Szolnok Megyei Néplap, 1955. január (7. évfolyam, 1-25. szám)

1955-01-11 / 8. szám

c MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A M EGYE I TAN'ACS LAPJA VII. évfolyam, 8. szám Ara 50 fillér 1955. Január 11., kedd MAI SZAMUNK TARTALMÁBÓL: Elméleti tanácsadó (2. o.) Ahol Az aranyember születik (2.0.) A vonatvezető és az utasok (3. o.) Mi újság a megyében? (3. o.) Sokat várunk a Kisújszállási Traktor Sportkörtől (4. o.) * Megnyílt a Jászsági Állattenyésztési Hőnap Jászboldogházán már 250 évrel ezolött is kiváló szarvasmarhatenyósztés volt Két esztendővel ezelőtt történt. Az alattyáni gépállomás egyik traktora szán toga tolt a jászboldogházi határban. A mű­szak vége felé járt az idő s a traktoros egészen eltörődött az egy­hangú munkáiban. Szinte gépiesen vette a fordulókat, mikor az egyik süppedökes helyen az ekevas megakadt. A traktoros le­szállt, hogy megnézze mi lehet az cka. Egy súlyos vaskazettát emelt ki a hantok közül. Forgatta, hol találna a nyitjára. Meg­csörrent benne valami, de kinyitni nem tudta. Alig várta, hogy a műszak leteljen és a talált holmit bevigye a gépállomásra. Ott majd szakavatott kezek felnyitják a kazettát, melynek furfan­gos zárjával ő sehogysem boldogult. A gépáll omási ilafcatosofc kezében aztán feltárult a vas­kazetta, s belőle 40—50 darab régi pénz került, elő. Az egyiket megtisztogatták a nemes patinától, s ilyen feliratot betűztek ki rajta: „dux Burgund c. o. Tirolig — Ferdinand d. g. archidux Austriae“. Az. álattyániak mindjárt sejtették, milyen értékes leletre bukkantak, s nyomban értesítették a jászberényi Jász-múzeu­mot. Kutatás indult a jászboldogházi határ csikósí részén. Az ásatások során egy évszázados temetőt tártak fel. Az egykorú gazdasági eszközökből, írásokból kitűnt, hogy Jászboldogházán évszázadok óta fejlett állattenyésztés folyt. A mai jászboldog- háziak hetedik ükapái már a XVII. század végén oiyan kiváló jószágot tenyésztettek, hogy Nyugat-Európa nagy városaiban, Becsben, Münchenben, Nümbergben, sőt az Északi tenger mel­lett fekvő Hamburgban is keresett, ismert cikk volt a jászsági szarvasmarha. Jó árat adtak érte. A vaskazettában talált ezüst pénzt is ott kaphatta valahol jószágaiért az ausztriai nagyvárosok vásáraim az egykori jászboldogházai gazda, mintegy 250 évvel ezelőtt. A jászíboldogháziak ősei értették az állattenyésztés tudo­mányát. Olyan jószágot neveltek, amelyik kibírta a 800—900, sőt ezer km-es gyaloglást. Útjukban nem egyszer rablókkal kellett megküzdeniük. A jószág szeretetét, az áldozatoktól vissza nem riadó munkakészséget a derék ősöktől örökölték Jászfooldoghá- za ma élő parasztjai. A felszabadulás előtt is sok jó állattenyésztő volt itt. A kispa- rasztok azonban nem tudtak ver­senyezni a nagy gazdákkal, s a köz­ség területéhez képest alacsony volt a jöszágálicmány. A háború nagy pusztítást vitt végbe. A har­cok után alig maradt egy-két jó­szág. Mégis 1951-ben már 1493 szarvasmarhát tartottak számon. S ez a szám a kormányprogram- mot megelőző évek során nem csökkent, hanem növekedett. 1953- ban már 1789-re szaporodott az állomány. Az ősi vér tehát nem vált vízzé. A mai jászboldogházai - parasztok éppisry «erelik a jószágul, mint századokkal ezelőtt élt őseik. Sót tovább akarnak haladni. A jászberényi járási párt-végrehajtó­bizottság és a Hazafias Népfront kezdeményezése nyomán nagy­szerű tervek láttak napvilágot. Vasárnap, január 9-én nyílt meg Jászboldogházán ünnepélyes kere­tek között a Jászsági Állattenyész­tési Hónap. A megnyitóra a kis községnek csaknem az egész fel­nőtt lakossága eljött. Délelőtt te­nyészállat bemutatót tartottak. A nem éppen nyárias időjárás elle­nére 30—40 tehenet, bikát, úszót és lovat hajtottak fel. Látni kellett volna, milyen büszkén vezették a nagyszámú nézőközönség és a bí­Kitüntetés A Népköztársaság Elnöki Taná­csa kiváló munkája elismeréséül a ..Munka Érdemérem“ kitüntetést adományozta N y 11 r a i Gyulának, a mezőtúri Általános Iskola taná­rának. Tíz államkölcsönsorsolás lesz ebben az évben Az Országos Takarékpénztár eb­ben az évben tíz államkölcsönsor- solást tart. 1955-ben több mint 550 millió forintod fizet vissza álla­munk a kölcsön ieevzöknek. Már­ciusban tartják az ötéves tervköl- csön utolsó húzását, ezzel a maavar állam visszafizeti az első államköl- csönt. A ki nem húzott kötvényt névértékben fizetik ki. Az idei tíz sorsolás a következő sorrendben történik: március 6-án a Negyedik Békekölcsön második sorsolása Zalaegerszegen. — Már­cius 20-án az ötéves Tervkölcsön utolsó húzása BudaDesten. — Á Dri­lls 26—29 között a Második Béke­kölcsön hatodik sorsolása Szolno­kon. — Máius 27—30 között a? El­ső Békekölcsön nyolcadik húzása Nyíregyházán — Június 29-én a Harmadik Békekölcsön negyedik sorsolása Siófokon. — Szeptember 18-án a Negyedik Békekölcsön har­madik húzása Egerben. — Október 20—22. között a Második Békeköl­csön hetedik sorsolása Veszprém­ben. — November 13-án az Ötödik Eékekölcsön első húzása Budapes­ten. — November 26—29 között az Első Békekölcsön kilencedik hú­zása Miskolcon- — Az év utolsó sorsolását, a Haimadik Békeköl­csön ötödik húzását, december 30- án Székesfehérvárott tarliák. ráló bizottság elé az értékes szarvasmarhákat. Egyike, másika olyan volt — ahogyan a boldoghá- ziák mondják —mint a vakart hó. A bíráló bizottságnak nehéz dolga akadt. A sok jó közül kellett kivá­lasztani a legjobbakat. Első lett: Konkoly Béla Bárány nevű tehene, de jó helyezést értek el Papp Sán­dor és Bállá János dolgozó parasz­tok jószágai is. A szarvasmarhatenyésztés amel­lett, hogy sok hírnevet szerzett, számottevő jövedelmet is hozott a kiváló jászboldogházai állattenyész­tőknek. Szőrös Vendel 12 holdas közép­paraszt az elmúlt 2 év alatt 52 ezer forintot szerzett tenyészállatok ne­veléséből. S az alig 2500 lakosú kis község 1954-ben is 54 kiváló tenyészbikát nevelt az államnak köztenyésztésre. A hire* állaftenyéaztő család másik tagja Szőrös Antal, a kor- rr.ányprogramm megjelenése óta 7500 liter tejet értékesített 16.800 forintért s az államnak szabad áron átadott tejért 21 mázsa ked­vezményes korpát kapott. A m-ult évben 18 ezer 300 forintért adott el két bikát az államnak, melyet szerződéses alapon nevelt. Ilyen és hasonló eredményekkel lehet megismerkedni a jászboldog­házai községi pártszervezet termé­ben megrendezett kiállításon is. Az egyszerű, de sokatmondó kiállítás dicséretére válik a járási és a köz­ségi Hazafias Népfront-bizottság­nak, s mindazoknak, akik megren­dezésében közreműködtek. „A jászsági parasztember nem lenzsákban, hanem bőrzsáköan viszi terményeit a piacra“ mondja az egyik felirat. S ez alatt azt kell érteni, hogy a terményt a jószág­gal etetik meg. s többszörös ha­szonnal a jószágot értékesítik. A kiállításon elhelyezett tárgyak kö­zött ott van néhány darab azok­ból a 250 esztendeje föld alatt pi­hent régi ezüst pénzekből, melyek a falu múltját feltáró ásatásokat megindították. — A kiállítás, s a Jászsági Állattenyésztési, hónap megnyitójára összegyűlt dolgozó parasztok ünnepélyes hangulata, a bizakodás azt igazolta, hogy a köz­ség múltja, jelene és jövője is az állattenyésztés. S Jászboldogháza előrehaladásának, lakói boldogulá­sának kulcsa az állattenyésztés 'to­vábbi fejlesztése. Érdekes volt meg­figyelni a délelőtti tenyészállat be­mutatóra összesereglebteket. — Az asszonyok, lányok is olyan szakér­telemmel bírálgatták a felvezetett jószágokat — tisztesség ne essék — mint egy zooteohnikus. Az állattenyésztési hónap meg­nyitásának ünnepi hangulatát csak fokozta, hogy a község zászlódíszbe öltözött. S a rádió ajándékműsort közvetített Jászboldogházának. (A kiállításon és a délutáni ta­pasztalatcserén résztvett gazdálko­dók, termelőszövetkezeti tagok és szakemberek hozzászólásaival kö­vetkező számunkban foglalkozunk.) Kiss Antal A jászberényi Apritógépgyár esztergályosai elfogadják Szikszai Lajos versenykihívását Lapunk vasárnapi számában kö­zöltük Szikszai Lajosnak, a török­szentmiklósi Mezőgépgvár kiváló esztergályosának felhívását a jász­berényi Apritógépgyár legjobb esz­tergályosához. A válasz már a tegnapi nap fo­lyamán megérkezett s ezt az aláb­biakban közöljük: „örömmel vettük Szikszai elviárs kezdeményező versenykihívását és bejelentjük, hogy üzemünkből két dolgozó csatlakozik a párosver­senyhez: Simon Pál és Márton Bak István esztergályosok, akik mind­ketten mint átképzésük tanulták szakmájukat. A felsorolt versenypontokat elf" gadjuk és közöljük, hogy a har­madik pont szerint a Itöder-mozga- lom keretében Ilonka József és Urban Antal esztergályosokat neH véljük sztahanovistákká. A többi pontokat is teljesíteni kívánjuk. Pótlólag kérjük még, a mezőgép­gyáriakat. hogy a verseny értckc-t lésének idejéről tájékoztassák üze­münket, mivel az értékelő bízott-* ságba mi is akarunk jelölni egy személyt, aki üzemünket képviseli. Lgyancsak kérjük, a. Mezőgépgyár is nevezze meg megbízottját, hogy pontosan és folyamatosan értékel­hessük » vállalataink dolgozó» kö­zött kibontakozó párosversenyt. MÁRTON B. ISTVÁN SIMON PÁL esztergályosok KUBÄNYI ZOLTÁN párttitkár SZUÖI ISTVÁN ÜB-elnök Több gondot a szolnoki külterület áruellátására! Mostanában igen sok panasz hangzik el Szolnok külterületeinek áruellátásával kapcsolatban. A Szolnoki Kiskereskedelmi Vállalat elhanyagolja a nem a központban lövő élelmiszerüzletek áruellátását, ugyanakkor a külterületek boltve­zetői nem fordítanák elég gondot arra. hogy boltjuk éppen úsv el le­gyen látva áruval, mint a belvárosi üzletek­A megvei tanács kereskedelmi osztálya az ellenőrzések során meg­állapította. hogy a külterületek árudéi általában nem kapnák friss kenyeret De nem ritka az az eset sem. hogy olyan közszükségleti cik­kek. mint a só. a paprika, napokig nem kaphatók a külterületen. Igv például nem esviszer előfordul, hogy a szandiaszöllősi részről az asszonyoknak bekell jönniök a vá­rosba sóért és paprikáért. A X. kerület lakói pedig a belvárosi háztartási boltban vásárolnak, ha petróleumra van szükségük. Itt az ideie. ho.gv a Szolnoki Kis­kereskedelmi Vállalat orvosolia ezeket a hibákat. Nem elég ha a belvárosi üzletek zavartalan áruel­látását biztosítják, gondoskodni kell a külterületek lakódról is. általános orvosi vizsgálat négy állam! gazdaságban és négy gépállomáson A megyei tanács egészségügy’ osztálya szakorvosok bevonásává ezen a télen négv állami gazda­ság és. négv gépállomás dolgozói­nak általános orvosi vizsgálatát vette tervbe. A vizsgálatokat belgyógyász-, se­bész-. orr-, fül-, gégeszakorvosok végzik maid. A szűrővizsgálat a dolgozók érdekeit szolgába. Ennek alapián megállaDÍtiák maid. hogy kik. azok a dolgozók, akiknek vala­milyen betegség folytán csökkent munkaképességűk, ezért a kerese­tük is kisebb, mint az egészsége­seké. Az olyanokat, akiknél valami betegséget észlelnek. kórházba, vagy orvosi kezelésre utalták. Vacsorán ezy kunhegyest gazdakörben Még etalt S óra körül járhat az idő. de már nagy a sürgés-forgás a kisbirtokos kör nagytermében. Este vacsorára jönnek össze a ta­gok. Régi jó szokás szerint birka­paprikás kerül majd a tányérokba, amit mindenki magával hoz hiszen ki a csuda tudna annyi tányért összeszedni egyedül. Mert leszünk talán kétszázötvenen is. Legalábbis B. Kovács Károly, a kör elnöke ezt mondja. Mások meg ráfejelnek, így Endrédi János, aki a drótkere­tes pápaszerr segítségével a bejá­rat mellett a vacsorajegyet 'oszto­gatja. A birkák kondérbélí állapotáról Barát Lukács hoz hírt. Meg is kérdi tőle: — Mi az, talán csak nem te vagy a szakács? Barát Lukács, aki egyébként a Lenin tsz tagja, kétfelé törli hatal­mas hollószárny bajuszát. — Szakács? ... Csak afféle füst­őrző. Lesem, hogy merre száll. A birkák egyébként a szomszéd­ban, Biri Sándor körgazdának az udvarán puhulnak a kondérban Fa­ragó Elek és Cseppentő Endre szak­értő felügyelete mellett. Mindket­ten túl vannak már 70-en s bizony alapos tapasztalatra tettek szert a birkapörkölt készítése terén. Addig is, míg Faragó Elek és Cseppentő Endre remekelnek, mert efelől sen mi kétség, a nagyterem mellett egyik szobában ülünk le egy kis beszélgetésre. Gyorsabban telik így az idő. A nagyteremből behallatszik a zenekar első próbálkozása. B. Ko­vács Károly, a kör elnöke nem kis büszkeséggel magyarázza, hogy a zenekar nem ám akármilyen, ha­nem saját, a kör zenekara. A tré­fáskedvű Vizkeleti Lukács a prí­más. s vele együtt a harmonikás a ci mb a In os, a bőgős és a klariné­tos is hát a kör sajátjának tekinti a zenekart. S így a zenekar egy­szerre a Lenin tsz-é és a köré. — De egyik s?m vitatja a másik jo­gát hozzá. S ez nagy dolog. Egyszóval — beszélgetünk. Első­sorban természetesen a körről. Ar­ról, hogy ez a kör valamikor még 1901-ben alakult. Akkoriban a „so- vány‘‘ Szabóhoz jártak el téli esté­ken az öregek, úgy vitték hónuk alatt a tüzelőt. Aztán 1926-ban megvették a Cinci-házat, majd a ház mellé telket is ragasztottak, másik épületet is emeltek. Terjesz­kedtek. Kellett is, mert 400 tagja is volt olykor-olykor a körnek. Fő­ként kisparasztok. mint Harmat Imre, aki 1922-ban lett tagja a kör­nek Kovács Károllyal és Palágyi Sándorral együtt s 1940-ig a bál­rendezői tisztet viselte. Aztán, hogy édesapja meghalt, ő lett a kör­gazda. Most meg alelnök az újjá­alakult körben. 4* elmúlt esztendőben december 19-én volt az alakuló ülés s a ta­gok száma már 240. Előbb nehéz­ségek voltak a helyiséggel is, fel­szerelés se igen van. A községi pártszervezet adta az első segítsé­get. A székek, amin ülünk, a párt- szervezettől valók. Szép barna, fé­nyezett székek. Kerül majd több bútor is. Palágyi Sándornak is lesz már nemsokára dolga, ö a könyv­táros. A megyei könyvtár 120 köte­tet küld hamarosan. Esténként a régi szokott rendben folyik majd a könyvesére. Mert a körbeli tartóz­kodás minden nap azonos rendben zajlik le. — Az első az újságolvasás — so­rolja B. Kovács Károly elnök. — Aztán megbeszéljük az újságból ol­vasott eseményeket, majd a köz­ség dolga kerül sorra. Azután, aki akar, könyvet cserél, végül pedis szabad beszélgetés folyik, akinek meg éppen kedve tartja, sakkozik, kártyázik. S hát nemcsak ennyiből áll majd a kör munkája. Orosz István ta­nácstag, aki egyébként minden este itt van a körben, ide hívta össze körzetének lakóit, hogy meghall­gassa véleményüket, panaszukat, ja­vaslataikat. A legközelebbi tanács­ülésen ennek a megbeszélésnek az alapján hallatia majd szavát. — A napokban összejöttem Buj­tás Jánossal, a cukorrépafelelős­sel — mondja Harmat Imre. — Volt már a népkörben is, ide is el akar jönni, hogy a tagokat tájékoz­tassa a cukorrépaszerződés új dol­gairól. — Csak jöjjön, szívesen látjuk — mondják a többiek, Orosz Pál. D. Ács Imre és Tóth Sándor is. — Mióta rregalakultunk, naponta összejövünk húszan-harmincan. Ké­sőbb még többen leszünk. Haszno­san akarjuk tölteni az időt. Már megbeszéltem Kiss Alberttel, a nép­front-bizottság elnökével, hogy leg­közelebb a fontos mezőgazdasági munkákról tárgyalunk majd. Meg­hívunk egy agronórrust, olyan jő szakembert, akitől tanulunk, mert a körnek főkép ez a célja. Aztán megfordul majd itt közöttünk or­vos, állatorvos és közigazgatást értő ember is, hogy a rendeleteket meg­magyarázza. ; így összegezd B. Kovács Károly. Aztán már nem sok idő van a be­szélgetésre. A késeké, villáké, tá­nyéroké a szó s hát természetesen a borospoháré is. Átmegyünk a nagyterembe. A vendégasztalnál már ott ül Kun Elek, a megyei népfront-bizottság titkára, Tar Márton, a községi párt­titkár, Kiss Albert, a helyi nép­front-bizottság titkára. Aztán itt van Pádár Károly, a népkör és Czupp József, a 48-as Kossuth gaz­dakör elnöke is. Éppen Czupp Jó­zsef mellett ülök. Megjön Lukács Pál, a Lenin tsz elnöke is. A vacsorán sok az asszony. Va­laki meg is jegyzi. Aztán kiderül, hogy sok beiratkozott asszony tagja is van a körnek, Mohácsi Miklósné, Sári Lajosné, Katona Gyuláné, Orosz Istvánná például. A birkapörkölt felséges illata be­tölti a termet. Csörög a villa, a kés, csobog a pohárban a piros gyöngyöstarjám bor. Aztán Kun Elek köszönti a kör tagjait, majd Tar Márton, a községi párttitkár emeli poharát arra, hogy jól mun­kálkodjon a kör. Tovább folyik a beszélgetés, szól a zene. A hófehér habos vászon­kendőből előkerül a sütemény. Kí- nálgatják az asszonyok. Gönczi Miklós bácsi, aki balról ül tőlem, azon búslakodik, hogy nem hallga­tott az asszony szavára, s nem ho­zott a könnyű, leveles rétesből. Aztán negyünk. Szolnok még messze van, s hátha köd lesz. Az pedig autóval nem tréfadolog. Alig akarnak bennünket elen­gedni. Péteri István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents