Szolnok Megyei Néplap, 1955. február (7. évfolyam, 26-49. szám)
1955-02-03 / 28. szám
,KULTURHIREK Ebben a hónapban új bemutató tesz a Sz gligeti Színházban — A VÖRÖSKERESZT karcagi szervezete „Anyák iskolája“ előadássorozatot indított. Az előadás- sorozaton a legjobb szülész- és gyermekorvosok tartanak előadásokat, a védőnők pedig gyakorlati munkára tanítják az anyákat. Az előadások iránt igen nagy az érdeklődés, — A TÖRÖKSZENTMIKLÓSI KÚT ÜKOTTHON jó példát mutat arra, hogyan kell törődni a gazdakörök kulturális életével. A kultúrotthon aktivistái a Rákóczi gazdakörben Csokonai-emlékestet rendeztek, amelyen szavalatokkal, énekkel, kiselőadással ismertették a nagy költő életét, műveinek jelentőségét. Az előadás iránt a dolgozó parasztok részéről olyan nagy volt az érdeklődés, hogy az érdeklődők egyrésze be sem fért a helyiségbe. A törökszentmiklósi kultúrotthon ezenkívül keskenyfilm előadásokat tart a gazdakörökben. — SZAKMAI SZÍNVONALUK emelése érdekében a Népművelési Minisztérium technikai minimumvizsgákra kötelezte a ■függetlenített könyvtárosokat. Március 11-én és 12-én Szolnokon tartják meg a megye függetlenített könyvtárosai számára a technikai minimum- vizsgát. — A JÁSZAPÁTI JÁRÁS élenjáró dolgozó parasztjai február 13-án tapasztalatcsere értekezletet tartanak Jászapátin. Erre az alkalomra felkészült a jászapáti járási és községi kultúrcsoport is. Az értekezlet délutánján kultúrműsorral kedveskednek a megjelent kiváló gazdáknak. — A KISÚJSZÁLLÁSI népi együttes most tanulja a „Nyíri Pista lakodalma“ című népi játékot. Ezt B népi játékot az együttes szájhagyományok, az öregek elbeszélésed, régi táncok alapján viszi színpadra. fl SZOLNOKI MOZIK MŰSORA VÖRÖS CSILLAG: február 3—6-ig: V E R 13 I MILLENEUM: február 4—6-ig: Szicíliai vérbosszú Vasárnapi matiné műsor: VÖRÖS CSILLAG: 'lHLas a játék A ,,Nyird Pista lakodalma'‘-t először a csorbái állami gazdaság dolgozóinak mutatják be február 23-án. — A MEGYE KULTUROTTHO- NA1NAK színvonalra való törekvését mutatja, hogy egyes színjátszócsoportok egyre inkább a taiíalmas színdarabok bemutatására törekszenek. Ennek szép példáját mulatják a zagyvarékasi és a tiszavárkonyi színjátszók. A zagyvarékasi színjátszócsoport február 6-án mutatja be Móricz Zsig- mond „Légy jó mindhalálig” című hóromfelvonásos színművét. A ti- szavárkonyiak február 13-án lépnek színpadra Moliére „Fösvény” - ével. Az Állami Szigligeti Színház nagy sikerrel játssza Jókai Mór: „Aranyember” című regényének színpad) változatát. Az Aranyember február 13-ig marad műsoron. Február 13- 23-ig a társulat, a közönség kívánságára a „Csárdáskirálynő”-' és a nagysikerű „Egy pohár viz”-et játssza. Február 24-én lesz a legközelebbi új darab bemutatója. A színházban már folynak a próbák a „Párizsi vendég” című zenés vígjátékból, amelyet Szigligeti Ede színműve nyomán Tabi László írt és Vincze Ottó szerzett hozzá zenét. Ezt a darabot Budapesten is nagy sikerrel játsszák, egészen biztos. Szolnokon is megnyeri a közönség tetszését. Darvas Szilárd: EDE PRODUKÁLJA MAGÁT Bizonyára mindenki ismeri a történetet arról a boldogtalan középkori artistáról, aki megjelent Mátyás király udvarában és az egybegyült naplopók előtt bemutatta tudományát, vagyis egy zacskó borsót szemen- kint átdobált a kulcslyukon. Utána büszkén meghajolt és várta, hogy az igazságos király tudománya elismeréseképpen legalább is egy garabonci állást ad neki, de csalódott. Mátyás egy szakajtó borsóval fizette ki, nehogy abba kelljen hagynia mesterségét az esetleges nyersanyaghiányra való tekintettel. Vannak ilyen felesleges tudományok. Barátom, Ede, például remekül tudja utánozni a vízcsapot. Sokszor negyedóráig csöpög egyfolytában, amin társaságban nagyon jól el lehet szórakozni. Még mindig jobb, mintha szavalna vagy énekelne, vagy a Latabárt utánozná, mint a többiek szokták, akik rendszerint ordítanak, míg Ede a világ leghalkabb was- serleitungja és olyan megnyugtatóan csepeg, hogy vétek lenne elzárni őt. Ede alapjában véve szívesen produkálja magát, tudja, hogy egy vízcsap veszett el benne és néha bágyadt keserűséggel említi meg, hogy ha történetesen nem magyarnak születik, már becsurogta volna az egész világot. Mondom: Ede szívesen szórakoztatja barátait, de előzőleg kérlelni kell, nehogy azt higyjék, hogy tolakszik. Ilyenkor szerény mosollyal elismétli, hogy voltaképpen az egész egy vagy marhaság, bárki játszva megtanulhatja, ha másfél órát hajlandó eltölteni egy vízcsap mellett és különben is bizonyára vannak a társaságban olyanok, akiket ez a produkció nem érdekel. — De nem! Nincs! — kiáltják ilyenkor kórusban és hozzáteszik: úgy kéreted mariad, mint egy szüzlány. Egyesek térdrehulla- riak előtte és könyörögnek, hogvha nem csurran, leanlább csen- p énjén. Ede véoülis megszánja őket és a csepegés kezdetét veszi. Előfordul azonban, hogy valaki komolyan veszi Ede szabadknzá- sát és leinti a többieket, mondván, hogy Ede bizonyára indiszponált, hagyják békén, mindenki akkor csurog, amikor kedve van hozzá, majd inkább ő megmutatja, hogyan lehet tű és cérna nélkül varrni. Ilyenkor Ede élénken helyesel az illetőnek, követeli, hogy varrjon és elragadtatott szavak kíséretében figyeli a szerencsés nyerőt, aki hülye mosollyal öltöget a levegőben. Belül azonban Ede forr a dühtől és azon töpreng, hogy tehetné jóvá az átkos szerénysége következtében beállott szituációt. Több ízben célzást tesz arra, hogy ő nem smokk, ő szívesen szórakoztat bárkit, dehát vannak az életben pillanatok, amik azonban már elmúltak és ha nagyon akarják, hát isten neki. De már a kutya se törődik vele, mert a társaságban sokan vannak és mindenki sorra akar kerülni. És ekkor Ede kn- ronfog valakit, elviszi egv távoli sarokba, hogy bebizonyítsa, mennyivel többre becsüli őt az egész társaságnál és neki — csak neki — halkan csepegni kezd. LA FONTAINE: La Fontaine 1621-ben született, Párizstól nem messze, a Marne völgyében. Majdnem negyven éves, amikor beiekcrüí a kor nagyvilági es irodalmi életébe, s megismeri .Moliéret és másokat. XÍV. Lajos monarchiájában mi vonzotta a költői, — akinek helyzete ingatag, pártfogóitól íiigg, s a hatalomtól — a mesék felé? S mi vonzotta Aesopus- hoz, a mese legendás göiög teltcláiójához. La Fontaine — polgár gyermeke, a vidékről származó ember, nagyon szereti a természetei. De a „Mesék” igazi tartatnia: a nép. A szegény, a szenvedő nép hagyományait kelti életre, a jogiiprcttak erkölcstanának ad hangot. Még életében megismerte a népszerűség örömeit. Ö a franciák leggyakrabban idézett költője. Nemzeti költő, a legkedveltebb, a franciák Homérosza. Verseit — melyeket ismertetőül közlünk — a „Mesék” című 1954-ben megjelent magyarra fordított könyvéből vettük át. A FARKAS MEG A GÓLYA A farkasok nagyon zabáinak. Egy Farkas, ideién a bálnak, Mindent úgy összevissza falt. Hogy — mondják — majdnem belehalt Torkán akadt egy csont, szorult a gége, Mége azt se ordíthatta, vége. Ekkor jött az oltalmazója. Egy jelre, odament a Gólya S műtétet végzett rajt, hogy életét megója. Kivette a csontot s a jó szolgálatért. Már kérte is a bért. A Farkas így száll erre: „Tessék! Még kérni valód is akad! Hát Gólya néne. nem fizetség. Hogy visszahúztad torkomból nyakad! Menj, háládatlan, rút alak: Aztán többé ne lássalak.” A kocsi és a légy Ügy izzik a nap, hogy szikrát csihol. Egy kocsit von a homokos, hanyatló Lejtőn, föl a magasba hat ló. Agg, nő és pap kiszáll a kocsiból, Mert kereke nyikorgott, megfeneklett. Majd jő egy légy és mint Isten remeklett Csodája zümmög a lovak körül. Csípi is őket, s végtelen örül. Hogy megindítja a kocsit. A kocsis orrán meg a rúdon szálldos itt S hogy nekidöccen ezalatt A vén szekér s halad, halad. Ügy véli. övé a dicsőség. Sürög-forog és azt hiszi. Hogy szárnysegéd, bármily pici. És győzni hajtja most a hősét. Hogy senki sem segít, ki batárba var. Csak ő buzgólkodik, repes. Közben imádkozott a szerzetes. Ép mostan! És egy nő dalolt. Pedig őnéki is más dolga volt! A légy ellenben csak legyeskedett. Még zúgni is kegyeskedett Végül a kocsi fenn gurult a sík mezőn. „Fujjuk ki most magunkat”, szólt a légy szenvedőn. „Biz fáradtaim, míg fölért a fogat, Fizessetek ki hát tisztelt Lovak”* Sok ember így sürög-forog szünetlen. Kéretlenül mindbe belecseppen. Csak hátramozdít, míg a buzgót adja, S a többieket dolgozni se hagyja: Kosztolányi Dezső fordításai. TEll VIHAROKRÓL immiHiiiihiiiiiiiimiimmimiiMimmiimmiHHimmiiimi | A HIDEG HŐSEI Olyanformán mondják az öregek, hogy azelőtt az évszakok nem csereberélték úgy össze a tulajdonságaikat, mint mostanság. Télen nem zúgott őszi eső és a tavaszt nem nyútte télies fagy. így volt-e valóban, vagy csak az emlékezés fátylán keresztül látszik így? Az bizonyos, hogy poros fóliánsok, el- tárgult írások olyan csonitkaparó teleikről tanúskodnak, amilyenek a mi évtizedeinkben alig fordultak elő egyszer-egyszer. Volt is, aki reánk örökítse a szigorú telek emlékezetét. Az utas nem fűtött vonaton száguldott, ilyesmiről akkor még a mesében se hallottak, hanem hóbasüppedt szánon dermesztette az idő. Hát a pásztorok! A rideg gulyával, juhnyájjal, szilaj ménessel kinn teleltek szabad ég alatt, nádasok enyhében, pusztai karámokban. Ök voltak a hideg hősei. Cudar telek garázdálkodását az ő vallomásaik alapján fektették írásba a régi idők nótáriusai. Az elöljáróságnak panaszkodott a számadó, ha nyáját mcgdézsmálta az idő, a téli vihar. Kemény fából volt faragva a régi idők pásztora, állata egyaránt Hanem azért némelyik tél rajtok is kifogott. Györfíy István írja az 1773-beli nagy télről: — „A legelő marhák a fagyos hóval lepett mezőkön nem találtak semmi élelmet. Halomra pusztultak el az éhségtől. A pásztorok is sűrűn megfagylak mellettük. Még márciusban is tartott ez a pusztító tél.” — Erről a télről Balassa Pál orosházi pap is megemlékezik az 1300-as évek elején összeállított krónikáiéban: — „Virág hetében a nagy förmeteg a Maros jegére hajtotta a legelő marhát, mely beszakadozott és a marhák belé fulladtak.. Házakat betemetett a hófuvat, sokan nem tudták magukat kiásni, ottan a házi ban megfuladtak. Kútakba belé fagyott a víz, még likat se lehetett rajta vágni”, | KURUC IDŐ járt 1799 telén is- Egy protókallum- ból ezt olvastam a február 20-ára feltámadt szörnyű viharról: „Az ecsegi gulyának is alákapván a ho- fergeteg, meg nem tarthatván, széj- jelszórta olyattén, hogy belőle mintegy nyolcvanig menőt a Képtiszta erről való hajtásában a hóba ful- lasztott, többjét a bucsai, zódo- vyi karámokban ha megtalálnák”i — Sárrétudvari község jegyzőkönyvében meg van örökítve, hogy ..minden nemű jószágok a mezőröl még azon nap kényleleníttettek behajtódul az helységekbe”. Ilyenkor az utcák végeire, faluszéli nagy udvarokra szorították be a pász- toritott jószágot, nehogy széthordja a csontkaparó szél. Amelyik kinn maradt, többnyire ilyen sorsra jutott. Miként ez a feljegyzés is mondja a továbbiakban, bizonyos kábái gazda juhnyáját és juhászát a 20- ara virradólag feltámadt lióferge- teg a Bajom és Újvári határán folyó Tigics ér hajlásába űzte. Itt fagyott meg a juhász és a 200 juh. Egy turkevei gazda is számba vette az akkor esett kárát. így jegyezvén fel egyik könyve üres lapjára: „315 nagy juhom. 26 tehenem, 8 ökröm, 5 lovam kellett a hidegnek. Antal juhászomat, Ferkét a bojtárom, István kocsisom úgy hozák. minden tagjaikban meqgémberedve” — írá röviden. Báránd község akkori nótáriusa pedig azt jegyezte fel, hogy az ottani juhnyáját az Eszteróba (a falu alatti ilyen nevű érbe) seDerte az idő és belőle 500-nál többet megfagyott állapotban ástak ki a hóból. — A helység szélén pedig „több házakat a bennük alvókra lapított a dühödt fermeteg, az utcák elejét is úgy behányván hóval, szinte mintha hegység nőtt volna oda. Olyan nagy idő volt, hogy a harangot is meghúzták, de szava alig hallatszott”. Még akkor nád házaikban laktak az emberek, tapasztott nád volt a fala, nád volt a teteje, avval bizony könnyén elbánt az ilyen idő. Ha rá nem lapította a gazdájára, felkapta a feje felül, | NÉPÜNK EMIÉKEZETÉBŐL azonban ezek az események már kitörlődtek, de a Sisvai-hidegéről ma is tudnak. „Jön Sisvai” — mondják az öregek, ha csípős szél nyargal végig a fagyos hó tetején és éjszaka hidegen tündökölnek a csillagok. Osváth Pál a Sárrét utolsó nagyhírű csendfeiztosa azt írja 1875-ben megjelent könyvében, hogy ez a tél 1816-ban volt, amikor is Báránd alatt megölte a hideg Sisvait, a nádudvari postamestert. A derecskéi határban két juhász, 2700 juh, a mikepércsi földön három ember fagyott meg. Király Mihály debreceni cívisnek 700 marháiéiból huszonhatot hagyott az idő. A bajomi rétben a karámbeli juhok nagyobb része csonttá fagyott. „Hallám Böszörményben, hogy a kazlak közt fagytak az ökrök, a hó is besepervén. Megint a keresztesi nagy karámot 30-ára virradólag elvitte az idő, a nyájat a Kutasnak hajtva, annak havában keresik. A böjti népek sok kas méheik fagyásán keseregnek. Nekünk okoza sok nagy gondot ez idő, irgalom nélkül reánk szakadván” — olvasom egy korabeli panaszos írásból. A hóval tele puslolt Fudériderékban, a ványai határon, 253 juh veszett el s ott fagyott meg a juhász és bojtárja is. A Fenekör- ke halomnál gulyások teleltek akkor. Az idöcserzett, nagytapaszta- latú számadó így mondta tollba küzdelmüket: „Elveszett volna a marhánk, ha bé nem temeti pusto- lás, így a karámban megmaradhattak. Már annak előtte jó gerád- jálcat is hányánk óltalmul. Hanem aki a másik óldalban rekedt huszonhét, azt vette meg az idő. Vágyom három nagy hírős fattyú mellettem, mégis teljességgel kinn nem állhatnak az időben, ha bort nem akasztok a tűz fölé.” Gondolhatjuk, hogy a jó erős ürmös bor eltávoztatta a hideget a „hírős” fattyúk bundájától. Váltig panaszkodik egy másik írás is: „A közelben kanyargó Fenéki-ér medréből a hó alól 19 marhát és 83 juhot ástak ki. A rónán szerte űzte a förmeteg gulyáinkat s nyájainkat, melyiket meddig. Az ujszállá- siaknak sok marhájok, sok százig való juhaik Kara János gátjánál pusztult el. A kevi gulya a Treh- halomnál veszett, úgy mondják, más részében Kérszigetig szóródott.” | EZ A FFRGETEG január 29. és 30. napján dühöngött. Kábái József. Püspökladány hites nótáriusa kimutatást készített e két nap káráról. Egyebek közt megtudjuk ebből, hogy Karcagon 156 marha, 13 ló, 4336 luh: Madarason 72 marha, 2223 juh: Lodánvban 204 marha. 11 ló. 4393 iuh, 25 sertés pusztult el. Ezekhez h.c/záadva Polgár. Balmazújváros. Egyek, Csege, Füred. Tiszaőrs. Ti- szEszentimre, Igar és Nagyiván adatait 13 embert. 3724 marhát, 79 lovat, 25.483 juhot, 76 sertést számolhat wnk össze. Nem sokkal lehetett különb tél 1829-ben sem. Török József, akkori bajomi református pap, február 28-án azt jegyezte fel egyik könyvének belső táblájára, hogy a püspökladányi gulya legerősebb bikája is megfagyott, olyan ítéletidő volt. A sűrű pelyhekben hulló hó miatt már tíz lépésről sem látták egymást az emberek. „A kunyhóval edgyezik a hó. Szénán él a jószág, kiljebb nem kívánkozik, bádjadt lévén az erős hideg miatt. Egy bojtár Keviröl is a hóban alig tuda hozzánk jönni a jószág után. Gyarmatiakat is sokat találunk fagyottan marhákat s lovakat is” — vallotta ez év márciusának elején egy kisújszállási számadó. A mi állataink sem bírnák'ki az ilyen teleltetést, mind egy szálig elpusztulnának. De ember se akadna, aki a régi pásztorok sorsa* vállalná. Keserves volt ennek a télnek a vége is. Püspökladány egyik ócska jegyzőkönyve az.t írja, hogy 140 napig tartott a tél. „Április 2-án elolvadt a hó, ezt követte a hallatlan árvíz, mely miatt a marhák nagy részét eladni S más határba szerezni kéntelenítettek”. A bárán- di protokollumból pedig ezt olvassuk: „A hó március végével elolvadván, egy hónapig ezen a környéken Nádudvarról és Püspökladányból Kardszagra szekérrel járni nem lehet, hanem összeszegezett gerendákon hordták a szekereket és az utasokatEgv másik írás is a hóié miatt panaszkodik: „A hó olvadásnak indulván, átcsapott a víz a kardszagi gáton, városunk részeit a külső laposokhoz tévé hasonlóvá. Ganét hánytak az ablakok elébe és aitókbg, hogy a hó levét visszatartsák”. Szép kis világ lehetett akkoy! SZŰCS SUNDOP a Társadalom- és Te-mésiettudomány? Ismeretterjesztő Társulat tagja, múietímvezelö, Karcag,
