Szolnok Megyei Néplap, 1955. január (7. évfolyam, 1-25. szám)

1955-01-15 / 12. szám

VIL évfolyam, 12. szám « Ara <üÍ3 tíiiér 1Ö35. január 15., szombat MAI SZAMUNK TARTALMÁBÓL: A tanáccsal karöltve eredményes munkát végez a Hazafias Népfront karcagi bizottsága (2. o.) Az aranyember (3. oldal.) Rádióműsor (4. oldal.) Sport (4. oldal.) GAZDAKÖRI ANKÉT JÁSZÁROKSZÁLLASON iiiiiiiitmiiimiiiiiimimiimmitmiiiiiiiitiiiiiiiiiimitiimiiiimiiiiiiiiiimmtiiiiiiimmiiiiiiimiHiiiimiiiiiiitiiiiii Mi kell a gazdálkodáshoz, szerencse, vagy tudás? JLeoíL a (^MdtnimelfoügyL JMjutisziíthunba Balázs £niil, tíql h aic&i társamnak JLedou 'Batálom. ! A jászárokszállási gazdakör nemrég újjáalakult. A falu népe előtt igen népszerű. Szépek a gazdakör! tagok törekvései is, hogy a régi, mindenki által kedvelt keretet új tartalommal töl­tik be. Első ilyen szárnypróbálgatás volt tegnapelőtt a gazdál­kodók kívánságára megtartott sajtóankét. Meghívták a Szolnok­it, egyei Néplap szerkesztőségét, hogy a sajtó nyilvánossága előtt mondhassák el. milyen terveik vannak, hogyan készülnek a me­zőgazdaságfejlesztés második esztendejére. Közel százhúsz jelen­lévő volt. Résztvett a sajtóankéton Vrebovszki elvtárs, a járási pártbizottság munkatársa is. Szívesen látnánk körünkben a Jászberényi új gépállomás Igazgatóját A gazdálkodók különösen sokat foglalkoztak a gépállomás munká­jával. „Az aprómag-cséplés kará­csonyig is eltart, s ebből súlyos károk keletkeznek, rr.ert az idő és az egerek foga nem kíméletes“ — mondotta Kasza Béni gazdálkodó. Márkus Béla ennek a késlekedés­nek tulajdonítja, hogy az aprómag ellátás még mindig igen hiányos. A lucerna és a hereféleségekhez nehezen tudnak hozzájutni. így persze nem képesek olyan mérték­ben növelni takarmányvetés terüle­tüket, ahogyan azt szeretnék. Szóba kerültek egyéb, gépállo­mással kapcsolatos problémák is. Csányi József, Kiss János a gábo- nacséplés idején történt mulasztá­sokkal foglalkozott. Vrebovszki elv­társ, a járási pártbizottság munka­társa javasolta a sajtóankét részt­vevőinek, hogy a sok mulasztás megszüntetése érdekében a gazdál­kodók hívják meg körükbe a jász­berényi új gépállomás igazgatóját. Közösen beszéljék majd meg, hol, mit kell tenni. A gazdálkodók he­lyeselték és elfogadták a javasla­tot. „Erre a megbeszélésre szüksé­günk van, mert már megtanultuk, hogy a jó gépállomás áldás” — vé­lekedett Bódis Balázs gazdálkodó. Az állattenyésztés minőségi fejlesztése érdekében gyors Intézkedésre van szükség Az állattenyésztésre fordult a szó, amikor élénk vita alakult ki a je­lenlévők között. — Pádár Ignác gazdálkodó kezdte: „Tenyészállat tartó vagyok, de nincs olyan jász- paraszt, alá -nem -szereti a jószágot. Arra vagyunk büszkék, ha nem­csak szép, hanem jóltejelő teheneket nevelünk. Itt azonban a tehéntar­tással bajok vannak. Kevés az apa­állat és a meglévők gondozása rossz. Mondani sem kell, hogy ez milyen sok kárt okoz nekünk gazdálkodók­nak.“ „Régen mintegy 200 törzskönyve­zett tehén volt a községben“ — mondotta Faragó János tanító, gazdaköri szakkör-vezető — „az ide­valósi gazdák tehát nemcsak sze­retik a jószágot, hanem a tartásuk­hoz is értenek. Mi az oka mégis, hogy mindössze 25—30 törzskönyve­zett tehén van a községben?1’ > tette fel a kérdést. Voltak akik a gondozatlan apa­állatok rr. ellett takarmányszűkire hivatkoztak. Ezzel magyarázták az állattenyésztés minőségi romlását. Többen viszont amellett kardoskod­tak, hogy a sokesztendős termelési tapasztalatokat egybe kell kapcsolni az agronómiái tudománnyal. Akkor sokkal több takarmány termelhető, nr.lnt eddig. • Vagyis tanulni kell. Szemmel tartani az újabbnál-újabb tudományos módszereket. Hisz a mezőgazdálkodás tudománya évről- évre fejlődik. A vita során egy közbeszóló meg­jegyezte, hogy a gazdálkodáshoz nem tudomány, hanem szerencse kell. Csányi József viszont példák­kal igazolta, hogy ott a szerencse, ahol a tudás. Igaza van. Elsősorban tudás kell, mert aki ezzel rendel­kezik', az nem bíz semmit sem a véMenre. Még a közmondás is tartja, hegy az okos embert nerr lehet legyőzni. Vagyis ott van a szerencse, ahol tudják, hogy a ku­koricatermés átlagát nemcsak kapá­lással, hanem pót'beporzással, a bú­záért pedig felültrágyázással is le­het növelni többek között. Persze, mindent a maga idejében és a maga helyén. Éppen ehhez kell az ismeret, A tószegi gépállomás dolgozói az egyéni parasztság megsegítésére 10 db, fogatos láncboronát és kerti vetégépst készítenek A tószegi gépállomás dolgozói csatlakoztak a Rákosi Mátyás Müvek kezdeményezéséhez. Április 4.-e tiszteletére lelkes verseny- mozgalom indult a gépállomáson. Az időszerű gópjavítási munkák határidő előtti elvégzésén kívül február 25-ig az általuk patronált tiszavárkonyi Uj Élet termelőszövetkezetben kijavítják a szerszámo­kat, gazdasági eszközöket. Az egyénileg dolgozó parasztság megsegítésére 10 db. fogatos lánoboronát készítenek. A lebontásra kerülő selejtes szártépőgépet kézi répavágók háza előállítására használják fel. A körzetükben sok tsz és egyéni gazda foglalkozik kertészkedéssel. Munkájuk megköny- nyítésére a gépállomásiak 10 kerti vetőgépet készítenek. A javításoknál megtakarított időt pedig arra használják fel, hogy huljadékanyagokból hálókocsit, valamint traktoros vetőgép után kapcsolható láncboronát készíten efc, Ma adják át rendeltetésének a Mezőgazdasági Vízi Építő Vállalat uj munkásszállóját és kulturházát Ä Mezőgazdasági Vízi Építő Vál­lalat Szolnokon a Vöröshadsereg- útja 16. szám alatt új munkásszál­lót és kulturházat épített. A nagy­szerű új létesítményt ma adják át rendeltetésének bensőséges ün­nepség keretében. Délután 2 órakor a vállalat buda­pesti központjának és a szolnoki részlegnek a dogozói asztalitermisz és sakk-mérkőzést vívnak egymás­sal. Majd három órakor a meghí­vott vendégek megtekintik az új munkásszállót és a kultúrházat. — Este 7 órakor pedig műsoros esten jutalmazzák meg az új munkás- szálló és kultúrotthon építésében résztvett dolgozókat. A műsoros es­ten fellép a vállalat országos köz­pontjának ének- és zenekara is, majd a jelenlévők reggelig tartó tánccal ünnepük a vállalat nagy eseményét. Először is erőt, egészséget kívánok neked és családodnak. Mos-1 tanában sokat beszé’gettünk rólad, s megmondom őszintén, hogy az emlékezés adta kezembe a tollat.. Mikor ezt a levelet írom, a régi harcos időkre gondolok. Azokra a napokra és estékre, amikor sokat beszélgettél velünk. 1945 előtt sokszor elmondtad, jön majd egy jotb világ. A felszabadulás után pedig már az első években felvilágosított tál bennünket arról, hogy lesz, mint lesz, esztendők múltán. Kerek hat esztendeje, hogy elkerültél tőlünk, s azóta bizony, sok minden megváltozott. Jobban élünk. Sajnáljuk, hogy nem voltál itt köztünk, nem fáradoztál velünk a termelőszövetkezetek megalakításának idején. Azok voltak csak a szép napok. Küzdelmesek, nehezek. De te az ilyen munkát szeretted. Jól emlékszem, mikor negyvenöt tavaszán búzát küldtünk a munkásoknak. Nálunk még nem volt vonatközlekedés és Jászberénybe szekereztünk. Bizonyára emlékszel, milyen fáradságos munka volt. És milyen szép. Én tsz-tag vagyok és már nagypapa is. Hat kis unokám van. István fiam megnősült. S ha hiszed, ha nem, a gyerekből katonatiszt lett, hadnagy. Közös gazdaságunkban a jószágáUcmány van rám­bízva. Csak látnád, milyen szenek a teheneim. Különben eljöhetnél körülnézni. Nálam jövő héten disznótor lesz. Jól fizetett a tavalyi esz­tendő. Egész évi jövedelmem készpénzre átszámítva 1800 forint havi fizetésnek felel meg. Fekete Mihály meg — bizonyára ismered — 35.000 forintért házat vett nemrég. Sok-sck szórakozási lehetőségünk is van. Könyvtár mozi, kultúrterem. A mi kis községünk lassan nem sókban különbözik már a várostól. Most, hogy levelem befejezem, eszembe jutott, milyen szépen tudtál tárogatózni. Megvan-e még a tárogatód? Jó munkát kíván, barátod: Pomázi Mihály, a jászladányi Úttörő tsz állattenyésztési brigádvezetője. LEGFRISSEBB HÍREINK Egyre nagyobb a jászárok- szállási gazdák terme­lési kedve A sajtóankéton sokan elmond­ták, hogy a tanács és a dolgozó parasztok között jó a kapcsolat. Pádár Ignác örömmel újságolta: „Nekünk gazdálkodóknak jól esik, hogy a tanács dolgozói tisztessége­sen beszélnek velünk s ha valami­lyen ügyben hozzájuk fordulunk, hellyel kínálnak, barátságosak. — Ilyenkor egészen más az ember kedve.“ Fielt János gazdálkodó és még jó páran elmondták, hogy nem isme­rik eléggé a földek adásvételére és a földek csereügyére vonatkozó hivatalos rendelkezéseket. Ebből az­tán sok felesleges munka szárma­zik. Az ankét résztvevői kérték a Szolnokmegyei Néplap szerkesztő­ségét, hogy egyszerű, közérthető módon, a „Gazdaköri tanácsadó“- bari írják meg, hol mit kell tenni a földvásárlás és a földcsere ügyé­ben. A Szolnokmegyei Néplapról Szólva, a községi párttitkár elvtárs és Vrebovszki élvtárs kérte a szer­kesztőséget, hogy a levelezők által közölt adatok valódiságát ellen­őrizzék, azok ugyanis jónéhány- szor nerr.1 fedik a valóságat. Elmondották még, hogy külön­böző intézményeknél hivataloknál felháborító módon intézik a dol­gozó parasztok ügyeit. Sokszor fe­lesleges lótást-futás't okoznak a gazdálkodóknak. Különösen sok pa­nasz merült fel az Állami Biztosító jászberényi kirendeltsége ellen. — Bódis Ferenc olyan kirívó esetről számolt be, amely valóban tűrhe­tetlen. Bódis Ferenc gazdálkodót jégkár érte. A kár összegét a biz­tosító vállalat ki is utalta számára, de ebből az összegből rr.ind a két­szer levonták a szomszédja 280 fo­rintos biztosítási hátralékát. Az ügy még ezzel sem fejeződött be, mert harmadszorra egy hivatalos felszólítást kapott, hogy fizesse be a hátralékát, holott egy fillérrel sem tartozik az Állami Biztosító­nak. A jászárokszállási sajtóankét meghitt, baráti légkörben zajlott le. Szekulity Péter A HAZAFIAS NÉPFRONT Or­szágos Elnöksége minta-alapsza­bálynak fogadta el a szolnoki gaz­dakör alapszabályát. * A TISZAFÜREDI járásban a Jászsági Állattenyésztési Hónap­hoz hasonlóan a koratavasz folya­mán állattenyésztési hónapot ren­deznek. * MEGYESZERTE MOST EOEYIK a községicjlesztési tervek készí­tése. A cserlteszőlői tanács vezetői, a tanács tagjaival és a hazafias népfront-bizottsággá] karöltve kis- gyüléscket szerveztek. A kisgyűlé- seken elhangzott javaslatokat, a község 1955-ös fejlesztési tervében legnagyobbrészt meg is valósítják. A kor hányj iskolához az ottani DISZ fiatalok segítségével a 600 méteres vízvezetéket már el is készítették. A községben ártézikú- tet fúrtak, s ennek vizét a tanács többirányban elvezettette a lakos­ság ivóvíz ellátásának megjavítá­sára. A kisgyüléseken elhangzott javaslatok nyomán a cserkeszeiéi tanács és a földművesszövetkezet étkezdét létesít ezévben. A köz­ségben jól működik a pénzügyi állandó bizottság. Tagjai ismertet­ték az új adófizetési rendeletét, mely szerint az adóba fizetett ösz- szegnek 50 százalékát a község fej­lesztésére fordíthatják. Az év első napjaiban erre több dolgozó pa­raszt máris kiegyenlítette negyedévi adóját, sőt Illés Lajos egyénileg dolgozó paraszt az adófizetésen kí­vül egészévi hízó- cs baromfibe­adását is rendezte. * A TISZAIGARI dolgozó parasz­tok kérésére január U-ém ezüst­kalászos gazdatanfolyam indult a községben, melynek számos hall-* gatója van. * A SZAPÁRFALUI gazdakörben, vasárnap, január 16-án vacsorás bált rendeznék, .melynek jövedel­méből bútorokat vásárolnak. ÜFtg, meite.F Lfáí LeLk&sedíic Az üzemi bizottságel- nőkétől hallottam először Hoksári Mihálv- ról. Nemcsak ő. de még az adminiisztrátor-lánvok is ígv nyilatkoztak: — Öh. a Hoksári? A legöregebb mester. Tán itt is született a Gőzfű- részbetn. S mikor azt is elárul­ták:. hoev a szolnoki Gőz- fúrész. telepen ö az egyik legjobb keretfűrészmes- ter. eílenállhataüamul úrrá lett ran tárni a kíván­csiság. A csarnokiban találtuk meg. Épp egv nagv rön­köt segített kocsira tenni. Pokoli zait keltve sivított a le-föl iáró keret, hasí­tották a szalagok a fatör­zset. éls a gép túlsó olda­lán egyszerre több szál­deszka siklott kifelé. A r.a,zv zaiban nem lehetett szót érteni. Kimentünk- a csarnok elé. a kis Pihe­nőbe. S miközben Hok­sári elvtárs megcsavart eev cigarettát, váratlanul tettem fel a kérdést: 1— Igaz-e. hoev itt szü­letett a telepen? Az öreg huncutul el­mosolyodott. előbb a gyu­fát kerítette elő. s csak azután válaszolt: — Igaznak igaz. hoev fatelepen születtem, de nem itt. hanem Maavar- k^jzsám. A sréei favágó-család saria. Az araia 76 éves koráig vágta a fát. ö mm is mindig ezt a munkát végezte, és idén lets* a 30 éves mesteri jubileuma. Életében de sokszáz köbméter fát vá­gott már fel. Varion mj volt a leg­kedvesebb munkája ? Nemsokára fénv derült erre is. Az életét kezdte me­sélni Hol volt munkái«, hol nem. Sokait vándorolt, kereste mindig azt a he­lyet. ahol munkái- talál Hajtotta a kényszer. Iav került Szolnokra is. Itt sem talált rózsásabb helvzetet mint másutt. Egészen , s > De ezt hadd mond 1a el ő.-— Folyamatosan igen­csak 1944 november tize­dikle óta dolgozom. Akkor kezdtük felvágni a szov­jet csapatoknak a Tisza partién összeszedett rön­köket. A munka éoo olyan volt. mint máskor. De szebb volt mégis min­dennél. Tudia. abból lett az efcő ideiglenes tiszai híd. Azó&> van nekem munkám. S ezzel már is elta- Possa a cigarettái át. in­dul vissza a génhez. A legnagyobb gén az övé. Hatalmas rönkökkel ..ete­tik'1 a masinát. Egv-egv adag két és félméter hosszú fatörzs, de a vas- taeráieulkat lemérni hir- telenében nem tudtam mert ahhoz még egv vaev két ember kellett volna, hoev átériük. S ők e da­rabokat. óránként — sok­szor h-armincía+ •— görge­tik a fűrész elé. Az öreg mester a fel- ■*"* szabadulási verseny együk élharcosa. Szerdán is 123 százalékot ért el négytagú brigádiával. Pe­dig kevés az anvag. hol ezt. hol ezt kell vágniuk. S minden úi munkánál ismét át kell állítani a szalagokat. Naponta leg­alább hatszor. A rönktér- fől rohamosan fogy az anvag. Nem tudnak anv- nyit szállítani, amit a keretes brigádok fel ne dolgoznának. Amíg csak tart az anvag. egy percre sem általak meg. Még a gép­ben a rönknek esek a fe­lét érte el a szalag, ők már készítik a másikat; Szinte hozzárasasztiák az előbbihez. Igv érik el. hoev nincs megállás, üres iárat. Percről nercre több a bútornak, épületi ónak való. Még a hulladék se vés* kárba. Abból seprű- nyél lesz. vaev parketta- da-ralbok, N o. de ezt már nem Hoksári Mihály brigádja csinálja. Még sem lehet ezt eltitkolná, hisz akkor az öreg mes­terről sem lenne telies a kép. Ha egvik üzemrész lassabban dolgozik, mint a másik, azt mindegyikük megérzi. összeszoktak, meg is értik egymást. A munkások szeretik a mes­terüket hisz ő is alapo­san meeíogia a munka végét. Hoksári elvtárs meg társait dicséri, mikor a saiát eredményeiről be­szélünk. Níigvom szerény ember. Munkaérdemremd- tíel tüntették ki. de szí­vesebben beszél Csapó László lakatosról, mint önmagáról. ■— Ö gondozza a gépem. De nem is zörög soha­sem. Ezt feltétlenül íria meg — köti a lelkemre búcsúzóul. tülKatrsogva az összes fűrész áriát. S mikor visszatérünk a rönktérre, szem­betűnik: alig van már anyag. Holnap reggel va- karhatia a felét, a telep­vezető. ho nem érkezik új szállítmány; Hiába no. a versenv. a felkesedés olyan ténvező. amit m anyagellátásnál is figye­lembe kell venni. '' Valamikor fgv tél de® rókám munka nélkül áll­tak a fűrészek. Idén. «. hónap első műnk ana oiáirt megindultak a gének. A gőzfűrész már reggel hat­kor sivítofta a boldog új­évet. S ahosv a munka megy. nem indokolatlan Hoksári elvtárs nercen­ként hangoztatott vé&y mén ve: — Hozzanak sokkal több anvasot s akkor minden rendben lesz. Olvan eredménve lesz en­nek a versenynek ami­lyet még nem látott« Ö csak tudta hisz szü­letett fűrésze*. Eátkaj János.

Next

/
Thumbnails
Contents