Szolnok Megyei Néplap, 1955. január (7. évfolyam, 1-25. szám)
1955-01-13 / 10. szám
1955 január 13. SZOLNOKMEGYEI NÉPLAP 5 BÜROKRÁCIA, VAGY HANYAGSÁG Az öcsödi gazdakörben Levél van előttem. A kunszentmártoni járási tanács mezőgazda- sági osztályától érkezett, néhány nappal ezelőtt kész, megmásíthatatlan tényekkel. Ezt a levelet, már csak irattározni kellene, mert egy panaszos, névszerint Kézsmár- ki Bálintné dolgozó parasztasszony ügyének végleges elintézésről" tanúskodik. De milyen elintézéséről! Ezt érdemes közelebbről megnézni, az ügy előzményeivel megismerkedni. Nézzük, miről is van szó. Hogyan lett Kézsmárkiné ügye elintézetlen tengeri kígyó? Olyan ügy, amiből a humoristák szívesen faragnak krokit. Ebben az esetben nincs semmi ok a jókedvre. A történet kerek egy esztendővel ezelőtt, január 15- én kezdődött. Kézsmárki Báiintné, akkor élt a párt és a kormány adta lehetőségekkel és a megyei tanács mezőgazdasági osztályának beadott egy művelési ágváltoztatási kérelmet. Magyarul mondva, szerette volna, ha a legelőterülete után mérsékelik beadását. Mint már mondattuk, ennek a lehetősége megvolt, s megvan még a mai napig is. Hozzá kell tenni, hogy a benyújtott kérelmet nem késve, hanem idejében továbbította a megyei tanácshoz. Ott hamarosan intézkedtek. — Kézsmárkiné kérelmét az ügyben illetékes szervhez, a kunszentmártoni járási földnyilvántartó kirendeltséghez küldték. Nem tudni, hogy a kérelem kihez került, tény, hogy az odáig még rendjén menő dolog megakadt. Itt kezdődött a bürokrácia. Valaki ráült az aktára. Kézsmárkiné pedig várt, várakozott, egyre hiába. Haragudott a megyei tanács mezőgazdasági osztályára. Honnét tudhatta volna, hogy itt csupán a földnyilvántartó hivatal néhány hanyag emberének közömbösségéről van szó? Elérkezett a terménybeadás teljesítésének ideje. — Kézsmárkiné pedig fogta magát és tavaly június 10-én felkereste a kunszentmártoni járási tanács mezőgazda- sági osztályát. A kérelmezőből panaszos lett. Ott meghallgatták panaszát, s megindult a nagy munka, jóvátenni egy hanyagságot. Az ottani járási beevüitési hivatal is működésbe lépett, s a járási tanács mezőgazdasági osztályával karöltve a kérvényt továbbította a Begyűjtési Minisztérium panaszirodájához A panasziroda ilyen és ilven iktatószám alatt közölte. hogy a tervfelfoontás iúnius 20-án lezárult így a már többször említett termelőnek az 1954-es gazdasági évben a beadását nem lehet mérsékelni. Kézsmárkiné még mindig reménykedett. Panaszával a Szolnok- roegyei Néplaphoz fordult. A szerkesztőségben persze nem tudták, hogy ügye miiven kálváriát iárt már meg. Újból bogozni kezdtük a panaszt, ismét a iárási tanács segítségével. Ott már bizonyára elunták a dolgot és megírták a szerkesztőségnek töviről hegyire (ha nem te éppen így): Kézsmárkiné panaszán már senki sem segíthet. Ez van az előttem fekvő levélben. Bár hosszú lesz elsorolni, mégis megtesszük, felsoroljuk, hány szerv és hány emiber foglalkozott egy esztendő óta Kézsmárkiné ügyével: 1. a megyei tanács akkor még mezőgazdasági osztálya. 2. a kunszentmártoni járási földnyilvántartó kirendeltség. 3. a kunszentmártoni járási tanács mezőgazdasági osztálya. 4. a kunszentmártoni járási begyűjtési hivatal. 5. a Begyűjtési Minisztérium. 6. a Szolnokmegyei Néplap, 7. a posta. Mindent összevéve előadókkal, gépírókkal, iktatókkal egvütt. köze! harminc személy. Ez az egyik oldala a dolognak. A másik még súlyosabb. Kézsmárkiné az elmúlt esztendőben heteket veszített, hogv mentse a veszett fejsze nvelét. Csupán csak amiatt történt minden, mert egy (értsd és mond) egyetlen egy ember, az akkori iárási föld- nyilvántartó kirendeltségnél hanyag volt. A panaszos ügyek elintézésének van már bizonyos mechanizmusa- Vannak panaszügvd előadók akik vizsgálnak, iktatnak s továbbítanak kérelmeket. Arról már szinte megfeledkeztünk. hogv egv-egv hiba nem magától jön létre, hanem valahol, valakinek a nemtörődömségéből. Mint ebben az esetiben láthatjuk az aktatolcgatást. a bürokráciát kizárólag egy ember hanyagsága okozta. —Szp— SZÓVÁTESSZÜK Juhász János munkakönyvé A múlt év novemberében levelet kaptunk Juhász János janos- hidai dolgozótól. — Közölte, hogy 1954-ben májustól—júliusig községi begyűjtési megbízottként dolgozott. Azelőtt pedig két éven keresztül az általános iskolában volt fűtő és takarító. A begyűjtési hivatal felmondással bocsátotta el, de munkakönyvét nem adták ki. Sürgetésére a járási begyűjtési hivatal azt válaszolta, hogy náluk nincs a mun- kakönvv, A panaszos levele nyomán a megyei bgyüjtési hivatal sürgős intézkedését kértük. A többszöri telefonálás, levelezés eredménye csupán annyi hogy a járási begyűjtési hivatal vezetője közölte: Juhász János munkakönyvé nincs a járásnál. Ebből az derül ki, hogy a dolgozót munkakönyv nélkül alkalmazták, előbbi munkahelyéről, nem kérték át a munkakönyvét. Joggal vetődik fel a kérdés, hová lett a munkakönyv. Ki a felelős azért, hogy egy dolgozó hónapokon keresztül nem tudott elhelyezkedni, mivel nincs birtokában a munkakönyvé. A legfogósabb kérdés pedig az, ki fogja megfizetni Juhász János munkabérét visszamenőleg a munkaviszony megszűnéséig. — Ugyanis az idevonatkozó rendelet értelmében amíg a munkaadó nem adja át a dolgozónak a munkakönyvét, a munkaviszonyt fenntartja és így fizetnie kell a munkabért is. Juhász János esetében az igazság azt követeli, hogy az az illető fizesse meg 1954 júliusától kezdve járó munkabérét, akinek hibájából a munkakönyvét még mindig nem kapta meg. Szabó Sándor föidje Szabó Sándor törökszentmiklósi lakos 1952-ben felajánlotta földjét az államnak, de 1953-ban elhatározta, hogy ismét gazdálkodik. Elhagyott földjének visszaigénylési kérelmére a városi tanács a következő választ adta: a kivizsgálások ás a bemutatott igazolások alapján kérelme jogos. Gondozta, művelte földjét annak rendje és módja szerint. 1954 március hó 15-i dátummal a törökszentmiklósi járásbíróságtól, mint telekkönyvi hatóságtól kapott egy végzést amelyben arról értesítik, hogy földjét nevére telekkönyvezik. 1— Majd szeptember 29-én újból értesítették erről. Tekintve, hogy már 1953-ban is 6 művelte a földjét, az elmúlt ősszel ismét bevetette. Nyugodtan végezte munkáját, hiszen 3 drb. hivatalos okmány van a birtokában, ami azt igazolja, hogy övé a föld. Igen, de mi történt? Kapott a városi tanácstól 1955 január 6-án egy határozatot: „Az 1953 IX. 3-án kelt földvisszaadási jegyzőkönyvet, melyben a 7629/8. hsz. 1340 n-öl szántó-ingatlan szerepel, ezen határozat értelmében visszavonom. Azért határoztam így. mert ezen ingatlant az Alkotmány tsz 1952-ben Kiss János, Lenin-utca 165. sz. alatti lakosnak adta csereingatlanul. — Tehát a csereingatlant nem.' lehetett volna 1953 őszén volt tulajdonosának visszaadni.“ Ezen intézkedés nem volt helyes. A földet 2 éven át Szabó Sándor művelte és elsősorban őt illeti meg, mert az eredetileg is az övé volt, esténként újságot olvasnak, rádiót hallgatnak, kártyázhatnak a termelőszövetkezeti tagok és egyéni gazdák. Van már rádiójuk, a könyvtárat is rövidesen megkapják. A járási tanács mezőgazdasági osztályának szakemberei pedig megígérték, hogy szakelőadásokat tartanak. A Tiszaroffi gépállomáson A tiszaroffi gépállomás dolgozói a felszabadulási verseny első hetében komoly eredményeket értek el. Már mast terven felül elkészült 1 erőgép. 2 cséplőgép. 1 aratógép 2 vetőgép. 1 tárcsa és 2 eke. A iól megindult munka eredményeként a dolgozók elhatározták. hoav téli j'avítási tervük határidejét módosít iák. Ä iavítási munkálatokat neon február 25-re fe- iezik be. hanem meg e hó utolsó mániáira elvégzik az összes nagviavítási munkákat. Nem lesz üzemzavar — ígéri az JÍraniszoIgáltaló Vállalat A Tiszántúli Áramszolgáltató Vállalat szolnoki üzletigazgatósága is csatlakozott az április negyediké tiszteletére indult rr.unkaverseny- hez. A dolgozók vállalták: terven felül 90 ezer forint értékű beruházási és felújítási munka elvégzését. A vállalat az első negyedévben főleg óvodákat, csecsemőotthonokat, mezőgazdasági és vasúti berendezéseket kapcsol be az áramszolgáltatásba. Ezenkívül kibővítik a meglévő hálózatot is, és így lehetővé lesz az energiaszolgáltatás kiszélesítése, új fogyasztók bekapcsolása is. A dolgozók megígérték, hogy a karbantartás alkalmával olyan alapos munkát végeznek, mely kizárja a saját hibából eredő üzerr.zavaro- kat. [Vae/ykiferiedésű talajjavítások megyénkben Megyénk taflaiai általában na.gv változatosságot mutatnak: a kitűnő, mindent megtermő mezőséai talajok mellett nagvkiteriedésű szikeseket is találunk. Ezek a mezőgazdasági termelés szempontjából eddig alig lőhettek számításba. Ugyancsak gyenge termést adnak az ú. n. réti agyagok és a Tisza mellett található mésaben szegény, „savanyú“ öntéBtaMok is. Ezek csak nagy munkával mű- vellhetők meg. de legnagyobb hibájuk. hogy a nyári szára? időben kőkeményre kiszáradnak, összere pedernek. A bennük lévő növényzet sínylődik, esetleg kipusztul. Ezeken a talajokon a termelés csekély eredményt hoz. sok esetben (Részlet a szerző „Svejk, á katona“ c, regényéből.) A prága-budwedszl gyorsvonat másodosztályú fülkéjében három személy utazott. Lukás főhadnagy,. vele szemben egy teljesen kopasz, idősebb úr és Svejk, aki a fülke ajtajában állott. —■ Gazdája épp újabb szitokzáport zúdított rá. amit ez nyugodtan elengedett a füle mellett. Lukás főhadnagy mit serr törődve a kopaszfejű úr jelenlétével, folyvást szidta Svejket, hatókörnek és más efélé- nsk nevezte. / Voltakép csak valami csekélységről volt szó, azokról a csomagokról, amelyek Svejk gondjaira voltak bízva. — Elloptak egy koffert, — mondta szemrehányóan Lukás főhadnagy. — Milyen könnyen veszed. Te csibész, te. Alázatosan jelentem a főhadnagy úrnak — mondja Svejk szelídea — a koffert valóban ellopták. A pályaudvarokon rrindíg sok tolvaj meg szélhámos csavarog. És Svejk ünnepélyesen kijelenttette: — A pályaudvarokon mindig loptak és a jövőben is lopni fognak, ez úgy látszik, sose lesz máskép. — Svejk, — mondatta a főhadnagy — meg vagyok győződve arról, hogy maga végül is nagyon rá fog fizetni egyszer erre a sok disz- nóságra. Még mindig nerr' tudom, hogy valóban ilyen baromnak született-e. vagy pedig csak annak akarja feltüntetni magát? Mi volt abban a kofferben? — Nem volt abban semmi különös — mondotta Svejk, le nem véve szemét a civil kopasz fejéről, aki serr.mi érdeklődést se mutatott JAROSLAV HASEKt Svejket bajok érik a vonaton — mindössze egy tükör meg egy kalapfogas volt benne az előszobából, ami tulajdonképpen nem is a mi veszteségünk, mert a tükör, meg a fogas is a háziúré volt. A mikor Svejk észrevette a főhadnagy savanyú arckifejezését, kedvesen folytatta: *—< Főhadnagy úrnak alássan jelentem, én igazán nem tudhattam előre, hogy el fogják lopni a koffert. Ami pedig a tükröt és kalapfogast illeti, megmondottam a háziúrnak, hogy vissza fogja kapni őket, amikor vége lesz a háborúnak és hazajövünk. Az ellenséges országokban rengeteg sok tükör és és ruhafogas van, úgyhogy a háziúr sem fog kárt vallani, mihelyt egy Várost elfoglalunk valahol. — Svejk, fogja be a pofáját. ■— ordította főhadnagy kétségbeset- ten. — Még hadbíróság elé viszem egyszer magát, meglátja. Gondolja csak jól végig a dolgot és rá fog jönni, ha maga a föld legostobább embere. Más rendes ember ezer évig él s akkor se tud annyi ostobaságot összefecsegni és cselekedni, mint amennyit maga hordott itt össze ez alatt a pár hét alatt. Remélem, hogy ezt maga is észrevette? — Alázatosan jelentem, hogy ezt én is észrevettem. Nekem, ahogy mondani szokták, igen kifejlődött megfigyelőképességem van, amikor már késő és amikor már megtörtént a kellemetlenség. Nekem min. dig olyan pechem volt, mint egy bizonyos Nechtleba nevezetű férfiúnak. Nekazinkbol, aki egyszer betért az ottani „Kutya van a kertben” korcsmába. Mindig rendes ember szeretett volna lenni s vasámaponkint megfogadta, hogy ezután új életet kezd. Aztán másnap mégis ezit mondta a cimboráiknak: „Fene tudja hogyan, de reggel azt veszem észre, hogy egy priccsen ütök”, S vejk, hagyjon most már békét példáival. Főhadnagy úrnak alássan jelentem, hogy amit elmondok, az mind tiszta valóság. Az ő nagyapja csakugyan vándor.,i — Svejk, — kiáltott rá a főhadnagy _ ismétlem, megparancsolom magának, hogy fogja be a pofáját és pe meséljen nékem semmit. Megtiltom, hogy Budweiszig egy szót is szóljon hozzám, ott majd le fogok számolni magával. Tudja-e, hogy be fogom csukatni magát? — Alázatosan jelentem a főhadnagy úrnak, hogy nem tudom, — mondotta Svejk jámboran — még nem tetszett mondani.,» A főhadnagy tehetetlenül csikorgatta fogát, majd felsóhajtott és kivette zsebéből a Bohémiát, olvasni kezdte a harctéri jelentéseket a nagy győzelmekről, a német E-tengeralattjáró tevékenységéről, a Földközi tengeren. Amikor odaért, ahol az új ta'lálmányú német bombákról tett a lap jelentést, amiket repülőgépekről dobnak le és háromszor robbanva irtózatos pusztítást végeznek, Svejk hangjára lett figyelmes, aki így szólott a kcpaszifejű úrhoz: — Bocsásson meg tisztelt uram, de ha nem tévedek, azt hiszem, Purkrabek úrhoz van szerencsém, a Szlávia Bank képviselőjéhez? És mivel a kopaszfejű úr nem felelt, így szólott a főhadnagyhoz: —i Alázatosan jelentem, egy alkalommal olvastam a lapokban, hogy egy normális ember fejét átlag hatvan-nyolcvanezer szál haj borítja és hogy a fekete haj általában ritkább szokott lenni, mint ahogy azt az ember rendesen ta- pasztaljf j?s könyörtelenül folytatta: Aztán eev orvos mesélte nekem a ..Soirk'‘-nél. hogy a h’ai- huliást lelki felindulásokból kaoia a? ember még a evermekágvban. De eme valami borzalmas dolog történt. A kopasz úr felugrott helyéről. nekiugrott Sveifcnek és magánkívül odította: *— Marsch heraus, sie. Schweins- kerl! — és kituszkolta Sveiket a folyosóra. Visszatérve, kellemetlen újsággal lepte meg a főhadnagyot, amikor bemutatkozott. Kiderült ugyanis, hogv ez a kopasz individuum egyáltalán nem Purkrabek úr a Szlávia Bank ügynöke. hanem von Schwarzburger vezérőrnagy, aki épp inspekciókör- úton volt ígv civilben és pedig Budweiszbe utazott, hogv az ottan« helyőrséget is meglepie látogatásával. Von Schwarzburger a legszigorúbb ellenőrzőtábornok hírében állott. Ha valami hibát talált a ear- nizom körül, a rettegett ember rendesen a következő szavakkal összegezte véleményét a helyőrség parancsnokával szemen: — Vám önnek revolvere? — Van. tábornok úr. — Kitűnő. Az ön helyében tudom mit tennék ezzel a revolverrel. mert amit én itt láttam, az nem gamizon. hanem disznóól. bizonytalan és a művelésük csak nagy költségekkel valósítható meg A múltban a szikesedés évről évre növekedett és a földművelők ebbe a ténybe évszázadokon át belenyugodtak. természetesnek vették. VJ honfoglalás A párt és kormány-határozatok: azonban hadat üzentek ennek a maradi felfogásnak.. A tudomány embereinek egész sorát: a kísérleti intézmények tudományos munkatársait mozgósították, hogy ez .Alföld átkát“, a szikes-edés folyamatát ne csak megállítsák, hanem évről évre úfabb területeket hódítsanak vissza a rendszeres mezőgazdasági termelésnek. A tudományos dolgozók meg is találták a? elszikesedés ellenszeréi az eddig csaknem értéktelen anyagokban. mint a cukorgyára mé6z- iszaro. a lignitpor és a gipsz, Megjavítjuk a sziket Az Országos Mezőgazdasági Minőségvizsgáló Intézet vizsgálatai és szakvéleményei alapián megállapított talaiiavítások gyakorlati kivitelezését ez F. M. az Öntözési és Talaj ia/vító Vállalatra bízta. Ezeknél a várnaiatoknál alkalmazott speciálisan képzett agronómu- sok adnak szaktanácsot a iaví- tásra. ennek taüaielőkészítésére. a javítóanyag bemunkál-ására. valamint a javítás utáni agrotechnikai eljárásokra és a szükséges vetésforgókra- Különösen felhíviák a figyelmet arra. hogy a iavított talajokon telies eredmény csak úgv érhető el. ha azokon istállótrágyázást is alkalmisenak. A iavftóamva- gokn-ak a helyszínre való kiszállítását és szakszerű elterítését, az Öntözési Talajjavító Vállalat vészi. Eredmények A Debreceni öntözési és Talfenjavító Vállalat megyénkben az elmúlt évben 4200 kh földet iavított meg. Ezenkívül terítéssel (disózás- sai) a Törő Pál tsz-ben. Mezőtúr határában 810 kh-n végzett gépi talaifavítást. Hk> a megiavított területeken csupán 3—4 mázsa búzával. vagy 12—15 mázsa csöves- tengerivel terem több. úgv megyénkben 12—16 ezer mázsa búzával vagy 60—60 ezer mázsa tengerivel takaríthatunk be többet. Növekszik az érdeklődés Az öntözési és falai iavítási vállalat szolnoki kirendeltsége eddig kb. 8000 kh föld megjavítására irányuló beielentést vett előiegyzésbe, Ennek több mint egvharmada a tsz-eké. SZŐKE FERENC főaigronómus 4
