Szolnok Megyei Néplap, 1955. február (7. évfolyam, 26-49. szám)
1955-02-25 / 47. szám
1935 február 25. SZOLNOKMEGYEI NÉPLAP .r/mmsAM Lakásíaíarozái«, antolm§zköz'ekedés, gázellátás ludja kötelességét Naponta hoz szerkesztőségünkbe olyan lehelet a posta, melyben a dolgozók elmondják észrevételeiket az élet legapróbbnak látszó jelenségeivel kapcsolatban is és választ kérnek az illetékes szervek vezetőitől a problémák megoldásához. Az utóbbi időben a bejelentése két figyelve azt tapasztaltuk, hogy legtöbb panasz a MÁVAUT, az Ingatlankezelő Vállalat, a Gáz- és Szénsavért ékesítő Vállalat felé irányút. Megkértük ezért az illetékeseiket arra. számoljanak be a Néplapon keresztül olvasóinknak, mit kívánnak tenni a hiányosságok kijavítása érdekében. Az Ingatlankezelő Vállalatot azért érte legtöbb bírálat, mert az épületek felújítása vVitatottan ha- ,ad. Csényi József elvtárs, a vállalat igazgatója kérdésünkre elmondott, hogy az év első negyedében Szolnokon 11 házingatlanon végeznek teljes felújítást. A Ság- ván-út Í3, a Malinovszki-út 5—11, a Vörös Hadsereg-út 8—32, a Jó- kai-utca 15, az Úttörő út 26, a Ko- iozsvári-u. 22/4, a József Attila-u. 9—12—13. számú épületekhez már megkezdték az anyagok kiszállítását. Kilencven család részére biztosít szebb és jobb lakást a KIK ezekben az utcákban. Államunk 770.000 forintot adott a költségekre. Gazdaságos lakásnyerési munkát a Verseghy-u. 46, a Móra Fe- renc-út 11 és a Dózsa-u. 2. sz. ingatlanoknál végeznek. Ezzel 3 új lakást nyernek városunk dolgozói. Az első negyedévben 900 bérleményen kívánják elvégezni a karbantartási munkálatokat, 300.000 forint értékben. Eddig 360 helyiséget javították meg. — Azt kérjük csupán a lakóktól, hogy becsüljék és óvják meg a bérleményeket, az épületeket — mondotta Csényi elvtárs. A MÁVAUT-nál Dobos Ferenc igazgató elvtárs arról nyilatkozott, hogy a gépkocsik megelőző karbantartását 95 százalékig elvégzik, a javítóműhelyek termelékenységét növelik, hogy ezáltal is minél több üzembiztos gépkocsit adjanak az utazóközönségnek. A MÁVAUT dolgozói részére szakmai tanfolyamokat tartanak, s itt kioktatják őket az utazóközönséggel szembeni helyes magatartásra, a kereskedelmi szabályzat elsajátítására. A megállóhelyeken rendszeresített menetrendet mindenki számára érthetőbb formában függesztették ki, s a taxi díjtételeket térkép formájában a — taxi-állomaS' tói a város különböző pontjáig — ismertetik. — A jövőben is figyelembe vesz- szük a dolgozók jogos kéréseit, s azt szeretnénk, ha javaslataikkal segítenek jobbá tenni munkánkat, —i mondotta Dobos elvtárs. A Gáz és Szénsavértékesltő Vállalat dolgozói is mindent megtesznek azért, hogy minél több gáztűzhelyet és pakkot juttassanak a lakosságnak. Ezáv első negyedében jóval több személyt elégítettek ki már, mint az előző év hasonló negyedében. Egy hónap alatt 130-an vették át a gázrezsót. Arról is beszélt azonban a vállalat vezetője, Koós élvtárs, hogy az eredmények mellett komoly elmaradás is van. A megnövekedett igényeket gázpalackok hiányában r.an tudják kielégíteni. Több mint 700 igénylést küldtek be hozzájuk eddig. Ezek közül előnyben részesülnek a többgyermekes családok, s azok, ahol a férj és feleség is dolgozik. Azt kérik a dolgozóktól, hogy várjanak türelemmel. A gázpalac kok beérkezésétől függően, folyamatosan kielégítik a kérelmeket. ★ * ★ Hemek Antal 6 holdas rákóczifalvi egyénileg dolgozó paraszt tudja kötelességét. Évek óta mindig becsülettel teljesítette begyűjtési tervét. Már az év elején kiegyenlítette az egészévi hízottsertés, félévi baromfi- és negyedévi tojásbeadási kötelezettségét. Az idén sem <sd;ék alább 'Thiétá nem küldünk &dük? Fenyő Étterem. Együtt ülünk Sarkadi Imre rendőralhadnaggyal Tőlünk jobbra öt fiatalembernek a pincér éfppen most hozza a vacso rát, Vidámak, jókedvűek. Szem közt egy szerelmespár, a lány süte ményt majszol. A zenészeknél tömzsi, szőke fiatalember egy német karácsonyi dallamra, éktelenül kornyikálva. kivehetetlen szöveget énekel... „Gyömbér” — a közismert iszákos. Egy máisik asztalnál négy vattakabátos munkás beszélget. Előttük félig üres söröspoharak. Sovány, kiálló pofacsontú ember áll a tereiti közepén, valami nótát dünnyög. A csendes részeges esze lősségével mutatóujját az orra előtt, illegeti. Sarkadi Imre ezt mondja: — A „Fenyő” mai leltára: tizenegy józan, három részeg. A harmadik: hosszú sovány, orrán az iszákosság vörös pörsené- seivel az asztalhoz lép. Nyelve alig f orog: — Szervusztok! Leül. — Nat hogy vagytok? Szemei olyanok, mint a meg fagyott, zavaros víz. A részegek önmarcangolása következik: — Remélem, nem gondoltok rólam semmi rosszat? Rendes ember vagyok én. Munkás ember. Nem válaszolunk. — Nem hiszitek? — mered ránk sértődötten. — Majd én bebizonyítom. Kotorászni kezd a belsőzsebében, egy csomó igazolványt szed elő: — Itt van! Nézzétek! Az első: szakszervezeti tagsági könyve, benne az adatok: K. G. bádogos-szerelő, MÁV Járműjavító. Még egy igazolványt vesz elő. Megdöbbenve nézzük: a piros tagsági könyv. Akkor áll meg az asztalunknál egy fiatal, jóképű gyerek, megérinti a részeg vállát: — Édesapám, jöjjön haza. Az embe.T nem ellenkezik, feláll. Mielőtt elmennek, megbeszéljük a gyerekkel, hogyha hazakíséri apját, akkor visszajön. Pár perc múlva már ott ül az asztalunknál. — Miből iszik az apád? — kérdezzük. — A fizetését hazaadja. Abból iszik, amit én keresek. — Te? — Én. Engem az apám a hatodik osztályból kivett. Már akkor jól tudtam kerékpárgumit ragasztani. Azóta ezzel foglalkozom. Hét-nyolc- száz forintot keresek egy hónapban. Ebből iszik az apám. Maga elé néz: — Már tizennyolc éves vagyok és még ninpsen szakmám. Ha én nem keresnék, éhezne a család ... — öt hazakisérjük — mondja Sarkadi alhadnagy. Nem is nagyon ellenkezik. Útközben megtudjuk tőle, hogy T. I.- nck hívják, rakodómunkás a fűrésztelepen. Amikor belépünk a lakásába, összenézünk Sarkadival. Milyen meghitt, kedves fészket tud varázsolni egy gondos, asz- szonyi kéz. A kis konyha ragyog a tisztaságtól, szőnyeg, térítők, bod- ros függönyök. Hogyan lehet ebből az otthonból kocsmába kívánkozni? T.-né csendes, középkorú asszony. Beszél, közben az embere úgy áll mellette, mint egy megszégyenített iskolásgyerek. — Nem tudom, mi viszi a feocs-' mába — sóhajtja az asszony. — Hiszen gondját viselem. Tudom, hogy nehéz munkát végez, jól kell ennie. Mindennap van hús. Baromfit veszek. Megcsuklik a hangja: — Es mi lesz vele, ha elissza az egészségét? * Mi le#* velük? Érre gondoltunk még másnap is, amikor elindultunk a riport két főszereplőjének munkahelyére. A Járműjavítóban Mátyás Lajos elvtárssal, K. G. párttitkárával beszéltünk. Elmondtuk neki az előző est élményeit. Mátyás elvtárs bólogatott: — Igen, tudjuk róla, hogy iszákos. Már többször előfordult, hogy részegen jött be a munkahelyére. Egyébként jó. szakmunkás, állandóan 120—125 százalékot teljesít. — De hiszen ez az ember párttag, -hát mit tettek az elvtársak, hogy megjavítsák? Figyelmeztették arra, hogy az iszákosság összeférhetetlen a párttagsági könyvvel? Leült vele a vezetőség beszélni? Ügyét tárgyalta a taggyűlés? — Nem — ismeri el Mátyás elvtárs. A fürésatelepen Váradi József, az üzemi bizottság elnöke ezeket mondja: — T,? Jómunkás, rendes ember, ha nem iszik, de, sajnos, szereti az italt. Es van benne törekvés is. Valamelyik nap munkaidő után beült az irodámba és a köbszámítást tanulta. Olvasni is szeret. — T. hazaadja a fizetését. Vájjon miből iszik? — kérdezzük. — A különmunkákból,, j Még mindig nem férkőztünk elég közel az emberekhez, még mindig hajlamosak vagyunk arra, hogy csak a százalékokat lássuk. Ha a párttitkár is, meg az üzemi bizottság elnöke is tudja, hogy mind a két ember iszákos, miért nem tettek egy lépést sem értük? Utóvégre két jó szakmunkásról és a családjukról van szó. Sorsuk, életük nem lehet közömbös számunkra. Miért engedik, hogy el- zülljenek? Nem veszik észre, hogy a megrögzött iszákosok bamba mosolya, vagy vad duhajkodása mögött a múlt vigyorog és garázdálkodik? Miért nem fejtjük le ezekről az az emberekről a züllött barátok polipkarjait? Miért nem küzdünk értük szívvel, ésszel, a felszabadult nép erkölcsi erejével és ha kell, erős szóval? Tóth Kornél Marton János, Sárai István és Horpácsi István cibakházi dolgozó parasztok szintén a kötelességtudó gazdák közé tartoznak. A múlt esztendőben is az első között adták be az államnak járó részt. Az idén sem adják alább. Mindhárman jól gazdálkodnak. Előkészítették a tavaszi vetőmagot. Horpácsi István néhány nappal ezelőtt vállalta, hogy fogatával húsz gazdatársának segít a fogasolásban és a vetésben. Rendezte első negyedévi adóját és beadási kötelezettségét. — Sárai István a napokban szállította be a hízottsertést és a vágómarhát egész évi kötelezettségének teljesítésére. — Marton János sem tartozik. Ezévi adóját és hízottsertésbeadását nemrégen kiegyenlítette. Megkezdődött hazánkban is az altatógép sorozatgyártása A lakásfronton minden csendes. Tin óra, nárám. Perceken belül kiürül a terem, csak a sovány, kiálló pofacsontú csendes részeg dünnyög kitartó szorgalommal. Két héttel ezelőtt zajlott le a szolnoki városi pártbizottság értekezlete, amelyen a vállalatok, intézmények vezetői részéről sűrű fogadkozások hangzottak el, hogy elősegítik a lakáskérdés megoldását. Mi történt azóta? A Sütőipari Vállalat kiürítette a Csarnok-utca 20. alatti helyiségeket, a megyei tanács helyet biztosított a Vöröskeresztnek, a Dohánybeváltó Vállalat, hosszú huzavona után, ígéretet tét! arra, hogy egy lakást kialakít a telepen. Egyéb semmi. Mi ennek az oka? Az, hogy a vállalatok és intézmények igazgatói úgy gondolják, hogy volt egy időszak, amikor írtunk, beszéltünk a lakáskérdésről, helyeseltük és ezzel az egész ügy le van zárva. Tettekre nincsen szükség. Hibás az a négytagú társadalmi bizottság is, amelynek feladata, hogy a megyei és a városi pártbizottság határozatát érvényesítse. A társadalmi bizottság azonban az elmúlt két hétben szintén nem csinált semmit. A Csarnok-utcai helyiségeket felajánlotta különböző vállalatoknak azzal, hogy dolgozóik számára alakítsanak ki belőle két egyszobás lakást. Érdeklődés volt is az ajánlat iránt, de még a mai napig nem fogtak hozzá a kőművesmunkákhoz. Az elmúlt két hét, a vállalatok és intézmények vezetőinek részéről, azzal telt el, hogy bizonygatni igyekeztek: ők annyira össze vannak zsúfolva, hogy képtelenek lakást átadni. A társadalmi bizottság pedig nem lépett fel ez ellen és egyetlen egy helyszíni szemlét sem tartott, hogy saját szemével győződjék meg a valóságról. A társadalmi bizottság a városi pártbizottság értekezlete után abban a téves hitben ringatta magát, hogy most már megy minden, miint a karikacsapás. Hát nem megy. És nem fog menni mindaddig, amíg nagyobb eréllyel és következetességgel érvényt nem szereznek a megyei pártbizottság határozatának, Az altatókészülék a modem nagyssbészet legfontosabb segédeszköze. Azokban az intézetekben, ahol tüdősebészettel foglalkoznak vagy szívbillentyű-átmetszést, avagy hasi műtétet végeznek, nél- különzhetetlen az altatógép. Ilyen altatógépet csak import útján szerezhettünk be. Néhány évvel ezelőtt azonban két orvos: Dr. Keszler és dr. Katona, Beck András mérnökkel megpróbálkozott egy ilyen gép megszerkesztésével. A gép el is készült, azonban a gyakorlati kivitelezés, illetve a szériagyártás még számos akadályba ütközött. Az Elektromos és Mechanikai Műszerkészítő KSZ most megoldotta az altatógép gyártásának gondját és sikerült teljesen korszerű altatógépeit készítenie. Az új készüléket a Sebésztovább- kópző Klinikán többször kipróbálták. A kipróbálás utón az első tíz altatógép a napokban kerül ki a kórházakba. Eljárás indult a sertésspekulánsok ellen Mikes Márton mezőtúri lakos húskimérési engedélyt kapott azzal a feltétellel, hogy csak Kétpó területéin árusíthat. Mikes Mártonnak úgy lótsziik, ez nem volt elég, ezért összejátszott Horváth Mi- hályné mezőtúri lakossal. Mikes Márton az asszony pénzén egy 105 kilós ser'ést vásárolt, kg-on- kérnt 23 forintos áron. A sertést Horváth Mihályné részére kiváltott vágási engedéllyel levágta és húsát, zsírját a mezőtúri piacon eladta. A rendőrség felderítette az esetet, a járásbíróság pedig büntető- eljárást indított Mikes Márton és Horváth Mihályné ellen, üzérkedés, jogtalan haszonszerzés miatt. Áruházi fosztogatókat ítélt el a híróság Az utóbbi időben két áruházi fosztogató bandát leplezett le a szolnoki rendőrség. Az első Sípos István, annak felesége és fiatalkorú örökbefogadott leányuk. Sipcséknak az volt a módszerük. hogy az áruházakban kisebb összegért vásároltak és fizetés után az árut nem váltották ki, hanem otthon a blokkot nagyobb összegűre meghamisítva, nagyobb mennyiségben árut vittek el. A szolnoki járásbíróság Sípos Istvánt és feleségét társadalmi tulajdon sérelmére ismételten és bűnszövetkezetben elkövetett csalás, magánokirat-hamisítás és az ifjúság elleni bűnte'tben mondta ki bűnösnek. Ezért Sipos Istvánt háromévi, feleségét másfél, a fiatalkori' leányt pedig tízhónapi börtönre ítélte. A másik bűnszövetkezetnek Szopó Margit 22 éves ápolónő volt a vezetője. Tagjai: Lázár Mária MÁV kalauz, Lázár Eszter MÁV kalauz, Erdei Nagy Ilona ápolónő és Pintér Ferencné gondozónő voltak. Azzal a módszerrel dolgoztak, hogy keitten-hárman mentek be egyes áruházakba, ott különböző árukat tetettek maguk elé. Arníg egyikük szóval tartotta az elárusítónőt, addig a másik kettő ez e’éfcük tett holmikból néhányat e'- lopott. Több mint 8000 forint értékű árut lopkodtak így össze. A szolnoki járásbíróság bűns: ö vetkezetbsn ismételten elkövetett társadalmi tulajdon elleni lepi- bűnjtettében mondta ki 000080 ' nek a vádlottakat, ezért- Szeri Margitot 3 évi. bűntársait pedig két-kétévi börtönre ítélte.
