Szolnok Megyei Néplap, 1955. február (7. évfolyam, 26-49. szám)
1955-02-27 / 49. szám
cA mi kiildöUeink A BÉKE JÓ HARCOSAI Egy asszony a szolnoki Járműjaxítőből A név nem sokat mond az emberről. Mondja hát el ez az írás, milyen asszony V. Kovács Jánosáé, a Szolnoki Járműjavító belsős főművezetője, a szolnoki dolgozók egyik küldöttje a IV. Magyar Békekongresszuson. Mikor először találkoztam vele az üzem esztergarészlegének irodájában, csak pár szót váltottunk egymással. Másnap a Koszorú utcában kerestem fel, a lakásán. Érdeklődéssel vettem kezembe a vadonatúj könyvet, amit akkor tehetett le, amikor ajtót nyitni jött: Kusztaveli „A tigrisbőrös lovag”. Hosszú elbeszélő költemény, gazdagon, szépen csendülő sorok. öröm futotta be szívemet, annak öröme, aki maga is szereti a verseket: ime egy asszony, aki egész nap számokkal bíbelődik, egy nagyüzem egyik osztályának gondját-baját hordja a vállán s este Rusztaveli nyújt neki pihenést. Negyvennyolc éves. A haja már őszül, akárcsak az édesanyámé, aki csak három esztendővel idősebb nála. Nyílt, tisztatekintetű, halkbeszédű, szavával szeretetet sugárzó, mint mindazok, akik sokat szenvedtek életükben. 1944. Június 2-án amerikai repülőgépek bombái porrá zúzták a Liget-utcában házukat. Ottveszett a férje is, aki vasutas volt, s vele együtt 22 évi munkájuk fáradságos gyümölcse. V. Kovács Jánosné ha és leánya azonban me„,,.a- radt. S szép emlékei is a Liget utcáról, ahol született, nevelkedett. S inkább ezekről beszélt, lelkendezve. Az immár négyesztendős csepp unokáról, akinek a fényképét mutatta a falon. — A kis betyár — mondta fia gyermekéről s nagyon kedvesen, tele szívvel, szeretettel, — kis betyár . -. | S a kis betyár ránkmosolygott a fényképről. Ö pedig vissza a fényképre, élete folytatójának arcHegedüs Gábor, a mezsüiri gépállomás traktorosa mására, s könnytől fátyolos szemmel. Bizonyosan a cigaretta komisz füstjétől. Kimeríthetetlen a szeretet forrása. V. Kovács Jánosnénak, az anyának és nagymamának szeretetéböl nemcsak a családjára telik, hanem bőven, igen bőségesen az emberekre is. Tanácstag s egy körzet lakói járnak hozzá ügyesbajos dolgaikkal. S ő munkaidő után jár-kel, intézi azokat. — MNDSZ elnök, s az üzem újságja, a Munkáshang szerkesztőbizottságának tagja. Olyan ember, aki munkaidején túl szinte minden percét másokért folytatott munkában tölti. S nemcsak az jellemzi, hogy az MNDSZ szervezetet irányítja jól a békemozgalom sikere érdekében, hanem az — és elsősorban az —, hogy közelférkőzik az emberek szívéhez, D. B.-nének, az üzem egyik dolgozójának a férje katona volt. Az asszony megbetegedett. Nem tudta gondját viselni öt gyermekének. V. Kovácsáé elintézte, hogy a szakszervezet komoly pénzösszeggel segítette az asszonyt. S aztán megszervezte ezt is: az MNDSZ tagjai — naponta két-két asszony — eljártak az asszony lakására munkaidő után. — Takarítottak, rendbehozták a gyerekeket, eljártak bevásárolni, Egyszóval segítettek, S as ilyen segítséget nem lehet elfelejteni. Az asszonyok nem is felejtik s hozzá, az MNDSZ szervezethez fordulnak ha valami dologban tanácsot kérnek. Feltettem neki a kérdést, hogyan vesznek részt az üzem dolgozói a békéért folytatott harcban? — Békeműszakot tartunk — mondotta — mindegyik osztályon. Szombaton reggel kezdődik a műszak és március 5-ig tart. Azután pedig, ha hazajövök a kongresz- szusról, megszervezzük az ott elhangzottak ismertetését. Csak ennyit és így, röviden. Nem kenyere a sok szó. Inkább a munka. Hegedűs Gábor mezőtúri traktoros Sztalinyecét most vonták be a napokban javítás céljából a gépállomásra. Mindeddig dolgozott a gép. Képünkön: (balról - jobbra) Vetési Sándor traktoros. Juhász István szerelő és Hegedűs Gábor a Sztálinyec főtengelyét szerelik. Hegedűs Gábor a mezőtúriak üzenetét vitte a kongresszusnak: —: „Békét akarunk”. 1949-ben került az üzembe. Tanult s művezetői iskolára került. S ismét tanult, Belsős főművezető lett. Vajon mi adta aa erőt az akkor 42 éves asszonynak a tanuláshoz? Azt hiszem, nyugodtan mondhatom, hogy a jövőbe vetett hit, a béke, az élet mélységes szeretete. PÉTERI ISTVÁN, Szikszói József, a Tisza Cipőgyár dolgozója Szikszai Józsefet, a Tisza Cipőgyár lakatosműhelyének MEO-sát a szolnoki járás dolgozói választották egyik békeküldöttjüknek. Szikszai József jó békeharcos, az üzem dolgozói szeretik és megbecsülik munkájáért. Szívesen bízták rá, tolmácsolja akaratukat a kongresz- szuson. — Képünkön: (bálról jobbra) Papp Dániel lakatos, Székely Sándor villanyszerelő, Szikszai József és Komondi Imre villanyhegesztő egy javított gépalkatrészt vizsgálnak. Cseh Antal jáezladányi középparaszt Cseh Antal jászladányi 13 holdas középparasztot a jászapáti járás dolgozói választották meg küicBtvnek a IV. Magyar Békekongresz- szusra. Cseh Antal okleveles miníagazda, kiváló állattenyésztő s mindig élenjár a termelésben. Az elmúlt évben kukoricából 25, búzából 12 mázsás átlagtermést ért el holdanként. Az idén is arra törekszik, hogy jó tavaszi munkával alapozz^ meg a nagyobb termést. — Képünkön: Cseh Antal kisleányával. ßada Sándútné, a tiiza földnán Menüt tíz ingja BODA SADORNÉT a szolnoki járás dolgozói küldték el a IV. Magyar ’ Békekongresszusra: képviselje őket, mondja el békevágyukat. Boda Sándorné jól dolgozik a termelőszövetkezetben. Állandóan résztvesz a tsz munkájában, most a. tavaszi feladatokra történő felkészülés idején is. — Képünkön (balról-jobbra): Bérezi Sándor, Bérezi Sándorné, Boda Sándorné ésKádi István fogatos brigádvezető a békekongresszusról, a tavaszi munkákról beszélgetnek a tsz irodájában. BÉovszíiy Ferenc, a Szolnoki Közlekedési és Műszaki Egyelem docense BUKOVSZKY FERENC, a Szolnoki Közlekedési és Műszaki egyetem docense 26 éve fizika- és matematika-szakos tanár. A szolnoki dolgozók választották béke- küldöttüknek Bu ivszky Ferencet, aki az alkotás, az építés tudományára oktatja az egyetem haiigai„it, a jövő vasúti mérnökeit. — Képünkön: Bukovszlcy Ferencnél az egyetem hallgatói konzultálnak. Bukovszky Ferenc segít nekik, hegy gyorsabban, könnyebben megértsék a tanult anyagot, s ezáltal jobban képzett mérnökök lehessenek tanulmányaik végeztével,
