Szolnok Megyei Néplap, 1955. január (7. évfolyam, 1-25. szám)
1955-01-16 / 13. szám
2 SZOLNOKMEGYEI NÉPLAP — I Ml Hl IMI» i955 Január^^ Számad Két hónap hijján 23 esztendeje, hogy egy zömötk, nagybajuszú ember járt itt, kezében elmaradhatatlan jegyzetfüzetével, ö írta le ezt a mondatot: „A tavaszi hideg széltől még a csontok is dideregnek, de még jobban a nincstelenség, a kezdeményezési erő hiánya miatt fázik a lélek. A forró vizek és gázok kútja! mellett.“ Annak a cikknek pedig, amit Berekfürdőről írt, ezt a címet adta: ..ömlik az arany a karcgi pusztán.“ Ha Móricz Zsigmond élne — mert ő járt 23 éve itt Berekfürdőn — biztosan eljönne megnézni: hogyan sáfárkodtunk a természetadta kinccsel. Egész biztosan eljönne, számosaké rni álmait, reményeit és a hitét: a riport befejező két mondata: „Majd a szebb jövőben másképp lesz ez is. Ha mi nem, majd fiaink okosabbak lesznek.’’ Ez az írás olyan számadásféle. * lat a résavénytár«ia»á«íot, amely itt 1940-ben felépítette a karcagi üveggyárat, nem a móriczi lelkiismeret, hanem a haszon reménye hozta ide. A napi kétezer köbméter földgázt, amely eddig a levegőbe repült, csövekbe szorították, hogy több mint 1600 fokra hevítse az üveggyár kemencéit. Az üveggyárat tehát készen kaptuk, s most igen fontos tűzálló műszaki üveget gyártunk benne. Többek között a rádiócsövek ballonjait és gyógyszeriparunk számára szűrőket. Persze, bővült a régi gyár. Űj keverőhelyiséget kapott, most. épül egy tartalékkemence, a szintén új irodaépületet a kutak hővize fűti. * Nálunk a számadás, akár a gyárról, akár a földekről szól, végső soron arról beszél: mit tettünk az emberért. Én a gyárból csak egy embert szeretnék bemutatni. 1940-ben, amikor a gyár felépült, a részvényesek között volt egy mérnök, a tűzálló üveggyártás már akkor országoshírű szaktekintélye: Veres Zoltán. ás Berekf dence építése több mint 300.000 forintba kerül. Nem vagyunk még olyan gazdagok, hogy egy évben kettőt építsünk belőle Berekfürdőn. Az út mentén, a kutak szomszédságában vöröstéglás épületek alapjai állnak. Ezek 1'íznek majd a karcagi Táncsics, Április 4., Béke és Szabadság termelőszövetkezetek hajtóházai. Ha már számadást teszek, meg kell mondani azt is, hogy ezeknek a hajtóházaknak az idén tavasszal már korai zöldségféléket kellett volna adni. Hogy miért maradt ez el? A mi em b'reink nem ritkán olyanok, mint az a gverek, aki most ‘anult meg járni örül annak, hogy viszi a lába. Lehet-e hát azon csodálkozni, hogy a gyerek nagy örömében, izgalmában nem vigyáz e'éggé (vagy nem is tud) el-elesik. Nem lehet. Utóvésre minden új dolgot meg kell tanulni. A karcagi termelőszövetkezetekkel valami hasonló történt. A négy termelőszövetkezet tagsága nagv lelkesedéssel kimondta: mi maid a saját erőnkből, saját embereinkké1 f'1 építjük azokat a melegházakat És be’etört a bicskájuk. Rosszak voltak a tervek, az építkezésihez nem jutott elég munkáskéz. Végül, a megvei tanácshoz fordultak: jelöljön ki egy vállalatot, amely felépíti maid a hajtóházakat. De abban meg kell látni a nagyszerűséget, a tanulnijárás örömét hogy így nekibuzdultak az építkezésnek. * Még: cay embert szeretnék bemutatni. U. Kiss István, a berekfürdői kirendeltség vezetője. Csontosarcú, nagybajuszú kun- ember. Ahogy az íróasztala mögött ül, látszik rajta, hegy már megszokta a hivatalát. Nahát U. Kiss István ezzel kezdi: — Sok baj van itt. A fürdő terveire ráültek, pedig 50.000 forintba, került az elkészítésük. A bekötőút ■ ■ í tf rr i urdorol pocsék állapotban van. Betonutat kellene ide építeni. Az állomáson nincsen világítás, a várótermet pedig nem fűtik. Először azt hittem U. Kiss Istvánról, hegy ő a hánytorgató, panaszkodó fajta. Aztán rájöttem, hogy ez nem igaz. Csak türelmetlen. Mert lám, milyen büszkén tud beszélni a harminc épülő házról. U. Kiss István életének nagyobb felét már leélte. 1945-ig ő is érezte azt a gyávaságot, erőtlenséget, közömbösséget, ami Móricz Zsigmon- det feszítette. Most aztán meg úgy érzi, hogy lassú a tempó. Ügy van ő a tervek megvalósításával, hogy ,add uramisten, de azonnal.“ Most aztán, hogy előkerült egy ember az újságtól, meg a főhivatala tájékáról, úgy gondolja: na, ennek is elmondom, hol szorít a csizma, hátha tesz valamit. Igen, sok ilven U. Kiss István van nálunk. Becsületes emberek jót akarnak: az álmaikat akarják minél előbb megvalósítva látni Cskhát va'amiről elfeledkeznek. A? ország kenyeréről, úgy kell szelni, hogy igazságosan jusson mindenkinek. * A számadás végére értem. Igye- k'zt'm megfelelni a 23 éve feltett kérdésekre. Iilletve, egy valamiről még nem beszéltem. Móricz ezt írta: „Legjobban azt sajnálom, hogy egyetlen facsemetét sem látóik. Kopár vidék, csak néhány tamariskus bokor szomorkedik a szomorú tanya előtt.“ Hát... fa most sincsen. Állítólag a kunsági ember nem szereti a fát és ha már újnyi vastagságú akkor menten kivágja ostomyél- nek. Lehet, hegy ez csak szóbeszéd Meg kellene próbálni Berekfürdőn, vájjon igaz-e? Mert ha már hozzáfogtunk a móriczi álnrok megvalósításához íjltessünk fát is. Hadd teljen benne kedve ... Tóth Kornél A nyu?ateurópai fegyverkezési közösség [ KÉT HETE, | hogy a francia nemzetgyűlés mindössze 27 főnyi többséggel jóváhagyta a nyugatnémet felfegyverzést, de az elmúlt év végén korántsem zárult le az ügy. A francia kormány és feje, Men- des-France komoly akadály előtt áll még: mit tesz februárban a köztársasági 'tanács, behódol-e, vagy francia nemzeti testülethez méltóan dönt és elutasítja a bonni birodalom militarizálását. Nos, éppen ezért, most nagyon is nyílt a kérdés, kényszerült arra Mendes-France, hogy új kísérletekbe fogjon. Felkapta útibőröndjét és elindult Rómába s Nyugat- Németországba ügynökösködni új terve, a nyugateurópai fegyverkezési közösség mellett. Ez a terv igen komplikált és magában hordja a francia kormánypolitikának azt a sajátosságát, hogy Mendes- France-nak lavíroznia kell a néptömegek felfegyverzés ellenes hangulata és az amerikai diktatúra követése között. I a terv ) alapgondolata a nyugatnémet militarizálás elismerése. De mert nem lehet figyelmen kívül hagyni az új Wehrmacht iránti bizajmatlanságot, a terv kimondja az „ellenőrzés“ szükségességét, vagyis azt, hogy óvatosan ügyelni kell arra, ne lépjék túl a németek az előirányzott hadosztályokat, ne halmozhassanak több fegyvert a „megengedettnél". Mintha a szabadjára engedett szellemet vissza lehetne parancsolni a palackba. A fegyverkezési közösség tervének Mendes- France számára kevéssé fontos politikai meggondolásai mellett nagyonis lényeges gazdasági célkitűzései vannak: a francia monopoltőke vágya a fegyverkezésből eredő nagy hasznok jelentős részének megkaparintására. A terv fogadtatása visszatükrözte azt az ellenmondást, ami benne rejlik. Akik a német felfegyverzést sürgetik — Washington és London — nem azért tették ezt külpolitikájuk középpontjává, hogy egy bizonyos pontnál megálljt kiáltsanak a volt náci tábornokoknak. A párizsi kormányfő számolt ezzel és úgyis indult el útjának első állomására Rómába, hogyha minden kötél szakad, javasolja: korlátozzák a közösséget hárem résztvevőre, a franciákra, olaszokra és a bonni németekre. Tarsolyában engedményeket is tartogatott arra az esetre, ha további nehézségekkel is kell szembenéznie. Ezekre az engedményekre igencsak szükség volt. Sőt kevésnek bizonyultak. Hiába ígért az olaszoknak segítséget gazdasági bajaik leküzdéséhez, hiába ajánlott fel haszonrészesedést a francia-nyugatnémet, északafritoai üzletből, az olasz kormánynak többet jelent a római amerikai nagykövetnek, Luce asszonynak szava — és visszutasította Mendes-France tervét. Az első állomás tehát bukás volt. | ezek utanJ mj várható az Ade- nauerrel való találkozástól? Nem nehéz megjósolni, hiszen Erhard, a bonni gazdaságügyi miniszter már eleve kijelentette, hogy a fegyverkezési közösség terve a nyugatnémeteknek elfogadhatatlan. Mendes-France római és Bá- den-bádeni túrája tehát csak kis „világlátás”, konkrét eredmények nélkül. Arra mindenesetre jó volt — természetesen nem a francia miniszterlnöknek — hogy még nehezebbé tegye a párizsi szerződések elfogadásának ügyét a köztársasági tanácsban. Ha hozzávesszük ehhez, hogy a francia nép ellenállása időközben még erőteljesebb lett, könnyű kimondani a következtetést: a német felfegyverzés nem befelezett ügy, ezért teljesen indokolt, hogy mi se csökkentsük, hanem ellenkezőleg, fokozottan éforentarísuk és erősítsük harcunkat halálos ellenségünk feltámasztása ellen. A MAGYAR—SZOVJET TÄRSASÄG tavalyi nagysikerű pályázatát az idén is megismétli. Március 4-i határidővel orosznyelvű rejtvénypályázatot ír ki értékes díjakkal. Egész hanglemezsorozatok, filmvetítőgépek, könyvek, újság- és folyóiratelőfizetések szeretjeinek a díjak között. A pályázat feltételeit január utolsó napjaiban megjelenő brossúréiban teszik közzé. A bros- súrát eljuttatják az orosz nyelvtan- folyamok hallgatóinak, de az érdeklődők bármely MSzT-szervezet- ben hozzájuthatnak. (MTI.) EGY ÚJ TANÁCSTAG NAPLÓJÁBÓL Igen, ő volt a gyár egyik rész- 1 vényese de a többiek közül az egyetlen, akit nem a haszon, hanem az üveggyártás szeretete hozott a karcagi pusztára. Ez az ember négy éven át jövedelme nagyobb részét arra költötte, hogy egy laborató- riurrot állítson fel. — Nem ment sokra. A maga vásárolta laboratóriumi felszerelés bizony nagyon szegényes volt. Veres Zoltánt mi tettük boldoggá. Százezer forinttal modem laboratóriumot építettünk számára. Ül a mikroszkóp előtt, s azt mondja: — Fene jó dolog ez a laboratórium. Nincs még egy ilyen az országban. így aztán jól lehet dolgozni. Na jöjjön ide öcsém, aztán nézze meg ezt a szép dolgot, amit a mikroszkóp mutat. S őszes bajusza, szakálla csak úgy reszket a gyönyörűségtől. * Mi minden lehetne itt, ami nincs!” — kiáltott fel Móricz Zsigmond. És én most harminc új ház építését jelenthetem. Harminc termelőszövetkezeti tag emel itt ír agának új otthont. Júliusra lesznek készen. Az a harminc új ház, nemcsak egyszerű építkezés. Ennél több. Épülő emlékművei a reménynek, a bizalomnak. Akik házat errélnék, hisznek Berekfürdő fejlődésében, a jövőben. Mert két évvel ezelőtt hozzáfogtunk, hogy hasznosítsuk az elfolyó aranyat. Egy év óta baromfikeltető állomás működik Berekfürdőn. — A tyúkanyó-gépek testmelegét a két kút hővize szolgáltatja. Az üt mentén betoncsövek állnak. Gyűrűkszabta irányba tereljük a vizet, amely eddig pocsékságba rrent. Ezzel öntözzük már most a nváron a tilalmasi állami gazdaság új rizstelepeit. * Sorolom tovább : Fényt gyújtottunk az állami pusztán. — Esténként a síkságon messzirs elvilágítanak a villany- lámpák. Húsz kádas fürdőt építettünk, s ennek az évnek a tavaszára elkészül az egyik ötvenméteres úszómedence. Az egyikről beszélek, mert épül majd másik is. Csakhát nem egyszerre. Egy ilyen fürdőme1 954. november 28. Ma válasz- tottak meg tanácstagnak a jászberényi 28-as körzet lakói. Itthon mindenki olyan ünnepélyes. A fiamra Vá seir.' kell szólni, hogy vegye le a sapkáját, ha szobában van, tisztességesen ül le az asztalhoz. Csak jobban tanulnál. — No anyja, megválasztottunk, — mosolygott rám az emberem a kemencepadkáról s még ő is letette a kucsmát. Olyan egyenesen támaszkodott a kemence oldalának, mintha mutatná, hogy ezzel is megtisztel. i— Mostmár oszt intézzétek azt a gazdakört ■— mondta később. — Itt vannak a téli esték, öt óra körül nem tud ir.ár mit csinálni az ember. Eljárunk a körbe, mint azelőtt. 4> • • Qrnr, örzse, most már nagy asszony lettél — állít meg Gattyán Magda néni. Csináljátok ki, hogy kevesebb tejet kelljen beadni. —• Hogy gondolja, néném, — nem ez a tanácstag dolga. A törvényt iri hozzuk. Ha úgy etetik a tehenet, ahogy kell, jut még a szabadpiacra is.,. Takarmány is lesz, ha nemcsak beleeresztik a magot a földbe, hanem trágyáznak is, kapálnak is. — Jó nektek — aszongya, ■— tanácstag vagy. .— Ugyan, mondja már meg, rr-i nekünk olyan nagyon jó. Az, hogy este 10-kor még világol a lámpa, reggel négykor meg már kint botorkálunk az urarr.mal a jószágok körül, — tán nem így van? — Hát csakúgy, mint eddig. * • • fAt napja vagyok tanácstag. ^ Máma elkedvetlenedtem volna, ha.. i Kerülő úton jutott a fülembe, — mert az emberek csak elküldik az ilyesmit a címzettnek — hogy a szavazóhelyiségben egy ismerősöm így vélekedett, mikor megnézte a neveket, hogy kikre szavaz: „Dara- bontné? .., Libapásztorra szavazzak? — nagyon kicsi ő ahhoz, hogy valamit el tudjon intézni... Azoknak a dolga, akik a tanácsnál vannak. — Csakugyan, — elég erős leszek-e? — sóhajtva mondtam az újamnak, mikor meghallottam. Olyan jól esett, ahogy meglepetve rám nézett, aztán szigorúan szólt: — Ha annak a sokszáz választónak jó voltál, csak nem veszíted el az önbizalmadat egy irigy miatt: — Mögötted állnak a választóid s kiknél ügyükben-bajukban megfordulsz, veled együtt segíteni akarnak, őket is úgy választották, mint téged ... Nem.1 úgy vagy már, mint én, mikor összekerültünk. — Grünwald tekintetes úrnál dolgoztam nyitáskor I pengőért, 1.10-ért. Voltunk vagy húszian szőlőmunkásak. Egyszer meghallottuk, hogy 10—20 fillérrel mindig kevesebbet fizet, mint, más. Na, ki meri ezt szóvá tenni? Csali súgnak-búg- nak, senkiben nincs bátorság. — Beszélek én vele, de ott legyetek a hátam mögött. Mikor haza-szedelőzködtünk, hátul maradtam a sorban. Tudtam, hogy csak így elegyedhetek vele szóba. Ügy is lett. — Na, hogy van Darabont, mi újság? ■— Nem jól tekintetes úr. Máshol tíz fillérrel többet fizetnek. Láttam, elvörösödik, egy szót sen.' szól, csak jön mellettem. A többiek hallgatnak. — Megálljának csak! — kiáltott az út végén Grün- wald. — Csiliig, elég magának, amit én fizetek? — szólított meg egyet közülünk. — Ha több nincs, tekintetes úr... Most se hangzott egy árva szó sem. — Na látja, Darabont? Csillik hatodmagával megelégszik annyi napszámnál, amennyit adok, maga meg legénykedik, pedig új házas. Aztán behívatott az irodába. — Nézze, adnék én öt pengőt is, de akkor maguk is szőlőt vennének, — és ki a fene jönne hozzám dolgozni ... De hogy ne fájjon a szíve, meg a többiét se fáidítsa, holnap már otthon is marsdhat. — Attól kezdve egy szőlősbirtokos se hívott ... » J 955. január eleje. De szép telünk van, csak tartana ki végig, bár azt szokták mondani, hogy nem eszi meg a kutya a telet. Milyen fehér homály van a szobában. Bevilágít a hó. Csendesség, békesség van a mi kis házunkban. Az uram, a gyermekek alszanak már. Az az erőteljes, hosszú, egyenletes lélegzés az urarré. Mintha recés skatulyafedélen jó nagy vonalakat húzgálnának —*■ oda-vissza, cda- vissza. A két gyorsabb, halkabb szuszogás a gyerekeké. — Vájjon jól végzem-é a dolgomat? Igaz, hogy többen megállítanak, mint azelőtt, de nem azért-e, hogy figyelmeztessenek. Pedig én is sokat töröm a fejen.', holnap mit intézzek el. Ilyenkor, mikor a többiek alszanak, sorrajárom gondolatban a házakat, hol, mi a baj ., Bizony, még sok tennivalóm van hátra. A minap fülembe jutott, milyen nehéz helyzetben vannak Janko- vics Jánosék. Beteg, elesett emberekből áll az egész család. Meglátogattam őket, még takarójuk se volt rendes. Nem sokat gondolkoztam. siettem a tanácsházára. „Lássuk Darabcntné, te liba- pásztor, — szóba állnak-e véled?“ Erősen vert a szívem, mikor előadtam, mi járatban vagyok. Besz- teri elvtárs barátságosan fogadott és biztosan ő is átérezte, miről van szó. Jött velem. Nemsokára kezemben volt a pénz, takarót, élelmet vettem a szegény, beteg családnak. Lakatos László és felesége a Vas utcában lakik, öregek mind a ketten, a fiuk messze dolgozik, ők munkaképtelenek. Nem hittem el, hogy nem jár nekik valamilyen segély. Utánanéztem. Ma már kapják a kis pénzt a fiuk után. Holnap Havasi Sándor iparengedélyét próbálom elintézni. Régen felvásárló volt egy tejüzembein, most önállóan akar működni a szakmában ... Már a fél utca érdeklődik, mi lesz. J anuár 8. — Örzse néni, nem látunk. — Tessék megcsináltatni a villanyt, mert nem tudunk iskolába menni. Először azt hittem, heccelődnek a gyerekek, mert valaki felbiztatta őket. Itt mondogatták az ablakunk alatt, Kimentem, Megesett a szívem szegény kisgyerekeken. Koromsötét van, mire a délutáno- sek jönnek az iskolából. 54 gyerek jár erről a fertályról, végig a Bajnok utcán. Attól kezdve, hogy az utca féloldalassá válik itt a város szélén, megszűnik a vezeték. Este lámpával, papírba bujtatott gyertyával járnak az emberek, gyerekek. Ezt már nem lehet engedni tovább. Holnap bemegyek a pártba. * lannúr 10. Tóth Béla elvtárs " éppenolyan szívesen fogadott, mint a tanácselnökheiyettes annakidején. Igazat adott. Azt mondta, fogjuk szaván Cserta elvtársat, az ÁVESZ-nél, aki a Szabadságharcosoknál tartott jelölőgyűlésen hangoztatta, nem jelent nagyobb megterhelést, ha a Bajnak utca külső végét is bekapcsoljuk a hálózatba. Csak 3—4 villanykaró kell hozz:" Nem hagyom, hogy a tanács iránti bizalom 3—4 villanykaró miatt csökkenjen. A gazdakört is említettem Tóth elvtársnak. Ahol csak férfiakkal találkozók, mind nekem szegezi: „Mi lesz már a gazdakörrel?" Sőt már az uram is. Olvassa az újságból, hogy Kunhegyesen milyen jó birkapaprikást csináltak az avatáskor. Még a nyelvével is csetitin- tett. — Leváltatlak, ha meg nem csináljátok — ijesztget. Azt mondja, neki se hagynak nyugtot a komái. Volt vagy háromszáz tagja azelőtt a II- kerületi olvasókörnek. Most a Harcos tszcs irodája van benne. De azt mondják, az olvasókör is megférne az épületben. Még az apáik rakták le a fundamentumát, az uram is rendezett benne bált legénykorában. Bálákkor ők csak pártoló tagok lehettek, mert szegényedi voltak. A megye minden községében van már gazdakör, csak Jászberény belterületén nincs. A párttit-* kár elvtárs is helytelenítette, amiért nem szorgalmazza gyorsabban a tanács ezt az ügyet. Van helyiség és biztosan a Harcos is beleegyezne, hiszen Horváthók, Pe- tőék, akik errefelé laknak, szintén tsz-beliek s ők is eljárnának a körbe. Mint tanácstag szégyelleném, ha nem történne hamarosan valami a gazdakör ügyében. Hiszen többszáz ember kívánságáról van szó. Tóth István«
