Szolnok Megyei Néplap, 1955. január (7. évfolyam, 1-25. szám)

1955-01-29 / 24. szám

1955 január 29. SZOLNOKWHSmft Rffltt-A* 3 Nem magyarázatokra, tettekre van szükség a lakáskérdés enyhítésére Január 27-1, csütörtöki számunkban közöltük a Megyei Párt-végrehajtóbizottság felhívását a lakás célját szolgáló, s jelenleg más célokra használt épü­letek felszabadításával kapcsolatban. A végrehajtó­bizottság felhívásában Is egyetértett a Néplap ezirá- nyú bíráló cikkeivel. A határozat 7. pontjában pedig kimondotta, hogy: „A Néplap szerkesztősége a múlt héten megkez­dett módon folytasson további meggyőző munkát, s jelentessen meg bíráló cikkeket a vállalatokról és intézményekről, melyek eddig nem tanúsítottak megfelelő magatartást ebben a kérdésben.“ A lakásproblémák enyhítése minden szervnek kötelessége azáltal is, hogy felesleges irodahelyisé­geiket, vagy raktáraikat átadják erre a célra. A TITASZ vezetőit több esetben bíráltuk már; eddig eredménytelenül. Pedig legnagyobb adottságok központi épületükben lennének az irodahe’yiségek lakásokká való átalakítására. Megkérdeztük Biró Fe­renc igazgató elvtársat, hogy milyen tervei vannak. Mit kíván tenni a végrehajtóbizottság felhívására. — mind a Ságvári-, mind a Beloiannisz-úti épületek fel­Biró elvtárs elmondotta, hogy szívesen elköltöz­nek az Irodaházba vagy máshova, ha elegendő iroda- helyiséget kapnak a dolgozók, a felszerelések, vala­mint a berendezési tárgyak részére. Való az, hogy a jelenlegi Beloiannisz-úti épületben nincsen minden hely gazdaságosan kihasználva. De nem tudják átala­kítani megfelelően. Itt építenek az egyik mérnök ré­szére, — aki jelenleg a Dunántúlról jár ide dol­gozni — egy kétszobás lakást. A Ságvári-úti üzemvezetőség épületét még 1930- ban vásárolták. Itt komoly berendezések épültek, s a dolgozók részére 150.000 forintos beruházással für­dőt létesítettek. Ezt nem tudják átadni lakás cél­jára. De mégis mindent elkövetnek, hogy legalább egy szoba-konyhás lakást rendezzenek itt be. Szerintünk még most sem tanúsítanak kellő meg­értést a TITÄSZ vezetői a lakáskérdésben. Nem ma­gyarázatokat kell adni az átszervezéssel, elköltözés­sel kapcsolatos nehézségekről, hanem rövid heteken belül fel kell szabadítani elsősorban a Beloiannisz-úti hatalmas épületet lakás céljára. s-abadításávaL Egy levelezői értekezlet Tizenöt levelezőnk jött el a Jász­berénybe öszehívott értekezletre a iárásfoól. Tizenöt hűséges mumka- lársa a Szolnokmegyei Néplapnak. S amit elmondtak és ahogy elmond­ták, örömmel töltötte el az újság itivatásos munkatársainak szívét. Az életet a maga sokrétűségében látják Ez az első következtetés, amit a felszólalásokból levonhatunk. Míg néhány évvel ezelőtt az jellemezte falusi levelezőinket, hogy túlnyo­mórészt csak a mezőgazdasági pro­blémákról írtak és beszéltek, most a község eleven életének sokfajta kérdései iránt érzékenyek már. — Rigó Jánosmé figyelmét nem kerül­te el, hogy a j ászberényi gimná­ziumban hideg van a tantermek­ben, minthogy több tanulótól hal­lotta, megjegyezte magának a pa­naszt. A nagycsaládos Lakatos Jánosné Jászjákóhalmáról anyai szeretettel beszélt az állami gondozás alatt álló kisgyermekekről, akiknek min­dent igyekszik megadni népünk, hogy pótolja a szülői gondoskodást. Az intézetben élő gyermekek pom­pás ruhákat, tanszereket kapnak az ellátás mellett. Ügyelnek tanulmá­nyi eredményeikre. Büszke rá, hogy katonatiszt, tanácsdolgozó is került már ki az otthonban felnevelt gyer­mekek közül. Elmondta, hogy jogosam kifogá­solják a község lakói, amiért a jász- teleki és jászdózsai út találkozásá­nál a lefolyót hanyagul csinálták meg. A betoncső csaknem a földfel­színen van s a járművek tönkrete­szik, azonkívül a gyalogjárók is a szó szoros értelmében csetelve-bo- 'olva tudnak átmenni a síkos, buc- kés területen. Az alattyáni Vörös Csillag tsz-ből Hjött Varga Mátyásné azt tapasz- falta, igen sokat tanul a levelező, !ia ellátogat a kisgyűlésekre is. — Sokmindent meghall ezeken, amikre mint levelező felhívja az illetékesek figyelmét. Legutóbb hallgatta a ta­nácselnök előadását a község ter­véről. A hozzászólásokból tudta meg a pap-telepiek kívánságát, okik területükre üzletet és népbol- ot kérnék. Javasolták a kisgyűlé- >en, hogy az orvosi lakás folyosóját alakítsák át zárttá, mert a váróte­rem kicsi és sok betegnek kint kell miiatt ácsorognia. Ugyancsak itt iyöződött meg arról, menyire óvja i lakosság tervlétesitményeinket. Méltatlankodtak amiatt, hogy a két esztendeje 35 ezer forintos költség- íel készült kút munkáját nem el- enőrizték. így az egyszer jó, mász- izor használhatatlan. Császtvai István elvtárs, aki a úszberényi tanítóképzőből küldi rtékes cikkeit lapunknak; a lelkes edagógus örömével újságolta, mi- ven jóérzés számára, amikor tanít­vány ad megköszönik neki, hogy me- vénk, városaink, falvaink helytör- éneti emlékeinek szeretetére, fel­kutatására nevelte őket. ígérte, '•:>gy a Néplap számára is megkül­di ilyen vonatkozású tanulmányait >!. Ady Endre jászberényi látoga- ásáról, a tiszafüredi járás egykor ■ires kisiparos nyeregkészítőiről, tb. Tóth Béla,né a jászberényi Aprí- ógépgyárból tájékoztatja rendsze- csein a szerkesztőséget. Érdekes zempentját világította meg annak i versenvnek. amely a törökszent­miklósi Mezőgépgyár sztahanovis­tája, Szikszai Lajos és az aprító- ’épgyáriak között folyik. Szerinte feltétlenül meg kelett volna nézni közös megbeszélés során, hogy szakmai képzettség terén milyenek az adottságok a Mezőgépgyárban és 'z Aprítógépgyárban, Ez utóbbiban tudniillik olyanok dolgoznak, akik csak másfél- két éve szakmunká­sok s szakmai tapasztalatban mesz- sze állnak a versenyre hívótól. Bíráló szemmel olvassák a lapot Mint a Néplap régi és egyre gya­korlottabb munkatársai sok meg­szívlelendő tanácsot adtak a szer­kesztőknek. Az alattyáni Varga Má­tyásné megmutatta, mit tud segí­teni a levelező írása. Egy leközölt levélnek köszönheti nyugaLmát az egyik szövetkezeti család, ame­lyet a kulák ki akart dobni a lakás­ból. Dalmadi József, ifj. Nagy Jó­zsef szülési segélye érdekében be­küldött levél hívta fel a tsz veze­tőinek figyelmét, hogy törődjenek a dolgozók ilyen gondjaival is. A pusztamonostort Telek elvtárs azt említette meg, hogy a J ászkun- kakas pellengérező rajzainak eleve­nítő hatása van. Példának a jász­berényi rossz híd megjavítását hoz­ta fel. Varga Mátyásné az adatok pon­tos ellenőrzésére hívta fel a szer­kesztőség figyelmét s elmondta, hogy még most sem felejtették el a helyi tsz tagjai, amikor az aratás­ban elért eredményeikről nem helytálló hírt közöltünk. Ugyanígy rosszul esett Szabó József trakto­rosnak, mikor teljesítményét meg­kisebbítve hoztuk le. Régi levelezőnk, a jászíényszarui Dányi János és a szintén odavalósi özv. Szűcs Jánosné arról számolt be, milyen visszatetszést keltett a községben, amikor egy hivata­los bírósági hír Péter Pál nevű egyént példásan teljesítő, köteles­ségtudó beadónak tüntetett fel, hol­ott az illető nem is gazdálkodik és ezenkívül is az ellenkezője igaz a róla mondottaknak. Császtvai István azt kérte, hogy a pedagógus-tárgyú vagy általuk írt cikkekkel szemben több köve­telményt támasszon a szerkesztő­ség. Sok ezekben az unalmas frá­zis és száraz statisztika. Ügyeljen arra is a szerkesztőség, hogy a bí­rálatban a megfelelő arányt be­tartsa. A kereskedelemmel kapcso­latban például ne túlnyomóan csak a helytelenségeket szellőztesse. Tóth Béfláraé azt kifogásolta, hogy a lap ipari rovat munkatársai az üzem,be látogatva, rendszerint csak a vezetőkkel tárgyalnak és ha le is mennek a műhelyekbe, csak azoknak a kíséretében beszélget­nek a dolgozókkal. Több figyelmet kér az olvasó, korrigáló szerkesz­tőktől, mert több esetben előfor­dult már, hogy a képaláírásoknál a nevek nem az ábrázoltakra vo­natkoznak. Magyar Zoltán, Bánfi Ferenc, Dobosi Imre a sportrovat pontat­lan levelező tr unkáját bírálta. Vezetőink becsülték meg jobban a levelezőket Azt hihetnénk, hogy a sokeszten- dös felvilágosító szó, a levele­zők szorgalmas, segítő munkája minden vezető előtt meghozta meg­becsülésüket. Sajnos még nem így van. Egész kis vita alakult ki azon, hogy aláírják-e nevüket a levélírók a bíráló soroknak, vagy ne. Örömmel kell leszögezni, hogy többségük bátran kiállt amellett, hogy az igazságért senkinek sem­miféle bántódása nem lehet. Ve­lük együtt valljuk mi is,- hogy nyu­godtan írja alá a nevét mindenki, ha igaz eseményt, tényt közöl a szerkesztőséggel. A levelezőket a tanulságai tőivé,ny védi s megtorolja a raj­tuk esett sérelmeket. Nem szabad annak sem megtörténnie, hogy köz­vetett úton éreztessék egyesek nemtetszésüket a levelezőkkel szemben. Mert csak ezt lehet például ab­ból következtetni, hogy Lakatos Járosné, Rothstodk Tibcmé lakás­ügyét évek óta szinte készakarva elintézetlenül hagyja a tanács s hogy az ugyancsak jászjákóhalmi özv. Csipe Józsefné közgazdaság’ technikumot végző fiát sem a nyá­ron sem a mostani vakációban nem vették fel egy kis kisegítő mun­kára a földművesszövetkezetbe. — Pedig a leltárkészítésnél szükség volt munkaerőre s vettek is fel olyat, aki nem volt úgy rászo­rulva, mint a nagycsaládos özvegy asszony. Az értekezleten elhangzottak, a sok-sok elintézett ügy, amely a le­velező segítségével jutott dűlőre« — bizonyítják, mit jelent a közvéle- m ény parancsnokainak szorgalmas munkája. Szeressék, segítsék őket vezetők, dolgozók egyaránt, hiszen ha bí­rálnak, a közösség érdekében te­szik. Tóth István Tegyék vissza a MÁV rar ót erem fatára a képeket A vasútállomási utasellátóban ülök. Hiányoznak a falakról a régi képek. Csupasz, nem egészen tiszta falak ásítoznak itt ránk. Ugyan kinek ártottak a magyaros díszíté­sek? Milyen elgondolás vezette azokat, akik leszedették? S ha va­lami különös célért tette a „rom­boló”, miért nem gondoskodott he­lyette más díszítésről? N. N. Mlírt nem tápom riswa részjegyem ellenértétét ? Én is, mint sok más, kéréssel fordulok a Szotndkmegyei Néplap­hoz. 1954 március 31-én ugyanis kiléptem az öcsödi KTSz-hól sza­bályszerű felmondással Meg is kaptam az önálló iparengedélyt Az asztalos szakmáiban másfél évig dolgoztam, mint Ktsz tag. 1955 ja- nuária van és még miod’g nem kaptam meg a közel 1000 forinto­mat, ami a Ktsz-tői részjegyeim után iár. Arra szeretném kérni a Szo'nokmegyed Néplapot, legyen segítségemre, hogy megkaphassam az engem megillető összeget. Meleg Béla asztalos, Öcsöd, Dózsa György-u. 20. Sürgőm intézkedést kérünk... örömmel vettük tudomásul, hogy a VIII. kerü'et a CsaHóköz-uteá- ban italboltot kap, ahol bor, sör pálinka. — mindennemű szeszes­ital és még hideg ételek is kapha­tók. Ha így volna, jó volna. A való- ág ez: mikor kinyitott az üzlet ”gy hét’g volt bor, sör. November óta azonban háromszor sem lehe­tett azt kapni, amit hirdettek. Ha bor volt. sör vagy szóda hiányzott. Sört ebben az évben egyáltalán ”em hoztak ki, szóda sincs egész béten. Másik hiba, hogy az italbolt kör­nyékét piszok és szenny borítja nincs WC, a tőszomszédságban pe­dig óvoda van, amit minden reg gél kisgyerekek keresnek fel. Több lelkiismeretesebb munkát vártunk a vendéglátó vállalattól, a bolt al­kalmazottaitól. BOZSÖ JANOS tanácstag Szolnok, VIII. kér. Fogadják el az aprópénzt is Január 20-án bementünk a föld­művesszövetkezet 1-es számú Ital­boltjába. Egy-egy féldeci kevertet akartunk meginni, de nem sike­rült, mert aprópénzzel akartunk fizetni. Vargáné, az üzlet dolgo­zója azonban ebbe nem egyezett bele. Azt mondják: ki a fülért nem becsüli, a forintot nem ér­demli. Kértük a panaszkönyvet, de azt mondták — nincs. Ezért ír­tuk meg ezen a helyen észrevéte­lünket. KOVÁCS LÁSZLÓ GULYÁS GYULA Kunszentmárton Intézzék el Szeretném’ tudná, hogy a vidéki betegeiknek miért kell a Szolnok1 SzTK-ban reggeltől sokszor estiig várni a szemvizsgálatra. Január 13-án velem is ez történt. Délelőtt fél 10-től délután fé! 6-ig vártunk, csak a vizsgálatra. Utána szem­üveg-vényt kellett volna beadnom az OFOTÉRT-hez. de mire megsza­badultam, akkor az már zárva volt. Ezért ismét be kellett utaznom. — Arról szintén lehetne beszélni, hogy a szem üvegre mennyit kell várni, de szeretném, ha mindenek­előtt az orvosi vizsgálat idejét ten­nék alkalmasabb időre. Tákos Gyula, Törökszentmiklős. * Szerkesztőségünk már érdeklő­dött, hogyan lehetne ezen a hely­zeten segíteni. A megyei tanács egészségügyi osztálya és az egész­ségügyi minisztérium is kitérő vá­laszt adott. Remekük azonban, hogy ez a panasz végül mégis csak meghallgatásra talál, mert arra kéül találnia. — (A szerk.) — .... . .... Id öcárás’elentés Várható időjárás szombaton estig: Továbbra is párás, ködös, felhős idő, többfelé ködszitálás, ónos eső, mérsékelt légáramlás, a hőmérsék­let alig változik. Várható legalacsonyabb hőmér­séklet ma éjjel: északkeleten mí­nusz tíz—mínusz tizenhárom, más­hol általában mínusz egy—mínusz négy, legmagasabb nappali hőmér­séklet szombaton: északon nulla— mínusz három, délen nulla—plusz három fok között. P. Antonov: VadlásskaDamd — Igaz történet — zt a történetet a Csukcs félsziget egyik telepén, Nugligran- ban hallottam. S csak annyit akarok elöljáró­ban megjegyezni, hogy a csukcs vadászok inkább kevesebbet mondanak a maguk vadászkalandjai­ról, mintsem megtoldanák valamivel. A tizenhárom éves Ti- nyenrultyev elkérte apjá­tól a winchestert. Kedve szottyant a fiúnak egy kis nyúlvadászatra. Vidáman dudorászva indult el a „vadászösvé­nyen”. Ez az ösvény meg­került jobbról egy hegyet s hosszan kanyargóit a tó felé. A hegyről viszont csalt egy félkilométeres leitő ereszkedett a tóra. Olyan meredek, hogy ha a hó megkérgesül, nip.es az az ember, aki meg tudna állni rajta. De ha friss, porhó van, legjobb ezen a lejtőn lemenni, mert rövidebb, mint az ösvény, s messze ellátni innen. Most éppen friss hó esett, s Tinyenrultyev er­re vette útját. Amint fel­kapaszkodott a hegyre, megállt és körülnézelő­dött, aztán elindult a me­redek szélén a legfris­sebbnek látszó nyúlcsa- páson. Az igazi vadász nem pazarol két töltényt egy nyúlra. Tinyenrultyev ki­tapogatta a szőrmebundá­ra vett fehér köpenye alatt az övére erősített töltényzacskót, kivett egy patront és megtöltötte a puskát. Csak egyetlen töl­tényt tett belé, pedig egész tárat be lehet ten­ni egyszerre. A lig haladt lefelé vagy ötven m itért, ami­kor két fehér mozgó fol­tot pillantott meg maga előtt, amelyek gyors iramban oldalt haladtak. Rögtön tisztában volt vele, mik lehetnek a fe­hér foltok. Mackók! Két fehér medve! Látszott rajtuk, nagyon éhesek le­hetnek, mert mohón szag­lászva rohangásztak az itt-ott látszó fekete fol­tok között, amelyeken ennivalót sejtettek. A csukcs vadásznak nem szabad megijednie a zsákmányától s ezt Ti­nyenrultyev is nagyon jól tudta. Hirtelen kiegyene­sedett, magasra dobta szőrmesankáiát és torka- szakadtából kiabálni kez­dett, hogy felhívja ma­gára a medvék figyel­mét. A medvék észrevették és már rohantak is fe­léje. Hamarosan egészen tisztán lehetett látni őket. Amelyik elől futott, kisebb volt... Bocs! Az anyamedve kicsit lema­radt. Mindkettő bozontos, horgászuk beesett. Na­gyon ki lehettek éhezve. Jobban tette volna a fiú, ha a szemlélődés he­lyett inkább új patront tesz a puskájába. A vá­ratlan zsákmány láttán vptnJiorv eaészen meafe- ledkezett róla, hogy csak egyetlen patronba van és csak azt tudta, hnav töl­tött puska van a kezé­ben, Lassan felemelte a f-----őrt. 7V o, már elég közel ’ vannak Gondosan ~élzott... Eldörrent a lö­vés. A bocs mintha meg­botlott volna, aztán két- lábra állt. mavesnival át­fogta a fejét és elkez­dett forogni egyhelyben Az anyamedve tovább ro­hant. A fiú ismét célzott, megnyomta a ravaszt Halk csettenés. Még egy! Még egy! Az ütőszeg üre­sen csattogott. Tinyenrultyev csak most döbbent rá, hogy patron van a puskában. Már egészen közel volt az anyamedve. Már tisz­tán lehetett látni vöröses szemét, s fejéhez tapadó apró fülét. A fiú kitátotta a szá­ját, de már arra sem volt ideje, hogy nagyot nyel­jen a friss levegőből. Ug­rott egyet és teljes erejé­ből rohanni kezdett le­felé a lejtőn, közben pe­dig igyekezett köpenye alatt elérni a tölténye* zacskót. Nyomában egész hófelhő kavargóit. Botla­dozva, bukdácsolva futott lefelé. A fehér medve számá­ra nem jelent akadályt az ilyen meredek hegy. Mellső lábait behajlítva, mint valami szántalpa­kon, ügyesen siklott le­felé a kis vadász után. Már éppen elérte s kitá­totta rá a száját, hogy megragadja, amikor a fiú teljes erejéből a pofájába csapott a puskatnssal. Az ütéstől visszahőkölt a medve, ugyanakkor a fiú már porzott ismét lefelé tovább a lejtőn, s kétség­beesve igyekezett elérni a tölténytartót. De már is­mét ott a medve. Megint kapott egyet a fogára a puskatussal és ismét sik­lottak tovább. A medve ordított. mikor a fiúnak egy hosszabb szakaszon sikerült lesiklania, elő­kapta kését és felhasí­totta vele a köpenyét a zacskó fölött. De nyomá­ban a medve ismét. A puskatus reccsenve meg­int lecsap és Tinyenrul tyev tovább röpül lefelé Végre most a hasítékon sikerült egy patront ki­vennie. Megtöltötte a winchestert. Ahogy a bő szén ordító medve ismét beérte s rá akarta vetni magát, hirtelen szembe­fordult vele, s puskája csövét a fenevad széles, bozontos mellének sze­gezve elsütötte. A medve rázuhant a fiúra, man­csaival szaggatni kezdve köpenyét, aztán elcsende­sedett. A golyó célba- talált, Tinyenrultyev kimá­szott a hóból a hatalmas állat alól és kissé oldalt leült, hogy lábából kiáll- jon a remegés. Sokáig ül­dögélt ott. Aztán oda­ment a leterített medvé­hez, jól megnézte. A mac­kó szemei már üvegesen meredtek, a szája véres volt s két agyara kizúz­va. Ahogy jobban körül­tekintett a fiú, látta, ép­pen a tó partjához értek: tovább nem lett volna menekvés. Egészen elgyengült a lába. Tépett köpenyével, nehezen, zihálva ismét felfelé kapaszkodott a hegyoldalon. A medve- bocs még mindig ott for­golódott, ordított egy­helyben, a golyó az áll­kapcsát roncsolta szét. Csak két újabb, nem egé­szen pontos lövés után nyúlott el. Tinyenrultyev halálo­san kimerülve érkezeit haza. Az citó előtt lever­te csizmájáról, köpenyé­ről a havat, s benyitott Apia és bátyia a kemen­cénél melegedtek. Ti nyenrvltvev mintha m>' sem történt volna, melle­ink ült. Aztán csak iíar mellékesen megjegyezte — Ki kéne menni a tó­hoz. megnnúmi két fehér medvét, az előbb lőttem fsok amikor már el­mentek a felnőttek a medvékért, akkor fa­kadt sírva: az már nem ’■> bei. hogy édesanyja 1átia, ő nem. gúnyolja k’ ezért a vadászt, különö­sen, ha azt tekinti, hóm "z a vadász mivdössr esete tizenhárom éves. Fordította: Csalié Jen

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents