Szolnok Megyei Néplap, 1955. január (7. évfolyam, 1-25. szám)

1955-01-14 / 11. szám

2 SZOLNOKMEGYEI NÉPLAP 1955 január 14. Hallgassa meg a tanács a népfront-bizottság véleményét Heteiéit Johnson fevele a nyugat-német fetf egy versesről London (TASZSZ). Hewlett John­son oantenbury érsöki helynek, az Angol-Szovjet Társaság elnöke le­velet intézett többezer szervezthez és egyes személyekhez Nyugat-Né­met ország felfegyverzéséről és az angol-szovjet szerződésről. „Az újév küszöbén — mondja a levél — egy halasztást nem tűrő ügyben fordulók önökhöz. E kérdés helyes megoldásától függhet az egész emberiség biztonsága és az egész világ békéje. Míg 1954-ben a nemzetközi hely­zetben bizonyos javulás volt ész­lelhető, addig az 1955-ös esztendő láthatárát a német militarizmus feltámasztásának veszélye sötétíti el. Annak a szövetségi szerződésnek alapján, amelyet országunk húsz évre kötött a Szovjetunióval, a két fél ünnepélyes kötelezettséget vál­lalt, hogy a béke helyreállítása után szoros és baráti együttműkö­désben vállvetve dolgozik az euró­pai biztonság megszervezése és Európa gazdasági felvirágzása ér­dekében, csak a kölcsönös egyetér­tés alapján folytat tárgyalásokat, köt fegyverszünetet, vagy békét Németországgal. Ma ez a szerződés veszélyben fo­rog. Vajon már kimerült minden le- hetőség a megegyezésre? Természe­tesen nem! Megkezdeni Németor­szág felfegyverzését, ha a legcse­kélyebb lehetőség is van a meg­egyezésre további tárgyalások út­ján: ez a politikai kalandorkodás legrosszabb fajtája, amely végzetes következményekkel járhat orszá­gunkra nézve, teljesen függetlenül attól, mi lesz ennek az eredménye Oroszország szempontjából“. (MTI), Bevan nyilatkozata London (TASZSZ). A Press Asso­ciation hírügynökség közli, hogy Aneurin Bevan munkáspárti parla­menti képviselő a norkfolkd Char- lestonban választási gyűlésen újból kijelentette, hogy a nemzetközi problémákat békés úton kell ren­dezni. Bevan szembehelyezkedett a háborús előkészületek politikájá­val. (MTI). A közelmúltban Nagyivánon jár­tam. A Hazafias Népfront helyi bizottságának elnökével szerettem volna beszélni. Ö azonban nemért rá. a községi párttitkárral és a ta­nács vezetőivel a tanács negyedévi tervét készítették. Engem sürgetett az idő, így a beszélgetés elmaradt. — A falu vezetői közösen tervez­nek, együttes erőfeszítéseket tesz­nek az általuk kitűzött cél eléré­séért, bizonyára nem lesz ered­ménytelen munkájuk, — gondol­tam. Pár nap múlva Jászfelsőszent györgyre vetődtem. Elhatároztam, rr egnézem, milyen az összhang a pártszervezet, a tanács, s a nép­front-bizottság között. Beszéljenek erről — az általuk elmondottakat idézve — az illetékesek. Klein József községi párttitkár: „Magunk is meglepődtünk a nép­front-bizottság tettrekészségén. Ja­vasolták: kövezzük ki a piacteret, majd ők segítenek. Kőhordásra m§g is jelent vagy harminc kocsi. Társadalmi munkában javították az útat a Szöllő- és az Alvégi-utcában. Egyemberként nyújtottak ezekhez támogató kezet az egyénileg gaz­dálkodók. A közvilágítással is baj volt. Bóta Józseffel és Sándor Jánossal — a népfront-bizottság tagjaival — el­mentünk ez ügyben Szolnokra, s azóta a Gyöngyvirág, a Kossuth, a Tüzér- és a Petőfi-utcában bőví­tették a villanyhálózatot. Bármi­lyen ügyről volt szó. szívesen se­gített a népfront-bizottság.** Jókedvűen indultán:.: Kővágó Já­nos, a népfront-bizottság elnöké­nek megkeresésére. Lent lakik a falu szélén, a kőútra futó, sáros utcában. Javakorabeli, talpraesett parasztember. Tíz családja van. 15 hold juttatott földjén példamuta­tóan gazdálkodik. Nincs elmaradva se a beszolgáltatással, se az adó­fizetéssel. Becsülik is dolgozótársai, könnyen megtalálja a szívükhöz ve­zető utat. No de nézzük csak, mit mond ő a tanács és a népfront- fciizottság kapcsolatáról: „A választás előtt, ha valamelyik nap nem ír entern a tanácshoz, üzentek értem. A választás óta pedig azt sem kérdik, mi újság? Nemhogy a népfront-bizottság egé­szének. hanem az én véleményemet se kérik ki. Egyszer ettől, máskor attól értesülök a különböző esemé­nyekről. Füllel-heggyel hallom, hogy a tanácselnök iskolára ment, meg hogy állatfelvásárlót Lőrinc­Jávor Misit» csámroásan bakta­tott a csordáié után. Az állatok sorba kifordultak a kamukon s ki­nek. milyen a természete, aszerint oszlott be a csordáiba. A Mester­utcai iianítóék tehene nasvon víg volt. ami nem tetszett Mihálynak ilyen iókor reggel. — Az ördög táncoltasson meg a gazdáddal együtt! — kiáltott utána hetykén és hozzásózta a nagybotot. Nem volt semmi kár abból, hosv a Szőke sorra dörsölődik a többi tehenek közt. a eazdáiával meg éppen semmi baia nem volt Mis­kának. mert az öreg tanító mindig első volt a csordásbér fizetésekor, de a Ivánv előtt akarta mutatni a Jávor-fiú. hogy ki ő. A lány ránevetett a legényre, s azt mondta: — Maid megtáncoltatom én ma­gát. csak a gazdámat piszkolia. A csordásleeénv ránézett s nem szólt. A Ivánv vidáman sairkonfor- dult éis beszaladt a kaipuiukan Mi­kor azit becsapta masa után. Miska csordás előkapta a tülöktrombitát s vígan beleiúit: — Tu-tuuuu! Tu-fu-tuuu! A hang igein szépen rikoltott, de az öreg tanító mégsem örült neki. Megfordult az ágyban odabent az I ablakon belől s dohogva álmosan szólt: —• ,Kasszának fel a nevednap- jám. Nem is tudott többet elaludni, csak hallgatta ingerülten a távo­lodó tülkölést. Miska egész délelőtt azon gondol­kozott. hoev nem hiába nézte ő ki már régen ezt a lvánvt de mégis nem utolsó szívű Ivánv: nem hagy­ta a gazdáját szidni. Az urát se hagyná!, , Másnap reggel, ahogy a szén szőke tehén, fiatal iószág. megint kika-rikázott a tanító nagy. zöld boltozatos kenuján. Miska azt kér­dezte a leánytól: — Honnan is került maga Deb­recenbe? — Hogy tudta, hogy nem vagyok idevalósi? — ‘Szén van szemem. Értek a jószághoz.-----Maid értek én is a . • * Sza­bo lcsmegyei jánv vagyok én* kátéról hívtak. Pedig itt is akadt volna megfelelő ember, akihez — mivel itt lakna — dologidőben este is elmeihetnének a parasztok. — Tanácstag is vagyok, de még csak kétszer hívtak össze bennünket, akkor is ünnepélyes alkalommal, ekkor nem volt mód a problémák megvitatására. A választás óta már majdnem két hónap telt el, de még mindig nem ismerjük községiünk ügyes-bajos dolgait, nem tudjuk, miben segíthetünk. Volna pedig tennivaló. A Zagyván átvezető híd — túlzás nélkül mondhatom — életveszélyes állapotban van. Rend­be kellene hozni. 3—400 rossz kocsi van a községben, s a kovácsmester, — főleg a nagy munkák idején — nem győzd javításukat. Másik ková­csot azonban nehéz keríteni. Éppen ezért gondoskodni kellene a kis­iparosoknál a tanulók képzéséről. (A cipészektől sem lehet egy hó­napnál rövidebb idő alatt vissza­kapni a javítani vitt lábbelit.) Helyes lenne, ha a tanács ilyen problémákkal is foglalkozna. Meg­vizsgálhatnánk olyan kérdéseket is, rrint a község állatainak gondo­zása. Községi istálló hiányában a — De fel vön. Én meg debre­ceni csordás vagyok! — Meghiszem. •— Pég a csordásnak nem utolsó, mer annak mindig ió. A pásztor­náik csák nappal, mikor a iószág mellett hever: a cívisnek csak icca- ka. mikor m asszony mellett me­legszik. De a csordásnak éiiel-naio- pal jól megy dolga. Hát még a debrecenyi csordásnak, mer a ked­ve szerint tölkölii fel az urakat! Tréfásan kacsintott hozzá és ott­hagyta a lányt. Ez utána nézett eev kicsit, aztán eevet perdült s beszaladt a kapun. Jávor Miska kapta a tülökiét. s visszatrombitált neki. A tülök szava épp a tanító ablakának vá­gott s kegyetlenül meareszkettette az üvegtáblákat. — Tu-tu! Tu-tu-tu-tuuu! A tanító, aBd tegnap esés-7 naro mérges volt s az egész iskolát megpüf öl gette. amért reggel nem tudott aludni, iiedten ült fel az ágyában. ■— Ó. a pokol fattya! Az Isten némítsa meg a tülködet. Jávor Miska csak annál vfgab- ban fújta, ebbe öntötte bele min­den örömét, hogy olyan iól meg­mondta a lánynak amit akart. Harmadik reggel még nem volt kint a lány az utcán, mire 6 a kapu ellibe ért. Nosza kapta magát s hatalmas ióreegelt fúit ki neki. Csakugyan iött is a lány. Elta­lálta. hogy neki szólt a nóta. mert igen nevetett. — Na. mit szól a tülkömhöz? <— mondta neki Miska. — Maetem csináltam a suta bika szarvából. A lány nevetett. — Jól szól. de iáir ide eev hu­szár. annak réztrombvtáia van. mi­kor erre mennek, úgy fúlta, mim az égzengés. Jávor Miste csendesen megpe- derte a bajszát s csak annyit mon­dott. hogy: — Hm. Azzal a lány is bement, ő meg csak beleiéit a szaruba, mint aki gazdálkodókhoz adták ki a jószágo­kat. A jószággondozók aztán pár fillérért beszerezhetik az abrak­takarmányt, amin sokat nyernek, mert tavasszal hatszoros felárral túladnak rajta. Az ilyen esetek per­sze a dolgozókban visszatetszést váltanak ki. A községi istálló fel­építésével ki lehetne küszöbölni ilyen visszaéléseket. fl dolgozók problémáira nyílt választ kellene adni minden kérdésben. Török Kálmán­nak például nem adtak világos vá­laszt arra, hogy az öt hold jutta­tót földjét miért 97 aranykoronára becsülték, a jobb és balszomszédja ugyanolyan nagyságú parcelláját pedig 47-re. Az ilyen ügyes-bajos dolgokról is tudnunk s intézkednünk kellene. A tanácstagokat nem azért választották a dolgozók, hogy ne tudjanak semmiről.“ Rövid pár perc alatt mennyi megfontolandó dolgot vetett fel Kő­vágó János. Hát még ha huzamo­sabb ideig, több alkalommal be­szélgetnénk vele, s meghallgatnánk a népfront-bizottság többi tagját is. Ezt kellene tenni a tanácsnak, s jobban igényelni segítségüket nem hagyja cserbe hűséges jószá­gát. E-/ való a csordához, nem a trombita. Iiszen trombitás volt ő a bakáéknál. még lopott is magának egy ió trombitát, de hát avval nem kísérheti a marhát, mer nem ért az arrul. Hát csak tedd szóTian a régi nóta. — Tu-tuu! Tu-tu-tutu! De már aíkkor nyílt az ablak s az öreg tanító rövidre nyírt, kerek feje búit ki rajta­— Hogy az ördög tutúiia meg a lelkedet te cudar, te! Elmeni az ablakom alól ázzál az átkozott tül­köddel. mert darabontokkal vitet­lek be a város tömlöcébe. Azzal már be is csapta az abla­kot. Jávor Miskának még a szava is elállt a méregtől. Hát őt, a kiszol­gált katonát s a debreceni csor­dást egy tanító, amilyen hatvan- három van a nemzetes városban, ígymeri lerondítani! —• No, megálljon tanító úr! Ha kevés a tülökszaru, most már el­hozom a réztrombitát. *. Legalább az a jány is hadd tudja rr.eg. ki vagyok. Mindjárt el is szalajtotta érte a kisbojtárt s egész nap azt fénye- sítgette és gyakorolta a mezőn. Közben pedig folyton azon járt az esze, hogy nagyon derék jány lehet az a jány, hogy egy ilyen ko­misz gazdát sem hagyott volt szidni! Másnap reggel gangosán lépke­dett végig a Mester-utcán. Mikor a tanító kapujához köze­ledett, a lány már kint állt a szép szőke tehénnel: ez biztosan megint • bika után bogárzik! — Hát hogy vagyunk? — kér­dezte Miska a jánytól. — Lehetősen! — felelt ez rá más­vidéki szóval. — Hanem azér, hogy maga sza- bolcsmegyei ján, ^ mondta Jávor A costaricai polgárőrség harcba szállt az intervenciósokkal New York (TASZSZ). Az Asso­ciated Press hírügynökség jelen­tése szerint Costarica kormánya január 12-re virradó éjjel közölte, hogy a Nicaraguából Costa-Ricába benyomult csapatok több várost elfoglaltak az ország északi részén és San Jósé, a főváros felé nyomul­nak. Az United Press sanjoséi je­lentése szerint a costaricai polgár­őrség Villa Quesedánál harcba szállt az intervenciósakkal. A gép­fegyverekkel felszerelt costaricai polgári repülőgépeik a levegőből tü­zeltek a benyomuló csapatokra. Közlik, hogy ezen akcióban az in­tervenciósok veszteséget szenved­tek. (MTI). 140.000-en tekintették meg eddi? az amerikai kémek bünperének bizonyító anyagából rendezel! pekingi kiállítást Peking (Uj Kína). A Kínában leg­utóbb elítélt amerikai kémek bűn­perének bizonyítóanyagából a pe­kingi népi kultúrpalotában rende­zett kiállításnak rövid idő alatt már 14.000 látogatója volt. A kiál­lítás látogatói között igen sok kül­földi is van, kedden pedig Szum Lin, az Országos Népi Gyűlés El­nökségének alelnöke tekintette meg a kiállítást. (MTI). Miska, —- én meg debrecenyi csor­dás vagyok! Igaz-e? — Aszongyák. — No hát meg is mutatom, ha aszongyák. Kacsintott, nevetett s elővette a felkötött szürke alól a réztrombitát, amelyik szebb volt, mint az arany. Azzal az ámuldozó lány szerr.e- láttára a szájához illesztette s olyan riadó-marsot fújt ki rajta, hogy majd megrepedt a lány füle tőle. De nyílt az ablak, A tanító úr kinézett* — Jöjjön csak barátom közelebb. Ezt már szeretem! A trombitát. Ez igen kedves hangszerem, különö­sen ilyen jókor reggel. Fogja, itt egy pohár szilvórium érte. Miska egy percig sem csodálko­zott ezen. Elvette a poharat és le­hajtotta a finom szilvapálinkát. — Hanem barátom, — szólt jám­boran Boros bácsi, a tanító, — in­nen nem hallom jól, mer a fél­fülemre süket vagyok, oszt éppen itt van az ágyán.' e! Hát álljon od? a sarokra, szembe, akkor hallatszik be jól nekem. Hát fújja el még egyszer! Miska borzasztóan büszke volt. Odaállt a szemközti sarokra s egy fertályóráig fújta a sorakozót meg a takarodót, meg még nótát is, a körösi lányt* Az öreg úr szemmel látható nagy gyönyörűséggel hallgatta, s mikor behúzódott, ezt dünnyögte a sza­kállába. — Megállj, nem soká lesz ked­ved itt trombitálni a fülembe Másnap reggel újra elhozta Miska a trombitát. Kissé csodálkozott rajta, hogy a tanító nem siet a pálinkával. Mikor jól kiharsogta vele magát, végre nyílt az ablak s az öreg úr vereslő szemmel intett neki.--Ez a magáé, ez a pohár pá­fiz Indiai Országos Béketanács februárban tajvani propagandanapot rendez Uj-Delhi (Uj Kína). Az Indiai Országos Béketanács elhatározta, hogy február 6-án Tajvan felsza­badulásáért országszerte propagan- danapot tart. Az Indiai Országos Béketanács felkérte az Indiában működő valamennyi békebizottsá­got, valamint a békeszerető szer­vezeteket és magánembereket, hogy e napon rendezzenek gyűléseket és tüntetéseket, amelyeken követeljék az amerikai haderők kivonását er­ről a területről, Tajvan szigetének és vizének a Kínai Népköztársaság birtokában való visszaadását és a Kínai Népköztársaság bebocsátását az ENSZ-be. (MTI). Tiltakozások az Egyesült államokban Nyugat-Némelország felfegyverzése ellen New York (TASZSZ). A Morgen Freiheit című haladó zsidó lap kö­zölte Howard Fast és Michael Gold amerikai írók cikkét. A két író tiltakozik a német militarizmus új rafeifegyvérzésé ellen. Howard Fast a Nyugat-Németor­szág felfegyverzéséről szóló döntést „Az emberiség elárulásának" neve­zi és felhívja az amerikaiakat, „ne nyugodjanak bele abba, ami törté­nik”. Michael Gold „A lincselők üvöl­téseinek“ nevezi azokat az állítá­sokat, hogy a hitleristák felfegy­verzésére a „szovjet veszély“ ellen van szükség. (MTI). linka. Ej, be szeretem.’ a trombita­szót, ■— mondta neki álnokul, látva, hogy már most is sértve érzi magát a legény, mert későn kapta s mert hitványabbnak érezte az italt. De azért Miska sokszor gondolt rá. hogy nem csuda, ha az a jány nem hagyta szidni a gazdáját, de­rék ember az! Vigasztalta magát ezzel, a reggeli rossz érzésért, De a harmadik reggel nagy bosszúság érte. Hiába trombitálta tele a világot, kétszer-háromszor is elfújta a riadót, a sorakozót, nem nyílt meg az ablak. Miska utoljára elunta a kuncsorgást. — Hát lesz valami, vagy nem? — mondta s közvetlen az ablak alá állva, beletrombitált, hogy reszke­tett az üvegtábla. Ügy tetszett neki, mintha az öreg tanító bent állana s figyelne. — Ejha! — kiáltott fel — po­tyára?! Majd ingyen fúvogatom neked itt a trombitát. Közé vágta a botját a szőke te­hénnek s elment a csordával. A jány ott várta másnap restre! s szólt: — Mi lesz a trombitával? — Hagyjon nekem békét egy szabólesmegyei jány, aki az ilyen kupcihér fösvény álnok rektornak pártjára tud állani! A lány elbámult. — Heí pedig! Pedig kár vót veűem kikezdeni. Mert nem tudják azt Szabolcsban, mi a debrecenyi csordás!. * * Mer ha a debrecenyi püspök is valaki! meg a debrecenyi kántor! hát a debrecenyi csordás!... Hanem hát persze, hogy annak m án lefújtak! De le bizony. Le annak! Már tudniillik annak, hogy deb* receni csordásné legyen egy sza- bolcsmegyei lányból.. s S Jávor Miska ott hagyta a jáni is a gazdáiját, is. még egy tülkö­lésre se méltatta őket, csak a tize­dik háznál fújt bele dühösen a suta bika szarvából csinált tülökbe, hogy; 5— Tu-tuuu! Tu-tu-tu-tuuu! A PARTOKTATA S HAZA Január 14 péntek d. u. 5 óra Január 19 szerda d. u. 4 óra Január 20 csütörtök este 6 óra Január 25 szertL este 6 óra január havi programmja Konzultáció: „Marx—Engels harca a különböző oppor­tunista nézetek ellen. A II. Internacionálé első sza­kasza.’“ Konzultáns: Borsányi Jánosné elvtársnő, a Megyei Előadói Iroda tagja. A PH II. emeleti tanulószobájában .a magvar Fárttör­ténet I. évfolyamán tanuló elvtársak részére. Konzultáció a Papírgyárban: „A munkás-paraszt szö­vetség időszerű kérdései.* * 1’ Konzultáns- Kiss László elvtárs. a Megyei Párt-Végre- haitóbizottság ágit. prop, osztá'lv vezetőie. A pártoktatásban résztvevő elvtársak. párttagok, oár- tonkívüli dolgozók részére. Előadás: „Lenin elvtárs élete, eszméinek győzelme.** Előadó: Lengyel Pál elvtárs. a Közlekedési Műszaki Egyetem tanársegéde. A PH földszinti nagytermében párt-, állami-, gazda­sági- tömegszervezeti vezetők, propagandisták, párt­tagok oártonkívüli dolgozók részéire. Konzultáció: „Népgazdaságunk fejlesztésének néhány fontosabb kérdése.*“ Konzultáns: B. Kiss Mátyás elvtáms. a Városi Párt- VégrehaitóbiTOttság első titkára. A FH földszinti nagytermében a oártoktafásbam részt­vevő elvtársak részére. MDP Szolnokmegyei Végrehajtó Bizottság Pártoktatás Háza Móricz Zsigmond: Á dl®lbir@e@iRD ggoirdás

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents