kor egy idősödő nőt láttak maguk előtt az elvtársak. Annál jobban megmelegedett a szivük, mikor mind színesebben villant fel előt­tük a volt cselédlány hiteles élete. Életrajzot írattak vele. Ez még jobban bevilágított Horváth Mária életútjába. Szabó Rózsa elvtársnő megérezte, milyen élethű „felvéte­leket”, művészi képeket hordoz ma­gában az úri világ legbensőbb dol­gairól s ösztönözte, hogy írja le részletesen az élményeit. írjon re­gényt. Segítette a munka elkezdé­sében a Pestmegyei Népújság szer­kesztősége is, amelynek már előbb is levelezője volt. 0 Aztán együtt volt, írásban a nagy életanyag. A két és fél osztályt járt ember irodalmi müve, amelynek legfőbb erejét a történet belső emberi hitelessége adja. A történetszövés, szerkezeti fel­építés világosabbá tételében, a stí­lus hajlékonnyá válásában a ma­gyar falu életének mai legkiválóbb ábrázolói, munkásságukon keresz­tül alakitói segítették Horváth Má­riát: Veres Péter és Szabó Pál. Az ember szíve megforrósodik a jóérzéstől, amint a tisztaruhájú néni csillogó szemét látja, mikor előkeresi legféltettebb kincseit, az írók barátságos, tanácsokat adó le­veleit. „Legkedvesebb könyveim közé tartozik...” — olvashatjuk Szabó Pál levelében. A másikban pedig Veres Péter szakmai útmutatásait láthatjuk. ■— Rákoshegyen az egyik ismerő­sömnél egy alföldi öreg paraszttal találkoztam — jólesett, mikor könyvembe beleolvasva hajtogatta: ,,De így vöt. de így vót... küldjön nekem is belőle” — emlékezik Írás­művének egyik első visszhangjára Horváth Mária. Ugyanott elkerül­tem az egyik iskolába. A gyere­kek moccanás nélkül hallgatták, amint a tanítónéni a nekik való részekből felolvasott. & Ay, ilyen jó, hogy a mi, gyerme­/,l/ keink már csak könyvből tud­ják meg mit jelentett = éhezni: Hogy is volt egykor a szolnokme­gyei kis faluban, Cibakházán? „Estefelé hazaverődnek a gyere­kek a játékból. Egy soványka, szeplős hétéves kislány megáll ott­hon a pitvarban, rimánkodva kéri az anyját: — Anyám, egy kis zsíroskenyeret adjon, olyan ehetném vagyok .. — Nem lehet, Katikám — feleli a fáradt, elgyötört anyja. — Bűn olyat enni, megharagszik érte az istenke. — Hát, anyám, akkor a Fehér Böszi mért hoz mindig azt az is­kolába? .. Meg még vajasat ts! Olyan szép sárga van a kenyerén, amilyet a piacon árulnak zöld le­vélben az asszonyok .. Az anya fáradt arca megrándul, de nem szól semmit. Hiszen adna ő a gyerekeinek zsírosat iá, meg va­jasat is, de ha egyszer nincs. A kapu felől nagy zaj hallatszik: négy fiúgyerek ront be egyszerre; egyszerre zúgják ők is: — Anyám, éhes vagyok! A legkisebb meg egyenesen azon követelödzik: — Anyám, Hegedűsek tejet esz­nek, vegyen nekünk is! — Majd holnap, kisfiam — ígéri neki az anyja —, ma nincsen pén­zünk. — Tudja, hogy holnap se vehet, de mit csináljon? ígér sze­gény. — Akkor adjon valami mást; ke­nyeret, a domóját! Most már a bölcsőbeli is fölsír, az is éhes. Az asszony megkavarja a levest, megy be a szobába, oda- hajlik a bölcső fölé, szoptatni pró­bál, de alig van teje. Mitől is lenne — alig eszik valamit, hogy a töb­bieknek is jusson .. *Jgy volt ez. Innen indult el egy kiscseléd élete sorja. Mennyi kálvária, míg hozzánk eljött — saját könyvével? Most pedig megy látogatóba Cibakra. Könyvvel is, élőszóval is emlékez­tetni. Tóth István több áldozata van, köztük egy orJ vcs. * (M TI.) Nyugati hírügynökségek, jelentik, hegy a tervezett nyugat­európai unió hat tagállama (Fran­ciaország, Nagy-Britannia, Olasz­ország, Belgium, Hollandia és Luxemburg) külön-külön jegyzék­ben válaszait arra a háromhét előtti szovjet jegyzékre, amely megállapította, hegy a párizsi egyezmények egyes cikkelyei sértik az ezen országok által aláírt 1925. évi genfi egyezményt a vegyi- és baktériumfegyverek háborús alkal­mazásának eltiltásáról, * (MTI.) Nehru indiai miniszter­elnök csütörtökön félórás megbe­szélést folytatott Aldrich londoni amerikai nagykövettel — jelenti a washingtoni rádió. Értesülések sze­rint Nehru és Aldrich nagykövet a tajvani helyzetről tárgyalt. — Nehru erről g, kérdésről már foly­tatott megbeszéléseket St. Laurent kanadai miniszterelnökkel és Indo­nézia londoni nagykövetével. * London (TASZSZ.) a york- shirei Bumbonoughban frbruár 2-án 2400 bányász lépett sztrájkba, az utolsó két hét alatt immár har­madszor. Sajtójelentések szerint a bányászok a munkakörülményeik romlása ellen tiltakoznak. — Feb­ruár 2-án az English Steel Corpo­ration társaság Sheffield! gyárának négyszáz munkása bejelentette, hogy folytatja sztrájkját, tiltako­zásul a féktelen kizsákmányolás ellen. Szófia (TASZSZ). Február 3-án közzétett jelentés szerint a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottsága január 31-én teljes ülést tartott. A teljes ülésen Vlko Cser- venkov tartott beszámolót a 6. pártkongresszuson hozott mező­gazdaságfejlesztési határozatok tel­jesítéséről. A teljes ülés megvi­tatta a beszámolót és ennek alap­ján határozatot hozott. * Beirut (TASZSZ.) Nasszer miniszterelnök az egyiptomi kor­mány február 2-i ülésén, tájékoz­tatta a minisztertanács tagjait „azokról az intézkedésekről, ame­lyeket Egyiptom szándékozik tenni a török-iraki egyezmény aláírása esetén.“ Az A1 Gumhurija szerint ebben az esetben „Egyiptom kilép az arab állairók kollektív bizton­sági egyezményéből és újabb egyez­ményt köt“ Irak részvétele nélkül. Olvasd, tanulmányozd PÁRTÉPlTÍS-M

Next

/
Thumbnails
Contents