Szolnok Megyei Néplap, 1954. december (6. évfolyam, 283-308. szám)
1954-12-30 / 307. szám
1934 december 30. SZOLNOKMEGYEI NÉPLAP 3 £>Lbáesízatik az b-í a t&L DCeda-i cAntomjúk ! Eltelt újból egy esztendő! Az év utolsó napjaiban az emberek, az üzemek, vállalatok dolgozói visszatekintenek az elmúlt évre. Mérlegelik, hogy teljesítették-e tervüket eleget tettek-e kötelességeiknek? Mi. ha szervezetünk munkáiét értékeljük — megállapíthatjuk hogy asszonyaink lelkes, odadó. segítő munkájával az elmúlt évben értünk el eredményeket. Itt szeretnék a megyei titkárság nevében megyénk lelkes fáradságot nem- 'smerő asszonyainak munkájukért köszönetét mondani. Büszkeséggel beszélünk az olyan asszonyokról: mint Rakita Pálné (Mezőtúr), aki az árvízkárosultak részére 800, Szabó Antalné (Türke ve) 400 forintot, és 62 kg. lisztet gyűjtött, Mindannyiónk példaképe özv. Horoács Pálné a nr esterszállá- si Úttörő tsz. tagja baromfigondozó, aki 3-00, Gec-ő Pálné a tiszabői Petőfi tsz. ta-gia 200 munkaegységen felül teljesített. Csontos József- né reszelővá-gó a szolnoki Járműjavító kétszeres sztahanovistája. Oláh Gézé né lakatos a Törökszentmiklósi Gépgyár példamutató dolgozója. Megyénk területén igen sok olyan asszony van, akinek neve -de kívánkozik, akik fáradságot nem kiméivé dolgoznak gyermekeink szelbb. boldogabb életének megteremtéséért. Bízunk abban, hogy az élenjárók példája és szervezetünk jobb rr unkája a következő évben még több asszonyt nver meg a békeszerető - nők nagy táborán ak. Az újesztendő, új feladatokat hoz számunkra, s ezek sem lesznek könnyebbek, mint amelyeket már megoldottunk. Tennivalóink végrehajtásához jóval több szorgos asszonyi kézre lesz szükségünk. Az újesztendőben ünnepeljük hazánk felszabadulásának tízéves évfordulóját. Felszabadulásunk napjai előtt egy évszázaddal így írt a magyar nép nagy költője Petőfi: „Véres napokról álmodom, rr.ik a világot romban döntik, az óvilágnak romjai az új világot megteremtik'1. Az újvilágot a régi romjain száz esztendővel a verssorok születése után kezdte építeni a magyar nép. Azóta vagyunk szabadok, azóta járunk felemelt fejjel. Hazánkban a nő azóta egyenrangú tagja a társadalomnak amióta a Szovjet nép hős fiai felszabadították népünket, amióta a párt felemelte a szavát. Amióta népünk szabad, azóta van arra lehetőség, hogy a nők is megb"- széljék mit tudnak tenni a családok nyugodt, boldog életének megteremtéséért. Az elmúlt évben március 8-án, a Nemzetközi gyermeknap megünneplésével, a tanácsválasztási munkák során sok kiváló asszonyhoz is eljutottunk és megismertettük szervezetünk munkáját. Az eredmények ellenére megyénk nőlakosságának igen kevés százaiéira tartozik szervezetünk tagjai közé. Az 1955-évben úgy kell dolgoznunk, hogy minden asszony szívesen jöjjön közénk, jól érezze magát közöttünk. Tagságunk gyarapításával, a még kívülálló asz- szony ck megnyerésével készülhetünk legméltóbban február 18- ára, a Magyar Nők Demokratikus Szövetsége megalakulásának 10. éves évfordulójára. Jó egészséget, eredményekben gazdag újesztendőt kívánunk elnökeinknek, veztőségi tagjainknak és szervezetünk minden tagjának! Gáli Zoltánná a MNDSZ megyei elnöke. JUllh k (i i tntiek h íntn iu z Juhász Gyula verse Előre, föl, fiúk, leányok. Mienk a föld, mienk az ég Nekünk teremnek a virágok És minket vár a messzeség! Induljunk vígan és remélve A boldog, szép jövő elébe, M:enk a hely a nap alatt, Míg szívünk bátor és szabad! Előre, föl és kéz a kézben Táncoljunk, míg csak zeng a dal. Mienk az erdők és a rétek, Ujjongjon mind. ki fiatal! öröm zászlóját hadd emelje A lé künk boldogan repesve. Remény zenéjét hadd lobogja A szívünk egy érzésbe forrva! Előre. föl. miénk az élet A széles földnek kerekén, Szemünkben csillog az Ígéret És bennünk ring a jó remény! Fiúk. leányok, lépjetek be A vidám és békés seregbe, Mely rózsáidat hinti szét Barátság és testvériség! IlVeSzTeR Di©d Ismerik-e kedves olvasóim a tagadás nagyszerű izgalmát? (Nem akarok udvariatlan lenni, de az a gyanúm, hogy a két éven felüliele igen!) A tagadás minimálisan két embernek okoz izgalmat. A tagadónak, s akinek tagadnak. A tagadó izgul — rá ne iöiienek a turpiszsá.2- ra, s azért is amiért voltaképpen tagadnia kell, Mert hisz ugyebár ezt mindig valami „kényszerítő" okból teszi. % De izgul ám az is, akinek tagadnak. — mert amiről tudjuk, hogy nem tudjuk, az mindig jobban csiklandozza a fantáziánkat. Hát így jártam én is a Petőfi Kultúrotthon szilveszteri műsorával. így kezdődött: reggei telefonálok .,. — Petőfi Kultúrotthon? Kivel beszélek? — A gondnokkal. — Itt meg Én vagyok. Mivel készülnek szilveszterre? — Még csak a tervek vannak meg. — Na, de mik a tervek? — Szépek, jók, vidámak. Na, de kérem, mégis hát mi lesz? — Azt kérem nem árulom el. _ ? — És ha nem sikerül? Maga talán vállalja a felelősséget? Mit tehettem? Gyorsan elmentem személyesen a kulturottho-nba. Elfogott az a bizonyos izgalom, az „akinek tagadnak" izgalma. — Ha nem mondják meg — sütöttem ki magamban — altkor valami ilyen- olyan dolog lehet, szóval valami olyasmi, amit érdemes megtudni. S miután egyik kezemet a szívemre tettem, másikat az ég felé nyújtottam, szemeimet a mennyek felé meresztettem, ájtatosabban, mint száz szerelmes ifjú —• hallgatást esküdtem, hogy nem árulom el senkinek, amit most leírok. % A A kultúrotthon terVlD> (3? mei a szivárvány ösz„ szes színeiben fognak úS-Tjt pompázni. Színes lam- * eh G: pioncik, humoros r------------, ----------------- ak» V-/'J * tuá-lis rajzokkal díszített luftballonok, sok-sek konfetti, szerpentin járul majd hczfcá a jobb hangulathoz. Mindezt már a saját szememmel láttam. S amit csak hallottam? A bál 7 órakor kezdődik, színes, vidám filmvetítéssel. Féltizenegykor a Szigligeti Színház művészei adnak tréfás kabaré műsort. Utána tombola. reggel hatig a kulturház ismert, népszerű tánczenekara játszik, Mohácsi Kálmán vezetésével. S közben? Tánc. (Különben miért játszana a zenekar? — Na nem igaz?) De még e- közben is: 1 órakor .............. Kisorsolnák egy kicsike mal acocskát. (Uj malacot, mert a tavalyi már megnőtt, meg is ették, engem nem hívtak meg.) Kisorsolnak még egy karórát is és sok-sok zsákbamacskát. Emiknek a tartalmát még én sem árulom el, mert különben tényleg azt mondják rám, hegy fecsegő vagyok. Mindenféle ital is lesz. s a zenekar felett egy tábla, ezzel a felírással: „A zenekar is bo-ldog új évet kíván!” Én is boldo-g új évet kívánok mindenkinek, aki a Petőfi Kultur- o-tthonban fog szilveszterezni! A többieknek majd máskor.) Utóirat! Kérlek benneteket, kedves Olvasók, esküdjetek ti is titoktartást mind azz-al kapcsolatban, amit leírtam, — ahogy én is esküdtem, s tartsátok is meg, — ahogy én is megtartottam. Titoktartó Remete. EQY NYÁRON ÁT TÁNCOLT G öran az érettségi után nagybátyjához indul vakációra. Csendesnek látszik a falu, békésnek az emberek, s nyugodtnak az élet. Telns-k a dolgos napok, msgy a munka, minden rendjén- való lenne. De a fiataloknak mindez nem elég — és joggal. A faluban semmi szórakozási lehetőség nincs. A falu előítéletekkel teli lelkésze minden olyan kezdeményezést üldöz, amellyel a fiatalok szórakozási vágyukat elégítik ki. Még azt sem engedi meg, hogy a fiatalok délutánonként az iskolába összejöjjenek. Az egyhangú napok egyikén ismerkedik meg Göran a fiatal, üde kislánnyal, Kerstinnel. A lány segít Gör-annak a munkában. A szerelem még egyikük szivét sen.- dobogtatta meg sena, így ez az ismeretlen érzés tisztán, romlatlanul érinti meg lelkűket. Kerstin felismerve magában ezt az új érzést, először megijed és igyekszik titkolni nemcsak rr.ás-ok előtt, hansm magaelőtt is. Legjobban azonban családjától és a paptól fél. Az elvaku t, maradi család teljesen a pap befolyása alatt áll, aki ostorozza a fiatalok erkölcstelennek vélt szerelmi érzéseit. Kerstin és Göran bizony sokszor titokban találkoznak, menekülnek a pap rágalmai elől. E gy viharos nyári éjszakán Göran az eső elől Kerstinék padílá- sára menekül. A két fiatal fázósan húzódik egymáshoz. Most már nem titkolják egymás előtt szerelmüket. A boldog együttlétbe toppan be Kerstin anyja. A botrány most már elkerülhetetlen. A fiatalokat csak Göran nagybátyja veszi pártfogásba. Kerstin és Göran nem törődnek a fa-lu nyelvével — szerelmük, mely tiszta és örök, elválaszthatatlanul egymáshoz fűzi ők-e-t. A nyár vegén Göran apja eljön, hogy magával vigye a fiút, akire az egyetemi tanulmányok várnak. A fiú egy csodálatos éjszakán vesz búcsút szerelmétől. A léha városi életben nem találja magát otthon és főleg Ke-rs- ^ tin után vágyakozik. Ezért egyetemet és családot otthagyva, visszatér nagybátyjához. Göran elhatározza, hogy Kerstint — aki a faluban szerelme miatt sok szenvedőinek van kitéve — magával viszi a városba. Göran motorján indulnak el a boldogság felé. Kerstin vidáman dúdolgat Göran fülébe, amikor a pap autója elrohan mellettük — az árokba sedorva a kerékpárt. A tragédia elkerülhetetlen. A csendes temetőben, a rossz mdulatú pap a koporsó felett mond ^ vádbeszédet — még itt is a fiatalokat vádolja. Hegy Kerstin haláláért ki felelős, arra Göran nagybátyja adja rr.eg a választ, ostorozva az elvakultságot, a maradi előítéleteket. A filmet a szolnoki Vörös Csillag mozi mutatja be, december 30- tól, január 5-ig. Hasznos matíara’nk veszedelme: a kálrányozott ?efő Sok helyen nyáron szokták a g-azdasági épületek, az ólak. vi- kemdházikók tetejét ká-tránvoznl ami rendkívül veszedelmes a gazdasági növényeink, gyümölcsfáink rovarellenségét pusztító. haszveszteség miatt a kutató különítmény nagy bajba került. Ezek közül a bennszülöttek közül néhányat, meg egy gyereket, akit gyöngyházgorr.bőkért vásárolt meg, magával vitt Angliába s elhatározta, hogy a saját költségén fogja őket neveltetni és vallásoktatásban részesíteni. Hogy a bennszülötteket újból a hazájukba szállítsa. Fitz Roy kapitány a jelen utazásra vállalkozót! Mielőtt az admiralitás elhatározta volna ennek az expedíciónak a kiküldését, a kapitány nagylelkűen kibérelt már egy hajót, s maga vitte volna őket vissza. A bennszülötteket Mathews, egy misszionárius kísérte: ezekről, meg a többi bennszülöttről kitűnő leírást adott Fitz Roy kapitány. Két férfi, akik közül az egyik Angliában himlőben halt meg, egy fiú meg egy kislány voltak, akiket annak idején magával hozott. És most hajónkon volt York Minster, Jemmy Button (Button-gyöngy, mert ezen vásárolták) és Fuegia Basket (fuegia — tűzföldi). York Minster felnőtt, alacsony, kövér és erőteljes férfi volt: tartózkodó, hallgatag és mogorva. Ha fölingerelték, nagj ,.i szenvedélyes, néhány jóbarátjá- hoz vonzódott csak a hajón is és intelligenciája szerint jónak minősíthető. Jemmy Butten volt mindenkinek a kedvence, noha éppen oly szenvedélyes volt: arc-kifejezése azonnal elárulta a jóindulatot. Víg volt és gyakran nevetett, de nagyon részvevő a szenvedők iránt. Ha a tenger háborgott, gyakran kaptam' egy kis tengeri betegséget, ilyenkor hozzám jött. s panaszos hangon mondta: „Szegény, szegény barátom**. Azonban ő, aki víz mellett nőtt fel, nevetségesnek találta, hogy valaki tengeri beteg legyen s rendesen meg kellett fordulnia, hogy elrejtsen egy mosolyt, vagy nevetést, aztán megint ismételte: „Szegény, szegény barátom“. Nagyon hazafias érzelmű volt: szerette dicsérni törzsét és hazáját, ahol mint joggal mondta, „nagyon sok fa van“, amellett ócsárolta a többi törzseket. Határozottan állította, hogy az ő hazájában nincs ördög. Jemmy alacsony és kövér volt, de amellett hiú a megjelenésére. Mindig kesztyűt hordott, haja csinosan le volt vágva s odáig volt, ha kifényesített cipői piszkosak lettek. Szerette magát a tükörben bámulni. Egy, a Rio Negro vidékéről való, jóképű kis indián gyerek, aki pár hónapig a hajónkon volt, hamar észrevette ezt s incselkedett vele. Jemmyne-k, aki mindig irigyen nézte, hogy milyen jól bánnak ezzel a kisfiúval, nem tetszett a dolog s megvető fejmozdulattal mondogatta: „Menj a pat- varba“. Ha sok jó tulajdonságára gondolok, még most is csodálatosnak találom, hogy ugyanazon fajhoz tar- ' tozott s így ugyanolyan jelleme is volt, mint azoknak a nyomorúságos és elmaradt vadaknak, akikkel itt először találkoztunk. Fuegia Basket csinos, szerény, tartózkodó fiatal leány volt, kellemes, de olykor bosszús arckifejezéssel: gyorsan tanult meg mindent, főleg a nyelveket. Látszott ez abból is, hogy hamar megtanult néhány portugál, és spmvol szét, miikor Rio de Janei rónál meg Montevideo”:.!] egy kis időre a partra került, no meg angol beszédjéből. York Minister féltékeny volt, ha a legcsekélyebb fi- k; elmet mutatták iránta: úgy látszott ugyanis, hogy feleségül akarja venni, amint hazakerülnek Noha mindhárman meglehetősen beszéltek és értettek angolul, nagyon nehéz volt megtudni tőlük valamit földieik szokásairól: ennek látszólag az volt a főoka, hogy nehezen értették meg a legegyszerűbb megkülönböztetéseket -s. Aki foglalkozott már kisgyermekekkel, tudja, milyen nehéz tőlük választ kapni olyan egyszerű kérdésre is, hogy valami dolog fehér-e, vagy fekete: fölváltva, vagy a fehérnek, vagy a feketének képzete tölti be a lelkűket. Ugyanígy volt e tűzföldieknél is s így rendesen lehetetlen volt k ereszt kérdésekkel kikutatni vájjon tisztában vannak-e azzal, amit állítanak. Látásuk rendkívül éles volt: ismeretes, hogy a tengerészek — a nagy gyakorlat következtében — jobban meg tudják különböztetni a távoli tárgyakat, mint a szárazföldi emberek: de York is, meg Jemmy is túltettek valameny- nyi matrózon, többször is jeleztek távoli dolgokat, s noha mindenki más tagadta, a távcsővel való fürké- szés mindig igazat adott ne" kik. Képességüknek teljes tudatában voltak és Jemmy,. ha valami baja volt a szolgálattevő tisztelettel, mondta: „Látom hajót, de nem1 mondok". • Érdekes volt megfi-, gyelni a vadak viselkedését Jemmi Buto-nn-al szemben, mikor partra száltunk. Azonnal észrevették a különbséget közte és mi közöttünk s efölött élén-k megbeszélést tartottak. Az öreg hosszú beszédet intézett Jer.jmy-hez, nyilván kérte hogy maradjon velük. De Jemmy csak keveset értett nyelvükön, meg aztán nagyon szégyelte magát a földijei miatt. Mikor aztán York Minster is partra szállott, őt is észrevették s azt mondták neki, hogy borotválkozzék meg, noha alig húsz szál csenevész szőr nőtt az állán, míg a mi szakállaink nyíratlanok voltak. Megnézték bőrének a színét s a mienkkel hasonlították össze. Az egvik karunkról az újjat föltür- tük, mire nagvon meglepődtek és csodálkoztak fehérségén, ugyanúgy, mint ahogy azt az orángutántól -láttam az állatkertfoen. Azt hittük, hogv két-három tisztet, akik -Alacsonyabbak és csin-os-albbak voltak, tévedésből társaságun' hölgyeinek tartanak, noha ezek is szakállt viseltek. (Rész'et Darwin: Egy természettudós utazásai c. nemrégen megieient könyvén-"!. A leírt utazás több. mint 100 éve, 1832 ben történt.1 nos, énekas madarainkra. Ezek víznek nézik a frissen kátránvo- zott csillogó tetőt és rászállnak hogy szom-jukat csillapítsák. Ha e madár rászállt ilven frissen kát rányozott tetőre, tolla bekenődik a folyékony kátránnyal, tollának tisz- ’ t-ogiatésa közben bekátránvzódik csőre is. s emiatt nem tud táplálékot magához venni és nyomorultul elpusztul. Éppen ezért ne nyáron kútra nyozzuk a tetőket, hanem össze' vagy a tél eleién, amikor ha-szno* madaraink legtöfcbie már melegebi tájakra költözött, de akkor is f frissen kátránvozott tetőt szóriu1- be egyenletesen homokkal, hogy r kátrány ne esillcgion és ne tévesz sze meg az itt telelő hasznos madarainkat sem. Kedves Olvasóinkhoz Mindazoknak, akik lapunk sze? kesztőségét karácsonyi jókivánsí gailtkal felkeresték, ezúton man dunk köszönetét. Itt közöljük Kedves Olvasóinkkal, hogy lapunk január 6-i (csütörtöki) számához egészoldalas falinaptárt mellékelünk, melyet minden Olvasónk díjmentesen megkap. H elyesbffés Lapunk december 29-i számában téves adatszolgáltatás folytán elírás történt. A kisteleki Petőfi tsz és nem az Ezflst Kalász tsz tagjai kapták a megyei tanács végrehajtóbizottsága Jutalmát. MiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiimimiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiHiii_ E ^Minden kedves vendégének = | és vállalatunk dolgoséinak = E iá egészséget és eredmé- S | nyekken gazdag újesztendőt = kíván a szolnokt i Vendépláfóinari Vállalat | iTiiiiiMimiiiiiiiiiiiiiiiiMiiiiiiiiiimiiiiiiMHMiiimmiiu
