Szolnok Megyei Néplap, 1955. január (7. évfolyam, 1-25. szám)

1955-01-22 / 18. szám

1955 január 22. SZOLNOKMEGYEI NÉPLAP 3 SZÓVÁTESSZÜK Tiszagyendáról se feledkezzenek meg Tiszagyendán, mint a megye sok más községében a lakosság legna­gyobb örömére építettek egy orvos­lakást és hosszú évek után orvost kapott községünk, öt azonban egy­évi működés után elhelyezték és falunk így ismét orvos nélkül ma­radt. A legközelebbi orvos Tisza- roffon van, s a beteget oda kell szállítani. Jó közlekedési vonalunk azonban nincsen, s a rázós úton nem valami kényelmes a betegszál­lítás. Volt már rá példa, hogy sür­gős orvosi beavatkozásra volt szük­ség, de Tiszagyenda és Tiszaroff között feleúton meghalt a beteg. Ha helyben lett volna orvos, talán meg tudták volna menteni az éle- "át. Ha Tiszagyenda két papot el tud tartani, el tud egy orvost is.. Az orvosra pedig nagy szükség van. Másik fájó problémája a falunk­nak, hogy a hízóátvétel csak Kun­hegyesen van. Ügy vélem, hogy az Állat- és Zsírbegyüjtő Vállalatnak nincs terhére, ha meghatározott napokon kijön s helyben átveszi a hízottsertéseket. Nekünk napokat kell eltöltenünk a hízószállítással. Néha ugyanis előfordul, hogy va­lami okból nem veszik át, s vissza kell hozni a hízót. Falunkban több mint 150 ló van, de még sohasem volt helyben apa­mén. Mindig Tiszaroffra kellett bemenni. Oda pedig más faluból is viszik a lovakat, gyakran hiába teszik meg a hosszú utat. Ez pedig a mezőgazdasági munkákat hátrál­tatja. Most ugyan még nem’ kö­vetkeztek be a sürgető tavaszi munkák, de azért szólunk idejé­ben, hogy a Mezőgazdasági Igaz­gatóságnak legyen ideje intézkedni. Sokmindenről tájékoztatott, rr.'ár kormányzatunk az utóbbi másfél esztendőben. Hogyan kell helyeseb­ben gazdálkodni, hogy nagyobb jö­vedelemre tegyünk szert, hogyan lehet könnyebben teljesíteni a be­adási kötelezettséget. Az adófize­tésnél és a kivetésnél azonban tel­jes tájékozatlanság uralkodik itt Tiszaroffon is. Csak találgatjuk, hogy mi után, mennyi adót kell fizetnünk. Véleményünk szerint sokkal helyesebb lenne olyan for­mában megállapítani az adófizetési rendszert, ahogyan a beadási köte­lezettség megállapítása történik. Ott minden termelő tudja, hogy mekkora földterület, vagy arany­korona után mi a kötelezettsége. Az adófizetésre vonatkozólag tájé­koztató-füzet sem jelent meg ez- ideig, holott a Begyűjtési Minisz­térium a beadásra vonatkozó tájé­koztató brosúrái régen közkézen forognak. Magyar János tanácstag, Tiszagyenda, ICözzíuzótús A HÁROM-RÚZSA CUKRÁSZDÁRÓL ÍROTT CIKKHEZ A KIOSz szívesen beköltözik az ipartestület volt szék házába A Szolnokmegyei Néplap január 20-i számában megjelent „a szolnoki lakáskérdés enyhítése érdekében hajtsák végre a megyei népfront-bizottság akcióprogrammját” Című cikkének ahhoz a részéhez szólunk hozzá, amely a KIOSZ és a KISZÖV elhelyezéséről szól. A Szolnokmegyei Kisiparosok megyei szervezete, a Kisipari Szövetkezeti Kölcsönös Biztosító Intézet megyei szervezete és a KIOSZ adóközös­sége örömmel vette, hogy megkapja jogos örökségét, az ipartestület volt székházát. Nem értünk egyet azzal, ami a Néplapban megjelent, hogy a KIOSZ gátolná a beköltözést. Nem rajtunk múlik, hógy minél előbb oda beköltözhessünk. A fenti ügyben Pintér Dezső elvtárssal, a városi tanács végre­hajtóbizottságának elnökével a cikk megjelenése után megbeszélést folytattunk, akitől azt a felvilágosítást kaptuk, hogy ezen iigy megva­lósítása csupán Üveges elvtárson, az Építőipari Tröszt igazgatóján múlik. Az Építőipari Tröszt megbízottai január 17-én a járási tanács második emeletén megtekintették azokat a helyiségeket, amelyekben jelenleg a KISZÖV van elhelyezve. Az ottjárt megbízottak szerint a helyiség megfelel a trösztnek és ha oda beköltöznek, átadják az ipar­testület földszinti helyiségeit is. A cseréhez csak arra van szükség, hogy a tröszt felettes szervei hozzájáruljanak. Ezzel nem tudunk egyetérteni. Mert ha megfelelő számukra a helyiség, miért kell nekik a központjuk engedélyét várni? Hol van itt az igazgató önállósága, felelőssége? Ugyanakkor a városi tanács végrehajtóbizottságának is határo­zott állásfoglalást kellene tanúsítani a csere ügyében. A városi tanács hozzon határozatot, azt pedig az érintett szervek kötelesek végrehaj­tani. , Helyes lenne, ha az illetékesek— akiktől a fenti ügy megvaló- cítása függ — határozottan és bátrabban intézkednének, mert mi a kisiparosság részéről a legmesszebbmenőkig elmegyünk. Ugyanakkor elvárjuk, hogy jogos kérésünket elintézzék és ne húzzák, mint a rétes­tésztát. HEGEDŰS ISTVÁN SZEBENY TÄNOS SZOBOSZLAI ISTVÄN KSZKBI ügyv. KISZÖV elnök KIOSZ megyei titkár. OTíaddddtta <vtű, , falé&Üdégcdákkentéd' Amikor az ember utazik s hazatér, a gyerekek mindig meg­kérdezik, hozott-e . ma­dárlátta kenyeret?*' Ez az a kenyér, amit ott­honról magával visz, de megmarad. Nos, ilyen „madárlátta"* áru­féleségekről szeretnék beszámolni. A turkevei földmű­vesszövetkezet boltjá­ban igen gyaikran le­het vásárolni olyan ci­pőket, amelyeket a he­lyi kisipari termelőszö­vetkezet készített. De ne gondolja senki, hogy ezek a cipők a mű­helyből egyenesen az üzletbe kerültök. Nem! Előbb megutaztatták őket. néha-néha 200 ki­lométert is utaznak, Szolnokra, esetleg még távcl'afdb, Kaposvárra kerülnek s onnét viisz- sza. így aztán madár­látta cipők ezek. Van azonban Turke- vén madárlátta vaj is. A turkevei tejcsarnok- ban készített vajat el­szállítják, s a földmű­vesszövetkezet Dunán­túlról kap vajai, nem lehetetlen, hogy ezt is Turkevén készítették, íme a madárlátta vaj. Szép-szép a gyer­mekkor szokásaihoz való ragaszkodás, de a kereskedelemiben kissé drága mulatság: a ci­pők és a vaj útiköltsé­gét ugyanis meg keli fizetni, pénzben is. munkáiban is. energiá­ban is. Ki fizeti meg? Népgazdaságunk. Sok kicsi sokra megy s az ilyen „apró*' károk idő­vel igen sokra rúgnak. Szepesy József Turkeve Földművesszövetkezet MEGEGYSZER A KÖRÖSI UTÓN | a néplap | január 14-1 számában cikk jelent meg: „Kocsma, vagy cukrászda“ címmel a Ságvári-úton lévő Három-rózsa cukrászdáról. — Igaza van a cikk írójának. Nem szabad a jóhírű cukrászdát zenés kávéházzá átalakítani, de főképpen nem szabad elhanyagolni a rendet és a tisztaságot, amely egy cukrász­dának elengedhetetlen kelléke. El kell ismerni, hogy az új cuk­rászdák létesítésénél jó szándékú törekvések láthatók és főleg a süte­mények kifogástalanok. Viszont a hibákra is rá kell mutatni. Ilyen hiba például, hogy a Tisza-szálló büfféjében nincsen folyóvíz, s a po­harakat egy nagyobb lábasban mossák. Ez a hiba súlyos mulasztás a városi tanács egészségügyi osztá­lyának részéről, amely nem követeli meg, hogy a szomszédos helyiség hideg, meleg vizét átvezessék a büffé helyiségébe. I meg sulyosabbI mulasztás az egészségügyi osztálytól, hogy eltűri: a piactéren olvan cukrászda mű­ködjön.. amelyben a Ieaiobb szándék mellett sem lehet a megkövetelt tisztasági szabályokat betartani. Ez a cukrászda egy kis elárusító bó­déban van, ahol a sütésen kívül főz­nek is, a piszkos edényeket ott Állattenyématéal ankét Sselevényen és Kétpón A kunszentmártoni, illetve török­szentmiklósi járás termelőszövetke­zeti és egyéni parasztjainak kéré­sére ma, január 22-én Szelevényen és Kétpón állattenyésztési ankétot tartanaik. Mindkét községben az il­letékes járás termelőszövetkezeti és egyéni gazdái, mezőgazdasági szak­emberei tanácskoznak s egyik leg­fontosabb kérdésiként a szarvas­marhatenyésztés fellendítésének problémáit tárgyalják. JUaeUk — Intézkedések özv. Tarnay Istvánná szolnoki lakos lakásüggyel kapcsolatban for­dul: panasszal szerkesztőségünkhöz. A panaszos részére sérelmes hatá­rozatot a negyei ügyészség törvé­nyességi óvása következtében a megyei, tanács végrehajtóbizottsá­gának város és községgazdálkodási osztálya az óvással egyetértve ha­tályon kívül helyezte. így Tarnay Istvánná ügye elintéződött. * 1954 december 15-én dr. Mészá­ros Elek kunhegyesi járási főorvos levelet írt a lapba a járás auto- buszközlekedésének megjavítása érdekében. Az 56. sz. Autóközleke­dési Vállalat, hogy a járás auto- buszforgalma a jelenleg beállított járatokkal biztosított, bár nem a kellő mértékben. Üjabb járatokat csak abban az esetben tudnának beállítani, ha máshonnét vonnának el kocsikat. Taxi volt Kunhegye­sen, mivel azonban kihasználatla­nul állt, máshová telepítették át, oda, ahol nagyobb szükség volt rá. mossák el, a szenet, a fát is ott tá­rolják, mert nincs a tüzelő számára raktárhelyiség. De nemcsak fás, ha­nem élelmiszer kamrája sem, ahol a nyersanyagot tarthatná. Az egészségügyi osztály feladata, hogy legsürgősebben gondoskodjon ennek a cukrásznak megfelelő mű­helyhelyiségről. 1 az Az építői kritika, amelyet a Néplap a Három-rózsa cukrászdával szemben gyakorolt, sokunkat ész­tet arra, hogy a hibákra rámutas­sunk, s kérjük a Néplapot, hogy se­gítsen az észlelt hiányok megszün­tetésében. Szabó János Szolnok. LU Szép, aranyié őszi napon, a ta­nácsválasztás előtti héten jártam kinn a Kőrösi-úton. Az asszonyok a Népbol'ítoan, a házak előtt a ház­tartás, az iskola, a műhely dolgai­ról beszélgettek. Munkácsiné fedői érdeklődtem, akit tanácstagnak je­lölt a környék. Sok jót, emberit jegyeztem fel. s írtam meg róla- Munkácsi Istvánnéval ugyan nem sikerült beszélnem, nem volt ott­hon, de amit hallottam, elég volt: bízott benne a lakosság, egyszerű, mindennapi tetteket vártak tőle. Úgy képzelték el. hogy lesz valaki, aki ügyes-bajos dolgaikat képvi­seli, intézi. November 29-én öröm­mel hallottam, hogy a bizalom va­lóban teljes volt: megválasztották. Mi volt a körnvék kívánsága7 Felsősorban a Lomb-utca sarkán ’évő kút megjavítása. Egy olyan lefolyó, mely képes levezetni a felesleges vizet, hogy ne legyen télen-nyáron csatakos. csúszós a járda- Azután egy nyilvános tele­fon. mély sürgős esetekben a bel­várossal köti össze Szolnok Vili. kerületét. Ez volt a legfontosabb, amit akartak. Az őszt a tél váltotta fel. A Kő- rösd-út egyik oldalán keménvre ta­posott hó tetején szánkásnak a gyerekek. A- napsütötte rész pedig sáros, nedves. Ott, ahol a munka birodalma — a Járműjavító hosszú üzemisora véget ér — a játék kez­dődik. Izgalmas hócsaták zajlanak, ötvem-hatvan kisfiú és kisleány mókázik, énekel torkaszakadtábóí. Első utam a Népbolthoz vezet. A kút előtt megállók és egy pilla­natra nagyon elvész a kedvem. A kút környéke fénylik, agyontapo­sott a hó, s a csap száján jégsza- káll. Aki a boltba tart. jobb. ha kor­csolyán teszi, mert földet nem igen érinthet a lába. A bolt vezetője nem szól. csak mutatja — nem tör­tént semmi. A kút a régi. Az üzletbe kendős, komoly arcú asszony lép, vásárol. — Ez Mun­kácsiné elvtársnő — mutat be a boltvezető — talán tőle tessék ér­deklődni. DO Beszélgetünk, Az elvtársnő laká­sán, a szoba világos sarkában, az ablak alatt. — ... eljönnek-e ide a válasz­tói, a környék lakói? — Nem ... ide ritkán jönnek •.. miért is jönnének? A boltban, a hentesnél úgyis mindennap talál­kozunk, meghallok én ott is min­dent ... — A kúttal. a régi panasz meg­oldásával hogyan is vannak? — Hát... a kút bizony nem ja­vult, de télen nehéz is lenne bár­mit tenni, a hó meg a jég nem a szerelés ideje. t— Az elvtársnő eljárt a tanács­nál ebben az ügyben? — Nem járhattam el kedves. A választás óta mindössze egy ta­nácsülés vdM, a megalakuló. Aztán jött az ünnepi, ahol a debreceni országgyűlésre emlékeztünk. A7. nem volt alkalmas arra, hogy a pa­naszokat felvessem, —* ... és azóta? — Azóta sem történt semmi. m Hallgassuk meg a választók vé­leményét. Az asszonyokét, a fárad­hatatlan anyákét, akik olyan szíve­sen szavaztak a közülük jelölt ve­zetőre. Csák Perencnié —- abban a meg­hitt kedves házban a Kőrösi-út 7. alatt — sorraveszi a dolgokat, meg­állapítja a tényeket- — A telefon? — ugye mondtam, nagyon kellett volna. Képzelje csak, a mul'tkorá- ban a Forró gyerek az ablaküveg- geil felvágta az ütőerét, csak úgy jött a vére. S a Rigó-ház falába erősített telefon éppen akkor nem működött, amikor a legnagyobb volt a szükség. Rend kellene már ebben az ügyiben.., S a három asszony közül az idő­sebb is megjegyzi: — Nem nagy dolog, de a postásunkat elvitték. Kicserélték. Jó ember ez is csali- hát merni ismeri még a járást. A régi az úgy jött mindenhova, mint­ha hazamenne. Miért kell elvinni azt, aki egyszer ideszokott? — ... nem beszélve arról — fűz; tovább a fiatalasszonyka —, hogy az újságot sem kapjuk pontosan mostanában. A Lomb-utca 4/a-ban valóságos kisgyűlés van. A vendéglátó házi­asszony Fazekas Sándorné. Mel­lette még három asszony, nagyob­bacska leány, kisgyerek szorong a konyhában. A kellemes melegben pörköltillat száll, a hozzávaló ga­luskát éppen most főzi be az elv- társnő. Megtudom, hogy reggelen­ként és a fizetésnapján nagy a tu­multus a boltiban, hogy a kenyér nem friss mindennap, s már több­ször előfordult, hogy két kilométert kellett biciklizni egy kilóért, mert kifogyott helyben. Egy óra múlva — mint a tiszta családi képen — elém.rajzolódik a Lomb-utca három házának élete, a7 ih, kinek hány gyermeke, uno­kája van, lei keres a családban és mennyit. Én ás elmondom röviden az enyéim történetét, nevét. Aztán — egy kicsit a régi ismerős hang­ján — megkérdem, hogy vannak megelégedve a tanácstagjuk mun­kájával? Nem nagyon sietnek a válasszal. Egymásra néznek — tudom miért. Arra gondolnak, hogy segít-e az, ha elmondják? Aztán az sem biz­tos, hogy Munkácsiné úgy érti majd a szót. ahogy ők gondolták? Hátha megsértődik? Hallgatunk. Várok türelmesen- Aztán a garast a szomszédasszony teszi le elsőnek. — Az a jó ta­nácstag. aki szívére veszi a dolgo­zók ügyeit. A Munkácsiné egy ki­csit elfeledte ezt. Rábólintanak. És újra előkerül a kút, a kenyér, a Néobolt ügye. Dá­tum sztarfot mondják el. mi volt a panasz, hol kellett volna segítség. Amire hiába vártak eddig. 00 • Miért írtam le mindezeket? A hentesüzlet, a Népbolt alkalmas hely a választók és a tanácstag ta­lálkozására. de nem elegendő. Job­ban meg kell ismernie Munkácsiné elvtársnőnek a körzetébe tartozó családok életét, problémáit- Keres­se fel őket otthonukban, biztosan örömet okoz azzal. S járjon el pa­naszaik ügyében lelkiismeretesen, gondosan. Hiszen szíve, ereje, min­den (képessége megvan ehhez. A dolgozók bizalma drága kincs, nem szabad elherdálni­Egri Aranka JillK o4ME«iKoí? Két könyv fekszik előttem. New Yorkban jelent meg mindkettő a 40-es évek elején. Az egyiknek az a címe „2500 vicc az élet minden alkalmára’*, a másiké „Tízezer anekdota, pohárköszöntő és vidám történet”. Az egyszerű amerikaiak millió) körében annyira népszerűek a po­litikai jellegű anekdoták, hogy a két könyvecske összeállítói ezeket sem hagyták ki. Nézzünk hát meg néhányat ezekből a politikai é3 társadalmi jellegű viccekből: 13 Lihegve fut be egy gentleman a váiasz tóhely iségbe: — Nem késtem még le a szava­zásról? — Attól fiigg, melyik pártra akar szavazni... D Egy újságban a következő nagy­betűs cím jelent meg: „Az állami törvényhozó gyűlés fele tolvaj cs csaló!“ Követeljék, hogy a szerkesztő ad­jon helyreigazítást. A következő számban ez a cím jelent meg: „Az állami törvényhozó gyűlé3 fele nem tolvaj és nem csaló”. □ Egy vidéki városka utcáján meg­áll egy gépkocsi. Kihajol az ablak­ból a vezető és rákiált egy arra- járóra: — Hé, fiatalember, vigyázna a kocsira, míg elszaladok cigaret­táért? — Uram, — fele] az illető felhá­borodva, — én ennek a városnak a polgármestere vagyok! — Nem baj, — mondja a vezető, — azért egész becsületes képe van. □ — Remélem nem fél a mikro­báktól — tréfálkozott a pénztáros a fiatal tanítónővel, amikor piszkos, agyonhasznált bankjegyekben adta ki a fizetését. — Ne aggódjék, — felelt a taní­tónő, — az én fizetésemen egy mik­roba sem tudna megélni.., □ — Most mindjárt megtudjuk mi lesz Johnny, ha felnő — mondja egy férj feleségének. — Figyelj csak ide! Az asztalra tesz egy tízdolláros bankjegyet (ez a bankári foglalko­zást jelenti), melléje egy bibliát (ez a papot), amellé pedig egy üveg whiskyt, ami az iszákosok szomorú sorsát képviseli. A szülők ezután elbújnak és fi­gyelnek. Johnny vidám fütyürészve belép és rögtön észreveszi az asztalra tett tárgyakat. Gyanakodva néz kö­rül, de senkit sem lát. Akkor gyor­san zsebreteszi a pénzt, hóna alá csapja a bibliát, nyakonfogja az üveget és elszalad­— Te jó cg! — szörnyed el az apa. — Ebből a gyerekből politikus lesz! D Egy bankár arcképet festtet ma­gáról egy híres festővel. A kép daliás pózfban, zsebretett kézzel áb­rázolja. A festmény mindenkinek nagyon tetszik. Egy öreg farmer azonban elne­veti magát. — Hiszen ez az arckép cseppet sem hasonlít a bankár úrhoz, mert itt a saját zsebében van a keze! □ A város neves politikusa: — Az ön lapja hazugnak és csa­lónak nevezett engem? A szerkesztő: — Ugyan kérem! Régi dolgokat mi sohasem közlünk. □ A két viccgyüjtemény mint már említettük, akkoriban jelent meg, amikor a mccarthyzmus hétfejű sálkánya még alig-alig próbálgatta körmeit. Ezért az idézett vicédé is belekerülhettek, noha ma ezeket nyilván „a kommunista propaganda mintapéldányainak” minősítenék és rögtön betiltanák. Dnkétot rendez a Jármíi javítóban a Hazafias Népfront megyei bizottsága A Hazafias Népfront megyei bi­zottsága január 24-én, hétfőn este 7 órai kezdettel ipari ankétot rendez Szolnokon a Járműjavító kultur- otthomában. Az ankéton Sebestyén János, a Szakszervezetek Megyei Tanácsá­nak elnöke, a Hazafias Népfront megyei bizottságának tagja tart elő­adást „A Hazafias Népfront és a munkásosztály’* címmel. m

Next

/
Thumbnails
Contents