Szolnok Megyei Néplap, 1954. november (6. évfolyam, 259-282. szám)
1954-11-24 / 278. szám
1954 november 24. SZOLNOKMEGYE1 NÉPLAP 5 Választási nagygyűlések a megyében November 25-én este 6 órakor nagyszabású ifjúsági nagygyűlés lesz Szolnokon. Beszédet mond KISS LÁSZLÖ, a Megyei Párt- bizottság osztályvezetője és BOROSS OTTÖ kiváló sportoló, az Európa-bajnok magyar vízilabdaválogatott tagja. November 26-án két helyen lesz nagygyűlés. Öcsödön este 7 órakor, KÓNYÁI KÄLMÄN, a Megyei Pártbizottság osztályvezetője és Dr. HA UK ISTVÄN, a Megyei Kórház főorvosa mondanak beszédet. Szolnokon ugyanezen a napon este fél 7 órakor értelmiségi nagygyűlés lesz melyen Dr. DREXLER MIKLÓS egészség- ügyi miniszterhelyettes és KERES EMIL, a szolnoki Szigligeti Színház igazgatója szólalnak fel. ____________ a falus nevelők országos kon'erenc íja után... A T ázás érdeklődéssel, izgalom- mai vártuk a falusi nevelők országos konferenciáját. Nekem, régi nevelőnek soha nem volt alkalmam ilyen találkozóin résztven- ni. A múltban teljesen ismeretlen volt a nevelőknek ilyen összejövetel. Nem véletlen tehát az, hogy fokozott kíváncsiság fűtött: — miért tívják össze a vidék egyszerű nevelőit. Már a fogadtatásunk is dokumentálta azt a megbecsülést, — amelyben kormányunk a pedagógusokat részesíti. Hamarosan me- eg, családias hangulat alakult ki a nevelők között. Valamennyien éreztük, hiába választanak el bennünket, az ország minden részéből összesereglett falusi nevelőket a 100 kilométerek, valamennyien a nagy család tagjai: magyarok, nevelők vagyunk. /< reztük az emberi öntudat tük- rében hivatásunk nagyságát, tudtuk, hogy a szebb holnap letéteményeseit, a magyar ifjúságot, vele a magyar jövő képét mi formáljuk. Ennek kapcsán éreztük felelősségünket, de aggodalmunkat is. — Látjuk ugyanis, hogy a szülők egy része, még a felszabadulás nagy- ívű távlatából sem értette meg. —• hogy a felemelkedés útja az iskolán keresztül vezet, ha gyermekeit rendszeresen járatja iskolába nem úgy miílt Rákócziujfaluban ahol 2 hónap alatt 264 tanuló több mint 4000 napot mulasztott. Ilyen okok tesznek aggódóvá minket, — mert hiába népünk kormányának segítsége, hiába a buzgó nevelői munka, a szülők kisebb hányadának közömbössége, lendületünket minduntalan visszarántja. Aggódunk, mert sok szülő a szabadságot a szabadossággal cseréli fel, aminek következménye: ifjúságunk ingadozó fegyelme. jó iskolai munka alapja a pontos iskolábajárás és fegyelmezett ifjúság. A szakrendszerű tanítás és az ilyen gyors ütemben fejlődő szertáraink fejlődése biztosíték a jó iskolai munkához. A társadalom és elsősorban a Hazafias Népfront segítsége kell hogy kialakítsuk a szocialista embertípust, aki művelt, fegyelmezett és kész harcolni a dolgozók boldogabb jövőjéért, a teremtő, éltető békéért. Felelősségünk tudatában őszintén feltártuk azokat a nehézségeket, melyekkel a vidéki nevelőknek meg kell küzdeniök. A falusi nevelők megélhetési gondjait nem minden tanács igyekszik enyhíteni. A szakszervezeti segítség is gyakran csak formális. A tanácsok nem élnek a törvémyadta eszközökkel, hogy a hanyag iskolábajáró tanulók szüleit gyermekeik iskolábajárásá- ra kényszerítsék. 71/I eglepő volt az a tájékozott- ság, amellyel Erdei-Grúz Tibor oktatásügyi miniszterünk elénk tárta az oktatás helyzetét. Az az érzésem támadt, mintha miniszerünk is valamelyik kis faluban élne már évek óta. A konferencia munkáját pártunk, kormányunk tagjai, népük vezetői a legnagyobb figyelemmel kísérték. Ezek a tények azt a biztató reményt keltették bennünk, hogy az oktatásunk gyökeresen meg’avul, az élet követelményeihez jobban igazodik, s a kiművelt emberfők száma több lesz e hazában, mint azt valaha magyar csak álmodta. Ezekkel a gondolatokkal, valamint a feledhetetlen országházi fogadó- est szép emlékeivel térünk vissza munkahelyünkre, hogy újult erővel folytassuk a legszebb emberi feladatot: ifjúságunk nevelését. Molnár János ált. isk. igazgató, Uj szász—N agykert. R szolnoki MTH iskola tanulói élenjárnak a vasgyfijtésben A vasgyüjtés sikeréért fáradságot nem ismerve küzdenek a szolnoki Petőfi Sándor Iparitanuló Intézet diákjai. Szorgalmukat bizonyítja az, hogy november 1-től 14.230 kg vasat gyűjtöttek. Legjobb eredményt az elsőévesek brigádja ért el, melynek Székely György a vezetője. Második helyen a Tóth-brigád áll. A mintegy másfél vagon vasgyüjtéssel még nem fejezték be fiataljaink a munkát.- A csoportok egymással versenyezve küzdenek tovább az elsőségért. Csak december 3-a után lehet eldönteni, hogy ki lesz az első — melyik brigád lesz a győztes. Szloboda Józsefné Szolnok, MTH iiiiiiiimiiiiiiiiiiMiiiiiiiniiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiiiiii iiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiMiiiiiiiiiiiiiii Szép tervek, lelkesedés, alkotó szellem — Beszélgetés egy tanácstag jelölttel — 11! Akár egy kis tartomány, olyan a jászapáti járás Szolnok megyében. Úgy érzi az ember errefelé, hogy az itt lakók együvétartoznak, testvérien szeretik és ha baj van, akkor megsegítik egymást. Kivétel- persze itt is akad. Jászapáti, a járás székihelye egyesíti, juttatja legjobban kifejezésre ezeket a jelenségeket. Okos, törekvő emberek élnek itt — ez a más vidékről jött ember benyomása, bárkivel beszél. A járásból sok dolgozó paraszt, tsz. tag, kisiparos és alkalmazott gyermeke tanul Jászapáti egyik legnagyobb épületében, a híres gimnáziumban, ahová úgy lép be a községgel ismerkedő, mint hívő a templomba. Szép, hatalmas épület, az errelakók úgy szekták mondani: a tudás vára. Bizony, hirtelen nehéz is lenne összeszámolni, hogy mennyi értékes embert, kutatót, tudóst, orvost, pedagógust adott ez az iskola a hazának. Büszke is erre, jogosan. Ül Ebben az iskolában tanít Rédl Jenő, — magyar, filozófia, latin és orosz szakos — tanár. Hosszú, vékony, szemüveges ember, össze sem lehetne téveszteni senkivel, legfeljebb Szolnokon élő öccsével. A jászapáti diákok bizonyára sötétben is megismerik. Több mint 12 éve tanítja a gimnáziumot évről évre benépesítő, a tudás várát meghódítani akaró fiatal, pirosképű diákokat, fiukat és lányokat. Híre, jó és rossz tulajdonságai azóta a diákok rnesélő- aíkán bejárta nemcsak a járást, hanem messzebb vidékeket is. Rédl Jenő energikus, nyughatatlan ember, mindig foglalkozik valamivel rendes napi munkáján ki- vül. Most négy osztályban tanít. ezenkívül a járási kulturház elnöke, az ismeretterjesztő társulat helyi szervezetének tagja, s amig a kollégiumot is vezette, annak földjén Micsurin-kertet létesített. Ebben a kertben 2 méteres kölest is termelt már egyéb más sikeres kísérlet mellett. Mindezt azért csinálta, hogy tanítványait a mezőgazdaság gyakorlati részével is megismertesse, hogy a jászapáti dolgozó parasztoknak pedig, — akik annakidején szép számmal keresték fel kertjét — megmutassa a fejlettebb, előnyösebb termelési módszereket E példamutató és rendkívül fontos kezdeményezést jelenleg csak any- nyiban folytatja tovább, hogy az iskolák kísérleti kertjeit látja el mnécWkal — minthogy nincs hely, ahol kertet rendezzen be. 03 A politikai és társadalmi életben tevékenyen résztvesz már hosszú évek óta. Kulturális és egyéb téren a maga munkája lelkesedése és fáradsága is benne van azokban az eredményekben melyekre méltán büszkék a járásban. A jászapáti dolgozók jól ismerik őt abban, hogy a munkában szívós és következetes, hogy népéhez hű és iskolai, valamint egyéb társadalmi jellegű munkában mindig helytáll. Ezért esett rá a választás az egyik jelöiőgyűlé- sen, a Petőfi-utcában. Ellenvetés nem volt, egyhangúan fogadták el a javaslatot. A jászapáti dolgozó emberek megbecsülik s magukénak vallják az értelmiségieket azzal is. hogy Rédl Jenőt bízzák meg érdekeik képviseletével a járási tanácsban. Talán az sem kétséges, hogy ugyanezekkel a gondolatokkal fogják szavazatukat Rédl Jenőre adni a járás dolgozói is, akik közül sok a gimnáziumban tanuló gyermeke útján ismeri őt közelebbről s ben* ne az értelmiségi embert, 03 A választók bizalma fejeződik W abban is, hogy mindjárt a gyűlésen elmondták kívánságaikat. — A Rusvai utcabeliek azt kérték -t- mondja Rédl Jenő — hogy három utcai villanyégő ügyében intézkedjek, hadd legyen világos éjszaka is útcájuk. Én máris jártam ebben az ügybe-n a járási tanácsnál ahol továbbították a megyei szervekhez a Rusvai utca kérését. Remélem hamarosan égni fognak itt is a villanyok. Megválasztása esetén elsősorban annak akar hangot adni — magyarázza nekem megfontolta-n — hogy meg kell sürgősen tanítani a dolgozó parasztokat a helyes mezőgazda- sági munkára. Az iskolában sincs még megfele’ő helye a mezőgazda- sági ismeretek tanításának, pedig nemcsak elméleti, hanem gyakorlati oktatásra is szükség van. Meg ke1-! szerettetni újra a mezőgazdasági munkát, mert a fiatalok mán elfordulnak tőle. — Harcolni fogok azért is, hogy a jászapáti járás pedagógusai mindenütt megkapják a nekik járó földet. Ez is egyik előfeltétele az eredményes műnkének. III Szép tervek, lelkesedés, alkotó szellem. így lehetne jellemezni Rédl Jenőt, aki most beszélgetésünk végén így búcsúzik: — Ha rám esik november 28-án a választás, sokszor kerületen dolgozói között leszek. Azt akarom elérni, hogy ez a kerület legyen Jászapáti legszebb része! Reméljük így lesz. VIDA BÉLA QiHlag. Giziiké álra lát A Debreceni Szemklinikán olyan műtéteket is végeznek, amelyekkel visszaadják a szem- szsruhártya elszürkülése miatt szemük világát vesztett emberek látását. Ebben az évben már negyven ilyen műtét járt teljes sikerrel. A betegek között tizenöt volt olyan, aki egyik szemére sem látott. Az egyik legérdekesebb műtétet a közelmúltban ötéves kislányon, a Mezőberénybe való Csillag Erzsikén végezték. A kislány születésekor még látott, de néhány hónap múlva mindkét szemének szaruhártyája elszürkült és a gyermek vakon nőtt fel. így vitték el a Debreceni Szemklinikára is, ahol egyik szemét megoperálták. Körkéssel ötmilimé. teres átmérőjű korongot vágtak ki a kislány elszürkült szaruhártyájából, majd oda — elhalt ember szem- szaruhártyájából — ugyanolyan méretű darabot helveztek. tgk, mennyit ér meg e pofon. Mint fog jövedelmezni az élelmes Pengő kollégáinak. A szónok ezalatt kényelmesen eljutott a messze múltakból a jelenre, sőt azt is átugorván, már a jövő esztendőben kalamdozék, fejtegetvén a quótát, hatalmas hangon tiltakozott a haza szent nevében annak jogosulatlan fölemelése ellen, és két ujját az ég felé emelve, ígérte, hogy jogosulatlan fölemelést nem fog megszavazni. — Csakhogy minden fölemelés jogosult lesz — dohogta Hártyái, a hajdani képviselő bizonyos keserűséggel, azon ocsmány iszappal lelke fenekén, melyet a mellőzés lerak. — Másrészt azonban •=■ folytaié Kovinyi — a viszonosság azt követeli hogy mi is tekintetbe vegyük a másik állam érdekeit. Két szerződő félnél, tisztelt polgártársaim, nem lehet sem az egyiknek, sem a másiknak csak kapni és nem adni, mert kettőn áll a vásár és a paritás megkívánja .. i — Mi az a paritás? — zúdult közbe egy tompa hang, mintha föld alól jönne. A szónok nem jött zavarba, elkezdte magyarázni, mi a paritás. — A paritás, tisztelt uraim, hogy egyenlő mértékkel mérjünk, ide egy font, oda egy font... — Úgy? — sipított föl most egy nyúlékony giliszta hang, éppen ellentéte az előbbinek. — Akkor ő közülük is akasz- tódjék föl tizenhárom generális, azután lehet beszélni a többiről. Nagy derültség támadt. A hahota pedig veszedelmes vendég a frázisok közt, megeszi őket. Olyan, mint a tyúkólba beszabadult róka. Kovinyi megtántorodott egy másodpercig, mint Kinizsi Pál a nyergében, mikor egy gyermek egy borsószemet hajított rá. Egyébiránt zavar és háborgás támadt mindenfelé. t— Ki volt az? Hát egy inci-finci emberkét ta- szigáltak előre, aki peckesen tartotta a körtealakú fejét, körülbelül, mint Dávid, mikor Gó- liáthot megtalálta a parittyakő- veL — Én la — mondá az apró vézna emberke a mellére ütve. f— A Munczy szabó? A Munczy szabó! — kiabálták számosán. Templomi csönd támadt, hogy mi fog történni. No. most János! Most légy észnél Kovinyi János. Elmosolyodott és oda szólt szelíd humorral: «— Rövidlátó vagyok, tisztéit uraim, a nagyon apró betűket és a nagyon apró embereket nem birom jól kivenni. Ugyan mél- tóztassanak kérem fölemelni, azt a kis urat, hadd lássam én is. Erre is nevettek és most már a Kovinyi részén volt a „derült- ség‘‘, ez a bolondos, csillogó-vil- logó fegyver. A csizmadiáknak több se kellett, egyszerre a levegőbe emelték Munczy szabót, aki harapott hadonászott a kezeivel és rúgott a lábaival. A csizmadiák úgy is dühösek voltak rá, hogy mer 6 náluk különb hazafi lenni, egy közönséges kecske — bizonyosan jól meg is ropogtatták az oldalbordáit. — Nem csodálkozom — folytatta Kovinyi —, hogy az én tisztelt polgártársam olyan vérengző, mert egész életében gyilkos, hegyesvégű dárdákkal dolgozik, azokkal döfködvén a posztót (zajos, hosszas derültség) s amit ösz- szetűzköd. ha rosszul csinálja, könnyű kifejteni, de a politikában, lévén a politika az exigen- ciák tudománya (úgy van, úgy. bólintgatotit Köntösy Mátyás uram, a sarki pék), ha valami elhibáztatok, számos emberöltők sínylik meg. Rendes medrébe tért vissza innen túl az óráció folyamat ja és most már meg sem szakították, csak éljenek és helyesek. Mindössze a vége felé midőn az önálló magyar bankot igémé Kovinyi, mint kiküzdendő sine qua nont, a Lipóczky szűcs széles hátához támaszkodó Hatelyka György asztalos fölriadt egy percre szendergéséből (voltaképpen ez a szendergés volt a leghelyesebb kritika a két óráig tartó beszédre) föiriadt és hallván, hogy az önálló bankról van szó, félál- mosan belehujjantott: •— Nem kell önálló bank! Rögtön neki estek tízen is, lehurrogták, lepisszegték, mire megadta magát Hatolyka György: — Hát Iegyík bank — hörögte újra behunyván a szemeit szen- dergésre. így mult el a nevezetes nap. melyet háromszáz terítékű vacsora követett a „SzegfuVnél számos szellemes tószttal fűszerezve. * Részlet a nagy fró . Egy választás Magyarországon vagy a körtvélyesi csíny” című elbeszéléséből. A részlet címét a szerkesztőség adta. Ezután a szemre nyulszaruhár- tyáját borították, amelyet négy varratta] a kötőhártyához erősítettek. Nyolc nap múlva — amikor az átültetett szaruhártya hozzáerősödött a szemhez — eltávolították a nyúl szaruhártyáját s Csillag Erzsiké bal szemével meglátta a világot Az azelőtt magábazárkózott lány azóta már pajkosan szaladgál, vígkedélyen játszik. A kislány másik szemén is elvégzik majd a műtétet, hogy mindkét szemével lássa a számára még csak n°hánynapos világot, amelyet egy kiváló maigyar orvos, Kettesi Aladár professzor és munkatársai adtak vissza számára. Fehívás a nevelőkhöz A Pedagógus Szakszervezet Szol- nekmegyei Területi Bizottsága fel- szabadulásunk 10. éves évfordulójára hirdetett pályázatát meghosz- szabbítja 1955. január hó 1-ig. A pályázat neve esi tárgyú cikkre, Tanulmányokra, elbeszélésekre vonatkozik. A fent jelzett írásművek bármelyik formáját, választja is a pályázó. alkalmasnak kell tenni arra, hogy a szocialista nevelés elveit népszerű formában a nagyközönség elé tárja, mutassa meg azt az új viszonyt, mely felszabadulásunk után az iskola, család és társadalom között kialakult. További feltétel hogy a cilkk vagy tanulmányi újságban való közlésre is alkalmas legyen. Esetleg folytatólagos közlésre is. A pályázat jeligés. A jeligével ellátott pályázatokat a fenti szervhez, Szolnok, Beloiannisz u. 17. sz alá kell megküldeni. I. díj 400 - forint II. díj 300.- forint III. díj 200.- forint A díjat nem nyert, de közlésre még alkalmas műveket, tiszteletdíjban részesítjük. Egy pályázó több művel is pályázhat. Pedagógus Szakszervezet Területi Bizottsága, Szolnok. 4 „Repülő csészealjak“ Ausztriában A „repülő csészealjak1’, amelyek születésük helyén, az Egyesült Államokon kívül, csaknem valamennyi nyugateurópai országot „berepülték1* már, sőt Közel- és Középkeleten is jártak, most Ausztriában tették tiszteletüket. A polgári sajtó napokig tele volt ezzel az eseménnyel. Hangos hírverés folyt a rejtélyes „tárgyak'1 megjelenése körül. A lapok tettetett komolysággal vitatták az „égi tünemény1* különféle magyarázatait, „illetékes" személyiségek és szemtanúk cikkeit közölték, találgatták, milyen veszélyt jelentenek Ausztriára nézve a soha nem látott repülő alkalmatosságok. Természetesen ezúttal sem maradtak el a szokásos szovjetellenes kirohanások. A nagy zaj, amelyet az osztrák polgári sajtó vert fel a „repülő csészealjak’* körül, jellemzően erősödött azután, hogy a nyugati hatalmak elhatározták a német Wehrmacht felélesztését, önkéntelenül is az a benyomás támadt, hogy a „repülő csészealjak1’ megjelenésének szenzációjával bizonyos osztrák körök háttérbe akarják szorítani az ország létérdekeit érintő kérdéseket, el akarják vonni a közvélemény figyelmét ar- »-ól a tényleges veszélyről, amellyel az újjáéledő nyugatnémet hadsereg fenyegeti az osztrák államot. Ki tudja, hogy a lapok még meddig trak- tálták volna olvasóikat a titokzatos „repülő csészealjak" meséjével és eredetük légbőlka- pott magyarázataival, ha nem jön közbe egy másik esemény. Salzburg felett november 2-án tucatszámra tűntek fel „repülő csészealjak'". A szél délfelé hajtotta a titokzatos kerek tárgyakat. A salzburgi rendőrség fedte fel az „égi edények** titkát. Minden nehézség nélkül ki lehetett mutatni, hogy az Ausztria felett elrepülő tárgyak korántsem égi eredetűek. Kiderült, hogy a „repülő csészealjak1’ könnyű léggömbök, megrakva rágalmazó, provokációs röpcédulákkal. A léggömböket Nyugat-Német- országban engedték fel, s nyilván nem Ausztriának szánták. A szél véletlenül sodorta oda őket. A salzburgi rendőr- kapitányság nyilatkozatát egy amerikai repülőtiszt is alátámasztotta. Mint a „Das kleine Volksblatt'* című lap közölte, a repülőtiszt, aki a „titokzatos tárgyak" megjelenésekor gépével felszállt, látta, hogy tényleg léggömbökről van szó, amelyekre röpcédulatartó tok van erősítve Ezek a nyilatkozatok nemcsak azt igazolják, hogy az Egyesült Államok folytatja a provokációkat a népi demokratikus országok ellen. hanem azt is, hogv Ausztriában a’aposar kompromittálták magukat a militarist* propaganda sugalma- zői. s a „repülő csésze- aljak‘‘-kal kapcsolatban felfújt politika* célzatú kampányuk szétpukkadt, mint a szappanbuborék,
