Szolnok Megyei Néplap, 1954. december (6. évfolyam, 283-308. szám)

1954-12-05 / 287. szám

1954 december SZOLNOKMEGYE1 NÉPLAP 5 a Szovjetunió, a Lengyel Népköztársaság, a Csehszlovák Köztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság, a Magyar Népköztársaság a Román Népköztársaság, a Bolgár Népköztársaság és az Albán Népköztársaság kormányának deklarációja (Folytatás a -2-ilk oldalról) tései teremthetik meg az alapot Európa tartós és szilárd békéjéhez. Ennek érdekében továbbra is ké­szek együttműködni más európai államokkal, amelyek azt az óhaju­kat nyilvánítják, hogy ezen az úton kívánnak járni. Az európai országoknak az euró­pai béke és biztonság biztosításával foglalkozó moszkvai értekezletén részvevő államok kormányai meg­győződtek arról, hogy a béke és az általános biztonság megszilárdí­tására irányuló politikájuk, vala­mint a jelen értekezlet által meg­jelölt' Intézkedések megfelelnek né­peink érdekeinek épp úgy, mint az összes többi békeszerető nép érde­keinek. A Szovjetunió. Lengyelország, Csehszlovákia, Magyarország, Ro­mánia, Bulgária, Albánia és a Né­met Demokratikus Köztársaság né­pei békés alkotómunkát fejtenek ki. Erőfeszítéseik a további gazdasági cs kulturális fellendülésre, a dolgo­zók életszínvonalának állandó eme­lésére és ezzel nagy szocialista vív­mányaik szilárd védelmének bizto­sítására irányulnak. Nincs a vilá­gon olyan erő, amely visszafelé tud­ná forgatni a történelem kerekét és meg tudná akadályozni a szocializ­mus építését országainkban. Államaink népei tudják, hogy a párizsi egyezmények lényegesen fo­kozták az új háború veszélyét. Nem engedik meg azonban, hogy az ese­mények kialakulása váratlanul érje őket. Népeink biztosak erejükben, biz­tosak kimeríthetetlen erőforrásaik­ban. Soha még a béke cs a szocia­lizmus erői nem voltak olyan ha­talmasak és nem voltak oly szilár­dak, mint ma. Minden támadásra, háború kirob­bantására és népeink békés életé­nek megzavarására irányuló kísér­let megsemmisítő visszautasításra találna. Népeink más népek rokonszenvé- re és támogatására támaszkodva mindent elkövetnek majd anmk ér­dekében, hogy szétzúzzák az agresz- szió erőit, hogy diadalmaskodjék igaz, igazságos ügyünk. Népeink békében akarnak élni és baráti kapcsolatokat akarnak min­den más néppel. Éppen ezért min­den lehető módon továbbra is sík- raszállva a béke cs az általános biz­tonság érdekei mellett, mindent megtesznek annak érdekében, hogy biztosítsák fejlődésük további békés útját és államuk kellő biztonságát. Nagy sikerük van megyénk kéozőművészeinek a vidéki tárlaton N ovember 20-tól december 4-ig rendezték meg Buda­pesten az Ernst-múzeumban a vidéken élő képzőművészek ki­állítását. A kiállításon a megyéből P. Bak János, Botos Sándor, Chio- vini Ferenc, Csabai Wágner Jó­zsef, Sáros András és Patay Mi­hály festőművészek vettek részt. P. Bak János a Zagyvaparti táj, Tapasztalatcsere, Péter fiam, — Zsennyei kukoricatábla és Fekvő akt képeit, Bótos Sándor a Csorda-erdő, Tisaaigar, Paraszt­lány arcképe és Erdei út című képeit, Chiovini Ferenc Delelő gulya, öreg Színész, Tiszai csó­nakkikötő, Piac és őszi napsütés című képeit, Csabai Wágner Jó­zsef Kukorioakúpok című pasz- telljét, Sáros András Indulás az iskolába című képét, Patay Mi­hály pedig két grafikáját, (Gőz­daru, Acélöntés) és három fa­metszetét) (A szolnoki Zagyva- híd, Sáros út, Tabán) állította ki. Hozzátartozik a beszámolóhoz az js, hogy a kiállításra bekül­dött kb. 1300 kép közül 184 fest­ményt és grafikát állítottak ki s a szolnoki és megyei művészek valamennyi képét elfogadták. Ez a tény is élesein rávilágít a fej­lődésre. V. | író, számológépek, | T villanymeghajtású automata- S g gépek, pénztárgépek, szak- g g szerű javítását vállalja, va- * X lamint a sokszorosítógépek A % hatóságilag engedélyezett ja- 0 T vítója a szolnoki Vasipari g A Vállalat i ro d a g é p javító $ ö részlege. — Hívásra vidéken 0 § helyszíni javítást is végez. § ő 1955. évre karbantartási szer- B <3 ződés köthető. Cím: Szolnok, y 8 Kossuth Lajos-u. 7. szám, — b g Telefon: 19—07. ^ A földműve§szövetkezeli szakcsoportok működéséről | A GABONAKÉRDÉS | megoidá. sa, az állattenyésztés hozamának fokozása, a burgonya- és zöldség­termés, a világhírű magyar bor és gyümölcstermelés feljavítása a de­cemberi határozat alapvető célkitű­zése. E fontos feladatok megbeszé­lésére jöttek össze Szolnokon 6 megye földművesszövetkezeti veze­tői, szakcsoport szervezői, elnökei és ügyvezetői. A hozzászólások azt tükrözték, ebben az évben komoly változások történtek a szakcsoportok szerve­zése, fejlődése terén. Vincze János is erről beszélt, a békésmegyei MÉSZÖV tömegszerve'/előadója, I MAJZIK JENÖ.I a szolnokme- gyei szakcsoportok eredményeiről, a szervező munka sikereiről és a hiányosságokról beszélt. Megyénk­ben a méhészeti és rizstermelő szakcsoportok működnek legjobban. A köteleki rizstermelő gazdák kö­zösen végezték el a munkát, együtt viselték a terheket és igazságosan osztották el jövedelmüket. 16—18 ezer forint jutott egy-egy tagnak. Gedó Gyula, Szász István és többen tehenet vásároltak, Peszeki János, Czakó István pedig házat vett mun­kája gyümölcséből. Ez a példa is azt mutatja, eredményes a szakcso­portok működése. Jól járnak a ter­melők, mert segítséget kapnak munkájukhoz, de jól jár dolgozó népünk is, mert egyre több élelmi­szerhez jut. Ezért van szükség arra, hogy a tanácsok fokozottabban se­gítsék az egyéni gazdák termelési társulásait. Megoldást kell találni arra, hogy kisgépekkel, gazdasági felszerelésekkel, permetezőszerrel és más fontos dolgokkal ellássák a szakcsoportok tagjait. A szakoktatás vonalán Is sok javítanivaló van — folytatta Maj- zik elvtárs. A téli tanfolyamok ál­talában még nem kezdődtek meg, de már van olyan példa, mint Fegy- verneken, ahol a méhészeti szak­csoport öntevékenyen már egy hó­nappal előbb megkezdte a tanulást. Nagy szükség lenne a szakköny­vekre és brossurákra, de ezek még nem érkeztek meg a SZÖVOSZ-tól. Hiba az is, hogy későn kaptak ren­delkezést az Ezüstkalászos tanfo­lyamok megtartására. A tanács szervezésében a gazdatanfolyamok már több helyen megnyíltak, a szakcsoportok népes tagjai kima­radtak e fontos oktatásból. |"AMBRUS JÓZSEF | jászberényi ügyvezető méhészeti szakcsoportjuk eredményeit ismertette. Ezévben 90 mázsa mézet adtak át fogyasztásra. ö és több hozzászóló is bírálta a budapesti méhészeti vállalatot, amiért nem biztosít kannákat a mez szállításához. A vállalat elha­nyagolja a megrendelt méhészeti felszerelésen, kaptárak. műlépek stb. leküldését is. Fábián Károly kunhegyest ügy­vezető hozzászólásában arra hívta fel a figyelmet, hogy náluk — s valószínűleg máshol is tapasztal­ható ez. A rizstermelő szakcso­portba spekuláns elemek igyekez­nek befurakodni, hogy kihasználják azokat a kedvezményeket, melyeket államunk a becsületes dolgozó pa­rasztok számára biztosít. Kunhe­gyesen olyan emberek is termelnek rizst a szakcsoporton beiül, akiknek ez mellékfoglalkozás, mert emellett rendes fizetett állásuk van. Sürgő­sen változtatni kell ezen, mert ez a termelés rovására megy és $ dol­gozó parasztokat elidegeníti a szak­csoportba való belépéstől. Harangi István, a hajdu-biharme- gyei MÉSZÖV munkatársa is fog­lalkozott a méhészeti felszerelés beszerzési nehézségeivel, gyenge minőségével. Javasolta, hogy kész kaptárak helyett faanyagot bizto­sítsanak a méhészek számára, akik ezt javításhoz, vagy új kaptárak készítéséhez is jól felhasználhatják. Többen tettek panaszt a MEZÖ- KER munkája ellen a termelvé­nyek átvétele, minőségi leértékelés se és a termelőknek adott felelőt­len ígérgetések miatt. Elmondották a jelenlévők, hogy a SZÖVOSZ-tól is nagyobb segítséget várnak, a szakcsoportok számára szükséges felszerelések, kisgépek, permetezők es védekezőszerek biztosításához. | FARKAS PAL, I a SZÖVOSZ tö­megszervezeti osztályának vezetője foglalta össze az értekezlet tanul­ságait. Legfontosabb tennivaló —* mondotta — minden eszközzel segí­teni az egyénileg dolgozó parasztok termelési összefogását. A szakcso­portok a szövetkezés legegyszerűbb formái, de a termelés emelését, a hozamok növelését célozza, össze kell fogni azokat a termelőket, akik problémáik elintézésére, gazdasá­guk fejlesztésére társulni akarnak. A földművesszövetkezeteknek a szervezeti keretet élettel kell meg- tölteniök. Segíteniük kell a helyi termelési problémák megoldását, felkarolni a dolgozó parasztok kez­deményezéseit, a helyi lehetőségek kihasználására. A spekuláns, vagy ellenséges elemeket ki kell zárni a dolgozó parasztok termelési társu­lásából és biztosítani, hogy minél több becsületes egyént gazda ve­gyen részt a szakcsoportok munká­jában. A nyugdíjtörvény és végrehajtási rendelete (Összeállítölték: Horváth Ferenc és Kovács Kálmán) A napokban megjelent 87 oldalas kis könyv olyan törvényeket és ren­deleteket tartalmaz, amelyek az ország egész lakosságát — öregeket és fiatalokat egyaránt — akár köz­vetlenül, akár közvetve, de min­denképpen érintik. Ismerteti az öregségi, özvegyi, rokkantsági nyugdíjat, a családi pótlékot, bal­eseti járulékot, házastársi pótlékot, de kitér a nyugellátások összegére, a kivételes nyugellátás kérdésére és végül a nyugdíjjárulékokra is, ■amelyet a dolgozóknak kell fizet­niük. Különös érdeme a könyvnek, hogy könnyen áttekinthető, világos és — a rendeletek tanulmányozá­sában egyáltalán nem járatos em­ber számára is — jól követhető. Minden egyes törvény szövege mel­lett ott találja az olvasó az illető törvény végrehajtási utasítását és részletes magyarázatát is. A gondos szerkesztést dicséri még a két füg­gelék: egyik pontosan meghatá­rozza, melyek az egészségre ártal­mas munkakörök, a másik pedig közelebbről felsorolja, hogy kik tarthatnak igényt rokkantsági, vagy baleseti járulékra. A könyv tanul­mányozása minden dolgozó szemé­lyes érdeke, de ezen túlmenően hasznos útbaigazítást nyújt mind­azoknak, akiknek hivatalból is is- merniök kell a rendeleteket. A kis könyvecske nagyon olcsón, 3 forintért kerül forgalomba, hogy minden nyugdíjas is megvehesse. KÜLÖNLEGES RÁK javítóm a stopper, taxi üzemi blokkoló, ingaóra, kar-, zsebóra, vecker, íeszmérők, villanyórák. Vésé- si munkákat és minden pre­cíz műszerek javítását vállal, ja az átszervezett VASIPARI VÁLLALAT órás részlege, jótállássá 1. MÁR napok óta nem láttuk a Balatont. Szürke, bánatos ködpap- lam imbolygott felette. A part menti sétányról is csak nehéz lélegzése hallatszott. Ha egy-egy kdadósabb hullám ütközött a móló köveihez, sírva húzódott vissza a ködtakaró alá: megijedt a sivár csengésű jégcsapoktól. A választás napjára azonban megfiatalodott a Magyar Tenger is. Vakító fényét bőkezűen szórta a balatonfüredi öböl bájos lankáira, iilásbama hegyeire. A közeid tiha­nyi félsziget üdén nyújtózott bele a ragyogó tóba. Mintha egy ujjpár lett volna szép hazánk kezén. S hagy megnézze magát az ünneplő­be öltözött ország, tükörnek tar­totta maga elé a tündöklő Bala­tont. Bizony abban mosolyt, derűt, jókedvet láthatott azon a napon. A MÁVAG üdülő vendéged is valamennyien legszebb ruhájukat öltötték fel ezen a reggelen. — Jön szavazni? — Menjünk együtt! Jaj de jó, hogy van tanúsítvá­nyom .., — Olyan boldog vagyok, még sohasem szavaztam — lelken­dezett az ebédlőbe menet az a fia­tal kislány, akit a Ganz hajógyár küldött el pihenni jó munkája ju­talmául. Ilyen hamar sose fogyott el a finom reggeli. A Ml ASZTALUNKNÁL is szo­katlanul illetődött csendben szür­csölgettük a selymesízű kakaót, elgondolkozva falatoztunk a fosz­lós kalácsból. Kardos néni, a be­szédes pesti asszony is meglepően szótükar volt. Pedig nem múlt el reggel, hogy valami hallatlanul fontosait ne mondott volnt Mindenki elhiheti, hogy nagyon jó szíve van. Elfért benne a három- emeletes üdülő minden gondja. —* honnan, honnan nem, de még azt is számon tartotta, hogy a balaton­füredi szénsavas víz hányszor haj­totta meg azt a hölgyet, akivel a Filharmóniánál találkozott már. Legutóbb azért nem tudott nyu­godtan elaludni, mert egyik este egy kétségbeesetten mekegő kecs­A TTJ két látott a hegynek tartó ösvény felé csámborogni. Biztosain tudta róla, hogy eltévedt szegény. Meg­állított hát Kardos néni mindenkit: „Mondja kérem, maga balatonfü­redi ?’* — Igen. *— Nem Ismeri meg, kié ez a sze­rencsétlen ke'-ske? Megfagy itt az éjszakában. Minthogy a balatonfürediek nem ismerik szép nagy községük min­den kecskéjét, legtöbbször kedve­zőtlen volt a válasz: „Honnan is­merném . s Nagyon megütközött Kardos né­ni az odavalósiak szívtelenségén. A VÁLASZTÁS reggelén megfe­ledkezett a neheztelésről. >— Meleg anyai mosollyal igazította meg szópszál, őszhajú férje nyakkendő­jét, tréfás szigorral ellenőrizte, megette-e mind egy kortyig reg­gelijét a szomszéd fiatal asszonyka. Majd, hogy még is gondoskodjon valami érdekesről, izgatóról, hirte­len megkérdezte. — Hát a Doktor? — Tényleg, — a Doktor? Meglepődve néztünk egymásra. Újabb talány elé állított bennünket ez az ember, öten ültünk az asztal­nál, több mint egy hete együtt ét­keztünk már, de róla, a Doktorról alig tudtunk meg valamit. Csak megjelent köztünk sután, furcsán, zárkózottam még be sem mutatko­zott. Akkor szólt, ha kérdeztük vagy ha olyasmiről folyt a beszéd, amihez az ő véleményére is szük­ség volt. Például. — Ugye, remek volt ez a na- rancsfelfujt? — Ühüm —> felelt készségesen, tömören. — Ez a tarhonya egy kicsit ócska ízű! — Á! — pattogott megvetően a Doktor. És ebben a szóban annyi rejtett düh volt, hogy tovább senki nem merte folytatni. Folytatta ő. — Minden csak látszat... Üdü­lünk — jegyezte meg rejtélyesen, OKZAJOS E gúnyosan. — Ott lakom a Kerepesi- űt közelében. Az egyik bérház előtt háromnegyed évig meredezett az állványzat.,, Rendbehozzák — mondták, felajánlás — hirdették. Három határidő is eltelt, és mikor a negyedik közeledett, még semmi sem történt az épülettel.,, Milyen bőbeszédű lett a Doktor — szökött fej szemöldökünk a homlokunk közepére (— i s. és a negyedik határidő napjára eltűnt az állványzat. A ház úgy maradt, ahogy volt Az állványokat elhordták néhány utcá­val odébb s kezdték; „Rendbehoz­zuk! Felajánljuk !’■ r— legyintett in­gerülten. Még a hátunkon is végigszaladt a hideg. Ki lehet ez az embfer, aki Ilyen szenvedélyes gyűlölettel tud beszélni a hibákról. De csak a hi­bákról. ■— De azt nem állítja, hogy álta­lános jelenség, amit elmondott? — kérdezte céklapirosan, de rettentő nyugalommal Kardos bácsi, az EMAG-gyár dolgozója. ■—■ Ez se sokat ért —1 tolta el ma­gától a tányért a Doktor és válasz helyett csak dühösen beleharapott a leveshúsú körtébe, ami ebéd után járt. Tányérja tisztára törölgetve fénylett előtte. Olyan keveset ért az étel, hogy egy morzsát sem ha­gyott belőle, MEKKORA sérelem, elégedetlen­ség lappanghat ebben az ember­ben? — találgattuk napokon át. De még Kardos néni sem tudott belőle semmit kiszedni. Pedig ez köny- nyebbnek látszott volna, mint azt megtudni, hogy asztalunkkal sré- gan szemben az a tudóskülsejű öregúr, aki időnként németül har­sog süket szomszédja fülébe — a múltban selyemkereskedő volt a belvárosban és most ügyes elosztó egy vállalatnál. De közeledett a kilenc óra, ami­MBER kor együtt indultunk szavazni a pedagógus-üdülőbe. Tűkön ültünk. Mi lesz a Doktorral? Csak nem teszi meg, hogy szégyenszemre nem szavaz? Hiszen nem is beto- kozódott aggastyánról van szó, aki már nem tud megbocsájtani, ha megbántották. Dolgozik. A pesti néni jóvoltából tudjuk róla, hogy röntgen orvos, TALÁN a villája miatt?! —kiál­tott fel kérdően Kardosné. Vala­melyik nap hadart valamit, hogy villája van, de nem lakhat benne. — Azt mondta, Budán, — ő vi­szont Zuglóban dolgozik, jobb is neki, ha nem Budára kell munka után hazarohanni, reggel meg be... Azért még szavazhat — torkolta le feleségét Kardos. És most megint végigfutott ben­nünk, kinek isrrertü'k meg a dok­tort. Ült, ült szótlanul az asztalnál, Szívesein kereste a szép nők pillan­tását. A fiatalokét, mert az öre­gekre mindig volt valami rossz­májú megjegyzése. Ha kirándulni mentünk, ő messze elöl vagy ol­dalt küllőférezett. Háromnegyedes szűkszárú barna pantallója kirítt a hegyoldal rozsdaszinű avarjából — természetellenességével. Elegánsan levette kalapját s amint gyér szőke hajába belekapott a szél, titokzatos mosollyal merült el a táj és vala­melyik szép nő bájaiban. Mikor a nagyhírű botanikus-kertben hall­gattuk a balzsamfenyő hasznossá­gát méltató tájékoztatót, — hogy üdén, rugalmasan tartja a bőrt s a nők keleten, a mohamedán világ­ban ezzel kenik be bőrüket, mert így nagyobb sikert remélnek a férfi-magatartás szempontjából, a Doktor mohón meresztette vizeskék szemét. (A balzsam tudományos értéke­lése egyébként a következő: 18—22 évig nincs rá szükség, 22—32-ig nincs értelme, 32 éven túl pedig neun használ.) JÖN A DOKTOR ! — vágta ketté türelmetlen merengésünket Kardos néni, Megkönnyebbültünk. Valahogy felelősnek éreztük magunkat azért* hogy a Doktor is leszavazzon. — Érezze velünk együtt, hogy ma új útra lép a magyar nép és begyó­gyulnak a régen nyílt sebek is. — Siessen doktor úr — sürgette kedvesen a pesti néni. Szavazzon együtt a mi asztalunk .., Jön, re­mélem? — Nem fontos. — Ezt ,neir eluta­sítóan mondta a doktor, inkább beleegyezőn: „Majd meglátjuk.“ Felkeltünk az asztaltól. Öröm­zsivajjal tódultunk ki százötvenen az ebédlő keskeny ajtaján. Közre­fogtuk a Doktort, Inkább féltőn, gyöngéden. Lekanyarodtunk: a pedagógus üdülő utcájába. Messze lent a Ba­laton sziporkázott. A híres sétány öreg fái békésen zümmögtek. Em­lékeztek Kossuthra, Széchenyire, Wesselényire, akik a szabad, erős Magyarország történelmének sok fontos tervét szőtték ezeken a par­tokon. Talán ők is lépdeltek pont eze­ken a köveken, megnyugtatták te­kintetüket a Balaton végtelen tük­rén .,. Éreztük: itt vannak velünk, akik végre megvalósítjuk ábrái­kat. A SZÍ VA ZÓHEL VISÉG TI EZ veze­tő lépcső alján megütközve álltunk meg: a Doktor morgott valamit, s ment tovább lefelé az utcán, fel­tartott fejjel, könyvvel a kezében. Hogy mer így arra menni, ahol Szé­chenyi szobra, Jókai múzeumira alakított villája áll?! Hogy tud ennyire külön élni tőlünk?! ‘— Nem szavaz? A fejét ingatta csupán és csak az ebédhez jött vissza. Az ebédhez, a kényelmes pihenéshez, amelyet Ő is szinte díjtalanul élvezett két hétig. Tóth István*

Next

/
Thumbnails
Contents