Szolnok Megyei Néplap, 1954. november (6. évfolyam, 259-282. szám)
1954-11-21 / 276. szám
Negyvennegyedik csípés SZATIRIKUS 0LD4L 1954 november 21. ■ *^^^■^^^^•^i*i,^M^^A«vrBV^ru^AiA»V»VTV*u^VLrwV»*inr»~lj^uV*V«~Lrirw~T_0 Fiatalok választás idején Tájékoxatlanaág ? — Mondja, Lajos, maga már választott? *-» Én már igen. t s Mancika .. á drága., j A fcurkevei gépállomás igazgatója néhány nappal ezelőtt közölte a Mezőgazdasági Igazgatósággal, hogy az 1954. évi tervfeladatukat teljesítették, körzetükben már nincsen elegendő munkájuk, és a megye más részein akarnak dolgozni. Az igazgatóság erre javasolta, hogy menjenek el Szelevényre. Az ottani dolgozó parasztok körében ugyanis nagy az érdeklődés a gépi munka iránt, s a íkiselbb géplétszámú kunszentmártoni gépállomás nem tudja őket megfelelően ellátni. Takács elvtárs, a gépállomás igazgatója erre olyanformán intézkedett, hogy november 17-én a szelevényi tanácstházán' meg is köti a szerződést. A szalevényi gazdálkodók, számszerint hatvanan a jelzett időiben és helyen meg is jelenteje csak éppen Takács elvtárs nem tartotta rr/’g adott szavát. El serr.' ment Szelevényre. A szerződéskötést is visszamondta arra hivatkozással, hogy nincsen erőgépjük. Ezzel az eljárásával becsapta a szelevényi dolgozó parasztokat. Biztosra vesszük, hogy a felettes sarirvek nem nézik tétlenül Takács János gépállomásigazgató hibáját s nem marad el a megérdemelt felelősségre- vonás. Jász-Kun Kakas — Mi az ott fenn. a Hold, vagy a Nap? _ Nem tudom, ,, Én is csak ma vagyok először ezen a vidéken. Forgalmi akadály A BELÉPED kocsijai a kora reggeli órákban, amikor a forgalom legnagyobb a Gólyánál, a József Attila-utca torkolatánál úgy helyezkednek el, mintha előre kitervezték akadályozzák a forgalmat, nem is beszélve arról, hogy baleseti lehetőséget teremtenek. Szerintem sokkal célszerűbb lenne a főútvonal helyett egy kevolna, hogyan lehet a forgalmat leginkább gátolni. Az eléggé keskeny út szélén felsorakozó stráf- kocsik komoly mértékben vésbé forgalmas mellékutcát kijelölni a reggel felsorakozó kocsiknak. ItÉKASI JÁNOS Szolnok, Uttörő-u. 23. Egy gxinlap margójára Kunszentmártonban előadják Kisfaludl: ,,Kérők” című darabját. Fiú: Sárika, melyik a kedvenc színdarabja? Lány (elpirulva): „A kérők”, Névtelen levél — Miska, hová tetted a levelet, ami az asztalomon volt? — Feladtam a postára. — Szamár! Hiszen az meg se volt címezve. — Azt hittem, névtelen levél. Kiállításon A század elején történt. Egyik fösvény nagygazda néz a képzőművészeti kiállításon egy képet, amely egy piaci tyúkvásárt ábrázol. — Aztán, hogy ez a kép? — 500 korona — Micsoda?! 500 korona? Mikor egy koronáért egypár eleven tyúkot adnak, amelyik még tojik is! 4. % iskolából — Ki volt az első ember? — Vocasek. — Mit beszélsz? — Kérem, a Duna-utcában van egy boltos; ott ki van írva: Ádám, azelőtt Vocasek. cA kim q t/ a hu' határban TJ át ne üsse meg az em- bért a guta? Elindul a Vattagyártól a kórházig. Attól a Vattagyártól, mely négy dologról nevezetes. Mégpedig: 1. Csak névleg Vattagyár, valójában jórészt kihasználatlan épület, melynek hátsó udvarán a Nyers- börgyüjtő végzi a vadászidény és a vágóhíd áldozatainak „kikészítését1’, a környékbeliek nem vala mi nagy örömére. 2. Rostlemez üzemet akartak itt építeni, s ezért áprilisban tetemes költséggel mintegy két méter mély, s közel háromszáz méter hosz- szú árkot ástak innen családiház kertjén és szántóföldeken keresztül a Cukorgyárig. Az árok azóta, hogy valami hasznát lehessen venni, önmagától beomlott, bozótót növesztett, s most már a házigazda iránti hálával mit- sem törődve, ide tojnak a környék tyúkjai. 3. Most már 150 méterre járdát talál az ember. 4. Évtizedekig autóbuszmegálló volt Autóbusz-gondok itt, de mióta az úttestet két méterrel szélesítették, az megszűnt. Pedig ez volt itt a sártengerben az egyetlen üdvözítő, a boldogító, a... a ... nem is találok megfelelő szavakat. A MAVAUT azonban mitsem törődve az erre lakók sóvárgásaival, kijelentette: „A Vattagyár a legközelebbi megállóhoz nincs 300 méterre (valójában 299 méter 99 centi és 9 milliméterre lehet), tehát megszüntetjük a megállót, Azóta gyalogol az ember a kői házig s ha már ezt megunta, mehet a cukorgyári megállóhoz. Merthát, ami szabály, az szabály, azt a MÁVAUT- nak is be kell tartani. Mikor aztán az ember felszáll a kisméretű autóbuszra, örömmel állapítja meg: jó, hogy ez a 120 kilós asszonyság előttem áll, az sem baj, ha egyik lábára eső testsúlyát a lábfejemen pihenteti, hiszen a hetek óta kitörött ablakon beáradó jeges légáramlatot felfogja. (Az ablak rendebehozatala úgylátszik nem „szabály”.) Az út két oldalán egymással szentben vannak a buszmegállók. Ha egyszerre érkezik mindkét irányból a kocsi, akkor a forgalom szünetel, nincs olyan emberfia — üljön bár mentő-, tűzoltó- vagy futárkocsiban — aki előzni tudna. Ez pedig szabálytalan, de a jelek szerint ez „szabály" a MÁV- AiUT-snál. így van ez a kórháznál, a Papírgyárnál, a „Tóth Ferencnél1* stb. olga végeztével aztán indulna haza az emberfia. Ez aztán a nagy valami. Gyalog messze van a Cukorgyár, autóbusz pedig — vasárnap lévén — ritkábban közlekedik. Végül mégis elsétál a Gólyához. Ott azonban nagy a tömeg, félő, hogy nem fér fel. így aztán siet egy megállóval feljebb. Végre jön az esti nyolcas busz, ez a drága, ez a kedves. Bájos kalauznő szól ki az ablakon: „Várják meg a következő kocsit, egy óra múlva jön. Mi senkit sem tudunk felvenni.” Nyolc- tíz, fázós, rekedt ember méltatlankodik: „Miért nem indítanak kettőt ebből a miniatűr autóbuszból Vagy miért nem nagy kocsit küldenek?1* Hiába azonban minden átok, jelzők használata, gyalog kell menni. Hiábavaló a feleség kérő szava is: — „Kálmán, ne mond már századszor azt a MÁV- AUT-nak, hogy ... Mikor még lány voltam, nem beszéltél így előttem.1’ De dig ez még tűrRető kifejezés volt. Hát még mikor híre ment, hogy a Szabadság-téri forgalmista „nincs utas” jelszóval egymásután küldte garázsba a kocsikat. Akkor mondta a férj, azt, hogy.., Nem ő volt az egyedüli. —sibé— Állítólag még mindig előfordul i— Pista fiam, felszántanád-e a földemet? <— Szerződés nélkül nemigen! *-» Hja, ezzel kellett volna kezdeni,,, — Mi az, Kiss szomszéd, magának két traktor is dolgozik? — Na hallja, a föld egyik fele a kunszentmártoni, a másik fele a cibakház! gépállomáshoz tartozik. Töröksrenímiklóhi tarka kacsa — Mit csinál, szomszéd, ezzel a szép tarka kacsával? — Befestem. Az átvevőnél fehér a divat. -
