Szolnok Megyei Néplap, 1954. december (6. évfolyam, 283-308. szám)

1954-12-09 / 290. szám

WS4 december 9. SZOLNOKMEGYEI NÉPLAP 5 Sc rib ei EGY POHÁR VÍZ '— A Sziglig éti 'T’öbb tájelőadás után mutatta be Szolnokon a Szig­ligeti Színház Seribe francia drámaíró „Egy pohár vfz‘‘ c. víg játékát. Ez a kö­rülmény *— bizo­nyos mértékig és bi­zonyos vonatkozás­ban — rá is nyomta bélyegét a bemuta­tóra. Legalábbis azt gondoljuk, ennek számlájára írhatók az előadás egyné­mely játékstílusbeli mozzanatai. Pontosabban és világosabban! szólva: az író az angol ki­rályi udvarba (nyu­godtan lehetne más nemzetiségű királyi udvarba is, mert a helyzetek — tipiku­sak) viszi a nézőt. Bemutatja az udva­ri cselszövések, in­trikák, szerelmek szövevényét, melyek ilyen társadalmi be­rendezkedésben a politikát irányít­ják, meghatározzák a háború és bé­ke ügyét, a nép sorsát. Szereplői síma modorú, külsőleg egymás lránt végletekig udvarias főran- gúak, akik semmiféle eszköztől ^em riadnak vissza az ellenfél tönkre­tétele érdekében, akik legszíveseb­ben egy kanál vízben megfojtanák egymást — de mindezt a „legsí- mább*’ udvari modorban, a „leg- halkabb'* udvariassági formák kö­zött. És éppen ez az a pont, ahol nem értünk egyet a legtöbb szerep­lő játékmodorával, az egész előadás játékstílusával. A szereplők többsé­ge — végső soron tehát Kalmár András rendező olyan „harsány színekkel’' dolgozott, amilyenek eb­ben az udvari légkörben alig hihe­tők. Tévedett a rendező, ha azt hitte, hogy a tájelőadásokon sok­kal jobban „alá kellett húzni'* az egyes jeleneteket, az író szellemes mondanivalóját. A vidéki nézők enélkül is megértették volna, mi­ről van szó. Sőt, véleményünk sze­rint, az udvarias társalgás és síma modor, valamint a mögöttük meg­húzódó könyörtelen cselszövések ellentéte még leleplezőbben feltárta volna ennek a cifra világnak min­den erkölcstelenségét, szennyét. Ez az előadási mód viszont nem egy helyen meghamisította azt a lég­kört, melyben a cselekmény leját­szódik. Bár ez a felfogásbeli hiba csök­kentette az előadás művészi értékét, nem akadályozta meg ab­ban, hogy élesen ki ne fejezze az író szándékát: megmutatni, hogy mi rejlik az ország életében jelen­tős politikai események (békekötés, a hadvezér, vagy a kormány bu­kása, tüntetések, parlamenti har­cok) mögött. Annál értékesebb és hitelesebb ez a leleplezés, mert ko­rabeli író tollából származik, Színház b emut mm GYŐRI ILONA Bolőniglbnoke szerepében Bánky Róbertét már a 3. darabban lát­hatta a szolnoki közönség. A 3. kö­zül ez a legkevés'bbé kidolgozott alakítása, bár a figura lényeges vonásait >— a fölényességet és ta­lálékonyságot, a gátlástalanságot és gúnyolódó kedvet — jól kifejezte. A testére szabott alakítás érzésünk szerint, még jóval több lehetőséget tartogat, mint amennyit Bánky Róbert kiaknázott. Azt sem hagy­hatjuk megjegyzés nélkül, hogy nem mindig élt együtt a színpadon történtekkel. Játékának csúfolod©, gúnyolódó, a szálakat bonyolító részletei sok derűs pillanatot sze­reztek a közönségnek, (^yőri Ilona játszotta a darab másik kiemelkedő szerepét. Mint a királynő főudvarhölgye, ő volt az udvari intrikák fő mozga­tója. Talán az ő játékára vonat­kozik legjobban az a megjegyzé­sünk, hogy sokkal simábbnak, hal­kabbnak kellett volna lennie anél­kül azonban, hogy mérsékelte vol­na könyörtelenségét, céltudatossá­gát, (pl.: jelenet a pohár vízzel). Megjelenése, szerepének felfogása egyéb vonatkozásban pedig lehető­séget adott volna a színészi fel­adat helyes megoldására. Harsány! Margit királynője köze­lítette talán meg legjobban azt a játékstílust, amelyet ebben a da­rabban elképzeltünk. Olyan király­nőt játszott, aki beleszületett ebbe a „hivatalba**, távol áll a valóság ismerésétől, kicsit naiv is, kicsit buta is, — de azért nem annyira hogy saját érdekeiről, saját szeszé­lyeiről le tudna mondani. Kiejtése, azonban nem kifogástalan. Bod, Teréz alakította Abigailt, J_a királyi udvarba került kis polgárlányt, aki eszközévé válik az EMBER SZÜLEI 1K Az ember akkor érzi igazán, milyen kár, hogy nincs berendezve az új szolnoki rendelő- intézet, ha az SZTK épületébe belép. Dél­után két óra van. Az egyik földszinti szobá­ban ilyenkor a leendő mamák gyülekeznek. Terhességi tanácsadás van három óráig, utána orvosi vizsgálat A szűk előszobát a sebészet betegeivel kell megosztani, két rende­lő ajtaja nyílik a váró­szobára. Az osztozás eléggé testvéries, több helyet kapnak a kis­mamák, a legtöbbje ül, hiszen egynémelyik már csak azért jött el, hogy az orvos kiírja, mert a szülés előtti utolsó hetekben jár, * A rendelő sem na« gyobb, mint egy tiszta fehér konyha. Meleg is. A nővérkék «— egy kicsit a mama hangján magyaráznak arról, mit egyen, hogyan éljen a terhes nő. Az egyik be­teg (rossz fogalmazás, hiszen a terhesség nem betegség) szó nélkül hallgatja a tanácsokat. Nem válaszol, csak bó­lint nagy komolyan, amikor hozzá szólnak, tanítják. Néhány hét múlva a tizedik gyer­mekét hozza a világra. Mint mondja, bemegy — megszül — aztán akár indul is haza, tud­ja ő már, mi a tenni­való. A tizedik gyermek- szülés híre egy pilla­nat alatt tiszteletet éb­reszt a többi asszonyok­ban. Hogyne, hiszen a jelenlévők közül a leg­tapasztaltabb mama is „csak** a harmadik gye­reket várja. A legtöbb pedig az elsőt, s ennél csodálatosabb, szoron- gatóbb öröm nincs is az életben. * Dr. Vágó — ember­nek nagyon fiatal, or­vosnak azonban igen tapasztalt — megkezdi a vizsgálatot. A szo­rongásé nem oldódik, akármilyen tapintatos is az orvos, Aki figyel-, ni tud a külvilágra is — mert az asszonyok ilyenkor minden ideg­szálukkal valami sajá­tos. benső életet élnek — az néhány vezény- szószerú tőmondatot hall, „gravid négy”, „tükör negatív”, — s mikor a vékony tű a vénába szalad — már csak felsóhajt az em­ber — az orvos előtt tiszta a kép, a terhes mama pedig nyugodtan hazamehet, baj nin­csen. Túlesett nemcsak a kötelező vizsgálaton, de a rákszűrésen is, * Az előszobában töb­ben várnak, mint a rendelés kezdetén. Az orvos, a nővérek mun­kája nem fogy, hanem növekszik. A felelőssé­gük Is. És több lesz a gyermek is, a kicsi, ele­ven. síró baba, a leen­dő ember. Akire most már az édestejet adó anyán kívül egy egész társadalom vigyáz. *— Már magzat korában is, atója — udvari intrikáknak, mert nem lát át a cselszövéseken, — és mert szerelmes. Nagyon jó mozdulatai és jelenetei mellett vannak alakí­tásának ki nem dolgozott részei, amelyek nem hatnak elég életsze­rűen, őszintén. Masham, a fiatal gárdatiszt sze­repét Somogyvári Pál játszotta. Megjelenése ellen nem lehet kifo­gásunk: azt a bizonyos szempontból valóban „ártatlan“ fiatalembert vitte színre, aíkit az író elképzelt. Az értetlenségből és ártatlanságból adódó jelenetekbe azonban 6 vitte a legtöbb bohózat! elemet, és ezért ahelyett, hogy — az író szándéka szerint — rokonszenves lett volna, legtöbbször egyszerűen ostoba gár­datisztet játszott. A darab kisebb szerepeit Lend- vay Gyula, Szommer Béla, Farkas Rózsa és Lorányi Román játszotta. A darab kiállítására a színház nem sok gondot fordított. A ruhák megfelelőek voltak, a díszletek azonban nagyon gyengén sikerül­tek, ^ vígjáték persze — a fentebbi megjegyzésektől függetlenül is — sikert aratott. Ez azonban elsősor­ban a szüntelenül változó, fordu­latokban gazdag, sőt helyenkint izgalmas eseményeknek, a mulat­ságos helyzeteknek, a sziporkázóan szellemes párbeszédeknek köszön­hető. A darab és a közönség is megérdemelte volna, hogy a szín­ház sokkal nagyobb műgonddal művészi igénnyel készüljön erre a bemutatóra, Kisfalud! Sándor. R karcagi Vörös Csepel tsz-ben újfajta eljárással készítik a silótakarmányt |pAk HETTEl| ezelőtt, Erzsé­bet napkor sötét, szürke fellegek borultak a kenderesi határra, és sűrű pelyhekben hullt a hó az em­berek ruhájára. A vörös Csepel tsz silózó munkacsapatát azonban mindez nem zavarta. A szél is erő­sen fújt cibálta kezünkből a kuko- ricaszárkévéket, sapkájukat, haju­kat televágta takarmánytörmelék­kel. A siló kornyékén az emberek és a taposásra beállított jószágok olyan formán néztek ki, mintha szennyes hóban hemperegtek vol­na meg. A szövetkezet tagjai azon­ban állták a sarat. D. Varga elv­társsal, a munkacsapat vezetőjével együtt Földi Pál, Cs. Kiss Sándor, Patkó József és Márta Borbála le­küzdötték az időjárás viszontagsá­gait. A hatvan éven felüli Inczédi bácsi a gyümölcsösből sietett segít­ségére a brigádnak. Első a jószá­gok téli takarmányozásának bizto­sítása — mondogatta. |A TSZ TAGJAI ugyan már november elsejére teljesítették az évi silózási tervet, de úgy hatá­roztak, hogy minden kukoricaszá­rat besilóznak. Mindnyájan tisztá­ban vannak vele, hogy a közös állatállomány csak akkor fejlődhet kellő színvonalra, ha a jószágok a bennük rejlő tulajdonságokat ki tudják adni. Miért fejjenek egy-egy tehéntől 10 liter tejet, amikor meg­felelő gondozással 15 litert is fej­hetnek. S ha egy juh 5 kg. gyap­jút és 30 liter tejet termelhet, miért adjon ennél kevesebbet. Meg­felelő takarmányozással minden jó tulajdonságát kifejtheti. A tsz ta­goknak, s az egész népgazdaság­nak is érdeke, hogy egy süldő ne másfél éves korára hízzon meg 140 kg.-ra, amikor egyéves korban is elérhető ez az eredmény. Arr.i ta­karmányt így megtakarítanak, az a tsz tagok jövedelmét gyarapítja. IJQ MINŐSÉGE silótakanrnány­nyal mindez elérhető. Csak vi­gyázni kell a munka gyors üte­mére. Nehogy a káros ecetsavas vagy vajsavas erjedés következzék be és megrontsa az egészet. Az er­jedéshez szükséges tejsavbakté- riumok akkor szaporodnak el gyor­san és kellő mértékben, ha a be- silózandó takarmányban 60—70 százalék víz, 30—40 százalék szá­razanyag, kellő mennyiségű cukor, vagy cukorpótló van. Ezért, ha azt látták, hogy a kukoricaszárban és a közé kevert nedves répaszeletben kevés a tenyészvíz, a hiányzó mennyiséget kútvízzel pótolták. Egy köbméter takarmányra 150 li­ter vizet számítottak. A soha nem pihenő tsz elnök, Retzer Henrik nem szokott meg­elégedni a látszateredményekkel. Nemrég hírét vette, hogy házilag előállítható tejsavbaktérium-tenyé- szet adagolásával jelentős mérték­ben meg lehet gyorsítani a siló- takarmány erjedését és a káros baktériumok működése ilyenfor­mán háttérbe szorul. Az újfajta eljárással 32 nap alatt beérik a silótakarmány. [AZ ALLATÁLLOMANy] fej­lesztésének eddigi eredményei be­igazolták, hogy a szakszerű veze­tés, s a tsz-tagok megnövekedett munkakedve új tartalommal tölti meg a közös munkát. Tavasz óta megsokszorozódott az állattenyész­tés hozama, s nagyobb értéke van a munkaegységnek. Egy esztendő­vel ezelőtt a tehenészetben csak lézengtek a jószágok, tejet sem adtak. Az idén októberben 4106 litert, novemberben 4342 litert fej­tünk ugyanannyi tehéntől. Az eddig szedett-vedett jószágokból álló ko­caállományt az idén törzstenyé­szetre cseréltük ki. Van már szép berkshirei és dán lapály sertés- állományunk törzskönyvezett tehe­nünk szép számmal. Azonkívül te­nyészbikákat nevelünk. Kanta Gyula. Mark T w a I n: JÁMBOR LELKEK KÜLFÖLDÖN különös és örvendetes dolog volt, hogy nagy szerencsémre megtaláltam az aréna szeméthal­mai között egy piszkos és meg­csonkított példányát a Római Min­dennapi Csatabárdnak, am elyben kritika volt ugyanerről az előadás­ról. Néhány évszázaddal elkésve került elő, hogy újdonságnak szá­mítson s így csak azért fordítom le és teszem közzé, hogy megmu­tassam, milyen kevéssé változott a drámai kritika általános stílusa és kifejezésmódja a hosszú korszako­kon át, amelyek lassan elteltek az­óta, hogy a lapkihordók azon ned­vesen és frissem lerakták ezt a példányt a római olvasó elé. Évadnyitó előadás a Colosseum­ban. A zord időjárás ellenére igen tekintélyes számú, előkelő közön­ség gyűlt össze, hogy lássa a fővá­rosi színpadom először fellépő ifjú travikus színészt, aki újabban o-lj* kiváló hírnevet szerzett az amphi- theátrumokfoaii. Körülbelül hatvan­ezrem voltak jelen s tekintve, hogy az utcák szinte járhatatlanok, fel­tehetjük, hogy más körülmények között egészen telt ház lett volna. Őfelsége, Aurelius császár helyet foglalt a császári páholyban, ma­gára vont minden tekintetet. A birodalom számos, kiváló nemes ura és tábornoka tisztelte meg je­lenlétével az előadást és nem volt utolsó közöttük az a patrícius had­nagy, akinek babérai, amelyeket a „Mennydörgő Légió“ soraiban szer­zett, még oly frissen zöldéinek homlokán. A belépésekor felhar­sanó éljenzést a Tiberlsen túl is meg lehetett hallani! ^ legutóbbi javítások és díszítések szebbé és kényel­mesebbé tették a Colosseumot. Az új párnák határozott haladást jelentenek a márvány-ülésekkel szemben, amelyeket oly régen meg­szoktunk. A jelenlegi igazgatóság nagy érdemeket szerez a közönség­nél. Restaurálták a Colosseum ara­nyozását, gazdag kárpitozását s a mindenüvé kiterjedő pompát, amelyre a Colosseum régi látogatói szerint, Róma olyan büszke volt ötven évvel ezelőtt, A tegnap esti megnyitó jelenet — széleskard-küzdelem két fiatal műkedvelő és egy híres parthus gladiátor között, akit mint hadi­foglyot küldtek ide — igen szép Volt. A két fiatalember közül az (Részlet) egyik olyan bájjal kezelte fegyve­rét, amely rendkívüli tehetségre vallott. Csel-döfése s aztán egy gyors és szerencsés vágás, amely sisakjától fosztotta rreg a parthust, meleg tapsot aratott. A visszakéz- ből való vágásban nem volt egé­szen tökéletes, de nagyszámú ba­rátja örömmel állapította meg, hogy a gyakorlat idővel el fogja tüntetni ezt a hibát. Csakhogy el­esett. Jelenlévő nővérei nagy fáj­dalomról tettek tanúságot. Anyja eltávozott a Colosseumból. A másik fiatalember olyan hévvel folytatta a harcot, hogy lelkes tapsviharo­kat idézett elő. Arrikor végül hol­tan esett össze, öreg édesanyja sikoltozva, zilált hajjal, patakzó könnyekkel rohant oda s elájult, éppen amikor ujjal megmarkolták az aréna rácsozatát. A rendőrség gyorsan eltávolította. Az adott kö­rülmények között talán megbocsát­ható volt az asszony viselkedése, de nem hallgathatjuk el, hogy az ilyen jelenetek ártanak a dekórum­nak, amelyet az előadás alatt meg kellene őrizni és fölöttébb illetle­nek a császár jelenlétében. A part­hus hadifogoly bátran és jól vívott, volt is rá oka, mert életéért és sza­badságáért küzdött. Felesége és gyermekei is jelen voltak, hogy szeretetükkel erőt öntsenek kar­jaiba és emlékeztessék a régi ott­honra, amelyet ismét viszontláthat, ha győz. Amikor második ellenfele is elesett, az asszony keblére szorí­totta gyermekeit és sírt örömében. De boldogsága rövid volt. A hadi­fogoly feléje botorkált, s látnia kellett, hogy a megszerzett bol­dogságot túlságosan későn szerezte meg. Halálosan megsebesült. így tehát az első felvonás teljesen ki­elégítő módon végződött. Az igaz­gatót a függöny elé szólították, s a megtiszteltetést beszédben köszönte meg, amely tele volt eJmésséggel és humorral s annak a reménynek kifejezésével zárult, hogy szerény erőfeszítései a római közönség vi­dám és tanulságos szórakoztatására továbbra is elismeréssel fognak ta­lálkozni. . a sztár jelent meg, akit harsogó tapsok között hatvanezer zsebkendő lengetése üdvözölt. Marcus Marcellus Vale- riánus (színpadi név — valódi neve Smith) ragyogó példánya a fizikai erőnek és a ritka művészi tehetségnek, Csodálatosan kezeli a csatabárdot, Vidám tréfálkozása ellenállhatatlan a komikus részek­ben, de azért nem éri el fenséges elgondolásait a tragédia komoly birodalmában. Amikor bárdja fé­lelmetes köröket irt le a megdöb­bent barbárok feje körül, pontos együttműködésben ugró testével és feszülő lábszáraival, a közönség ellenállhatatlan kacagásban tört ki, de amikor fegyverének foka be­törte egyiknek koponyáját, éle pe­dig majdnem ugyanabban a pilla­natban kettéhasította a másiknak a testét, az elragadtatás üvöltése, mely az épületet megrázta, annak elismerése volt egy kritikus gyüle­kezet részéről, hogy igazi mester, hivatásának legnemesebb részében. Ha van hibája (és ezt sajnálkozva keű-l jeleznünk), a hiba az, hogy az előadás legizgatóbb pillanatában kiles a közönségre, mintha látni akarná a csodálatot. Ugyancsak rossz ízlésre vall, hogy megáll ví­vás közben és meghajol, ha bokré­tát hajítanak neki. A nagy bal­kezes harc közben, mintha az idő felerészében a közönségre nézege­tett volna, ahelyett, hogy ellenfeleit szabdalja; s amikor már a másod­éveseket is mind levágta és a gó­lyával játszadozott, lehajolt és fel­kapott egy feléje eső bokrétát s odakínálta ellenfelének ugyanabban a pillanatban, amikor egy vágással minden valószínűség szerint elköl­töztette az élők sorából. Az ilyen könnyedség kétségtelenül jő lehet vidéken, de nem illik a főváros méltóságához. Reméljük, hogy fia­tal barátunk jó néven veszi ezeket a megjegyzéseket, hiszen csak a javát akarjuk. Aki minket ismer, tudja, hogy időnként igazságos szi­gorral bíráljuk a tigriseket és már­tírokat, de gladiátorokat sohasem sértünk meg szándékosan. f\AO délután gyermekelő­adás lesz s ezalkalommal több mártírt falnak fel a tigrisek. A rendes előadás a további intéz­kedésig minden este folyik. Az anyag esténként változik. Vale- riánus jutalomjátéka kedden, 29-én, ha életben lesz.“ Magam is voltam színikritikus annakidején s gyakran csodál­kozva vettem észre, hogy mennyi­vel többet tudok Hamletiről, mint Farrest; most örömmel látom, hogy régi kartársaim mennyivel jobbam értettek a széles kard kezeléséhez, mint a gladiátorok.

Next

/
Thumbnails
Contents