Szolnok Megyei Néplap, 1954. december (6. évfolyam, 283-308. szám)
1954-12-09 / 290. szám
WS4 december 9. SZOLNOKMEGYEI NÉPLAP 5 Sc rib ei EGY POHÁR VÍZ '— A Sziglig éti 'T’öbb tájelőadás után mutatta be Szolnokon a Szigligeti Színház Seribe francia drámaíró „Egy pohár vfz‘‘ c. víg játékát. Ez a körülmény *— bizonyos mértékig és bizonyos vonatkozásban — rá is nyomta bélyegét a bemutatóra. Legalábbis azt gondoljuk, ennek számlájára írhatók az előadás egynémely játékstílusbeli mozzanatai. Pontosabban és világosabban! szólva: az író az angol királyi udvarba (nyugodtan lehetne más nemzetiségű királyi udvarba is, mert a helyzetek — tipikusak) viszi a nézőt. Bemutatja az udvari cselszövések, intrikák, szerelmek szövevényét, melyek ilyen társadalmi berendezkedésben a politikát irányítják, meghatározzák a háború és béke ügyét, a nép sorsát. Szereplői síma modorú, külsőleg egymás lránt végletekig udvarias főran- gúak, akik semmiféle eszköztől ^em riadnak vissza az ellenfél tönkretétele érdekében, akik legszívesebben egy kanál vízben megfojtanák egymást — de mindezt a „legsí- mább*’ udvari modorban, a „leg- halkabb'* udvariassági formák között. És éppen ez az a pont, ahol nem értünk egyet a legtöbb szereplő játékmodorával, az egész előadás játékstílusával. A szereplők többsége — végső soron tehát Kalmár András rendező olyan „harsány színekkel’' dolgozott, amilyenek ebben az udvari légkörben alig hihetők. Tévedett a rendező, ha azt hitte, hogy a tájelőadásokon sokkal jobban „alá kellett húzni'* az egyes jeleneteket, az író szellemes mondanivalóját. A vidéki nézők enélkül is megértették volna, miről van szó. Sőt, véleményünk szerint, az udvarias társalgás és síma modor, valamint a mögöttük meghúzódó könyörtelen cselszövések ellentéte még leleplezőbben feltárta volna ennek a cifra világnak minden erkölcstelenségét, szennyét. Ez az előadási mód viszont nem egy helyen meghamisította azt a légkört, melyben a cselekmény lejátszódik. Bár ez a felfogásbeli hiba csökkentette az előadás művészi értékét, nem akadályozta meg abban, hogy élesen ki ne fejezze az író szándékát: megmutatni, hogy mi rejlik az ország életében jelentős politikai események (békekötés, a hadvezér, vagy a kormány bukása, tüntetések, parlamenti harcok) mögött. Annál értékesebb és hitelesebb ez a leleplezés, mert korabeli író tollából származik, Színház b emut mm GYŐRI ILONA Bolőniglbnoke szerepében Bánky Róbertét már a 3. darabban láthatta a szolnoki közönség. A 3. közül ez a legkevés'bbé kidolgozott alakítása, bár a figura lényeges vonásait >— a fölényességet és találékonyságot, a gátlástalanságot és gúnyolódó kedvet — jól kifejezte. A testére szabott alakítás érzésünk szerint, még jóval több lehetőséget tartogat, mint amennyit Bánky Róbert kiaknázott. Azt sem hagyhatjuk megjegyzés nélkül, hogy nem mindig élt együtt a színpadon történtekkel. Játékának csúfolod©, gúnyolódó, a szálakat bonyolító részletei sok derűs pillanatot szereztek a közönségnek, (^yőri Ilona játszotta a darab másik kiemelkedő szerepét. Mint a királynő főudvarhölgye, ő volt az udvari intrikák fő mozgatója. Talán az ő játékára vonatkozik legjobban az a megjegyzésünk, hogy sokkal simábbnak, halkabbnak kellett volna lennie anélkül azonban, hogy mérsékelte volna könyörtelenségét, céltudatosságát, (pl.: jelenet a pohár vízzel). Megjelenése, szerepének felfogása egyéb vonatkozásban pedig lehetőséget adott volna a színészi feladat helyes megoldására. Harsány! Margit királynője közelítette talán meg legjobban azt a játékstílust, amelyet ebben a darabban elképzeltünk. Olyan királynőt játszott, aki beleszületett ebbe a „hivatalba**, távol áll a valóság ismerésétől, kicsit naiv is, kicsit buta is, — de azért nem annyira hogy saját érdekeiről, saját szeszélyeiről le tudna mondani. Kiejtése, azonban nem kifogástalan. Bod, Teréz alakította Abigailt, J_a királyi udvarba került kis polgárlányt, aki eszközévé válik az EMBER SZÜLEI 1K Az ember akkor érzi igazán, milyen kár, hogy nincs berendezve az új szolnoki rendelő- intézet, ha az SZTK épületébe belép. Délután két óra van. Az egyik földszinti szobában ilyenkor a leendő mamák gyülekeznek. Terhességi tanácsadás van három óráig, utána orvosi vizsgálat A szűk előszobát a sebészet betegeivel kell megosztani, két rendelő ajtaja nyílik a várószobára. Az osztozás eléggé testvéries, több helyet kapnak a kismamák, a legtöbbje ül, hiszen egynémelyik már csak azért jött el, hogy az orvos kiírja, mert a szülés előtti utolsó hetekben jár, * A rendelő sem na« gyobb, mint egy tiszta fehér konyha. Meleg is. A nővérkék «— egy kicsit a mama hangján magyaráznak arról, mit egyen, hogyan éljen a terhes nő. Az egyik beteg (rossz fogalmazás, hiszen a terhesség nem betegség) szó nélkül hallgatja a tanácsokat. Nem válaszol, csak bólint nagy komolyan, amikor hozzá szólnak, tanítják. Néhány hét múlva a tizedik gyermekét hozza a világra. Mint mondja, bemegy — megszül — aztán akár indul is haza, tudja ő már, mi a tennivaló. A tizedik gyermek- szülés híre egy pillanat alatt tiszteletet ébreszt a többi asszonyokban. Hogyne, hiszen a jelenlévők közül a legtapasztaltabb mama is „csak** a harmadik gyereket várja. A legtöbb pedig az elsőt, s ennél csodálatosabb, szoron- gatóbb öröm nincs is az életben. * Dr. Vágó — embernek nagyon fiatal, orvosnak azonban igen tapasztalt — megkezdi a vizsgálatot. A szorongásé nem oldódik, akármilyen tapintatos is az orvos, Aki figyel-, ni tud a külvilágra is — mert az asszonyok ilyenkor minden idegszálukkal valami sajátos. benső életet élnek — az néhány vezény- szószerú tőmondatot hall, „gravid négy”, „tükör negatív”, — s mikor a vékony tű a vénába szalad — már csak felsóhajt az ember — az orvos előtt tiszta a kép, a terhes mama pedig nyugodtan hazamehet, baj nincsen. Túlesett nemcsak a kötelező vizsgálaton, de a rákszűrésen is, * Az előszobában többen várnak, mint a rendelés kezdetén. Az orvos, a nővérek munkája nem fogy, hanem növekszik. A felelősségük Is. És több lesz a gyermek is, a kicsi, eleven. síró baba, a leendő ember. Akire most már az édestejet adó anyán kívül egy egész társadalom vigyáz. *— Már magzat korában is, atója — udvari intrikáknak, mert nem lát át a cselszövéseken, — és mert szerelmes. Nagyon jó mozdulatai és jelenetei mellett vannak alakításának ki nem dolgozott részei, amelyek nem hatnak elég életszerűen, őszintén. Masham, a fiatal gárdatiszt szerepét Somogyvári Pál játszotta. Megjelenése ellen nem lehet kifogásunk: azt a bizonyos szempontból valóban „ártatlan“ fiatalembert vitte színre, aíkit az író elképzelt. Az értetlenségből és ártatlanságból adódó jelenetekbe azonban 6 vitte a legtöbb bohózat! elemet, és ezért ahelyett, hogy — az író szándéka szerint — rokonszenves lett volna, legtöbbször egyszerűen ostoba gárdatisztet játszott. A darab kisebb szerepeit Lend- vay Gyula, Szommer Béla, Farkas Rózsa és Lorányi Román játszotta. A darab kiállítására a színház nem sok gondot fordított. A ruhák megfelelőek voltak, a díszletek azonban nagyon gyengén sikerültek, ^ vígjáték persze — a fentebbi megjegyzésektől függetlenül is — sikert aratott. Ez azonban elsősorban a szüntelenül változó, fordulatokban gazdag, sőt helyenkint izgalmas eseményeknek, a mulatságos helyzeteknek, a sziporkázóan szellemes párbeszédeknek köszönhető. A darab és a közönség is megérdemelte volna, hogy a színház sokkal nagyobb műgonddal művészi igénnyel készüljön erre a bemutatóra, Kisfalud! Sándor. R karcagi Vörös Csepel tsz-ben újfajta eljárással készítik a silótakarmányt |pAk HETTEl| ezelőtt, Erzsébet napkor sötét, szürke fellegek borultak a kenderesi határra, és sűrű pelyhekben hullt a hó az emberek ruhájára. A vörös Csepel tsz silózó munkacsapatát azonban mindez nem zavarta. A szél is erősen fújt cibálta kezünkből a kuko- ricaszárkévéket, sapkájukat, hajukat televágta takarmánytörmelékkel. A siló kornyékén az emberek és a taposásra beállított jószágok olyan formán néztek ki, mintha szennyes hóban hemperegtek volna meg. A szövetkezet tagjai azonban állták a sarat. D. Varga elvtárssal, a munkacsapat vezetőjével együtt Földi Pál, Cs. Kiss Sándor, Patkó József és Márta Borbála leküzdötték az időjárás viszontagságait. A hatvan éven felüli Inczédi bácsi a gyümölcsösből sietett segítségére a brigádnak. Első a jószágok téli takarmányozásának biztosítása — mondogatta. |A TSZ TAGJAI ugyan már november elsejére teljesítették az évi silózási tervet, de úgy határoztak, hogy minden kukoricaszárat besilóznak. Mindnyájan tisztában vannak vele, hogy a közös állatállomány csak akkor fejlődhet kellő színvonalra, ha a jószágok a bennük rejlő tulajdonságokat ki tudják adni. Miért fejjenek egy-egy tehéntől 10 liter tejet, amikor megfelelő gondozással 15 litert is fejhetnek. S ha egy juh 5 kg. gyapjút és 30 liter tejet termelhet, miért adjon ennél kevesebbet. Megfelelő takarmányozással minden jó tulajdonságát kifejtheti. A tsz tagoknak, s az egész népgazdaságnak is érdeke, hogy egy süldő ne másfél éves korára hízzon meg 140 kg.-ra, amikor egyéves korban is elérhető ez az eredmény. Arr.i takarmányt így megtakarítanak, az a tsz tagok jövedelmét gyarapítja. IJQ MINŐSÉGE silótakanrnánynyal mindez elérhető. Csak vigyázni kell a munka gyors ütemére. Nehogy a káros ecetsavas vagy vajsavas erjedés következzék be és megrontsa az egészet. Az erjedéshez szükséges tejsavbakté- riumok akkor szaporodnak el gyorsan és kellő mértékben, ha a be- silózandó takarmányban 60—70 százalék víz, 30—40 százalék szárazanyag, kellő mennyiségű cukor, vagy cukorpótló van. Ezért, ha azt látták, hogy a kukoricaszárban és a közé kevert nedves répaszeletben kevés a tenyészvíz, a hiányzó mennyiséget kútvízzel pótolták. Egy köbméter takarmányra 150 liter vizet számítottak. A soha nem pihenő tsz elnök, Retzer Henrik nem szokott megelégedni a látszateredményekkel. Nemrég hírét vette, hogy házilag előállítható tejsavbaktérium-tenyé- szet adagolásával jelentős mértékben meg lehet gyorsítani a siló- takarmány erjedését és a káros baktériumok működése ilyenformán háttérbe szorul. Az újfajta eljárással 32 nap alatt beérik a silótakarmány. [AZ ALLATÁLLOMANy] fejlesztésének eddigi eredményei beigazolták, hogy a szakszerű vezetés, s a tsz-tagok megnövekedett munkakedve új tartalommal tölti meg a közös munkát. Tavasz óta megsokszorozódott az állattenyésztés hozama, s nagyobb értéke van a munkaegységnek. Egy esztendővel ezelőtt a tehenészetben csak lézengtek a jószágok, tejet sem adtak. Az idén októberben 4106 litert, novemberben 4342 litert fejtünk ugyanannyi tehéntől. Az eddig szedett-vedett jószágokból álló kocaállományt az idén törzstenyészetre cseréltük ki. Van már szép berkshirei és dán lapály sertés- állományunk törzskönyvezett tehenünk szép számmal. Azonkívül tenyészbikákat nevelünk. Kanta Gyula. Mark T w a I n: JÁMBOR LELKEK KÜLFÖLDÖN különös és örvendetes dolog volt, hogy nagy szerencsémre megtaláltam az aréna szeméthalmai között egy piszkos és megcsonkított példányát a Római Mindennapi Csatabárdnak, am elyben kritika volt ugyanerről az előadásról. Néhány évszázaddal elkésve került elő, hogy újdonságnak számítson s így csak azért fordítom le és teszem közzé, hogy megmutassam, milyen kevéssé változott a drámai kritika általános stílusa és kifejezésmódja a hosszú korszakokon át, amelyek lassan elteltek azóta, hogy a lapkihordók azon nedvesen és frissem lerakták ezt a példányt a római olvasó elé. Évadnyitó előadás a Colosseumban. A zord időjárás ellenére igen tekintélyes számú, előkelő közönség gyűlt össze, hogy lássa a fővárosi színpadom először fellépő ifjú travikus színészt, aki újabban o-lj* kiváló hírnevet szerzett az amphi- theátrumokfoaii. Körülbelül hatvanezrem voltak jelen s tekintve, hogy az utcák szinte járhatatlanok, feltehetjük, hogy más körülmények között egészen telt ház lett volna. Őfelsége, Aurelius császár helyet foglalt a császári páholyban, magára vont minden tekintetet. A birodalom számos, kiváló nemes ura és tábornoka tisztelte meg jelenlétével az előadást és nem volt utolsó közöttük az a patrícius hadnagy, akinek babérai, amelyeket a „Mennydörgő Légió“ soraiban szerzett, még oly frissen zöldéinek homlokán. A belépésekor felharsanó éljenzést a Tiberlsen túl is meg lehetett hallani! ^ legutóbbi javítások és díszítések szebbé és kényelmesebbé tették a Colosseumot. Az új párnák határozott haladást jelentenek a márvány-ülésekkel szemben, amelyeket oly régen megszoktunk. A jelenlegi igazgatóság nagy érdemeket szerez a közönségnél. Restaurálták a Colosseum aranyozását, gazdag kárpitozását s a mindenüvé kiterjedő pompát, amelyre a Colosseum régi látogatói szerint, Róma olyan büszke volt ötven évvel ezelőtt, A tegnap esti megnyitó jelenet — széleskard-küzdelem két fiatal műkedvelő és egy híres parthus gladiátor között, akit mint hadifoglyot küldtek ide — igen szép Volt. A két fiatalember közül az (Részlet) egyik olyan bájjal kezelte fegyverét, amely rendkívüli tehetségre vallott. Csel-döfése s aztán egy gyors és szerencsés vágás, amely sisakjától fosztotta rreg a parthust, meleg tapsot aratott. A visszakéz- ből való vágásban nem volt egészen tökéletes, de nagyszámú barátja örömmel állapította meg, hogy a gyakorlat idővel el fogja tüntetni ezt a hibát. Csakhogy elesett. Jelenlévő nővérei nagy fájdalomról tettek tanúságot. Anyja eltávozott a Colosseumból. A másik fiatalember olyan hévvel folytatta a harcot, hogy lelkes tapsviharokat idézett elő. Arrikor végül holtan esett össze, öreg édesanyja sikoltozva, zilált hajjal, patakzó könnyekkel rohant oda s elájult, éppen amikor ujjal megmarkolták az aréna rácsozatát. A rendőrség gyorsan eltávolította. Az adott körülmények között talán megbocsátható volt az asszony viselkedése, de nem hallgathatjuk el, hogy az ilyen jelenetek ártanak a dekórumnak, amelyet az előadás alatt meg kellene őrizni és fölöttébb illetlenek a császár jelenlétében. A parthus hadifogoly bátran és jól vívott, volt is rá oka, mert életéért és szabadságáért küzdött. Felesége és gyermekei is jelen voltak, hogy szeretetükkel erőt öntsenek karjaiba és emlékeztessék a régi otthonra, amelyet ismét viszontláthat, ha győz. Amikor második ellenfele is elesett, az asszony keblére szorította gyermekeit és sírt örömében. De boldogsága rövid volt. A hadifogoly feléje botorkált, s látnia kellett, hogy a megszerzett boldogságot túlságosan későn szerezte meg. Halálosan megsebesült. így tehát az első felvonás teljesen kielégítő módon végződött. Az igazgatót a függöny elé szólították, s a megtiszteltetést beszédben köszönte meg, amely tele volt eJmésséggel és humorral s annak a reménynek kifejezésével zárult, hogy szerény erőfeszítései a római közönség vidám és tanulságos szórakoztatására továbbra is elismeréssel fognak találkozni. . a sztár jelent meg, akit harsogó tapsok között hatvanezer zsebkendő lengetése üdvözölt. Marcus Marcellus Vale- riánus (színpadi név — valódi neve Smith) ragyogó példánya a fizikai erőnek és a ritka művészi tehetségnek, Csodálatosan kezeli a csatabárdot, Vidám tréfálkozása ellenállhatatlan a komikus részekben, de azért nem éri el fenséges elgondolásait a tragédia komoly birodalmában. Amikor bárdja félelmetes köröket irt le a megdöbbent barbárok feje körül, pontos együttműködésben ugró testével és feszülő lábszáraival, a közönség ellenállhatatlan kacagásban tört ki, de amikor fegyverének foka betörte egyiknek koponyáját, éle pedig majdnem ugyanabban a pillanatban kettéhasította a másiknak a testét, az elragadtatás üvöltése, mely az épületet megrázta, annak elismerése volt egy kritikus gyülekezet részéről, hogy igazi mester, hivatásának legnemesebb részében. Ha van hibája (és ezt sajnálkozva keű-l jeleznünk), a hiba az, hogy az előadás legizgatóbb pillanatában kiles a közönségre, mintha látni akarná a csodálatot. Ugyancsak rossz ízlésre vall, hogy megáll vívás közben és meghajol, ha bokrétát hajítanak neki. A nagy balkezes harc közben, mintha az idő felerészében a közönségre nézegetett volna, ahelyett, hogy ellenfeleit szabdalja; s amikor már a másodéveseket is mind levágta és a gólyával játszadozott, lehajolt és felkapott egy feléje eső bokrétát s odakínálta ellenfelének ugyanabban a pillanatban, amikor egy vágással minden valószínűség szerint elköltöztette az élők sorából. Az ilyen könnyedség kétségtelenül jő lehet vidéken, de nem illik a főváros méltóságához. Reméljük, hogy fiatal barátunk jó néven veszi ezeket a megjegyzéseket, hiszen csak a javát akarjuk. Aki minket ismer, tudja, hogy időnként igazságos szigorral bíráljuk a tigriseket és mártírokat, de gladiátorokat sohasem sértünk meg szándékosan. f\AO délután gyermekelőadás lesz s ezalkalommal több mártírt falnak fel a tigrisek. A rendes előadás a további intézkedésig minden este folyik. Az anyag esténként változik. Vale- riánus jutalomjátéka kedden, 29-én, ha életben lesz.“ Magam is voltam színikritikus annakidején s gyakran csodálkozva vettem észre, hogy mennyivel többet tudok Hamletiről, mint Farrest; most örömmel látom, hogy régi kartársaim mennyivel jobbam értettek a széles kard kezeléséhez, mint a gladiátorok.