Szolnok Megyei Néplap, 1954. december (6. évfolyam, 283-308. szám)
1954-12-05 / 287. szám
1954 december SZOLNOKMEGYE1 NÉPLAP 5 a Szovjetunió, a Lengyel Népköztársaság, a Csehszlovák Köztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság, a Magyar Népköztársaság a Román Népköztársaság, a Bolgár Népköztársaság és az Albán Népköztársaság kormányának deklarációja (Folytatás a -2-ilk oldalról) tései teremthetik meg az alapot Európa tartós és szilárd békéjéhez. Ennek érdekében továbbra is készek együttműködni más európai államokkal, amelyek azt az óhajukat nyilvánítják, hogy ezen az úton kívánnak járni. Az európai országoknak az európai béke és biztonság biztosításával foglalkozó moszkvai értekezletén részvevő államok kormányai meggyőződtek arról, hogy a béke és az általános biztonság megszilárdítására irányuló politikájuk, valamint a jelen értekezlet által megjelölt' Intézkedések megfelelnek népeink érdekeinek épp úgy, mint az összes többi békeszerető nép érdekeinek. A Szovjetunió. Lengyelország, Csehszlovákia, Magyarország, Románia, Bulgária, Albánia és a Német Demokratikus Köztársaság népei békés alkotómunkát fejtenek ki. Erőfeszítéseik a további gazdasági cs kulturális fellendülésre, a dolgozók életszínvonalának állandó emelésére és ezzel nagy szocialista vívmányaik szilárd védelmének biztosítására irányulnak. Nincs a világon olyan erő, amely visszafelé tudná forgatni a történelem kerekét és meg tudná akadályozni a szocializmus építését országainkban. Államaink népei tudják, hogy a párizsi egyezmények lényegesen fokozták az új háború veszélyét. Nem engedik meg azonban, hogy az események kialakulása váratlanul érje őket. Népeink biztosak erejükben, biztosak kimeríthetetlen erőforrásaikban. Soha még a béke cs a szocializmus erői nem voltak olyan hatalmasak és nem voltak oly szilárdak, mint ma. Minden támadásra, háború kirobbantására és népeink békés életének megzavarására irányuló kísérlet megsemmisítő visszautasításra találna. Népeink más népek rokonszenvé- re és támogatására támaszkodva mindent elkövetnek majd anmk érdekében, hogy szétzúzzák az agresz- szió erőit, hogy diadalmaskodjék igaz, igazságos ügyünk. Népeink békében akarnak élni és baráti kapcsolatokat akarnak minden más néppel. Éppen ezért minden lehető módon továbbra is sík- raszállva a béke cs az általános biztonság érdekei mellett, mindent megtesznek annak érdekében, hogy biztosítsák fejlődésük további békés útját és államuk kellő biztonságát. Nagy sikerük van megyénk kéozőművészeinek a vidéki tárlaton N ovember 20-tól december 4-ig rendezték meg Budapesten az Ernst-múzeumban a vidéken élő képzőművészek kiállítását. A kiállításon a megyéből P. Bak János, Botos Sándor, Chio- vini Ferenc, Csabai Wágner József, Sáros András és Patay Mihály festőművészek vettek részt. P. Bak János a Zagyvaparti táj, Tapasztalatcsere, Péter fiam, — Zsennyei kukoricatábla és Fekvő akt képeit, Bótos Sándor a Csorda-erdő, Tisaaigar, Parasztlány arcképe és Erdei út című képeit, Chiovini Ferenc Delelő gulya, öreg Színész, Tiszai csónakkikötő, Piac és őszi napsütés című képeit, Csabai Wágner József Kukorioakúpok című pasz- telljét, Sáros András Indulás az iskolába című képét, Patay Mihály pedig két grafikáját, (Gőzdaru, Acélöntés) és három fametszetét) (A szolnoki Zagyva- híd, Sáros út, Tabán) állította ki. Hozzátartozik a beszámolóhoz az js, hogy a kiállításra beküldött kb. 1300 kép közül 184 festményt és grafikát állítottak ki s a szolnoki és megyei művészek valamennyi képét elfogadták. Ez a tény is élesein rávilágít a fejlődésre. V. | író, számológépek, | T villanymeghajtású automata- S g gépek, pénztárgépek, szak- g g szerű javítását vállalja, va- * X lamint a sokszorosítógépek A % hatóságilag engedélyezett ja- 0 T vítója a szolnoki Vasipari g A Vállalat i ro d a g é p javító $ ö részlege. — Hívásra vidéken 0 § helyszíni javítást is végez. § ő 1955. évre karbantartási szer- B <3 ződés köthető. Cím: Szolnok, y 8 Kossuth Lajos-u. 7. szám, — b g Telefon: 19—07. ^ A földműve§szövetkezeli szakcsoportok működéséről | A GABONAKÉRDÉS | megoidá. sa, az állattenyésztés hozamának fokozása, a burgonya- és zöldségtermés, a világhírű magyar bor és gyümölcstermelés feljavítása a decemberi határozat alapvető célkitűzése. E fontos feladatok megbeszélésére jöttek össze Szolnokon 6 megye földművesszövetkezeti vezetői, szakcsoport szervezői, elnökei és ügyvezetői. A hozzászólások azt tükrözték, ebben az évben komoly változások történtek a szakcsoportok szervezése, fejlődése terén. Vincze János is erről beszélt, a békésmegyei MÉSZÖV tömegszerve'/előadója, I MAJZIK JENÖ.I a szolnokme- gyei szakcsoportok eredményeiről, a szervező munka sikereiről és a hiányosságokról beszélt. Megyénkben a méhészeti és rizstermelő szakcsoportok működnek legjobban. A köteleki rizstermelő gazdák közösen végezték el a munkát, együtt viselték a terheket és igazságosan osztották el jövedelmüket. 16—18 ezer forint jutott egy-egy tagnak. Gedó Gyula, Szász István és többen tehenet vásároltak, Peszeki János, Czakó István pedig házat vett munkája gyümölcséből. Ez a példa is azt mutatja, eredményes a szakcsoportok működése. Jól járnak a termelők, mert segítséget kapnak munkájukhoz, de jól jár dolgozó népünk is, mert egyre több élelmiszerhez jut. Ezért van szükség arra, hogy a tanácsok fokozottabban segítsék az egyéni gazdák termelési társulásait. Megoldást kell találni arra, hogy kisgépekkel, gazdasági felszerelésekkel, permetezőszerrel és más fontos dolgokkal ellássák a szakcsoportok tagjait. A szakoktatás vonalán Is sok javítanivaló van — folytatta Maj- zik elvtárs. A téli tanfolyamok általában még nem kezdődtek meg, de már van olyan példa, mint Fegy- verneken, ahol a méhészeti szakcsoport öntevékenyen már egy hónappal előbb megkezdte a tanulást. Nagy szükség lenne a szakkönyvekre és brossurákra, de ezek még nem érkeztek meg a SZÖVOSZ-tól. Hiba az is, hogy későn kaptak rendelkezést az Ezüstkalászos tanfolyamok megtartására. A tanács szervezésében a gazdatanfolyamok már több helyen megnyíltak, a szakcsoportok népes tagjai kimaradtak e fontos oktatásból. |"AMBRUS JÓZSEF | jászberényi ügyvezető méhészeti szakcsoportjuk eredményeit ismertette. Ezévben 90 mázsa mézet adtak át fogyasztásra. ö és több hozzászóló is bírálta a budapesti méhészeti vállalatot, amiért nem biztosít kannákat a mez szállításához. A vállalat elhanyagolja a megrendelt méhészeti felszerelésen, kaptárak. műlépek stb. leküldését is. Fábián Károly kunhegyest ügyvezető hozzászólásában arra hívta fel a figyelmet, hogy náluk — s valószínűleg máshol is tapasztalható ez. A rizstermelő szakcsoportba spekuláns elemek igyekeznek befurakodni, hogy kihasználják azokat a kedvezményeket, melyeket államunk a becsületes dolgozó parasztok számára biztosít. Kunhegyesen olyan emberek is termelnek rizst a szakcsoporton beiül, akiknek ez mellékfoglalkozás, mert emellett rendes fizetett állásuk van. Sürgősen változtatni kell ezen, mert ez a termelés rovására megy és $ dolgozó parasztokat elidegeníti a szakcsoportba való belépéstől. Harangi István, a hajdu-biharme- gyei MÉSZÖV munkatársa is foglalkozott a méhészeti felszerelés beszerzési nehézségeivel, gyenge minőségével. Javasolta, hogy kész kaptárak helyett faanyagot biztosítsanak a méhészek számára, akik ezt javításhoz, vagy új kaptárak készítéséhez is jól felhasználhatják. Többen tettek panaszt a MEZÖ- KER munkája ellen a termelvények átvétele, minőségi leértékelés se és a termelőknek adott felelőtlen ígérgetések miatt. Elmondották a jelenlévők, hogy a SZÖVOSZ-tól is nagyobb segítséget várnak, a szakcsoportok számára szükséges felszerelések, kisgépek, permetezők es védekezőszerek biztosításához. | FARKAS PAL, I a SZÖVOSZ tömegszervezeti osztályának vezetője foglalta össze az értekezlet tanulságait. Legfontosabb tennivaló —* mondotta — minden eszközzel segíteni az egyénileg dolgozó parasztok termelési összefogását. A szakcsoportok a szövetkezés legegyszerűbb formái, de a termelés emelését, a hozamok növelését célozza, össze kell fogni azokat a termelőket, akik problémáik elintézésére, gazdaságuk fejlesztésére társulni akarnak. A földművesszövetkezeteknek a szervezeti keretet élettel kell meg- tölteniök. Segíteniük kell a helyi termelési problémák megoldását, felkarolni a dolgozó parasztok kezdeményezéseit, a helyi lehetőségek kihasználására. A spekuláns, vagy ellenséges elemeket ki kell zárni a dolgozó parasztok termelési társulásából és biztosítani, hogy minél több becsületes egyént gazda vegyen részt a szakcsoportok munkájában. A nyugdíjtörvény és végrehajtási rendelete (Összeállítölték: Horváth Ferenc és Kovács Kálmán) A napokban megjelent 87 oldalas kis könyv olyan törvényeket és rendeleteket tartalmaz, amelyek az ország egész lakosságát — öregeket és fiatalokat egyaránt — akár közvetlenül, akár közvetve, de mindenképpen érintik. Ismerteti az öregségi, özvegyi, rokkantsági nyugdíjat, a családi pótlékot, baleseti járulékot, házastársi pótlékot, de kitér a nyugellátások összegére, a kivételes nyugellátás kérdésére és végül a nyugdíjjárulékokra is, ■amelyet a dolgozóknak kell fizetniük. Különös érdeme a könyvnek, hogy könnyen áttekinthető, világos és — a rendeletek tanulmányozásában egyáltalán nem járatos ember számára is — jól követhető. Minden egyes törvény szövege mellett ott találja az olvasó az illető törvény végrehajtási utasítását és részletes magyarázatát is. A gondos szerkesztést dicséri még a két függelék: egyik pontosan meghatározza, melyek az egészségre ártalmas munkakörök, a másik pedig közelebbről felsorolja, hogy kik tarthatnak igényt rokkantsági, vagy baleseti járulékra. A könyv tanulmányozása minden dolgozó személyes érdeke, de ezen túlmenően hasznos útbaigazítást nyújt mindazoknak, akiknek hivatalból is is- merniök kell a rendeleteket. A kis könyvecske nagyon olcsón, 3 forintért kerül forgalomba, hogy minden nyugdíjas is megvehesse. KÜLÖNLEGES RÁK javítóm a stopper, taxi üzemi blokkoló, ingaóra, kar-, zsebóra, vecker, íeszmérők, villanyórák. Vésé- si munkákat és minden precíz műszerek javítását vállal, ja az átszervezett VASIPARI VÁLLALAT órás részlege, jótállássá 1. MÁR napok óta nem láttuk a Balatont. Szürke, bánatos ködpap- lam imbolygott felette. A part menti sétányról is csak nehéz lélegzése hallatszott. Ha egy-egy kdadósabb hullám ütközött a móló köveihez, sírva húzódott vissza a ködtakaró alá: megijedt a sivár csengésű jégcsapoktól. A választás napjára azonban megfiatalodott a Magyar Tenger is. Vakító fényét bőkezűen szórta a balatonfüredi öböl bájos lankáira, iilásbama hegyeire. A közeid tihanyi félsziget üdén nyújtózott bele a ragyogó tóba. Mintha egy ujjpár lett volna szép hazánk kezén. S hagy megnézze magát az ünneplőbe öltözött ország, tükörnek tartotta maga elé a tündöklő Balatont. Bizony abban mosolyt, derűt, jókedvet láthatott azon a napon. A MÁVAG üdülő vendéged is valamennyien legszebb ruhájukat öltötték fel ezen a reggelen. — Jön szavazni? — Menjünk együtt! Jaj de jó, hogy van tanúsítványom .., — Olyan boldog vagyok, még sohasem szavaztam — lelkendezett az ebédlőbe menet az a fiatal kislány, akit a Ganz hajógyár küldött el pihenni jó munkája jutalmául. Ilyen hamar sose fogyott el a finom reggeli. A Ml ASZTALUNKNÁL is szokatlanul illetődött csendben szürcsölgettük a selymesízű kakaót, elgondolkozva falatoztunk a foszlós kalácsból. Kardos néni, a beszédes pesti asszony is meglepően szótükar volt. Pedig nem múlt el reggel, hogy valami hallatlanul fontosait ne mondott volnt Mindenki elhiheti, hogy nagyon jó szíve van. Elfért benne a három- emeletes üdülő minden gondja. —* honnan, honnan nem, de még azt is számon tartotta, hogy a balatonfüredi szénsavas víz hányszor hajtotta meg azt a hölgyet, akivel a Filharmóniánál találkozott már. Legutóbb azért nem tudott nyugodtan elaludni, mert egyik este egy kétségbeesetten mekegő kecsA TTJ két látott a hegynek tartó ösvény felé csámborogni. Biztosain tudta róla, hogy eltévedt szegény. Megállított hát Kardos néni mindenkit: „Mondja kérem, maga balatonfüredi ?’* — Igen. *— Nem Ismeri meg, kié ez a szerencsétlen ke'-ske? Megfagy itt az éjszakában. Minthogy a balatonfürediek nem ismerik szép nagy községük minden kecskéjét, legtöbbször kedvezőtlen volt a válasz: „Honnan ismerném . s Nagyon megütközött Kardos néni az odavalósiak szívtelenségén. A VÁLASZTÁS reggelén megfeledkezett a neheztelésről. >— Meleg anyai mosollyal igazította meg szópszál, őszhajú férje nyakkendőjét, tréfás szigorral ellenőrizte, megette-e mind egy kortyig reggelijét a szomszéd fiatal asszonyka. Majd, hogy még is gondoskodjon valami érdekesről, izgatóról, hirtelen megkérdezte. — Hát a Doktor? — Tényleg, — a Doktor? Meglepődve néztünk egymásra. Újabb talány elé állított bennünket ez az ember, öten ültünk az asztalnál, több mint egy hete együtt étkeztünk már, de róla, a Doktorról alig tudtunk meg valamit. Csak megjelent köztünk sután, furcsán, zárkózottam még be sem mutatkozott. Akkor szólt, ha kérdeztük vagy ha olyasmiről folyt a beszéd, amihez az ő véleményére is szükség volt. Például. — Ugye, remek volt ez a na- rancsfelfujt? — Ühüm —> felelt készségesen, tömören. — Ez a tarhonya egy kicsit ócska ízű! — Á! — pattogott megvetően a Doktor. És ebben a szóban annyi rejtett düh volt, hogy tovább senki nem merte folytatni. Folytatta ő. — Minden csak látszat... Üdülünk — jegyezte meg rejtélyesen, OKZAJOS E gúnyosan. — Ott lakom a Kerepesi- űt közelében. Az egyik bérház előtt háromnegyed évig meredezett az állványzat.,, Rendbehozzák — mondták, felajánlás — hirdették. Három határidő is eltelt, és mikor a negyedik közeledett, még semmi sem történt az épülettel.,, Milyen bőbeszédű lett a Doktor — szökött fej szemöldökünk a homlokunk közepére (— i s. és a negyedik határidő napjára eltűnt az állványzat. A ház úgy maradt, ahogy volt Az állványokat elhordták néhány utcával odébb s kezdték; „Rendbehozzuk! Felajánljuk !’■ r— legyintett ingerülten. Még a hátunkon is végigszaladt a hideg. Ki lehet ez az embfer, aki Ilyen szenvedélyes gyűlölettel tud beszélni a hibákról. De csak a hibákról. ■— De azt nem állítja, hogy általános jelenség, amit elmondott? — kérdezte céklapirosan, de rettentő nyugalommal Kardos bácsi, az EMAG-gyár dolgozója. ■—■ Ez se sokat ért —1 tolta el magától a tányért a Doktor és válasz helyett csak dühösen beleharapott a leveshúsú körtébe, ami ebéd után járt. Tányérja tisztára törölgetve fénylett előtte. Olyan keveset ért az étel, hogy egy morzsát sem hagyott belőle, MEKKORA sérelem, elégedetlenség lappanghat ebben az emberben? — találgattuk napokon át. De még Kardos néni sem tudott belőle semmit kiszedni. Pedig ez köny- nyebbnek látszott volna, mint azt megtudni, hogy asztalunkkal sré- gan szemben az a tudóskülsejű öregúr, aki időnként németül harsog süket szomszédja fülébe — a múltban selyemkereskedő volt a belvárosban és most ügyes elosztó egy vállalatnál. De közeledett a kilenc óra, amiMBER kor együtt indultunk szavazni a pedagógus-üdülőbe. Tűkön ültünk. Mi lesz a Doktorral? Csak nem teszi meg, hogy szégyenszemre nem szavaz? Hiszen nem is beto- kozódott aggastyánról van szó, aki már nem tud megbocsájtani, ha megbántották. Dolgozik. A pesti néni jóvoltából tudjuk róla, hogy röntgen orvos, TALÁN a villája miatt?! —kiáltott fel kérdően Kardosné. Valamelyik nap hadart valamit, hogy villája van, de nem lakhat benne. — Azt mondta, Budán, — ő viszont Zuglóban dolgozik, jobb is neki, ha nem Budára kell munka után hazarohanni, reggel meg be... Azért még szavazhat — torkolta le feleségét Kardos. És most megint végigfutott bennünk, kinek isrrertü'k meg a doktort. Ült, ült szótlanul az asztalnál, Szívesein kereste a szép nők pillantását. A fiatalokét, mert az öregekre mindig volt valami rosszmájú megjegyzése. Ha kirándulni mentünk, ő messze elöl vagy oldalt küllőférezett. Háromnegyedes szűkszárú barna pantallója kirítt a hegyoldal rozsdaszinű avarjából — természetellenességével. Elegánsan levette kalapját s amint gyér szőke hajába belekapott a szél, titokzatos mosollyal merült el a táj és valamelyik szép nő bájaiban. Mikor a nagyhírű botanikus-kertben hallgattuk a balzsamfenyő hasznosságát méltató tájékoztatót, — hogy üdén, rugalmasan tartja a bőrt s a nők keleten, a mohamedán világban ezzel kenik be bőrüket, mert így nagyobb sikert remélnek a férfi-magatartás szempontjából, a Doktor mohón meresztette vizeskék szemét. (A balzsam tudományos értékelése egyébként a következő: 18—22 évig nincs rá szükség, 22—32-ig nincs értelme, 32 éven túl pedig neun használ.) JÖN A DOKTOR ! — vágta ketté türelmetlen merengésünket Kardos néni, Megkönnyebbültünk. Valahogy felelősnek éreztük magunkat azért* hogy a Doktor is leszavazzon. — Érezze velünk együtt, hogy ma új útra lép a magyar nép és begyógyulnak a régen nyílt sebek is. — Siessen doktor úr — sürgette kedvesen a pesti néni. Szavazzon együtt a mi asztalunk .., Jön, remélem? — Nem fontos. — Ezt ,neir elutasítóan mondta a doktor, inkább beleegyezőn: „Majd meglátjuk.“ Felkeltünk az asztaltól. Örömzsivajjal tódultunk ki százötvenen az ebédlő keskeny ajtaján. Közrefogtuk a Doktort, Inkább féltőn, gyöngéden. Lekanyarodtunk: a pedagógus üdülő utcájába. Messze lent a Balaton sziporkázott. A híres sétány öreg fái békésen zümmögtek. Emlékeztek Kossuthra, Széchenyire, Wesselényire, akik a szabad, erős Magyarország történelmének sok fontos tervét szőtték ezeken a partokon. Talán ők is lépdeltek pont ezeken a köveken, megnyugtatták tekintetüket a Balaton végtelen tükrén .,. Éreztük: itt vannak velünk, akik végre megvalósítjuk ábráikat. A SZÍ VA ZÓHEL VISÉG TI EZ vezető lépcső alján megütközve álltunk meg: a Doktor morgott valamit, s ment tovább lefelé az utcán, feltartott fejjel, könyvvel a kezében. Hogy mer így arra menni, ahol Széchenyi szobra, Jókai múzeumira alakított villája áll?! Hogy tud ennyire külön élni tőlünk?! ‘— Nem szavaz? A fejét ingatta csupán és csak az ebédhez jött vissza. Az ebédhez, a kényelmes pihenéshez, amelyet Ő is szinte díjtalanul élvezett két hétig. Tóth István*
