Szolnok Megyei Néplap, 1955. január (7. évfolyam, 1-25. szám)

1955-01-20 / 16. szám

4 S20LN0EMEGYEI NÉPLAP 1955 január 20. Á „VADEMBEREK" GONDOLKODÁSÁNAK KULCSA Ha létrehozzák a fegyverkezési közösséget Franciaország iparát ellenőriznék A primitívek képességei Vadembereknek, vagy primitív embereknek nevezték el a Föld legkülönbözőbb vidékein kezdetle­ges. elmaradott életviszonyok közt élő embereket,akiknek mais olya­nok a körülményeik, mint a mi őseinknek évezredek előtt Kő­csont-. faeszközök. íi és nyíl: ilye­nek a fegyvereik a megélhetésért vívott küzdelemben. Következés­képpen szükség és nyomorúság a részük. _ Szegénységük eevmáisira utalta őket. Puszta fennmaradásukat is csak a legszigorúbb összetartás, egymás kölcsönös megsegítése biz- • tosítja. Emellett edzettségre, a maii ember szemében rendkívüli szívósságra és ügyességre van szükségük, hogy egyáltalán fenn­maradhassanak. r pív. utazók egybehangzó ámulat­áig1 írnak a vademberek édes szemé­iről füléről. Hanzelka és Zikmund ■két fiatal cseh mérnök írta a kaffe- ■rekről. hoev messziről mechalliák W a földben fészkelő méhek zümmö­gését. amit az európai ember tíz lé­pésről sem vesz még észre. Az indiánok híres nvomolvaiső te­hetségéről sokat lehet hallani. Dar- win viláekörüili útién ezt maga is ■ tapasztalta s ícv írt róta: ..A nri- ■mitívek állati vagv emberi nvomok ■ kutatásánál csodálatos okosságot ■ árulnak el •.. Egyetlen tekintet a ■ivómra“ egész történetekét mond ^Bc-1 ezeknek az embereknek. Fól- ■dául. ha ezer lónak a nyomát vizs- r Páliak, hamar eltalálják a hátas­lovak számát, ha megnézik, hoev hány ment galoppban: más nvo­mok mélységéből meglát iák meny­nyi volt á teherhordó ló: a lépések sz^bálvtalanségából hogy mennyi­ig" tvoltak fáradtak: a táplálék meg- v/ásének a módiából, hoev az ül- Jözöttek siettek-e: általános leiek­ből. mennvi ideie. hoev elmentek lég tíz vagy tizennégvnaDos nvo- nokon is el tudnak igazodni.” Nem csodálatos, nem reitélv- ámba menő képességek ezek. A vájci nénraiztudós. Thumwald be­jegyezte mee: «Az utazók [ikszor dicsérik a természeti né- ek látásának, hallásának és szak­sának rendkívüli élességét... Az kék élessége a természeti ná­ciéi sokszor a gyakorlat ered- hénve.” A nehéz viszonyok, az lelem szűkös volta, a leselkedő ad állatok okozta veszély: mindez fiváló megfigyelőkké kénvszerí- ette válni a primitíveket. Ügyességük is ebből a forrásból tad. Darwin Ausztráliában látta. |imint az ottani bennszülöttek 27 éterről teljes biztonságsai á'tdöf- I dárdával egy sapkát. milyen szívósak ezek a vad­nber ekl ,A múlt században a kafferek az íóilokkai vívott háborúinkban [L-óra alatt gvalososan megelőzték ieol lovasokat. {primitívek erkö^sei kancsak szükségszerűen feilőd- B jelembeli. erkölcsi saiátos- is. Egymásra voltak utalva, kö’csönös. önfeláldozó baitár- |áe biztosíthatta fennmaradá- lit. Nem lehettek álnok. egyéni­J Bill Smyth illő tisztelettel és ■odálatfcal szemlélte az épület mo- [íme’-tolis kapuját, amely mögött •1. ler professzor űzte tudó- ki gyakorlatát. Lehetett vol- jgy nagyszálloda portálja, ; forgóajtóval, vagy vala- .gánbankház szigorú bejá- ;y akár egy szabadkömű- ■iplcm titokzatos homlokzata, till Smyth tétovázott, pillantást frtt a gyalogjáró mentén vesz­tő sportkocsijára, megnézte a «/óráját, levette a kalapját glökte a forgóajtót, aztán már tükörfolyósóik útvesztője vitte pvább. mit tudni hová. lz előcsarnok idegenszerűen ha­ja falkárpít dús zöidlomboza- [buja növényzetével; kaucsuk- kaktuszck és farkasalmá­ik lehettek, amik különféle |nű és szivárványos. ritka gyűj- icnyt tartalmazó vitrinfü’kéket lísztak körül. [Sárgatunikás. mezítelen lábán .oturnust viselő fiatal lány fogad- a. Bilinek ide;e sem volt rá, hogy bban megnézze, a lány vörös Brscnnyal bevont falu kis szobá- 3 vezette. Bill Smyth két ajtót rótt maga előtt, az egyiken Bérfi’*, a másiken „Nő“ volt a J»;'ás 1— Néhány alapvető lélektani iábán kell átesnie — szólt a fia- » lány (az arca nem volt festve) ezek megkímélik Fcrcheimer bfesszort attól, hoey olyan kőr­isekre kehien fecsáre'nie az ids- , amelvek utóbb esetleg fölösle­pek bizonyulnak. Fontos a Helyesebb őszinteség, líagára hagyta, — írja Bemard tarerjne proíewzor leg önző utaik. mert biztos pusztu­lás várt volna rájuk. Vagy a kö­zösség révén élni. vagv megsemmi­sülni: más választásuk nem volt. Ne csodálkozzunk hát. ha Engels- nél ezt olvassuk a primitívekről: ..Hogy milyen férfiakat és nőket termel ki az ilven társadalom, azt mutatja mindazon fehér emberek bámulata, akik rcmDatlan indiá­nokkal találkoztak és megcsodálták e barbárok személyes méltóságát egyenességét, i el lem« zil árd só gát és bátorságát •.. Az angolok elleni gyarmati háborúkban a nűbiaiak és a zulukafferek tűzfegyverek nél­kül csali lándzsákkal és haiítódár- aőkkal felszerelve... a hátultöltő puskák golyózáporában a szuro­nyok hegyéig nyomultak előre és az angol csapatokat nem egyszer megzavarták sőt megfutamították, tekintet nélkül az egyenlőtlen fegy­verekre és a kiképzés és a gyakor­latok teljes hiányára.'* Konkrét és általános A primitívek gondolkodását js életkörülményeik határozzák meg. Afrikáról írt könyvében az előbb említett két cseh mérnök a követ­kezőket jegyzi fal a kafferekről: „Minden más nyelvben a szarvas­marha színének a leírásához több szóra van szükség, a kaffer ugyan­azt egy szóba sűríti. Emuvana Pél­dául egészen fekete tehenet ielent. Vaba fekete tehenet fehér folttal a2 oldalán. Nkone fekete tehén, hosszanti fehér csíkkal a hátán, vagy a farkán. Ha a lábán van fe­hér csík. a kaffer nalá-nalc hívta... Egy kisebbfaita szótárat lehetne megtölteni azokkal a kifelezések­kel amelyekkel az állat szarvainak kü’öriböző alakiát jelölik-“ Nem lehet egyetérteni azzal, hogy itt valami kaffer saiátosság- ról volna szó. Rég feltűnt az uta­zóknak. mennyire gazdag a primi­tívek nyelve a résziek, a konkrét sajátságok megielölésében. Vannak népek, melyek nyelvében tucatnyi szó van a kőkuszpálmára: más a virágzó növényre, más az éretlen gyümölcsökkel megrakottra « is­mét más az érett gyümölcsök alatt hajladozóra s ígv tovább. Primitív nomád népek épp úsv különbözte­tik meg a lovakat, mint a kafferek a marhákat. S miközben e nyelvek olv gaz­dagok a konkrét részletek megje­lölésében. különös ellentétként igen szegények az általános fogal­makra vonatkozó szavakban. Igv például nincs szavuk magára a .,kókuszpálmá‘‘-ra. vagy a ..ló“-ra. vagyis épp azokra a fogalma,kra. melyek a sok konkrét részletben meglévő közös általánosat emel­nék ki. Mi e különös jelenség oka? Azt nem kell túlságosan bizony­gatni, hoev a primitívek, e kiváló megfigyelők, nem ostoba epriberek. Ha nem kénesek általámoMtapi. ez nem valami álacsonvaibbrendűséa következménve náluk. Az okot életkörülményeikben kell keresni. A nehéz viszonyok köze­pette élő közösségek kislétszémúak: pár száz. legfel iebb pár ezer em­berből állanak. Ilven kis közössé­gekben a tapasztalatok is lassan halmozódnak fel. Tmi nem tudnak, s ezért a felgyűlő tapasztalatok esv része még veszendőbe is megy. De mi az általánosítás, ha nem összegeződő tapasztalat? A kaffer — dvashatiuk a cseh Afrika-könyvben — bevásárol. Kü­lön fizet salát kendőiéből, amit magának vesz. s egv másik ken­dőből. amit a szomszédiának. ..Az ő szemében a shilling ... személyes vagyontárgy ... semmi köze ahhoz a shillinghez, amelyet a szomszéd bízott rá...“ A tárgy és a tulajdo­nosa még egv fogalomba forr. hi­szen ez a közvetlen észlelet, ez a látszat. Mennyi tapasztalatra van szükség, míg a sok «goik kü'önböző konkrét ieüensés közös, általános vonásai szembetűnnek! Hamis következtetések Az összefüggések azonban ritkán látszólagosak, félrevezetők. Ilyen­kor hamis következtetések iönnek létre, melyeket a halmozódó ta­pasztalatok csalt bizonyos idő el­teltével helvesbítenek. Egy ausztráliai bennszülött sokat eszik, s gyomom vamá-a támad. Úgy érzi. mintha ..egv kő volna a hasában“. Mi is ismerjük ezt az érzést. Nagyon soká tartott azon­ban. amíg az emberek megtanul­ták. hogy az a kő nincs ott való­ban. mint az ausztráliai primitívek ilyenkor hiszik. A primitívek hamis következte­téseinek Darwin több példáiét je­gyezte fel. Egyszer a Cordillerák magas heg vőben utazott. ..A meg­ritkult levegőben való szapora lé­legzést — íria — ..puná“-nak ne­vezik a csileiek. s nagyon nevetsé­ges fogalmaik vannak az okát ille­tően. Egyesek azt mondiák ..itt minden víznek punáia van*’, má­sok: „ahol hó van. ott van ómra“ A bennszülöttek ugyanis megfi­gyelték. hogy a magas hegyekben nehéz a lélegzés. Azt is látták, hegv ott hó is van. s a kettőt ösz- szefüagésbe hozták egymással. Az elhamarkodott, hamis következte­tések ígv’ születnek meg. ..Azon a helyen, hol aludtunk — íria tovább —. a kisebb légnyomás következté­ben a víz alacsonyabb hőmérsék­letnél forrt fel. mint a kevésbé magas helyeken.., Igv aztán a burgonya, noha néhánv óráig volt a forró vízben, éppoly kemény ma­radt. mint azelőtt. A fazekat egész éjjel a tűzön hagytuk: reaee1 megint főztük, de n burgonyák crak nem főttek meg. Ezt akkor tudtam meg. amikor hallottam, amint két társam ennek okáról beszélt: arra a következtetésre jutottak, hogy az az átkozott fazék (melv egészen úi volt), nem akarja megfőzni a bur­gonyát.“ Nem a primitívek ostobasága, ha­nem a gyakorlati tapasztalat elég­telen volta az. ami e furcsa, ha­mis következtetésekben visszatük­röződik. Mindehhez vegyük még hozzá a képzelet kötetlen csapongását. rrslv az ismeretek hézagait tölti ki. s előttünk vannak a Primitívek gon- dolkod ásának legszembetűnőbb alapvető vonását. mCveket szük­ségszerűen alakítottak ki é’etkörül- ménveik. A primitívek gondolko­zásának e vonásai mevmagvaraz- zák. miért alakult ki náluk a dé­monokban. szellemekben, varázs­erőben való hit. Ákos Károly Párizs (MTI.) A La Tribune des Nations című párizsi polgári hetilap Bernard Lavergne profesz- szomak, a párizsi egyetem jogi professzorának újabb cikkét közli: Lavergne professzor kétségbe­vonja, hogy Mendes-France terve eléri a hangoztatott célt, vagyis a német hadiipar ellenőrzését. „Em­lékezzünk csak arra — hangoztatja, — hogy miiyen szigorú intézkedé­seket határoztak el annak idején a Ruhr-vidék dekartellizálásáról. És most tessék, menjenek csak el a Ruhr-vidékre, meglátják majd. hogy az ottani iparbárók ma sok­kal hatalmasabbak, mint bármikor. Ha valaha is — s ez nagyon kétes —• létrejönne a fegyverkezési kö­zösség, ennek főeredménye az len­ne, hogy az állandóan ellenünk szö­vetkezett Németország és Olaszor­szág szakadatlanul kétharmad többséggel rendelkezne a teljesen elszigetelt Franciaországgal szem­ben, vagyis a francia ipart ellen­őriznék és annak működését sza­botálnák. Felesleges mondani, hogy ellenkező esetben, ha mi rendel­keznénk kétharmad többséggel, semmiben sem korlátoznánk a né­met háborús termelést.” „Franciaország az Egyesült Álla­mok európai csatlósává vált és a Washingtonnak tetszése lett kül­ügyminisztereink politikájának al­fája és ómegája“ — írja Bemard Lavergne professzor. *— Külügymi­nisztereink 1947 óta külföldi pa­rancsra cselekvő kis-stílű hivatal­nokokká váltak... Francia poli­tika? Nyolc év óta már nincs ilyen.“ „És még néhány hónapig, — írja befejezésül Lavergne professzor — a külföldi szolgálatban álló kor- mányférfiaink gyakorolhatják a franciák nagy tömegei előtt ellen­szenves politikájukat. De a fonák helyzet, amely oly ellentétben áll azzal az alapelvvel, amely előírja, hegy a parlament a nemzeti aka­rat tolmácsa legyen, már nem tárt- fiát sokáig. Közel van az 1956-os választás, jön a nagy leszámolás órája. Nem kívánatos sorinak néz­nek elébe azok a képviselő!?, akik keresztszülői voltak a Wéhrmacht­nsk. s nemkívánatos sorénak néz elébe az egész német-amerikai ösz- szeesküvés feje: jelenlegi minisz­terelnökünk. Nem kívánatos sors­nak, mivel eljön majd az a pilla­nat, sokkal gyorsabban, mint hi­szik, amikor e politika nagy bűnö­seit kiebrudalják a hatalomból,*8 dig a bonni külügyminisztérium protokollosztályának volt a főnöke. A francia demokratikus lapok rámutatnak arra, hogy ezek a ki­nevezések feltűnőek, figyelembe« véve, hogy jelenleg még nem lehet beszélni Nyugat-Németcrszág ,,szu­verenitásának“ . helyreállításáról, sőt még arról sem, hegy valameny- nyi érdekelt ország ratifikálta volna a párizsi egyezményeket. Ezért’történt, hogy a bonni bejelen­tés hivatalos szóhasználata szerint, a ratifikálás megtörténtéig mind­két nagykövet „csak“ a diplomá­ciai missziók vezetőinek címére jogosult, noha kinevezésük „nagy­követi ranggal” történt, (MTI.) Franciaországból, Indiából, Olasz­országból, Jugoszláviából, az Egye­sült Államokból, Finnországból, Bo­líviából, Pakisztánból, Indonéziá­ból, Vietnámból és más országok­ból, összesen több mint ezerhárom­száz gyermek. C Január 16-án a Szakszervezetek Házának oszlopcsarnokában befe­jeződött a szakszervezetek fsnyőfa- ünnepsígeinek sorozata. Ezeken az ünnepségeken összesen mintegy százhúszezer ember ve t részt. —* (MTI.) ■ bonni karmán» hírként Ribbentron diplomatákat nevezett k! nagyköveti ranggal a párizsi és londoni diplomáciai képviseletek élére Párizs (MTI.) Mi sem mutatja jobban a bonni militaristák és re- vansiszták elbizakodottságát, mint ez, hogy az Adenauer-kormány — be sem várva a „szuverénitás“ helyreállításáról intézkedő párizsi egyezmények végleges sorsát — sie­tett a „Ribibentrop iskolájából“ Való jólismert diplomatákat nagy­követi ranggal kinevezni a „bonni birodalom“ párisi és londoni dip­lomáciai képviselőinek élére. Bonni hivatalos jelentés szerint Párizsba Vollrath V. Maétzan báró kerül, aki jelenleg a bonni külügyminisz­térium külkereskedelmi osztályá­nak vezetője. Londonba egy másik iólismert junkert küldtel?: Hans Herwarth v, Bittenfeldet, aki ed­Szá*ezer gyermek veíf résit a Kremlben rendezett fenyőfaünnepségeken Moszkva (TASZSZ.) Tizenhat napon át tartottak a moszkvai nagy Kreml-palota Georgij-term.ében a szovjet gyermekek fenyőfaünnep ségei. A Kremlben rendezett fenyőfa­ünnepségeken közel százezren vet­tek részt. A moszkvai iskolások meghívására sok fiatal jött az ün­nepségekre Kínából. Len«volorszag­ból, Csehszlovákiából, Magyaror­szágról, Romániából. Bulgáriából. A 'bániéból, a Német Demokratikus Köztársaságból. a Mongol Népköz- társaságból. továbbá Angliából, 1 YVES h4RGEi | ^jjízielw ajudlzi$ qű mbmjo iuúsxcl Noha aavnrtáh és sokszor meg­bénították gondolkozását a külön­féle komplexumod?, amelyek szük­ségessé tették számára ezt a kon­zultációt New - York leghíresebb pszichoanalitikusával, Bili Smyth- nek most mégis eszébe jutott a férfivolta; kinyitotta a „Férfi” fel­írásé ajtót, s egy szűk, sötét folyo­són keresztüljutva, elindult valami keskeny sikátorféién, amelynek csavarmenetes alakban futó pár­kányzata a zsarnoki kényszer ere­jével hatott rá. Akkor már tudta, hegy ezt a dolgot végig fogja csi­nálni. Most a folyosó végére ért. Jobb- fe’ől öt, balfeiől ugyancsak öt lép­csőfokot számolt meg: a két kis léocső két ajtóihoz vezetett, ame­lyeken „ötven éven felül” és „ötven éven alul” volt olvasható. Nem habozhatott, a balfelőli ai- tón nvított be: „ötven éven alul.“ Bili Smvth hirtelen meghőkölt a vakító fénytől, amit egy hatalmas vetí'őlenese löve't az arcába, úgy, hogy a lába gyökeret vert. Aho«y kiszabadította magát a sugárkéve hatalmából, egy falba ütközött, annak nekitámaszkodott. A fénysugár nvernon követte, el­kísérte a tekintetét is Ennek a fa’nsk díszei egvrrrisba tekerődö óriás orchideák és fajta’an nu.há- nyók voltak. Bili megtörö’te a hcm’okát. keresztü'ment a szobán — állandóan a fénysáv nyomában, amely nem tágított az útjából ■— és egy másak fal felé tartott, amelyen a trópusi gyümölcsök élénk színekkel festett torz idomait vélte felismerni. Ezen a falon egy fehér ajtót érintett meg, amelybe ez a szó volt vésve: „Nős”. Rögtön kiszá­mította, hogy a másik ajtó, amely árnyékban volt, nőtlenek számára volt fenntartva és nagy elégtétel­lel, töltötte el, hogy olyan gyorsan, tétovázás nélkül megtalálta azt amelyen be kell lépnie, vagyis az ő ajtaját, a törvényesen bejegyzett házasemberét. Elképzelte, hegy Fcrcheimer professzor asszisztense, oki a vetítőberendezést kezeld a kulisszák mögött, kedvező próba- pontként írja a javára a kiegyen­súlyozottságának ezt az ösztönszerű megnyilvánulását. Különös eev séta! Bili Smvth már nem egv úisbb terembe iutott. hanem esv vastag fekete szőnyeg­gel borított tizenhárom lépcsőfok­ból álló na«v-zabásű df'z'épc'-ő előtt állít meg. Mikor az e'ső lépcsőfokra tette a lábát, néhánv ütemet vert ki egv indián tam-tam. Mikor tel­jes testsúlyával a másikra neheze­dett. egv láthatat'an harmonium rázendített a ..Milv szén és tiszta ez az úi barát-ág“ kezdrtü egyházi himmi'-z első dallamrorára: és ígv tovább hatszor a tam-tam. hétszer a h:mnusz szóla't meg. A díszlépcső két alacsony aitéhoz vezetett, csak meghaiolva lehetett belépni raituk: Isten tagadó“ és „Irtenhívő“ íelírásü aitók voltak Bili Smyfh tulajdonképpen sohasem foglalkozott saiárt vallási megavő- tíéseinek tüzetes vizsgálatával. Kis­sé vis-zahőkö!t. minek következté­ben kénytelen volt gyorsan hátra­felé botorkálni néhánv lépcsőfokon ami fülsértő hangzavart váltott ki Egv szökkenéssel az ..Istenhívő“ aitónál termett, benyitott raita és hirtelen becsapta masa mögött. Egv karosszéle várt rá. abba beiero- avott. Valébtin fárasztók az efai ta Pró- bs.téte1ek. Eleinte látszólag elzson- sítanak. de végeredményben arra kényszerítik az embert, hosv szem­től szembe nézzen önmagával ami­ből nagyon kínos dolgok sülhetnek ki. Erre gondolt Bili Smvth. amikor megakadt a szeme a szamáron és az elefánton A szamár alakiát a demokrata aitón. az elefántét a re- Dutűdkánus aitón pillantotta meg. mert a hatszögletű teremnek is. ahol most tartózkodott, két knárata volt és mindkettőnek más-más a pontos ielentése. Bi'l Smvth pár hónappal ezelőtt gomb’vukába tűzött eev nagy kerek plakettet, amelv ezt harsogta: „I like Ike“. Utána el kellett mennie a pályaudvarra lehurognia Stevc-ét.* Attól fogva nem. szavazhatott más­ra. mint a varázsereiü tábornokra. De mi volt ő. Bill Smyth? Republi­kánus. vagy demokrata? A terem nyolc fala közül hat szembe-zököen példázta a lángoló hazafiságot. Csillagos zászlók nya­lábjai á’att hat híres elnök mell­szobra volt a dekoráció. Csakhogy, most nem a múlt nagyságai közül kellett választania hanem dönteni az ismeretlen iövőről. amelvet ez a két aitó ielképszett. az eeviken a szamár, a másikon az elefánt fieu- ráia Bili Smvth habozott: mit eoin- dolion? mit tesven? merre menien? Mint hogy már leszavazott Ike-ra. átlátta hogy menthetetlenül feiest kell ugrani a republikánus pártba. Ültéből nyílegyenest az elefánt elé toppant. Az aitó feltárult előtte. ' Ehy láthatatlan hangszóró halkan, de oanmcsolóan sugaha: ..Koncent­ráció. őszinteség”. „Teljes őszinte­ség“. Bili Smvth két tenyerébe haitetta a fejét és magától értetődik, koncentrálta magát- Amikcjr kiegyenesedett, látta hogy tiszta, sőt nemes stílusú kerek csarnokban van. ahonnan két hatal­mas bronzveret'-? márvánvkapu nvílt. Feki-atos tábla az egvifcem: ‘'Húszezer dohárnál kisebb iövé­dő'em“. a másikon: “Húszezer dől« lámái nagyobb jövedelem“. Bili Smvth kissé fáradton. d«t abban a nvu z«t ön tudóban hogy becsü'etsíwn iár el a húszezer dol­lárrá! kioebb iövp^=1n'ü<=Vr’'=k szánt kapu su’vcs domborművű kilncsét nvomta le. A bronzveretes márvánvkapu meg- fordu’t a saroVvarain és Bili Srav+h kjop volt az utcán. *1 like Ike. annvi mint „Ike-ot választottam!“ — Ike Eiserhover beceneve; Steve Stevensoné. (A ford.) A

Next

/
Thumbnails
Contents